Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

Terenyeí trojka ('1 • . - , Irány a válogatott keret <35 itt* Alig egy észtén rleje új sportkör rel gyarapodó! Nógrád megye. 1 iátonyterenyei ne velőotthonban az óta öt sportág közül választ­hatnak. az Ott élő gyerekek. Ebben az évben a cselgán- esozók - aratták a legtöbb ba­bért. Néhány héttel ezelőtt, tnint arról lapunkban is be­számoltunk, övvizsga kere­tében több mint harmincán szereztek minősítést, s egy nappal később egyikük, Ta­tárak Anikó, országos ver­senyen vívott ki dobogós he-, lyezést. Ezúttal újra az otthon csel- gáncsozó leányai hívták fel magukra a figyelmet. Szom­baton, a serdülők miskolci rangsorversenyén, a 44 kilo­grammosok mezőnyében Ra­dies Veronika három, a 48 kilósok között Búzás Erika négy ipponos győzelemmel a súlycsoport, legjobbjaként vég­zett, Az utóbbi kislány a verseny legtechnikásabb részt­vevőjének bizonyult. A jelen­lévő dr. Skrapinyccz József, a női cselgáncsválogatott ed­zőig mindkét kislányt meghív­ta á válogatott edzőtáborába. A versenyen jó eredményt ért el j— két győzelemmel és két ve­reséggel ötödik lett — Oláh Andrea is, szintén a 44 kilo­grammos csoportban. Vasárnap Egerben léptek tatamira a NOSC női csel- gáncsozói. A már, említett Tatarek Anikó az 56 kilósok között ezúttal az ötödik he­lyet vívta ki, a juniorkor- osz'ályban. Tánczos Zsuzsa ifjúsági versenyzőként a do­bogó harmadik fokára állha­tott, míg a válogatott ezút­tal is, jelenlévő edzője meg­hívta az ugyancsak jó teljesít­ményt nyújtó, Danyi Ritát is a legjobbak közé. így a hó végén a válogatottkeret ed­zőtáborában hárem NOSC-s cselgáncsozó lány vehet részt. Mi netán hagyomány nélkül, alig egy esztendő alatt érte el ezt a kiemelkedő ered­ményt Szabics Antal, egykori válogatott, fekete öves csel­gáncsozó. a sportkör vezető­je. s egyben a cselgáncs- szakösz ály edzője, aki így értékelt: — Mindenekelőtt le kell szögeznem: a nevelőotthon teljes mértékben, sőt állítha­tom, erején felül támogatta munkámat. Elég, ha csak azt említem, hogy nem kis anyagi áldoza'tal tatamit vásárol­hattunk, ami nélkül elképzel­hetetlen lett volna a felké­szülés. A gyerekek lelkesedé­se, küzdeni akarása ugyancsak nélkülözhetetlen volt a siker­hez. Örömmel, vagy talán sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy gyere­keink tehetsége túlnőtte a fent említett, túlfeszített kereteket is. Hogy egy példát mondjak: a már • említett övvizsga 35- gyereknek sikerült, a minősí­tést jelentő citrom, és na­rancssárga öveket — meglétük versenyfeltétel! — azonban mind a mai napig nem köthet­ték fel. mert nincsen külön ötezer forintunk, hogy besze­rezzük azokat. De a nevezési díjak, olykor az utaztatás költségei, a versenyzők fel­szerelésének folyamatos biz­tosítása is újra meg újra gon­dokat okoz. Egy mecénás in­tézményt keresnénk... Ügy hiszem, az eddigi teljesítmé­nyek bizonyítják: szakosztá­lyunk nem méltatlan a segí­tésre. Úgy vélem, a hátrányos helvze'ű gyermekek felkaro­lását sürgető, központi állás- foglalás jegyében, némi tá­mogatással a bátonyterenyei nevelőotthon cselgáncsozói na­gyon sok dicsőséget szerezhet­nének a nógrádi sportnak. — K- — Kém ping a sport- csarnokban A Nógrád megyei Iparcikk- Kiskereskedelmi Vállalat jó­voltából a salgótarjáni Sza­badidő-bolt kirendeltsége ..tá­borozik” a múlt hét csü­törtökétől a városi sportcsar­nok előcsarnokában. Persze nem véglegesen, csak a bolt bőséges cikkeinek bemutatása alkalmából. Az üzlet dolgozói rendkívüli kedvességről tesz­nek tanúbizonyságot, ami egyáltalán nem természetes manapság. A minden évben Sofia kerülő' bemutatón, ez­úttal elsősorban kemping- és strandcikkek között válogat­hatnak a kedves vásárlók. Külön jó hír a kempingez- ni szeretők számára, hogy négyfajta, elmaradhatatlan árucikket 20 százalékos (!) árengedménnyel árusítanak. Ezek között találhatunk sát­rat, csónakot, ezenkívül kem­pingágyakat és -asztalokat is háromfajta méretben. A kiál­lítás és vásár péntek délután­ig látható. Csemege Balassa­gyarmaton Pénteken ökölvívá-csemegé- Ve: kedveskedik a sportág ínyenceinek a balassagyarma­ti sportcsarnok, ahol a házi­gazda kék-fehérek fogadják a Budapesti Vasas öklözött barátságos mérkőzésen. Bizo­nyára izgalmas összecsapáso­kat láthatnak majd a nézők, hiszen á Lakatos Sándor—Go- ják, Lakatos András—Rácz, a Haskó—Kertész és a Sziko- ra—Pém mérkőzések sokat ígérnek. A nézők kedvének fölkeltésére a Bgy. SE tombo­láról is gondoskodott, ame­lyen sportszereket nyerhet­nek a szerencsések. Főpróba Zalában Kapitány sikere a fővárosban A Magyar Bir­kózó Szövetség és az FTC rendezé­seben szombaton és vasárnap Bu­dapesten, az Olim­piai csarnokban került sor a Száraz István nemzetközi ifjú. sági kötöttfogású birkózóver­senyre, A viadalon a lengyel, a román, és az NDK-beli sportolók mellett — lévén az egyben kötelező válogató verseny is — részt vett a tel­jes magyar élgárda. Nógrád megyét az SKSE három bir­kózója képviselte: Kapitány, Berecz és Holecz, Kapitány László a 60 kg- osok 18-as mezőnyében nagy­szerű fegyvertényt hajtott végre: megszerezte az első helyet! Valamennyi vetélytár­sát tussal verte; a döntőben NDK-beli • ellenfelét leléptet­ték. A salgótarjáni birkózó így minden bizonnyal tagja lesz a júliusban Komarnóban sorrakerülő IBV-re és az au­gusztusban Olaszországban megrendezendő Európa-baj- nokságra utazó, magyar kö­töttfogású ifjúsági válogatott­nak. BerecZ 'Nándornak, az 56 kg-osok között (16 induló) nem volt szerencséje: már az első fordulóban összekerült a verseny győztesével, Ivancsiccsal (Bp. Spartacus), majd ezt kö­vetőért a harmadik helyezést elért, egy román birkózóval. Holecz Bobért élete első nagy versenyén kissé idegesen birkózott és mindkét mérkő­zésén kétvállas vereséget szenvedett a 65 kg-osok me­zőnyében. — t. i. — Teke: női és férfi NB II. Mindhárom nógrádi csapat nyert A hét végén jó teljesít­ménnyel nyertek otthonukban a somosi NB Il-es tekéző leányok a szentesiek ellen és ezzel megerősítették 3. helyü­ket a tabellán. A férfiak me­zőnyében tovább tart a küz­delem a bajnoki bronzérem­ért. Ahhoz, hogy ezt a So­moskőújfalu nyerje meg, mindhárom hátralevő mérkő­zésén két pontot kell szerez­nie. Nehezebb helyzetben vannak a síküveggyáriak, akik két mérkőzést játszanak idegenben és csak egyet ott­hon. Legalább négy pontot kell szerezniük a végső siker­hez. Részletes eredmények, nők: Somoskőújfalu—Szentesi MÁV 6—2 (2411—2211) Somos: Szabó 380. Huszár 407, Tóth 425, Kövesligeti 352, Nagy 404, Kormány 443. Szen­tes: Mészárosné 386, Bodnár - né 342, Országné 371, Kardos 348, Szoboszlai 386, Németh- né 378. Férfiak: Szabolcsi Építők SE—So­moskőújfalu 2—6 (2380—2414) Szabolcs: Kosa 370, Hetei I. II. 381, Szabó 403, Spisák 424, Koleszár 422, Hetei J. I. 380. Somos: Szabó 432, Fan- csik 406, Balázs 410, Borsós (Németh) 345, Molnár 416, Kéri 405. St. Síküveggyár—Borsodi Építők VSC 7—1 (2631—2175) St. Síküveg: Jakus L. 453, Dávid I. 461, Kohut 434, Ja­kus J. 447, Képe 414, Stark 422. Borsodi Építők: Lipták 373, Németh I. 460, Németh Z. 320. Sasvári 416, Bállá 293, Takács 315. (A két utolsó dobó ifijátékos.) — Pauchli — Jubileumi túra Természetjáró-csapatverseny a Mátrában A május 17-én kezdődő, Ma­gyarországon megrendezendő UEFA-tornán szereplő magyar if­júsági labdarúgó-válogatott a hét végén Zalában tartja a főpróbát. Ugyanott, ahol majd csoportmér­kőzéseit vívja. Az ellenfél az NDK és Románia gárdája lesz. Ez a két egvíittes — bár jó já­tékerőt képvisel — nem került be a 16-os döntőbe. A műsor: Szombaton: Magyarország— NDK, Zalaegerszeg, ZTE-stadiou, 17 óra. Vasárnao: Magvarország —Románia, Keszthely. 15 óra. (A K. Haladás—Nagykanizsai Olajbányász NB H-es mérkó'zés előtt.) Hétfőn : NDK—Románia, Zalaegerszeg, ZTE-stadion, 17 óra. A magvar válogatott szombaton érkezik a zalai megveszékhelyre, s a torna után néhány napig ott is edzőtáborozik. A Magyar Természetbarát Szövetség megbízásából a II. kerületi szövetség Bátonytere- nye körzetében, a Mátrában rendezi 1985. évi tavaszi or­szágos nappali természetjáró túravezetési-tájékozódási csa­patversenyét, A versenyen közel 700 résztvevőre számí­tanak. A túra résztvevői va­sárnap reggel 8.30 és 10.30 óra között találkoznak a bátony­terenyei vasútállomáson. A versenyen a különböző lét­számú csapatok 9 kategóriá­ban vesznek részt. Apró lépésekkel előre Mérlegen a tavasz első harmada Beszélgetés Haász Sándorral, az SBTC-labdarúgók edzőjével „Vannak biztató jelek, de akad még javítanivaló is.” Pillanatkép az SBTC-labdarúgók edzéséről Salgótarjánban, az SZMT oktatá­si és művelődési központ alagsorá­ban van egy kis szobája Haász Sándornak, az SBTC NB Il-es labdarúgócsapata edzőjének. A szakvezető az edzéseken kí­vüli ideje nagy részét az in­tézmény olvasótermében tölti, szaklapok és könyvek, a napi sajtó és más érdekességek ta­nulmányozásává!. — Olaszországból hazatérve ön azt mondta, hogy a túra eredményességét a bajnoki fordulókon lehet majd lemér­ni. Az első hét mérkőzés után hogyan ítéli meg ezt? — kér­deztem a szakembert. — Mindenképpen észreve­hető némi előrelépés a csa­pát játékban, Az olasz úton jól begyakoroltunk néhány olyan fontos dolgot, amelyek így legalább a fejékben már tisztázódtak, és nekem itt már nem kell magyaráznom. Több támadásépítési változa­tot sulykoltunk be, javult az állóképesség is: nem véletlen, hogy javarészt- a mérkőzések harmadik harmadában szer. zunk gólt Egyébként a hely- zétek kihasználása még min­dig az Ach illés-sarkunk: sok százszázalékos lehetőség kell ahhoz, hogy egyszer-egyszer betaláljunk az ellenfelék há­lójába. Ezek az 1—0-ás győ­zelmek a legnehezebbek. a leginkább idegőrlőek játékos­nak, nézőnek, szakvezetőnek egyaránt. ' — Több hét elteltével si- került.e magyarázatot találni a Dunaújváros elleni 6—0-ás vereségre itthon, a tavaszi nyitányon? — Nem magyarázat, nem is mentség számomra, hogy na­pokkal a rajt előtt egyre job­ban féltem ettől a találkozó­tól. Hazatérésünk után tíz na­pon át képtelenek voltunk Salgótarjánban rendes pálya­edzést tartani a talajviszouvok miatt. Így sem az erőiGéfci, sem a technikai-taktikai fel- készültség szintjét nem tud­tuk fejleszteni, de még meg­tartani sem. Nyilvánvalóan hi, béztunk a stoplik megválasz­tásánál, de ennél fontosabb volt, hogy hiányzott a ráhan­golódás, a lélektani felkészü­lés, a mérkőzésen pedig a lel­kesedés, az összhang. Az ott nyújtott teljesítmény elfogad­hatatlan volt. Megpróbáltam a mérkőzés után az egyéni felelősségre apellálni: hogy mindenki gondolja végig ön­kritikusan a történteket. Ez a két pont nagyon hiányozhat majd a végelszámolásnál, és szurkolók százait ijeszthette el, továbbá hónapok izzadtsá- gos felkészülési munkáját te­hette semmissé ez a másfél óra. — A következő vasárnap Vácott mintha már egy jobb szellemű csapat lépett volna pályára — vetettem közbe. — Azt próbáltam mérkő­zés előtt elmagyarázni — mondta az edző —, hogy a váciak játékosai semmivel sem jobbak a mieinknél. Az újonc csapat ősszel ugyan győ­zött Salgótarjánban, de annál több okunk van visszavágni. Megfelelő volt a mieink alap­állása: nagy becsvággyal, bi­zonyítani akarással léptek pá­lyára. Ha nincs az előző heti Ó—6, talán még azt is elhi­szik, hogy nyerhetnek. .. — Most már az egész első harmadot értékelve: hány pon­tot tervezett és mennyire elé­gedett a részeredménnyel? — Nézze, én a játékosoknak is mindig azt mondom, hogy minden mérkőzésen két pont­ért kell pályára lépni. így aztán á hét találkozóra én 14 pontot terveztem. Van aiki ezt maximalizmusnak tartja, sőt nem is éizi kudarcnak a hét fordulóban szerzett, kilenc pontot. Én viszont úgy ér­zem, hogy _ például a bajai mérkőzést is meg lehetett volna nyerni, ha nem eleve gól nélküli döntetlenre ját­szanak a mieink. így az utol­só percekben bekapott hazai gól á visszájára fordította az óvatossáigot. Az igazsághoz tartozik, hogy a kilenc pon­tot összesen négy góllal ér­tük el, de legutóbb is a hely­zetek alapján jóval nagyobb különbséggel kellett volna nyerni. Mondhatnám azt is, hogy az apró győzelmek min­táját Olaszországból hoztuk, de egy előretörő csapatnak sokkal biztosabban, nagyobb önbizalommal kellene kihasz­nálnia helyzeteit. — A salgótarjáni szurkolók hetek óta értetlenül figyelik, hogy mind kevesebb a csa­patban a vérbeli csatár, és ennek rovására írják a gól­szegénységet. Ha nem árulunk el vele titkot, segítene felvá­zolni, miként képzeli el az SBTC jelenlegi játékosaival az eredményes csapatjátékot? — Vannak régen ismert, részben már sematikus, rész­ben pedig bevált taktikai vál­tozatok. Például: a széleken a védelem mögé kerülni, a labdát belőni középre és a kapu közvetlen közeléből gólt lőni vagy fejelni. Ehhez gyors és pontos beadásokra képes szélsők kellenek, és olyan bel­ső emberek, akik ezeket a tiszta helyzeteket kihasznál­ják. Legutóbb a Sopron ellen is volt ilyen eset, csak éppen Balga beadásából Juhász a kapu fölé fejelt. Ez már az önbizalom és a feltétel nél­küli győzni akarás hiányára vezethető vissza, ami sajnos éppen az elöljátszóknál ta­pasztalható. Mintha csak arra törekednének, hogy lehetőleg ne is találkozzanak szemtől szembe az ellenfél védőivel, így aztán bármilyen taktikát nehéz megvalósítani, ha el­méletileg eredményre is kel­lene vezetnie. Aki pedig vál­lalná az ütközéseket, az csa­patjátékban gyenge, vagy ru- tintalan. Meg kellene tanulni például a belsőknek már a labda átvétele előtt a kapu felé fordulni, hogy idejében előnyt szerezzenek a védőkkel szemben. Ehhez persze az előllévőket jól kiszolgáló kö­zéppályás sor is kellene, vagy legalább gyakran, bátran fel­futó, kombinatív játékra is képes védőik. Talapa góljai például egyáltalán nem vol­tak véletlenek: nála begya­korolt dolog az előretörés és a helyzetek kihasználása. Nem ragaszkodom soha mereven Miskolc, 700 néző, v.: Hal­mosa, Nagybátony: Kiss — Mákos, Orosz, B. Kovács (Lászlók), Szabó Gy., — Sza­bó L„ Cséki, Berindán, — Hajdara, Szőke, Loch. Edző: Répás Béla. Az első félidőben a nagy- bátonyiak kezdeményeztek előírt taktikai elképzelések­hez, de ahhoz is nagyobb tu­datosság kell, hogy adott eset­ben rögtönözni tudjanak a já­tékosok. a lehetséges legjobb megoldást válasszák. Nincse­nek korlátozott, erősen kötött feladatkörök: mindenkinek az éppen számára adódó helyze­tet kell minél jobban megol­dania. Az már további „fi­nomság”, hogy adott esetben azok kerüljenek helyzetbe, akik technikailag képesek a sikeres kivitelezésre. Ezt az elképzelést már értik a játé­kosok, partnerek is a megva­lósításban, ám a képességek még fejlesztendők. — Vannak-e biztató jelek, amelyek támpontok lehetnek a még sikeresebb folytatáshoz, az előrelépéshez? — Nagyra értékelem, hogy az utóbbi időben a játékosok erővel jobban bírják a mér­kőzések hajráját, mint az el­lenfél. Ha nem megy a játék, morgás és szidás helyett biz­tatják egymást és önmagukat. Nincs reklamálás a játékve­zetőnél, márpedig az sem mindegy, hogy a sípos embe­rek milyen sportszerűnek könyvelik el a csapatot. A régebbi tarjániak és az ősszel ide került játékosok között sine* most már olyan ellentét, ami zavarná a csapatjátékot. Jobb a hangulat, a nagy ne­hezen ki küszködött győzelmek talán előbb-utóbb meghozzák az önbizalmat is, amelyre a biztosabb sikerekhez, különö­sen idegenben, nagy szükség lesz. A sok gyakorlás fokoza­tosan magával hozza a csa­patjáték finomodását, hama­rosan pedig bizonyára a hely­zetek jobb kihasználását is. Szeretném, ha ez már vasár­nap Szekszárdion is érvénye­sülne a kieső zóna közelében kapaszkodó tolnaiak ellen. Fontos lenne a két pont, hogy utólag ne tehessünk magunk­nak szemrehányást, és ami­kor a sorsolás szerint egy ne­hezebb sorozat következik majd. addigra játékban, len­dületben előbbre tartsunk. A beszélgetés után edzés következett. A vasárnap meg­sérült Nagy János még pi­hent. de minden bizonnyal harcképes lesz, a szekszárdi mérkőzésre. Jónás Gyula sé­rülése is javul; ha szükség lesz a játékára, legközelebb szintén pályára léphet. A gya­korláson látottak alapján: va­lóban vannak biztató jelek, de akad még bőven javítanivaló is... Várkonyi Ferenc többet, de a kapu előtt nem boldogultak a zártan védeke­ző vasutasokkal. A szünet után az MVSC átvette az irá­nyítást. Sorra dolgozta ki helyzeteit, de a legjobb lehe­tőségeket is elpuskázta. A ha­zaiak közelebb álltak a győ­zelemhez. Jók: Kiss, Szabó L., OiosX MVSC—Nagybátony 0—0

Next

/
Oldalképek
Tartalom