Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

Pásztó város Tanácsának elnöke:

„Közös sorsunkról van szó..."

Fölöttünk 700 méternyi Mátra

Álfa hét,

Épül Pásztón az új városközpont. A napokban adták át a »5 lakásos épületet. — bp

FEKETE ATTILA MOST

harmincnégy éves, s ahogy mondani szokás: sok van mögötte. Nemidben, bányászcsalád gyermekeként született, 1973-ban végezte el a műszaki főiskolát, vegyipari gépész lett. A VEGYÉPSZER-nél, majd < a FÜTÖBER-nél dolgozott, s ezeket az éveket is sikeres időszakként tartja számon, öt évvel ezelőtt költözött Pásztora, a Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki ipari üzemében kezdett dolgozni — ma pedig Pásztó város Tanácsának az elnöke.

— Nehéz szívvel váltam meg az állami gazdaságtól, mert a kudarcok mellett sok szép sikert is megéltem abban a kollektívában — hallom a/, emlékező szavakat.

A magyarázatot a munka eredményeiben, a sikerélményekben lehet meglelni. 1979- ben még nyereség nélküli volt az esztendő, 1984-ben pedig az 1500 dolgozó 35 millió forint n'••ereséget produkált, s, ahogy Fekete Attila mondja: „Nagymértékben hozzájárult ehhez az alapon kívüli tevékenységben foglalkoztatott kilencszáz dolgozó is.” A mai világban, az ötletet, a vállalkozókedvet és a munkabírást egyaránt próbára tevő gazdasági helyzetben kiváltképpen figyelemre méltó az ilyen eredmény.

— Szerettem a munkámat, mert éreztem az eredményét. Jó kollektívában dolgozhattam, mindennapi egyetértésben, ismerve egymás gondolatait.

Több száz ember került az állami gazdaságba Fekete Attila személyes ismeretsége révén, sorsukat így kiváltképpen ügyelte. A válogatás és az elszámoltatás szigora pedig talán a korántsem inai igazságban gyökerezik: a

munka mindennek a forrása.

— Vezető voltam, a munkára olyan embereknek akartam megbízatást adni, akik maximálisan ellátják a teendőiket...

Vezető volt: sikeres gazdasági vállalat sikeres vezetője. Az igazgató műszaki helyettese, mégis gyorsan döntött, amikor a városi tanács elnökeként rá esett a választás.

— Itt éltem már évek óta, éreztem a város eredményeit és nehézségeit egyaránt, örökké égő típus vagyok, s, amikor azt láttam, hogy a nagyobb építés cselekvési lehetősége áll előttem, igent mondtam. Persze, az is megkönnyítette a döntést, hogy éreztem a segítőkészséget, beleértve volt munkatársaim támogatását is.

Fekete Attila szavaiból az Is kiderül, hogy tisztában van a vállalkozás nehézségével: produkálnia talán még nehezebb körülmények’között kell. Egy előnye azonban kétségtelenül van: az új tanácsi gazdálkodási és pénzügyi rendben gazdálkodási szemléletű vezetésre lesz szükség, s az erre való készség bizonyítékát ő már letette az asztalra.

A szakember kijárta a politikai iskolákat is: elvégezte a szakosítókat, öt éven keresztül tagja volt a megyei pártbizottságnak, jelenleg is tagja a városi pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak. A zenét, a sportot, az irodalmat kedvelő sokoldalú fiatalemberrel a városról beszélgetünk, s a világ legtermészetesebb hangján fogalmaz így: az építészet egyenlő a művészettel. Alapállásnak kiváló...

— S a hatósági munka? — kérdezi önmagától. — Arra jó vb-titkár, kiváló apparátus, nagyszerű munkatársak kellenek. S, ha sikerül Pász- tón jó koncepció szerint építeni és gyarapítani, az csakis az itt élő emberek igénye szerint történhet. Pásztó fejlesztése érdekében cselekedni — ez a rendező elv, amelyet éppúgy tudni kell a vállalatoknak, mint a polgároknak. S, ha már az utóbbi szóba került, a lakosságra mindig számítani kell, a valódi véleményeket felszínre hozó embercentrikus, nyílt város- politika segítségével is.

A vállalatokkal, intézményekkel kapcsolatos véleményt érdemes külön is idézni. Eszerint:

— A városépítésben a lakosságon kívül igen nagy szerepnek kell hárulnia az intézményekre és vállalatokra, a kölcsönös érdekeket mindig figyelembe kell venni. S, ahogy a vállalatoknak tudni kell, hogy nem szívességet tesznek, amikor a város érdekében cselekszenek, úgy a tanács sem kegyet gyakorol a segítséggel. Az itt élők érdekében járunk el, a pásztói emberek sorsát kívánjuk könnyíteni az egységes érdekrendszer alapján. S ez a város csak akkor lesz szebb és gazdagabb, ha a vállalatai is minél gazdagabbak.

— Sokat tehet ezért a város lakossága is, bár eddig nem nagyon szereztek dobogós helyezéseket a városfejlesztő társadalmi munkával.

— ÜGY VÉLEM, át kell ezt a programot értékelni. De gyorsan hozzáteszem: a társadalmi munkával nem felépídenképpen szükséges a lakosság közellátásának javítása, akár új vállalatok bevonásával is, visszaszerezve a település korábbi kereskedelmi központ jellegét. Ki kell használni az új vállalkozási formák lehetőségeit, az elképzelések szerint a tanács saját pénzeszközeivel is részt vehet a szolgáltatások biztosításában, tényleges tanácsi felügyelet alatt. Pásztó vízellátásának gondjait is mielőbb meg kell szüntetni, s az esetleges újabb fűtési problémákat enyhíteni, ha minél több családi házba jut el a vezetékes gáz. Az új építése mellett gondolnunk kell Pásztó történelmi, kulturális értékeinek megőrzésére Ki kell használni az idegenforgalom lehetőségeit, javítani szükséges a város sportéletét. Nagyon fontos az idősebb korosztályról való fokozottabb gondoskodás. S akkor még a mindennapi gondokról, például az utak és járdák állapotának javításáról nem is szóltam.

Fekete Attila híre kemény és szigorú ember híreként jutott el e sorok írójához. A legutóbbi tanácsülésen pedig tapasztalhattam is: az interpellációk nyomán intézkedésre köteles intézmény vezetőjét hogyan sarkallja szabato- sabb határidő-vállalásra; hogyan igazítja ki a „hamarosan”-! konkrét határidőre. Mindig ilyen?

— Igen, szigorú vagyok a munkatársaimmal szemben. De legjobban önmagámmal. Ha a munkában nem, akkor miben tudunk pontosan elszámolni? Egyébként is, a tanácsapparátus van a lakosságért és nem fordítva. A kérdések elől pedig nem kitérni kell, hanem meg kell válaszolni pontosan.

Mindenesetre. Fekete Attilának a keménység mellett sajátja az optimizmus is.

— A szándék a mozgatórugó, s én mindig azt 'tételezem fel, hogy jó szándékkal állnak elém. S, ha valakinek egy jó gondolata van, akkor feladata, teendője is akad bőven. Hitelünk pedig akkor lesz az emberek előtt, ha a szóba hozott probléma valóságosságát nem a beosztás dönti el.

EZEK ISMERETÉBEN már

nyilvánvalóak Fekete Attila szavai: „Minden tenni akaró emberre számít Pásztó.” Még egyszer felidézve a teendők hosszú sorát és összevetve a

teni kívánjuk a várost, hanem segíteni a folyamatot. S, ami a szervezést illeti: a társadalmi munkát épp olyan komolyan kell előkészíteni, mintha valaki a munkahelyi teendőket szervezi. Meg kell tudni mondani mindenkinek, hogy mi a dolga, egy mérnök ne betonozzon. Aki pedig többet tesz, azt meg kell becsülni az élet minden területén, így a társadalmi munka élenjáróinak is elismerés jár. De talán mindennél fontosabb, hogy az épüljön, amit mi szeretnénk. Az itt élő ember tudja. hogy hol és mire van szükség. A tervező eszerint tegye a dolgát, ezért fizetjük. S, ha mindenről tudnak az emberek, ha alaposan informáltak, akkor tudják a lehetőségeiket is. Elvégre, közös sorsunkról van szó.

A városi tanács elnöke szerint a fejlesztésnek — a település jellegéből adódóan — gyermekcentrikusnak kell lenni.

— A fiatalok túlélik az elképzeléseink valóra váltását, ítélnek. Az idős ember azonban már élt, tud, s a korosztályok előnyeit össze kell házasítani. Egyébként is... szerintem a korosztályi vita nem korosztályok vitája. Valójában a tehetséges emberek és a tehetségtelen emberek vitájáról van szó.

S, hogy mennyi teendő akad Pásztón? Érzékelteti ezt a fiatal tanácselnök vázlatos felsorolása is.

— Mindenekelőtt mielőbb, minél fegyelmezettebben be kell fejezni a VI. ötéves tervet, az áthúzódó feladatokkal együtt, ugyanakkor szükséges a következő tervciklus átgondolt előkészítése. Az értelmiségi réteg — orvosok, közgazdászok, pedagógusok —, s általában a pályakezdők lakásgondjait meg kell oldani. Azzal együtt, hogy csak any- nyi építésére vállalkozhatunk, amennyire kereslet van. Minkedvezően befolyásoló cselek vési lehetőséggel, újra azt kérdezem: a sikeres vállalati

munka után — egy másik út elején — hogyan érzi most magát Fekete Attila?

— Nagyon jól, mert van mit tenni bőven... — így a rövid válasz:

Kelemen Gábor

Ä gyárak váriák a fiatalokat

A szakmunka egyre népszerűbb lesz a szovjet fiatalok körében. A szakmunkásképzéssel az oktató- és termelőbázissal rendelkező szakmunkásképzö-in- tézetek foglalkoznak, tapasztalt pedagógusok vezetésével. A fiatalok a 8. osztály elvégzése után tanulhatnak itt tovább. Három év alatt érettségit, és választott szakmájukból szakmunkásbizonyítványt szereznek.

A fiatalok csaknem másfél ezer szakmából választhatnak. Különösen népszerű az építő-, az

esztergályos-, a lakatos-, a szakács- és a szabószakma. De nagy az érdeklődés a robottechnika, az atomenergetika, a fémek plazma- és lézeres megmunkálása és a gépgyártás iránt is.

1985-ben 2,4 millióan kapnak

szakmunkás-bizonyítványt.

Kell is a szakember, hiszen a munkahelyek száma 600 ezerrel nő. Elsősorban Szibéria, a Távol-Kelet, Kazahsztán és a közép-ázsiai köztársaságok új ipari központjai várják a fiatalokat.

Borisz Csasztov (balról) és Oleg

Szvirkunov egy technológiai komplexumot szerelnek össze

14

NÓGRÁD - 1985. április 4., csütörtök

A képen látható kislányok leen dő szövőnők az Ivanovótól nem messze levő Lextilkombmatba járnak gyakorlati foglalkozásokra

JELENTKEZZ!

— Bumm! — mondjai a bányai fagerenda és a mű' anyag sisak együtt. Ez már a sokadik „találkozás”, így hát indokolt, hogy cir- kalmas mondat préselődik ki a műkedvelő bányajáró fogai közül.

— Meg kell tanulni — hangzik a bölcs intelem, miután a káromkodás eiül —, hogy a bányász az egyik szemével lefelé, a másikkal fölfelé néz!

Aki a tanácsot adja. több mint harminc éve gyakorolhatja a bányai fortélyokat: Józsa Pál bányamérnök.

Az Adria alatt

Idén 235 ezer tonna szenet kívánnak termelni a Nógrádi Szénbányák mén- kesi üzemében. Sok reményt fűznek az Alfa 7. néven nevezett fronthoz, ahol mintegy száz méter hosszúságban 180—190 centiméter magas príma szénfal húzódik. Ezzel a kitűnő ellenféllel a Lenin -brigád birkózik: Az a Lenin brigád, amelynek vezetője a pártkongresszusra küldött Nagy Pál máté. Látogatásunk napján a brigádvezető épp a jeles eseményen volt. ám társai ezeken a napokon is hozzáértően látták el feladatukat.

— Szovjet önjáró front- biztosítóval dolgoznak az emberek — mondja Törő- csik István, az üzem főmérnöke. — Ez az új szerkezet jelentősen megnövelte a termelést. Majd biztosan elmondják magának az emberek, hogy jobb ezzel dolgozni; de azt is, hogy a fronton alkalmazott marótárcsa műszakilag egy régebbi generációhoz tartozik: az még megnehezíti a termelést.

A remek szénlelőhely a bánya legtávolabbi csücskében van: másfél óra oda, másfél vissza az út. így a termelésre jutó idő „csak” öt óra műszakonként: ez tehát visszafogja a hatásfokot.

— Fölöttünk hétszáz méter földréteg emelkedik — közli Kaszás Oszkár, 26

éves bányamérnök a csillogó teleszkópok erdejében. — A front dőléssszöge 17 fok: a legmélyebb pontja 43 méterrel van az Adriai- tenger szintje alatt.

Egy nagylegény!

Vékony szénporréteg takarja az arcokat, de kivehető, hogy sok a fiatal ezen a fronton. A legközvetlenebb közülük Katona Gyu~ la, 24 éves dorogházi vájár.

— Én eredetileg fronti villanyszerelő lennék, de mindenes vagyok: a léptetőtől a vájárig — elegyedik beszédbe a fiatalember. — Ma éppen igazi villanysze- relői munka is adódott: kábelt húztunk. De egyébként kevés az ilyen feladat: jók a gépek, ritka a meghibásodás.

Három szakmája is van Katonának: lakatos, villany- szerelő és vájár. Ezzel a szaktudással keres kenyeret családja számára.

— A fiam most tízhónapos nagylegény! Akiből szintén vájár lesz, ha majd jól fog fizetni a bánya.

Csömör Sándor, alig húszéves bányász úgy találta: jelenlegi körülményei között a bányától kapott jövedelem megfelelő

— Villanyszerelő-tanuló voltam, de családi problémák miatt el kellett költöznöm ide, Nagybátonyba.

Ezért jöttem a bányához dolgozni.

Nem családi okból, hanem egyértelműen a magasabb fizetésért vállalta a bányai munka nehézségeit Dézsi László harmincéves vájár. A Nemtiben lakó munkás a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében volt hegesztő; két éve váltott.

— Ha levesszük a pótlékokat, az alapfizetésem még kevesebb is, mint az előző helyen volt — részletezi a dolgozó. — Pótlékokkal feljön a pénzem nyolcezerre.

— Az asszony mit szól?

— Melyik asszony nem szereti a több pénzt? Már elhatároztam, hogy elhozom egy bányajárásra, hadd tudja meg, milyen munkával keressük itt a forintot.

A front legidősebb vájára Kollár József, ö a bányában eltöltött idő szerint is korosabb, tnint a csapat előbbi tagjai: 32 éve keresi kenyerét a szénfalak, a vas- támok, a kaparószalagok szigorú világában.

— Nagyon jó ez az önjáró frontbiztosító — állítja a nagy tapasztalatú bányász. — A termelésen úgy segített, hogy ez az egy front felhozta az üzem teljesítményét 70 százalékról 100 százalék fölé. Nézze meg: azelőtt ilyen SHZ-támokat kellett emelgetnünk. Most pedig csak a hidraulika szabályzó karjait húzogatjuk; lényegesen könnyebb.

Jobbra a pazar szénfal, balra a vadonatúj hidraulika csillog a lámpák fényében. Vasvázakon, tömlőkön átlépve jutni Fekete Lászlóhoz, a munkák irányítójához.

— Beosztottjai azt mondták: maga a legjobb frontmester. Miből gondolhatják ezt?

Száz emberből 99 azzal az álszerény közhellyel hárítaná el a kérdést, hogy „ezt tőlük kérdezze meg”. Fekete nem hagyja válasz nélkül az érdeklődést:

— Sok mindenre megtanítottam őket — mondja derűsen. — Mert tudja, hiába, hogy leteszik a vájárvizsgát: ezt a munkát csak itt lent lehet megtanulni. Frontfejtésen sok rutinra, huncutságra, rafináltságra van szükség. Meg bátorságra is: enélkül nem lehet meg a bányász.

— Tehát önök amellett, hogy keményen termelnek, még pedagógusok is?

— Nem mondanám így, hogy pedagógusok vagyunk, de nagyon sokat foglalkozunk a fiatalokkal. Erre rengeteg energiánk elmegy. Nem szabad lerohanni őket, ha hibáznak. Inkább viccesen mondja meg az ember, de úgy, hogy azért értsen belőle. Nehezen törődnek be. De már úgy összeszoktunk, hogy elég egymásra néznünk és tudjuk, hogy a másik mit gondol. Kell is ez, mert nagyon egymásra vagyunk utalva itt lent, a bányában.

Jövőért felelősen

Fekete László szakjában a legtöbb a fiatal: ebben érdeme van a frontmester- nek. Jól ért a nyelvükön, s hamar megítéli, kiben lel jó társra a következő évek munkájában.

— Ha az anyagiakkal visszaadják a tekintéivét ennek a munkának, akkor jönni fognak a fiatalok ide — érvel a vállalati pártbizottságban is funkciót betöltő munkás. — Jói tudjuk, hogy ezzel kaocsoiatbao most a huszonnegyedik órában tartunk. Nasvon örültem, amikor a kongresszuson a miniszterelnök azt mondta. hogy a bányászokról jobb időkben sem fognak elfeledkezni. Bízunk benne, hogy úgy lesz.

Molnár Fái

i