Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-29 / 74. szám

Megyei diáknap '85 Egy maratoni minősítőverseny margójára Júlia, az eladó, és Rómeó, a vásárló a KIVISZI Színpad előadásában. I Ha kiemelkedő teljesítmé­nyekben nem is bővelkedett a március 23-án megrendezett megyei diáknap, meglepeté­sekben azért nem szűkölkö­dött a salgótarjáni József At­tila városi-megyei Művelődési Központban lezajlott monstre seregszemle, melyen Nógréd középfokú oktatási intézmé­nyeinek öntevékeny művésze­ti csoportjai és szólistái mu­tatkoztak be egymás és a mi­nősítő zsűri előtt. A művészeti bemutató —, amelyre hagyományosan két­évenként kerül sor —, idén közel hét órán át tartott, ala­posan megviselve szereplőt- nézőt egyaránt. Jóllehet az énekkarok és kamaraikórusok bemutatója — az „Éneklő if­júság” mozgalom hangverse­nyeihez kapcsolódóan — már korábban lezajlott és a hu­szonöt amatőr vers- és próza­mondó külön helyiségben ver­senyzett a szombati bemuta­tón, célszerű lett volna még legalább kétfelé osztani a mezőnyt, ének és hangszeres előadókra és irodalmi színpa­dokra. Igaz, nagyobb „bontás” nem is lett volna lehetséges, mert az említett kategóriákon kívül mindösze egyetlen nép­táncegyüttes, a salgótarjáni egészségügyi szakközépiskola csoportja képviselt más mű­fajt. Ami a diákszínjátszókat illeti, az irodalmi színpadok közül is csupán négy nevezett a versenybe, de műsoraik együttes időtartama megha­ladta a másfél órát. Egy verseny színvonalát persze nem időtartama hatá­rozza meg. Azért időztünk el mégis ily hosszan e szervezési problémán, mert nem csak a KISZ Nógrád megyei bizott­sága által rendezett művésze­ti fesztiválok esetében kísért a „túlméreteziettség”. Lapunk­ban is többször szóvá tettük már a hasonló rendezvénye­ken tapasztalt krónikus kö- zönséghiányt, ami ilyen mara­toni bemutató esetében talán érthető is. Csakhogy a sze­replők — legalábbis a legjob­bak — igazán megérdemel­nék, hogy — mondjuk egy gálaest keretében — valódi nagyközönség előtt is bizo­nyíthassák tehetségüket­Van azután a túlméretezett- ségnek egy másik hátulütője is, hogy tudniillik ilyenkor a legritkább esetben marad idő és energia az egyes pro­dukciók szakmai értékelésére, pedig joggal feltételezhető, hogy az ilyen műhelyjellegű beszélgetésre igény mutatkoz­na. Március 23-án perszenem nagyon mutatkozott, jóllehet a zsűri felajánlotta, hogy az eredményhirdetést követően — délután fél hat után — a sze­replők, illetve felkészítő taná­raik rendelkezésére áll. Részletes elemzésre termé­szetesen e cikk sem vállalkoz­hat, s mert nem csak az érin­tettekhez kíván szólni, in­kább az elöljáróban említett meglepetéseket veszi sorra. Kezdjük a kellemes megle­petésekkel! Bár a megyei be­mutatót nem előzte még se­lejtezőverseny, „selejtes” pro­dukció egy sem akadt a mint­egy félszáz között és ez min­den bizonnyal az amatőrök, il­letve az őket delegáló isko­lák önmagukkal szemben tá­masztott igényességére utal. Mint az a fentiekből is kitűnt, a legnépesebb mezőny a vers- mondóké és az ének-zenei előadóiké volt, s noha a zsűri e kategóriákban sem volt bő­kezű a minősítések odaítélé­sében, a jövő ígéretét többek­ben felfedezni vélte a fiata­lok soraiban. Egyébiránt „arany” minősítést mindössze négyen kaptak ezen a verse­nyen és bizony akadtak, akik minősítés nélkül tértek haza» ám a szigorúbb mércével — legalábbis szándéka szerint — a zsűri a minősítések rangját szerette volna növelni, tehát szó sincs arról, hogy a díj nélkül maradottaknak okuk volna az elkeseredésre. „Ara­nyat” Fenes Andrea versmon­dó, a salgótarjáni Egészség- ügyi Szakközép- és Szakisko­la tanulója, Hiúvári Péter prózamondó, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, Lévárdi Be­áta zongorista, Mayer Csaba gitáros, a balassagyarmati Ba­lassi Bálint Gimnázium diák­ja: kapták —, vagyis négy „szólista”! Mayer Csaba azért érdemel külön is említést, mert ez a cingár fiatalember szokatlan feladatot oldott meg bravú­rosan: egy virtuóz ragtime- darabot adott elő klasszikus gitáron! Kellemes meglepetést okozott a könnyűzenét képvi­selő két ifjú együttes is, ám­bár az „ezüst” minősítést ka­pott Kisszeptim Jazz zenekar kétségkívül a műfaj nehezebb ágát választotta. Az ugyan­csak salgótarjáni Nirvana együttes viszont azzal okozott meglepetést, hogy tizenéves muzsikusai 50-es, 60-as évek­beli melódiákat interpretáltak, „bronz”-ra érdemesen. A színjátszó csoportok kö­zül egyik sem kapta meg a legfényesebb minősítést, de a Bolyai János Gimnázium Di­ákszínpadának Örkény egy­percesekből összeállított műso­ra kivételes erényeket csillog­tatott meg. Merőben más ér­tekék miatt kapott „ezüst”-öf a salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézet társulata, akik Kaposy Miklós mérsékel­ten szellemes jelenetét — a „Júlia és Rómeó”-t — adták elő nagy kedvvel és sok ötlet­tel, a diákszínjátszás legjobb hagyományait idézve föl. A megyei diáknap legjobb­jai — az „arany” minősítést kiérdemeltek mindenképpen — egyúttal meghívást kapnak az országos diáknapok ápri­lis 25—28. között Egerben megrendezendő találkozójára, ahoil három megye fiataljai előtt bizonyíthatják ismét fel- készültségüket, tehetségüket. P. K. 40 millió moziiátogató Tádzsikisztánban Az elmúlt évben a Szovjet Tádzsikisztán filmszínházaiban 40 millió 300 ezer néző volt, fél millióval több, mint 1983- ban. 200 mozgó filmszínház járja a magas hegyekben lé­vő állattenyésztő telepeket, a távoli vidékeken lévő lege­lőket. Tavaly a köztársaság néhány mozgó filmszínházat kapott, amely Dusanbe, Lenin­abad, és Kurgán-Tübe óvo­dásainak játszik rajz- és gyer­mekfilmeket. Á hűséges ceruza A régmúlt idők ismerői bi­zonygatják: rajzolásra és írás­ra alkalmas grafitrudacskákat már az ógörög kultúra virág­zása idején használtak, de az „ntik világ hanyatlásával ez a titok is feledésbe merült. Brit történészek megállapí­tották, hogy az első „igazi" ceruzát 1565-ben készítették Angliában, amikor Cumber­land grófságban grafitlelő­helyre bukkantak. Á helybéli mesterek rájöttek, hogy a gra­fitkristályokat vékony rudacs­kákra lehet fűrészelni, facsip- tetőbe vagy nádpálcába he­lyezni. Ezek a ceruzák rövi­desen népszerűek lettek, de a grafitkészletek rövidesen ki­fogytak. A ceruza 1790-ben „szüle­tett meg” harmadszor: a fran­cia Jacques Conté felfedezte a grafitrudacskák gyártásának új módját — agyaggal kever­te a gmfitport, s az ebből készült ceruzabélmasszát fa­zekaskemencében kiégette. Ez az íróeszköz is általános tet­szést aratott. Ettől az időtől fogva a ce­ruza hűségesen és megbízha­tóan szolgálja az embert. A búvárok például ceruzát visz­nek magukkal a víz alatti jegyzetekhez és rajzokon. A ceruza kifogástalanul műkö­dik az űrutazások alkalmával a súlytalanság állapotában is. A sarki állomásokon és a gleccserek között, ahol fel kell jegyezni a mérőmű­szerek adatait, a meteoroló­gusok nem bíznak meg az örökirónban sem — tudják, hogy ezek között a zord kö­rülmények között csak a ce­ruza nem hagyja cserben az embert. A vegyi laboratóriu­mok üveglombikjain van egy speciális mattköröcske, melyre ceruzával is feljegyzést lehel készíteni: a vegyészek szabá­lya ugyanis előírja, hogy a la­boratóriumban nem szabad edényben folyadékot hagyni anélkül, hogy fel ne tüntet­nék rajta, mi áll benne. Találkozások Jaroszlávlban „Köszönet a szívélyes ba­ráti fogadtatásért. Remélem, hogy megismerkedésünk újabb lépés lesz a kölcsönös megértés útján. Őszintén kí­vánom, hogy orsszágaink be­kében és jó egyetértésben él­jenek...” •— ezeket a szava­kat jegyezte be a jaroszlávii városi klub Barátság-könyvé­be Emmet Mullop, az Egye­sült Államok-beli Wisconsin állam milwaukeei egyetem diákja azt követően, hogy részt vett a jaroszlávei ifjúsá­gi találkozókon. A pennsylvaniai és mil­waukeei egyetem hallgatói­ból és tanáraiból álló cso­port több napon át vendé­geskedett az ősi orosz város­ban, ahol a béke és barát­ság jegyében rendezték meg az amerikai és szovjet fiata­lok találkozóit. Részt vettek vitaesteken, véleményt cse­réltek a két ország mai iro­dalmáról, meséltek kedvenc íróikról és azok műveiről. Az amerikai diákok és ta­nárok közül többen szláv filológiával foglalkoznak, ezért különösen nagy élmény volt látniuk az ősii Jaroszlávl nevezetességeit. A város egyébként az idén ünnepli alapításának 975. évforduló­ját, Megcsodálták a XVI. szá­zadban épült történelmi mű­emléket, a Proebrazserszkij kolostort, az óorosz irodalom gyöngyszeme, az Igor ének 800 éves eredeti kéziratát. Az amerikai fiatalok sorra látogatták azokat a városokat, amelyek az „Arany gyűrű­nek” nevezett útiprogramban szerepelnek és ismerkedtek az ősi orosz városok építé­szeti és történelmi emlékei­vel. Több napot töltöttek vá­rosnézéssel Moszkvában és Leningrádban is. Filmiegyiet Házibuli Z avarbaejtő filmet készített Claude Pinoteau francia rendező, akinek „Házibuli” című produkciója az első képsorok után, közelmúltban elhunyt világhírű honfitársét, Francois Truffaut juttatta eszembe, közelebbről Truffautnak a televízióban nemrég újralátott filmjét, a „Kölykök”-et. Hasonló a két film itt-ott harsány, de többnyire finom hu­morral átszőtt líraisága, és hasonlóak abban is, hogy bár mindkettőben a gyerekeké a főszerep, — elsősorban mind­kettő a felnőttekhez szól. Hogy miért zavarbaejtő? Nos, nem azért, mert a salgó­tarjáni November 7. Filmszínház előadásán aggastyánnak kellett éreznem magam harminc évemmel a tizenévesektől zsúfolt nézőtéren. Még csak nem is azért, mert miközben mindinkább magaménak kezdtem érezni a filmet, azt kel­lett tapasztalnom, hogy a tiniközönség szintúgy. A rendező akkor hozott zavarba, amikor már-már örülni kezdtem, hogy „lám semmit sem öregedtem”. Csakhamar kiderüli ugyanis, hogy a rendezőnek is ez a meggyőződése. Azzal a különbséggel, hogy szerinte ez elég szomorú... A „Házibuli” az emberi kapcsolatokról, méginkább az emberi konfliktusokról szól, középpontban természetesen a szerelemmel. Amíg a néző úgy hiszi vígjátékot lát, a téma úgyszólván veszélytelennek tűnik. A felnőtt néző pedig éppenséggel önfeledten szórakozik mindaddig, amíg a serdülőkorba lépő gyerekek gyerekes megnyilvánulásai­nak lehet tanúja. Némi nosztalgiával talán még az is eszé­be jut, „jé, hát mi is ilyenek voltunk”. Amikor azonban mind gyakrabban feledkezik a felnőttek világán a kamera,' kényelmetlenül kezdjük érezni magunkat. Mert Pinoteau- nál ’nincs pardon, azt is kíméletlen őszinteséggel mutatja meg, amilyenek felnőttként vagyunk. Nincs mit tenni; együtt kell nevetni a gyerekekkel —, magunkon. A film közepe táján azonban gyanítható volt, hogyha ez a „leleplezősdi” folytatódik, abból csak mi, felnőttek húzhatjuk a rövidebbet. A rendező persze folytatta a ket­tős megfigyelést, mikrorealista hitelességgel tárva fel a gyermekek és a felnőttek „bulijait". (Kell-e mondani, hogy ez. a következetesség végül is a film egyik legfőbb erénye lett?!) Ugyan mi szokatlan van abban, ha egy rendező tükröt tart gyarlóságaink elé? Miért volna kellemetlen, ha pár­huzamba állítja a gyermekek és a felnőttek világát? — kérdezheti az olvasó, hozzátéve — úgy is tudjuk, hogy a felnőttek világa már másmilyen... Nos, éppen az a kínos, hogy Pinoteau szerint nem más! A „Házibuli” rendezője éppenhogy nem a különbözőség­re, hanem a hasonlóságra világít rá. Arra, hogy a felnőttek megnyilvánulásai gyakorta gyerekesebbek a gyerekekénél. Szerelem, féltékenység, megcsalás és csalattatás, hűség és hazugság van jelen —, ha különböző fajsúilyal is — mindkét világban, és az ezek által kiváltott reakciók mindkét generációhoz tartozókban hasonlóan nyilvánulnak meg. Csak persze nem egyforma következményekkel. Nem mintha a film felnőtt szereplői infantilisak lennének; Ö, dehogy! A képzőművész mama és a fogorvos pap épp­úgy kétségbeesetten törekszik a harmóniára, mint 14 éves lányuk, Vic. És semmivel sem ügyesebben. Vic anyja például akkor csalja meg a férjét, újabb, ez­úttal önmaga állította akadállyal odázva el a kibékülés lehetőségét, amikor férje már megbánta — és le is vezekel­te — saját félrelépését. A férfi, aki rövid időre a feleség szeretője lesz, melles­leg Vic tanára. Ám e forgatókönyvírói megoldás alapján hiba volna azt hinni, hogy a film didaktikusán figyelmez­tet a felnőttek felelősségére. A film legvégén, amikor a ked­vesével önfeledten táncoló kislány szeme váratlanul „meg­akad” a házibuliba újonnan érkező szépfiún, kimerevedik a kép. Értelmezhetnénk ezt is úgy, hogy lám ez a szülői rosszpélda következménye. Mégsem tartom valószínűnek, hogy csupán erről lenne szó, hiszen azt tartjuk természe­tesnek, ha a tizenévesek érzelmei változnak. Azt szoktuk mondani, hogy ez így egészséges. De mit mondjunk önma­gunknak. ..? Ha a filmbéli házaspár konfliktusa tipikusnak tekinthető — márpedig sajnos annak —, akkor félő, hogy tudomásul kell vennünk, amit persze nem volna szabad, hogy tudni­illik „C’ est la vie” —, ilyen az élet. Hogy — tisztelet a kivételnek — felnőttkorban sem tudjuk fegyelmezni érzel­meinket, hogy felnőttként is alkalmatlanok vagyunk kap­csolataink „tisztán tartására”, az amúgy hőn áhított har­mónia őrzésére, aminek pedig alapfeltétele a bizalom és a hűség. Pinoteau iskolapéldája persze „csak” a végeredményt illetően léhangoló. Maga a film derűs és kacagtató, azaz a szó legnemesebb értelmében szórakoztató. A kiváló gyer­mekszínészek közül kétségkívül kiemelkedik a főszereplőt alakító Sophie Marceau, aki mára az egyik első számú francia filmsztár lett. (A „Házibuli” 1980-ban készült.) 0 felnőtt színészek közül külön említést érdemel a kissé bohém, de bölcs dédnagymamát alakító Denise Grey. Már csak azért is, mert a rendező valójában az ő szemével, tehát „felülről” láttatja a gyerekek és szülők „bulijait”. Szkepszise azt sugallja, hogy az egészet nem szabad na­gyon komolyan venni. Hajlamosak vagyunk igazat adni neki, hisz’, hogyan is vehetnénk komolyan konfliktusain­kat, ha — legalábbis a szerelem dolgában — ifjak-véneki egyazon cipőben járunk. Gyerekcipőben. Pintér Károly ii KOSSUTH RADIO: 8.20: Fiatalok a seregben 8.50: Radios József népi zenekara játszik 9.30: Eső, eső, essél 9.50: Lottősorsolás 10.05: ........ részeg virágok é s darázsszó. . (Ism.) 10.10: Nyitnikék 10.40: Francia kórusmuzsika 11.00: A boldogság 12.30: Ki nyer ma 12.45: Major Ottó: Egy nemzet férfikora. Könyvszemle 12.55: A zene is összeköt. 14.10: Húszas stúdió. A usariveri vadász 15.17: Sugár Rezső műveiből 16.05: Pinocchio. I. rész 16.58: Hanglemez—MK 17.00: Duplaszaltó 17.25: Operettslágerek 19.15: Az Állami Népi Együttes műsorából 19.51: „Szép életem lobogj, lobogj tovább.. *0.51: A zenéről 22.20: Tíz pero külpolitika 22.30: Igen is, nem Is. 23.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 0.10: A Svájci Olasz Rádió énekkara Marenzio- madrigálokat énekel PETŐFI RADIO: 8.05: Romberg operettjeiből 8.50: Tíz pero külpolitika. (Ism.) 8 JMÖGRÁD — 1985. március 29., péntek 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: Fúvósátiratok 12.25: Édes anyanyelvűnk. (Ism.) 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak 19.05: Tudósítás a súlyemelő Pannónia Kupáról 19.10: A Fiataloknak folytatása 19.55: Egészségünkért! 20.05: Budapesti tavaszi fesztivál 21.05: Rádiószínház 22.13: Az élő népdal. (Ism.) 22.23: Forró pillanatok 23.20: Lehár Ferenc saját műveit vezényli 23.39: Külföldről érkezett 24.on: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tarta­lomból: Az OTP a fiatal házaso­kért — Gyógytorna gyerekeknek — Szolgáltatások a városkörnyé­ki községekben. — Uj könyvek­ről. Programajánlat.) Szerkesztő: Nagy István. 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 7.50: Tv-torna (ism.) 7.55: Iskolatévé (Világnézet) 8.35: Német nyelv 8.55: Környezetismeret (ált. isk. alsó tagozat) 9.20: Kamera 9.50: Lottósorsolás 10.00: Nem gyerekjáték! 16.20: Hírek 16.25:.összefüggések IX/6. (ism.) 17.20: Sztárok randevúja 17.50: Képújság 17.55: Reklám 18.00: Kalendárium 19.00: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó <0.00: Esti Kornél éneke Emlékezés a 100 éve szüle­tett Kosztolányi Dezsőre 20.50: Derrick Gitárszóló Marga­rétának. 21.55: Tv-híradó 3« 22.05; tíimnuss 2. MŰSOR: 17.45: Képújság 17.50: Természetbarát 18.10: Csali 18.20: Don Quijote. XXXIX/M. 18.45: Csörgősipka. X/l. rész (ism.) 19.00: Keresztkérdés 19.30: Indiai útinapló (ism.) 20.00: Péntek esti randevú 21.00: Tv-híradó 2. 21.10: Pannónia Kupa nemzetközi súlyemelőverseny 21.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA# 19.30: Tv-hlradó 20.00: A cápák. 2. rész. (Ism.) 20.30: Winnetou. 5. rész 21.25: Galashow 22.40: Hírek 22.50: Kényszerzubbony 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Zenés rajzfilm­összeállítás 31.00; Jiri Wolker verseiből 21.30: Időszerű események 21.56: Idő járás jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Ritmusok (Ism.) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6-tól: Kelly hősei I—II. Színes, szinkronizált ame­rikai háborús kalandfilm. Este 10-től: Valdez jön. Amerikai film. NAPKÖZIS MOZI: Robin Hood nyila. — Kohász: Fél 4-től: Sze­líd motorosok (16). Színes USA film — Balassagyarmati Madách! Háromnegyed 6 és 8-tól: Napfi­vér, Holdnővér. Angol—olasz film. TSKOLAMOZI: Sivatagban, őserdőben I—II. — Pásztói Mátra! Házibuli. Színes francia filmvíg- iáték. — Szécsényi Rákóczi: A vörös grófnő I—II. Színes ma­gyar történelmi film. — Rétság: A szerelem csaodája. Színes, szinkronizált mexikói film. ME­SEMOZI: Veronika visszatér. — Érsekvadkert: Yerma (14). Színes magyar—NSZK-beli film. — Nagv- !óc: Aranyoskám (14) Színes, szinkronizál* amerikai filmvígjá^ tek* ¥

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom