Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
Tanácskozik az MSZMP XIII. kongresszusa Kádár János találkozóit az SZKP küldöttségével (Folytatás az 5. oldalról) és védő szakembereket, a közlekedés, a hírközlés, az információfeldolgozás rendszereinek, eszközeinek fejlesztőit is. Bizonyára így gondolják ezt a művészek, tudósok is. S ne feledjük: hazánkban mintegy 600 000 értelmiségi dolgozik, s közülük minden harmadik tagja a pártnak. A tudás hatalom. De hatalom a művészet is, mert szerepe semmi mással nem pótolható, s ez a szerep egyre növekvő, ahogy egyre nő befogadó közönsége is. Ezzel a hatalommal felelősséggel kell élni. A szocializmusnak szövetségese a művészet, segítője feladatai megoldásában, értékei elterjesztésében. Az életszínvonalnak és az életkörülményeknek az elmúlt évtizedekben végbement gyökeres átalakulása, az iskolázottság jelentős növekedése következtében népünk sokkal igényesebb lett, s nem utolsósorban nőttek kulturális igényei is. Ez talán a legnagyobb eredményünk, még akikor is, ha sokszor nehezen elégítjük ki a jogos igényeket. Ez gyakran indokolt elégedetlenséget, bírálatot vált ki. Bármennyi is a hiányosság munkánkban, bármilyen nehezeknek érezzük a körülményeket, ne feledjük és nem felejthetjük, hogy nagyon sok óvni és őrizni való vívmányunk, eredményünk van. őriznünk kell a rugalmasságunkat a szocializmus, a humanizmus jegyében fogant. ízlések, stílusok sokféleségében megnyilvánuló művészeti szabadság iránt. Ugyanakkor őrizni és fokozni kell türelmetlenségünket mindennel szemben, ami ember- és művészetelle- nes. óvni kell a tudományos kutatás szabadságát, szellemi életünk nyitottságát, vitáink elvszerűségét. Bármilyen problémákat kell is megoldanunk, az utak sosem vezetnek visszafelé, sem a Lenin által a kommunizmus gyermekbetegségének nevezett dogmatikus szemlélethez, sem a nemzet sorsát a nemzetköziségtől elválasztó zsákutcához, sem a polgári demokrácia számunkra történelmileg, túlhaladott illúziójához. Hadd említsek ezekkel kapcsolatban három, napjainkban különösen hangsúlyos vitakérdést. Művészeti alkotások, tudományos munkák, visszaemlékezések, közéleti megnyilatkozások sora foglalkozik visszatérően az úgynevezett „ötvenes évek” értékelésével. Ez helyes, erre szükség van. Vannak azonban, akik az ötvenes évek torzulásait, bűneit elitéivé mindent megkérdőjeleznek, ami akkor történt, mindenkit pellengérre állítanak, aki akkor élt és tette a maga dolgát. A történelmi igazságnak tartozunk azzal, hogy kimondjuk: amit a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek. pártmunkások százezrei, milliói teremtettek akkoriban, arra tisztelettel Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a magyar néphadsereg küldötte bevezetőben elmondotta: — A kommunisták a hadseregben is nagy felelőséggel vitatták meg az előző kongresszus óta végzett munkát. Jó érzéssel állapíthattuk meg, hogy a hadseregben erős, jelentős politikai befolyású pártszervezetek dolgoznak, amelyek eredményesen töltik be szerepüket. A kommunista katonák meggyőződéssel támogatják a párt politikáját. A felszólaló a továbbiakban rámutatott: ma, amikor a katonai erőfeszítések és lépések szinte meghatározói a nemzetközi helyzetnek, a honvédelem ügye, a védelem helyzete a párt politikájának is fontos része. Honvédelmi gondolunk ma is. Áldozatos munkájuk, erőfeszítésük eredményei, jelenünkbe, jövőnkbe is beépültek. A folytonosság hangsúlyozásával' együtt íélreerthetlen- né kell tenni, ahogy tettük eddig is: a párt elutasította a mozgalmunkhoz méltatlan politikát- Valljuk Leninnel, hogy egy párt komolyságát saját hibáihoz való szigorú viszonya is mutatja. S ne tévesszük össze az akkori párt tömegeit egy vezető klikkel, ameljmek eltorzult politikája volt az első azok között az bkok között, melyek végül is a nemzeti tragédiát okozó ellenforradalomhoz vezettek. Pártunk negyedszázados munkával bizonyította be, hogy ezzel a politikával végérvényesen szakított. A demokrácia - beleszólás Egyre több szó esik a nemzet sorsáról, a remzeti ériékek és érdekek védelméről A szocializmus körülményei között is indulatkavaró viták jelzik a nemzeti tudat még le nem küzdött zavarait. Immár történelmi tény: népünk, nemzetünk jövője végérvényesen a szocializmushoz kötődik. A dolgozó osztályok, a magyar nép nemzetté vált. Hazánk sorsa ,,szocializmus állásától” függ. Pártunk a szocializmus építésének internacionalista pártja, mely a nemzet fölemelkedésének programját képviseli. Szövetséget keres és épít minden építő szándékú emberrel. A ,,mai magyarok” cselekvő házasságából fakadó bármennyi okos tett nem lehet elég sok. De nacionalizmusból bármilyen kevés is nagyon sok. A nacionalizmus a nemzeti lét nagy kérdéseire adott korlátolt, szűk látókörű, veszedelmes válasz. Rendszerint indulatokra, érzelmekre apellál. s ezért ideig-óráig népszerű. lehet. S vannak, ak’k demagóg módon tudatosan építenek is erre. De korunk nacionalizmusa mindig keresztezi a nemzet, valamennyi nemzet igazi érdekeit. A nacionalizmus ártalmas Magyarországon és mindenütt, bár-milyen ókból bárki folyamodjék is hozzá. Nacionalizmusra nem lehet nacionalizmussal válaszolni. Ebben van történelmi tapasztalatunk, ezért nem alkuszunk! Van tisztáznivaló a demokrácia körül örvendetesen bontakozó vitákban is. Programunk a marxista—leninista párt vezető szerepének érvényesülésével, ösztönzésével megvalósítandó demokratizálás. Sokszor elmondtuk már, hogy ebben szívesen tanulunk használható megoldásokat, ahonnan csak lehet. De tévednek, akik a szocialista politikánk huzamos idő óta kiegyensúlyozott, reális, megalapozott, amelyet társadalmunkban széles körben megértettek és magukévá tettek a dolgozó emberek. Ennek tudható be, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége eleget tesz honvédelmi kötelezettségeinek; a párt-, állami és gazdálkodó szervezetek aktív, hozzáértő részesei az ország védelmi erőfeszítéseinek. Ezután arról szólt, hogy békénk, biztonságunk oltalmazása, a haza, szocialista rendünk védelme, legnemzetibb ügyünk, széles értelemben az ország egészének, valameny- nyi állampolgárának senki másra át nem ruházható kötelezettsége. — Ugyanakkor honvédelmi politikánk sarkalatos tétele demokrácia kétségtelenül meglevő fogyatékosságait a burzsoá demokrácia receptjei szerint gondolják „kijavítani”. A szocialista demokráciát akarjuk gazdagítani. A szocializmus egészen új lehetőségeket kínál. Például a munkahelyi demokrácia sehol másutt nem ismert megoldásaival. Ezen a ponton gazdasági szervezet és politikai gyakorlat fejlesztése szorosan összekapcsolódik. A szocialista demokrácia — kulturális program is: ismereteket, magatartási kultúrát feltételez. A demokrácia — az beleszólás. A mi társadalmunk a „közöm van hozzá” társadalma. Nem a felelőtlen fecsegés, nem lefelé nivellálás .játéktere. Az érvek döntenek, nem a hangerő. Az igazi szocialista demokrácia a közösségi szigorúság értelmes fegyvere. A demokráciától nem lesz kényelmesebb senki élete: hisz „nehéz iskola” ez. De értelmesebb, hatékonyabb, gazdagabb lesz. A vita a pártdemokráciának is nélkülözhetetlen fetétele. A Magyar Szocialista Munkáspártban a lenini demokratikus centralizmus szabályának kell érvényesülnie. Vitatkoznunk kell, hogy legyen mit közösen képviselni. Nehezebb időkben persze nehezebb képviselni az olykor nem éppen népszerű határozatokat. De a kommunista, aki kiáll a nép elé, nemcsak a tapson, hanem1 az elgondolkozó, töprengő arcokon is mérheti le szavainak érvényességét. Pártunk cselekvési egysége érdekében továbbra is erősítenünk kell az eszmei egységet. Végezetül kijelentette: — Magyarországon sokak tradíciója volt az a gondolat — egészen 40 évvel ezelőttig —, amit Petőfi úgy fejezett ki, hogy „azj élet az ő áldozatos munkájukért nem fog fizetni semmivel”. Most, ma az idősebb és középnemzedék is elmondhatja, hogy a legnagyobb fizetséget kapta a sorstól: megérte hazánk felszabadulását, kivehette részét az új társadalmi rend megteremtéséből és ez feljogosítja arra a reményre, hogy a nemzedékek nehéz munkájával lerakott, megvédett alapokon az új nemzedékek egy még fejlettebb, korszerűbb demokratikusabb, kulturáltabb. minden embert még magasabbra emelő szocialista Magyarországot fognak teremteni. Aczél György felszólalása után szót kapott Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója, Heves megye küldötte, Virág .lózsefné. a Kaposvári Ruhagyár varrónője, Somogy megve küldötte, Horváth Miklós, a Vas megyei párt- bizottság első titkára, Vas megye küldötte. — mobdotta —, hogy hazánk védelmének ügyét, feladatait a Varsói Szerződés szövetségi rendszerében a testvéri szocialista országok hadseregeivel szoros egységben lehet és kell megoldanunk. Honvédelmi politikánk tehát internacionalista, elkötelezett politika, amelynek kezdettől fogva szilárd tartópillére a magyar—szovjet barátság és a Varsói Szerződés szervezetéhez való tartozás, a szövetségben vállalt kötelezettségek hiánytalan es jó szellemű teljesítése. A ránk kényszerített fegyverkezési versenyről ezután a következőket állapította meg: — A magyar nép, egész közvéleményünk bizonyos lehet abban, hogy mi, a magyar néphadsereg katonái éppúgy érdekeltek vagyunk a fegyverkezési verseny korlá- Jozasábaa, a béke intézményes garanciáinak kiépítésében, a tárgyalások sikerében, mint hazánkban bárki más. Történelmi tapasztalataink és a józan ész azt követeli a szocializmust építő népektől, hogy őrizzük meg az utóbbi évtizedekben létrejött katonai erőegyensúlyt a két szembenálló tömb között — mondotta Oláh István. A Varsói Szerződés egyesített erői, s azon belül a szovjet nép óriási áldozatvállalása a Szovjetunió hatalmas gazdasági, tudományos és katonai potenciálja volit és marad a fő tényezője az esztelen és féktelen imperialista fegyverkezés ellensúlyozásának. A magyar nép a tőle elvárható reális mértékben járul hozzá a Varsói Szerződés egyesített katonai erejéhez, rajta keresztül a mindenkori erőegyensúlyhoz. A felszólaló ezután arról beszélt, hogy egész társadalmunkat foglalkoztató kérdés a felnövekvő nemzedék szocialista szellemű nevelése, s ebben mindenkor fontos szerep hárul a hadseregre. E feladatinak a hadsereg parancsnoki állománya, politikai munkatársai, a kommunisták az elmúlt években is felelősséggel tettek eleget. Maid rátért arra, hogy a katonák huzamos idő óta dolgoznak a nagy népgazdasági beruházásokon. részesei a lakásépítési program megvalósításának, a közlekedés fejlesztésének. Sokat dolgoznak a mezőgazdasági munkacsúcsok idején, jelentős társadalmi értéket hoznak létre. Közvéleményünk megbecsüli. számon tartja a gyakran éjt nappallá tevő szolgálatot és munkát — mondotta. A jövőről szólva kijelentette: — A következő időszakban — szövetségeseinkkel összehangoltan és a körülmények figyelembevételével —-tovább folytatjuk a néphadsereg fegyverzetének, felszerelésének, a hozzá kapcsolódó infrastruktúrának a fejlesztését, a szervezeti korszerűsítést. A jövőben még nagyobb hangsúlyt adunk az emberi tényezőknek. Ennek pedig döntő feltétele, hogy néphadseregünk mindenkor s minden tekintetben rátermett és felkészült hivatásos állománnyal rendelkezzen. Széles körű társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a katonai pályára irányítás, a néphadsereg káderutánpótlása, a katonai hivatás nagyobb társadalmi megbecsülése körültekintő, jól funkcionáló rendszert képezzen. Dr. Cserháti István, a szegedi orvostudományi egyetem rektora, Csongrád megye küldötte felidézte a beszámolónak azt a megállapítását, miszerint a kórházi helyek gyarapításában lassú az előrehaladás, valamint, hogy az egészségügyi ellátás irányításának működési mechanizmusát korszerűsíteni kell. Kijelentette: a további kórháziklinikai ágyak létesítésétől nem várható az egészségügyi ellátás színvonalának emelése. Ma már nem a mennyiségi kérdések döntőek, hanem a minőség. Az egészségügy munkájának színvonala elsősorban a felszereléstől, a műszerezettségtől és a személyzet szakmai tudásától függ. A további fejlesztés, színvonalemelés létszámnöveléssel is együtt kell. hogy járjon. Gondolkodni kell az egészségügyi hierarchikus rendszer bizonyos megváltoztatásán is. Janzer Frigyes szobrászművész, Budapest küldötte felszólalása elején a párt- és a kormány kultúrpolitikáját méltatta, majd kifejtette: a napokban a Műcsarnokban megnyílt kéozőművészeti kiállítás is bizonyságot tesz amellett, hogy ha van kitűzött cél, ha méltó feladat elé állítják a művészeket, nem maradhat el az eredmény sem. A művészeti területen végzett pártmunkáról elmondotta: a jelenlegi konstrukció szerint a területi elv érvényesül. Ebben az a legnagyobb gond. hogy egyes területeken a kommunista művészek egymástól elszigetelten doigozKádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a Budapest Kongresszusi Központban találkozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségével, amely ®rigorij Roma- novnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vesz az MSZMP XIII. kongresszusán. Grigorij Romanov tolmácsolta a szovjet kommunisták, a testvéri szovjet nép üdvözletét, és további sikereket kívánt a XIII. kongresszus munkájához. Kádár János és Grigorij Romanov tájékoztatta egymást az MSZMP, illetve az SZKP napirenden lévő felnak. A különböző pártszervezetek egymástól való elszigeteltségét a kommunista aktíva hidalhatná át. Az itteni viták számos, ma még homályos kérdés tisztázását eredményezhetnék. Sajnos. sokszor még alapvető kategóriák is — a minőség, érték, realizmus — tisztázatlanok. A mai magyar társadalomban felszínre kerülő értékzavarok elsősorban a művészeti területeken fogalmazódnak meg, bár ezeket a zavarokat nem e terület termeli ki- Mindez művészi gondolkodásiban, a témaválasztásban és a megfogalmazásban egyaránt bizonytalanságot okoz. Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, Ha.jdú-Bihar megye küldötte rámutatott, hogy a magyar mezőgazdaság esves részterületeken — így például a gabonatermesztésben, az energiagazdálkodásban — intenzív fejlődést ért el. és igényes összehasonlításokat is kiáll. Sikeres a legfejlettebb külföldi és hazai technikára alapozott gabonaprogram, és más fontos részterületeken is évről évre növekvő, nemritkán minőségileg új követelményeknek tett eleget a mezőgazdaság. Az elvonások növelésének hatására a terhek tovább nagyobbodtak. Mezőgazdaságunk először találta magát szembe számottevő értékesítési nehézségekkel, melyeknek hatásait államunk nagyobb részben ellensúlyozta, de egy kisebb részüket már a gazdaságoknak kellett elviselniük. Az elmúlt öt év növekvő követelményei terhelési próbának is tekinthetők — hangsúlyozta a TOT elnöke. — Ezt a szövetkezeti parasztság — értékelve a jő politikai légkört, hasznosítva * háztáji többletmunka lehetőségeit — kitűnően, mező- gazdasági üzemeink és azok vezetői azonban már változó színvonalon, nagy többségében azért megfelelően állták ki és viselték el. Napjainkban a termelőszövetkezetek egyharmada gazdaságosan hasznosítja a technikát, jól kamatoztatja erőforrásait, jövedelemtermelésük viszonylag stabil. A középső harmad megrázkódtatások nélkül, de látványos eredmények híján küzd a feljetabjutásért, illetve az alsó harmadba való lecsúszás ellen. Nagyüzemeink kisebbik része mintegy 300—350 gazdaság — a megkülönböztetett állami támogatás ellenére is — részben a gyenge termőhelyek, részben az aszály következtében nehéz helyzetbe került. Ebből többségük nem képes önerővel kikerülni. E termelőszövetkezetek sorsának megkülönböztetett kezelése saját erőfeszítéseiken túlmenően azért is indokolt, mert gazdálkodásuk sikere vagy kudarca szorosan összefügg az ott élők sorsának javításával. Sok településen ugyanis a szövetkezeteken kívül más gazdálkodó, munkáltató szervezet nincs, adatairól. Véleménycserére került sor a két ország, a két párt együttműködésének fejlesztéséről, valamint a nemzetközi élet néhány időszerű kérdéséről. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai és Kótai Géza, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, valamint Konsztan- tyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, Alekszandr Hornjakor, az SZKP Tambov megyei bizottságának első titkára és Vlagyimir Bazovszkij a Szovjetunió magyarországi nagykövete, az SZKP KB tagjai. (MTI) Hegyi Istvánné, a KISZ Szolnok megyei bizottságának első titkára, Szolnok megye küldötte arról beszélt, hogy milyenek ma a fiatalok, hogyan élnek, dolgoznak, boldogulnak, mely problémák foglalkoztatják, nyomasztják őket, s hogyan tudunk ezeken segíteni. — Ifjúságunk becsüli az elmúlt öt év eredményeit — hangsúlyozta. — A velünk való törődést látjuk a központi és helyi intézkedésekben, a párt Központi Bizottságának 1984. októberi ifjúságpolitikai állásfoglalásában. Ám a fiatalok nálunk is megfogalmazták; kérik, várják a párttól, hogy további konkrét erőfeszítések történjenek a teljesítményekkel, az értékekkel arányosabb bérezés, a családalapítás, pályakezdés, lakáshoz jutás jelenlegi valós feszültségeinek enyhítésére. az esélykülönbségek csökkentésére, az életszínvonal javítására. Ráduly László, a Bakony Bauxitbánya művezetője, Veszprém megye küldötte a párt nevelő munkájáról szólva elmondta: a párttagnak munkatársaival való mindennapi kapcsolata során mind kevésbé kell betöltenie az országos és világesemények hírnökének, gyakorta magyarázójának szerepét, mert ezt a feladatot a tévé, a rádió, az újságok ellátják. Igen sokat tud azonban segíteni a helyi tervek, döntések magyarázatában. Ez látszólag apró munka és kevésbé látványos. de hosszabb távon feltétlenül eredményes. Helyes tehát, ha a pártmegbízatások konkrétak, tes t rés zabot tak, éf ték ellhet ők. Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára, a megye küldötte a pártegység néhány összefüggésével foglalkozott. — A nehezebbé vált életkörülmények a korábbinál jobban próbára tették a különböző közösségek, az emberek tűrőképességét, s ez a politikai munkában is éreztette hatását — mondta. Amikor a marxizmus szellemében vallató.ra fogjuk napjaink politikai valóságát, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elméletben és a gyakorlati pártmunkában van néhány kérdőjel. Ilyen viszonvok között a legnehezebb feladatok egyike a pártegység erősítése, a társadalmi aktivitás fokozása, a közéletiség rangjának és megbecsülésének az őrzése. Ebben a párttagok, sőt, a pártfunkcionáriusok, a vezetők is nap mint nap megméretnek. És ebben sem vizsgázik mindenki egyformán. A pártegység összetevőit elemezve, saját tapasztalataink alapján is érezzük azt, hoav vannak olyan veszélyforrások, amelyek erősebben hatnak, mint a korábbi években: például az eszmei-politikai egység tekintetében. Helyzetünk és fejlődésünk egymás után veti fel az újabbnál újabb kérdéseket, amelyekre a párttagság időben választ vár, reális, objektív és elfogadható választ. £F oly tatás t J, oldalon), 6 NÓGRAD - 1985. március 27., szerda Oláh István: Honvédelmi politikánk kiegyensúlyozott
