Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

Munkásdinasztia Ólt döntötték el... ' Huszonegy éves személyzeti vezetői beosztás után, rok­kantsági nyugdíjasként kezd­te meg a gondtalanabb pihe­nés időszakát Sréter István, aki 41 és fél évet dolgozatta £ sótarjáni Kohászati Üze­mekben. Milyen életutat vált­hat magáénak? Amikor 1942-ben felveszik szegcsomagolónak, akkor mar az édesapja és a testvére a gyárban dolgozik. A háborús években Poznan mellé kerül, ahonnan a szovjet csapatok segítségével jut haza és a gyárban áll ismét munkába. Ott dolgozik, ahol szükség van a dolgos munkáskezekre. Vagonkirakó. a dróthúzó üzemben seprős, huzalcsoma­goló, majd a hideghengermű­ben körollós. A szakérettségi megszerzése után egy évet tölt a miskolci műszaki egyetemen, ahonnan betegsége miatt jön vissza és műszaki titkárként tevékeny­kedik tovább. Később pedig anyagvizsgálóként. látja el megbízatását, majd ismét mű­szaki titkár és ezt követően 21 esztendőn át személyzetis. — Különösebb kudarcokra nem emléksizem. Szeretem az embereket, mindig jól érez­tem magam köztük. Tudtom­mal nincs haragosom. A konf­liktusokat —, mert ilyenek is voltak — sikerült mindig em­berségesen megoldani. Ami­kor nem tudtam segíteni, ar­ról is őszintén szóltam — per­geti vissza a közelmúltat a barátságos, közvetlen Sréter István. Amikor pedig a gye­rekekre terelődik a szó, így folytatja: — önállóságra ne­veltük őket. Egyetlen egyszer sem mondtam nekik, hogy lépjenek be a pártba, ök dön­tötték el, hogy hová tartoz­nak... Csak azt .tették, amit itthon láttak — válaszolja a szimpatikus volt személyzetis, aki 1945 óta tagja a pártnak, alapítója a munkásőrségnek, több kitüntetés birtokosa, és sokoldalú közéleti munkát tudhat masáénak. Vissza térve a gyerekekre, a gondolatait ezzel zária: — Igen büszke vagyok rájuk. •k — El sem tudtam képzelni, hogy valaha is másutt dol­gozzak, mint ahol apu, pedig odahaza sohasem beszélt a gyárról, mégis minden idekö­tött. Gyerekkorom, ifjúságom minden eseménye a gyártól 50 méterre zajlott le. Édes- aoárrt és két testvéremen kí­vül a gyárban dolgozott nagy- néném is. Az előbbiek jó ha­tással voltak rám, annak elle­nére, hosy az általános isko­lában még nem alakult ki bennem, hogy véglegesen hol helyezkedem el. Nyaranként kisegítőként, eay-egy hónapot a nakodótéri meóscsoport’oan dolgoztam. Takács Tibor cso­portvezető már akkor úgy foglalkozott velem. mintha teljes jogú dolgozó lennek. Sok helyre elvitt, több mindent megmutatott, úgy is mondha­tom, hogy egy jól sikerült gyá­ri bemutatóval erősítette meg bennem azt az érzést, hogy nekem itt a helyem — mond­ja határozottan a jókiállású, bizalmat árasztó és azt kikö­vetelő fiatalember, Sreter Zoltán. Az általános iskolát követte a technikum, majd annak el­végzése után a minőségellen­őrzési főosztályra — most fő­mérnökség — került. — Reklamációs ügyintéző­ként bejártam a fél országot — veszi vissza a szót. •— Na­gyon sok embert ismertem meg, teremtettem velük jó kapcsolatot. Hat évig dolgoz­tam ebben a beosztásban, amikor megismertem azt a kislányt, akit pár nappal eze­lőtt vettem feleségül —, s ak­kor rájöttem, hogy fiatal há­zasként nem tudom vállalni a heti két-három napos távol­léteket. Ezzel ő is egyetértett. Mivel kínálkozott az újabb lehetőség, hát. idejöttem a szo­ciálpolitikai osztályra. A cse­rét néni bántam meg, mert ugyancsak jó kollektívába ke­rültem, anyagilag pedig job­ban jártam. Édesapja nyomdokaiba lép­ve saját elhatáirozáisábó, vál­lalkozott a közéleti tevékeny­ségre. Élénken részt vett az iskolai KlSZ-munkéban* majd ezt folytatta tovább a gyár­ban. Volt gyári KlSZ-alapszer- vezeti titkár, a KlSZ-bizott- ság szervező titkára, sajtóié- lelőse, majd ismét KlSZ-map- szervezeti vezetőségi tag. Arra a kérdésre, milyennek látja a fiatalokat, a követke­zőket mondja: — Nincs különösebb gond velük, azt hozzák magukkal ide a gyárba, amit otthon lát­nak vagy hallanak... * — Muki gyere lé... — szól a telefonba Zoli, bátyjának Sréter Istvánnak. Amíg meg­érkezik, megtudom, hogy hét­éves korában ragadt rá ez a becenév. Valószínű azután, hogy az egyik kulturális se­regszemlén eljátszotta a Mi­ki mókust. — Hogy itt dolgozom, an­nak családi hagyományai van­nak. A Madách Imre Gimná­ziumban érettségiztem. Ked­venc tantárgyam a kémia volt — kezdi a beszélgetést a halk szavú, vékony arcú, fekete hajú és fekete bajszai, első lá­tásra jó érzéseket kiváltó fi­atalember, Sréter István. — Az érettségi után jelentkez­tem a veszprémi egyetemre. Már középiskolás koromban is nagyon drukkos voltam, s ez a kedvezőtlen tulajdonsá­gom most is megnyilvánult. Nem kaptam nehéz tételt, mégsem sikerült a felvételim. Nem keseredtem el. Úgy gon­doltam. hogy még egyszer megpróbálkozom. Hogy ne teljen feleslegesen az idő, egyik meghitt beszélgetés al­kalmával apu megkérdezte: amíg újra megpróbálkozol a felvételivel, addig mit. akarsz tenni, mihez van kedved. Én visszakérdeztem: — Mit ta­nácsolsz? Így lettem műsze­résztanuló, majd a szakmun­kásvizsga után. idekerültem vissza. Azóta szívemhez nőtt ez a szakma. Nem bántam, meg döntésemet. Kialakult, jó közösségbe kerültem, nem volt nehéz beilleszkednem. Nem, erről szó sem volt — mondja szerény tiltakozó hangsúllyal, amikor arról érdeklődöm, hogy mint vezető beosztású dolgo­zónak a gyermekét előnyben részesítették-e? Egyformán bíráltak el bennünket. De azt sem fogadtam volna el, hogy apám följebb toljon. Ismer­tem képességeimet. Otthon pedig megtanultam, hogy min­dig csak a realitásokhoz al­kalmazkodjam. Egyébként is csak a tiszta dolgokat szere­tem. Néhány rosszindulatú megjegyzés ugyan elhangzott, ezt azonban én tréfának fog­tam fel, és ezért ezekre csak legyintettem. Két éve nősült meg. Egy kislányuk van, felesége kivet­te a gyest. Egyébként az anyaggazdálkodási osztályon dolgozik, és most végzi a számviteli főiskolát. Kíváncsivá tett, hogy az otthon szeretekéből', melegéből, a szülői .féltésből, gondosko­dásból és azok egyéniségéből mit hozott magával, mit kí­ván saját életében hasznosí­tani? — Elsősorban édesanyám nyugalmát, reális gondolkodá­sát, apám akaratereiét, azt, hogy a gyári gondokat, bajo­kat, sikertelenséget, bánatot nem szabad hazavinni. To­vábbá azt, hogy mindig csak olyan elképzelésünk1 legyen, amit meg tudunk valósítani — mondja mély meggyőződéssel a hangiában. István, aki édesapja nevét viszi tovább, szintén KISZ- ben végzett és véa-ez sokol­dalú munkát. Az idei forra­dalmi ifjúsági narook alkal­mából eddigi tevékenységét a KISZ-bizottség Kiváló dolgo­zó öklevélllel jutalmazta. Zoltán nemrég mondott igent az anyakönyvvezető előtt volt menyasszonyának. Átmenetileg Salgótarjánban, a szü­lőknél laknak. Istvánék, a szülők és a vállalat jelentős se­gítségével új otthonhoz jutottak Zagy vápáit alván. Venesz Károly Naperőmű a sivatagban A nap energiáját közvetlenül hasznosító első nagy, háromszáz­ezer kilowatt tervezett kapaci­tású szovjet erőmű a Kizii-Kum sivatagban épül. Ez az erőmű körülbelül 150 hektárnyi terület­ről fogja összegyűjteni és kon­centrálni a tűző erejű sivatagi napsütés energiáját. — — A naperőműben 5250 tükrös fényvisszaverőt fognak elhelyez­ni — mondja Vagyim Masziov, a terv műszaki-gazdasági megala­pozásáért felelős össz-szövetségi intézet osztályának igazgatója. — Az általuk felfogott koncent­rált fénynyalábok a földfelszín -ölött magasan elhelyezett gőz­generátor felületének gyújtó­pontjában találkoznak. A többi, mint ahogy mondani szokás, a technika dolga: a víz felhevítése révén nyert gőz nyo­más alatt levő csővezetékeken keresztül a turbógenerátorhoz áramlik, amely megkezdi a nap­energiából átalakított elektromos energia termelését. Orvosi műszer­Orvosi műszer- és készü­lékkiállítás nyílt kedden Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetem el­méleti tömbjében. Az immár 16. alkalommal megrendezett bemutatót dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyet­tes nyitotta meg. A kiállításon az orvosi mű­szerkereskedelmi vállalat ál­tal forgalmazott hazai és kül­földi gyártmányú korszerű orvosi műszereket és készülé­keket mutatnak be. A bel­földi orvostechnikai eszközö­ket gyártó vállalatok mellett többek között szovjet, cseh­szlovák, NDK és lengyel, va­lamint osztrák,- NSZK, angol, francia, finn, dán, holland, svéd cégek — mintegy 130-an — képviseltetik magukat kü­lönböző elektromedikai és röntgenkészülékekkel, labora­tóriumi berendezésekkel, egészségügyi bútorokkal, egy­szer használatos eszközökkel, kézi műszerekkel, fogászati felszerelésekkel, anyagokkal. Az idén közel kétezer négy­zetméteren mintegy három- ezerféle terméket állítanak ki, egymilliárd forint össz­értékben. A hazai kiállítók gyártmá­nyai közül érdeklődésre tart­hat számot többek között a MEDICOR Művek MOD—81 típusú orvosi adatgyűjtő berendezése, az OMSZÖV im­portkiváltó új szívócsalád­ja — az elektromos mellszí­vó, mellkasszívó és vákuum- extraktor —, valamint a Ro- litron Kisszövetkezet, DI- COMP—Hd típusú művese- készüléke. A bemutató, amelyet szak­mai konzultációk és kereske­delmi tárgyalások kísérnek, április 25-ig tekinthető meg. Aminosavak meteoritban A marylandi (.USA) egye­tem kutatói az Antarktiszon két olyan meteoritra leltek, amelyekben nem földi erede­tű aminosav-molekulák van­nak. Nem fehérjeépítő és fehérjeépítő aminosavakat egyaránt találtak bennük. Az a tény, hogy a nem fehérje­építő aminosavak arányos el­oszlásban fordulnak elő a meteoritokban és azok felüle­tén, minden olyan gyanút ki­zár, hogy az aminosavak itt a földön kerültek a meteori­tokba. Ugyancsak a nem földi eredetre utal a moleku­lák optikai forgatóképessége. A földi biológiai rendszerek olyan molekulákból épülnek fel, amelyek balra térítik el a sarkított fény síkját, ám a világűrből érkezők között egyenlő arányban vannak bal­ra és jobbra forgatók. E molekulák azt nem bizo­nyítják, hogy a földön kívül is van élet, de azt igen, hogy az az anyagfejlődés, amely szükséges volt az élet létre­jöttéhez, nemcsak a földön következett be. Mozgásszervi megbetegedéssel naponta negyven ember ke­resi fel a salgótarjáni síküveggyár orvosi rendelőjének fi­zi kotherápia osztályát, ahol korszerűen felszerelt eszkö­zökkel végzik a gyógykezeléseket. 2- bp — A N.4ÉV központi ipartelepén naponta átlagosan 60 má­zsa vasat vág és hajlít méretre a Petőfi Szocialista Brigád, ami azután a vasbetonelemek vázát alkotja. Tanácstagok jelölese Nógrádban Belpolitikai életünk kiemelkedő eseményei az e napok­ban, hetekben zajló országgyűlési képviselői és tanácstagi jelölő gyűlések. A jól szervezett előkészítő munka eredménye­ként > sikeresen fejeződtek be az országgyűlési képviselői jelölő gyűlések, amelyeken a lakosság nagy arányban vett részt. Az előadói beszédek gondosak voltak, tartalmaztak a népfront programját és ismertették azokat a feladatokat, amelyek megoldásában a jövőben is számítanak a lakosság cselekvő együttműködésére. Az országgyűlési képviselői je­lölő gyűléseken csaknem ötezren vettek részt. 118-an kér­tek szót. A választópolgárok többsége érzi milyen lehető­ség rejlik a többes jelölésekben. Valamennyi helyen támo­gatták a népfront által javasolt jelölteket, egy választóke­rületben három képviselőjelölt került fel a választási listá­ra. A tanácstagok jelölésére Nógrádban 1491 választókerü­letben kerül sor, ezek 20 százaléka már lezajlott. Kilenc helyen volt hármas jelölés. A gyűléseken hozzászólók nagy többsége a jelöltekkel, illetve az új választójogi törvény demokratizmusának méltatásával foglalkozott. A közérde. kü javaslatok sorában egyebek között szó esett a kistele­pülések napi gondjairól, a tanácsok és a lakosság további, szorosabb együttműködéséről, a településpolitikai célkitűzé­sek megvalósítása érdekében. Bőséges útravaiő Salgótarjánban A salgótarjáni 31-es ta­nácstagi választókerület lakói az oktatási igazgatóság egyik termében, a Hazafias Nép­front belvárosi körzete szer­vezésében, tartották jelölő gyűlésüket. Már az első per­cekben feltűnt, hogy a jelen­levők között sok a fiatal, a résztvevők nagy hányada pe­dig nő. Ez érthető is hisz’ a Kistarján utcától az Arany János utcáig terjedő válasz­tókerület lakói zömmel fiata­lok, néhány évvel ezelőtt fog­lalták el új otthonukat. S amikor Vincze István, a Ha­zafias Népfront városkörzeti bizottságának elnöke, köszön­tője után Iván Antal, a bel­városi 4-es pártalapszervezet titkára, a jelölő gyűlés elő­adója a választópolgárokhoz szólt, nagy figyelemmel kí­sérték az elhangzottakat még akkor is, ha a fejlődés az e'múlt öt évben szinte szemük előtt zajlott le. Mint elhangzott: az elmúlt választás fontos társadalompo­litikai célként jelölte meg (többek között) a lakásellátás javításét; a gyermekintézmé- nyi hálózat fejlesztését; az egészségügyi hálózat bővíté­sét és az időskorúakról való gondoskodást. Számok bizo­nyítják, hogy a városi tanács sokat tett mindezért. A Hazafias Népfront 1-es számú városkörzeti bizott­sága nevében megtörtént a jelölés is. A 31-es választó- kerület tanácstagjelöltjének Augusztin Jánosnét, a Sal­Szecseny á& lanacsiagi vá­lasztókerületéből keddig hat­ban tartották meg a jelölő gyűlést. A minap a 25-ös számú választókerület lakói éltek állampolgári jogaikkal. Az eddigi jelölő gyűlések tapasztalata: a nyílttá vált „várospolitika”, a választó­jogok megismertetése az alapja annak, hogy a jelölő gyűlések résztvevői egyre jobban sajátjuknak érzik az elért eredményeket és a kor­szerűsödő telcpüléspolitika feladatait. A 25-ös választókerületben dr. Szabó Zsuzsanna, a. vá­lasztójogi törvényről tartott rövid tájékoztatója közfi­gyelmet váltott ki, miként Mender Bertalan választási beszéde is, mely utalt arra, hogy a településfejlesztés jól szolgálta a városi jogú nagy­község lakossága, az itt dol­gozók és tanulók érdekeit. Háromezerhétszáz munka­hely van: 6 ipari üzem, egy termelőszövetkezet, több mint 20 szolgáltató és egyéb egy­ség működik a teleniilésen. Az egészségügyi ellátásban, az oktatási, képzési feltéte­lekben is számottevő a vál­tozás. A 25-ös választókerületben az Ősz utca kövezése jelzi a „kézzelfogható” változást, áni az életkörülmények, a lakás- kultúra, a környezet szépiilé- se. az itt élők igényessége ér­zékelteti, hogy többről van szó. Az itt lakó választópol­gárok részesei a társadalmi gótarjáni Vasöntöde és Tűz-J helygyár meósát — a Kistar­ján utca 6. számból — és Plopp Györgymét, a Nógrádi Szénbányák adminisztrá tora t — a Kistarján út 2. szám alól — jelölték. Számos hozzászólás hang­zott el. Kormos Imre többek között arra kérte a tanácstag- jelölteket, hogy megválasztá­suk után szorgalmazzák a salgótarjáni idős emberekről való gondoskodást. A válasz­tókerületben élő lakók érde­ke, hogy mielőbb induljon he­lyijáratú autóbusz a hegyre. Bállá Tibor azt kérte a jelöl­tektől, intézzék el: az áfész mozgóboltja legalább heten­ként egyszer járjon fel a Kis­tarján utcába, ezzel is köny- nyítsenek a háziasszonyok­nak a bevásárlásban, ne kell­jen még az apróbb cikkekkel is megterhelve a hegyet mász­ni, Gonda János a járdák mi­előbbi megépítését sürgette. Kérte: legyen kialakított par­kolóhely és járda. Felszólította a választópolgárokat arra is, hogy tegyenek többet a kör­nyezetvédelemért. Horváth Gyula a majd megválasztandó tanácstag munkájának se­gítése érdekében a választók aktivitásának fontosságát hangsúlyozta. Bocsi Sándor, a most épülő 10 emeletes tömb alá egy kis üzlet kialakítását kérte, a napicikkek bevásár­lása érdekében. Van tehát bőven útravalója a két jelöltnek. S. L. ! osszerogasnan, a szecsenyre jellemző, egyre önzetlenebb, evedményes és célirányos közhasznú munkáknak. Az előadó szólt a tanácsi tevé­kenységről, a tanács és a la­kosság sokrétű kapcsolatáról, mindennapi érvényesülésé­ről és azokról a jövőbeni megoldandó feladatokról, melyeket a Hazafias Népfront városi jogú nagyközségi bi­zottsága, a lakosság támogat, — A két legjelentősebb célkitűzés az ivóvízellátás végleges megoldása és az új művelődési központ építésé­nek meggyorsítása — hang­súlyozta Mender Bertalan. A jelenlevők közül Barna I.ász­ióné — felszólalási jogával élve — javasolta a települé­sen levő régebbi közkutak helyreállítását és vízhozamá­nak hasznosítását közösségi célokra. A Hazafias Népfront Szé- csényi városi jogú nagyköz­ségi Bizottsága megbízásából dr. Szabó Zsuzsanna ismer­tette a két jelöltre vonatko­zó javaslatot: < Sümegi Sándor, a II. Rá­kóczi Ferenc Mgtsz termelé­si elnökhelvettese és Horváth József villanyszerelő. az ÜMÄSZ dolgozója eddig is tanácstagként végzett fele- lősségtelies közéleti munkát. A választópolgárok b'zal- mát a jelölés során mindket­ten megkapták, és mint utal­tak rá. megtiszteltetésnek tartják jelölésüket. R. A. 1 NÓGRÁD - 1985. április 24., szerda 3 Gyaranodo Szécsény

Next

/
Oldalképek
Tartalom