Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
tömegközlekedés Salgótarjánban Együttes fejlődés a várossal 40 óve történt Szovjet élelmiszersegély az éhező Budapestnek A tanácsi testületek rendszerint olyan kérdéseket vitatnak meg, amelyek a lakosság széles rétegeit foglalkoztatják. Salgótarján város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága pedig olyan témát tűzött a közelmúltban napirendjére, ami a szó szoros értelmében a megyeszékhely minden lakosát érinti. Sőt, még annál is „többet”, mert a tömegközlekedés helyijáratait naponta 75 ezer utas veszi igénybe. A végrehajtó bizottság a helyijárati közlekedés helyzetét elemezte, a napirend fontosságát pedig Huszák Artúr, a Volán 2. sz. Vállalata igazgatójának bevezetője is érzékeltette: a megyében 320 autóbusszal évente mintegy 56 millió utast szállítanak, s ebből 50 százalékkal részesedik a salgótarjáni helyijárati közlekedés. Nyilvánvaló, hogy az utóbbit súlyának megfelelően, kiemelten kezeli a vállalat. A helyzetkép elkészítése számos kérdésre választ adott, s azt már elöljáróban leszögezhetjük, más városokkal összehasonlítva sem kell szégyenkeznie Salgótarjánnak. A megyeszékhely közlekedését az elmúlt években rendkívül dinamikus fejlődés jellemezte. Az 1955-ben két autóbusszal beindult helyijárati közlekedés a nyolcvanas évekre korszerű, a város földrajzi elhelyezkedéséhez igazodó közlekedési rendszerré változott. A színvonal emelkedését, a zsúfoltság mérséklését rögzítő megállapításokat adatok is kiegészíthetik: Salgótarjánban jelenleg 14 vonalon negyven autóbuszt közlekedtetnek. Ennek köszönhetően a mostani közlekedési rendszerben egyszeri átszállással a város bármely pontja elérhető. A napi ezer járatindítással a tömegközlekedés meny- nyiségi igényei kielégíthetők. Az utazási csúcsok természetesen a munkakezdések idején vannak, az autóbuszok ilyenkor teljes egészében kihasználva közlekednek. A salgótarjáni helyzetkép megítéléséhez ismét segítségül lehet hívni a számokat. Ha netán a zsúfoltságra panaszkodunk, gondolni kell arra is, hogy az autóbuszok férőhely-kihasználtsága az országos átlagnál alacsonyabb. A megyeszékhely főbb vonalain az átlagos várakozási idő 5—10 perc, s a tíz percnél sűrűbb csúcsidei közlekedés aránya jobb az országos átlagtól. A szegedi és a pécsi mutatóknál is sokkal nagyobb a salgótarjáni arány. S még egy figyelemre méltó tény: 500 méteren belül mindenhol elérhető a 88 autóbusz-megállóhely, A helyijárati utazásokban természetesen meghatározó a munkába járás megkönnyítése — kellőképpen helyet kapott ez a végrehajtó bizottsági ülés vitaindítójában és az ezt követő eszmecserében is. Egyöntetű elismerést váltott ki a reggeli csúcsidőben az átszállás nélküli közlekedést megteremtő M jelzésű járatok beindítása, a testület szorgalmazta e lehetőség kibővítését, akár más napszakban is. A Volán rendszeres és élő kapcsolatot teremtett az üzemekkel. örvendetes az az álláspontja is, hogy a kialakult menetrendet nem tartják megváltoztathatatlannak: a lehetőségeken belül az üzemi, tanácsi, lakossági bejelentések alapján alkalmazkodnak a változó igényekhez. Mindez természetesen nem jelenti, hogy a salgótarjáni helyijárati közlekedés teljesen hiba nélküli. A Volán vezetői is úgy nyilatkoznak, hogy a mennyiségi igények teljesítése mellett néhány esetben negatív magatartás rontja a színvonalat. A pontatlanságot, az udvariatlan magatartást, az autóbuszok előforduló, nem kielégítő esztétikai állapotát igyekeznek megszüntetni. A megyeszékhely tömegközlekedésének tárgyalásakor szerves része volt a napirendnek a városi tanács műszaki (Osztályának véleménye is. Balogh Iván osztályvezető így fogalmazott: az elmúlt években az állandóan növekvő követelmények mellett sikerült megfelelően kielégíteni a tömegközlekedés igényeit, a város fejlődésével összhangban bekapcsolni az új lakótelepeket, egészségügyi és kereskedelmi létesítményeket. A vitából is kitűnt, hogy elismerés illeti a Volánt Salgótarján közlekedésének javításáért, az előforduló véleménykülönbségekben pedig nehéz igazságot tenni. Egyetlen példát erre: egyesek kérik a járatokat az új lakótelepek házai közé, mások éppen ez ellen tiltakoznak. Mellesleg: a Volán se bólinthat egykönnyen minden kérésre, a járatok kiterjesztéséhez számos feltételről, útról, fordulási lehetőségről, más egyébről kell gondoskodni. A körültekintő vita után dr. Szittner András tanácselnök javaslatára a végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki azért, hogy a Volán folyamatosan az utazási igények mind teljesebb körű kielégítésére törekszik, s hogy ! Salgótarjánban az átlagot íj meghaladó a helyi járati köz- jj lekedés. Köszönet illeti a Vo-I lánt az általános iskolások és az óvodások utaztatásából adódó feladatok teljesítéséért is, mindezt ' jól szervezetten, felelősségteljesen igyekeznek megoldani. Elégedettséget váltott ki a helyijárat kiterjesztése Somoskőújfalura, s azt kérik a Volántól: a lehetőségek szeripnt szélesítse tovább a helyijárat jellegét a köz- igazgatás határain belül. S még egy, a végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott kérés: a városi közlekedés szervezésekor szánjon figyelmet a Volán a vonzáskörzethez tartozó településekre is. A mostani helyzetértékelés nem nélkülözhette az útkeresést sem, a közeli és a távolabbi jövőben is a változásokhoz kell igazítani a helyi közlekedést. Huszák Artúr Volán-igazgató szavai szerint pedig a döntéseket nem íróasztal mellett kell meghozni, a lakosságot érintő változásokat utasszámlálásnak, véleménygyűjtésnek kell megelőzni. Ezzel a módszerrel a lakossági fórumok segítségével készíti elő a közeljövő szükséges változásait is. K. G. Illemszabályok a vendégek számára Édesszájú olaszok A Rlminiben megrendezett fagylaltgyártási kiállítás alkalmával közzétett felmérési eredmények meglepő adatot közölnek: az olaszok mind torkosabbá válnak, évente 13 000 milliárd lírát költenek édességre, ami az élelmiszerekre kiadott teljes ösz- szeg 14 százaléka. Furcsa szerzet az olasz. Megszállottan diétázik, kocog, elkötelezett híve a body-buildingnek, teáját vagy kávéját a hagyományos cukor helyett édesítőszerrel issza. Ugyanakkor süteményre, fagylaltra 13 000 milliárd lírát költ évente! És micsoda változatosság van a cukrászdákban! Északon alma- és vajillat árad, mint Németországban, délen — mint a görögországi süteményboltokban — gyömbér és méz illata terjeng. A világ sok országában léteznek a vendégekre kötelező illemszabályok, amelyek áthágása a házigazdák megsértését jelentheti. Például az arab országokban a vendég nem ajándékozhatja meg a háziasszonyt, és nem hozhat szeszes italokat. Kínában az ajándékban adott óra, a latin-amerikai országokban a zsebkendő a szerencsétlenség jelképe. A Közel-Keleten nem szokás fukarkodni az ajándékozással, de a vendég költségei könnyen visszatérülnek, ha valamilyen tárgyat megdicsér a vendéglátó házban. A hagyomány szerint ezt a tárgyat a vendégnek kel! ajándékozni. De itt is fenyegetnek veszélyek. Például a teve dicsérete rendkívül rossz jel. A „vendégajándékok” rituáléja azonban Japánban a legfejlettebb; itt az ajándékok szimbolikája annyira gazdag és kifinomult, hogy európai ember csak nehezen tud eligazodni benne. a főváros ostroma után a felszabadítók adtak gyors segítséget az élet megindításához. A város romokban, közlekedés nincs, gáz, víz, villany úgyszintén. A legnagyobb és legnehezebb probléma mégis az élelmiszerhiány volt. A Magyar Kommunista Párt szervező munkája eredményeként a felszabadított országrészekből lassan-las- san megérkeztek az első élelmiszer-szállítmányok. Mindezek persze csak cseppeket jelentettek az éhezés enyhítésében. Élelmiszer vásárlására kölcsönikötvényt bocsátottak ki március elején. A köicsönkötvénnyel fél év múlva adót és mindenféle fővárosi szolgáltatást lehetett fizetni. A kölcsön ösz- saege azonban kezdetben nagyon kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a főváros katasztrofálissá váló élelmezési helyzetét gyorsan megjavíthatta volna. A jegyekre történt adagolás mellett egy másik lehetőséget is igénybe vettek a főváros vezetői: felhívták a vidék lakosságát, hogy átmeneti időre fogadjanak budapesti gyerekeket, hogy ezzel is csökkentsék az éhezők számát- Több ezer gyereket vittek vidékre a tavasz folyamán. Mindezen intézkedések ellenére a helyzet egyre elviselhetetlenebb le’t. Ezért március elején a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány, az MKP javaslatára, Vorosilov marsall közvetítésével gyors segítségért fordult a szovjet kormányhoz, hogy Budapest lakosságát megmentsék az éhínségtől. A párt javaslatát. Vas Zoltán, a főváros közellátási kormánybiztosa készítette elő, 1 945. március 23-án érkezett meg a szovjet kormány hivatalos válasza Debrecenbe, hogy a Szovjetunió, tekintettel Budapest igen nehéz közellátási helyzetére, méltányolva a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány kérését, a főváros lakossága és más nagy r ~i városok megsegítésére tizenötezer tonna gabonát, háromezer tonna húst, kétezer tonna cukrot ad köl- csönképpen, amelynek 80 százaléka Budapesté legyen. Az élelmiszer elszállításához 250 katonai teherautót bocsátottak sofőröstül a magyar hatóságok rendelkezésére. A fentieken kívül méj százmillió pengőt is folyósítottak' kölcsönképpen. Ez a szovjet segítség azt jelentette, hogy Budapest megmenekült az éhhaláltól, átvészelhette az aratásig hátralévő időszakot. A közlekedési nehézségek miatt az első szállítmányok április végén, május elején érkeztek meg, de ez azt eredőié- ' nyezte, hogy az utolsó tartalékok felhasználásával már április 1-től az addigi 450 ezer fő helvett már egymillió személy kaphatott szűkös, de biztos ellátást é'el- miszerjegyre. Május elejétől pedig a napi tízdekás kenyérfejadagot tizenöt dekára lehetett felemelni, május végétől — időközönként, de rendszeresen — húst, zsírt, cukrot lehetett osztani. •» a szovjet segélyszállítmányokkal az új termés betakarításáig sikerült biztosítani elsősorban a főváros és a legnagyobb ipari központok lakosságának szűkös, de rendszeres élelmiszer-ellátását. V. S. 1 Épült a VI. ötéves tervben Ebben a tervciklusban valósult meg Pásztón a 120 férőhelyes, 9 osztálytermes gyógypedagógiai általános iskola, amely részben egészségügyi, részben oktatási funkciót tölt be * Arcok a városból Itt minden más S ingely István főorvos ötvenegy esztendős. A lelke mélyén —, bár nem esik köztünk szó róla — mindig arra várt, amikor majd elkészül az új röntgen a balassagyarmati városi kórházban. Azokra a dolgos napokra, amelyek a réginél sokkal jobb körülmények között telnek el. Nem elsősorban az orvosok, asszisztensek jutottak Singely főorvos eszébe, amikor az új diagnosztikai épület falait magasodni látta (itt kapott helyet a modem röntgen is), hanem a betegekre gondolt. Mast itt ülünk az új épület egyik szobájában, Singely doktor „rezidenciájában”. Szemben velünk biztosított falak mögött az új készülék: előle semmit el nem titkolhatunk, azonnal tévéképernyőre vetíti „legbensöbb” dolgainkat— Itt születtem, ezetn a vidéken — mondja a sovány arcú, szemüveges férfi. — Gal- gagután nyitottam ki először a szemem erre a világra. Lehet, hogy szentimentális vagyok, de ez a táj, ennek a vidéknek az emberei nekem nagyon fontosak. Belémívó- dott itt minden, máshol el sem tudnám képzelni magam. Talán szerencsés is vagyok, hogy nem kellett még máshol élnem. Itt minden má- sabb, mind mondjuk az Alföldön! Más a belső tartás, a gondolkodás. — Kanyarodjunk vissza Gál- gagutára, az elindító iskolához. — Kanyarodjunk — bólint a főorvos. — Volt ott egy igazi polihisztor, tán az utolsók közül való, Halmai Pista bác^i, az igazgató. Nem mondom, odahajított, ha megérdemeltük, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy a teljességre törekedett. Igyekezett az egész személyiségünket formálni. Nem csupán a fejünkkel, de a testünkkel is törődött. Sportoltunk és dolgoztunk, egyszóval készültünk az életre. No, otthon is kaptunk útra-valót bőven. Édesapámék — már nem élnek — a föld ■ bűvöletében töltötték az életüket, szentségtörésnek számított, ha valaki a faluból nem a föld mellett döntött nagyobbacska korában. Hát ón nem emellett döntöttem. A fölszabadulás előtt cselédek voltak édesapámék, mégis egértették, hogy tanulni akarok. A szlovák gimnáziumba Írattak, ahol tanítóképzés is folyt- Tulajdonképpen már a helyem is megvolt Ácsán és talán Pozsony vagy Prága egyeteme következett volna... — Nem így történt. — Én orvos akartaim lenni. Megint a szentimentalizmusom: segíteni a másikon. Azon, aki már magán nem tud. Gyógyítani! Azért valamit csak. bebizonyítottam az elmúlt huszonöt év alatt itt, a balassagyarmati kórházban? Mert ide kerültem és itt dolgozom azóta is. Leszámítva azt a néhány évet, amit Örhalom- ban, körzetben töltöttem. De ■közben sem szakadtaim el a kórháztól, szinte naponta bejártam. Már Pesten, az egyetemen eldöntöttem, hogy a szakmán belül mi nem leszek. Miért mondom ? Mert megkérdezték mór egy párszor, miért röntgen szakorvos lettem, miért nem valami jövedelmezőbb ágát választottam ennek a hivatásnak. Mert én nem akartam meggazdagodni! Gyógyítani akartam és akarok ma is. Hetvennégyben kerültem vissza őrhalomból az osztályra, amelyiknek hamarosan vezetője lettem, tagja a kórházi pártalap&aeryezet vezetőségének, majd igazgató- helyettessé neveztek ki. — Elégedett? — Nem gondolkozom ilyesmin, A munkám kielégít. Ez a város negyedszázada otthonom, minden ideköt. Nekem nem a kamaszkorom hozta meg az igazi barátságokat, hanem a felnőttkor, ez a város. Még emlékszem a régi, szép házsorokra, amiket már lebontották, de nekem a szememben maradnak mór örökre. El-eijárogatok a szülői ház-; ba. persze ritkán, mert nincs elegendő idő soha. Ott megpihenek. Olyankor számba veszem egykori osztálytársaimat. Lengyel Jóska Bercelen lett tanácsi ember. Danielisz Pista meg iskolaigazgató, vagy helyettes? A fiúk szépen haladnak előre a ranglétrákon, ám a lányok elmaradtak valahogy. Érdekes-.. — gondolkodik el egy pillanatra... — Jól érzem magam és ebben nagy szerepe van a munkahelyi légkörnek is. Számomra a balassagyarmati kórház nem a szó igazi értelmében vett munkahely, hanem egy része, színtere az életemnek, ahol a közös célom, a gyógyításon kívül még sok minden összeköt bennünket, kollégákat, munkatársakat. A társon is erős a hangsúly! — Mindenki így véli ezt ebben a kórházban? — Nem. Kétségtelenül igaz az a tény, magam legalábbis ezt tapasztalom, hogy tudniillik az ifjabb kollégákat nem kis mértéken izgatja a boríték vastagsága. Kevesebb némelyikükben a hivatásérzet. Ez baj. Szó nincs arról, hogy valamiféle szükséges vizsgálatot nem végeznének el! Jól fölkészültek! Csak a lelkűket hagyja talán hidegen az, amit csinálnak. Szóval van ilyen is... — A negyedszázad hozott sikereket? — Itt ez a gyönyörű új épület! — Személyeset gondoltam. — Azt is. Van kitüntetésem szép számmal. A műszerügyi bizottság elnökeként futkostam eleget, hogy azután ilyen korszerű legyen a diagnosztikai központunk. Ezért kaptam a Társadalmi munkáért arany fokozatát, de van miniszteri dicséretem, sőt a Munka érdemrend bronz fokozatának viselésére is jogosult vagyok. — Van orvosi hitvallása? — Ügy végezze el az ember a dolgát, hogy soha ne legyen lelkiismeretfurdalása, álmatlan éjszakája. Amit elvállal’. végezze eí becsülettel, legjobb tudása szerint. így próbátok élni. H. Z. NÓGRAD — 1985, március 29„ péntek 7
