Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

Csörsz Isfván:

REGGEL

T — István! — szólt az asz- szony a fürdőszobából. — Mindjárt fél nyolc!

A fiú az utcai ablaknál állt pizsamában; kicsit rövid volt b nadrágszára. Papucsát a jobb kezébe fogta, bal tenyerét az ablaküvegre szorította.

— Anyád szólt — mondta a férfi, aki a hallban ágyazott, összehajtotta a lepedőt keresztben, majd hosszában. Homlokráncolva nézte, kibontotta és összehajtotta hosszá- ban-keresztben. Közben szívott egyet a cigarettájából, amely a hamutartóban füstölt.

A fiú belebújt az egyik papucsába, de még mindig az utcát nézte; tweedzakós férfi állt az újságosbödé előtt, mélyen előrehajolva, mintha be ekart volna bújni a bódé ablakán.

A plakátragasztó letette fenyőfa ládáját, meg a ragasztós bödönt a hirdetőtábla elé, 'és odament az újságoshoz. Az ránézett a tweedzakós felett.

— Mindjárt! — mondta rosszkedvűen, merthogy a plakátragasztó valóban ráért. Kritikát és Népszabadságot adott a tweedzakósnak. Háta mögött lecsúszott egy Pajtáscsomag tetejéről az Ezermester négy példánya, aztán még kettő, így a két csomag pontosan egyforma magas lett.

A plakátos ácsorgóit kicsit,

a/tán visszament a ládájához, ki”álasztott egy kék BMK- műsort, a táblához mérte, ragasztót kent a fémlemezre, majd nyeles kefével elsimította a műsort keresztben és hosszában. Kotorászott a ládában, egy Traubisoda-rek- lám akadt a kezébe, amelyen jégkockák repültek piros buborékok között. Megnézte, fázósan összehúzta a zakóját, és inkább egy sárga November 7. plakátot választott. Ezt is a táblához mérte, végigsimította keresztben és hosszában, majd leült a láda szélére, megtörölte a homlokát, kifújt egy párafelhőt, aztán lecsúszott a járdára, ott is ült egy másodpercig, végül lassan a jobb oldalára dőlt, és úgy maradt.

— István! — kiáltott az asszony a fürdőszobából. — Elmúlt fél nyolc! — Felhúzta szoknyáján a cipzárat, kivett egv kék pulóvert a szekrényből, arcához próbálta a tükör előtt, majd visszament a szekrényhez, és kicserélte a pulóvert egy lilára.

— Jobb lenne, ha ma nem dohányoznál — mondta közben a férjének. — Tudtál aludni?

A férfi intett, hogy nem.

— Gyere be velem a kórházba. csinálunk egy EKG-t. Nem kell várnod.

— Délutánra le kell adnom a raizokat — mond*a a férfi.

Villamos állt a ház elé,

barna teteje eltakarta néhány percre a járdát: amikor elment, nem maradt ott más, csak a plakátraeasztó./ Később megállt mel'et'e egv

ba,1onkabátos asszonv, é.s ő szólt az újságosnak. Mire visszaértek a bódétól. két

diáklány is megállt a plakátos

mellett. Egyikük átázaladt a KÖZÉRT-be telefonálni, de az URH-kocsi előbb ott volt, mint a mentő, mert éppen megállt a piros lámpánál. Feltolatott a járdára, onnan a harmatos fűre, amelyen sötét csíkot hagytak a gumik. Az egyik rendőr a rádióval vesződött, a másik elővette a jegyzetfüzetét. és felírta az újságárus adatait. Akkor érkezett a mentő, szorosan a rendőrkocsi mellé állt, az orvos hátára fordította a plakátost, megtapogatta a pulzusát; felhúzta a szemhéját, és mondott valamit. Az újságárus kihozott egy barna papírzsákot a bódéból, és letakarta vele a férfi testét: kicsit rövid volt a zsák, kilátszott alóla a cipője.

— István! — kiáltotta harmadszor is az asszony. — Hol vagy, az isten áldjon meg?!

A fiú az íróasztalnál ült és rajzolt. Egyik papucsát maga mellé tette az asztalra. A férfi odament hozzá, az öngyújtóját kereste. Akkor vette észre az utcán ácsorgókat. Szórakozottan felvette a papucsot az asztalról — alatta volt az öngyújtó. Egy pillantást vetett a papírlapra, amely a fiú előtt feküdt. Az állt a felső szélén árnvékolt betűkkel. hogy FARKASRÉT. Alatta keresztek dőltek jobb- ra-balra. A keresztek között emberek álltak.

— Zenekar is lesz? — kérdezte a fiú

— Nem hiszem — felelte a férfi. A plakátokat nézte a táblán. ,

Kiállítás

Lenin édesanyja tiszteletére

' Az édesanya címmel kiállítás nyílt Marija Uljanova, Lenin édesanyja születésének 150. évfordulója alkalmából Uljanovszkban, Vlagyimir II- Jics szülővárosában. Mintegy 150 ritka dokumentum látható a tablókon. Valamennyi ránkmaradt emlék a családjáért önmagát feláldozó, nagyszerű orosz asszony, a

géniuszt szülő édesanya életének egyes mozzanatait Idézd fel.

A kiállításon jelentős helyet foglalnak el azok a képeslapok, levelek, amelyeket Lenin írt édesanyjának Párizsból, Londonból, Koppenhágából és más európai városokból.

puzay Tibor; Dózsa

TINTA ÍV At

Ráolvasó hétfői napokra

csapd arcomat, te fény, ahogy a gyönge zöldet csapdosod, virágaink ahogy vered: úgy simogass meg engemet; tücsökkel játszható vagyok, madárral félhető vagyok, kevés vizek forrásai: patakkal félhető vagyok, dalokban eltévelyedö, világban nem tévelyedő. még hasztalanul sem hamis: vagy víz, vagy kő, vagy rög vagyok. —

csapdosd arcom, te fény, te

fagy,

szelek, kit küldenek csillagok, verődjön' rendbe az anyag, az is. mit bennem alkotok.

Min dolgozik?

Radó György

Beépítik

Karthágót

1. e. 146-ban. a már több

mint száz éve tartó pun háborúk után a római légiók bevették é.s lerombolták Karthágót. Azt hinnénk, az ókori város megpróbáltatásainak ezzel vége szakadt. De nem így van. Az antik főváros romjai fölött ma új veszedelem tornyosul. A tuniszi hatóságok úgy döntöttek, hogv ezt a területet be kell építeni. A tuniszi tudósok vélerpénye szerint ez valóságos barbárság, hiszen egy bulldózer egy nap alatt megsemmisítheti az 1500 év alatt felhalmozódott kultúrrétegeket, amelyek régészeti értéke felbecsülhetetlen.

A Madách-em- lékérmet az elsők között 1967-ben kapta meg. Író, műfordító, a Babel című fordítás- elméleti folyóirat

(unesco) fö- ' ': ;,f

szerkesztője, számos Madách- tanulmány, cikk i

szerzője.

Húszezer kötet könyv között él. Vagy inkább a könyvek élnek körülötte. Hetven éve ugyanabban a házban, lakásban Pesten, a Pilvax-köz_ ben. ami a forgalmas Petőfi Sándor utca 9-es számú ház bejáratát, rejti. A ház olyan, mint errefelé valamennyi bérpalota. Egyidős a századdal, lépcsőházában súlyos félhomály.

Dr. Radó György édesapja a közeli városházán volt tisztviselő, a városi közlönyt szerkesztette. A lakás ma egy több nyelven megjelenő UNESCO-folyóirat szerkesztősége is, itt készíti feleségével (titkárnőjével) közösen a Babel c. nemzetközi negyedéves kiadvány valamennyi számát. Kormos Márta a negyvenes évek híresen szép filmsztárjai, az egykori Vígszínház művésznője, játszott főszerepet Az arany ember akkori filmfeldolgozásában, s játszta Évát Madách főművéből Kolozsvárott is.

A hetvenkét éves Radó Gyöngy Pesten született, a piaristáknál érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált harmincötben a jogi karon. Volt fogalmazó- gyakornok a fővárosnál; szegénységi bizonyítványokat állított ki. A nyelvtanulással menekedett meg a hivatalnoki világból. A németet hazulról hozta. A latint és a görögöt az iskoláiból. Franciául magánúton tanult. Az angolt könyvből vette fel már fordítási szándékkal. A követsé- gi nyelvtanfolyamokon megtanulta az olaszt (ösztöndíjasként járt Olaszországban) és a lengyelt. Hűséges természet. A hozzá hasonlókra mondják, hogy „őrző ember”, akinek paradox módon egyetlen célja, továbbadni, amit szerzett.

— A háború kitörésének napján harminckilencben vettem egy orosz nyelvkönyvet. Vn1 ahogy ráéreztem, hogy ez nekem még kenyerem lesz.

Muinkaszolgáilatbó! egy Miskolc melletti kis faluból szökött át a tűzvonalon, így jutott a felszabadult Debrecenbe. Ott azonnal orosz nyelvórákat adott. 1944. decemberéiben kinyomtatták egyik versét, a Debrecen Népében. Az első megjelent lírai alkotás az ő verse volt a felszabadult országrészben. CíBALLA D. KÁROLY:

SÚLYOSAN

kockáim súlyosan kivetett magányos csúcsukat élüket odasziszegnek a

súlyosan húzom a

lábamra kötözött mérföldre előttem várva várt vonatom

József Attila Balatonszárszón; amikor még visszafordult

súlyosan gurulnak hontalan tárgyak meg-megcsikordítva gömbölyű halálnak

húzom a síneket

kátrányos talpfák mérfölddel mögöttem sziklának siklatták

egeim riannak riannak súlyosan madarak hullnak a megfagyott földre

eszmélő kutyája

hová keveredjen

lompos hűségemnek mely hideg küszöbre

me: A legyőzhetetlen. Ugyanott jelent meg egy orosz fordítása is negyvenöt elején a Magyar Űj Ságban, amelyet Illés Béla szerkesztett. Az első hazai közlésű szovjet verset Leonyid Pervomajszkij írta, Illés hozta a frontról. A szovjet költő Petőfihez írta sorait. Ez ma már valóban történelem. Kár, hogy kevéssé (vagy sehogysem) isimert...

Debrecenben, az új külügyminisztérium első tisztviselőiéként magamagánaik kellett megírnia saját kinevezését, mert gépiirónő sem volt. Megírta és a miniszter aláírta. A külügyben a fordító, majd a sajtóosztály következett.

Negyvenöt április 10-én megérkeztek a fővárosba. Továbbra is ebben a szikár stílusban: egy évre rá felült a re- pü'őgépre a Szekfű Gyula által vezetett magyar követség kulturális és sajtóattaséjaként. Moszkvában képletesen szólva is ők verték le a lakatot a régi rend egykorvolt követségének épületéről. Kezdetben a hadifogolyügyek, majd ezzel szinte egyidőben az első magyar ösztöndíjasok fogadását készítették elő. Később itthon szolgálva a külügyet, részt vett a magyar—lengyel és a magyar—bolgár kulturális egyezmény megszövegezésében és aláírásában — ezért és korábbi lengyel vonatkozású szolgálataiért egy lengyel rendjel tiszti keresztjét kapta, itthon pedig hatvanadik születésnapján tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. Egy évig dolgozott a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. majd az Akadémia irodalomtörténeti dokumentációs központjában (a mai Irodalomtudományi Intézet ‘‘íődjénél) munkálkodott tovább.

— Közben mindig fordítottam, fordítottam. Az első Ma- jakovszkij-kötetet én ültettem át magyar nyelvre.

Bárkit szívesen, de talán mégis ez a legpontosabb kifejezés — bátran fordít! Legutóbbi kötetének, amelyben több, mint húsz nyelvből tolmácsolja az általa választott költők verseit, ezt a címet szánta: Nyílt sisakkal... Túlontúl harciasnak találta a kiadó. A tavaly megjelent és feleségének ajánlott kötet a Szerelmes szembesítés címet viseli. Ez is találó. Valameny- nyi fordítás mellett ott van ugyanis az eredeti szöveg. Állandó előadások a „száznyelvű irodalomról” mind a mai napig, s mindenkor mindenütt ketten a feleségével, aki versmondással gazdagítja Radó György irodalmi matinéit (így jártak körúton az NSZK-bam, Kanadában. Adyval, Madách- csal). Ö maga csupáncsak 1964—1972. között tizenegy tanulmányt és cikket írt Madách főművéről.

— Kötetnyi terjedelemben írtam sorozatot a Filológiai Közlönyben Az ember tragédiám a világ nyelvein címmel.

Valamennyi eddig létrejött Tragédia-fordítást sikerült

feldolgoznia, az első némettől a legutóbbi nyugat-afrikai fordításiig, sőt néhánynak születését maga segítette elő. Például az ukrán fordításét. A spr nagyon hosszú lenne. S benne mindenütt végigvonul a műfordítás elmélete és gyakorlata. Az UNESCO-fordítók nemzetközi szövetségének ma az öt kontinensen negyvenkilenc tagszövetsége működik. Radó György a hetvenes évek derekatáján három évig volt a világszövetség aleinöke. Húsz éve a szövetség minden kongresszusán részt vesz feleségével együtt, ailoi egyetlen társa a szerteágazó munkában.

— Soha egyetlen lépést egymás nélkül nem tettünk. Ha valamit elvállaltam, mindig azt néztem — a feleségemet is be tudom-e vonni a feladatba? Így van ez a Babel folyóirattal is, amely a fordításügyet szolgálja világnyelveken nemzetközi kiadványként.

Ödry Árpád ötvenkét évvel ezelőtt elsőként egy Radó-for- dítás nyomán szavalta magyarul a rádióban nagyszomba- tc i. harangzúgás közepette az Ének a harangról című híres Schüller-verset. Az élmény hatása alatt Radó György akkor azt hihette rövid ideig, hogy „ez a csúcs!” Csúcs azóta volt nihánv és lesz is nyilvánvalóan. A leTPóbbi ez a szere' mesveos-ford ítáis gyű itemény. amelyről szinte azonnal kritikák jelentek meg külföldön, csak az ' itthoni mű ítészek késnek. S talán, végképp elkésett nógrádi kiadványként egy párját, ritkító' Madách-ta nu Imány ?

— Legkedvesebb írásaim azok. amelyeket szerelemből készítek és aztán elkezdek velük „házaim”. így készültem el egy olyan Madách-dá- tumgyűjteménnyel, amely műfajként is teljességgel ismeretlen nálunk. A Szovjetunióban ez másként van! Gorkij életének naprakész krónikája négy vaskos kötetet tölt meg, Tolsztojé két kötetben jelent meg. Bennük, s az én munkámban is, az egzakt tények. Ha mégis van az adatok közt ellentmondás, akkor azt megpróbálom feloldani a jegyzetben kommentárral. Erre egy példa, amely miatt alcadt. kutató, aki megneheztelt rám: minden tekintélyes forrás úgy tudta, hogy Madách Imre 1823. január 21-én született, ám akkor keresztelték! Egyik életrajzírója, s végül Madách visszaemlékezése vezetett nyomra, s vált egyértelművé a húszadikai születés. A levél, amelyben negyvenedik születésnapjáról és a nap védö- szentjeiről, Fábiánról, Sebestyénről és Őzsébről szól, Szontagh Pálnak íródott. Csak el kellett volna olvasni másoknak is.

Kezdetben, amikor Nógrádiján megismerték, „korszakalkotó műnek” nevezték a Madách életét naptár- és tárgyszerűen miindenoldalúan bemutató kéziratot. Szerződést kötöttek kiadására, de sajnos, négy év kevés vólt a megjelenésihez (csak a lektorálás utáni gépelés évekig tartott!) Ez a munka nemcsak a költő napjait, hanem egész habitusát másként mutatja be, mint az ma ismert, s ugyanez vonatkozik többek között házasságára is. A kutatás — egyesek szerint mintha befejeződött vCnWt? — különösen az úiatofo időkben nehezen nélkü'özi ezt a rendhagyó művet. Űjabb és újabb vonatkozásait ma is ..azsúrban”, naprakészen feltárja, s rögzíti Radó György, e sa játos és különösen értékes ..Madách-nap- tár” szerzője. Aki hosszú ideje foglalkozik az alig ismert magyar—svájci kapcsolatokkal, akinek egész élettenge- rében a jéghegy — s ner* csupán a csúcsa — a fordítás.

— Ha nem volna műfordítás. nem ismernénk egymást, Goethe „csaik” német költő lenne.

A szívügyek erősebben köt-’ nek a szerződéseknél.

T. Patak! László Fotó: Kulcsár József

NÓGRAD - 1985. április 20., szombat

9