Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

r < Éljen május 9., a fasizmus feletti győzelem napja! Reagan politikája ellen Tüntetések amerikai nagyvárosokban Az amerikai főváros a viet­nami háború elleni tiltakozó mozgalom csúcspontja óta nem látott még olyan tömeg- tüntetést, mint ami vasárnap vonult végig Washington köz­pontján, a Fehér Háztól a törvényhozás épületéig, a Ca- pitóliumig. Még a rendőrség is 26 ezerben adta meg a fei- \ onuiók számát, az „Április akció” nevű mozgalom sze­rint azonban mintegy fél­száz ezren vettek részt a meg­mozduláson. Hasonló tünte­tésekre került sor az Egyesült Államok más városaiban is — a legnagyobb szabásúra San Franciscóban, ahol a résztvevők száma ugyancsak meghaladta az ötvenezret. A megmozdulások résztve­vői tiltakoztak áz Egysült Ál­lamok közép-amerikai politi­kája, különösen a nicaraguaá intervenciós próbálkozása el­len, követelték a nukleáris fegyverek azonnali befagyasz­tását és a fajüldöző dél-afri­kai rezsim támogatásának megszüntetését. A felvonulók egyúttal tiltakoztak a Rea- gan-kormány szociális politi­kája ellen, munkát, a meg­levő szociálpolitikai intézke­dések megvédését sürgették. Az Áprijis akció nevő koa­lícióban több, mint nyolcvan plvan különböző szervezet vett részt, köztük egyházi, politikai, társadalmi szerve­zetek, nagy amerikai szak- szervezetek — például a fém­ipari munkások, a dokkmun­kások, a kórházi alkalmazot­tak szakszervezete. A meg­mozdulást . támogatásáról biz­tosította az Egyesült Államok Kommunista Pártja, amely­nek képviselői ugyancsak ott voltak a menetben. A Capitólium előtt megtar­tott gyűlés fő szónoka Jesse Jackson volt, aki felszólítot­ta a - tüntetés résztvevőit, hogy igaz céljaik érdekében folytassák a tiltakozást. Az Április akció számos résztvevője az amerikai fő­városban maradt, ahol ma reggel a Fehér Ház előtt akarnak tiltakozó akciót vég­rehajtani. Más csoportok a törvényhpzás tagjait keresik fel, hogv átnyújtsák nekis ez akcióik céljait 'ismertető leveleiket és mozgalmuk tá­mogatására szólítsák fel őke*. Kínos kudarcba fulladt egy jobboldali ellentüntetési kí­sérlet. A rendőrségi adatok szerint a meghirdetett ellen­akcióra mindössze 36 ember érkezett — még a tervezett gyűlés szónoka sem jött ai. Emlékünnepség a volt koncentrációs táborok felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére A náci koncentrációs tá­borok felszabadításának 40. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Nácizmus Üldözöt- iteinek Bizottsága emlékünnep- géget rendezett vasárnap a Magyar Néphadsereg Művelő­dési Házában. Az ünnepsé­gen részt vett Ribánszki Ró­bert, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára és Bakos Lajos, a magyar izrae­liták országos képviseletének ai elnöke. November László, a MEASZ NÜB elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Az ünnepség szónoka, Is- pánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szö­vetségének főtitkára volt. Ki­fejtette: a magyar történelem XX. századának vizsgálata tragédiákkal teli eseményeket mutat. Az ünnepi beszédet köve­tően neves fővárosi művészek műsorát tekintették meg a résztvevők. (MTI) Merénylet Brüsszelben r Egy magát szélsőbaloldali­nak feltüntető terrorista szer­vezet szombat hajnalban robbantásos merényletet kö­vetett el az atlanti közgyűlés (a NATO parlamenti szerve) i -ódája és a NATO-társasá- gok szövetsége közös épülete ellen Brüsszel belvárosában, • Place du Petit Sablonon. A robbantás megrongálta az épületet, de személyi sé­rülést nem okozott. A me­rényletet névtelen telefonáló útján egy — eddig ismeret­len —, magát „Proletárakció Forradalmi Frontjának” ne­vező szervezet vállalta NA- TO-eilenes jelszavak kísére­tében. (MTI) Messze vivő út Az évezredes mondás szerint minden út Rómába ve­zet. Akkoriban valóban az itáliai főváros volt a „világ közepe”, ahonnan a környező tartományok ügyes-bajos éle­tét irányították. Mostanra megváltozott a helyzet, Róma ko­rántsem játszik akkora szezrepet a világpolitikában, mint korábban. Erich Honecker ma kezdődő kétnapos látogatá­sa mégis figyelmet érdemlő, jelentős esemény. A Német Szocialista Egységpárt főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke Bettino Craxi tavalyi utazását vi­szonozza. Mégsem tekinthető formális protokollesemény- nek ez a mostani vizit. A nagy tekintélynek Örvendő NDK-beli politikus most tárgyal első ízben az olasz fő­városban, s ez a kétoldalú kapcsolatok javulásának két­ségtelen fokmérője. Másrészt a nemzetközi életben tapasz­talt feszültség után az általános világpolitikai helyzet tük­röződik az egyre szaporodó kelet—nyugati tárgyalásokban, Et bővülő kapcsolatrendszerben. Néhány héttél a Varsói Szerződésnek a lengyel fővá­rosba tervezett csúcsértekezlete előtt a szervezet egyik tagjának képviselője a NATO részét képező országba uta­saik: ez szintén olyan körülmény, amelyről nem szabad él­feledkezni az értékelés során. Még elutazása előtt, olasz újságíróknak adott nyilat­kozatában Erich Honecker nagyra értékelte Craxi múlt évi látogatásának jelentőségét, a kétoldalú kapcsolatokban azóta bekövetkezett haladást. Ugyanakkor kiemelte a két ország párbeszédének nemzetközi jelentőségét is. Termé­szetes, hogy a két állam nézeteiben jelentős különbségek is vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy az Egyesült Államok az olasz kormány beleegyezésével közepes ható- távolságú atomfegyverek telepítésére kapott lehetőséget, s erre válaszul a Szovjetunió is intézkedéseket foganatosí­tott az NDK kormányával történt megállapodás alapján. A fegyverkezési hajszának a NATO által kikényszerí- tett újabb fordulója jelentősen növeli a háborús veszélyt, s ezen az utóbbi hónapokban mutatkozó hangsúlyváltások sem segítenek. Ezért Erich Honecker látogatásának és tár­gyalásainak fő célkitűzése is a béke megerősítése Euró­pában, a legnagyobb fenyegetésnek kitett kontinensen. Ha ma már nem is vezet Rómába minden út, kétség­telen, hogy a párbeszéd, a tárgyalás, a kölcsönös érdekek figyelembevétele visz a legmesszebbre. Ennek a hosszú ös­vénynek egy szakasza most éppen Rómán vezet keresztül. Reméljük, iesz folytatása, s az érdekeltek végig is akar­jak menni rajta. Horváth Gábor NÖGRAD - 1985. április 22., hétfő ír „Békelánc Párizsban Több ezren tüntettek Pá­rizsban vasárnap délután az európai nukleáris leszere­lésért küzdő bizottság felhí- vá ára. A tüntetők a nemzet- gyűlés, a hadügyminisztérium és az atomenergia-bizottság épületei között több kilomé­teres „élő láncot” alkottak, s tiltakoztak a nukleáris fegy­verkezési verseny, a neutron- bomba gyártására irányuló tervek és a francia televízió múlt csütörtök esti adása el­len. Ez a hidegháborús hang­vételű televíziós program, amely a nemzetközi légkör megrontására és a fegyverke­zési verseny népszerűsítésére irányult, széles körű tilta­kozást keltett Franciaország­ban. Francia fiatalok egy csoportja tüntetést rende­zett Yves Montand-nak, e program kommentátorának a lakása előtt. Kartonból ké­szített „rakétát” erősítettek a lakás egyik ablakára, majd ezt. kiáltották:. „Nem akarunk öngyilkosjelöltek lenni, bé­két akarunk Európa minden népe számára !”. A L’Humanité Dimanche ve. zércikkében hangsúlyozza: e hidegháborús televíziós prog­ram célja az volt, hogy elfo­gadtassa a franciákkal a fegy­verkezési verseny elkerülhe­tetlenségének gondolatát, s lemondásra késztesse őket a békéért való küzdelemről. Roland Leroy egyébként le­velet intézett a televíziós csa­tornák vezetőihez s felszólí­totta őket, hogy sugározzanak olyan programot is a tele­vízióban, amely a fegyverke­zési hajsza ellenzőinek a véle­ményét juttatja kifejezésre, s e műsor számára is épp olyan anyagi eszközöket biztosíta­nak, mint a hidegháborús program számára. (MTI) Libanoni üsszefoglaló Harcok Szidon térségében Ismét kiújultak a harcok á dél-libanoni Szidon városá­nak térségében, miközben a megszálló izraeli egységek az ország legdélibb részén u.j katonai erődítmények építé­sébe kezdtek Jobboldali ke­resztény milicisták szomba­ton ágyúzni kezdték a kikö­tőváros különböző pontjait. A támadásnak 17 halálos es sok sebesült áldozata van. Nazih Bizri képviselő, Szi­dom egyik politikai vezetője szombaton közölte, hogy meg­szakított minden, kapcsolatot a központi kormánnyal. Ezt azzal indokolta, hogy a bej­rúti kormány képtelen véget vetni a felekezeti összecsa­pásoknak . A bejrúti lapok vasárnap erről tudósítottak, hogy izra­eli katonai egységek az el­múlt napokban, harckocsik és tüzérség támogatásával, az ország déli csücskén újabb állásokat foglaltak el, és a Haszba.ia—Mardzsaju vonal mentén öt katonai támasz­pont. építésébe kezdtek. Az új erödítményrendszer létre­hozása — az izraeli határtól 10—15 kilométerre északra — arra utal. hogy az izraeli had­vezetés libanoni területen ka­tonai övezetet akar kialakí­tani. Bejrutban még semmit sem közöltek arról, hogy Ras'd Karami ügyvezető miniszter- elnök Damaszkuszban milyen eredménnyel tárgyalt a Szí­riái vezetőkkel. Nagy-Britannia Elismerik a SWÁPO-t Az el nem kötelezett, or­szágok koordinációs irodájá­nak Namíbia ügyében össze­hívott, Új-Delhiben zajló rendkívüli ülése szombaton folytatta munkáját, A részt­vevők javaslatokat terjesz­tettek elő a Dél-Afrikával szemben alkalmazandó poli­tikai, gazdasági és más jel­legű szigorító intézkedésekre. Az el nem kötelezettek dip­lomáciai nyomást helyeztek kilátásba Dél-Afrikával szem­ben a namíbiai rendezés ér­dekében. A tanácskozáson szó volt a SWAPO vezette felszabadító harchoz nyújtan­dó katonai és gazdasági se­gítségről is. A résztvevők elítélték az Egyesült Államokat és nyu­gati szövetségeseit, amiért azok nem szorgalmazzák a namíbiai kérdés igazságos rendezését. Velejati iráni kül­ügyminiszter szombaton be­jelentette. hogy országa dip­lomáciáikig elismeri a SWA­PO-t. Ezt megelőzően India tett hasonló bejelentést. A tanácskozás vasárnap a namíbiai kérdésről szóló ha­tározat elfogadásával fejezi be munkáját. Szudáni ielentés Politikai akciószabadságot hirdettek A szudáni átmeneti kato­nai tanács elnöke, Abdel- Rahman Szavar el-Dahab tá­bornok egy egyiptomi heti­lapnak adott nyilatkozatában kifejtette: országában minden politikai erő működhet. — Támogatjuk a politikai akciószabadságot, és ez min­den politikai áramlatra vo­natkozik — mondta. Arra a kerdesre, hogy vajon ez vo- natkozik-e a kommunista pártra is, ezt válaszolta: „Mi­ért ne, üdvözlünk minden po­litikai erőt”. Elmondta továbbá, hogy már. megkezdték a választá­sok előkészítését, amelyek a nép képviselőit juttatja* majd a parlamentbe. Ezt egy- egy, az új kormány alakítá­sénak irányába tett lépésken t értékelte. Az AP amerikai hírügy­nökség híre, hogy szombaton Karlumban el-Dahab tábor­nok élelmiszersegélyt kért a világ országaitól a szárazság nyomán kialakult éhínség le­küzdésére A szudáni vezető az országában akkreditált nagykövetek és nemzetközi segelyszervezetek képviselő' előtt beszélt. (MTI) Egy külügyminiszteri körűt tanulságai A brit külügyminiszter Varsóban találkozott Jaruzelskivel. Howe brit külügyminiszter kelet-európai útja, amelynek során a Német Demokratikus Köztársaságot, Csehszlováki­át és Lengyelországot kereste fel, látnivalóan a brit külpo­litika felülvizsgálási folyama­tába illeszkedik. Ennek a mintegy két esztendeje tartó felülvizsgálatnak a kiinduló­pontja az a felismerés volt, hogy Nagy-Britannia bizonyos fáziskésésben van, ami a ke­let-európai szocialista orszá­gokkal való kapcsolatrend­szert illeti. Annak idején a londoni Economist ezt a fáziskésést elemezve rámutatott arra, hogy ez elmaradás egyik öka a brit „birodalmi tudat”. a nagyhatalmi szerep tovább­élése. A lap szerint a konzer­vatív politika a tényleges gazdasági, jxilitikai és katonai ténvek figyelmen kívül ha­gyásával -továbbra is elsőren­dű nagyhatalom képviselője­ként lép fel. Ennek megfele­lően egyrészt nincs olyan,ösz- szefüiggő koncepción alapuló „keleti politikája”, mint ami­lyet az enyhülés időszakában a nyugatnémet szociáldemok­raták kidolgoztak, s amelyet —, ha más stílusban és más hangsúllyal is — a konzerva­tív kereszténydemokratáik ál­tal kormányzott NSZK tovább folytat. Hasonlóképpen hiány­zott az a különleges kulturá­lis. szellemi és gazdasági von­záson alapuló kapcsolatrend­szer, amely a kelet-európai országok • és Franciaország kö­zött bontakozott ki. Anglia magatartását ebben az egész időszakban az jellemezte, hogy az említett nagyhatalmi illúzió foglyaként a" brit— szovjet kapcsolatokra szűkí­tette le a maga kelet-eurónai kapcsolatrendszerét. Ám Moszkva és London viszonya mind gazdasági, mind politi­kai intenzitásában elmaradt a nyugatnémet—szovjet, illet­ve a francia—szovjet kapcso­latoktól. London nyugat-európai vi­szonylatban is feltűnő és igen sokáig tartó, merevségének másik oka az volt, hogy Thatcher brit miniszterelnök jó ideig teljes erővel azonosul­ni kívánt Reagan amerikai el­nök külpolitikájával. Sőt, bi­zonyos értelemben önmagát mind a gazdaságpolitika vi­telében, mind pedig a kemény antikommunista politikát te­kintve a Reagan-kurzus elő­futárának tekintette. Maga a miniszterelnök asszony sok­kal gyakorlottabb és világo­sabban látó politikus volt an­nál, semhogy ne ismerte vol­na fel: ez a politika előbb- utóbb komoly károkat okozhat a brit nemzeti érdekeknek. Gazdaságilag Anglia mind a szovjet, mind a kelet-európai piacon háttérbe szorult. Más­részt a brit politikai és gaz­dasági érdekeket az Egyesü'í Államokkal szemben is meg kellett időnként védeni. EbJ ben a küzdelemben a megfe­lelő súlyú szovjet és kelet­európai kapcsolatok hiánya hatásos „ellensúlytól” fosztot­ta meg a brit politikát. Ez a felismerés érlelte meg 1983-ban Howe brit külügy­miniszter körútját, amelynek során a Varsói Szerződés or­szágai közül Magyarországra, Romániába és Bulgáriába lá­togatott el. Ezt követte Thatcher miniszterelnök — a nemiben mindmáig egyedülál­ló — magyarországi látogatá­sa. Természetesen egyik maJ gas szintű kapcsolatfelvétel sem hozott rohamos és kézzel fogható változásokat. Politikai jelentőségüket az adta meg, hogy a második világháború óta jóformán első ízben jelez­tek egy angol keleti politika megformálására irányuló tö­rekvést. A brit külügyminiszter mos­tani, második kelet-európai körútját csak ebbe á háttérbe illesztve lehet értékelni. Howe ezúttal olyan szocialista országokat látogatott meg,' amelyekkel kapcsolatban bizo­nyos események (legalábbis londoni szemüvegen keresztül nézve) az előzőeknél proble­matikusabbá tették a kontak­tus felvételét. Az NDK-^al szemben Anglia eddig oly mértékben követte az Egye­sült Államok hallatlanul me­rev vonalát, hogy az NDK megalakulása óta most elő­ször járt brit külügyminisz­ter Berlinben, Csehszlovákiá­val az 1968-as események, a Varsói Szerződés országainak katonai segítségnyújtása nyo­mán következett be a kap­csolatok lehűlése: húsz esz­tendő óta most először látott vendégül Prága brit külügy- miniszert. Történelmileg lé­nyegesen komolyabb és mé­lyebb tartalma volt mindig a brit—lengyel kapcsolatoknak. Ezekben a lengyel válság oko­zott olyan törést, amelynek következtében ötesztendei ki­hagyás után látogatott Varsó­ba angol külügyminiszter. Már a háttér és a puszta felsorolás jelzi, hogy a né­hány napos látogatássorozat célja most sem valamiféle fordulat elérése és nem is konkrét megállapodások alá­írása volt. Ez a külügymi­niszteri körút kiegészíti a ko­rábbi kezdeményezéseket egy brit „keleti politika” létreho­zására. Mindenesetre figye­lemre méltó: Howe az első brit külügyminiszter, aki Ke- let-Európa valamennyi orszá­gát meglátogatta. A politika, amelyet ezek a két esztendeje tartó sorozatos gesztusok iel- képeznek, mindamellett még kialakulásának kezdeti szaka­szát éli és egyelőre sem át­fogó gazdasági megállapodá­sokban, sem politikai és kul­turális egyezményekben nem öltött testet. —i—e 1 Magyar kiállítás Belgrádban Sóik érdeklődőt vonzott két­hónapos nyitvatartása alatt a belgrádi etnográfiai múzeum­ban a Magyarországi népmű­vészet című kiállítás. A be­mutató idején több előadást is tartottak, így a magyaror­szági közművelődésről és a népi szokásokról, a hagyomá­nyos jószágtenyésztésről, a magyarországi szerb kulturá­lis emlékekről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom