Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

Változik a falu Juli néni számadása Egymást segítve eredményesebben teljesítjük feladatainkat r Maga sem tudja már, ho­gyan történt. Több mint egy hónapja annak, hogy a szö­vetkezeti zárszámadáson Juli néni feltartotta jobb karját, „Mit akarsz, te? — szóltak rá mellette, mögötte is a fej­kendős asszonyok. — Keves- äed tán a százötven forintot? Í )rüljünk, hogy ennyit is kap­unk!” Őt azonban hiába bökték gidaiba, karját nem húzta Vissza. Dehogy határozta ő el, hogy felszólal a termelőszö­vetkezet zárszámadó közgyű- iésén. Mi mondanivalója len­ne neki? Jött a többiekkel, a falubeliekkel —, hiszen kü- lönbuszt is küldtek értük, mert két faluval odébb, Litkén van a tsz központja és a kultúr- ház, ahol a gyűlést tartják. Eldöntötték ők már azt na­pokkal előtte, hogy elmen­nek a zárszámadásra. Nem is azért a néhány forintért, amit kapnak, hanem, mert jó a csa­patban. Nincsenek ők így más­kor soha együtt. Pedig akkoriban... Huszon­öt -harminc éve. Ők kezdték el itt a téeszcsét. Kapások vol­tak legtöbben, de volt köztük fejőasszony, disznóhizlaló is. Csak az irodába nem került közülük senki. De mit is csi­náltak volna ők ott? Meg hát alig voltak még akkor irodis­ták — az elnökön kívül ket­ten jelentek meg reggelente az irodának kinevezett kis ház o’ajozott padlójú két szobá­jában, aho! a sötétbarna író­asztalon szálkás betűkkel cím­zett irka tartalmazta a napi szervezést. Az elnököt is gyakrabban látták biciklin a falut, határt járva, mint ott. |Ma olyan szőnyegek vannak mz irodában, hogy fél az em­ber rálépni. Hogyan is lehet­ne ide kapával, piszkos ru­hában bemenni?! Igaz, kapál­ni sem igen járnak már... A téeszcsé első elnöke is !tt ül most a széksorokban. Tíz éve nyugdíjas, akárcsak 'Juli néni. A terem közepe fáján ülők között aztán csak megtalálta a gyűlés elnöke a ryújtfokodó kését: Tessék, rcuxMK, wre, kboljou noi~ Nem tudok én sokat mon­dani. Nem jár már nekem úgy a fejem. Hallgattam az elnök beszédét, azt a sok eredményt, számokat, és ar­ra gondoltam, de jó is an­nak, aki ma tsz-tag. Az a sok gép, ami dolgozik az em­ber helyett, nem is kell ka­pálni, még géppel sem, ele­gendő, ha csak megpermete­zik a kukoricát, krumplit, cu­korrépát... De — látják-e? — elvitt megint az eszem, mert nem ezt akarom én monda­ni. Hanem csak azt, hogy mi­féle munkát végez ez a tsz. A múlt ősszel, ahogy teszek- veszek a kertben, egyszer- csak előttem vannak a szom­széd falu házai. Bizony, nem volt már a közelben sűrű bo­zót, és nem cuppogott a rét a lépés alatt. Kukoricatábla lesz ott, egybeépült négy falu ha­tára, a vizes földön is élet te­rem. — Hát ez nekem nagyon a fejemben maradt, hogy ki­látás nyílt a másik falura. A termőföldet meg, amin eddig zsombékon ugrálva jártunk vizet kerülve, most traktor szántja. A fiam azt mondta: melioráció. Nekem ez azt Je­lenti: nem hittem volna, hogy itt szántó lesz valamikor. Hát így fejlődik ez a tsz. És mi, nyugdíjasok ennek örülünk. Juli néni felszólalása — le­het — nem is volt felszóla­lás, de jólesett a mellette ülő asszonyoknak. Emlékeznek még ők, az alapító csapat — harmincán lehetnek itt a faluból —, hogy korán reg­gel kapával vállukon, hátu­kon kosárral fordultak ki a kapun. És előtte már ellát­ták az állatokat, útnak in­dították a családot. Kora ta­vasztól késő őszig így volt ez. Hol látni ma hátikosaras asszonyokat a faluban?! Né­ha —, de már nem kora reg­gel — Juli néni nemzedéké­ből egyikük-másikuk elballag a háztáji földre, viszik a ka­pát, kosarat, irtják a gyo­mot; növelik a zsenge kukori­cát, krumplit, mákot. És hol ■ disznó már ex álból? De hát nem is kell nekik a zsí­ros étel. Néhány szárnyas elég a ház körül. Azt mondja Juli néni: meg­öregedtem. És sóhajt. Jó ma a fiatalasszonyoknak, a fez­ben dolgoznak, egész nap él­nek bent egy teremben a munkapadnál — télen meleg van, nyáron kellemes hűvös —, és valamilyen szerkezete: forrasztanak. Mégis azt mond­ják, sok a dolog, nem érnek rá semmire... Ki tudja, hogy van ez?! Mostanság talán tízen sem tudják a faluban, mikor van az aratás. Megindulnak a gé­pek. és el sem telik egy bét — magtárban a búza, a jövő évi kenyér. Azelőtt a bányá­szok, gyáriak is otthon ma­radtak: kaszát fogtak, poro- lódtak a cséplőgépnél, emel­gették a zsákokat, rakták a kazlat. Elmúlt az már — ne­héz kenyér volt. Ha a boltba megyünk ke­nyérért, lisztért, akkor látjuk csak a búzát. Oda meg min­dennap menni kell. Zúgolódik is az uram, hogy odahordom a nyugdijat. De hát élni csak kell — így öregesen is. Ám nem is ez bántja az uramat, hanem, hogy nem lehet a boltban sört kapni. A faluban csak a presszóban van sör, ott meg drágább vagy négy fo­rinttal. Hát onnan kell neki hazahordanom, mert nem volt soha kocsmás ember. Nem is mulaszt el szólni, amikor felbont ünnepkor délután eev üveggel: iszom ezt a drága sört, pedig a bolt is az áfészé, meg a presszó is, hogyan le­het hát az, hogy az egyik he­lyen van sör, a másikban meg soha? Nehezen igazodunk m! már el ezeken a dolgokon... Én mindig azt mondom neki: az a jó, hogy van, még akkor is, ha drága kicsit nekünk. Bizonyára mindig akad va­laki, aki Juli néni feltartott karját ésareveszi, éa néhány jő saóval eligazítja. Zsély Andris Űj utakon a beruházások A gazdaság életében kulcs­szerepet játszanak a beruhá­zások. Mennyiségüktől és fő­leg minőségi mutatóiktól függ, merre léphet, miként fejlődik tovább egy ország. A beruhá- záspolitikai döntések éppen ezért mindig a gazdaságpoliti­ka elsőbbségéhez igazodnak, annak céljait tükrözik, A ja­nuár elsejétől érvénybe lépett új jogszabályok is ennek szel­lemében változtak. A termelési szerkezet át­alakítása, a versenyképesség javítása, a hatékonyság növe­lése megkövetelte ezt a lé­pésváltást. így a felsőbb szint­ről a vállalatokhoz kerül a döntések jelentős részének jo­ga és felelőssége, s ezzel pár­huzamosan megnő döntési szabadságuk is. A jogszabályok általános elve, hogy a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket azon a szinten hozzák, ahol a szükséges információk rendel­kezésre állnak, és viselhetik az ezzel járó felelősséget, va­lamint a kockázatot is. * A rendszer változásait ak­kor tekintjük át — termé­szetesen csak nagy vonalak­ban —, ha követve a jog­szabályokat, négy csoportba osztjuk a fejlesztéseket. Az elsőbe a központi hatás­körbe tartozó beruházások tartoznak; a nagy, a célcso­portos és az egyéb beruházá­sok. A nagyberuházások olyan országos jelentőségű, az elő­készítés során határozott ál­lami szervezést és egyeztetést igénylő fejlesztések, amelyek­nél rendkívül nagy a befek­tetés, és ebben az állami költ­ségvetés számottevő szerepet játszik, (Ilyenek például a villamosenergia-ipar. a bányá­szat nagyberuházásai.) A célcsoportos körbe azok a nagy területet átfogó, ki­emelkedő jelentőségű infra­strukturális jellegű beruházá­sok tartoznak, amelyek előké­szítésében, koordinálásában az államnak jelentős mértékben kell igénybe vennie, összesen kilenc célcsoportba osztják e beruházásokat, a műszaki­gazdasági feladatokat az Ál­lami Tervbizottság öt évre szóló beruházási javaslat ke­retében határozza meg. Ám a tervezésről és a megvalósí­tásról már az illetékes minisz­tériumok, illetve országos ha­táskörű szervek vezetői dön­tenek. Az állami beruházások har­madik részébe az első kettő­be nem sorolható, döntően kommunális jellegű létesítmé­nyek tartoznak. * A beruházások másik nagy kategóriájainak tekintjük a tanácsi fejlesztéseket. A szabályozás tág teret enged a helyi döntés szabadságának és növelte a tanácsok önálló­ságát. Nagy szerepet kap — elsősorban a kis települése­ken — a lakosság is: példá­ul egy-egy infrastrukturális beruházás eldöntése során. A tanácsok változatlanul számít­hatnak anyagi támogatásuk­ra is. de gondoskodni kell ar­ról, hogy nagyobb hozzájáru­lás esetén az érintettek meg­határozhassák, mire adják a pénzüket. Természetesen csak a kisebb településeken lehet a családokhoz egyenként be­kopogtatni és megkérdezni a véleményüket, legyen-e út, esetleg hol épüljön az óvoda. Máshol inkább össze kell gyűjteni a javaslatokat és azokról a tanácsülés határoz. A fővárosi, illetve a megyei tanácsok végrehajtó bizottsá­gai és szakigazgatási szervei pedig olyan kérdésekben dönt­hetnek, amelyekben nem vár­ható, hogy a lakosság felméri az összes hatást. A vállalati beruházások jö­vőjét alapvetően meghatároz­za az adók és befizetési köte­lezettségek módosulása. Mint ismeretes, megszűnt a pénz dobozolása és ezentúl osztat­lan érdekeltségi alapot ké­peznek. Eltörölték az építési adót és a beruházási illeté­ket. ezek szerepét a 18 szá­zalékos felhalmozási adó vet­te át. Jelentős változás az is, hogy ezentúl a kormányzat közvetett eszközökkel, a sza­bályozók felhasználásával akarja a népgazdasági érde­keket is érvényre juttatni a vállalati beruházásoknál. * Változatlanul kaphatnak a gazdálkodók különböző formá­ban támogatást és kedvez­ményt, de a beruházás teljes kockázata és felelőssége őket terheli. Amikor erről a szfé­ráról beszélünk, nem feled­kezhetünk meg a finanszíro­zási rendszer, a pénzügyi in­tézmények felépítésében be­következett változásokról. Mind a hitelezésnek, mind a beruházásoknak üzleti jelleget kell ölteniük, ahol elsősorban az elért eredmény számít. Ez segíti elő, hogy az újonnan alakult bankoktól is kaphat­nak pénzt különböző célokra a gazdálkodók, s nem kell egyetlen ablaknál sorban áll­niuk. Eddig három nagy csoport, a központi, a tanácsi és a vállalati beruházásokat tekin­tettük át. A negyedikbe a lakossági fejlesztéseket so­rolják az új szabályok. Ez el­sősorban a lakásépítéshez, -vá­sárláshoz kapcsolódik. Ebbe a csoportba tartoznak a mind nagyobb részarányt képviselő háztáji gazdaságok és a kis­vállalkozások is. Bár az utób­biak gazdasági súlya nem túl nagy. az országos és a helyi érdekek azt kívánják, hogy a kisvállalkozások beruházási tevékenységét mindinkább számba kell venni a népgaz­dasági terv összeállítása során. L. M. Interjú Vaszllii Szuszlovval, a Kemerovo területi pártbizottság titkárával 'lazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából emlékezetes ünnepségsorozatot rendeztek Nógrád . megyében. Az eseményeken részt vettek a szovjetunióbeli testvérme­gyénkből, Kemerovóból érke­zett delegáció tagjai. A kül­döttség vezetője, Vaszilij Je- gorovics Szuszlov a testvér- megyei, elvtársi és baráti kap­csolatok ápolásában és fej­lesztésében végzett munkája elismeréseképpen megkapta a Nógrád megyei Tanács által az évfordulóra alapított em­lékplakettet. — Elsősorban nem szemé­lyes kitüntetésnek tartom az emilékplakett elnyerését — mondotta Vaszilij Szuszlov, a Kemerovo területi pártbizott­ság titkára —. hanem kol­lektív elismerésnek. Ügy fo­gom fel, mint amely jelképe­zi Kemerovo megye munkása­inak és vezetőinek, egész né­pinek megbecsülését, barát­ságunkat. Közel húszeszten­dős testvérmegyei kapcsola­taink számos eredménnyel büszkélkednek, és arról valla­nak, hogy egymást megismer­ve, egymást segítve még ered­ményesebben birkózhatunk meg feladatainkkal; amelyek jelenleg főképpen minőségi jellegűek a társadalmi, gazda­sági élet valamennyi terüle­tén. Szívből köszönöm — a megyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak — az el­ismerést. — Említést lett testvér­megyei kapcsolataink ered­ményességéről. ön személy szerint miben látja e kap­csolatok legfőbb hozadéka- it? — Az eddigiek alapján azt mondhatom, hogy a testvér- megyei kapcsolatok, a Nóg­rád megyében szerzett tapasz­talatok jól segítettek bennün­ket feladataink sikeres meg­öl dósában. Gondolok azokra, amelyeket az itteni szövetke­zetekben, gyárakban, vállala­toknál, intézményeknél sze­reztek a mi elvtársaink. Ter­melőszövetkezetek sokaságát említhetném, vagy a sfküveg- gyárat, a kohászaid üzeme­ket. .. De mostani találkozó­inkon örömmel hallottam ar­ról 1», hogy a nógrádiak ugyancsak jól hasznosítják a mi gyakorlatunk pozitívuma­it, nevezetesen szociálpolitikai, egészségügyi és kulturális eredményeinket. Ezek elsősor­ban gazdasági jellegű hozadé­kok. Ám a kapcsolat ennél többet jelent: elősegíti a két nép barátságának elmélyülé­sét. A párt- és állami szervek, tömegszervezetek, munkahelyi kollektívák képviselőinek köl­csönös látogatásai hozzájárul­tak a személyes emberi kap­csolatok kialakulásához, csa­ládok kerültek közel egymás­hoz, gyerekek leveleznek egy­mással. Mindent összevetve, a testvérmegyei kapcsolatok, a tapasztalatok átadása haszno­san segítik munkánk szerve- zietfeégénék, hatékonyságának javítását. — A területi pártbizott­ság titkáraként milyen te­endőkkel foglalkozik? — A bányászat, a közleke­dés-szállítás és a hírközlés tennivalói tartoznak hozzám. Hat éve vafivok ezen a posz­ton. A szibériai kohászati fő­iskola bányaművelési szakát 1960-ban végeztem el. (A Szovjetunió oktatási rendsze­re több vonatkozásban eltér a magyarországitól — a werk.) Bányamérnökként tíz évet dolgoztaim a föld alatt, majd K feze!lovsakban aknaüzemi párttitkár, aknaigiazgató, ké­sőbb a városi pártbizottság másod-, illetve első titkára lettem. Innen kerültem a te­rületi pártbizottságra. — Milyen lényegi feladat tok megvalósításán fárado­zik mostanában? — Munkánk gerincét né­hány fontos eseményre való felkészülés, illetve azok lebo­nyolítása alkotja. Nevezetesen: Lenin születésének 115. év­fordulója, a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfor­dulója, a XXVII. pártkong­resszus és a Sztahanov-moz- galom születésének fél év­százados évfordulója. Mind­ezeket méltón, kellő munka- felaiánlásokkal és teljesítmé­nyekkel szeretnénk megünne­pelni. Miről is van szó konk­rétan? Például a szállításban nehézségek mutatkoznak a be­ás kirakodásban. Ezért a bá­nyaüzemekben nagy mennyi­ségű szén vár elszállításra,' s mindez a vasúti szállítás színvonalának fogyatékosságai miatt. A hírközlés terén a televízió második csatornáié­nak a vételi lehetőségét b’z- tosítiuk Kemerovo egész te- riiWén. A tervet az idén kell befeiezni, végrehajtása iól halad: a megyének már csak 3 százaléka esik ki a ható­körből. Ami pedig kifeiezet- ten a politikai munkához kapcsolódik, az a pártéoítés. Szeretnénk, ha a bányák fi­zikai dolgozói körében nőve-' kedne a párttagok létszáma,' és nnveTh etrénfc a pártcso­portok számát. — Ttt-tartózkndáivk alatt jártak üzemben, iskolában, szövetkezetben, megtekin- tettek Bánkon egy háztáji gazdaságot. Mi az utóbbi­ról a véleménye? — Néhéz kérdés. Űigy vé­lem, végső céljaink elérésé-’ hez — például legyen elegen­dő hús. tej — eredményesen járulnak hozzá a gadaságok. Nekem tetszik, bár a tulaj­donforma. .. Persze a lényeg a cél, az eredményessé?. — Milyen benyomásokkal távozik Nógrád megyéből? — Nagyszerű, rokonszenves emberekkel ismerkedtem meg, értékes tapasztalatokra tet­tem azért. Mindezeket *z éL. »lényeimet elviszem Kemero- vőba. Azon munkálkodom majd, hogy otthon minél töb­ben kapjanak lehetőséget c nógrádi emberek és tapaszta­latok helyi megismerésére. — Köszönöm a beszélge­tést! Sulyok László Vegyépszer, Budalakk, GíE, OMfB Összmunka: rozsda ellen Hogyan fessünk csöveket — belülről? Ezt a témát vitat­ta meg több mint száz szak­ember nemrég Salgótarjánban. A szemináriumot a GTE nóg­rádi szervezete és a Vegycp- szer salgótarjáni gyára ren­dezte. Az összegyűlt országos rangú szakemberek lapunk kérésére több érvényes gon­dolatot külön is kiemeltek. — A Budalakk Festék- és Műgyanlagyár a megrendelé­seknek csak hatvan százalé­kát képes kielégíteni: tehát nem lennénk üzleti okok miatt rákényszerítve az új termé­kek kidolgozására — állítja dr. Váradi József, a Budalakk központi kutatólaboratóriu­mának vezetője. — A műsza­ki igényesség az, ami a mód­szerek fejlesztését előrevi­szi. A Vegyépszerrel már régóta együttműködünk: még a szovjet exportra készült go­lyós kalibrálok gyártásakor kerültünk kapcsolatba. A prowprek felületbevonását bérmünkában az osztrák Bí­ró—Wágner cég végezte. Fel­merült az igény: csökkentsük e termék devizamegterhelé­sét. A kooperációba harma­dik társnak bevontuk a Mű­anyagkutató Intézetet, és mindezek eredményeként ha­zai feltételek között ugyan­olyan jó minőségben oldjuk meg a felületbevonást, mint korábban az osztrák cég vé­gezte. Ez sikerélményt jelen­tett. Ügy gondoltuk: alkalmaz­zuk a módszert a tartályok korrózióvédelmére is: ez örök gondot jelentett. — Épp a korrózióvédelem az, amiben a kutatótól a gyár­tóig mindenkinek együtt le­het és együtt kell működni — szögezi le Kaczander Károly, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság főosztályvezető­helyettese. — A koordinációt vállalja magára az OMFB: a bizottság már több innováci­ós együttműködésben terem­tett kapcsolatot és tartotta fenn a kutatók, gyártók meg­felelő érintkezését. A koordi­náción túl a kellő anyagi se­gítséget is az OMFB adja a hasznot ígérő fejlesztésekhez. — Magyarországon sok vé­dőanyagot felhasználnak az üzemek, mégis évente 20 százalékos az átlagos korró­zió — közli Stráner György, a GTE tisztségviselője. — Ez azt mutatja, hogy nem jó a meglevő műszaki ismeretek, a rendelkezésre álló tudás fel­használása. A meglevő és al­kalmazott védőanyagokat nem a megfelelő technológiával ,.viszik föl” a felületekre. Korrózióvédelemben az általá­nos intelligencia rendkívül fon­tos az első szakasztól az utol­sóig. És nélkülözhető'len a partnerek együttműködése, mi­vel nagyon esvmásra vannak utalva. Ebben az esetben mindez szerencsésen össze­jött. — Három szlogennek is ele­get tett az együttműködés — készített leltárt Dalmay Gá­bor, az OMFB főosztályveze­tőié. — Egyrészt importot, pó­tolt. másrészt fokozta az anyagtakarékosságot, har­madrészt a mai beruházásín- séges időkben elősegíti, hogy a drágán elkészített műsza­ki értékeket megóvjuk. Ez az utóbbi is rendkívül lénye­ges. Mert egy-egy beruházás vége felé, a határidők és a költségkeretek szorításában nagy a csábítás arra, hogy ,,megspóroljuk” a korrózióvé­delmet. Annál is inkább, mert az ebből később származó kár nem annál jelentkezik, akj mulasztott. Az alkalmat meg­ragadva, felhívnám a nógrádi szakemberek figyelmét, hogy az OMFB háromévente kor­rózióvédelmi kiállítást ren­dez HUNGAROCOR néven. Az idein, ami rövidesen nyí­lik, százhúsz ország vesz részt,' százhúsz standon mutatiák be a náluk alkalmazott módsze­reket. — A Vegvénszer ebben a témában úttörőszerepre vál­lalkozott, s ebben naey segít­séget kapott az OMFB-től és a Budalakktól is — foglalta össze Balogh László, a Vegyépszer salgótarjáni gyárának főmérnöke. — A fej­lesztési bizottság a koordiná­lás mellett még olyan gya­korlati teendőben is feladatot vállalt, mint a festékanyagok beszerzése. A Budalakknál összpontosuló szaktudás és aktivitás sok hasznot hozott nekünk. Reméljük, minden­nek a magyar ipar is egyre nagyobb hasznát látja a jövő­ben. M P. | NÖGRAD - 1985. április 6„ szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom