Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA KLI. ÉVF., 79. SZÁM ARA: 2,20 FORINT 1985. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK Válasz a történelmi reményekre 1 945. április 4. Korszakos átalakulások kezdete, sorsforduló a magyar nép életében. Az eimúlt negyven év történelmi jelentőségét az tükrözi a leghívebben, liogy dolgozó népünk áldozatos munkája nyomán Magyar- országon otthonra lelt a szocializmus, amely rövid időszak alatt olyan gyökeres fordulatot hozott, amilyenre az államalapítás óta nem volt példa az ország ezeréves történelmében. A sorsfordítás lehetőségét a Szovjetunió teremtette meg azzal, hogy dicsőséges Vörös Hadserege felszámolta e német fasiszta megszállók és hazai csatlósaik uralmát, elhárította a magyar nemzet létét fenyegető veszélyeket, A hősökre az ünnepen hálával gondolunk. A lerombolt ország talpraállitásóban, a nemzeti újjászületésért folytatott küzdelemben alapvető volt a kommunista párt, valamint a többi haladó, demokratikus erő kezdeményező, cselekvő szerepe. A népi hatalom kivívása pedig azt példázza, hogy a magyar haladás eléggé erős volt ahhoz, hogy az ország elindulhasson a szocializmus eszméi valóra váltásának útján. Pedig iszonyú rendet vágott sorainkban a háború. Félmillió halott, félmillió deportált, egymillió hadifogoly keleti és nyugati égtájak alatt, százezrekre rátelepült — a jogos, az oktalan — félsz, aminek hatására elhagyták az országot. Sorsok tragédiái mellé oda kellett írnunk az anyagi veszteséget, a háború következtében Magyarország nemzeti vagyonának negyven százaléka elpuszuit. Innét indultunk. Rettenetes mélység, de éppen ezért mámorító a magasság tehetősége. Lehetősége annak, hogy ember legyen az ember sorsában, önérzetében, méltóságában az, mert a sa- íiát gazdája, mert jelene, holnapja kovácsa most már, megkapva történelme legnagyobb iehetőségét. Ezer minden ellen kellett harcba szállni, de a legfőbb, a legnagyobb küzdelembe önmagunkkal bocsátkoztunk. A kisemmizetteknek, ez ezerszer megtiportnak, a mindig meggyötörteknek sikerek és bukások közepette vált legfőbb kincsévé a többé már nem görbülő gerinc, az aiázkodástól, kiszolgáltatottságtól mentes mindennapi kenyér, a jog a szólásra, a hit ez egyenrangúságban. Micsoda ellentmondásokkal tele csata volt ez! Mert emlékezzünk csak, Illyés Gyula mit írt a Puszták népében: „A puszták népe alázatos; nem számításból, vagy belátásból az, hanem meglátszik még tekintetén is és abból is, «mint akár egy madárkiáltásra fölkapja fejét, hogy örökségből, szinte vérmérsékletből, évezredes tapasztalatból az”. Igen, évezredes volt a tapasztalat; négy évtized elűzte ezt a lidércnyomást. Nem maradéktalanul, nem nyomok nélkül, ám egyre gyorsabb tempóban nevelte fel ez a négy évtized azokat, akik már nem tudták — nem kellett megtudniuk —, ki mindenkit illet meg a lekapott süveg, fe bokacsattogta/tás, az ezek jelképezte alá- és fölérendeltségi viszonyrendszer. Az így felnevelkedőket természetesen (azok nevelték ilyenné, akik még tudták mindezt, megszenvedték, akik másokat nevelve magukat formálva, kettős teherrel éltek. Mert nemzetgazdaságot kellett új alapokon teremteni, s közben önmagunkat is újjáteremteni. Kettős teremtés tehát? Nem, nem: egy! összefüggnek, egymás nélkül csonkák, együtt egészek. Tapasztalatok sereglése négy évtiezeden át a tanú rá, micsoda roppant bonyolultságú ötvözete nagynak és kicsinynek ez a formálás, formálódás. Ezer élveszülöttből egyéves kora elérése előtt 116 halt meg 1941-ben, most tizenkilencnél tartunk és — sokalltuk. Tízezer lakosra 11,6 orvos jutott 1938-ban, most 31, akkor a lakosság 31 százaléka volt jogosult társadalombiztosításra, 1975 óta minden magyar állampolgár jogosult is egyben, s mégis mennyi — nem indokolatlan — gondunk, bajunk van életünk e részének intézményrendszerével...! Az emberebb ember ön- és közteremtése megjár sugárutakat és ösvényeket, a szocializmus makro- és mikroköreit úgy szövi át, hogy egyre szorosabbá teszi egyéni és társadalmi sors kapcsolódásait. Emlékezzünk csak: 1949-ben a tizenöt évnél idősebb népesség minden százas csoportjából hetvenötén voltak azok, akik az általános — ® korábbi elemi — iskolának legfeljebb a hetedik osztályáig jutottak el, döntő részük azonban két-négy osztályt járt >íi csupán. Innét.indulva lehetséges igazi hatásában látni azt, hogy míg 1938-ban 12 ezer volt, addig napjainkban százezer a felsőfokú oktatásban részesülő. Száraz adatok, mert folyamatok végső sűrítései az előbbiek, bennük, mögöttük azonban családok, egyének tíz- és százezreinek küzdelme, erőfeszítése megélhetésért, tudásáért, majd szellemi, anyagi gyarapodásért, új, kis és nagy közösségeket jellemző magatartásmódokért, egy másfajta világlátásért, érdekegyeztetési mechanizmusért. Az érdek- egyeztetés rögös útja olyan tájakon kanyarog, mint például az' hogy a felszabaduláskor minden tíz aktív keresőből kilenc fizikai foglalkozású volt. Ma ez az arány hét; a fizikai dolgozók körében folyamatosan emelkedik a szak- és betanított munkások, csökken a segédmunkások részesedése; a kereső nők negyvenegy százaléka szellemi, ügyviteli pályán található..., s folytathatnák tovább annak igazolását, ■ miként követelt egyéntől többet a társadalom, s mi módon gazdagodott erkölcsiekben, anyagiakban e többet nyújtás fejében az egyén. H a visszatekintünk az elmúlt negyven évre, megállapíthatjuk, hogy rendkívül összetett, nehéz feladatokkal birkóztunk meg. A négy évtized történelmi remények, várakozások és kételyek egész sorát válaszolta meg. A mind igényesebbé váló, politikailag felnőtt társadalmunk, a fölkészült és dinamikus új nemzedékek politikai megnyilvánulásai és tettei világosan jelzik, hogy az MSZMP eddigi irányvonalának folyamatosságát fenntartva — még tudatosabb, kezdeményezőbb társadalmi cselekvés szükséges. Ezt tükrözte pártunknak az elmúlt napokban befejeződött XIII. kongresszusa, amely hitet tett az eddigi politika következetes folytatása mellett. Programot adott az előttünk tornyosuló feladatok megoldásához, a fejlődés nyomán felvetődő új kérdések alkotó megválaszolásához, ahhoz, hogy tisztán lássuk: minden eddigi vívmányunkkal együtt }s _ ha történelmi léptékben mérjük fejlődésünket — az út elején tartunk, s a továbbhaladáshoz megújulásra, alkotó, hatékony munkára van szükség. Ünnepségek hazánk felszabadulásának 40. évfordulóján Hegemlékezés Moszkvában— Díszünnepség az Operaházban és Salgótarjánban — Folytatták programjukat a testvérmegyék küldöttei Ezekben a napokban zajlanak hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról a megemlékezések. Moszkvában, a Szakszervezetek Házának oszloptermében ünnepi gyűlés keretében emlékeztek meg felszabadulásunk évfordulójáról. Beszédet mondott Filipp Jermas, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségének elnöke, majd hazánk szovjetunióbeli nagykövete, Rajnai Sándor. Az ünnepséget követően a nagykövet fogadást adott, ahol megjelentek a Szovjetunió párt- és állami vezetésének, tudományos, kulturális, művészeti életének jeles képviselői, a diplomáciai képviseletek vezetői. A kintiévá magyar küldöttségek vezetői megkoszorúzták a Lenin mauzóleumot és az ismeretlen katona sírját. Szerdán délelőtt az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ko- szorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél és a magyar hősök emlékművénél, a Hösök terén. A Szabadság téren a zászló- dísszel övezett emlékmű talapzatára elhelyezték koszorúikat a Magyar Szocialista Munkáspárt, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek vezetői, a diplomáciai testületek képviselői. Virággal tisztelegtek a társadalmi és tömegszervezetek, a magyar fegyveres erők és testületek, valamint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport nevében is. A Hősök terén ugyancsak koszorúzást ünnepséget tartottak tegnap. Délben a Parlamentben az eredményes szakmai és közéleti tevékenység elismeréséül az állami és társadalmi élet különböző területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak adtak át kitüntetéseket. Ugyancsak tegnap tartották •az újjávarázsolt Magyar Állami Operaházban a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett diszünnepséget. A jubileumi ünnepség elnökségében foglalt helyet Kádár János, az MSZMP főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a várt főtitkárhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság és a kormány több tagja, a társadalmi és tömegszervezetek számos vezetője, a munkásmozgalom régi harcosai, és az évforduló a lkaiméból kitüntetettek egy csoportja. Ott voltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi pártdelegációk vezetői és tagjai, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselői. Az ünneoséget Kállai Gyula. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg. Ezt követően Losonczi Pál és Vaszilij Kuznyecov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese mondtak beszédet. (Beszédüket lapunk 4. oldalán közöljük.) Budapestre látogatott a Szovjetunió Vörös Zászlórenddel kitüntetett fekete-tengeri flottáiénak folyami hajőoszta- ga. az ünnep alkalmából csapatzászlót adományoztak a csornai Szamuely Tibor és a bonyhádi Alpári Gyula mun- kásőregységeknek. Nógrád megye településein is megemlékeztek az évfordulóról. A megyei rendőrfő- kavitányságon kiállítás nyílt, fotókon bemutatva a szocialista rendőrség megalakulásától napjainkig megtett utat. A Nógrád megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon bensőséges ünnepséget tartottak, amelyen részt vettek a negyven esztendővel ezelőtt párttaggá lett nyugdíjasok is. Hányáson félezer bányász ünnepelt. A Nógrád megyei Tanácson kitüntetési ünnepséget tartottak, a kiváló munkáért, közéleti tevékenységért, életműért kitüntetettek egy csoportja itt vette át az elismeréseket. Ünnepi beszédet Berki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese mondott. Délután koszorúzási ünnepség volt Salgótarjánban. A Lenin téren a szovjet hősi emlékműnél, a Tanácsköztársaság téren pedig a felszabadulási emlékműnél helyezték el a koszorúkat a pártbizottságok, tanácsok, a külföldi delegációk, az üzemek, intézmények és iskolák képviselői. * Nógrád megye dolgozói, a társadalmi és a közélet képviselői résztvételével díszünnepségen emlékeztek meg tegnap este Salgótarjánban hazánk felszabadulása 40. évfordulójáról. A magyar és a szovjet himnusz után a megye lakosságának képviselőit, az MSZMP Központi Bizottsága és a Központi Ellenőrző Bizottság jelenlévő tagjait, dr. Boros Sándort, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető-helyettesét D evcsics Miklós, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja, a Nógrád megyei Tanács elnöke köszöntötte. Alics János, a megyei pártbizottság tagja személye révén külön is megemlékezett arról a nemzedékről, amely az elmúlt évtizedekben oly sokat fáradozott hazánk felvirágoztatásáért. A díszünnepség elnökségében üdvözölték a velünk együtt ünneplő barátainkat is, a Nógrád megyei látogatáson tartózkodó testvérmegyei küldöttségek vezeáőit. A megnyitó után Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet, amelyet lapunk 3. oldalán ismertetünk. A díszünnepségen felszólalt Fiikor Albert, a salgótarjáni síküveggyár nyugdíjasa. A még ma is aktív közéleti ember személyes tapasztalatai alapján elevenítette fel az elmúlt negyven év országépítő küzdelmeit. Jeléné Borkő Edit balassagyarmati óvónő korosztálya, a fiatalok, nevében szólt arról: mit adott a felszabadulás a mai ifjú nemzedéknek. Vaszilij Jegorovics Szusz- lov, a kemerovói területi pártbizottság titkára a kuz- nyecki föld valamennyi dolgozójának üdvözletét tolmácsolta a nagygyűlésnek és Nógrád lakosainak. Elismeréssel szólt a magyar nép, Nógrád sikereiről, majd a távoli testvérmegye legfontosabb teendőiről beszélt. Ezután . átadta Géczi Jánosnak Kemerovo ajándékát, egy hatalmas Lenin-portrét. Dr. Vladimir Pirosik, a közép-szlovákiai delegáció vezetője elöljáróban arról beszélt, hogy a felszabadulás lehetővé tette: a magyar nép jelentős változásokat éljen meg. Az együttműködés előnyeit is jelezte Közép-Szlo- vákia \gazdaságáról szólva, majd átadta Géczi Jánosnak, a kerületi pártbizottság üdvözlő levelét. Jósé Augusto Esteves, a' portugál delegáció vezetője az üdvözlő szavak után részletesen beszélt népük nehéz harcáról. Mint mondottaa legfőbb cél a kilenc évvel ezelőtti áprilisi forradalom . ,vívmányainak megvédése. Az ünnepi nagygyűlést az Internacionálé zárta, majd kultúrműsor következeW, Mai számunkban: Kitüntetések Milyen is a mai falu? Nógrád megye sportjáért Alfa hét, jelentkezz! Czinkc Ferenc grafikája /
