Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
I Hétfői magazin _ H étfői magazin. Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig „Meghallani az ötle lakéi...’’ Gecse József, az Ipari Mű- »zergyár berceli gyáregységének vezető.ie félmosollyal mondja a korát: negyvenöt év. Ebből húsz a gyáré! Az első munkahelye, s a „szerelem” azóta is tart. — Húsz esztendeje végeztem a műszaki egyetemen. IV!'ért választottam Ikladot? Homokterenyei vagyok, nem akartam elszakadni a szülőföldtől sem, de Budapest is sokat adott nekem, a közelében akartam maradni. Hát így Egyetemi éveim alatt a várban laktunk, nyolcán egy szobában. Egymást licitáltuk túl a tanulásban! Tudni akartunk! Ez az egyet akarás azóta is összehoz bennünket legalább egy évben egyszer, akkor folyik a disputa. — Gödöllőn lakik. — Sorolom. Ikladon kezdtem, öt évig technológusként munkálkodtam, összevethettem az elméletet a gyakorlattal, majd következett az igazi erőpróba: üzemvezetővé neveztek ki. Az ottani szakmunkásoknak sokat köszönhetek, tőlük tanultam a legtöbbet, a szakma szeretetét. Hetvenkettőben indult ez a ber- eeli gyár, Ursinyi Nándor magával hozott ide osztályvezetőnek. Nyugdíjaztatása* után engem neveztek ki gyáregy- segvezetőnek. Végigjártam tehát a szamárlétrát. — Napi kilencven kilométer autózás. — Szeretem ezt a vidéket. Meg aztán most érik be az elmúlt évek munkája, hiszen itt egy gépjavítóból kellett ipari üzemet formálni, mező- gazdasági munkásokból szakmunkást ..kovácsolni”. Végignéztem a munkássá válás folyamatát. Én a legtöbb dolgozónkat személyesen ismerem, pedig vagyunk ötszázan. A nők még leánykorukban kezdtek nálunk, ma már asz- szonyok. gyereket nevelnek, de maradtak a gyárban. Mert jó a légkör. Én például tudok azonosulni a munkással, az adminisztrátorral, de a mérnökkel is. Bőrömön érzem a problémákat Nekem az a legjobb érzés, amikor valami elintézése után süt felém a köszönet. Tán nem is mondják, csak benne van a levegőben az elégedettség. Ezért is utazom naponta azt a kilencven kilométert. — S a család? Ebben akétlakiságban? — Két fiam közül a nagyobbik már egyetemista, műszaki ember lesz: építészhallgató. A kisebbik még az általános padjait koptatja, határozott célja alakulóban — Csokornyi a társadalmi funkció... — Tagja vagyok a területi pártvezetőségnek évek óta. a tanácsülések állandó meghívottjaként szólhatok a közügyekben, a műszergyár igazgató tanácsának tagjaként a helyi egységet képviselem, önkéntes rendőr vagyok... — Sok? — Sose gondolkoztam rajta. Ez a dolgom. Én másként, mint az emberek között, az emberekért dolgozva el sem tudom képzelni az életemet, így van jól. Szerencsére kötetlen a munkaidőm, ami ugye sok mindent jelent. — Amit nem ért el életében? — Dédelgetett álmom a tudományos fokozat. Politikai képzettségem a szakosító elvégzéséig vitt, de a szakmámban...? Mi a termelésben naponta vívjuk kis csatáinkat az eredményért. Nem sok idő jut másra. Nagyon szeretem a komoly zenét, ha időm van Mozartot. Bach orgonamuzsi- káját hallgatom szívesen. — Mindennapi feladat? — Teljesíteni a vállalt és kirótt feladatokat. Meghallani az ötleteket és azokat továbbvinni a megvalósulásig. — Másokat is érdeklő ismerőse? — Kettőt is ajánlok, válasszanak: Horváth Imrét, a berceli iskola nyugdíjas igazgatóját a hitéért, Kis Áront Homokterenyéről pedig a cél- tudatosságáért. H. Z. Csak április elsején! Szenzációs régészeti lelet M árcius 9-én lakossági bejelentésre a megyei régészek Sóshartyánban az úgynevezett Lapos-dűlőn leletmcntö ásatást végeztek. A mintegy két méter mély és 8 méter hosszú kutatóárokból előkerült egy honfogla- laskori sír. A rendkívül gazdag leletek szerint ez egyértelműen egy magyar nemzetségfő sírja. Lovával és feleségével együtt temették el. ősi magyar szokás szerint a ló hátára kötözték a holttestét és úgy tették egy nagyobb méretű koporsóba. A leletek meglepően jó állapotban maradtak meg, s ezek egy részét április elsején, hétfőn meg lehet tekinteni a salgótarjáni múzeumban 8 és 16 óra között. Így látható lesz a magyar vitéz rézből készült sarkantyúja, dohányzacskójának ezüst veretei és rovásírásos koporsó fedele, amelynek feliratát a régészek még nem tudtak megfejteni. A szenzációs lelet nemcsak a magyar, de a nemzetközi régésztársadalom figyelmét is felkeltette, s hamarosan konferenciát szerveznek ezek elemzésére. VIT '85 és felszabadulási futóverseny Ezernél többen a salgótarjáni rajtnál Régen látott akkora tömeget futóversenyen Salgótarján, mint vasárnap délelőtt a József Attila Művelődési Ház előtti téren. Innen rajtoltak a VIT ’85 és felszabadulási utcai futóverseny résztvevői, hogy a város központjában 1000—3000 méteres köröket megtéve, ugyanide érjenek is vissza. A versenyen mindkét nemben öt különböző korcsoport rajtolt, 15—20 percenként. A legtöbben, összesen csaknem ezren az általános, majd a középiskolások indultak, de akadtak a futók között aktív sportolók és felnőtt amatőrök is A viadal vendégei voltak a rimaszombati járás diákjai is — Majdnem tíz éve tartjuk a kapcsolatot a nógrádi megyeszékhely és környéke sportvezetői vei — mondta Molnár Tibor, a szlovák vendégek járási testnevelési és sportbizottságának vezető titkára. — Évente többször is átlátogatnak egymáshoz sportolóink. Éppen most beszéltünk meg egy közös nyári edzőtáborozást Salgótarjánban és egy téli tábort a síidényben nálunk. Ez a csapat — összesen 20 versenyző — a járási diákválogatott, kísérőik általános és középiskolái testnevelő tanárok. Eddig jórészt az ő lelkesedésüknek köszönhettük eredményeinket, most. már a feltételeink is javulnak. A téren nagy tülekedés volt minden korcsoport rajtjánál. A rendezők között ott volt mindenki, aki a városban az atlétikával foglalkozik, vagy akinek diákjai rajthoz álltak. Az ezret meghaladó számú résztvevő közül különösen az együtt induló idősebbek korcsoportjában volt nehéz kiválogatni a célban a győzteseket és a helyezetteket születési idejük Startolnak a legifjabbak, az 1913-as születésűek közül az első: Miklós Orsolya, a Petőfi Általános Iskola diákja- kj szerint. Az 1971—72-es születésű fiúk között viszont biztosan nyert Balázs Dénes, aki előző nap az országos me- zeifutó-bajnokságon is a legjobbnak bizonyult korosztályában. — Negyedik éve futok és sízek rendszeresen — mondta az eredményhirdetés után. — A téli sportágban, vagyis sífutóként is nyertem már országos serdülőbajnokságot, a mezein pedig a tavalyi bronzérem után tegnap sikerült elhozni az aranyat is a komlói: Zádori és a KS-I-s • Kulik elől. Hatan indultunk Salgótarjánból. csapatunk a 7. helyen végzett. A nehéz talajon végigfutott 4500 méter után az itteni 3000 jóformán meg se kottyant. Egyébként naponta két-két és fél órát futok. A Petőfi Általános Iskola testnevelési tagozatán idén végzek, és a Bolyai Gimnáziumban tanulok tovább. Legközelebb április 20-án Szlovákiában futunk terepen 1500 métert. Szeretnék ezen a hagyományos versenyen is helytállni. Korcsoportonként az első három helyezett ajándékokat — játékokat, kempingcikkeket — kapott a rendezőktől, akiknek ezúttal nemcsak a résztvevők számára, de az időjárásra gern Jehetett panaszuk': A viadal méltó volt az idei VIT eszméjéhez és fel- szabadulásunk 40. évfordulójához. (Az eredményeket lapunk 7. oldalán közöljük.) Új könyvek SZÉPIRODALMI: Gárdonyi Géza: Isten rabjai Zilahy Lajos: A lélek kialszik Surányi Miklós: A trianoni Együtt a száműzetésben Rudolf Pörtner: A szent sír hadművelet NÉPSZAVA: a Tolnai Kálmán: Zuhanás (Bűn- ü°vi novellák) pava EURÓPA: Károlyi Mihályné: Együtt forradalomban AKADÉMIA: A magyar helyesírás szabályai KOSSUTH: Kepek a felszabadult Magyarország 40 évéből Berecz János: Folyamatosság és megújulás az MSZMP politikájában Munka és művelődés Mozgalom záró vetélkedő döntő Salgótarjánban Izgalmas, jó hangulatú,’ színvonalas vetélkedővel zárult szombaton, a megyei szocialista brigádok közel egy éven át tartó Munka és művelődés elnevezésű mozgalma. Mint ismeretes, a Nógrád megyei Tanács, az SZMT, a Hazafias Népfront és a KISZ Nógrád megyei bizottsága, valamint a salgótarjáni József Attila városi-megyei Művelődési Központ által meghirdetett mozgalomba csaknem négyszáz iparban. ipari és mezőgazdasági szövetkezetekben, illetve szolgáltatóiparban dolgozó kollektíva nevezett be még az elmúlt év elején. A részvétellel több ezer dolgozó vállalta, hogy folyamatosan bővíti ismereteit, aktívabban kapcsolódik be a közművelődési életbe. A mozgalom két fő témaköréhez kötődött annak a vetélkedőnek a témája is. amelyre ugyancsak számos brigád nevezett. Ennek munkahelyi és területi elődöntőin — csakúgy, mint a már- cius 30-i döntőn — elsősorban hazánk és Nógrád megye elmúlt négy évtizedes történelmének ismeretéről adtak számot a brigádokat képviselő ötfős csapatok. A megyei döntő színhelye az SZMT salgótarjáni oktatási és művelődési intézménye volt. ahol a zsűri elnöke — dr. Horváth Istvánba Nógrád megyei Tanács művelődési osztályának vezetője köszöntötte a döntőbe^ jutott tizenhárom kollektívát. - (A zsűri munkájában részt vett Gádor Lajosné, a SZOT kulturális: agitációs és propagandaosztálvának helyettes vezetője is.) A mindvégig szoros vetélkedés balassagyarmati sikert hozott. Az első helyen ugyanis a balassagyarmati kábelgyár Április 4. Szocialista Brigádjának csapata végzett. A második helyezett a salgótarjáni síküveggyár Előre brigádja lett. míg a harmadik helyezettnek járó díiat. a BRG Salgótarjáni Gyáregysége Jedlik Ányos Szocialista Brigádjának képviselője vehette át. — Modern élet Újabban Uledelmesebbnek kell lenni annak, aki a ..Déliben” illemhelyre akar menni és történetesen férfi az illető. A két különnemű illemhely közül mindössze az egyik üzemel rendszeresen. A női. Odajárnak az állomási bisztró férfivendégei is. Reggel korán ugyanúgy zárva vagyon, mint késő este. A néniké felcsattan: — Mit képzel maga, uram?! Ennyi pénzért nyitvatarlom mind a kettőt? Hol él maga? Jöjjön ide, csak húzza be az ajtót, örüljön, hogy a nők közé járhat... A pénzt ide tegye a tányérba, ha végzett... Csak siessen, mert nem minden hölgyvendég szereti, ha férfiak ugrálnak körülötte még itt is... Állok odabent a női szakaszon a behúzott ajtó megett és közben arra gondolok, hogy ennyi pénzért akár le is ülhetnék. Itt amúgy is ez a divat. De aztán elhessegetem a gondolatot riadtan —, ha ez így megy, nőt csinálnak belőlünk-..! Illedelmesen le- bremmolom a kettest, tudom, hogy nincs túlfizetve a néni ezzel, hiszen ez női szakasz és húzom kifele a csíkot, még mielőtt nagyobb bajba keveredem. Kint újra szemügyre veszem a kis táblácskákat, a környezetet. Nagyon modern minden. Már reggel, amikor befutottam ide a bisztróba, megpróbáltam enni valamit. Jött egy nagyon modern, nagyon morcos hölgyféle és közölte a régi hírt, hogy ilyenkor még nem lehet, igyák valamit. Mókusvizet kértem (valami márkafélét) és természetesen kávét, a hölgyféle úgy nézett rám, mintha kiderült volna rólam, hogy nem hordok zoknit, sőt, alsóneműt sem stb. Jött néhány edzett is, azok betermelték éhomra a kemény italokat. a szemük sem rebbent. Látszott mindenen, hogy itt nem lehet lacafacázni, itt vagy iszol vagy mész a jó fenébe (és akkor még enyhén szóltak). A pult végében égvén kabátos bordó pali álldogált és szóval tartotta a felszolgálónőket, a pultost és általában mindenkit, aki a keze alá tartozott, voltak vagy öten. De enni nem adott egyik sem. Este a bordó pali ugyanott állt a Pult végében, mint akit odasrófoltak és szóval tartotta a csajokat. Ezek még ugyanazok voltak, és ki is egészültek két bordökabátos- sal. akik unottan hordták a kevéske megrendelést (főként italt.) Mondom az egyiknek, hogy ennék most már valamit. „A szomszédba menjen át, ott a melegbüfé...” Modern minden a szomszédban is. Kérek, úgy állva, tálcásán, °gy székelygulyást, az ételmérő asszony az egyetlen, akin nem látni semmi jelét a modernségnek. Amolyan Alföldről felszalajtott jó magyar fajta, aki egyszerűen sze. réti etetni az embert, áld elébe kerül- Jól megméri a gulyást. A pult végében a kőkemény kenyérhalmazból kiveszek kettőt, azért nem egyet, mert a kettőből valahogy majd összehozok egy szeletet. Persze a péksütemény az adagolóban biztosan frissebb, de nem hagyom magam palira venni, azért is a kőkenyeret választom, én rajtam ne keressen ez az éttermi csapdaállító tíz krajcárt csak ezért, mert nem szeretem a kőkemény kenyeret... Legyűröm valahogy. A környezet amúgy nagyon modern. Az asztalokon nincs ugyan víz, de sikerül kifigyelnem, hol tartják. odalopakodok, elveszek egy poharat az elmosottak közül, a pultos nő úgy néz rám, mint aki azon gondolkodik, hogy közölje-e velem jó hangosan, hogy azért a pofátlanságomnak is van határa! Ha nincs víz az asztalokon, akkor vagy kérjek, vagy menjek a jó fenébe (és akkor még enyhe kifjezést használna stb). Átmegyek a vendéglőbisztróba, ahonnan ide ajánlott a bordókabátos és kérek egy nagyfröccsöt a gulyásra, azt azonnal kihozza, de cigarettát nem árulnak, „modern egy hely” mondom hangosan és kérnék még valamit, de most már megsértődött a bordókabátos és azt vágja oda ridegen „már lezártunk mindent. ..” „A modern életbe.. — mondom félhangosan, mert én még arra is emlékszem, hogy az állomásokon nyakba- akasztott ládikákkal szemre- való lányok jártak és szivart, cigarettát árultak, meg hadir rokkantaik, meg öreg mamák, meg mit tudom én kicsodák... De minden sarkon volt egjr trafik és egy öreglány trafi- kos és vele egy örökké alvó macska, bár nem volt ilyen fenemód modern az egész. Kint a peronon a szemembe röhög a tolókocsis boltocska személyzete — cigarettát? „vegyen cukrot uram”. Úgy érzem magam a szülővárosomban, mintha idegenek foglalták volna el. Pedig csak modern minden. T. Pataki László 1 NÖGRAD - 1985. április 1., hétfő
