Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

ö Hétfői magazin... n Hétfői magazin... » Hétfői magazin— n Ismerősfői ismerősig Kövei élmény és fiszlel el — Ahogy mondani szokás: nehezen állt kötélnek. Egyéb­ként is úgy hallom, nagyon szerény, meg, hogy kevés fő­nök fogja vissza ennyire a hangját... — Nézze, ez az alaptermé­szetem. Nem akarok másnak látszani, mint ami vagyok. Ügy gondolom, végzem a munkám becsülettel, ahogyan a sokezer többi ember az élet különböző területein. Egyéb­ként, a szerénvs 'g nem erény. Pedig Márki László 190 centis magassága, mély, ba­riton hangja, határozottsága énpen kiváló alkati feltétel­nek bizonyulna a Dália Ha­risnyagyár "fi 10 dolgozójával szembeni szigorhoz. — Mondom, nem az én módszerem. — veti közbe, fi­noman jelezve, hogy nem olvan könnyű kihozni a sod­rából. — Huszonötödik esz­tendeje dolgozom, úgyneve­zett vezetői beosztásban, je­lenleg mint főmérnök, s be­bizonyosodott számomra, hogy szév szóval jobban célhoz le­het érni. Ez viszont nem je­lenti azt, hoay munkatársa­immal szemben nincsenek szi­gorú elvárásaim. Követelek tőlük, mert tisztelem őket! — ön szerint milyen tu­lajdonságokkal kell rendelkez­nie egy ideális vezetőnek? — A látszatát sem akarom kelteni annak, hogu minta lennek! Ennébként is ezt a kollégáimtól kellene megkér­deznie. A leofovtosabbnak a szakmai hozzáértést tartom., aztán a humánus gondolko­dásmódot. a tfiravilagos meg­ítélést. a következetességet, a fegyelmezettséget... Egy egy­szerű példa: nincs erkölcsi alapom számonkérni munka­társaimtól a késést, ha magam is kések. És nem kérhetek többet tőlük, mint amennyit én is adok. Ügy ■ gondolom, mindig sikerült megtalálni a közös nevezőt. Mióta itt dol­gozok a nagybátonyi haris­nyagyárban, még soha egyet­len munkatársamnak nem ad­tam fegyelmit... Ez a második munkahelye, idestova másfél évtizede lát­ja el a műszaki vezetői teen­dőket. Annak idején — ép­pen huszonöt esztendeje — lakatosként kezdte a munkát, valamely környékbeli üzem­ben, a szabad idejéből áldozva végezte el a műszaki egyete­met. A harisnyagyári cölöp- veréstől kezdve az önálló vál­lalattá alakulásig ott volt minden kisebb-nagyobb meg­mozduláson. Pedig éppenséggel lett volna helye a környéken is bőven. Meglepődik a gondolaton. Hogy ő másutt keresne he­lvet? — Nem vagyok én vándor­madár I— jegyzi meg szelí­den. — Még csak időm sincs ilyesmin morfondírozni, pláne most, hogy leányvállalat let­tünk! — Apropó, leányvállalat, a szó átvitt értelmében is az, hiszen, a dolgozók kilencven százaléka a „gyengébb nem­hez’’ tartozik. — Valóban, ez némiképp más hozzáállást is jelent, pél­dául tekintettel kell lennünk a családi körülményekre. Be­vezettük a lépcsőzetes mun­kakezdést, igyekszünk segíte­ni a fölmerülő gondokon, már amennyire egy nyereségérde­keltségű vállalat ezt megtehe­ti. Talán az egyik legfonto­sabb: a jó kereseti lehetőség biztosítása. Nos, akik ráhaj­tanak, azoknak a borítékjá­ban hat-hat és fél ezer forint is megtalálható. Órájára pillant, elvileg már Pesten kellene lennie valami­lyen üzleti ügyben. Nem si­et, ha már sikerült a zsurna­lisztának rávennie, hogy el­utazás előtt „álljon kötélnek”. Elmondja m,ég, hogy szabad idejét legszívesebben feleségé­vel, s 11 esztendős kisfiával tölti, szeret olvasni, s legfő- képven autót bütykölni. Na, és ki lesz a következő isme­rős? — Koós Istvánt, a kistere, nyel nevelőotthon vezetőjét ajánlanám, már csak azért is, mert nagyon rokonszenves számomra az az emberi és pe­dagógusi elkötelezettség, am elv több száz. .,otthon nélküli” gyerek sorsán segít. Tan ka László ötven perc utón Visszatérés a halálból A négyesztendős Irina Cse- pukojtynak ötven percig nem működött a szíve, a belorusz- sziai Osztrovec város orvo­sainak mégis sikerült meg­menteniük az életét. Valentyin Salkevisc orvos, az orvostudo­mányok kandidátusa szerint ez példa nélküli eset. A kis-_ lány véletlenül a jeges vízbe esett és elsüllyedt. Az ilyen esetekben a szervezet nem kap oxigénutánnótlást. azután leáll a szív. A halál általában négy-öt perc múlva áll be az oxigénhiány miatt. A szerencsétlenül jártat csak a klinikai halál állapotá­ban lehet újraéleszteni és meg­menteni. A megszokott hőmérsékleti körülmények között, az agy energiatartalékai a légzés és a vérkeringés leálltát követő­en 5—6 percen belül kimerül­nek. Ezt követően az emberi szervezet életműködését visz­szaállítani már lehetetlen, mi­vel bizonyos szervek szöveteit visszafordíthatatlan károso­dás éri, elsősorban a köz­ponti idegrendszerben. A tudományos kísérletek azt bizonyítják, hogy a klinikai halál állapotát leginkább a szervezet hirtelen lehűtésével lehet meghosszabbítani. Ala­csony hőmérsékleten jelentő­sen csökken az anyagcsere-fo­lyamatok intenzitása, nő az 'oxigénhiány tűrésének hatá­ra. Minden valószínűség szerint Ira Csepukojtv esetében is ez történt: a jeges vízben gyor­san lehűlt a kislány szerveze­te és ez mérsékelte az oxigén­igényt. lelassult az agy elha­lásának folyamata. Az osztro- veci orvosok szakszerű segít­sége lehetővé tette, hogy a szervezet felmelegedése idején elkerüljék a komplikációkat ég életre keltsék a kislányt, Iskolát terveztetnek Szügyi teendők Jő évet zárt Szügy, Cseszt- ve és Nógrádmarcal közös ta­nácsa tavaly. A nehezebb kö­rülmények között Js biztosítot­ták a iákosság megfelelő el­látását, a kommunális felada­tokat a korábbiakhoz hason­lóan teljesítették. Gyarapították a napközis csoportok számát, s így ma már a tanulók fele részesül kedvezményes ellátásban. Két buszváró is éqült a köz- igazgatási területen, félezer méter járdát fektettek le. Szügyben a Kis-^ Nógrádmar- calban a Sport utca kapott szilárd alapot. Csesztvén befe­jezték. Nógrádmarcalban meg­kezdték, Szügyben pedig foly­tatják a művelődési házak fölújítását. Javítanunk kell azonban az iskolák eszközel­látását, s elmaradt a műem­lékként nyilvántartott körzeti iskola felújítása a tervezettől. Az idén sem lesz kevesebb tennivaló a községek gyara­pításában, mint akár egy esz­tendővel korábban. Népszerű a környéken a székhelyköz­ség, Szügy, hiszen több a tá­volabbról — még Balassa­gyarmatról is — érkező lete­lepülő, mint a helybeli ott­honteremtő. (A tanácsi költ­ségvetésben külön tételként szerepel összeg azoknak a fia­tal házasoknak, és többgyer­mekes családoknak a támoga­tására, akik lakást kívánnak építeni.) Szügyben az építkezésekhez már termőföldet is igénybe kell venni, Csesztvén nyolc telek lesz új lakások helye, Nógrádmarcalban kilencen építkeznek jelenleg is. Az új telkek villanyt kap­nak az idén, de már tervezik a jövendő építkezések helyé­nek energiaellátását iá. Szügyben a Kossuth utca kap szilárd burkolatot, Nóg- rádmarcalban a Petőfi utcát portalanítják végig. A körzeti iskola, a szügyi műemlék épület, felújítás után sem felel meg a korsze­rű oktatás követelményeinek, ezért nyolctantermes iskola építése vált szükségessé. Az idén a tervek elkészíttetésére futja a forintokból, s csak megyei támogatással valósít­hatják meg az intézményt. Ennyit és nem többet — de nem is kevesebbet — tervez­nek az idén elvégezni a há­rom településen. Mindehhez a lakosság összefogására szá­mítanak és nem is véletle­nül. Tavaly a társadalmi munka . értéke személyenként elérte a 2800 forintot! Asztali solarium — magyar kivitelű — már a hazai üzle­tekben is kapható. Napsugár nap nélkül A nyári barnaság már a múlté. Az ősz nyirkossága és a tél hideg lehelete kifehérí­tette bőrünket. S a hamaro­san beköszöntő tavaszi nap­nak is „foga” lesz még. Ho­gyan lehetünk mégis barnák — a kvarclámpa égető és szá­rító sugarai nélkül? — Ha so- lariumot használunk. , Ez a mesterséges napfény sok vitát váltott ki az orvosok és koz­metikusok körében, ami még a mai napig is tart. Haszná­lata előtt érdemes kozmetikus véleményét kikérni. Milyen hatása van a solariumnak? Bőrünk szívesen fogadja su­garait és jók az élettani ha­tásuk. A 8—10 alkalommal végzett besugárzás egyenletes bámulást eredményez. t Bencze A legtökéletesebb típus, az egész testfelületet egyenletesen besugárzó. IfC Londonban bezárta kapuit az IFE ’85., a világ egyik leg­nagyobb nemzetközi élelmi-' szeripari vására, amelyen tía magyar vállalat is képvisel­tette magát. A magyar étel- és italbe­mutató sikeres állomása volt annak az aprólékos tevékeny­ségnek, amelynek alapján a tőkésvilág megismeri élelmi­szercikkeinket. Igen sok üzletember keresi te fel a HUNGEXPO látváJ nyos pavilonját. Az EGERVIN az Egri Bikavér új forgalma­zójaként jelent meg a vásá­ron. Kézzelfogható eredményt tudott felmutatni a Hungaro- fruct és a Magyar Hűtőipar — egy londoni székhelyű, kö­zös magyar—angol vállalat megalapításának véglegesíté­sével. A MONIMPEX angol forgalmazójával, a Coca Cola leányvállalatával a magyar borok forgalmának 15 száza­lékos emelésében állapodott meg. A GENERALIMPEX hagymát, a Hungarofruct sa­vanyúságot adott el — az utóbbit Írországba. A Terim- pex biztató tárgyalásokat kez­dett egy liverpooli céggel da­rabolt marhahús eladásáról. Pénz diákoknak, KlSZ-eseknek Több mint kétmillió-hét-’ százezer forint került az idén a Nógrád megyei Tanács if­júsági alapjába, amelyből ez­úttal is jut az általános és középiskolás diákoknak, KISZ- eseknek, s a többi fiatalok­nak. Űttörőtáborozásra pél­dául 413 ezer forintot költenek, míg a különféle táborok,Idu- bok. programok. üdültetések támogatására több mint más­fél milliót fordítanak. A me­gyei alapon kívül a helyi ta­nácsok is segítik anyagiakkal az ifjúságpolitikai célok meg­valósulását, meghatározott fel­adatokkal. Természetesen, e néhány ezer — ritkábban tíz­ezer — forintos támogatás nem elegendő a gondok meg­oldására, ezért többhelyütt különféle munkálatok vállalá­sával igyekeznek gyarapítani a rendelkezésre álló pénzesz­közöket. . .....................min..... mii Kim....mini...................■■unni.......................................................................... H ALLOA TÓ Mondják már jó ideje, hogy a prímás kicsit neheztel rám. Merthogy írtam volna va­lamit boldogult tévékritikus koromban, ami a magyar nó­tát, népzenét, cigány­zenét érintette és abban le­hetett az, ami szemet szúrt a prímásnak. Nos, azt a vala­mit rossznéven vette tőlem. „Ugyan, mi a fityfenét ír- hattam éppen a nótákról, ci­gányzenéről és éppen én, aki...” Hát igen. Talán itt az ideje, hogy elmondjam — erősen mulatós ember len­nék (voltam talán), ha több okom lenne és ' főként időm meg némi pénzem is e célra. Kedvenc nótám születésem óta a halálról szól „Kék ne- felejts...” ami eleve olyan érvényű bizonyíték, mintha azt mondanám, hogy gyors­úszó bajnokként szereztem vízjártassági bizonyítványt. Már minis. arra bizonyíték, hogy szeretem a nótákat.. De van, más is. Bizonyíték. A Feketeszárú cseresznye kezde­tű nóta, meg a Fráter Loránd- féle szívmelengetők közül a Feketeszem éjszakája, ami tudtommal az .egyetlen ma­gyar nóta, amelynek női fősze­replőjét Zsófinak hívják. Mondta aztán valaki (szí- Bész, zenész, énekes, maga játszott is olyan darabban, amelyben ezt énekelnie kel­lett), hogy A Feketeszem éj­szakája nem Fráter-nóta... Az bizony baj lenne. De ak­kor még választhatnám az Oda van a virágos nyár címűt-kezdetűt. az biztosan, Fráter-zeneköltemény. Mi a fenét írhattam rosz- szat a cigányzenéről, magyar nótáról? Egyáltalán a dalok­ról, műdalokról, bármiről, amikor tőlem, fiatal „akar- nok” koromban, még Seres Rezső is kért verset, más dolog, hogy nem írtam, mert mindig^ mással voltam elfog'- lalva. De ha már itt tartok — egyszer azt mondtam a győri Rába Szálló prímásá­nak — annyi százast kap, ahány Seres-nótát eljátszik! Nem volt igazán jó prímás (igaz, hogy Seres sem igazán magyarnóta-szerző), háromnál már elkalandozott. Na. szó­val betérek az étterembe, ahol a prímás muzsikál, hogy végre tisztázzam a dolgot. Kiderül így szép lassan, hogy az osztrák—magyar vá­rosvetélkedő monstreműsor idején írtam le a sort, ami­ben eltűnődök „cigányzene nélkül nincs magyar szerep­lés. lehetnek kiváló népi együtteseink, jcit érdekel az?” — Hát ez az! — mondja a prímás is. — Kit érdekel az? Bécsben ma is rangja van a magyar muzsikának, a ci­gányzenészeknek, ha sikert akarnak, csak az kell — ezt be kellene látni! Szokatlan a helyzetünk most a prímással. Ott áll az asztalnál, de nem játszik, pe­dig kezében az instrumentum. Nem vitatkozni jött. Csak el­mondani a véleményét. Mert valahogy fájt neki ez a meg­jegyzés. Érzem is, hiába is­mételgetem. hogy a vélemé­nyem a műsorok szerkesztői­nek szóló észrevétel lett vol­na. nem a cigányzenekarok ellen vagyok, csak azt nem tartom mindenképpen jónak, hogy osztrák—magyar össze­hasonlításban nekünk nem le­het semmi másunk, mint ci­gányzenekarunk, magyar nó­tákkal. „Játszunk mi mást is, játszunk nehéz, komoly számokat, a legtöbb zenészünk nagyon is jólképzett”. De hát ezen meg minek is vi­tatkoznánk? A prímás, aki sokszáz dal­ba öntött igazságot húz a ze­nekar élén, most szavakban mondja az igazságot, hóna alatt a hegedűvel. A sok ta­lmit jó zenész nem kell a vendéglátóknak, hiába tanul­tak, hiába tudnak szépen muzsikálni, ha a világ úgy változik, hogy nem kellenek az éttermekbe. Ha a fiata- labbja, látva a helyzetet, in­kább választ mást, vagy ját­szik esetleg tánczenét; a gázsi is alacsony, mert itt is nyilván beszámítjáik a külön keresetet (ha van ilyen). Az egész megyében /összesen két és fél(!) zenekar áll még a talpán. Ennyi van, ennyi kell, ha ugyan igaz ez is, hogy csak ennyire lenne igény. „Majd felfedezik még ezt a zenét, már amikor ki­hal... Akkor majd kapkod­nak, hogyan élesszék fel új­ra...” — mondja a prímás. A két és fél zenekar így jön ki a számításból és a szakmai normából; játszik egy a me­gyeszékhelyen, egy teljes, ami hat emberből áll. Ezen ki- _ vül még egy Balassagyarma­ton ugyancsak teljes lét-; számmal és egy „fél”, három; emberrel, Salgótarjánban. „Oda van a virágos nyár,: minden levél sárga...?” Csoda-e ezek után, hogy a prímásnak nem esett jól azl a mondat abban a szeren­csétlen tévékritikában, ami olyan jó lehetett, hogy csak „zenei segédlettel” tudtam újra felidézni magamban. Formára három zenekar az egész megyében,- hát hova ten­dál ez a világ? És még -én segítek neki? Legjobb lesz, ha eljátszom magamtól a hall­gatót. Ha már falsot fagtami T. Pataki Lászlé

Next

/
Oldalképek
Tartalom