Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MbSYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI IANACS LAPJA XLI. ÉVF., 100. SZÁM ARA: 2,20 FORINT 1985. ÁPRILIS 30., KEDD MÁJUSI ÜZENET A mikor néhány híján száz esztendeje a második Inter- nacionálé alapítói — korábbi hagyományokra támaszkodva — május elsejét a munka, a munkásosztály nemzetközi ünnepévé nyilvánították, ha a társadalom fejlődésének fő irányát, tendenciáját világosan látták is, előre aligha sejthették a jövő konkrét történéseit, viharos változásait, zegzugos menetét, átmeneti vereségekkel és végérvényes győzelmekkel teli küzdelmeit. Gyökeresen átalakult a világ e szűk évszázad alatt: két világháború, forradalmak és ellenforradalmak, fasizmus és demokrácia, tőkés válságok és szocialista fejlődés, a világ első munkásállamának, majd a szocialista világrendszernek létrejötte, a gyarmati rendszer széthullása, termonukleáris fegyverkezési verseny és békés egymás mellett élés — ilyen, s hasonló végletes erők alakították át, s ebben az erőtérben alakult át maga a munka is, minden érték forrása, szülőanyja. Méltó rangja, becsülete csak ott lehet a munkának, ahol minden hatalom a dolgozó népé. A mi világunk ilyen világ; a mi társadalmunk azért emelte magas rangra a munkát, mert ez nem csak az anyagi gyarapodás, nem csak a közös és egyéni boldogulás forrása, hanem forrása minden jognak, szabadságnak, mércéje minden ember megítélésének; egyedüli forrása az emberi méltóságnak is. A tőkésvilag — benne a fejlett tőkésországok :— munka nélküli tíz- és százmilliói tanúsíthatják, hogy még, ha anyagi helyzetük romlása elviselhető is, számukra a munka hiánya az emberi méltóság hiányát, a legmélyebb megalázottságot jelenti. És a szocialista világ,dolgozóinak százmilliói, köztük mi is ötmillió- nyian tanúsíthatjuk: azért i’eagálunk élésen minden, nem munkából származó, vagy nem annak értékével arányos jövedelemre, mert méltóságunkat., a munkához fűződő legszebb szocialista eszményünket sérti. A sohasem sima és egyenes vonalú, magának mindig ellentmondások legyűrése árán utat törő fejlődés egyik para- doxona azonban, amit a május elsejét ünneppé nyilvánító elődeink végképp nem láthattak előre, hogy csaknem száz év múltán nekünk, a munka társadalma polgárainak, új és nem könnyű problémákkal kell szembenéznünk, épp a munkával, saját munkánkkal kapcsolatban. Hogy a mun- kashatalom, a szocialista társadalmi viszonyok ugyan szilárd alapot, de csak alapot adnak fejlődésünkhöz, ám automatikussá nem teszik azt. Hogy a munka ünnepén is — ünneprontás nélkül, de önkritikusan — fel kell tennünk magunknak a kérdést: megfelelő-e a munkánk? Kielégítő-e a színvonala, minősége, szervezettsége, versenyképessége és (jövedelemtermelő képessége; nem maradtunk-e el vele nemzetközi összehasonlításban? Miközben évente ünnepeljük a munkát, van-e méltó rangja, s becsülete a hétköznapokon? Miközben életünk legmagasztosabb alapelvének és mércéjének tekintjük, nem sildunk-e el afölött a prózai, de nélkülözhetetlen követelmény fölött,1 hogy a lehető legszorosabb érdekeltséget teremtsük meg a munkában, érdekeltté tegyük benne önmagunkat, a munka társadalmának minden emberét. kollektíváját? önkritikus, szigorú, realista válaszokat követelnek ezek a gyakran bizony kínzó kérdések, nem egy tekintetben át kell értékelni fogalmainkat. De a munka társadalmának erejét, életképességét épp az bizonyítja, hogy tud ilyen válaszokat adni. A szocialista világ izgalmasan új törekvései — Moszkvában és Budapesten és sok más helyütt — épp abban állnak, hogy a munka hatékonyabbá, gyümölcsözőbbé tételének közös és sajátos útjait-módjait megtaláljuk. Nálunk, néhány héttel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa ilyen — nem éppen ünnepi, de őszinte, kendőzetlen — szavakkal fogalmazott erről a többi között: saját munkánk gyengeségeit is tükrözi, hogy a termékszerkezet átalakulása vontatottan halad, késedelmesség tapasztalható a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásában, népgazdaságunk jövedelemtermelő képessége a lehetségesnél és a szükségesnél is kisebb. Van tehát lehetőségünk továbblépni. S hogy lépünk — a nehezebb körülmények ellenére is — bizonysága ennek a felszabadulás 40. évfordulója, a XIII. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott és Nógrád megyében is eredményes munkaverseny. Ipari és mezőgazdasági üzemekben —, mert egyre világosabban látjuk, hogy nemigen van más választásuk — szocialista brigádok és munkakollektívák sokasága vállalkozott arra, hogy tervszerűbben, fegyelmezettebben dolgozik. Jobban ügyelnek a munka minőségére, útját állják a költségek indokolatlan növekedésének, takarékosabban bánnak anyaggal, energiával, teljesítik exportterveiket. A legeredményesebben dolgozók — így a salgótarjáni síküveggyár, a Roinhányi Építési Kerámiagyár, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregysége — a napokban vették át munkájuk elismerését, a kiváló gyáraknak, gyáregységeknek szóló kitüntetést. Hasznos munka folyt az elmúlt hónapokban a megye mezőgazdasági üzemeiben is. Mintegy 700 brigádban több mint nyolcezren tettek versenyvállalást, s az érték, amelyet ily módon létrehoztak, meghaladja a 118 millió forintot. Ezért sugárzik hát erő és bizakodás napjaink legégetőbb kérdésére adott válaszunkból. Május elseje internacionalista ünnep. Keleten és Nyugaton, szocialista és tőkés társadalomban, a fejlődő országokban, a világ különböző égboltjai alatt más-más külsőségek között, de egyazon gondolat és érzés jegyében ünnepük meg azok a milliárdok, akiknek nincs más eszközük élni és boldogulni, csak a munka. Közös az érdekük, országuk politikai berendezkedésétől, világnézetüktől, bőrük színétől és nemüktől függetlenül. Közös mindenekelőtt abban, hogy kezük, vagy agyuk értékteremtő munkája ne a pusztítás mind tökéletesebb és mind fenyegetőbb arzenálját gyarapítsa, hanem a béke, a kölcsönös biztonság, a fejlődés, az élet anyagi és szellemi feltételeit. S zabadon és békében ünnepelhetjük a munkát az idén is, mint négy évtized óta immár minden évben. S, ahogy az nálunk szokás: színes, vidám, derűs légkörben. Ám egyúttal azzal az eltökéltséggel, hogy minden erőfeszítésünket, minden tudásunkat, fizikai és szellemi képességünket latba kell vetnünk a következő években munkánk színvonalának emeléséért, eredményességének fokozásáért.. a munka ünnepének ma ez a legidőszerűbb üzenete szá- piunkra. Mai számunkban: Közlemény a KB üléséről Kerekasztalbeszélgetés Együtta menetben Programot adó nyílt eszmecsere Jó napot, főszerkesztő elvtárs! Bencze Péter felvétele v J Kiváló és Elüzem címek átadása a balassagyarmali hábelgyár harmadszor is kiérdemelte Nem tekinthet vissza régi hagyományokra a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára, hiszen fiatal termelőegység. Mégis, immár harmadszor szolgált rá eredményeivel a művek Kiváló gyára kitüntetésére. Az elismeréssel járó zászló átadására tegnap a balassagyarmati gyárban került sor. Részt vett az ünnepégen Szabó István, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője is. A fél évszázados jubileumát az elmúlt esztendőben tartó kábelművi férfikar szép mű- ora után Márton Sándor gyárigazgató adott rövid összefoglalót az elmúlt évi eredményekről. A balassagyarmati gyár 1 milliárd 925 millió forintos termelési értéket tervezett az 1984-es esztendőre, a terven belül 658 millió forintos tőkésexportot. Az idő múltával azonban kedvezőbb lehetőségeik nyíltak, mint amilyeneket a tervezés során feltételeztek, s ezeket a kábelgyár nem volt rest megragadni. Az esztendő végére az előirányzottnál jóval bőségesebb lett a teljesítmény: 2 müiiárd 135 millió forintos termelési értéket, ezen belül 801 millió forintos tőkésexportot mondhat magáénak a gyári .kollektíva. A balassagyarmati gyárban készített szabadvezetékek juttatják el a villamos energiát az erőművektől az ország valamennyi felhasználójáig, sőt, részt vesznek a nemzetközi energiahálózatban is. A balassagyarmati gárda nevéhez fűződik a paksi atomerőműnek az országos hálózatba való bekapcsolása is, hiszen itt állították elő az ehhez szükséges kábeleket. A családi házak fényét, kényelmét is balassagyarmati szigetelt vezetékek és kábelek biztosítják. A gyár azonban nemcsak a „mit”, hanem a „milyen áron” kérdésére is nagy gondot fordít. Az anyagfelhasználás,ban 12,5 millió forintos megtakarítást ér£ el, a takarékosabb energiagazdálkodás révén pedig 1,1 millió forint eredményre tett szert. A termelési értékre vetített gyári összes energiaköltség az 1983-as 1,64 százalékkal szemben az elmúlt évre 1,38 százalékra csökkent. A körülményekhez jól alkalmazkodó, okos gazdálkodással a balassagyarmati kábelgyár elmúlt évi munkája nyomán a tervezett 92 millió forint helyett 136 millió forint eredményt produkált. Ilyen sikerek előtt aligha nyílhatott volna meg az út a szocialista brigádok segítsége néikül. A brigádok azonban nemcsak a gyári teendőkből veszik ki részüket, hanem jelentős társadalmi munkával is hozzájárulnak a város és intézményei szépüléséhez, gyarapodásához. Tavaly közhasznú társadalmi munkájuk értéke megközelítette a kétmilliárd forintot! A Kiváló gyár kitüntetést jelző zászlót dr. Laczkó Mihály, a Magyar Kábel Művek megbízott vezérigazgatója nyújtotta át Márton Sándor gyárigazgatónak. Hangsúlyozta, hogy ezzel az elismeréssel a művek elsősorban azt a műszaki megújulás iránti fogékonyságot, az új technika fogadókészségét díjazta, amely- lyel a balassagyarmati gyári kollektíva hosszabb idő óta élen. jár. A következőkben Kiváló dolgozó kitüntetéseket és brigádcímeket nyújtottak át £. legjobbaknak / Élíizem a tervező- és földmérési iroda A Nógrádi Szénbányák tervező- és fölmérési irodája fennállása óta hetedik alkalommal nyerte el az Élüzém címet. A Bányász Művelődési Házban hétfőn 180 dolgozó, meghívott nyugdíjasok, a társvállalatok képviselői részvételével Élüzem-avató ünnepséget tartottak. A jelenlévőknek a Gagarin Általános Iskola diákjai műsorral kedveskedtek. Majd az ünnepi beszámolót dr. Lipták Sándor szociális igazgató tartotta meg. Az iroda mindig az élmezőnybe tartozott. Az elmúlt évben árbevételi tervét 119,4 százalékra, eredmény- tervét pedig 167,5 százalékra teljesítette. Nagy figyelmet fordított a kányási szállítási és hírközlési rekonstrukció, a nagybátonyi szénmosó kiviteli tervének elkészítésére. Ugyanilyen gondossággal járt el a Miskolci Ingatlankezelő •Vállalat konténerkazán berendezésének tervezésekor is. A földmérési résziéig szinte az egész ország területén végzett olajbányászat! földméréseket. Az új és módosított térképek elkészítésével hathatósan segítették az olajba_ {Folytatás g oldalon,j
