Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

fl Magyar Szocialista Munkáspárt XI!!. kongresszusának határozata A gazdasági építőmunka Életszínvonal, életkörülmények. T (Folytatás az 1. oldalról) 1. A következő években élénkíteni kell ■ gazdasági fejlődést. Olyan megalapo­zott növekedést kell elérni, amely lehe­tővé teszi az egyensúly további javítá­sát, a népgazdaság anyagi-műszaki alap­jainak fokozatos és széles körű megújí­tását, a népjólét emelését.' A VII. ötéves tervidőszak legfontosabb gazdaságpolitikai célja, hogy az intenzív fejlődést a termelési folyamat minden elemére kiterjesszük. Fokozni kell a gaz­daság jövedelemtermelő képességét. Meg kell gyorsítani a termelési szerkezet átala­kítását. Alapkövetelmény, hogy a termé­kek minősége javuljon, és a műszaki- technikai szint fokozatosan közelítsen a nemzetközi élvonalhoz. A jövedelmező gazdálkodás legyen a cselekvés általános normája. Javítani kell a munka szervezettségét, fegyelmét, kulturáltságát, a gazdálkodó szervezetek alkalmazkodóképességét és vállalkozó­készségét, a vállalatok közötti együttmű­ködést. 2. Meg kell gyorsítani a műszaki fej­lesztést, az érdekeltség fokozásával is nö­velni kell eredményességét. Mindenek­előtt néhány kiemelt területre célszerű összpontosítani anyagi és szellemi erő­forrásaink jelentős részét: az elektroni­ka, az automatizálás és a robottechnika fejlesztésére; a korszerű termelésszerve, zési módszerek alkalmazására; a mezőgaz­daságban és az élelmiszeriparban jól al­kalmazható gépek, berendezések, vegy­ipari termékek gyártására; a biotech­nológiai eljárások kifejlesztésére és al­kalmazására; természeti kincseink komp­lex gazdaságos hasznosítására; nyers­anyagot megtakarító technológiák be­vezetésér». Következetesen folytatni kell az energiatakarékosságra, a hul­ladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosítására kidolgozott központi prog­ramok végrehajtását. A vállalatokat és a műszak# szakem­bereket ösztönözzük jobban a tudomá­nyos eredmények és hasznos újítások gyorsabb alkalmazására, a korszerű tech­nológiák és munkaszervezési módszerek bevezetésére. Bővüljön lendületesebben a gazdaságosan előállítható termékek gyár­tása. Gyökeres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tartósan veszteséges ter­melés gazdaságossá tételében, illetve korlátozásában. Növekedjen a beruházásokra fordított feszegek aránya. 3. Az ipar dinamikus fejlődése meg­követel! a műszaki haladás további le­hetőségeinek feltárását, az erőteljes tech­nológiai korszerűsítést, új termékek gyors kifejlesztését, a versenyképesség fokozá­sát, a munkaerő, a szaktudás és az esz­közök jobb felhasználását, a fajlagos anyag- és energiaráfordítás csökkentését. Az ipar irányítói a jelentősebb célok kiemelésével, a nemzetközi együttműkö­dés szervezésével, állami akcióprogra­mok kidolgozásával segítsék a hatéko­nyan működő vállalatok gyorsabb fejlő­dését, a gazdaságtalan termelés vissza­szorítását. Az ipari szövetkezetek iparpolitikánk­kal összhangban fejlesszék termelésüket. Vállaljanak nagyobb részt a hazai terme­lői keresletnek és a lakosság igényeinek kielégítésében, az export bővítésében. Az építő- és építőanyag-ipar a munka »zervezettségének és minőségének javítá­sával emelje gazdálkodásának színvona­lát, alkalmazkodjon jobban az igényekhez. Fontos követelmény az építési — külö­nösen a lakásépítési — költségek növe­kedésének mérséklés« és a határidők megtartása. 4. Folytatjuk agrárpolitikánkat. A me­zőgazdaság és az élelmiszeripar továbbra Is gondoskodjon a lakosság élelmiszer- ellátásáról, és járuljon hozzá az export bővítéséhez. Ez megköveteli összehangolt fejlesztésüket, termelésüknek a kereslet­hez jobban igazodó növelését. Mezőgaz­daságunk a hozamok növelésével és a fajlagos ráfordítások csökkentésével fo­kozza jövedelmezőségét. Tovább kell ja­vítani a termelés anyagi-műszaki felté­teleit. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok meghatározó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fejlődésében. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a kedvezőtlen természeti adottságú üzemek gazdálkodása eredményesebbé váljon. A termelési és értékesítési biztonság növe­lésével ösztönözni kell a háztáji és kise­gítő gazdaságok termelésének bővítését. Az élelmiszeripar fejlesztésében a nem­zetközi versenyképesseg és a gazdaságos­ság növelése legyen irányadó. Bővíteni kell a tároló-, a hűtő-, a raktárkapacitást és a csomagolóanyag-gyártást. Rugalma­sabb, jobb értékesítési rendszerre van szükség, a termelők szélesítsék külpiaci kapcsolataikat. 5. A vízgazdálkodásban a fő feladat az igények jobb kielégítése, a vizeinkkel való takarékoskodás, a minőségvédelem és a lakosság ellátása egészséges ivóvízzel. Na­gyobb figyelmet kell fordítani a csator­názásra és a szennyvíztisztításra. fi. Több figyelmet kell fordítani a ter­mészeti környezet, a termőföld megóvá­sára, az erdőgazdálkodásra, a levegő tisz­taságának és a víz minőségének javításá­ra, valamint a hulladékok csökkentésére. 7. A közlekedés fejlesztése tartson lé­pést a termelés növekedésével, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok bővülésével, a lakosság szükségleteivel. A vasúti és a közúti közlekedést tegyék kulturáltabbá, emeljék a szolgáltatások színvonalát. Az áruszállításban növelni kell a gaz­daságosságot, mérsékelni az energiafel­használást. A személyszállításban tovább­ra is kapjon elsőbbséget a tömegközleke­dés, folytatódjon a fővárosi metró építé­se. A személygépkocsi-állomány a népgaz­daság lehetőségeivel összhangban bővül­jön. Kiemelt feladatnak kell tekinteni a távközlés, a telefonhálózat gyorsabb fej­lesztését. 8. Hazánk természeti-gazdasági adottsá­gai, társadalmi és gazdasági érdekeink szükségessé teszik, hogy fokozzuk részvé­telünket a nemzetközi munkamegosztás­ban. Nemzetközi kapcsolatainkban to­vábbra is meghatározó szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A jövőben is a Szovjetunió lesz legfonto­sabb külkereskedelmi partnerünk. To­vább kívánjuk bővíteni gazdasági együtt­működésünket minden szocialista ország­gal. Tevékenyen közreműködünk a KGST 1984. évi felső szintű értekezletén elfoga­dott program megvalósításában. A fejlett tőkésországokkal a kölcsönös előnyök alapján bővítjük gazdasági kap­csolatainkat. A fejlődő országokkal folytatott gazda­sági kapcsolatainkban az áruforgalom nö­velése mellett szorgalmazzuk a kölcsönö­sen előnyös termelési, műszaki-tudomá­nyos együttműködést. 9. A gazdaságirányítás továbbfejleszté­sével el kell érni, hogy a tervezés, a sza­bályozás, valamint a szervezeti és intéz­ményi rendszer korszerűsítése révén ja­vuljon a központi állami irányítás, növe­kedjen a vállalatok önállósága, felelős­sége, kezdeményezőképessége, fejlődiön a vállalkozói magatartás. Az új vállalatve­zetési formákkal fokozottan vonjuk be a dolgozókat az irányításba. A gazdaságirányítás fontos feladata az áraknak társadalmi és gazdasági céljaink­kal összehangolt alakítása, ellenőrzése..A termelői árak fejezzék ki a társadalmilag indokolt ráfordításokat, és ne legyen rá mód, hogy a gazdaságtalan termelés, a hanyag munka költségeit a fogyasztókra hárítsák. A fogyasztói áraknak a termelői árak­hoz kell igazodniuk és csak a társada­lom- és szociálpoliltikai szempontból fon­tos területeken indokolt az árak állami támogatása. Ugyanakkor ki kell dolgozni az árnövekedés mérséklésének hatékony módszereit, hogy az árszínvonal emelke­dése társadalmilag elviselhető mértékű legyen. Gazdaságpolitikai feladataink megoldá­sában meghatározó szerepük van a szo­cialista nagyüzemeknek. El kell érnünk, hogy a népgazdaság minden területén nyereségesen, korszerűen gazdálkodó, jól szervezett és irányított, versenyképes ál­lami vállalatok és szövetkezetek működ­jenek. A mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztá­si és értékesítési, a takarék-, valamint a lakásszövetkezetek szolgálják jobban tag­ságuk érdekeit, tökéletesítsék demokrati­kus működési mechanizmusukat, erősít­sék a tagok személyes és anyagi közremű­ködését, tulajdonosi érdekeltségét. A jövőben is támogatjuk az olyan ki­egészítő és kisegítő gazdasági tevékeny­séget, amely beilleszkedik a szocialista gazdálkodás rendszerébe. Az itt tapasztal­ható kedvezőtlen jelenségeket meg kell szüntetni és el kell érni, hogy a személyi jövedelmek a teljesíményekkel arányo­sak legyenek. A szocialista munkaverseny- és brigád- mozgalom elsősorban a munkahelyi fel­adatok eredményes megoldásával, a tar­talékok feltárásával, a termékek minősé­gének javításával járuljon hozzá a nép­gazdaság intenzív fejlesztésének gyorsabb kibontakoztatásához. A párt alapvető feladata a gazdaságpo­litika meghatározása, érvényesítése és végrehajtásának ellenőrzése. A pártszer­vezetek a gazdaságpolitikai célok helyi megvalósítását segítsék és ellenőrizzek, mozgósítsak a dolgozókat. szociálpolitika 1. A következő tervidőszakban a nép­gazdaság jövedelemtermelő képességének fokozásával, a gazdasági fejlődés élénkí­tésével, hatékony gazdálkodással, a telje­sítmények növelésével, a munkaidő jobb kihasználásával, a munkafegyelem javítá­sával meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emelkedését. Növekedjen a la­kosság fogyasztása, javuljanak az élet- és munkakörülmények, bővüljön az áruellá­tás, a szolgáltatások jobban elégítsék ki az igényeket. A jövedelmi viszonyok továbbfejleszté­se szolgálja jobban az eredményesebb munkára ösztönzést, a népgazdaság lehe­tőségeivel összhangban álló szociális gon­doskodást. a társadalmi igazságosságot. A lakosság jövedelmének növekedésén belül — az alapvető szociális ellátás sérelme nélkül — a munkából származó jövedel­mekre kell nagyobb figyelmet fordítani. Javítani kell a gyermekes családok, a kis nyugdíjból élők, a fiatal házasok helyze­tén. Fontos feladat az életszínvonal- és szociálpolitika hosszabb távra szóló kon­cepciójának kidolgozása. 2. A kollektívák és az egyének jövedel­mében jobban tükröződjön a teljesítmé­nyek növekvő gazdasági és társadalmi ér­téke. A bérek, a keresetek, a munkából származó jövedelmek az eddiginél jobban fejezzék ki a teljesítményekben levő kü­lönbségeket. a munka társadalmi hasznos­ságát. Az életszínvonal emelkedésében a főmunkaidőben szerzett kereset legyen a meghatározó. 3. A munkaerő hatékony foglalkoztatá­sa elsősorban a vállalatok feladata. A munkához való jognak együtt kell járnia a vállalt kötelezettségek teljesítésével, a lelkiismeretes, gondos, fegyelmezett mun­kával. A dolgozók szervezett átcsoporto­sításában, átképzésében, az ezzel járó fel­adatok megoldásában növekszik az álla­mi irányító szervek és a helyi tanácsok szerepe. A gazdasági feltételek megteremtésével a 40 órás munkahét széles körű beveze­tése a feladat. 4. Társadalmi juttatási rendszerünket — alapvető vívmányait megőrizve —‘ job­ban összhangba kell hozni anyagi lehe­tőségeinkkel és fokozol tan kell érvénye­síteni a rászorultság elvét, a társadalmi igazságosságot. Az egyes juttatások, szol­gáltatások jobban igazodjanak a szociális és jövedelmi helyzethez. A gyermeknevelés költségeihez való ál­lami hozzájárulás arányát fokozatos? növelni kell. Meg kell könnyíteni a csa­ládalapító fiatalok lakáshoz jutását. Mér­sékelni kell a családok szociális és anya­gi helyzetéből adódó esélykülönbségeket és javítani az önálló életkezdés alapfel­tételeit. A több tekintetben hátrányos helyzetű családok életfeltételeinek javítása átfogó foglalkoztatási, kulturális, egészségügyi és szociális feladat. Az időskorúak létbiztonságának erősí­tése érdekében csökkenteni szükséges a nyugdíjrendszer egyenetlenségeit. Célunk az, hogy a szükséges pénzügyi fedezet megteremtésével emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan elérjük a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. 5. Emelni kell a szolgáltatások színvo­nalát. bővíteni és korszerűsíteni a keres­kedelmi hálózatot. Fenn kell tartani a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, ja­vítani az áruellátást. Figyelembe kell venni az olcsóbb fogyasztási cikkek irán­ti növekvő igényeket is. Fokozódjon a fogyasztók érdekvédelme. Fejleszteni és bővíteni kell a lakossá­got szolgáló nem termelő beruházásokat. A város- és községpolitikai célok között kerüljön első helyre a lakosság legszé­lesebb körét érintő alapszükségletek mi­nél teljesebb kielégítése. A megvalósí­tásban növelni kell a tanácsok felelőssé­gét. a lakosság érdekeltségét és részvé­telét. 6. Különösen fontos társadalompoliti­kai feladat a lakáshelyzet további javí­tása, a második 15 éves lakásépítési program fő céljainak elérése. Az állami bérlakások építésének arányát növelni kell. A lakáshoz jutás fő formája tovább­ra is a személyi tulajdonú lakások épí­tése. vásárlása legyen. A lakáshoz jutás feltételeinek alakításában jobban figve- lembe kell venni a családok közötti anyagi, szociális különbségeket. Az álla­mi lakásépítés és -gazdálkodás tegve le­hetővé, hogy a szociális szempontból leg­inkább rászoruló fiatal házasok, kisjö­vedelműek, nagycsaládosok lakáshoz jus­sanak. A települések lakáshelyzetének javításában növekedjen a tanácsok eaz- dasági önállósága, pénzügyi lehetősége, felelőssége és érdekeltsége. 7. Javítani kell az egészségügyi alan- ellátást. a járó betegek ellátását és a köz­egészségügyi tevékenységet. Növeljük az egészségügyi, intézmények munkájának eredményességét, mérsékeljük az ellátás indokolatlan területi különbségeit. Fej­leszteni szükséges a szociális otthonok hálózatát és bővíteni a házi beteggondo­zás intézményes formáit. 8. A testnevelési és sportmozgalom fő feladata legyen az iskolai testnevelés, a diáksport fejlesztése, a szabad idő kul­turált eltöltésének előmozdítása. Szélesíteni kell a turizmust, bővíteni a szerényebb igényeket kielégítő üdülési, kirándulási lehetőségeket. A nemzetközi turizmus kiterjesztésével táruljunk hoz­zá a kulturális értékek jobb megismeré­séhez, a népek közötti békés kapcsola­tok erősítéséhez. IS. Ideológia, művelődéspolitika, szocialista életmód 1. Az ideológiai munka fejlesztése tár­sadalompolitikai és gazdasági feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele. Sokrétűen és mélyebben kell elemezni társdalmi viszonyainkat, előre kell lépni a szocialista fejlődés hazai és nemzet­közi tapasztalatainak marxista—leninista elméleti általánosításában. Az ideológiai munka reálisan mutas­sa be a szocialista valóságot, állítsa a közgondolkodás középpontjába, hogy az értelmes és tartalmas emberi élet meg­valósítása összefügg a munka megbecsü­lésével, a társadalmi igazságosság érvé­nyesítésével, a dolgozók közösségének társadalmat és egyént formáló szerepé­vel, szocialista és humanista értékeink­kel. Segítse élő a reális nemzeti önisme­ret kialakulását, a nemzeti önbecsülés és a szocialista hazafiság fejlődését. Lépjen fel a nacionalista és kozmopolita néze­tekkel szemben. Ideológiai munkánk segítse elő a szo­cialista fejlődéssel és a világban végbe­menő változásokkal összefüggésben fel­merülő új kérdések marxista—leninista megválaszolását, késedelem nélkül rea­gáljon az elveinket és politikánkat bár­mely oldalról eltorzító nézetekre. Foly­tassa a harcot az imperializmus anti- kommúnista propagandája ellen. A propaganda és a tömegtájékoztatás reális kritikai elemzéssel, illúziók és egy­szerűsítések nélkül mutassa be a tőkés- társadalomban végbemenő folyamatokat. A szocialista és a kapitalista rendszer reális bemutatása MgíUe elő a szociali*­mus melletti meggyőződése« állásfogla­lás erősödését. 2. A korábbinál többet kell tenni a politikai tudat formálásáért. A marxiz­mus— leninizmus oktatása eszméink, vi­lágnézetünk terjesztésével segítse a szo­cialista építőmunka feladatainak megol­dását. Az agitáció adjon meggyőző vá­laszt a dolgozókat foglalkoztató kérdé­sekre, mozgósítson az előttünk álló fel­adatok végrehajtására. Nagy és felelős­ségteljes feladat hárul a televízióra, a rádióra és a sajtóra a párt politikájának megismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a közvélemény formálásában, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés kialakításában. 3. A tudomány művelői bevezethető műszaki kutatási eredményekkel, új technológiai eljárások kifejlesztésével és alkalmazásával járuljanak hozzá a ter­melőmunka színvonalának és hatékony­ságának emeléséhez; vállaljanak részt a döntési lehetőségek változatainak kidol­gozásában; segítsék a kulturált, egészsé­ges emberi élet jobb formálását. Arra kell törekedni, hogy a kutatásra és fej­lesztésre fordítható kiadások a nemzeti jövedelem növekedésénél gyorsabban emelkedjenek. Erősíteni kell a kutatás, a műszaki fejlesztés, a termelés és az ér­tékesítés kapcsolatát. A társadalomtudományok művelőinek elsőrendű feladata korunk legfontosabb kérdéseinek kellő színvonalú elméleti­ideológiai feldolgozása. A párt és az állam VfoluicdM g I. oidalo%4. t III. SM.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom