Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-13 / 60. szám
Kezdeményezőkészség—életforma A személyi számítógépek megismerésének igénye egyaránt jelentkezik gyermekeknél és felnőtteknél. A rétsági Asztalos János Művelődési Központban is különböző korosztályok számára biztosítanak lehetőséget az új berendezések bemutatására, használatuk elsajátítására. Felső képünkön felnőttek számára szervezett tanfolyamot vezet Rusói Gyula számítástechnikai folyamatszervező, a személyi számítógéppel a helyi és környékbeli üzemek, intézmények dolgozói ismerkednek. Alsó képünkön az úttörőklub tagjainak mutatja be játékos formában a készülék sokoldalú alkalmazhatóságát Pfaff László, a művelődési központ munkatársa. —kulcsár— U ömóró berendezés iff hasznos kooperáció Sokat olvasunk mostanság a Nógrádi Szénbányák megújhodáséról. ' melyet elsösor-- ban a technikai színvonal emelésével próbálnak megvalósítani. A vállalat vezetése úgy döntött: a rendkívüli nehéz anyagi helyzete ellenére is szükség van a fejlesztésre, hogy a jövőben is biztos munkát, megélhetést nyújtson megközelítőleg 6 ezer dolgozójának. Egy gépi beruházás általában nagy kockázat, s nem árt, ha alapos mérlegelés dönti el a beszerzési forrást. Így történt ez a Hemscheidt nyugatnémet céggel történt szerződés esetében is. A kánvási bánya különleges geológiai viszonyai indokolták az újfajta önjáró berendezésnek a kifejlesztését, kooperációban a tőkéspartnerrel. A nagy hírű cég szállítja a hidraulikus részelemeket, a Kisterenyei Vállalkozási Üzem az acél- szerkezetet gyártja. Ezzel a megoldással jelentős devizát takarít meg. A berendezés többi egységét lengyel és szovjet gépek alkotják majd, míg a vezérlőpultot egy másik nyugatnémet vállalattól szerzik be. Lőrincz János, termelési osztályvezető részt vett a tárgyalásokon. — Mindenképpen valutát szerettünk volna megtakarítani, ezért kértük fel a Hemscheidt vezetőit a kooperációra. Megtervezték számunkra a gyártás feltételeit, kikötve a magas színvonalú minőséget. Tréfásan megjegyezték: ha a Tissen cég (nagy nevű vállalat) a Volkswagen, akkor mi vagyunk a Mercedes. Ehhez tartjuk magunkat, még akkor is, ha a gyártás során akad egy-két probléma — mondja. H a csak a szigorodó közgazdasági szabályozók kényszerítenék ki a vezetőktől az előnyös változást, az erre irányuló, ezt kikövetelő kezdeményezést, akkor az igen kevés volna a tartalmában gazdagodó, és formájában is több tekintetben megújuló új, eddig nem, vagy kevésbé ismert gazdasági követelményrendszer megismeréséhez, megértéséhez, az ahhoz való gyors igazodáshoz, a sokat hangoztatott, több variációs gondolkodásnak életformává történő átalakításához. A kezdeményezés kiváltó okaként szerepelhet még a másokhoz, a legjobbakhoz, a bel- és külföldi yetélytársakhoz, konkurenciákhoz való megmérettetés igénye. Emellett sok egyéb objektív és szubjektív tényező is ösztönözheti kisebb vagy nagyobb formában a gazdálkodás különböző posztjain álló vezetőket. Hogy miért szükséges ezt a fontos vezetői tulajdonságot életformává, tenni, azt a magunk mögött hagyott nehézségekkel teli, kritikus időszak komoly erőfeszítésekkel kivívott eredményei bizonyítják, amikor sokszor máról holnapra oly módon változtak meg a külpiaci értékelés és fizetés feltételei, hogy sokszor még gondolatban sem tudtuk követni, nem beszélve a kivédés ellen- súlyozására irányuló gyors, és időbeni módszerek megtalálásáról. Ennek kapcsán akadnak olyanok, akik azt mondják: talán -jó, hogy bekövetkeztek a nehéz esztendők, mert jótékony hatással voltak a korábban oly gyakran hangoztatott, de igen nehezen beinduló kezdeményezések kibontakoztatására, létjogosultságának, fontosságának gyakorlati visszaigazolására Bár ebben az időszakban is voltak olyan termelő-gazdálkodó egységek, ahol a kisebb- nagyobb beosztásokban tevékenykedő gazdasági szakemberek, irányítók a szűkre- szabott lehetőségek határain belül is tanúsították, hogy nem hajlandók elkén.yelmesed- ni, mert ez az állapot minden tekintetben leszerel, visszahúzza a tempóváltáshoz nélkülözhetetlen, többre is képes készenléti állapotot. Vállalták a kezdeményezéssel járó buktatókat, kudarcokat, sikertelenségeket, de legtöbb esetben kezdeményezéseik előnyét, annak ellenére, hogy a nyereségből nem részesültek kellőképpen. Ma már egyre több és jó példa tanúsítja, hogy az alkotást kibontakoztató kezdeményezőkészség egy folyamat, amely egyre bővül, szélesedik, tempósabbá válik. Részben külső, részben pedig a belső követelmények miatt. Kívülről az élénkülés különböző előnyös hatását azért nem érezzük, mert nem ott és azokban az országokban és termékekben jelentkezik, amivel mi rendelkezünk. Ráadásul a diszkriminatív intézkedések és a kegyetlen konkurrenciaharc továbbra is a sokirányú kezdeményezőkészség fenntartását, gazdagítását követeli meg. Ezzel egy időben belső egyensúlyi, pénzügyi helyzetünk fenntartása is újabb pénzt fakasztó, jövedelmet növelő kezdeményezések sokaságát követeli meg mind a termelésben, mind a gazdálkodásban. Hogy lehetett a nehéz időszakban, a szűkös beruházási lehetőségek mellett, a megzabolázott importgazdálkodás feltételei közepette, az egész gazdaságot átfogó, szigorodó közgazdasági szabályozók stb. mellett fejlődni, azt kezdeményező vállalataink, gyáraNagy figyelmet igényel a hegesztés — bp — A béklyóként szorító tervteljesítés hatalmas feladatokat ró az üzem dolgozóira. Ezt leginkább Ködmön István részlegvezető szavai jellemzik : — A sorozatgyártás január közepén kezdődött. Alapvető gondunk, hogy az üzemre szóló technológia kidolgozása késik. Szintén késve érkeztek egyes nélkülözhetetlen kézi- szerszámok, a gázpalackok beszerzése sem folyamatos. Másik problémánk a létszám- hiány, ezért több műveletet külső céggel végeztetünk bérmunkában. Tervezzük azt is, hogy a létszámgondot —, mely elsősorban hegesztő- és lakatosszakmában jelentkezik — több vállalat bevonásával oldjuk meg. A gazdaságossági mutatót csak akkor tudjuk tartani, ha növeljük a hegesztési sebességet — magyarázza, majd hozzáteszi: — Míg a próbadarab legyártása 4000 üzemórát vett igénybe, a sorozatgyártás során ezt az időt 1200—1500 órára kell csökkentenünk. A határidő sürget, s a gyártás egyelőre a „szépség” rovására történik. Reménykedünk azonban, hogy kisgépeink korszerűsitésével, a folyamatos gázpalackellátással, az idejében történő terv- módosítással és a kooperációs partnerek pontos munkájával sikerül megbirkózni az évi 60 darabos gyártással. A kányási rekonstrukció tehát függ a kisterenyeiek munkájától, a bányafejlesztés pedig a lakosság szénellátását javítja. A logikus összefüggés arra ösztönözze az érdekelteket, hogy a lehetőségekhez képest tegyenek meg mindent az új Hemscheidt önjáró mielőbbi megvalósításáért. T. Németh László Páratlan tükör autóra Az autó oldaltükrének párátlanítására és jégteleníté- sére egy angbl cég nagyon olcsó megoldást dolgozott ki. Ez a tükröző ezüstréteg vezetőképességét hasznosítja a tükör tisztán tartására. Felhasználható hozzá minden szokványos jükörüveg. Ennek tükröző fémrétegébe úgy maratnak vékony réseket, hogy a megmaradt fémréteg a villamos áram számára szalagot képezzen. A szalag két végpontját a gépkocsi akkumulátorához csatlakoztatják. Az üveg és a tükröző ezüstréteg szoros kapcsolatának köszönhetően a melegítés csak nagyon kevés áramot fogyaszt. Az osztásvonalak helyének módosításával tág határok között változtatható a párátlanítás gyorsasága. A legjobb minőségű ilyen tükörről mínusz 20 C-fokos hidegben a jég négy perc alatt tökéletesen leolvad. ink, üzemeink tanúsítják. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a kislépések, kis lehetőségek taktikájának megfelelően folyt a fejlesztői munka. A Romhányi Építési és Kerámiagyárban a külföldi igényeket jól visszatükröző, divatos csempék készültek, ugyanakkor korszerűsödött a műszaki, technikai színvonal. A salgótarjáni síküveggyárban lezajlott nagy rekonstrukciós folyamat új termékek sokaságát hozta létre. A Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál osztrák licenc alapján növekedett ugrásszerűen a tőkésexport. A Salgótarjáni Ruhagyár minden évben képes volt mind a tőkés-, mind a szocialista piacon megújulni. Az itteni verték sem fogadták tapssal, kitörő örömmel megnövekedett követelmények teljesítését kikényszerítő intézkedéseket, de sohasem azzal kezdték, hogy nem tudjuk megvalósítani, hanem azzal, mit kell tenni, miként lehet megtalálni a legjobb megoldásokat, milyen országos és megyei programokhoz kapcsolódjanak, milyen új együttműködési formákat keressenek bent a gyárban, és gyáron kívül, miként korszerűsítsék, illetve a kezdéményezések fokozásának szolgálatába állítsák szervezeti és érdekeltségi rendszerüket. A kezdeményezést visszafogó szubjektív okok mellett objektívek is fellelhetők megyénkben. Ugyanis a gyárakat és gyáregységeket irányító budapesti központok, a ki- sebb-nagyobb mozgástér bővítése ellenére, a kollektívákat ma, még jórészt csak az ő elképzeléseik jó végrehajtására, az általuk kikiáltott, kezdeményezést nemigen segítő, szervezeti és ösztönzési módszerek alkalmazására készteti. Az igazsághoz tartozik, hogy néhány budapesti vállalatnál az előbb említett állóvizet bizonyos fokú megmozdulás jellemzi. Ez történt a Páva Ruhagyárnál. A budapesti központ a nagykorúsítással együtt át- ruházala a kollektívára a felelősséget. Éreztette velük azt a követelményrendszert, amelyet az állam a nagyvállalattal szemben előírt. Az Ipoly Bútorgyár szécsényi bútorgyártó részlegének leányvállalattá történő előléptetése, a Budapesti Harisnyagyár nagy- bátonyi gyárának ugyancsak leányvállalatként történő működtetése újabb lehetőségeket kínál a mindenoldalú kezdeményezésre, ugyanakkor megköveteli a hatékony, eredményes gazdálkodást, a kollektíva jövedelemtermelő képességének növelését. Az előbbi változások jó irányban hadat üzentek a korábban kialakult kényelmes álláspontnak, a kezdeményezőkészség visszafogásának. M ivel a népgazdaság középtávú terve is több variációban készül, s ehhez kapcsolódnak majd a kívánatos kezdeményezést fokozó, újabbakat kiváltó intézkedések is, megyénk vállalatai, gyárai, üzemei csak akkor lesznek képesek tovább fejlődni, gyarapodni, ha sohasem egy, hanem többvariációs megoldásban gondolkodnak, ennek megfelelően tartják karban, megfelelő lendületben, hőfokon azt a kezdeményezőképességet. -készséget, amely nélkülözhetetlen életforma a vállalatok fejlődése érdekében, a soron következő új előírások sikeres megvalósításában. Kenyérsütés minden áron... A gyár bejáratához akkor értem, amikor a város már aludni készült. Este 10 órakor mentünk be Hracki István művezetővel a kémén- césterembe. Itt most kezdett ébredni az üzem. Az asszonyok már serényen dolgoztak, nyers kifliket raktak fémtálcákra. Az éjszakás vezető irodájának ablakából csodáltam az itt dolgozók félelmetes gyorsaságát, amig kísérőm átöltözött és együtt indultunk el az üzemrészbe, az esti szokásos ellenőrzésre. — Édesapám is pék volt — kezdett mesélni — és annak az apja is. Volt egy kis péksége a családnak. Már fiatal koromban is besegítettem, hamar megszerettem ezt a munkát, s a polgári iskola elvégzése után péknek tanultam. 1943-ban szabadultam, azóta dolgozom ebben a szakmában. A baglyasi gyárral 25 éves a munkakapcsolatom. — Az elmúlt évek alatt rengeteget változott ez a szakma... — Igen, ez így van. Én magam is dolgoztam kézi vetésű kemencén. — Melyik áll közelebb magához, a régi vagy az új típusú termelés? — Régen a pék maga dagasztotta, gyúrta, formázta, sütötte a süteményeket. Végig a szeme előtt volt a munkája. Ma már — a gépek korszakában — csoportmunkáról beszélhetünk. Mindenkinek helyt kell állni a munkahelyén és akkor tetszetős, finom lesz az áru. Az egyetlen baja talán csak az, hogy mind egyforma, — mondta és rámutatott a kemencéből szalagon előbukkanó kiflire. — Szinte hihetetlen, hogy egy maroknyi ember — körülbelül húszán dolgoznak itt — lát el egy ekkora várost kenyérrel. — Nemcsak kenyérrel és nemcsak ezt a várost. Ebben az üzemrészben készítünk éjjel kiflit is, itt sütik az alföldi kenyeret, amit reggel Festre szállítanak és ugyancsak reggel kerül sor a környező települések kenyérrendelésének elszállítására is. A délutános műszak készíti a túrós batyut, kakaós csigát, tepertős pogácsát, lekváros buktát, kalácsot. A legújabb termékünk pedig a tortalap. — Ezek szerint teljes a létszám? — Sajnos nem. Komoly munkaerőgondjaink vannak. Kevés a szakmunkás és ingadozik a betanított és segédmunkások száma is. — Ön szerint mi ennek az oka? — A kényelmetlen munkaidőrend, az hogy a nyolc óra helyett tízet dolgozunk. Ráadásnak itt van az éjszakai műszak. A szabadnapokat sem tudjuk mindig kiadni. — Milyen a munkahelyi légkör? — A munka javát végző dolgozók állandóak. Ügyes munkások, lehet számítani rájuk. Igyekeznek egymás kezére dolgozni, betanítják az újonnan érkezőket. — Aki csokoládégyárban dolgozik, nem szereti az édességet. ön kedveli a kenyeret? — Különösen az itt készült kétkilós alföldit... — Létezik olyan, pékségben készülő különlegesség, ami a kedvenc ételei közétartozik? — Imádom a lángost. Regen itt sütöttünk nagy fokhagymás, sonkás lángosokatj Ma már erre nincs idő. — Mit csinál szabad idejében? — Van egy kiskertem Somlyón. Kertészkedem. — Idén belölti a hatvanadik életévét. Elmegy nyugdíjba? — Igen, azt hiszem. Bár nemrég beszélgettem a munkatársaimmal arról, hogy aki még jól bírja a munkát, ne menjen el nyugdíjba csak azért, mert 60 éves... És én még tudok dolgozni. Elszaladt az idő. Pirkad, mikor elindulhatok a város felé. A kapuban furgonok motorzaja jelzi, hogy ismét elkezdődik egy új nap. Viszik a város üzleteibe a frss kenyeret. Vankó Magdolna NÖGRÄD — 1985. március .13., szerda ■ Számítógép különböző korosztályoknak Venesz Károly j
