Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

Kerekasztal-ücszélgetés Komplexbrigádok és a megújulás Bizonyál a megyénkben is sokan emlékeznek még arra az országos hullámverésre, amely korábban a szocialista mun­kaverseny életrevalósága, problémái körül kialakult. A szél­sőséges nézeteket leszámítva, az alaphang arra irányult, hogy a szocialista munkaversenyt és a szocialista brigád- mozgalmat meg kell szabadítani a formális vonásoktól, hoz­zá kell segíteni önmaga megújulásához, becsülve és tisztel­ve azokat a módszereket, gyakorlatot, amely megteremtet­te a feltételeket a megújuláshoz. Feladat volt, hogy a szocia­lista munkaverseny jobban szolgálja a gazdálkodás minő­ségi követelményeinek teljesítését, hozzájáruljon a nemzeti jövedelem és a jövedelemtermelő képesség növeléséhez. A XIII. pártkongresszus és a felszabadulásunk 40. évfor­dulójára kibontakozott szocialista munkaverseny első sza­kaszában megyénk igen sok kollektíváját juttatta magas el­ismeréshez, országos kitüntetéshez a fellendült, tartalmá­ban gazdagodott vetélkedés. Ebből is látszik, hogy helyi te­vékenységről, feladatról van szó, itt kell keresni áz újjászü- le'és legeredményesebb, legcélravezetőbb formáit. Ebben a folyamatban a hagyományos formák mellett új színfolttal gazdagította a versenyzést a komplexbrigádok tevékenysé­ge. Ez utóbbival kapcsolatban zajlott le az a kerekasztal- baszélgetés, amelyet a NÖGRÄD szerkesztősége és az SZMT titkársága szervezett. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Adorján Gizella, a Nógrádi Szénbányák földmérő és terve­zőiroda komplexbrigádjának tagja. Breznicki János, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyárrészleg komplex­brigádjának vezetője, Dudás József, a Nógrádi Szénbányák földmérő és tervezőiroda komplexbrigádjának vezetője, Konszki Xstvánné, a nagybátonyi Délia Harisnyagyár komp­lexbrigádjának vezetője, Kovács János, a salgótarjáni sík­üveggyár kísérleti üzemének komplexbrigádja vezetője. Me- nus István, a Mátraaljai Állami Gazdaság komplexbrigádjá­nak vezetője, Papanitz István, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek termelési főosztályvezetője, Rudinszky László, az S'ZMT közgazdasági és szociálpolitikai osztályának munka­társa, Sarló Béla, az SZMT titkára. Szerkesztőségünket Ve- nesz Károlv. a gazdaságpolitikai rovat vezetője képviselte. KOVÁCS JÁNOS: — A ter­vezőmérnök, a műszáki raj­zoló éppúgy beletartozik bri­gádunkba. mint a több szak­mával rendelkező fizikai dol­gozó. Kísérleti üzemről lévén szó, melyet a vállalat hozott létre, a tervezéstől a kivite­lezésig, mi oldjuk meg a ka­pott feladatokat. Ezek egy része a termékváltást segítő kisgépesítésre, más részük a technológiák korszerűsítésére irányul. KONSZKI ISTVÁNNÉ: — Komplexbrigádunk két cso­portra oszlik: a teljesítmény­bérben és az időbérben dol­gozókra. Az utóbbiak között van a meós, a blokkvezető. Nem csak a fizikaiak, hanem az órabérben dolgozók is ké­pesek több munkafolyamatot jól ellátni. Ily módon ellen­súlyozni tudjuk a betegség, vagy más miatti távolmara­dások okozta termeléskiesés nagy részét. Közvetlenül és közvetve — Mennyivel ad löbbet a knmplexbrigád. mint a hagyo­mányos kollektívák? PAPANITZ ISTVÁN: — Nálunk a komplexbrigádok egy adott alkalomra, célra és témák megoldására vállalkoz­nak. Például önköltségcsök­kentésre. Olyan emberekből állnak, akik a feladat elvég­zése érdekében a legtöbbet tudják tenni. Kötelezettségei - ‘ két szerződésben rögzítik, amit a vállalat vezetése vagy elfo­gad. vagy nem. Ebben szere­pe! az anyagi elismerés mér­téke is. Általában az újítá­soknál szokásos díjkulccsal honorálja a végzett munka eredményét a gyár gazdasági vezetése. A feladat elvégzé­se után —. mivel az megha­tározott időre szól — a vál­lalkozók, mert valójában azok, vagy együtt maradnak az úiabb témák megoldása ér­dekében, vagy felosztanak. Általában egy évig dolgoznak közösen, miközben saját bri­gádjukban is fenntartják tag­ságukat. Azaz. ott is teljesítik a brigád-, valamint egyéni vál­la1 ásaikat. Egyébként a komplexbrigádok által kimu­tatott konkrét megtakarítások valódiságát az utókalkuláció igazolja, vagy cáfolja. Jelen­leg nyolc célra orientált komp­lexbrigád tevékenykedik gyá­runkban. BREZNICKI JÁNOS: — Tulajdonképpen vállalkozás­ról van szó. mivel a szocialis­ta brigád hármas követelmé­nye közül ebben az esetben a gazdálkodás jövedelmezősé­gét növelő feladatokra, illet­ve műszáki-fejlesztési elkép­zelések megoldására vállalkoz­nak. E.»zel kapcsolatos tenni­valóinkat 8—10 feladat köré csoportosítjuk. Amennyiben nem teljesítjük a szerződésben vállalt kötelezettségeinket, ak­kor a veszteségen is mi oszto­zunk. Egyik terméknél példá­ul 25—80 ezer forintot szalasz­tottunk el. Ez is azt bizonyít­ja, hogy nem csak az előnyö­ket, hanem a kockázatot is vállalnunk kell. DUDÁS JÖZSEF: — Az el­múlt évben kísérleti jelleg­gel több brigádból alakult meg a komplex kollektívánk oly módon, hogy ugyanakkor mindegyik brigád a hagyomá­nyos formában is tevékeny­kedett. Komplex jellegünket az adta meg. hogy az ered­mény minél nagyobb növelése érdekében összhangba hoztuk a közös tennivalókat. Példá­ul a gépkocsi-kihasználást. Emellett megszüntettük a pár­huzamos adatgyűjtést, egy helyre került s ésszerűbbé vált a rendelkezésre álló technika — számítógép értelmes ki­használása. Meggyorsult, jobb lett a hírközlés, alaposabban felkészültünk a versenytár­gyalásokra. Az együttes mun­kának tulajdonítjuk, hogy eredménytervünket 8—10 szá­zalékkal túlteljesítettük. Mint mondottam, minden brigád­ban továbbra Is az egyéni vál­lalás a meghatározó. MENUS ISTVÁN: — A 64 főből álló sertéshústermelő kollektívánk célja a végter­mék — hízó — előállítása és a nyereségtermelés. Ennek megfelelően az öt termelő munkafolyamaton kívül ránk hárul a szállítás, az értékesí­tés. a tápellátás, a szerelés, a javítás és a szennyvíz-eltávo­lítás. A hagyományos brigá­dok szerepe abban az érte­lemben, hogy mennyi nyere­séget termelnek, a mi ese­tünkben másodlagos. Ugyanis lehetőségeik alapvetően eltér­nek a miénktől. Tőlük első­sorban a rájuk háruló munka jó elvégzését várjuk. Ezzel a gyakorlattal sikerült megszün­tetnünk az egyes részterüle­tek között korábban meglevő feszültségeket, továbbá azt, hogy egymás rovására teljesít­sük a tervet. Most már min­denki a végcél mielőbbi és eredményes eléréséért dolgo­zik. ­— Miként cs mivel sikerült tevékenységük középpontjá­ba állítani a nemzetközi ver­senyképesség fokozását szol­gáló legfontosabb feiadatokat — így az ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodást? Konk­rétan, milyen eredményeket értek el? — BREZNICKI JÁNOS: — Komplex brigádunk szerző­désben vállalt témái közvetve, vagy közvetlenül kötődnek a gyár műszaki, technikai, tech­nológiai fejlesztéséhez, elkép­zeléséhez, vagyis az általunk végzett munka kisebb-na- gyobb mértékben hozzájárul a gazdaságosabb termeléshez, amely a versenyképesség fokozásának fontos fel­tétele. Mi például ta­valy júliusban alakultunk meg tíz fővel. Különböző, nyeresé­get növelő, műszaki haladást szolgáló, fajlagos anyagcsök­kentést kiváltó témafeltárás­ra és az ezekből adódó fel­adatok elvégzésére vállalkoz­tunk. Amennyiben határidő­re eleget teszünk kötelezett­ségünknek, akkor a megtaka­rított összeg 5 százalékát kap­juk meg. Az eltelt fél évben annyira jutottunk, hogy ez év január végén 115 ezer fo­rintot kaptunk. Kollektívánk­ban megtalálható a gyárrész­legvezető, az üzemvezető, a főosztályvezető, az anyagosz­tály dolgozója, a kereskedő, és a feladatokban érdekelt műszakiak. A brigád ilyen jellegű összetételét nem csak a téma megvalósításának sok­rétűsége, a bonyolult össze­függések eredményes megol­dása, hanem a külső cégek­kel való hozzáértő tárgyaló- képesség és -készség is meg- kívánia. DUDÁS JÓZSEF: — Azzal, hogy a gazdaságosságot nö­velő alapvető feladatok egy kézbe kerültek, sikerült túl­szárnyalnunk szakmai felada­tainkat, s ezzel egyidőben növeltük a versenyképessé­günket. A versenytárgyaláso­kon ma már rugalmasabban tudunk részt venni. MENUS ISTVÁN: — Válla­lásunk középpontjában évek óta a kifogástalan minőség és az export szerepel. A bu­dapesti sonkagyárral közösen évenként hatezer darab ser­tést adunk exportra. A gyön­gyösi vágóüzem pedig a leg­nagyobb minőségi sertésszál­lítóként tart számon. Emellett lehetőségeinkhez képest még élő állatot is exportálunk. KOVÁCS JÁNOS: — Fo­rintban konkrétan, vagy más módon mi nem tudjuk kimu­tatni, milyen eredményesen járultunk hozzá a gyár nem­zetközi versenyképességének növeléséhez, pedig az álta­lunk gyártott kisgépek a gyárt­mányfejlesztést — HUNGA- ROPAN kézi üveggyártás — szolgálják. Ezzel a géppel pél­dául importot váltottunk ki. KONSZKI ISTVÁNNÉ: — Kilencfős brigádunk nem tud­ja számszerűen kimutatni az anyag- és energiatakarékos­ságot, mert erre nincs lehető­ségünk. Mi elsősorban az el­ső osztályú termékek részará­nyának növelésével járulunk versenyképességünk fokozásá­hoz. Ezen kívül, ha szüksé­ges, akkor szóvá tesszük a fo­nal gyengébb minőségét. Az új versenyszabályzatunkban a minőség növelésére, az ész­szerűbb anyag- és energiata­karékosságra, valamint a pat- ronálásra fordítunk nagyobb figyelmet és fokozzuk az előbbi célok elérését szolgáló ösztönzést. Ellentmondások, eltérő vélemények — A verseny értékelését, annak gyors, ösztönző mód­szerének hiányát korábban is kifogásolták a megyénk üze­meiben tevékenykedő brigá­dok. Vajon a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­ben e tekintelben történt e előnyös változás? Ha igen, miben jelentkezik, van-e ösz­tönző, lendületet fokozó ha­tása? ADORJÁN GIZELLA: — Anyagi elismerésünk kettős. Egyrészt a szakmai terv túl­teljesítése után kapunk pénzt, másrészt a brigádvállalások teljesítéséért részesülünk ju­talmazásban, az elért foko­zatnak megfelelően, a kollek­tív szerződés előírásai szerint, Olyan gyakorlat nálunk nincs, hogy konkrétan előírják: a szakmái terv egymillióval va­ló túlteljesítés után minket miiven összegű pénz illet meg. DUDÁS JÓZSEF: — Új versenyszabályzatunk már az előbb mondottak, illetve ki­fogásoltak megvalósítására iránvul. KOVÁCS JÁNOS: — A mi anyagi elismerésünk nem kapcsolódik a szocialista mun­kaversenyhez. Ugyanezt mondhatom el az értékelésről is. Inkább a munkakörünk­ben kiadott és elvégzett fel­adatokhoz. KONSZKI ISTVÁNNÉ: — A brigádok év végén értéke­lik saját tevékenységüket, s ennek alapján többé-kevésbé tudják, milyen elismerésre számíthatnak. Olyan kíván­ság, hogy negyedévenként le­gyen jutalmazás, még eddig nem vetődött fel. Az első pil­lanatra úgy látom, hogy a mi- esetünkben ez nem is volna szerencsés. BREZNICKI ISTVÁN: — Amíg a gyárrészlegi értéke­lést a vállalati értékelő bizott­ság felülvizsgálta, addig egé­szen furcsa dolgok is történ­tek. Előfordult, hogy az a bri­gád, amelyiket a gyárrészleg­ben visszaminősítettek, az fent* a központban magasabb szintű elismerésben részesült. Nem kellett hozzá más, csak egy szépen vezetett brigád­napló. Vagyis, jó külsőséggel többet el lehetett érni, mint hasznos munkával. A múlt év­től a brigádok értékelése, a megfelelő pénzzel együtt visz- szakerült a gyárrészlegekhez. Azóta igazságosabb az elbí­rálás. Olyan gyakorlat ala­kult ki, hogy féléves értéke­lés után néhány kiemelkedő brigádnak előleget fizetünk. PAPANITZ ISTVÁN: — Nehezen képzelhető el, hogy az a brigád, amely év köz­ben előleget kap, az az év vé­gére annyira visszaessen, hogy érdemtelenné váljék az elő­legként kifizetett jutalomra. A brigádok jutalmazását szol­gáló összeget a gyárrészlegek saját hatáskörükben, a dol­gozókat képviselő tisztségvise­lőkkel egyetértésben osztják fel létszám- és bérarányosán. Az értékelést és a minősítést nálunk is több kollektíva ki­fogásolta, bár a tavalyi ered­mények után ötszázezer fo­rinttal többet fizettünk ki a verseny legjobbjainak, mint azt megelőzően. Azt mond­ták, hogy visszaminősítettük őket. Igaz, hogy kevesebb lett az arany, az ezüst fokozat, Emögött a következő húzódik meg: emeltük a fokozatokért Jó széllel SARLÓ BÉLA: — Azzal, hogy a korábbi években ki­zártuk a versenyből a műsza­kiakat, a gazdasági vezetőket, szegényesebbé és sekélyeseb- bé tettük a szocialista munka- versepy-mozgalmat, szűkítet­tük a kibontakozás és kibon­takoztatás bőven buzgó le­hetőségeit. Az erre irányuló szakszervezeti felmérések je­lezték a gondokat, s azt, hogy itt tenni kell. A SZOT tit­kárságának ezzel kapcsolatos állásfoglalása ismét szabad utat jelentett az alkotó mű­szaki, értelmiségi és gazda­sági vezetők számára. A ver­senyt gazdagító és terjedőben levő megjelenési formája a komplexbrigádokban ölt tes­tet. Születése óta többféle ér­telmezésen és gyakorlaton esett át. Nem attól komplex, hogy mindenki benne van, ha­nem attól, hogy széles körű együttműködésre ad lehetősé­get, jól kapcsolódik az idő­szerű gazdaságpolitikai fel­adatokhoz, hozzájárul a mű­szaki-tudományos eredmé­nyek alkalmazásához, az élen­járó technika, technológia meghonosításához, a korsze­rűbb üzem- és munkaszerve­zéshez, szabad utat biztosít az .járó összegeket, s ezzel pár­huzamosan magasabbra állí­tottuk a követelményeket. RUDINSZKY LÁSZLÓ: — A kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny megúju­lását szolgáló új jelenségek megismerése során megkér­deztünk több brigádot, mi­ként változott az értékelés és a/ elismerés vállalatuknál. Tíz százalékuk jelezte, hogy üzemükben terjedőben van az a gyakorlat, miszerint a feladat elvégzését azonnal kö­veti az anyagi elismerés is. Ez az előnyös változás bizo­nyára összefüggésben van a gazdálkodás jövedelmezősé­gét, az export növelését ki- kényszerítő követelmények­kel. MENUS ISTVÁN: — Sze­rintünk a hozzánk hasonló komplex, nagy létszámú szo­cialista brigádok a teljesít­mények elbírálása során hát­rányos megkülönböztetésben részesülnek. Pedig termelt nye­reségük 60 főnél hatszor na­gyobb, mint egy tízfős bri­ngádnál. Mégis, a magasabb el- ismeréseket általában a kis ’ létszámú brigádok könnyeb­ben kapják meg. Nekünk azért sincs módunk kis brigádok­ra oszlani, mert olyan az árrendszer, hogy a jelenlegi nyereségközpontos elbírálás mellett a hizlalási brigád örö­kösen nyereséges, a tenyész­tés, vagy a tmk-brigád pedig örökösen veszteséges volna. Brigádunk túlteljesítette múlt évi alapvállalását és a kong­resszus tiszteletére tett pót­vállalását. A versenymozga­lom továbbfejlesztése viszont megköveteli, hogy az előbb említett, vagy ahhoz hasonló, ellentmondásos helyzetek mi­előbb megoldódjanak, a vég­zett munkát, az elért eredmé­nyekkel együtt ismerjék el, vagyis, az egyes ágazatoknál kialakult helyzet miatt, bri­gádszinten ne jelentkezzen se előny, se hátrány. életrevalóbb újítások, talál­mányok kidolgozásához, meg­valósításához, az anyag- és energiatakarékos rendszerek és módszerek kidolgozásához. Tevékenységük a vállalaton belül irányulhat egy adott fel­adat megoldására, folyamat­ban levő feladategyüttes ki­vitelezésére, kapcsolódhat más mozgásban levő tennivalók­hoz, elősegítheti a szakmai kép­zettséggel kapcsolatos igények növekedését. Lehet állandó jellegű, vagy időszakos, konk­rét, szerződéses és tárgyalá­sos alapon. A komplexbrigá- dok, illetve a vállalkozók tel­jesítőképességük arányában részesednek az eredményből. A kerekasztal résztvevőinek gondolatait figyelembe véve, csak azt mondhatjuk, hogy jelenleg megyénk üzemeiben bár a komplexbrigádok szá­ma, ha lassan is. de növekszik, és a lehetőségek kihasználá­sának a kezdeténél tartunk. A megye üzemeiben található 46 különböző sajátosságokat felmutató komplexbrigád a kongresszusi és felszabadulási versenyben tovább viszi a lendületet, bővíti és gyorsítja a jó széllel haladó megújulási folyamatot. 1 NÓGRÁD - 1985. április 30., kedd Vállalkoznak — kockáztatnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom