Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

) Mérlegen a mozge'om ' Több száz fiatal kapcsoló­dott be megyénkben az Ének­ló if júság mozgalom idei ese­ményeibe. A forradalmi ifjú­sági napok keretében meg­tartott területi bemutatókon — Salgótarjánban, Bátonybe- renyen és Balassagyarmaton — harmincnál több kórus lé­pett a pódiumra, kisdobos-, fit törő- és középiskolai kate­góriában. A bemutatók szín­vonalat jól jellemzi, hogy - például — a salgótarjáni és bótonyterenyei bemutatón Összesen tíz arany- és tizen­egy ezüstminősítést ítélt oda t! zsűri. A három bemutatón leg­jobb teljesítményt nyújtott kórusok gálahangversenyen vesznek részt a József Attila városi-megyei Művelődési Központban. A zsűri itt hir­deti ki. kik nyerik el idén az ,.Év kórusa” megtisztelő cí­met — több ilyet is odaítél­het a zsűri —, kik kapnak dicsérő oklevelet, kik kapnak meghívást rádiófelvételre, il­letve a salgói, zánkai, vagy a KÖTA által szervezett egyeo nyári kórustáborba. A május 4-én. fél tizen­kettőkor kezdődő Éneklő if­júság gálahangversenyen egyébként egy kisdobos-, öt úttörőkórus lép fel, valamint a középiskolások képvisele­tében három vegyes kar, egy fiú- és négy leánykar. Megtérült muníció („Munka és művelődés” megyei mozgalom margójára) A közelmúlt ünnep- és ün­nepségsorozatában talán keve­sebbeknek tűnt fel lapunkban a rövidke tudósítás, miszerint befejeződött a megye szocia­lista brigádjai számára múlt év elején meghirdetett „Mun­ka. és művelődés” mozgalom. A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, a Nógrád me­gyei Tanács, a Hazafias Nép­front Nógrád megyei Bizott­sága és számos közművelődesi intézmény anyagi és erkölcsi támogatásával lezajlott moz­galmi év azonban több szem­pontból is érdemes a megkü­lönböztetett figyelemre. A munkásság művelődését segítő formák közül a Nógrád me­gyei „mozgalom” — fogyaté­kosságai ellenére is — egye­dülálló vállalkozás volt, s jóllehet tavaly már harmad­szor hirdettetett meg, nem von le semmit a szervezők érdemeiből, ha még mindig „kísérleti kezdeményezésnek” tituláljuk. Vagy inkább a művelődés demokratizálását célzó kezdeményezések egg sajátos kísérletének. Mint ilyen elsősorban természete­sen szaklapok témája lehetne, csakhogy ebben a kísérletben — igaz meglehetősen külön­böző mértékben — mintegy felezer kollektíva, azaz csak­nem ötezer dolgozó vett részt! Illő tehát, ha kissé részle­tesebben is foglalkozunk a mozgalom utolsó fázisával, amely, mint ismeretes egy megyei vetélkedő döntőjével ért véget március 30-án. Többször leírtuk már, hogy a mozgalom jegyében külön­bőzé művelődési alkalmakat, szórakozási lehetőségeket kí­náltak a szervezők, és tudat­tuk azt is, hogy a mozgalom egyik kiemelt témaköre ha­zánk — és a megye — négy évtizedes fejlődését ölelte fel, míg a másik, amely az „Együtt a családdal” címet viselte, a munkahelyi és családi közös­segek összébb kovácsolódását tűzte célul. (Ennek keretében lényegében olyan rendezvé­nyekről. kirándulásokról, játé­kos sportversenyekről volt szó. melyeken a mozgalomban érintett brigádok tagjai csa­ládostul vettek részt.) Amiről ezúttal bővebben kívánunk szólni, az a szellemi vetelke- dősoroaat, melynek témája szintén felölelte mindazt a művelődési tartalmat, amit a brigádtagok a bő esztendő so­rán elsajátíthattak. A vetélkedőre természetesen jóval kevesebben jelentkeztek, mint ahányan a mozgalomba, de mondhatjuk úgy is, hogy a mozgalom legaktívabb kol­lektívái vállalkoztak a — csú­nya szóval élve — „leckefel­mondásra”. Az összességében imponálóan nagy felkészültség ugyanakkor arról győzhette meg a szervezőket, hogy a „fogyasztható” szellemi muní­ció valóban megnöveli az „ét­vágyat”. .. Maga a vetélkedődöntő egyébiránt inkább jutalomjá­tékként volt felfogható. So­kan el is mondták, hogy a te­rületi, esetenként a vállalati szintű fordulók is nehezeb­bek voltak. De így van ez rendjén, hiszen a döntőbe ju­tott tizenhárom csapat (min­den brigádot öt fő képviselt) valójában már korábban bizo­nyított. Az persze korántsem mellékes, hogy egy jutalom- játék milyen színvonalú. Nos, úgy véljük az utóbbi évek egyik legszellemesebb, legszí­nesebb vetélkedőjének része­sei lehettek, akik akár ver. senyzőként, akár csak érdek­lődőként végigizgulták az SZMT salgótarjáni oktatási és művelődési intézményének nagytermében lezajlott játé­kot. A vetélkedő forgatóköny­vének írói, szerkesztői (őket, a legtöbbször háttérben ma­radó, operatív munkát végző stáb tagjait is illene egyszer bemutatni) jó arányérzébkel váltogatták a fajsúlyosabb, és a könnyedebb feladatokat, oly módon, hogy a vetélkedő során láthattunk pantomim- produkciót, videofelvételről já­ték filmrészleteket, és — talán iegpregnánsabtoan bizonyí t j a a vetélkedő jutalomjáték-jelle­gét — hallhattunk vicceket, melyekről meg kellett mon­dani, hogy milyen korszakban születtek. A végeredmény nem kis meglepetést hozott, mármint a vetélkedőgyőztes balassagyar­mati Április 4. brigád tagjai számára. A kábelgyár kollek­tívája ugyanis maga mögött hagyott két szécsényi vetély- társ-brigádot is, melyek pe­dig a területi versenyen meg­előzték őket. Mellesleg — és ez is a vetélkedő történetéhez tartozik — az ELZETT szé­csényi gyáregységének egyik döntőbe jutott brigádja a sal­gótarjáni vetélkedőt megelőző naipon egy gyáregységek kö­zötti szellemi tornán, Sopron­ban vetélkedett, ahonnét a hajnali órákban indultak az újabb „csatába”. A győztes csapat tagjai — Becsjanszki János, Bozány Magdolna, Ka- gyerják Nóra, Kelemen Zol­tán és Meló Sándorné — ötezer forinttal térhettek ha­za, míg a salgótarjáni sík­üveggyár második helyezést elért „Előre” Szocialista Bri­gádja a négyezer forint mel­lett elnyerte azt az áruféle­ségekkel teli bevásárlókosa­rat is, melynek bolti árát 50 fillér eltéréssel eltalálták. Harmadik a BRS salgótarjáni gyáregységének Jedlik Ányos Szocialista Brigádja lett, de a vetélkedő utolsó helye­zettjei is legkevesebb 1000— 1000 forinttal gyarapíth attak a brigádkasszát. Nehéz elkerülni azt a kissé elkoptatott megjegyzést, hogy a vetélkedő igazi nyeresége — miként a mozgalomé — a művelődésre szánt idő haszna vo't. A résztvevő brigádok számára ennek mibenlétét aligha kell részletezni. A moz­galomtól objektív vagy szub­jektív okok miatt távolma­radt brigádok viszont abban reménykedhetnek, hogy legkö­zelebb (talán még az idén?) egy sokkalta átgondoltabb, jobban koordinált mozgalom­ba nevezhetnek be. Mert, hogy el ne feledjük, a fentebb taglalt jól sikerült vetélkedő csupán része volt a mozgalomnak, melynek tapasz­talatai a szervezők számára is jócskán szolgálhatnak tanulsá­gul. Ezek számbavétele azon­ban egy másik cikk, a tanul­ságok építő felhasználása pe­dig az újabb mozgalmi évad feladata lehet, Kell, hogy le­gyen ! P. K. A dél-nógrádi települések közművelődési intézményei közül a szirákiban a művelő­dő közösségek megújulása ta­pasztalható. A kötni-varnni- h.crgolni szerető asszonyok spontánul szerveződő közös­sége példát, szolgáltat arra is, hogy vannak még kiaknázat­lan tartalékok. A helyi művelődés irá­nyítói most a közművelődési tevékenység' folyamatosságá­nak biztosítását tűzték ki el­sőrendű célként. Jelentősebb eredmények eddig elsősorban a gyermek- és ifjúsági mun­kában mutatkoztak, így a folyamatosságot ie ezen a te-. önállóság és demokratizmus az iskolában Beszélgetés Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel Oktatási rendszerünk né­hány időszerű kérdéséről be­szélgetünk Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyet­tessel: — Folyik .az oktatási tör­vény tervezetének társadalmi vitája. Milyen változásoknál számolhatunk oktatási rend­szerünkben? — Az iskolák további fejlő­désének kiemelt feladata a szakmai önállóság megterem­tése, s a demokratizmus fo­kozása. Gazdasági életünkben 1908 óta reformfolyamat in­dult el. A gazdasági egységek többek között önállóbbakká váltak. Oktatási rendszerünk­ben még nem alakult ki új mechanizmus. Az iskolák irá­nyítása lényegében ma is az ötvenes években kialakult módon folyik, szigorú, nor­matív, egyedi az irányítás. Ez a_ módszer nem juttatja ked­vező helyzetbe az iskolát a szellemi tartalékok feltárásá­ban. Az erősen beszabályozott irányítás a szakmai önállóság minimumát sem képes meg­adni az iskoláikban. Merev, szigorú ragaszkodás a tanterv­hez, a jogi típusú irányítás nem indíthatja el a fejlődést. Magán az alaphelyzeten akarunk változtatná — hang­súlyozta a miniszterhelyettes —. És nemcsak felülről jövő kezdeményezésről van szó. In­tézményes kereteket aka­runk teremteni az iskolákból érkező ötletek, módszerek felkarolására. A jövőben a nevelőtestület joga lesz a tan­terv alkalmazása a helyi kö­rülményekre, a társadalmi, környezeti sajátosságokra. A pedagógus ezek figyelembevé­telével úgy építi fel az anya­got, ahogyan jónak látja, úgy „adagolja” a tanulóiknak a terhelést, hogy mindegyikük elsajátítsa a kötelező ismere­teket, a kiválóbbak pedig en­nél többet. Azt szeretnénk, ha az isko­lai nevelés innovatív erővé válna. Kísérletileg próbálhas­sák ki és alkalmazhassák sa­ját elképzeléseiket, s a szak­mailag megalapozott változ­tatásokat építsék be az okta­tott ismeretekbe. — S ki dönti el, hogy szak­mailag megalapozott-e a vál­toztatás? — E célra tudományos ta­nácsot hozott létre a minisz­térium, amelyben szakembe­rek értékelik és bírálják el a javaslatokat. Részt vesz eb­ben a munkában az Országos Pedaigógiai Intézet, s a me­gyékben részben már meg­alakult megyei pedagógiai in­tézeteik is. (14 megyében már létrehozták, s a minisztérium elrendelte, hogy máshol is meg keli alakítani ezeket az intézeteket). — Van-e az iskolákban ma elég innovatív erő erre a cél­ra? — Annak ellenére, hogy a mai iskola számos gonddal küzd (zsúfolt osztályok, ké­pesítés nélküli pedagógusok), meggyőződésem, hogy igen. Csak egy példát hadd mond­jak. A fakultációra kiadtunk 19 keretprogramot, amelyek alapján az iskolák 49-féle programot dolgoztak ki saját maguknak. Vagy a közismert szentlőrinci kísérlet. Vezető­je egy átlagos falusi tantes­tületben valósította meg ötle­teit, s bebizonyosodott, hogy a tantestület tagjai képesek voltak a megvalósításra, sőt, a maguk elképzeléseivel még gazdagították is a kísérletet. A gimnáziumokban is nagy lehetőség van a környezeti sajátosságok kiaknázására. Például, olyasmire gondolok, mint ami a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban folyik, ahol az egyetem oktatóinak közreműködésével különleges kurzusokat tartanak az ér­deklődőknek. Kihasználják a biológiai központ szellemi potenciálját is. Ilyen lehető­ségek más egyetemi váro­sunkban is vannak. — A szakmai önállósághoz nagy szakmai tudás is szük­séges. Hogyan lesznek képe­sek majd karbantartani tu­dásukat a tanárok ma, ami­kor olyan gyorsan avulnak el a tudományos ismeretek? — Átszervezzük a tovább­képzést, megteremtjük annak a feltételeit, hogy évente ötezer pedagógus részesüljön benne. (A képzést is megváltoztat­juk, de az hosszabb munka lesz). Az ősztől kezdődően az egyetemeken kapnak egyéves továbbképzést a pedagógusok. Ebből az időből hat hétre mentesíteni kell őket az isko­lai munkától is. A továbbképzésen nemcsak a tudományok legújabb fejlő­déséről kapnak képet a taná­rok. hanem az alkalmazás, a tananyagba építés módját is bemutatják nekik. Azaz az ismereteket transzformálva kapják, hogy azok felhasznál­hatók legyenek az iskolai munkában. A metodikai új­donságokat is tanítják majd, csakúgy, mint a legújabb technika (számítógép, video) iskolai alkalmazását. A to­vábbképzés anyaga füzetek­ben is megjelenik. — Milyen változásokat hoz az iskolába a demokratizmus fejlődése? — A már gmlített szakmai önállóság természetesen csak akkor ér valamit, ha a neve­lőtestületnek. döntési kompe­tenciákat. hatásköröket adunk. Az oktatási törvény növeli a tantestületek szerepét az is­kola irányításában. Az isko­lák szakmai munkaközösségei­nek vezetője, akit a közösség maga választ, érakedvezményt kap, de azon kell lennie, hogy gondolkozzon, miként lehet javítani a szakmai mun­kát. A demokratizálódásnak, — ami nem szervezési elv, hanem a működés alapölve — intézményesülnie kell. A ne­velő- és a szakmai testületen kívül ezt a célt szolgálja az igazgatók meghatározott idő­re szóló kinevezése. Ez és az, hogy a kinevezésben a neve­lőtestületnek döntő szerepe lesz, lényegében a nevelőtes­tületnek mintegy a „hatáskö­rébe” helyezi az igazgatót. — Ezek az intézkedések merőben újak és fokozzák a demokráciát a iskolán belül. De mennyire lesz demokrati­kus „kifelé” az iskola? — A társadalmi nyilvános­ságnak. a demokrácia alap- feltételének fóruma az iskola- tanács lesz. Ennek nemcsak a szülők a tagjai, hanem gaz­dasági, társadalmi szerveze­tek is. Itt cserélhetnek véle­ményt, tapasztalatot a társa­dalom képviselői, a szülők és a pedagógusok. Esetleg dön­tési joguk is lesz bizonyos kérdésékiben. Ebben a demokratikusabb iskolarendszerben komolyan kell venni az diákönkor­mányzatot is, nemcsak az ön­kormányzati napra, hanem az egész évre. E modellben elő­fordulhat, hogy a diákönkor­mányzat véleményt mond, amit az iskolatanácsban meg­vitatnak, s ennek nyoma lesz az iskola irányításában is. — Mit vár mindettől a mi­nisztériumi vezetés? — Szabadabban, demokra- tikusabban működő iskolát, ami jobban eleget tesz az iránta támasztot.t követelmé­nyeknek. mint a mostani, fe­lülről irányított, lefojtott kon­fliktusok terhét hordozó okta­tási intézmény. — Milyen tennivalók vár­nak a minisztériumra ennek érdekében? — Ebben az évben kidol­gozzuk az irányítás tovább­fejlesztésének programját, s megkezdjük a változtatások fokozatos bevezetését. Hang­súlyozom a fokozatosság elvét. Lesznek zökkenők is. de azok­ból nem lehet azt a követ­keztetést levonni, hogy vissza kell csinálni a reformot. Vál­toztatunk az irányítás stílu­sán is. Nem parancsnoklásra lesz szükség, hanem szolgál­tatásra ebben is. A miniszté­riumra és a tanácsokra is ér­vényes mindez. Biztosítani kell a feltételeket az önálló szakmai munkához. Nem a régi értelemben vett felügye­letre, hanem támadásra: nem beavatkozásra, hanem orien­tálásra, iránymutatásra lesz szükség. Alternatív javaslato­kat kell az iskolák elé tárni, amelyek között választhatnak, amelyeket saját. ötleteikkel variálhatnak. Alternatív tan­könyveik és tamtervek is meg-' jélennek majd. — Felmerülhet <a kérdési nem származik-e abból baj, hogy túl nagy lesz a nevelő- testületek szabadsága a tan­tervek adaptálásában? Nem szünik-e meg a képzés egysé­ge az iskolákban? — Nem. Az egységes kép­zés biztosítható irányelvekkel; amelyekben meghatározzuk, mi az, amit feltétlenül meg kell tanítani. A variabilitás egyrészt abban lesz, hogy nem kötjük meg a pedagógusok kezét az alkalmazandó mód­szerben. (Írni tanítani hatfé­leképpen is léhet, fontos, hogy végül js valóban megtanuljon írni a tanuló), Másrészt ab­ban, hogy a törzsanyagon fe­lül sokfélét lehet oktani. Ar­ra azért ügyelünk, hogy egv- egy önmagában jó módszer ne legyen abszolút mércéje a korszerűségnek. Nem attól lesz korszerű a tanár, ha mindén órára egy csomó feladatlappal megy be. (Hiszen a nyakra- főre alkalmazott feladatlap például gátolja a verbális készség fejlesztését). Végezetül arra kérem a pe­dagógustársadalmat, hogy higgyen a továbbfejlesztés le­hetőségeiben. Tudom, oly sok­szor beszéltünk már reform­ról. oly sok változtatási kí­sérletet megéltek a pedagógu­sok, hogy közülük sokan már legyintenek a szó hallatán. Az oktatásügy továbbfejlesztése társadalmunk fejlődéséért szükséges, azért, hogy job­ban felkészíthessük a tanuló­kat azokra a feladatokra, amelyek a jövőben a társada­lom előtt állnak, s amelyek megoldásától függ a jövőnk. — Köszönöm a beszélgetést! G. J. Megújulás Szirákon mieten remélik. Annál is in­kább. mert 1985 köztudottan az „Ifjúság éve”. A szirákiak változatos programok, haté­konyabb művelődési formák meghonosítását ígérik erre az esztendőre, nem hanyagolva el a már jól bevált formá­kat — az iskolamozi soroza­tot, a Bölcs Bagoly kört és a meglévő szakiköröket — sem. Keresik a lehetőségét egy honismereti kör létreho­zásának is. A népi tárgyak gyűjtése, a község múltjának kutatása természetesen nem­csak a fiatalok vállalkozása lehet. A korlátozott anyagi lehe­tőségek birtokában csínján bánnak viszont az úgyneve­zett „haknielőadások” lekö­tésével. A színvonalas gyer­mekszínházi produkcióknak a jövőben is helyt ad-nak, de a felnőtteknek szóló előadá­sokat inkább a palotáshalmi intézménnyel közösen szerve­zik meg, alkalmanként autó­buszokat biztosítva az ottani előadások megtekintéséhez. A felnőttek részére egyéb­ként igény szerint hívnak meg TíT-előadókat, és ter­mészetesen idén is szervez­A nemzetiségi kultúra ápo­lása érdekében tovább foly­tatják a szlovák könyvek beszerzését, melyekből a társ­községekbe is juttatnak. Áp­rilisban és májusban komp­lex egészségnevelési heteket is szerveznek. Ami az információnk elején említett rejtett tartalékokat illeti, Szirákon újólag meg­kísérlik aktívabb közéleti szH repvállalásra késztetni a tea iepülés humán, műszaki e® agrár értelmiségi dolgozóit. nek pódiumműsorokat | NÓGRÁD - 1985. április 13., szombat ^ Ifjú olvasó a szécsényi Krúdy Gyula Könyvtárban- kj -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom