Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
Rétsági gyereked kos öit „M/nc/enben van. egy Többször rendeztek már különböző kiállításokat a salgótarjáni Május 1. úti óvodában. Ezekben a napokban népművészeti hímzéssel díszített szőttesek, népviseletbe öltöztetett babák, egykori használati eszközök foglalják el a gyermekintézmény folyosóját. Még egyszer a mozgalomról Interjú egy szervezővel Hetedik-nyolcadikos fiúk elektromos gitár építésére, erősítő konstruálására aflták a fejüket. A művel elkészülte után pedig együttest alapítottak, amelynek a hangzatos Konektor (sic!) nevet adták. A történet Rétságon esett meg a közelmúltban, s jó példabeszédül szolgál azoknak, akik sokallják már a természettudományokat az iskolában. Valóban, könnyű levonni azt a következtetést, hogy erősítőt építeni tudnak, de helyesen írni bezzeg nem, hisz kollektornak írják a konnektort, ami egyébként is dugaszolóaljzat magyarul. Szó, ami szó, meg kell tanulnia helyesen írni a gyereknek az általános iskolában, de a Konnektor együttes esetében nem ez a legfőbb tanulság. — A gyerekeket érdekli a fizika, technika, általában a természettudományok. A lányokat is. Imádnak kísérletezni, — avat be tapasztalataiba Varsányi Zoltán* a rétsági körzeti általános iskola igazgatóhelyettese. — Ez tulajdonképpen megkönnyíti az én helyzetemet, aki fizikát tanítok, hiszen a gyerekek érdeklődése már fél siker az eredményes oktatás szempontjából. Az eredményes fizika- oktatásnak másik fontos feltétele, a technika és szemléltetőeszközök megléte. — Meglehetősen jó tárgyi feltételek közepette tanítok, s ennek az az oxa, nogy a megszüntetett gimnázium szemléltetőeszközeit, berendezéseit a mi iskolánk örökölte. Ez teszi lehetővé, hogy sokat kísérletezünk, hogy a Halász Tibor-féle könyvből taníthatok. Ugyanás kétfajta könyv közül választhat a tanár. Az egyik olyanoknak készült, akik eszközök híján nem tudnak szemléltetni, ez olvasmányosabb, leíróbb jellegű. Mi a másikat választottuk, amely épít a tanulói tapasztalatokra. S a rétsági gyerekek nem zárkóznak el a személyes tapasztalás lehetőségétől. A Rétság körzeti iskolák technikusa, Tóth Sándor szakkört szervezett érdeklődésük ki- élé gítésére. — Rádiós szakkörnek Indult — magyarázza a GAMESZ alkalmazottja —, de hamar kiderült, hogy ők inkább másra kíváncsiak. Hiába kezdtem magyarázná, milyenek voltak az első rádiókészülékek, s milyen egy mai, modem szerkezet, ez nem kötötte le őket. Erősítőt akartak inkább építeni, meg egyéb olyan konstrukciót, amivel maguk játszhatnak. Így félretettük a rádiókat, s azzal foglalkoztunk, amivel ők akarták. Tóth Sándor „kisinasa” Kocsis Péter. A fiú hetedikes, a diákotthon lakója Rétsá- gon. Amikor azonban hazamegy hét végeken Felsőpe- ténybe, a moziban segédkezik a gépésznek. — Befűzöm a filmet, orsózok, meg ilyesmit csinálok. Hármasom van fizikából, mert nem szeretem megtanulni a képleteket, de a tantárgyat kedvelem. Nagyon sok mindenhez fel lehet használni, mindenben van egy kis fizika. Péter egészségügyi iskolában szeretne továbbtanulni, ez nem kifejezetten „szakirány”, bár. ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk, kiderül, hogy ebben is van fizika. . . Mint ahogy sok tanítási órán jelen lesz a fizika a rétsági általános iskolában a közeljövőtől Egy kis szerkezet formájában ... — Feleltetőgépet konstruálunk — újságolja örömmel az igazgatóhelyettes. — Az egyik nyolcadikos fiú édesapja adta az ötletet, no és a munka nagy részét. Kepecska Ferenc elektroműszerész javasolta, hogy nézzük meg az egyik váci iskolában a feleltetőgépet, ott már működik. Ha megtetszik, ő megcsinálja nekünk. Rengeteget járt alkatrész után. Nézze meg ezt a kapcsolót — mutat egy soktüskés mütyürt a mintadarabon. — Valahol elfekvő készletben talált rá a szükséges negyven darabra. Most már minden együtt van, hamarosan fel is szereljük a fizika-előadóban. De nem csak fizikaórán fogjuk használni. Bármilyen tantárgyhoz jól alkalmazható, ha a tanár gyors számonkérést akar csinálni. A gyerekek több állítás közül kiválasztják a jó választ, megnyomják a megfelelő gombot, a tanár asztalán pedig a kigyulladó fények jelzik, ki adott rossz választ. Mód van a visszacsatolásra is. Aki rosszul válaszol, ammak az asztalán a tanár kapcsol be egy lám- pácskát. Vannak, akik rossz szemmel nézik a technika nagyfokú előretörését. Pedig, a XXI. századi életre készülő gyereknek egyformán jól kell tudnia az irodalmi klasszikusokat, valamint a tudomány és technika eredményeit. S ennek eléréséhez nem a tudományágak szembe állítása a legcélszerűbb módszer. Akár a technokrata, akár a humanista irány győzne, az eredmény csak félkarú óriás lehet. Hadd építsenek erősítőt a rétsági gyerekek, csak legyen valaki, aki felhívja a figyelmüket, hogy a dugasztolóaljzat szimonímá- ja két n-nel írandó. Veszprémi Erzsébet A „Munka és művelődés” címmel többször találkozhattak olvasóink lapunkban, hiszen igyekeztünk folyamatosan figyelemmel kisérni a Nógrád megyei szocialista brigádok kulturális mozgalmának eseményeit. A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, a Nógrád megyei Tanács művelődési osztálya és más szervek, intézmények támogatásával múlt év elején meghirdetett mozgalom —, mint ismeretes — idén márciusban zárult. Amikor ismételten visz- szatérünk az országban is egyedülállónak tekinthető kezdeményezés tapasztalataira, azt azért tesszük, mert tudjuk, hogy a szervezők már az idei mozgalom meghirdetésén munkálkodnak. A mozgalom irányításának operatív tennivalóit jórészt a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsának kulturális, agitációs és propagandaosztálya látta el. Hasznosi András osztályvezetőhöz elsőként a legkézenfekvőbb kérdést intéztük: — A raervezfik. hogyan értékelik a mozgalmat? — Előre szeretném bocsátani, hogy a mi feladatunk a mozgósítás, a brigádokkal való kapcsolattartás, a tartalmi munka koordinálása volt. Ennek ellenére, amennyire tőlünk telt, a tartalmi munkához is segítséget nyújtottunk. összességében én úgy vélem, hogy ez a mozgalmi év a kitűzött kettős célkitűzésnek eleget tett. A felszabadulásunk 40. évfordulójára való készülés jegyében számos rendezvény, vetélkedő adott alkalmat az elmúlt négy évtized eredményeinek áttekintésére. Az „Együtt a családhoz" témakörhöz kapcsolódóan ugyancsak sok színes közösségi program, játékos sportverseny aratott sikert a résztvevők körében. Megjegyzendő, hogy ilyeneket nem csak a megyeszékhelyen, de területi központokban - Balassagyarmaton, Pásztón — is rendeztünk. — Tulajdonképpen ezek a művelődési, szórakozási alkalmak is nyitottak voltak. Miben tükröződött a mozgalmi jelleg? — Minden esetben a legalapvetőbb közösségi egységekre, a brigádokra, illetve a családokra építettünk. Igaz viszont, hogy nem sikerült —, vagy legalábbis csak közvetve - kötődnünk az adott üzemek, munkahelyek tevékenységéhez, a brigádokat tehát kissé „kiszakította” a mozgalom munkahelyük nagyobb közösségéből. Mindaddig azonban, amíg a mozgalmat külső emberek, munkahelyen kívüli apparátusok szervezik, vélhetően nem is lehet másként. — Szavaiból az érződik ki, hogy jobb szeretné, ha a mozgalom irányításának a munkahelyeken belül ts lennének felelősei. .. — Igen, de tisztában vagyok vele, hogy ez utópia, hiszen erre képtelenség ráállítani egy embert. Különösen ott elképzelhetetlen ez, ahol mondjuk csak két-három 'brigád vesz részt a mozgalomban. 1 — De, valójában a munkahelyeken kívül sincs a mozgalomnak olyan felelőse, aki egész éven át kizárólag a mozgalom ügyeivel foglalkozna. Az önök osztályán dolgozóknak is csak részben feladatuk a „Munka és művelődés” teendőinek ellátása, és, ha jól tudom, a megyei művelődési központ kijelölt munkatársa is csak „többek között” foglalkozik ezzel a területtel.- Tulajdonképpen mondhatnánk azt is, hogy mi is társadalmi munkában - mintegy vállalásként — tettünk eleget ennek a — mindennapi munkánktól merőben eltérő jellegű - feladatnak. — Feltételezem, hogy a brigádok által is bizonyára szóvá tett hiányosságok, szervezési, rendezést szépséghibák is ebből eredtek. Ráadásul több intézménynél évközben változott a mozgalommal foglalkozó munkatársak személye. .. — A mozgalomnak kell, hogy legyen egy eszmei, politikai, elvi irányítója. De nélkülözhetetlen, hogy ugyanakkor legyen egy nagy hátországa, amely a kü-j lönböző rendezvények, vetélkedők forgatókönyvét összeállítja, a rendezvényeket lebonyolítja, és így tovább. Ezt értelemszerűen csak a szakemberek alkothatják. Méghozzá kétféle szakembersornak kell a háttérben lennie; egy népművelői és egy sporttal foglalkozó szakember- sornak. Ebből viszont következik az is, hogy a mozgalom alapvetően csak egy művelődési intézményhez kötődhet. — És ez eddig nem így volt? ........... A látvány impozáns. NéA gerbarnára festett, hatalmas székely fakapu — Czinke Ferenc salgótarjáni grafikusművész alkotása. Autóbuszok, teherautók, munkagépek gördülnek ki-be nap mint nap alatta. Odébb, az épület utcai szárnya előtt óriás szobor. Mint valami szitakötő, vagy más rovar feje kinagyítva. De könnyen asz- szociálhatunk egy virág belső, termő részére is. S az alkotó, Bobály Attila szobrászművész szándéka ez utóbbi volt, hiszen művének a Termékenység címet adta. A tornácos bejárat melletti park szélében újabb szobor; fejkendős parasztasz- szonyt ábrázol. — A Karancs-napok egyik vendége, egy alföldi amatőr fafaragó készítette, és hagyta itt ajándékba — magyarázza a karancslapujtői termelőszövetkezet párttitkára, Almáshegyi ■ Béla. — Külön története van. Vendégünk a tavalyi országos rendezvény első napján kiválasztott és kapott egy fahasábot, s elkezdte faragni. A harmadik napra az lett az anyagból, mit az érkeztekor látott. Túlzás nélkül állítható; a Karancs Termelőszövetkezet központja lélegzetelállítóan szép. ötletes és kulturált. Példa lehet arra, hogyan lehet és érdemes ma átalakítani egy régi, falusi épületet. Pontosabban kettőt, mert itt két házat j eresztettek össze szerves egésszé, megteremtve az irodák, az üzemi konyha és az étterem-tanácskozó harmonikus, korszerű. együttesét. ősi palóc színek: a barna, a fehér és kisebb mértékben a piros az uralkodóak. A falakon, a bútorokon és egyéb berendezéseken ámulva fut- kározik a szem. s a nézelődő jövevényt békés. nyugodt, kellemes érzés keríti hatalmába. Az áhitat mellett felébred bensejébep a felelősség is. Nincs eldobott csikk, szemét — a hely szelleme kötelez. — Ma már az emberek vigyáznak a rendre, az értékeinkre — fogalmaz elégedetten Halász László nyugalmazott téesz-elnökhelyettes, aki tanácsadóként javarészben a közös gazdaság kulturális ügyeivel foglalkozik. S hogy nem puszta és kényszerű elfogadásról van szó, hanem érzelmi, szellemi azonosulásról, arról nem csak a látottak győznek meg, hanem szavak is. — Ebben a környezetben egészen másképpen érzi magát az ember, mint a régiben — mondja Bogár Sándor esztergályos. — Tetsze10 NÓGRÁD - 1985. április 30., kedd Tehetség, akarattal párosulva tős, kulturált. És jobb is. Az ablakok például kétszer olyan nagyok, tehát a helyiségek világosabbak. Falun élünk, ez a stílus az elődeinké, a miénk. Nekem ez a giccsnélküliség emberibb. A központ átalakítása, korszerűsítése a múlt év februárjába fejeződött be. Terveit Kenyeresné Bara Katalin belsőépítész készítette. Ma az 1180 aktív dolgozóval tevékenykedő szövetkezet egyik büszkesége. Az újabbnak elkészültek a tervei, s a tényleges megvalósulás küszöbén áll. Palóc falu épül a gazdaság fölötti lankás domboldalon. Makovecz Imre és Nagy Ervin építészmérnökök álmát valósítják meg a vállalkozó családok, közöttük nagyon sok városi, azaz megyeszékhelyi ember. — Hatvan telket alakítottunk ki — meséli a párttitkár. — Idén. úgy néz ki, nyolc-tíz ház építéséhez hozzákezdenek. Építőszövetkezet irányítja a munkát, saját vezetőséggel. Igazi palóc falu lesz: a falak vakító fehéren világítanak, az ajtók, ablakok barnán ..felelnek rá”, a cserepek pirosán fényiének. Érdemes idéznünk az építkezés programjából: „Akarjuk a régi házak egyszerűcélszerű ... gerinctetejét, minden törés és cifraság nélkül. . . Akarjuk az évszázadok alatt összegyűjtött taoaszta- latból leszűrt, egyszerű, tiszta szerkezetű házbelsőket, amelyeket a XX. századvégi ember életmódjához igazítunk. .. Az utca meg legyen olyan otthonos, mintha az lenne a falu kertje.” S a kultúra más területeit tekintve is ilyen alaposak, körültekintőek és tudatosak Karancslapujtőn. így gyűjtik — a kezdetben néhány tag szenvedélyeként mutatkozott — népi használati tárgyakat, melyeket majdan egy régi házban állítanak ki. így szervezik rendezvényeiket, a tavaly másodszor megrendezett Karancs-napokat, a szövetkezet jóhírének,' termékeinek terjesztése végett. így szerkesztik, tervezik kiadványaikat, reklámjukat, propagandájukat. S gondoskodásukból jut a hagyományőrző együttesek működésére is. — Nem volt ez mindig így — vallja őszintén Halász László. — Tíz évvel egyesültek a szövetkezetek, ezután teremtődték meg fokozatosan azok az anyagi feltételek, amelyekre a jelenlegi kulturális tevékenységet építeni tudjuk. Az a célunk, hogy saját alkotó és befogadó képességeinket fejlesszük, a művelődést széles körben végezzük, példát adva másaknak is. Magunk között nagyon jól érzékeljük kulturális gyakorlatunk hasznát. Természetesnek veszik dolgozóink, hogy pénzt is áldozunk a kultúrára, hogy kétévenként Karancs-napokat rendezünk. Tudják azt is, hogy a befektetett pénz előbb-utóbb megtérül, valamiképpen megmutatkozik a gondolkodásban, a magatartásban. — Mindehhez nyilván legalább két feltétel kellett: kultúrát értő, támogató vezetés és anyagi biztonság... — Pontosan — vág közbe Szivák János főkönyvelő. — A szövetkezet ereje egészen más, mint tíz esztendeje. Most már megengedhetjük magunknak, hogy ne csak szándék maradjon a kultúra, a művelődés támogatása, hanem ténylegesen is segítsük a helyi kezdeményezéseket, az általános és szakmai ismeret- szerzést. A jelenbeli gondoskodás a jövőnket teszi biztonságosabbá. A Karancs Termelőszövetkezet területét, létszámát, termelési értékét. nyereségét tekintve megyénkben a legnagyobb, a legeredményesebben munkálkodó közös gazdaságok közé tartozik. De a fenti viszonyítási alapokat megtoldhatjuk még eggyel: azok közé sorolódik kultúrát mecénáió szerepében is. Mert a tehetségük akarattal párosuk Sulyok László — Végül is minden konkrét feladatra összeállt egy stáb, különböző szervek, intézmények megbízott vagy önkéntes munkatársaiból, de nem volt igazán aprólékosan megtervezett programja a mozgalomnak. Mindig csak menet közben alakult ki valami. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, Hogy a mozgalomnak nem volt igazi gazdája, noha rengetegen részt vettek benne, jó szívvel, lelkesen, nem egyszer hivatali munkájukat félretéve. Ezek után talán meglepő; hogy az imént alapvetően- sikeresnek, eredményesnek értékeltem a mozgalmi évet, pedig nincs ellentmondás. Végül is az volt. Amiről most beszélünk, az - azt hiszem - minden tár- sadalmasítási kísérletnek a gondja— Csakhogy a Jószándék vezette társadalmi összefogás sikere vagy sikertelensége 300—400 munkahelyi brigád aktivitására van hatással. Nem tűi nagy a kockázat? — Ha egy brigádot átlagosan tfz taggal számolunk, az bizony három-négyezer ember. Szándékunk szerint hozzávetőleg ilyen létszámmal szeretnénk egész éven át dolgozni. Három-négyezer ember művelődésének segítése akár három-négy szakembernek is tudna egész éven át kizárólagos munkát adni. Van, ahol kisebb közösségekkel is többen foglalkoznak. A „Munka és művelődés" mozgalom színvonalát ugyan mindenképp üdvös volna tovább javítani, de esetleges fogyatékosságai ellenére is növelheti rangját, ha „csupán” egy közösség mozgatja — társadalmi feladatvállalásként P. K. / Kísérlet a gimnáziumtól „örökölt” eszközökön.
