Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

I f Premier Marathon élefre-halálra Dustin Hoffman pisztoly- lyal a kezében?! A „Diplo­ma előtt”, az „Éjféli cow­boy”, az „Aranyoskám” és tucatnyi más, nálunk is be­mutatott világsiker főszerep­lőjéről ma már látatlanban elhisszük, hogy mindent el tud játszani a kamerák előtt, de pisztollyal a kézben, hm, ezt valahogy nehéz elképzel­ni. Nyilván John Schlesinger amerikai rendező is tisztá­ban volt azzal, hogy a ka­masz tekintetű filmsztár al­katához nemigen illik a stuk­ker. Csakhát William Gold­man regényének főhőse nem is jószántából veszi kézbe a fegyvert. Márpedig ha az amerikai férfi színészek között olyasvalakit kell találni, aki­ről lerí, hogy életében először vesz kézbe gyilkos szerszá­mot, az csakis Dustin Hoff­man lehet! A választás így lett telita­lálat. Nagy kár viszont, hogy a „Marathon életre-halálra” című film végén elfogytak a töltények. Mármint a rende­zői patronok. De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen az 1976-ban for­gatott produkció felettébb jól indul. Méghozzá ravaszul. Az első percekben a néző még a film műfajában sem lehet biztos. Enyhén komikus és enyhén drámai jelenetek „al­tatják el” a moziban ülőt, hogy azután egy váratlan for­dulattal torkon ragadja az izgalom. És ez a — nem túl­zás — lélegzetelállító izga­lom tulajdonképpen egészen a film kétharmadáig tart, ami kivételes teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy a film több mint kétórás. Schlesinger mestere a fe­szültségteremtésnek, de a szültségtartásnak is. Mérnöki precizitással adagolja a sok­koló hatáselemeket és oldja fel olykor az egészen harsány humorral a legdrámaibbnak ígérkező szituációt. A néző nevet, de közben székének karfáját szorongatja Amikor pedig már-már felengedne, hirtelen villan egy kés, fel­robban egy autó, vagy csu­pán pattog egy labda. Igen, talán, a pattogó labdára va­ló reagálásunk igazolhatja vissza legpregnánsabban a rendezőnek, hogy mennyire a hatalmában vagyunk. Mi ta­gadás, a „sokat látott” közön­ség soraiból is kihallatszot­tak ijedt szisszenések a szak­mai vetítésen, miközben az a bizonyos labda — mellesleg ártalmatlanül — tovapatto­gott... Profimunkával van hát dol­gunk, miért, hogy mégis je­leztük, elégedetlenek vagyunk a film befejezésével? Épp a történet végét puskázná el egy mesterrendező? Gyanúnk szerint ezúttal nem a rendező, hanem az alapanyag a felelős a szimp­lábbra sikerült befejezésért. Nehéz erről írni, anélkül, hogy ne áruljunk el túl sokat a történetből, márpedig egy kri­mi esetében a kevés is sok. A lényeg az, hogy a rende­ző csak addig képes igazán tartani a feszültséget, amíg az erővonalak nem tisztázódnak, amíg ki nem derül, hogy ki kicsoda valójában. Mondhat­nánk erre,- hogy egy jó film ilyenkor ér véget. A „Ma­rathon életre-halálra” azon­ban ezen a ponton nem feje­ződhet be. Azért nem, mert történetét a dramaturgia sza­bályai ellenében is terheli kötelezettség. Negatív szereplője ugyan­is (Laurence Olivier alakít­ja félelmesen) egy volt náci tömeggyilkos az Auschwitzban Fehér Angyal néven hírhedt­té vált bizonyos dr. Szeli, akinek alakjában nem nehéz felfedezni a nyilvánvaló uta­lást dr. Mengelére, a máig bujkáló valódi náci hóhér személyére. Már most egy ilyen analó­gia esetében egy kitalált al- teregó sem halhat meg akár­hogyan. Igazi bűnös híján rajta hajtatik végre közítélet. Ebben az elképzelt igazság- szolgátatásban a kis híján maga is áldozattá váló Dus­tin Hoffman alakította ártat­lan fiatalember pedig érte­lemszerűen csak ítéletvégre­hajtó lehet. Személyes drá­mája így óhatatlanul veszít súlyából, ennek következté­ben viszont a film egynemű­sége is megtörik. A drá­ma nem drámaiságából ve­szített« hanem, jellegéből. Az érthető szándéknak ezúttal a film is áldozatul-esett. — pintér — — Milyen meglepetést szánsz a feleségednek kará­csonyra? — Egy kalapra gondoltam. — Nem gondolod, hogy az ajándéknak eredetinek kell lennie? — Igen, igazad van... Neki adom a nagymamám kalap­ját! * — Mama, John azt mond­ta hogy én vagyok a legéde- sebb lány a világon. Meghív­hatom hozzánk karácsonyra? — Nem érdemes. Hadd té- velyegjen csak tovább! * — Könyörgöm, ne csapja nekem ilyen nyíltan a szelet! Férjes asszony vagyok! — Nem számít. Nem vagyok féltékeny! Humor Újév reggelér, két barát ta­lálkozik a villamosmegálló­ban. — Szevasz, öregem! Egy éve nem láttalak! Nos, bevál­tottad a fogadalmadat — megnősültél az elmúlt évben? — Nem. — Hát mire vársz? — A villamosra. * Újév reggelén a benzinkút­nál. — Figyelmeztetnem kell önt uram, hogy január elsejéiül a benzin megdrágult. — Akkor töltse meg a tan­komat tavalyi benzinnel! — Hogy tetszik az álarcom — kérdezi férjétől a feleség. — Nagyon jó! Az arcodat egyáltalán nem látni. * — Mindent feláldoztam azért, hogá - kijárhasd az gyetemet — panaszkodik az apa —, és most, hogy orvos lett belőled, az az első dol­god, hogy megtiltsd nekem a dohányzást és az ivást! * — Mi mindent megveszünk Károlykának, ami csak eszébe jut. — Mi még azt is megvesz- szük a mi gyerekünknek, ami nem jut eszébe! Tovább robog a négyes fogat.. Érdekes és szimpatikus az a kettősség, ami végig jól érzé­kelhetően végighúzódott a be­szélgetésen. Mint mindenki, aki elismerést kap, szerényen úgy vélekednek: nem csinál­tak Ők semmi különöset, tet­ték, ami a dolguk. Nincs eb­ben csodásítanlvaló. De köz­ben megfogalmazzák: a hét­köznapi munkán belül igen is szeretnének többet adni az át­lagnál, nem csak a kötelezőt „lehajtani”. Kicsit periférián, az ország egyik kisvárosában sem akarják elfogadni a szürkeséget, hanem arra tö­rekszenek, képességeik, tehet­ségük legjavát vigyék a mun­kájukba. Kutatók? Tervezők? Felta­lálók? Művészek? — Pedagó­gusok. Abból a fajtából, ame­lyik a pálya nehézségeit, kín­jait nem siránkozással, ha­nem többre törekvéssel igyek­szik ellensúlyozni. * Nem számoltunk utána — talán nem is emlékeztek vol­na a pontos dátumra — há­nyadik esztendeje dolgoznak együtt, kihasználva a találko­zási pontok által adott lehe­tőségeket. Csőke Ágnes, Ka- posy Ida, Payer Mária, Varga István — egy „négyes hígat” a salgótarjáni Mártírok úti (Lovász József) Általános Is­kolában. Ágnes jelenleg MSZBT-küldöfctiként a Szov­jetunióiban van, Payer Mária, aki óraadó ma már csak itt, a városi művelődésügyi osz­tály munkatársa, szintén nem volt bent azokban a délutáni órákban, amikor végre sike­rült a találkozás. Az elmúlt esztendők alatt többször hal­lottam nevüket a pedagógiai pályázatok eredményhirdeté­sekor, régóta foglalkoztatott, hogyan alakult és főként: mi­ként maradt együtt ez a kis alkotógárda. A mostani be­szélgetés apropója: a felsza­badulásunk 40. évfordulója tiszteletére készített ünnepi műsorukat a Magyar Népmű­velők Egyesülete és a buda­pesti művelődési központ közös pályázatán a legjobbak között ismerték el. — Ágnes történelmet tanít. Ida ének-zenével, Marika ma­gyarral foglalkozik, én rajzos vagyok, emellett sok más te­rület érdekel mindnyájunkat. Jómagam a rajz mellett a technikához, a fotózáshoz, vonzódom, például — ez az effektusok formálásában eg.y- egy műsornál „jól jön”. Szí­nes egyéniségekből áll ez a négyes és jól tudunk együtt dolgozni. Csupa vibrálás, ám a hatá­rozottság. erő sem hiányzik kolleganője szavaiból. — Baráti társaság a miénk — de ez kevés lenne. Nem csak érdeklődési területünk hasonló, hanem a nézeteink is a nevelésről, a munkáról, az életről. Sosem hajszolták az elismerést, de sosem ta­gadtuk, fontosnak érezzük, mit is ér a munkánk, miiyen hatása van, szükségünk volt kontrollra. Az egyik — és számunkra legfontosabb — visszajelzés természetesen a gyerekektől jön, hiszen értük csináljuk a dolgokat. A néző­téri csönd, amikor a végén „Pfuj!” helyett azt mondják magukban: „Szép volt!” —ez jelent legtöbbet. De az sem mindegy, csak egy belterjes munkáról van szó, vagy eset­leg mások is hasznosíthatják a tapasztalatainkat. Ezért kezdtünk el pályázni. Egyik gondolat kapcsolódik a másikba, mint a hímzésnél a keresztszemek, amikor ki­alakul a mostani műsorokról a kép. Mint a korábbi no­vember 7-i emlék műsornál, most is megvalósult progra­mot tisztáztak forgatókönyv­vé, pályázattá. A fő cél: meg­újítani az elcsépelt, unalmas formát. Varga István fotói, dianorámái, a Kaposy Idával együtt válogatott, szerkesztett kísérőzene. (Legutóbb egv.sze- rű de nagyszerű megoldást választottak: az április 4-1, műsor alatt végig Kodály P;H va-variációinak dallamai töl­tötték be a termet — mellek- zöngék, csacsogás, vihogás nélkül, a November 7. Film­színházban, számos meghívott vendég jelenlétében.) A töb­biek az irodalmi anyag válo­gatásában veszne!; részt leg­inkább: nem túlságosan is­mert, de értékes műveket ke­resnek főként. Mindezt fel­erősítik még a fényeffektusok is — nem hatásvadászat a látvány beépítése, ezzel a komplex élmény lehetőségét keresik. Lehetne meg hosszan szólni ezekről a megújulást kívánó Drogramokróh de az érdeklődők számára nem hozzáférhetetlen a forgató­könyv, a pedagóguskabiner- ben őrzik a korábbi nyertes művet is Egy tényezőtől azonban még feltétlenül szómi szeretnék. Az eddigiekből ú?y tűnhet, a technika szinte már egyeduralkodó —, de a műsor irodalmi anyagát gyerekek, az iskola tanulói mondják!.. Akkor sajnáltam igazán^ hogy a négyes fogatból csak két emberrel találkozzon, amikor a forgatókönyveken, emlékműsorokon túli munká­ikról szerettem volna többet megtudni. Varga István széles körű fotós, diás tevékenységét sokan ismerik, nemegyszer nyújtott feledhetetlen élménvt hangosított diaporáma-soroza- taival szerte a megyében, sőt az országban. A többiek egye­dül és időnként összefogva tantárgyi pályásatokkal több­ször értek el sikert. Csinál­ták akkor is. amikor legtöb­ben csak megszállottnak ♦•ár­tották őket — bár most jól­esik az elismerés. Nyitottak az újra, a szépre. Amit legtöbb­re lehet becsülni munkáik­ban: mindig a gyakorlatra, az iskolai élet nem csak fényes, ünneplés napiainak gazdagítá­sára gondolnak —, hogvan le­het az ismeretek, feladatok mellett élménvt is adni! G. Kiss Magdolna Eri táncolnék veled Illem- és társastánc-tanfolya- mot hirdetett ez év januárjá­ban a TIT salgótarjáni váro­si szervezete és a Magyar Üttörő'k Szövetsége Nógrád megyei elnöksége. Ezzel sze­retnék megalapozni, hogy a jövőben a társastánc me­gyénkben is szerepeljen az úttörő-művészeti seregszem­lén. A felhívásra a nyolcvan- négy nógrádi úttörőcsapatból huszonhat jelentkezett. A húszórás tanfolyamot két tur­nusban szervezték. Az április 20-án befejeződött első tur­nusban tizennégy iskola vett részt. Andó Lórántné és Ko- vácsné Juhász Irén balett- és táncpedagógusok, akik a fog­lalkozásokat vezették, nagyon jó tapasztalatokról számoltak be. A gyerekek nem várt lel­kesedéssel és nagy kitartással tanulták a foxtrottot, a swin­get, a csárdást, a rumbát és más táncokat. Egyetlen cso­portban sem volit lemorzsoló­dás. Nagy élvezettel próbál­gatták a társasérintkezes il­lendő formáit, megismerked­tek a kulturált viselkedés alapelemeivel. A személyes kapcsolataikban adódó prob­lémákkal is bizalommal for­dultak segítségért a tánctaná­rokhoz. Nemcsak az iskolá­sok, de a szülők körében is visszhangra és támogalásra talált a mozgalom. Sok falu­ban nagyszabású záróbállal ér véget a tanfolyam, melyre az anyukák már javában varrják a báli ruhákat. Júliusban, amikor a máso­dik turnus tanfolyama is be­fejeződik, az úttörőcsapatok legjobb párosai versenyen mé­rik össze ügyességüket és az illemtanban való jártasságu­kat. Az első három helyezett páros részt vesz majd június 15-én az úttörő-művészeti szemle gálaműsorán. Jutalmuk káptalaniüredi táborozás lesz. Az „Én táncolnék veled1’ akció sikeréhez nagyban hoz­zájárultak a meghirdető szer­vezetek. A háromszáz forintos részvételi díjakból hefoivt összegből kétezer forintot az úttörőcsapatok rendelkezésére bocsátottak azzal a céllal, hogy anyagilag támogassák a gyerekek nyári táboroztatását. Áz iskoláknak ajándékoztak epy-egy magnókazettát az „Én táncolnék veled” zenéjé­vel. Az akció folytatása, mozga­lommá szélesítése, a gyerekei« magasabb szintű vise'kedes- kultúrájénaik megteremtése mindenképpen kívánatos. A nagy érdeklődés azt mutatja, hogy érdemes lenne a műve­lődési házaknak is csa* lakoz­ni a kezdeményezéshez. műsor KOSSUTH RADIO: 8.20: Vesszőparipáink Somogyi József szobrász- művészé... i.50: Zenekari muzsika 9.33: Jó a dal. 9.53: Lottósorsolás 10.05: ,,A kedves közelléte” Goethe versei 10.10: Kamarazene 11.00: Gondolat 11.45: Réti József Offenbach- f elvételeiből 12.30: Ki nyer ma? 12.45: veres Péter: Olvasónapló 1949—1953. 12.55: A zene is összeköt 14.10: Válogatott perceink 15.30: Verbunkosok, nóták 16.05: Nádháború. Oláh Margit rádiójátéka Ifi.54: Fütty. Huh István versei 17.00: Neveletlenek? Incze Zsuzsa riportja 17.25: Daloló, muzsikáló tájak: Békés 17.50: László Margit, operettda­lokat énekel 19.15: Dublin rózsái. Részletek Vladimir Cosma filmzené­jéből 19.35: Zsebrádiószínház. 20.40: Régi növények — új fehér­jef orrások Kerekasztal-beszélgetés. 21.00: A zongoraverseny közvetí­tésének folytatása 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Opera-művészlemezek 23.20: Mozart: Esz-dúr diverti- mentó K. 563. 0.10: Virágénekek PETŐFI RADIO: 8.05: Robert Stolz, a zeneszerző és a karmester 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben 12.10: Negyedóra háromnegyed ütemben 12.25: Édes anyanyelvűnk (ism.) 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 19.50: Egészségünkért! 20.00: Nótakedvelőknek 21.05: Rádiószínház 22.00: Bagoly. Éjszakai érdekes magazin 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Pént,ek este Észak-Magyarországon. (A tar­talomból: Iskolai kirándulások előtt a Volánnál. — Az állam­határ rendjéről. — Tejivók nyo­mában. — Turisztikai szolgálta­tó Salgótarjánban. — Hét végi programajánlat.) Szerkesztő: Nagy István. 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tv-torna (ism.) 8.#5: Iskolatévé 8.45: Építészet 9.05: Egy osztályba Járunk 9.35: Kamera 10.05: A fényképezés úttörői VIIIfi. rész (ism.) 10.30: Charles Darwin II/2. rész (ism.) 11.10: Képújság 15.00: Iskolatévé 15.30: Játék műalkotásokkal 15.45: Adni, kapni jó! 16.00: ..Gyermek lennék, ám de fáj az emlék” Ifi.20: Hírek 16.30: Cigányzene II/2. rész 17.20: Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ün­nepén 17.40: Reklám 17.45: Száz híres festmény 17.55: Képújság 18.00: Kalendárium 19.00: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Telefere. Vitray Tamás műsora 21.05: Péntek esti randevú ^ 21.55: Tv-híradó 3. 22.05: Mi történik Baby Jeannel? Amerikai film (18 éven felülieknek!) 0.10: Himnusz 2. MŰSOR: 17.40: Képújság 17.45: Természetbarát 18.05: Csali 18.15: Csörgősipka X 5. rész (ism.) 18.35: Don Quijote. XXXIX 29. rész 19.00: Keresztkérdés Fejtörőjáték 19.30: Vladimir Dimitrov, a mes­ter 20.00: Gondolkodó 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Rougonék szerencséje V 4. rész 22.05: Zenebutik (ism.) 23.05: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.10: Gazdasági jegyzetek 19.30: Tv-híradó 20.00: Pillanatok 22.05: Brno felszabadításának 40. évfordulója 22.15: Lenka Filipova és a Domino együttes műsora 22.40: Dr. Jekylí és Hyde úr különös története 1. rész 23.40: Hírek 23.50: Dzsesszpódium 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.20: USA—Finnország jégkorong-vb 22.45: Ez történt 24 óra alatt MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6 és 8-tól: Maraton életre-halálra (16). Színes, szink­ronizált USA bűnügyi film. FILMMÚZEUM: A hét tenger ördöge. Amerikai film. NAPKÖ­ZIS MOZI: Keménykalap és krumpliorr. — Balassagyarmati Madách: Viva Zapata! Ameri­kai film. ISKOLAMOZI: Koldus és királyfi. — Pásztói Mátrai örült római vakáció. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. — Szécsényi Rákóczi: Ki kém, ki nem kém? Színes, szinkroni­zált USA bűnügyi filmvígjáték. — Rétság: Az istenek a fejükre estek. Színes, szinkronizált bots- wanai filmvígjáték. — Érsekvad- kert: Nehéz fiúk. Színes szovjet film. — Nagvlóc: Házibuli. Szí­nes francia filmvígjáték. NÓGRÁD - 1965. április 26., péntek ROUGONÉK SZERENCSÉJE - Filmsorozat V/4. rési (21,10 h. - 2. műsor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom