Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-05 / 80. szám
Ho! alakulnak vállalati tanácsok ? Beszéloelcs Deák Jánossal, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettesével Több vállalati közösség döntött már, hogy államigazgatási felügyelet alatt marad, vári lalati tanácsot alakít, vagy a közgyűlési, küldöttgyűlési formát választja. Ma már az iparvállalatok dolgozói is tudják, hogy számukra mit javasolt a minisztérium, s április 30-ig módjukban áll javaslatokat tenni. Egyúttal közölniük is kell, hogy mikor kívánják életbe léptetni az új vezetési formát. A program szerint ugyanis 1986. december 31-ig minden cégnek át kell térnie az új rendre. — Türelmesek vagyunk, h!szen a mostani változások nemcsak jelképesek — mondja Deák János, az Ipari Mi- n'sztérium szervezetfejlesztési főosztályvezető-helyettese. — A vállalatoknak most kel! átgondolniuk, hogy ezután mennyire önállóan dolgoztatják a gyárakat, üzemeket. — Az államigazgatási felügyelet viszont kötelező érvényű 40 vállalat számára. — Valóban, negyven céget államérdek miatt ide soroltunk. A bányákat például azért, mert az országnak gazdasági stratégiai érdeke, hogy a természeti kincseket az előzetes tervek szerint kiaknázzák. A szénbányászatot fenn kell tartani, nem tehetjük ki a piaci hatásoknak, mint például Angliában. Természetesen azért nem kötjük gúzsba ezeket a vállalatokat sem, csak az állam speciális jogot gyakorol, hogy a bányavállalat elsősorban szenet bánvász- szon. Foglalkozhat mással is, íav például a Tatabányai Szénbányák gépeket is gyárt. Ám az arány nem tolódhat el az utóbbi javára, még akkor sem. ha az kifizetődőbb. A minisztérium a fejlesztés irányát is meghatározhatja. — Az említett vállalatok viszont így jóval kisebb önállósággá! bírnak, s ez megszabja a lehetőségeiket is. — Az államigazgatási felügyelet nem zárja ki a részlegek fokozottabb anyagi érdekeltségét és önállóságát. Tlv módon például a Dorogi Szénbányák brikettüzeme is meglehetősen szabadon gazdálkodhat. A műszaki fejlesztő és karbantartó részlegek pedig maguk is járhatnak munka után. hiszen a szűkös fejlesztési lehetőségek miatt aligha van rájuk mindig szükség. — A vállalatok zömét valószínűleg vállalati tanácsok irányítják majd. de min múlik. hogy még az idén, vagy csak 1986-ban csatlakoznak? — Ml fele-fele arányban soroltuk be a vállalatokat, így az idén 197 alakítaná meg a tanácsot. Azóta több megyéből szóltak, hogy ők bizony, siettetnék, de a mi besorolásunk szerint csak jövőre következnének. Mindenkinek megmondtuk, hogy nem ragaszkodunk a határidőkhöz. Ha felkészültek, akkor előbbre hozhatjuk. Ám egy szakmailag nem megalapozott döntés később visszaüthet. Ha leányvállalatot akarnak alapítani, akkor azt például meg kel] várni. A leányvállalat vezetői csak akkor vesznek részt a tanácsüléseken, ha róluk van szó. Ök ugyanis önállóbban dolgoznak, mint mások. S, ha egy műszaki fejlesztő- részleg és a vidéki gyáregységek viszonylag önállóan dolgoznak, akkor az ottani vezetők ugyancsak tagjai lesznek a tanácsnak. Arról is dönteniük kell az előkészítő bizottságoknak, hogy az üzemeket. gyáregységeket milyen arányban képviseljék. Nincs kötött szabály. Lehet a termelési adatok alapján és lehet a nyereség szerint. Szerintünk az utóbbi a szerencsésebb, hiszen a magyar gazdaságban egyre inkább azok a vállalatok élnek meg, amelyek nyereségesek. — Nyilvánvaló, hogy a közgyűléses forma csak azoknál a cégeknél szerencsés, ahol nincsenek többen ötszáznál, hiszen ott képesek a dolgozók átlátni a gyár dolgait. — Mi is úgy gondoltuk, s bár határt kellett húznunk, nem kívánunk mereven ragaszkodni az, ötszázas számhoz. A közgyűlés évente egyszer. vagy akár többször is összehívható, s ahol több vidéki telephely van, ott a küldöttgyűlés is jó megoldásnak látszik. Természetesen a közgyűlés által választott vezetőség évente többször is ülésezhet. Látszólag ez a legdemokratikusabb forma, ám a legnagyobb ellentétekre is itt számíthatunk a munkavállalók és a munkáltatók között. A munkásnak ugyanis arról kell döntenie, hogy a stratégiára szavazzon, vagy ma lehetőleg minél több pénzt kivegyen a kasszából. Nagy dilemma.. — A vállalati tanácsok és a közgyűlések mindenképpen csorbítják az igazgatók hatalmát. Ezért történhetett meg, hogy néhol — a dolgozókat nem kellően tájékoztatva — gyorsan döntöttek. — Valóban, ez a demokrácia próbája is. s. ahol manipulálják a választást, ott nem sok haszna lesz. Ám attól egyetlen igazgatónak sem kell tartania* hogy kiszolgáltatott helyzetben lesz. és szakmailag megalapozatlan terveket kell végrehajtania. A jogszabályok szerint a vállalati tanácsok csak stratégiai kérdésekben dönthetnek. Irányokat és arányokat határozhatnak meg, de, hogy mit gyártanak és mennyit, arról az igazgató határoz. Megtörténhet, hogy az igazgatót leszavazzák és más stratégiát kell követnie, mint, amit jónak lát. Ám, ha menet közben újabb érvei adódnak, összehívhatja a vállalati tanácsot, s újból megvitathatják a követendő iránvt. Az igazgatónak sem érdeke, hogv szó nélkül végrehajtsa a mások által javasolt stratégiát, s aztán öt év múlva azt mondia: ..Na. ugve, megmondtam”. A vállalati tanács elnöke nem utasíthatja az igazgatót, inkább felügyeleti ioga van. Az igazgatónak egyébként így nagyobb mozgásszabadsága lesz. mint. amikor a minisztérium gyakorolta ezt a jogot. — A vállalatok elfogadják az önök javaslatait? — Többségük hasonlóan vélekedik. így például vállalati tanács dönt maid hamarosan a Borsodnádasdi Lemezgyár, a Bonyhádi Zománeárueyér és a Kner Nyomda jövőjéről. Az öntödei vállalat megszűnt. s egykori gyárai nem egyforma utat járnak. A Kőbányai Vasöntöde vállalati tanácsot választ, míg a jóval kisebb Komáromi Vasöntöde stratégiájáról valószínűleg közgyűlés határoz majd. Arról is tudunk, hogy két debreceni vállalat még nem döntött. hosv melyik formát válassza. Az frószergyárnak például a közgyűlést ajánlottuk, de lehet, hogy végül is vállalati tanácsot alakítanak, ök tudiák, hogy melvik az üdvözítőbb, az érdekük, hogy jól határozzanak. Dalia László Tarjáni járgányok hűvelői „Szervizitelés" — Miért hangoztatják, hogy jó! ki akarnak jönni a konkurenciával, ahelyett, hogy nyíltan kimondanák: versenyezni kívánnak a megrendelőkért? — Mi versenyezni akarunk! ■— állítja Török László ágazatvezető. — De egészséges versenyben. Ami azt jelenti, hogy vem a konkurensek lejáratására törekszünk. Hanem a saját .jó munkánkkal akarjuk magunkhoz vonzani az ügyfeleket. Régebben előfordult, hogy mások nekünk rossz reklámot csináltak. De ebben mi nem vettük fel a kesz.tyűt. így ez a hibás gyakorlat abbamaradt, örülünk ennek, mert valamennyire a versenytársakkal is egymásra vagyunk utaiva. A korrekt versenyben időnként segítünk is egymáson. És ezzel a megrendelők érdekeit szolgáljuk, nekik lesz jobb. BOROTVÁLÁS gőzzel A ko^fcbbitól lényegesen jobb technikai feltételek között dolgozik a Nógrád megyei Szitál tatói pari Vállalat autójavító szervize. A szerelőmű, hely úi eszközökkel gazdagodott a fékhatásmérőtől az. univerzális mérőtáqkán át a csápos emriőig. Nemrég üzembe aMították az úi kocsimosót, ebben többek közt a képzeletmozdító nevű ,.sőzborotva” is rendelkezésre áll. Úgynevezett „soproni kamra” szolgái ia a minőségi autófényezést. — Nemrég elkezdtük a Ladák és a Skodák garanciális javítását, még idén bevonjuk ebbe ,i körbe a Trabantokat és a Wartburgokat — részletezi Vágvölgyi László szervizvezető. — Ez volt az idénre vonatkozó elképzelés. De nemrég megkeresett minket a Merkúr. Ebben az évben húszezer Daciát hoznak be. s felkértek ennek a típusnak a garanciális javítására is. Célszerszámokat ingyen adnak, oktatást áprilisban a vállalat román szakembere tart szerelőinknek. ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT Végigjárva a szerviz új •szerzeményeit: a soproni kamra kelt figyelmet. Benne épp egy Skoda áll. már lefújták az új színnel a szakemberek. Mégpedig „zárt ajtók mögött”! — Az olajtüzelésű rendszerben 60—80 Celsius-fokot tudunk előállítani — avat be a szakmai ismeretekbe Keltái József autófényező. — A levegőt egy szivacsréteg megszűri, így nem rakódik por a frissen festett felületre. Fújás közben elszívó működik, ezáltal a bent dolgozók jó levegőhöz jutnak. A márciusban üzembe állt mosó épp egy Zastavát tisztít. Szigorú tekintetű fiatalasszonyok vezérlik a keféket, a locsolót. Szükség esetén alulról is leöblítik a járgányokat. A „gőáborotva” még tétlenül pihen. Vadonatúj — még el sem készült — a fedett gépkocsitároló. Oszlopait a szervizdolgozók társadalmi munkában helyezték el, szorgalmuk melle szakértelmüket is adva: precízen összehegesztették a vasvázakat. Akadnak persze régiségek is a szervizben. Megszámlálhatatlan motorkerékpár van besúvaszt.va a kijelölt műhelybe. Ezeket még a szerviz előző személyzete „testálta” az utódokra: egyelőre beláthatatlan. mikor és mennyire javítják meg őket. Az erre vonatkozó elképzelést azonban már kimunkálták. TENGELY, SÁRVÉDÖ Megközelítőleg kétmillió forintos készlete van a szerviz mellett működő alkatrészboltnak. A nagykereskedelemből szerzik be az árukat. — Nem túl egyoldalú ez a beszerzés? — De igen, de csak ez az egy lehetőség van az országos szervezeti felépítésben — közli Juhász Anikó, az üzlet vezetője. — Most hiába keresik például a Zsigulihoz a vezérműtengelyt. vagy a hátsó sárvédőt. Lehet, hogy a maszek a lka trés zkeres k ed ők nél kevesebb a hiánycikk, de az ő áraik összehasonlíthatatlanul magasabbak a mienknél. Nemcsak a szervizek, hanem a kereskedők versenye is folytatódik. (molnár) Pásztói gimnazistákkal kerestük Hol vagytok, példaképek ? Simon Ágnes Gimnazisták. Álmodozóak, teli vágyakkal, őszinte, tizenévesen tiszta hittel. Alig túl a serdülőkoron, de még innen a tizennyolcon. Tipikus pszichológiai esetek: keresik kíméletlen kitartással azokat az embereket, jellemeket, eszményeket, kikből összeállhat számukra „az emberkép”. Nevezzük ezúttal példaképnek. — Ha ezt a szót halljátok: példakép, s utána rögtön, gondolkodás nélkül egy nevet kell hozzáfűzni... ki lenne az? Simon Ágnes: — McEnroe. .. így hirtelen. Kecskés Ildikó; — József Attilára gondolok. Jankó Tamás: — Nagyapám és édesanyám jut eszembe. Némethi Éva: — Almássy Lajos tanár úr... — Egyszerű a második kérdés: miért éppen ők? Simon Agnes: — Magam sem tudom, mért pont az amerikai teniszezőt,. McEn- roe-t említettem... Talán, mert a munkabírása, kitartása, egyáltalán az egész egyénisége számomra nagyon rokonszenves. Bár, az az igazság, nagyon keveset tudok róla. Különben, ha belegondolok nincs is olyan ember, akit „egy az egyben” példaképemnek tekintenék, akit másolni próbálnék. Vannak tulajdonságok, más és más emberben, s ezek szimpatikusak számomra, tulajdonképpen ilyen kis „példákból” áll össze az én eszményképem. Kecskés Ildikó ló egyéniség, azt hiszem ez a két példa gondolkodásomra döntő befolyással volt. Kecskés Ildikó: — Én az irodalmi olvasmányokból merítettem sokat, emlékszem, például gyerekkoromban mennyire tetszett Ludas Matyi igazságszolgáltatása Döb- röginek... Aztán sokáig nagy hatással volt rám Gagarin, az első űrhajós, majd József Attila, és még sorolhatnám. De közben figyelgettem a tanáraimat is, már akkor érlelődött bennem a pedagógusi pálya iránti vágy. Általános iskolás koromban elhatároztam. hogy vezetek egy füzetet, amibe mindig föl- jegyzem az embereknek a jó és rossz tulajdonságait, azzal a céllal, hogy hasznosítsam! Figyeltem, mit és hogyan ráond a tanár, miként viselkednek a környezetemben élők, valamint az úgynevezett nagyemberek... aztán valahogy abba maradt az egész, nem jutott időm az „adminisztrálásra”. Némethi Éva: — Nálam eleinte az óvónők voltak a „menők”, ovis koromban olyan szerettem volna lenni, mint ők. Aztán később, ki sem merem mondani- színésznő. Majd, ahogyan teltek-múltak az évek, úgy alakult ki bennem egy reálisabb Jankó Tamás kép, jobban összhangba hoztam a képességeimet, a lehetőségeimet az álmaimmal. Én Almássy tanár urat említettem az első kérdésnél, azért, mert olyan hittel és emberszeretettel tanítja nekünk a matematikát, hogy ez szerintem példa lehetne mindenkinek. Egyébként, negyedikes vagyok, s az egri tanárképző főiskolára jelentkeztem. .. — Ki-ki elmondta rögtönzött gondolatait, vajon menynyire általánosak ezek a tizenévesek köréhen? Egyáltalán, milyen szempontok szerint választanak példaképeket? Simon Ágnes: — Ritkán beszélünk ilyesmiről. Nem sikk arról társalogni, hogy én ehhez és ehhez az emberhez szeretnék hasonlítani.. ., hogy milyen klassz tulajdonságai vannak. Nem, erről inkább (állszemérmesen hallgatunk. Csak magunkban meditálunk róla. Jankó Tamás: — Két haverom valósággal rajong a Beatlesért, gyűjtik a zeneszá- mokat, állandóan hallgatják a muzsikájukat, de azt hiszem ez csak hobbi számukra. Kecskés Ildikó: — A zenekarok, egy-egy rocksztár igen népszerű, főként a lányok körében, de úgy gondolom ezek nem a példakép erejével hatnak, csupán egy kedvtelés, szórakozás. A példakép végigkísér bennünket hosszú eveken át! Ez nagyon ritka, a többségre az jellemző, hogy egy-egy ember egy-egy tulajdonságát tekintik példának. — Esetleg diákok egymás között is? Némethi Éva Némethi Éva: — Erről az* tán tényleg nem illik beszélni! Azt bevallani, hogy szeretnék olyan lenni bizonyos vonatkozásban, mint a másik társam... ez ritka, akár a fehér holló. Pedig, hogy személyeskedjek: Tamás szorgalmát, kitartását a biológusi pálya iránt sokan irigylik, de példának is tekintik... Kecskés Ildikó: — Vannak esetek. amikor a felnőttek próbálják ránk erőszakolni a példaképeket. Á szándék jó, mert tényleg kiváló emberekről van szó, csak hát a módszer. .. balul sülhet el a dolog. Egyszer valamelyik tanár, nagyon dicsérte egyik társunkat, hogy milyen jó dolgozatot írt, s hogy példa lehetne számunkra ez a szorgalom, ez a felkészültség. Mi meg láttuk, amikor a padban lévő könyvből másolta ki az egész dolgozatot. Most szóljunk? Jankó Tamás: — Mindenképpen többet kellene beszélnünk ezekről a dolgokról, mondjuk a KISZ-gyűlésen, osztályfőnöki órákon, folyosón, klubokban. Nekünk van a legnagyobb szükségünk arra, hogy megismerjünk olyan embereket, tulajdonságokat, akik és amelyek példával szolgálhatnak. Ezeket, szerintem, nem szégyen ellesni, átvenni, az ember egyéniségéhez igazítani. Azt mondják,, ebben a korban alakul ki, formálódik teljessé az ember személyisége. Be kell vallani, ez egyedül nem megy! (Pásztó, Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, 1985 március.). Tanka László Passzív tiáiipi ártalma Jankó Tamás: — Nekem vannak! Egészen kiskoromtól kezdve mind a mai napig nagyon vonzódok nagyapámhoz, nem csak ezért, mert sokat mesélt, játszott velem, hanem mert igazi közösségi ember! Ügy, ahogyan én gondolom: mindig azt tenni, ami másnak is jó. Édesanyámtól is ezt láttam, ő a másik példaképem. Tanítónő, hallatlanul szereti a munkáját, megtalálta benne élete örömét. Tehát, egyrészről nagyapám mint a mások érdekeit is szem előtt tartó ember, másrészről édes. anyám, mint a munkájában is boldogságot kereső és talár A dohányosok környezetében élő nem dohányzók számára semmiféle előnyt sem jelent, ha a dohányosok csekély kátrányt tartalmazó ci- karettára térnek át. A kátránytartalom csökkenésével ugyanis nem csökken a keletkező s.zénmonoxid mennyisége, sőt a filteres cigaretták elszívásakor több szénmonoxid képződik, mint az azonos kátránytartalmú nem filteres cigaretták elszívásakor. Hátrányos a nem dohányzókra az is, hogy ők a cigarettának a testén át nem l NÖGRAD - 1985. á| áramló, hanem ez oldalán elhúzó úgynevezett oldaláramlatnak a füstjét szívják be. Márpedig ebben az elemzések szerint akkor is sok a kátrány, ha magában a cigarettában viszonylag csekély mennyiség van belőle. Például az egyik — a főáramában 1.3 mg kátrányt tartalmazó — cigaretta oldalárama 24 mg kátrányt tartalmazott. Eszerint a „passzív” dohányos sokkal több kátrányt szívott be, mint az aktív cir garettázó. ilis 5„ péntek 3
