Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

Tanácskozik az MSZMP XIII kongresszusa f (Folytatás a 3. oldalról.) r A fő probléma az. hogy a növekedés lassulása nem járt együtt a szükséges szerkeze­ti változásokkal. A hatékony­ság növelésében sem tudtunk a kívánt mértékben előre­lépni. A termelékenység nö­vekedett ugyan, de a munka szervezettsége nem javult a szükséges mértékben, s vesz­tesé gf orrSsain k felszámolá­sában sem tudtunk érdemi áttörést elérni. A beruházá­sok csökkentésén belül nem érvényesült kellően a szelek­tivitás. hatékonyságuk, szer­kezetük alig változott. Az át­lagos megvalósítási idő nem csökkent, a kivitelezés terv- szerűsége és szervezettsége sem javult, a géphányad még mindig alacsony. Mindebből le kell vonni a következte­tést: minőségi változások nél­kül hiába állítanánk vissza magas beruházási hányadot a régi struktúrában, ezzel felgyorsítanánk ugyan a növekedést, de számolnunk kellene a korábbi feszültsé­gek visszatérésével. A legutóbbi öt év teljesít­ményei és eredményei nem­zetközi viszonylatban is el­ismerést váltottak ki. Olyan időszakban sikerült megőriz­ni fizetőképességünket, ami­kor több mint ötven ország vált fizetésképtelenné és kérte adóssága átütemezését. Azt, hogy az ismert kedve­zőtlen körülmények között is talpon maradhattunk, több tém$ező együttes hatása tette lehetővé. Ezek sorában elsőként né­pünk erőfeszítéseit, ha kel­lett, áldozatvállalását, ki­egyensúlyozott belpolitikai légkörünket, a politikát tá­mogató közmegegyezést kell említeni. Fontos stabilizáló ténye­ző. hogy töretlenül folytatni tudtuk szövetkezet- és ag­rárpolitikánkat, hogy meg­őriztük a parasztság anyagi érdekeltségét, termelési ked­vét, hogy a Szocialista nagy­üzemek jól integrálják a másfél milliónyi háztáji és kisegítő gazdaság tevékeny­ségét, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk megfe­lelő hazai kínálatot és nö­vekvő exportot tudott produ­kálni. Nehézségeink áthidalásá­ban jelentős szerepet ját­szott politikai intézmény­rendszerünk minden elemé­nek céltudatos és következe­tes munkája is. A Központi Bizottság, az országgyűlés, a kormány, ezek bizottságai, a tudományos intézetek, a tár­sadalmi és tömegszervezetek testületéi, a területi és vál­lalati politikai, társadalmi szervek összehangoltan és fáradhatatlanul dolgoztak egyensúlyi helyzetünk javí­tásáért, gazdasági feladata­ink megoldásáért. Eredményeink fontos té­nyezője, hogy ebben az idő­szakban is támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal folytatott gazdasági együtt­működésre. A világgazdaság szocialista régiójához való tartozásunk, a KGST-ben megvalósuló együttműködés nélkül terheink és vesztesé­geink is lényegesen nagyob­bak lettek volna. Meli a gazdaság sebezhetőségét Pénzügyi egyensúlyi hely­zetünk javításában, fizetőké­pességünk megőrzésében szerepük volt az ENSZ sza­kosított nemzetközi pénzügyi intézményeinek is, amelyek­nek 1982-től tagjai vagyunk. Az utóbbi időben hallani Jöhet olyan véleményeket is, hogy gazdasági kapcsolata­inkban felerősödött a nyuga­ti orientáció. Akik ezt han­goztatják, megfeledkeznek arról, hogy nem az utóbbi években, hanem a hetvenes években adósodtunk el: hogy ezekben az években csökken­tettük az adósságot; hogy a gazdaság pénzügyi egyensú­lya nem mostanában bom- , lőtt meg, azt most állítottuk vissza; hogy a tÖkésimpor- tot nem ezekben az években bővítettük, hanem épp a leg­utóbbi években mérsékeltük, s csökkentettük egész gaz­dálkodásunk sebezhetőségét. Magyarország ezekben az években is aktív részese volt a KGST-integráció fejleszté­sének, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének, a sokoldalú együttműködés tö­kéletesítésének. Hazánk szá­mára mindegyik i'elációnak megvan a maga sajátos szere­pe. Ugyanakkor — mint már többször kifejtettük — gaz­daságfejlesztési terveink biz­tonsága nemcsak a külső pia­coktól, hanem a külpolitikai környezettől is. függ. Egyen­lőségen és kölcsönös előnyö­kön alapuló kapcsolatokat kívánunk a nem szocialista országokkal is. Nem egy eset­ben azonban politikai indítékú és célú intézkedések szenvedő alanyai vagyunk Ezekkel szemben is biztonságot ad a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való együttmű­ködésünk. Ezért a jövőben is onnan importáljuk mindazt, ami lehetséges és gazdaságos. Nem lehet liiány és szegénység Ma valamennyi szocialista ország mérlegeli, hol tart a fejlődésben és hogyan tovább a jövőben. Tavaly december­ben Csernyenko elvtárs írá­sában, azt megelőzően az ide­ológiai konferencián Gorba­csov elvtárs beszédében, de Andropov elvtársnak az 1983, júniusi KB ülésén elhangzott felszólalásában is szerepelt az a gondolat, hogy a Szov­jetunió jelenleg hol tart, mi­lyen szakaszában van a szo­cialista fejlődésnek. Erősödik az a felismerés, hogy a fejlett szocializmus tökéletesítése egy hosszú történelmi korszakot igényel, s a szocialista orszá­gok ennek a kezdetén tarta­nak. Ebből sok minden követ­kezik, többek között a terme­lési viszonyok fejlettségére, a megtermelt javak elosztásá­nak elveire, a szocialista de­mokráciára és a politikai in­tézményrendszerre is. A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erő­ket egységbe kell fogni, a társadalom igazságosságát ki kell tudni bontakoztatni, s ez a társadalom nem lehet a hiány és a szegénység társa­dalma. A szocializmus a mun­ka társadalma, amelytől idegen a fegyelmezetlenség, a lazaság, a kötelezettségek el­mulasztása. A szocializmushoz vezető út azonban göröngyö­sebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt korábban hittük. Ezért nem baj, sőt jó, ha illúzióinktól megszabadu­lunk, s erősítjük hitünket eszméink igazában, s elérhe­tőségében. A XII. kongresszus felis­merte: ahhoz, hogy új len­dületet vegyünk, előbb lassí­tani kell. Most a XIII. kong­resszus egyik fontos feladata felvázolni egy élénkebb, egyensúlyi helyzetünket szi­lárdító, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazda­sági fejlődés programját. A VII. ötéves terv e köve­telmény jegyében formálódik. A gazdasági növekedés élén­külése, a kedvezőbb folya­matok kibontakoztatása foko­zatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re ter­vezett növekedési ütem. a nemzeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányoz­ható elő. Ez biztosítja a belső felhasználás kismértékű nö­velését, ezen belül a beru­házások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedé­se már kismértékben meg­haladhatja a három százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet: először a nemzeti jövedelmet megkö­zelítő, majd azzal lényegében 4 NÖGRAD — 1985. március ?7., szerda í azonos, esetleg azt kissé meg­haladó ütemben. Ez lehetősé­get ad az életszínvonal-poli­tika mozgásterének bővítésé­re: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reál­értékének szélesebb körben történő megőrzésére. A szocialista szektorban öt év alatt beruházásokra — 1981. évi árakon — 850—900 milliárd forint, az 1981—1985. évit meghaladó összeg fordít­ható. A termelés feljesztésé- nek exportorientáltnak és gaz­daságos importhelyettesítő­nek kell lennie. Fontos a meglévő természeti kincsek jobb hasznosítása, illetve a rendelkezésre álló anyagok minél magasabb értékű és minőségű termékekké való hatékony feldolgozása. Arónyosabb liztelwiselést Az életszínvonal-politiká­val szemben azt a követel­ményt támasztjuk, hogy érez­hetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlő­dést, mérsékelje a társadal­mi egyenlőtlenségeket, tom­pítsa a szociális feszültsége­ket, legyen igazságosabb, va­lósítson meg arányosabb köz­teherviselést. A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvet­lenül kapcsolódik a munka­teljesítményekhez. El kell ér­nünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbe­csültebb, a kiemelkedő telje­sítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfe­lelő elismerést. Erre a koráb­binál jobb lehetőséget nyújt a módosított keresetszabályo­zás rendszere. A fő munkaidőn túl végzett tevékenységekre, kisvállal­kozásokra tovább is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevékenységüknek a népgazdasági érdekekkel összhangban kell alakulnia. Arra törekszünk, hogy a fő munkaidőben és a munkaidő utáni kisvállalkozásokban el­érhető jövedelmek egyaránt a tényleges teljesítményekhez igazodjanak, s különbségük társadalmilag elfogadható le­gyen. Ennek .érdekében nem az általános megszorítás, ha­nem a rendelkezésekkel, az érvényes jogi szabályozással ellentétes tevékenység meg­szüntetése a feladat. Szociálpolitikánkról szólva az utóbbi időiben sokan felve­tik, hogy miközben a költség­vetés erre fordított kiadásai folyamatosan nőnek, a szociá­lis feszültségek nem mérsék­lődnek, sőt éleződnek. Jelen­leg a nemzeti jövedelem 26 százalékát fordítjuk pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatásokra. Ez az arány meg­felel az ország fejlettségi szintjének és a következő években lényegében nem nö­velhető. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelke­dés miatt csökkent a juttatá­sok vásárlóértéke. A szociá­lis juttatások színvonala, bel­ső arányai, hozzájutási felté­telei, területi eloszlása is egyenlőtlenek. Miközben a társadalmi juttatásokból a la­kosság tehetősebb rétege is részesüli, addig a szociálisan rászorulók egy része nem kap megfelelő segítséget. Ezért sok követelmény ve­tődik fel a szociálpolitikával szemben, de főként az, hogy az elosztás legyen igazságo­sabb, fokozottan segítse az er­re rászorulókat. Szociális tennivalók A létbiztonság fő pillérei maradnak a jövőben is a mun­kajövedelmek és a társada­lombiztosítási ellátások. A lét­biztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmi­lag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedelmek vásárlóértékének megőrzése. Kedvezőbb gazda­sági helyzetben egyes jutta­tások reálértékét esetleg nö­velni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsáig.i elv érvényesí­tése a szociálpolitika fontos eleme. Most nem tudunk többre vállalkozni, mint job­ban, figyelembe venni es gi> vényesíteni a rászorultság el­vét és szempontjait együtt az állampolgár i jogosultsággal. Hosszabb távon azonban az állampolgári jogosultságot kell fokozatosan uralkodóvá ten­ni. A szociálpolitika egyes la­kossági rétegeket érintő ele­mei közül a következőket tartjuk lényegesnek: — A gyermekes családok anyagi helyzetére kedvezően hat. hogy a gyermekgondozási díjat, fokozatosan kiterjeszt­jük a gyermek egyéves korán túl a gyermek hároméves po­ráig; megőrizzük a családi pótlék vásárlóértékét, a há­rom- és többgyermekesek ter­mészetbeni kedvezményeit bő­vítjük. A családalapító fiata­lok az első lakás megszerzé­séhez és fenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér e-hhez nem elég — több kedvezményt, támo­gatást kapnak. A nyugdíjasok helyzete éleP koruk, egészségi állapotuk, aktív tevékenységre való al­kalmasságuk. nyugdíjuk és kiegészítő jövedelmük nagy­sága. valamint családi és va­gyoni helvzetük szerint rend­kívül difíerenciáilt.. Az idő­sebb. aktív tevékenységre már, nem képes, egyedül élő, alacsony nyugdíjban részesü­lők szociális helyzete azon­ban nehéz. A nyugdíjasok kö­zül több mint félmillióan egyedülállóak- Segíteni min­denekelőtt azokon kell, akik nem támaszkodhatnak csa­ládjukra. A legsúlyosabb gon­dok envhítésére még az idén sor kerül. Az a fő törekvésünk, hogy a nyugdíjrendszer jobban ve­gye figyelembe a végzett munkát, legyen rugalmasabb, s nyújtson nagyobb szociális biztonságot is. A módosítások —, ha ezek­re sor kerül — nem érinthe­tik hátrányosan a jövőben nyugdíjba menőiket. Elképze­léseink szerint a mai és a korszerűsí tett nv ugd í i rend ­szer — tehát mindkettő — néhány éven át joghatályos, egyidejűleg és párhuzamosan létezik. A nyugdíjba menő a kettő közül a számára elő­nyösebb megoldást választ­hatja. A KB titkára ezután az ár­politikáról szólott. hangsú­lyozva. hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulá­sát befolyásoló, sokoldalú sze­repéről a jövőben sem mond­hatunk le. Kádár János találkozója veteránokkáI Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő vete­ránok egy csoportjával. A szívélyes légkörű bensőséges beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Baranyai Tibor, a KB osztályvezetője. Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üd­vözletét, jókívánságait, kifejezte a párt megbecsülését idős harcosai iránt. A KB első titkára hangsúlyozta: a veterán kommunisták múltbeli harca segítette hozzá a pártot, a népet a mai eredmények eléréséhez, s a kong­resszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Az egykori harcosok tapasztalata ma is nélkülözhetetlen a párt számára. Kádár János szavaira Sebes Sándor válaszolt. Társai nevében köszönetét mondott a párt régi harcosai iránti figyelmességért, megbecsülésért. Szólt arról, hogy a je­lenlévők a párt történetének alakítói voltak, s minden­kor a párt ügyéért, a magyar nép becsületéért harcoltak. A kongresszus felelősségteljes munkáját látva megelé­gedéssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fiata­labb nemzedék is — az idősebbekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét. Termelői és fogpasztái árak — A VI ötéves terv idő­szakában a termelői és a fo­gyasztói árak egyaránt a ter­vezettnél gyorsabban emelked­tek. A termelői árak öt év alatt —i- az 1985. évi emelke­dést is figyelembe véve — 31—32 százalékkal, a fogyasz­tói árak pedig mintegy 38 százalékkal nőnek, egyidejűleg az átlagkeresetek több minit 30 százalékkal emelkednek. Az indokolatlan ártámogatá­sokat ennek ellenére nem si­került jelentősen csökkenteni. Tisztában vagyain azzal, hogy az árak alakulása a gaz­dálkodásban gyökerezik. A jövőben sem mondhatunk le a helyes árarányok kialakítá­sáról, a termelői és a fogyasz­tói árak együttmozgásáról, va­lamint az indokolatlan fo­gyasztói ártámogatások leépí­téséről. Az ár,funkció erősíté­sét a gazdaságirányítás esz­közrendszerével, a piaci viszo­nyok tudatos fejlesztésével kell segíteni. Arra törekszünk, hogy az ár­színvonal-emelkedéseket ér­zékelhetően, mintegy öt száza­lékra mérsékeljük, ezért meg­felelő inflációellenes program kidolgozását tartjuk szüksé­gesnek. Az áremelkedés mér­séklése fokozatosan érhető el. A következő években sem zár­hatjuk ki, hogy fogyasztóiár­emelésekre —■' ezen belül köz­ponti áremelésekre — kerül­jön sor. A helyes árarányok kialakítását azonban úgy kí­vánjuk elérni, hogy az ár­színvonal emelkedése társa­dalmilag elviselhető mértékű •legyen­Havasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk továbbfejlesztéséről szólott. Arra törekszünk — mon­dotta —, hogy a vállalatok és szövetkezetek legyenek a gazdaság főszereplői és min­den lényeges jogi, közgazda- sági es politikai feltétel se­gítse a vállalatokat, hogy azok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalatirányí­tás új formái és a munkás­kollektívák érdekeltségének erősítése jelentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fejlődésében is. Jól illik e lépés azok sorába, amelyeket már megtettünk, vagy a jö­vőben tervezünk tenni. A közélet valamennyi terü­letén, a társadalmi és tö­megszervezetekben, a szövet­kezeti mozgalomban, a taná­csi és parlamenti munkában, a vállalatoknál és a kamarai testületeknél erősítjük az ön- kormányzati elemeket, a de­mokratizmust, a beleszólás le­hetőségét. Akkor lehet jobban érvényesíteni a központi el­gondolásokat is, ha a dolgo­zók, mint köztulajdonosok sokkal jobban beavatottak­nak érzik magukat saját sor­suk alakításába. A gazdasági növekedés bel­ső és külső feltételeinek gyö­keres megváltozása az inten­zív típusú növekedés előtérbe kerülése a többi szocialista országban is napirendre tűz­te a gazdasági mechanizmu­sok fejlesztését, ez a felisme­rés nemcsak a KGST felső szintű értekezletét jellemezte, ez nyilvánul meg abban is, hogy jobban megértjük egy­más gondjait. Ha egyszerre többen merünk szembenézni a változtatás igényével, ha adottságainknak, nemzeti sajátosságainknak és a szo­cialista közös érdekeknek is megfelelő gazdaságpolitikát folytatunk, ennek megfelelő­en fejlesztjük a népgazdasá­gi tervezést, közgazdasági eszközrendszerünket, a terv- koordinációt, gondolkodás­módunkat, akkor ez garancia lehet arra, hogy közös erő­feszítésekkel gyorsabban tu­dunk helyes irányba kibonta­kozást találni. A gazdaságpolitika nehéz és összetett területe volt a legutóbbi öt esztendőben is politikai életünknek. Most is bonyolult feladatok előtt állunk. Ezeket úgy szeretnénk megoldani, hogy a politikai, ideológiai szféra egésze tá­maszkodhasson. erőt merít­hessen. segítséggt kapjon a gazdaságtól. A gazdaság te­rületein dolgozók vállalják és teljesítik a kongresszus hatá­rozataiból iájuk háruló fel­adatokat. Ehhez kérjük a tisztelt kongresszus és dol­gozó népünk támogatását. Tisza László, a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács elnö­ke, Szabolcs-Szatmár megye küldötte a terület- és telepü­lésfejlesztés néhány kérdésé­ről, valamint a tanácsok jö­vőbeni szerepéről szólt. El­mondta, hogy a Szabolcs-Szat" már megyei pártértekezlet legsürgetőbb megoldandó fel­adatként a foglalkoztatás ja­vítását, a megye mezőgazda­sága jövedelemtermelő ké­pességének növelését, az ipar­szerkezet korszerűsítését és a települések ellátási szintjé­nek emelését fogalmazta meg. Az arányos fejlesztés fon­tosságáról szólva a felszólaló rámutatott, hogy a tanácsi fejlesztési pénzek csökkenése leginkább a lakásépítésre ha­tott. A bérlakások aránya tíz százalék alá csökkent, s ezt a magánerős lakásépítés nö­velésével itt sem tudták el­lensúlyozni. — Nagy örömünk, hogy már 125 településünk kap vezetékes vizet — a fejlesztés zöme öherőből történt —, de még így is száz településünk vár egészséges ivóvízre. Az országosnál jóval nagyobb születési arányszám miatt, a feszítő középfokú oktatási helyzet következtében, ná­lunk még az általános iskolai tantermek építése iránt is nagy az igény. Sok kórházi ágyat létesítettünk, és éppen most adjuk át a 450 ágyas megyei kórházat, de a tízezer lakosra jutó ágyszám így is kétharmada, az orvosi lét­szám pedig a fele az országos átlagnak. Tisza László hangsúlyozta, hogy — ismerve a népgazda­ság helyzetét — a gondok megoldása rövid távon nem várható. Ezért nemcsak or­szágosan, hanem egy-egy me-, gyében is differenciálni kell, s a legnagyobb feszültséget jelentő társadalmi kérdések megoldására kell helyezni a súlyt. (Folytatás az 5, oldaloiL) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom