Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-02 / 77. szám
«mim fflnrnniiir i/7S ér a ' rS wrs: s^s b j^stíiss-i " ii^y^riiüiielotti ^ y ^ S SBr "^ r t y m Hr ^uJSbbbmbwbbbbbbbmS —BBa—EJMBf WJJIBWBWBWBWHMiaMMr BWBWBBMBBBB«Wr Közvetített kérdések r Azt nem tudom, hogy a legközelebbi „Tv-tükör”-ben Szec&kő Tamás kitér-e az előző műsorhét meghatározó programjaira, a XIII. párt- kongresszus eseményeit összefoglaló beszámolók nézettségére, de a tömegkommunikációs kutatóközpont vizsgálatának eredményétől függetlenül megkockáztatható a kijelentés; a kongresszusi tudósítások ismét felhívták a figyelmet a televízió elsődleges — információközvetítő — funkciójára. Miért tekinthető ez a felismerés revelációnak? Mert, noha a Tv-híradó nézettsége mindig is kiemelt helyen állt, • televíziózás mégis inkább, mint „házimozi” vert gyökeret a köztudatban. Talán ennek tudható be, hogy arányait tekintve a szükségesnél is kevesebb a televízióban az élő, információs műsorok száma, időtartama. ÍPedig — és a kongresszusi tudósítások igazából erre szolgáltattak megfontolandó példát — a filmeknél is érdekesebb lehet a klasszikus képi eszközöket nélkülöző adás, mondjuk egy kongresszusi felszólalás. No. persze csak akkor, ha a felszólaló közérdekű, valamennyiünket foglalkoztató kérdésekről beszél! (A kongresszus ily módon • televíziósás számára is kijelölhetett egyfajta „irányt”, ámbár e tekintetben nem csupán mi vagyunk elmaradva, hiszen — mint azt nemrégiben megtudhattuk — a brit parlament felsőházába is csak a közelmúltban kapott bebocsátást a tv-kamera.) Tovább erősítve ezt a gondolatot, természetesen tudjuk, hogy egy még oly nagyformátumú politikus, vezető közéleti ember sem feltétlenül kifogástalan televíz;ós személyiség abban az értelemben, ahogyan ezt a fogalmat szűkén értelmezzük a képernyőn nap mint nap látott riporterekre, műsorvezetőkre, elfelejtve, hogy egyikük-másikuk elfogadásához annak idején szintén sok idő kellett. Aztán persze legtöbbjüket megszoktuk, megszerettük, pedig később sem biztos, hogy mindig fontos dolgokat mondtak. Ungvári Tamást gyakran látjuk a képernyőn, a legkülönbözőbb „szerepekben”. Nem csoda, hiszen valóban sokoldalú személyiség a 'Színház és Filmművészeti Főiskola tanára. író, műfordító, publicista, és így tovább.. • Csak épp meglehetősen botcsinálta riporter. Nekünk legalábbis így tetszett abban a portréfilmben, amelyben a nem kevésbé sokoldalú színművészt, Márkus Lászlót interjúvolta vasárnap délután. A „Mestersége: színész” sorozat mindazonáltal méltán tartozik a legérdekesebb portréműsorok közé, és a Márkus Lászlóval töltött óra is bizonyára emlékezetes marad számunkra. De bizonyos, hogy még emlékezetesebb maradhatott volna, ha Ungvári Tamás nem téveszti össze a portréfilm műfaját valamiféle képes életrajzi lexikonnal. Természetesen egy exkluzív beszélgetésben sem árt röviden összefoglalni az interjúalany pályafutását, de, hogy jószerével erre korlátozódjon a beszélgetés, az enyhén szólva luxus. Márkus láthatóan-hallhatóan többször megkísérelt kibújni ebből a szorításból, de ebbéli törekvései résziben azért hiúsultak meg, mert beszélgető- pi tnere ilyenkor állandóan szavába vágott — visszaterelve őt a „forgatókönyvben rögzített” témákra —, részben pedig azért, mert a műsor rendezője nem kevésbé következetesen vágta meg a filmet ugyanezen okból, sokszor a legérdekesebb részeknél. Tette ezt ráadásul olyan ügyetlenül, hogy ez a portré- film eséllyel indulhatna versenybe a legrosszabbul vágott filmnek kijáró „Rozsdás olló”- díjért. Még jó, hogy Richard Lester nagynevű angol rendező szom. baton és vasárnap, főműsoridőben vetített Dumas-adap- tációjával mindjárt azt is bebizonyította, hogy egy technikailag tökéletesen megcsinált — kitűnően vágott — produkció is lehet elfuserált. Pedig „A három testőr”, illetve „A négy muskétás” mindent felvonultatott, ami papírforma szerint egy jó mozifilmhez szükséges. Mindenekelőtt sztárokat, akik közül Michael York, Olivier Reed, Geraldine Chaplin méltán érdemel külön is említést. Tulajdonképpen eredeti volt a rendezőnek az a szándéka is, amellyel ezt a már többször megfilmesített regényt — részleteiben is „középkorhű” közegben — a paródia irányába szerette volna elmozdítani. Az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” jelszó ilyesformán valóban ironikus kicsengést kapott, de annyira azért nem sikerült elidegenítenie a nézőktől Dumas halhatatlan hőseit, hogy egyértelműen nevetségessé váljanak. Csuda tudja, titkon talán mindvégig ellenérzés munkálkodott bennünk. Talán, mert a szállóigévé vált jelszót régóta éppenhogy komolyan szeretnénk venni. Vagy' nem.. •? Pintér Károly Munkáslakások százai épültek fel az elmúlt évek során Bátonyterenyén. A Mátra-la- kótelepen harmonikusan illeszkednek egymáshoz a a különböző magasságú épületek, amelyekben gázfűtés teszi kényelmesebbé a családok életét. — kj — Együtt az egészségért Az óvoda és a család összefogása A közelmúltban ismét óvodásoktól volt hangos Salgótarjánban, a Rákóczi úti Általános Iskola tornaterme. Ez önmagában még nem lenne különös, hiszen a megyeszékhely 15. számú óvodájának hosszú ideje közismerten jó kapcsolata van a néhány méterrel arrébb lévő iskolával. A két intézmény pedagógusai jól átgondolt tervek megvalósításával, egymás nevelő tevékenységének kölcsönös segítésével érték el, hogy az elmúlt években egyre több gyereknek sikerült zökkenőmentesen beilleszkednie a komoly próbatételt jelentő iskolai életbe. Kedvező tapasztalatai vannak az óvodáskorban elkezdett, játékos formában induló, de igen szép eredményeket nyújtó orosznyelvi képzésnek is. Másik szép példája az együttműködésnek a testi nevelés hatékonyabbá tétele, amelyhez az iskola minden héten tornatermet és szaktanári segítséget nyújt. Amiben mégis különleges nap volt a múltkori, az a testnevelési foglalkozás sajátos formája. Dr. Csongrády Béláné vezető óvónő irányításával a gyermekek szüleikkel együtt vettek részt a játékos vetélkedőn. Az idén immár harmadik évben megszervezésre kerülő sportdélutánon minden eddiginél többen jelentek meg a felnőtt korosztályból. S, hogy valamennyi nagycsoportos önfeledten kivette részét az ötletekben gazdag versenysorozatSugárzó arccal meséli az lagyik fiatalasszony a másiknak: „Képzeld, végre olvas a Éiam! Hiába kapott egy nagy halom könyvet minden születésnapra, ünnepre, ritka esetben kerültek le a polcról eddig. Hétközben, napközi után mindig marad még leckéje, és játszani akar. Hét végén frneg ott a televízió.. . De most, hogy egy ideig nem volt szombat-vasárnap délelőtt adás, rákapott az olvasásra. Már féltem, amikor újra lett gyerekműsor: na, most mi lesz, vége a fölbuzdulásnak ? De szerencsére nem így történt. Mostanában csak azt nézi meg ami igazán érdekli, nem gubbaszt az óvodások műsorától a délelőtti műsor zárásáig a fotelban.” A másik csöndesen hallgatja. majd nagysokára megszólal: „Sajnos, nálunk nem igy van. .. Pedig, amikor én .iskolás voltam, hogy bújtam « könyveket! Ma már nincs időm olvasni” * Szombat délután, negyedórával zárás előtt a gyermek- könyvtárban. Amíg a fiam böngészget, a könyvtárosnő- ■vel beszélgetünk. Igen, sokan vannak, akik csak beiratkoznak. amikor az osztállyal. Félretolt Kis herceg Meditáció nem olvasó gyerekekről napközis csoporttal elhozzák őket, de nem járnak vissza. Van persze olyan is, aki még középiskolás korában is rendszeresen vendég; itt szerette meg az ismeretterjesztő irodalmat és elég gazdag állományuk van ebből. Természetes, hogy a hivatását szerető könyvtárosnak fáj a szíve a nem olvasó gyerekekért, de legjobban talán azokért, akik megszerették a könyveket, és mégis elmúlt a szerelem. Sok példa van arra, hogy olvasni szerető kisdiákokból a kötelezőt éppen csak átlapozgató fölsős vagy középiskolás lesz. Egy esetet külön szomorúsággal mesél! Volt egy kedves olvasójuk, aki minden héten megfordult egy ideig náluk, sokfélét szeretett, beszélgetett is az olvasmányokról. Aztán legutóbb már csak visszahozta a könyveket, nem akart újabbat kérni. Sok a zűr otthon, válságba került a család. A gyerek olyan elkeseredett, életunt lett, hogy a könyvek sem érdeklik. Nagy nehezen rábeszéltem egy újdonságra, talán visszatér hozzánk. .. * Miért nem olvas olyan sok gyerek ? Két dolgot szoktak kapásból rávágnk mert nem tanult meg jól olvasni, és mert leköti a szabad idejét a tanulás és a televízió. Túl kényelmes magyarázatnak érzem mindkettőt. bármennyi igazság is van bennük. Talán, ha a gyengén olvasó kisdiák mellé leülünk hetente két-három alkalommal csak húsz percre is, összehajolunk egy mesekönyv fölött és felváltva olvasgatjuk, ha rávesszük, időnként ő olvasson föl egy rövid mesét a kisebbik testvérének, akkor lassacskán javul az olvasástechnikája. A televízió pedig felnőttnél és gyereknél csak akkor lehet „mumus”, időfaló szörny, ha körülötte forog minden, ha a mindenéves, az eltunyulás, a szellemi restség veszélyét nem ismerjük föl. Keressük inkább magunkban a hibát — azzal többre juthatunk. Kezdeném a kezdetekkel. Vajon mesélünk-e annyit a bölcsődés, óvodás gyerekünknek, mint amennyit kellene, mint ahogy a megszületése előtt a nevelési ter- vezgetés idején elhatároztuk? Még az elsőnél közelebb állt a valóság az elképzeléshez, gyönyörűséget hozott, az újdonság varázsával megfűszerezve, az esti mesélgetés, diavetítés. Most? Két (három) gyereknek vacsorát készíteni, fürdetni, a férjét ellátni (kevés az a család, ahol az újságolvasást, a hiradónézést a család feje feláldozná), előkészíteni a másnapi holmikat, esetleg mosni, vasalni, varrni is kell pár darabot. Jut így idő felolvasásra? És türelem? Leginkább a nagymamákban van, de kevés családban élnek együtt a nagyszülőkkel. Olvashat a gyerek maga is — vethetjük föl. Természetesen, ha kialakult benne az érdeklődés, ha nem-^vették e! a kedvét. Hogy mivel? Kijön utánunk a konyhába, a mosógép mellé, vagy, ha éppen leroskadunk egy fotelba és mesélni szeretné, mit is olvasott. „Hagyj békén, fáradt vagyok, ideges vagyok, van nekem bajom elég, nem érdekel. •.” — gyakran ezt hallja. így hiába kapott hús- vétra és Mikulásra, karácsonyra és születésnapjára sok szép könyvet, nem tudja megosztani az élményt, azt érzi, nem is olyan fontos dolog az olvasás. No, és a szülők se sokat olvasnak. Az éjjeliszekrényre sokszor a csavarokat, az arckrémet rakjuk oda. nem látja a gyerek, hogy milyen jóízűen belemerülnek a szülők a kislámpa fényénél egy-egy könyvbe. Olvastad a Kis herceget? Hót a Micimackót? Lázár Ervint ismered-e? És Jani- kovszky Évát, Marék Veronikát? Nem valamelyik tanítványának, hanem nekem tette föl ezeket a kérdéseket ifjú magyartanár húgom. A maiak terén bizony, vannak adósságaim. Talán négyest kaptam volna tőle. ha osztályoz. Ezt az osztályzatot ki kell javítanom! G. Kiss Magdolna bői, az a középső és kiscsoportosok harsány buzdítása mellett melegítőbe öltözött szülők aktív közreműködésének is betudható. Az előversenyszámokná! még tartózkodóan feszengő „ősök” lassan felengedtek és felnőttségükről is megfeledkezve adták át magukat a játék lendületének. A kezdeti visszafogottságban a2 esetenként szokatlan testhelyzeteket követelő játék- szabályok is szerepet játszottak. Ám, amikor az autóversenyre került sor, már alig akadt valaki, aki észrevette, hogy a műanyag járműben büszkén feszítő csemete mögött a nagy igyekezettől meg- megremeg néhány atyai pocak! Persze, ez ugyanúgy nem ártott a szülői tekintélynek,’ mint az, hogy a kendőjáték- ban kiderült, ügyességet lehet tanulni a gyerekektől is! Az pedig már természetes, hogy az anyukák csakazért sem engedték háttérbe szoríJ tani magukat gyermekeik és férjeik, mögött, sőt! Egyszóval kemény próbatételt, nem kevés verejtéket igénylő „harcot” jelentett minden egyes aranyszínű papírból kivágott „igazi” sportérdemérem megszerzése. Az pedig, hogy a verseny végén néhány jóízűen almát majszoló, teával koccintó gyereknek a nyakában tíznél is több trófea ragyogott, reménnyel tölthet el mindenkit a jövendő évtizedek olimpiáit illetően. A szakmai munkájáról megyénk határain túl ismert, a családi életre neveléssel intenziven foglalkozó óvodai bázisintézmény világ- bajnoki sikereket garantálni ugyan nem tud, de valameny- nyi résztvevőnek megadta az egészséges mozgás és az együttjátszás örömét. Az egész játékdélutánnak végül is csak egy kárvallottja maradt. Egy hosszú kötél, amely megűnva az abszolút döntetlenre álló helyzetet, a nagy huzakodást bölcsen eldöntve — kettészakadt. G. Szűcs László műsor 1 1 1 KOSSUTH RADIO: S.í«: Társalgó *.U: Találkozás » Hang-villában (ism.) I«u>5: Diákfélóra. Hazai vizeink krónikája. 10.35: Éneklő ifjúság 10.50: Verbunkosok, nóták 11.15: Felelet. X/l. rész (ism.) 12 .30: Ki nyer ma? 12.45: A Rádió Dalszínháza: 13.42: Csenki Imre: A szép Jutkica 22.50 23.00 0.10 Magyarán szólva. Nyelvőrködés Orvosi tanácsok: a lelki egyensúlyról Dzsesszmelódiák. Vallomás a műfordításról Daloló, muzsikáló tájak: Ormánsági népdalok Kamarazene Varázskörben Világablak ^ Kórusmuzsika A Szabó család Gondolat Gratulálunk! Népdalkórusok, hangszerkettősök Külön utakon Tíz perc külpolitika : Régi híres énekesek műsorából Kutatás a kutatás körül : Zenekari muzsika ; Volt egyszer egy vadnyugat PETŐFI RÁDIÓ: 8.08: Slágermúzeum 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt NÖGRÁD - 1985. április 2., kedd 12.10: A Ganz-MÁVAG Koncert fúvószenekar játszik 12.21: Népi zenekarok felvételeiből 13.05: Pophullám 14.00: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót: Hernádi Hilda zongorázik 14.15: Neményi Lili és Sárdy János operettfelvételeiből 14.40: Hangos szótár: lézer, wolf- ware, sztereó 15.05: Az Apostol együttes műsorából 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csycsforgalom 17.30: Tini-tonik 18.30: Táncházi muzsika 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Philadelphia Jerry 20.31: Csintamánok és madarak. V /3 rész 21.05: Életem kész regény 22.00: Zeneközeiben a hallgató 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIÓ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Zenedoboz. Zenés rejtvényműsor. Telefonügyelet: 35-510. Szerkesztő: Beély Katalin. Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.10: Tévétorna (ism.) 8.15: Iskolatévé. Világnézet 8.55: Magyar irodalom (ált. isk. alsó tagozat) 9.25: Deltácska 9.45: Éneklő ifjúság 9.55: Becsületes ember 10.40: Alma Bennett, a csábos csalafinta 10.55: Képújság 15.05: Iskolatévé 15.15: Allatmesék 15.3ü: Családi munkamegosztás 16.00: Hírek 16.05: Tévé Basic-tanfO’lyam. XVI/li. rész: Tömbök (ism.) 16.35: összefüggések. IX/7. rész 17.30: Sakk-matt 17.50: Képújság 17.55: Sportmúzeum 18.15: Reklám 18.20: Fantasztikus, de jó 18.50: Reklám 19.05: Mini stúdió, ’85.. 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A halál archívuma. XIIiq. rész: Embervadászat 21.05; Stúdió ’85. 22.05: Emlékezés 22.2«: Szép Szó 23.00: Tv-hiradó 3. 23.10: Himnusz 2. MŰSOR! 18.00: Regionális 3dá* 18.25: Képújság 18.30: Regionális adások 19.00: Negyedik találkozás 19.30: Az Elibekjan család 20.00: A magyar kultúra napjai a Szovjetunióban Kb.: 21.40: Tv-híradó 2. 22.00: Gippsföld 22.30: Képújság BESZTERCEBÁNYA! 19.30: Tv-híradó 20.00: Legenda az élő holtakról. Tévéfilmsorozat, l és 2. rész (ism.) (FF.) 22.00: Kamarahangverseny 22.45: Hírek 2. MŰSOR! 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30; Időszerű események 21.56: Időj á rásj el entés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: A füstbe ment házasság. Tévékomédia MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7. háromnegyed 6 és 8-tól: Yerma. (14) Színes magyar—NSZK-beli film. — Tarján vendéglő: Bombajó bokszoló. (14) Szinkronizált olasz kalandfilm. — Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed 6 és 8-tól: A legyőzhetetlen Vutáng. (14) Színes, látványos karate kalandfilm. — Nagybátonyi Petőfi: A vörös grófnő. I—II. Színes magyar történelmi film. — Nagybátonyi Bányász: Klapka-légió. Színes magyar történelmi film. — Pásztói Mátra: Ufó Arizonában. H4) Színes, szinkronizált amerikai film. — Rétság: A vadon szava. Színes, szinkronizált angol landfilm. — Kisterenvei Petőfi: A sárga rózsa visszatér. Színes, szinkronizált román történelmi film.
