Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-03 / 78. szám

Megküzdeni a múlttal Beszélgetés az indiai fiatalokról Nemrégiben hazánkban járt az indiai kormány ifjúsági delegációja, amely útja során ellátogatott Nógrád megyebe Iu-tartózkodásuk alkalmával váltottunk szót A. M Bhard- v ajjal, a delegáció vezetőjé­vé, az indiai kormány ifjú" srgi és sportminisztériumá­nak Gujarat állambeli igaz­gatójával. — őszintén szólva, nehéz helyzetben vagyok, azt hiszem, sok mással együtt, nagyon ke­veset tudok az indiai fiata­lokról. szinte semmit a guja- ratiakról... — India egyik állama Gu­jarat, ahol a lakosság hat­vanöt százaléka harmincöt éven aluli Több politikai párt működik ezen a vidéken is, jómagam a kormány alkal­mazottja vagyok, egyik párt munkájában sem veszek részt. Még egy fontos jellemző: Gu­jarat lakosságának nyolcvan százaléka vidéken él. — Ezt olyan hangsúllyal mondta, mintha ez sok gon­dot okozna... — Igen, ez a problémák egyik forrása! Kicsit mesz- szebbről kell magyaráznom a jelenséget, hogy az európai ember is megértse. Nos, In­diában nagyon elevenen él­nek a hagyományok, sajnos, a régi, megkövesedett szoká­sok is. Az urbanizálódás fej­lődésével sokakat vonz a vá­ros. ám korántsem tudja nyújtani számukra a biztos megélhetést, így létrejön egy rendkívül nehéz körülmények között élő réteg. A kormány törekvése, hogy a falvakban munkaalkalmat teremtsenek, ne kelljen elvándorolni az ott élőknek. Persze, a mara­dáshoz ott helyben is elfogad­ható feltételeket kell bizto­sítani. — Rosszallóan említette bi­zonyos hagyományok tovább­élését. pontosan mire gondolt? — A szülők sokszor ma­kacs, régimódi, mondhatnám azt is, gonosz viselkedésére. Itt van például a hozományo­zás, vagy a menyasszonyége­tés... — .Tó! hallom: menyasszony- égetés? — Sajnos, ilven szokás is él még! Az emberek mohók, kapzsik. gyermekükből min­dent ki akarnak sajtolni. Né­melyiket már születéskor el­A falu vonzereje Miként növő fában az év­gyűrűk, korának haladtával úgy szapörodnak az ember emlékei is. Tíz éve múlott már télen, hogy a Dunántúl egyik határszéli falujában oe- szélgettem egy parasztéin per­rel. Elmondta, hogy 1965-ig »vándorolta az ország szinte valamennyi nagy épít­kezését Dunaújvárostól Ka­zincbarcikán át Beremenö'g, hajtva attól az egyetlen céltól, hogy népes családját fenn­tarthassa. „...aztán hatvanöt­ben kivettem a munkaköny­vemet, hazajöttem, mert úgy láttam, hogy érdemes az itt­honi tsz-ben dolgozni. Estin elvégeztem a hetedik-nyolca­dik osztályt, utána még két évet tanultam, és tavaly, öt­venhat éves koromban nö­vényvédő szakmunkás let­tem”. NYUGDÍJAS PARASZTOK Néztem beszélgetőtársam kezét. Barna színű volt, olyan, mint az a homokos öntésta­laj, amin gyermekkora óta dol­gozott. Rajta az ötvenhét esz­tendő kemény munkája miatt kidudorodó erek —, akár a maga metszette szőlő őszi ve­nyigéi. Mi vihette rá ezt az embert a tanulásra, mi az az erő, ami — túl a férfikor de­lén — szakmunkást csinált belőle? — kérdeztem magam­tól akkoron, nézve a fél év­század nyűtte két kezet Biza­lom. Ez a fogalom jelent meg ott a gondolataim között. A jövőbe vetett feltétlen biza­lom. Azóta, hogy a hatvanas évek közepén megerősödött hazánk termelőszövetkezeti mozgal­ma, beszélhetünk arról, hogy gyökeresen megváltozott pa­rasztságunk életmódja, meg­változtak az ország kenyerét termelő dolgozók munkakö­rülményei. Nem volt könnyű dolog mind közelebb és köze­lebb hozni egymáshoz az iparban és a mezőgazdaság­ban dolgozók munkakörülmé­nyeit. Ez természetes is, hi­szen az esztergagépet hajtó motort ki lehet kapcsolni, a kukoricát és a gyomnövényt egyaránt nyurgító májusi esőt nem, a tehenet megetetni haj­nalban kell, míg a gépkocsi tankját csak akkor töltjük, ha már üresedik. Ami még harminc évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek —, de legalábbis álomnak — tűnt. napjainkra valóság lett. A mezőgazdaságban dolgozók — mintegy 900 ezren vannak, a magyar munkavállalók 19 százaléka —, havonta rend­szeresen ugyanúgy kapnak munkabért, mint, akik az iparban keresik kenyerüket. A termelőszövetkezetek tag­jai is jogosultak a társada­lombiztosításra, sőt 1982 óta a közös munkában résztvevő családtagok is élvezhetik eze­ket az előnyöket. Az utóbbi húsz évben — nem csekély állami erőfeszítéssel — sike­rült megoldani a termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjjogo­sultságának szerteágazó ügyét, s a legutóbbi néhány évben már a szakszövetkezeti tagok is jogosultak nyugdíjra. Éven­te ötvenhatezer tsz-dolgozó vesz részt szervezett üdülés­ben. GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL Az elmúlt évtizedekben sok olyan szociálpolitikai, mun­kaszervezési intézkedést ve­zettek be a magyar mezőgaz­daságban, ami csak az em­berközpontú szocialista tár­sadalomban képzelhető el. A szarvasmarha- és baromfite­lepek manapság már öltöző­vel épülnek, közös gazdasága­ink többségében, vagy saját konyhával, vagy szerződéses szolgáltatás formájában meg­szervezték az üzemi étkezte­tést. A termelőszövetkezetek központi telepein ma már ter­mészetes a pormentes út, a park, a vezetékes víz, sok he­lyen a központi fűtés. Egyre több azoknak a gazdaságok­nak a száma, amelyek üzem­orvost alkalmaznak, önállóan, vagy másokkal együttműköd­ve művelődési intézményt tar­tanak fenn. Ma hazánkban a mezőgaz­daságban dolgozóknak több mint a fele szakmunkás, s a szakmunkások fele valódi ipari munkakörülmények kö­zött dolgozik, gépműhelyben, kisegítő, vagy melléküzem- ágban. Nemigen van olyan termelőszövetkezet, amelynek szakmunkásképzőben, szaM középiskolában, vagy egyete­meken ne lenne néhány tár­sadalmi ösztöndíjasa, akik végezve tanulmányaikat, tu« dásukkal a közöst gyarapító jak majd. Manapság gyakran esik szó a falvak népességmegtar­tó erejéről, annak növelésé-*, ről. Az, hogy az utolsó három évben már a falun élő fiatal házasok is megkaphatják la­kásépítéskor a vállalt gyerme­kek után városon már régen! járó 40 ezer forintos OTP- kedvezményt, bizonnyal sokafí segít majd eme országos gonr< megoldásában. Közös gazdag ságaink is bevezették —, ahc< erre reális lehetőség nyílod —, a kismamáknak a rése* munkaidős foglalkoztatást, bi.««^ tosítva ezzel azt, hogy kies»^ szíthessék a gyermekgono*J zási segélyt. NEM LUXUS Emlékekkel kezdtem ezti az írást, egy másik emlékkel fejezem be. A bő termő 1981-J es esztendei aratás idejét a/i egyik, kiválóan gazdálkodó alföldi termelőszövetkezetben töltöttem. Javarészt szemlé-l lődtem, kétkeziekkel beszél-* gettem., kihasználtam hát az alkalmat, amikor egy ebédnél1, a faburkolatos Munkácsy-dí-e jas alkotó rézdomborításai vall díszített étkezdében leülhet-^ tem az elnök mellé. Megkér­deztem: „Nem luxus ez? Ilyen! ebédlő a pusztában?” Hamar,; megkaptam a választ: „Nézzél mi az ország egyik legna-í gyobb, legjobb termelőszöveH kezete vagyunk. Nekünk nemi dicséret, ha azt mondják rán'cj olyan a munkarend nálunkj. mint az iparban. Fogaskere­ket tud csinálni a számjegy-) vezérlésű esztergagép — á kenyérgabona, a fűszerpapri-j ka, az exportra kerülő vörös-’ hagyma megtermelésének még mindig a legjobb, legodaadóbb emberi munka az alapfeltéi e- le. Mi ilyen munkát követe-* lünk dolgozóinktól, természe-J tes tehát, hogy kulturált kö­rülmények között költhesséki el ebédjüket. Higgye el, meg­érdemlik.” Igaza van, meeérdemlik. Hegyes Zoltán !' Az évenként mintegy nyolc­százezer hazai és külföldi vendéget fogadó zalakarosi gyógyüdülő újabb létesítmé­nyekkel, további fürdőmeden­cével és sportpályákkal gyara­podik az április végi idény­nyitásra, s befejeződik egy újabb pavilonsor kialakítása is. Röviden megnyílik az első szövetkezeti társasüdülő, s folyik az újabbak építésének előkészítése. A Zalakarosi nagyközségi Tanács és a Dél­zalai Vízmű, a fürdő gazdája idén 13 millió forintot költ az üdülőterület fejlesztésére. Többek között hozzáfognak egy újabb üdülőtelep kialakí­tásához, ahol családi és tár­sasüdülők épülhetnek. ban, tisztítóművet alakítanak ki Romhányban. Vállalkozás saik közben megfigyelték,1 hogy e szabadáras munkákat a maximált áras munkákhoz viszonyítva szerény nyereség- hányaddal végzik el. A taná­csi építők is a gyakorlati ta­pasztalatok révén jutottak el arra a sok helyen leszűrt kö­vetkeztetésre, miszerint az árakat igazából a piac tudja leszorítani. Mint mondják: minden durva megkötés az ár maximálása felé hat,1 ugyanakkor a piaci vetélke­dés a maximális ár alá „hajt­ja” a szerződést kötő feleket! Felfigyeltek rá, hogy a ru­galmas vállalkozásban meny­nyire fontos tényező a több éves szakmai gyakorlat. Az öblösüveggyári feladatot is a lontos tényezőnek köszönhetik: gyorsan tudtak árajánlatot tenni. Jellegzetes példa, hogy a salgótarjáni Hársfa úton megépítendő 120 lakással kap­csolatban kétnapos gyors szá-’ mítással tettek árajánlatot. A1 megrendelő másfél hónapos gondolkodási idő után tételes, aprólékos árajánlatot kért. A hathónapos vere.jtékes mun­kával elkészített részletes ajánlat csak elenyésző mér­tékben tért el az “eredetitől! A NOTÉV-iránvítók ebböf azt a következtetést vonják le, hogy ha rugalmatlan vál­lalkozás miatt szó éri az épí­tőipar háza elejét, ebben nem mindig a vállalatok a luda­sak. Felelős döntés, minőségi munka, ésszerű vállalkozás —• ezek az erények egyaránt a rugalmas gazdasági manőve­rezés feltételei. Általuk a dolgozók keresetének növek­ménye hozzáigazodik az egyéb fontos gazdasági tényezők vál­tozásaihoz. Molnár Pál NŰGRÁD — 1985. április 3., szerda 3 Növekmény a keresetben fogalmazása szerint: „egyet­len kiút a nyereség növelése”. Mint kiszámították: idén ki­lencmillió forint eredmény szükséges ahhoz, hogy a ter­vezett hét-nyolc százalékos keresetnöveléssel kirukkol­janak. Könnyűszerrel belátták a vállalatvezetők, hogy a dol­gozóknak nem a meglehetősen bonyolult szabályozórendszer csavarait, fonákjait, finom­ságait kell aprólékosan elma­gyarázni. E tényezők figye­lembevétele, kalkulálása nem a kétkezi dolgozók fel­adata; helyzetüknél fogva eb­ben nem is tehetnének sem­mit. A termelési fórumokon ennélfogva inkább arról esik szó: mit kell elérni ahhoz, hogy a tervezett keresetnöve­lés valóra váljon. Ezzel kap­csolatban a dolgozók felada­tát nem újszerű hókuszpóku­szok tartalmazzák. Jó minő­ségű és ésszerűen gyors munka — ez az, ami a kétkeziekre hárul. Figyelemre méltó a vál­lalati irányítók realitásérzéke! Nem azt hangsúlyozzák, hogy minden a fizikai mun­kásokon múlik. Férfiasán ki­mondják, hogy a magyar gaz­daságban (is) előfordulhat, hogy a lelkiismeretes dolgozói gárdájával is fuccsba mehet egy vállalat. A kétkeziek munkája képezi a biztos hát­terét az egészséges gazdasági manőverezésnek, ám elsődle­ges jelentőségű a vezetői dön­téshozatal. Sorra véve az eredményt hozó idei munkákat az tűnik szembe, hogy a NOTÉV az átlagosnál jóval rugalmasabb vállalkozásgyakorlattal igyek­szik dolgozni. A lakásépítés mellett felújítást végeznek az ötvözetgyárban, hutaépületet húznak föl az öbíösüveggyár­A keresetnövekmény szabá­lyozását választották a kö­vetkező három évre a me- gyénkbéli tanácsi építőipari vállalat vezetői. Ezt a kate­góriát a közepesen piacérzé­keny, átlagos hatékonyságú vállalatoknak dolgozta ki a kormányzat, s a NOTÉV- irányítók az ezzel járó koc­kázatot találták ésszerűnek a jelenlegi körülmények i között. Belső erőinkre és a piaci lehetőségekre alapozva úgy Ítélték meg, hogy a „legme­nőbb” egységeknek szánt ke- resetszint-szabályozás vá­lasztása irreális lenne, ugyan­akkor kilátásaik jobbak, annál, semhogy a központi bérsza­bályozás biztos, de korlátozott lehetőségét válasszák. Hely­zetelemzésük szerint a mun­kaerőpiac mostani viszonyai között, az ármozgások várha­tó üteme mellett évi hét-nyolc százalékos keresetnövelés kell ahhoz, hogy rendelkezésre álljon a kellő mennyiségű és minőségű munkaerő. Fölmér­ve az érvényes szabályozók követelményét megállapítot­ták, hogy a nulla szintű kere­setnöveléshez is több millió forint nyereséget kell produ­kálni a vállalatnak. Ez a minimális követelmény ter­mészetesen tarthatatlan lenne, így a vállalataik eredeti meg­jöhet a tavasz Van elegendő növényvédő szer Fejlődő Zcslcikcares A mezőgazdaságban termesz­tett kultúr- és haszonnövé­ny ?k különböző kártevőknek es betegségeknek vannak ki­téve. Hogy a gyümölcsösökben és a kiskertekben szép és egészséges termést érjünk el, egyik fonios biztosítéka a nö­vényvédelem, meiy kora ta­vasztól a termék betakarításá­ig tart. Ezekből a mezőgaz­daság számára oly fontos sze­rekből miként készült fel a megyeszékhely legnagyobb forgalmat lebonyolitó üzlete, amely a város központjában a vasúti aluljáró szomszédsá­gában üzemel, mint a Nógrád megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat egyik forgalmas boltja. — Március közepéig több mint félmillió forint értékű növényvédő szer érkezett bol­tunkba. Nagyobb választékban és mennyiségben kínálunk árut, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában — mondja Cserzovszkv József, a mérge­ző anyagok raktárának dol­gozója. — Az áruk beszerzé­sét február eleién kez.dték .meg és azóta folyamatosan ér­keznek. Mivel árusításukhoz méregkezelői szakvizsga szük­séges, ezért ketten, Bódi Vin­cével egvütt végezzük az áru­sítást. A tavaszi szezonban naponta átlag 150—200 vevőt szolgálunk ki. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a növényvédő szerek mérgező anyagokat tartalmaznak, azo­kat! szigorúan csak a hasz­nálati utasításban feltüntetet- I lek szerint szabad felhasznál- ; ni az. óvó rendszabályok ma- ; ximális betartása mellett. Az előbbiek azt jelentik, 1 hogy permetezés után jól ; meg kell mosakodni, a fel ; nem használt szereket el kell zárni, hogy illetéktelenek, vagy gyerekek ne juihassanak . hozzá. A növényvédő szert nem szabad más üvegbe át­önteni, vagy tárolni, mert életveszélyes lehet. Az elmúlt évben megyénkben két em­beréletet követelt a gondat- lansáából eredő méregtárolás, de korábban is előfordultak hasonló esetek. Az előírás szerint az erősen mérgező anyagokat szigorú felügyelet ■ mellett külön raktárakban tá­rolják. ‘ — Ezeket, valamint a vá­sárlók személyi adatait egy sorszáiryozott füzetben tartjuk nvilván. melyet három évig megőrzőnk — kér ismét s/ót Cserzovszky József. — Csak­nem tíz éve foglalkozom mé- regkezeléssel, így, hát sok olyan visszatérő kedves ve­vőm van. aki a nevén kéri a neki szükséges növényvédő szert. De vannak újabb ked­ves vásárlók is, akik csak azt jelzik, mire, milyen növény­re, vasy gyümölcsfára kell. — Vannak-e hiánycikkek? — A korábbi évekhez ha­sonlóan az idén sem sikerült a csigaölő szereket beszerezni. Ezzel kapcsolatban a fő szál­lítónk, az AGROKER sem biztat semmi jóval — vála­szolja a raktár dolgozója, majd így folytatja: — Arra viszont nem tudok válaszolni, hogy folyamatos lesz-e az áruellátás. Aki viszont most szerzi be, annak nem lesz gondja erre. Egyébként itt a telefon, szíveskedjék felhívni a balassagyarmati AGROKER kirendeltségét, ahol bővebb tájékoztatást adhatnak. — m mdja. Megtettem. A következő vá­laszt kaptam. — A csigaölő szerek kivételével elegendő és folyamatos lesz az ellátás. ­Végül még egyszer azt ta­nácsoljuk, legyünk óvatosak, szigorúan tartsuk be a dobo­zokon feltüntetett használati és óvó rendszabályokat, fogad­juk meg a szakember taná­csát. k. m. adják a jövőbeni férjnek, s akár egy életen át kell fizet­niük a szülőknek a hozo­mányt. Később a menyasz- szonyt, vagy a feleséget sa­nyargatják, kikényszerítenek belőlük újabb összegeket. És, ha erre nem képes, elégetik, öngyilkosságba kergetik, s ez borzalmas tragédia. Aztán vannak törzsek, ahol adják” veszik a nőket, mint a sót. Mindent meg kell tennünk, hogy ilyen ne következzék be! Amikor én nősültem, semmi­féle hozományt nem fogad­tam el. sőt kifejezetten eluta­sítottam. A rokonság egy ré­sze ma is neheztel rám ezért. Hát ennyire erősen élnek a „hagyományok”. — Mégis, mit lehet ellene tenni? — Az egyik lehetőség, hogy a felnövekvő nemzedéket fel­világosítsuk, megtanítsuk he­lyesen gondolkodni, formáljuk a világnézetüket, hogy a leg­szükségesebb ismereteket el­sajátítsák. Ott, ahol nagyon sok az analfabéta az említett cél óriásinak tűnik. Itt van például az ifjúsági klubmoz­galom, amely csak nevében hasonlít a magyarra, valójá­ban egészen más jellegű. Tan­folyamokat szerveznek, ame­lyeken szakmákat lehet tanul­ni. gyűléseket, bemutatókat tartanak, például arról, ho­gyan kell táplálkozni, könyv- társzolgáltatást nyújtanak, táborokat szerveznek külön­féle munkálatokhoz, sportol­nak. De nem tartoznak egyet­len párthoz sem! — Ne haragúd ion, de ezek a törekvések mégiscsak be­leillenek valamelyik pari programjába!? — Ez nem szükségszerű ugyanis nálunk a falusi la- kosság szintjén legtöbb he­lyen nincsenek politikai szer­vezetek, így tagjaik sem le­hetnek! Egyébként is a pár­tok még nem ébredtek rá ar­ra, mennyire fontos az ifjúsáj megnyerése, ezért nincsenel is ifjúsági szervezeteik, nekü szóló külön programokkal. — Térjünk át személye sebb dolgokra. Hallottam hogy ön saját fizetéséből ; szegényebb sorsú, tantilni vá gyó fiatalok számára alapít ványt hozott létre. — Amellett, hogy a kor mány egyik ifjúsági igazgató' ja vagyok, kineveztek eg; ezer munkást foglalkoztat« gyár vezetőjévé. Nos, az ala pítványt már jóval korábbat létrehoztam, amennyire a ke resetem engedte. Először csal 25—25 rúpiát, majd ötvene adtam egy-egy tanuló diák nak. Hogy kinek, azt a mun káltató szakszervezeti tanáé dönti el. Magamról talál annyit, hogy két gyermeken van, s nemrégiben a felesége met is sikerült rábeszélnem hogy ne csak a család legyei az élete célja, hanem végez zen más munkát is, szerez zen hivatást, így most kiállí tásokat szervez. Szabad időn« ben verseket írok, sokat olva sok és sportolok. — Miért éppen Magyaror szagra jött a delegáció? ! korábban mit tudott hazánk ról? — A két ország között vai egy kulturális együviműkö dés. s az Állami Ifjúsági Bi zottság vendégeként az itten ifjúságpolitikával ismerkedet Megvallom, egészen más el képzeléseim voltak Ma »var országról, hiszen soha r.en jártam még itt, csak hallo másból ismertem. Kelieme meglepetés volt! Szeretnénl tapasztalatokat gyűjteni a agrárfiatalok körében foly ifjúságpolitikai munkáról, klubmozgalomról. Nagy szűk ség van odahaza a jó tapasz tálatoknak a hasznosítására. Tanka László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom