Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
VILÄG PROLETÁRJAI. FGYF^OL'JETEK] Mai számunkban: AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ESA MEGYEI TANA.CS LAPJA XLI. ÉVF„ 72. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1985. MÁRCIUS 27., SZERDA Vitával folytatta munkáját az MSZMP XIII. kongresszusa Kedden reggel, 9 órakor, a Budapest Kongresszusi Központban a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a hétfőn elhangzott szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa. Szűrös Mátyásnak, a Központi Bizottság titkárának elnöki megnyitója után lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Borsod- Abaúj-Zemplén megye küldötte lépett a mikrofonhoz. Lázár György: Döntő lépést tettünk az egyensúly felé A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését a Központi Bizottság beszámolójával, Kádár elv- társ szóbeli kiegészítőjével, a határozattervezettel, a megerősítésre váró okmányokkal és javasolta, hogy azokat a kongresszus fogadja el, emelje határozattá, majd így folytatta-. — A kormány az utóbbi években azt tartotta legfőbb kötelességének, hogy a szocialista építés állami irányításában — az igazgatásban, a kulturális életben, a külpolitikában — a nehéz, olykor kritikus nemzetközi viszonyok és a korábbinál bonyolultabb belső feltételek között is érvényt szerezzen a XII. kongresszus határozatának, megfeleljen a bizalomnak. Feladataink ellátásához számunkra is népünknek a párt politikájába vetett bizalma jelentette és jelenti a legifőbb erőforrást. Ezt az alkalmat sem mulaszthatom el, hogy köszönetét mond jak népünknek azért a megértésért és támogatásért, arai nélkül a kormány aligha tudott volna eleget tenni megbízatásának. vagyon gyarapodásáról, a fogyasztás alakulásáról szólott, majd így folytatta: Romlottak a cserearányok — Az összes körűiményt figyelembe véve a mérleg pozitív. És talán még inkább az, ha kitekintünk a világba. Mi mégsem vagyunk elégedettek. Mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthattunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Ennek az egyik, bár nem az egyedüli mutatója, hogy amíg a külkereskedelmi cserearányok négy év alatt 7,5 százalékkal romlottak, a népgazdasági hatékonyság mindössze négy százalékkal. forintban számolva alig többel javult, mint amennyit a cserearányok romlása miatt vesztettünk. Más szóval a világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulásán kívül munkánk gyengeségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jövedelem' a tervezettnél kisebb mértékben nőtt, hogy fizető- képességünk fenntartása érdekében az előirányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső felhasználásra, főleg a felBiztosílrra az önállóság Az utóbbi fél évtizedben a legtöbb feladatot a gazdaság mindennapi, nemegyszer szorító gondjai adták számunkra. Voltak helyzetek, amikor ezeket csak a megszokottnál szorosabb központi irányítással tudtuk megoldani. Emiatt megnőtt az aggodalom, hogy visszatérünk egy korábban már túlhaladott gyakorlathoz. Ügy vélem, ma már világos, ez nem volt szándékunk. A kormány saját, döntési hatáskörében és gazdasági szabályozók célszerűbb érvényesítése közben is a vállalatok önállóságának biztosítására törekedett és törekszik a jövőben is. A XII. kongresszus határozataiból és a Központi Bizottság időközi állásfoglalásaiból kiindulva egyebek között előreléptünk a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztésében. Programokat dolgoztunk ki egyebek mellett az elektronika, a biotechnika fejlesztésére, az energiával és az anyaggal való takarékosabb gazdálkodásra. Olyan fontos kérdésekkel foglalkoztunk, mint a népesedéspolitika, a közoktatás és a felső- oktatás fejlesztése, a szociálpolitikai koncepció, a településfejlesztés hosszú távra szóló irányelv«. Kidolgoztok, a népgazdasági tervezés és a gazdaságirányítási, rendszer fejlesztésének komplex programját. Megvitattuk a 2000-ig terjedő időszak társadalmigazdasági fejlődésének irányait. Előrehaladtunk a VII. ötéves terv kidolgozásában és nemzetközi koordinálásában. Fejlődött a központi és a helyi igazgatás. Jó érzéssel mondhatom, hogy a minisztériumi és a tanácsi köztisztviselők nagy többsége hozzáértéssel és becsülettel végzi munkáját, átérzi felelősségét. Ám népünk politikailag igényesebb és kritikusabb lett. Ismert előttünk és nem közömbös számunkra, hogy a közvélemény gyakran illeti bírálattal munkánkat. Jogosak-e a bírálatok, van-e felelőssége a kormánynak abban, hogy a szükségesnél kevesebb történik a gazdálkodás megjavítása, a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítása érdekében? Igen, a kormánynak ebben van felelőssége és még inkább tennivalója. Ezt számon tartjuk és a kormányzati munkát úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy az még következetesebben szolgálja társadalmi törekvéseinket, jó feltételeket biztosítson a szocialista közéletiség, a jobb, az eredményesebb munka anyagi és erkölcsi elismerése számára, kevesebb lehetőséget hagyjon az ügyeskedésre- Lázár György ezután a szocialista építés eredményeiről, a négy év alatt, megvalósult termelő- és kommunális beruházásokxél* a nemzeti A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az eredetileg tervezettnél ismétlődően nagyobb mértékben kei- • lett növelnünk, a másik következmény 1 a beruházások visszaszorításából származik. Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól eltérően ■ nagyobbrészt csak a belső felhasználás csökkentésével tudtuk biztosítani, van, aki megkérdőjelezi. vajon szükségszerű és helyes volt-e az életszínvonalat és a beruházásokat ilyen mértékben alárendelni a nemzetközi fizetőképesség megőrzésének. Meggyőződésem szerint igen. Mindenekelőtt azért — s ezt sok ország példája mutatja —, mert egy offenzív gazdaság- politika ‘ kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése. A döntő lépést már megtettük, de az egyensúly még sérülékeny, a továbbhaladáshoz biztonságosabb egyensúlyra, ennek megalapozásához pedig új növekedési energiák mozgásbahozá- sára van szükség. A Központi Bizottság a kongresszus elé éppen ilyen programot terjesztett elő. A kormány ebben a szellemben folytatja a VII. ötéves terv kidolgozását. Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyensúly megszilárdítása, haladásunk megalapozása nem történhet meg a hatékonyság javításának gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legalábbis lassul, ha az egyensúly megszilárdításában nem jutunk előre. Ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy a hatékonyság növelése, a gazdálkodás intenzív jellemzőinek kibontakoztatása, aminek csak a kezdeténél tartunk nem csupán a szűkén vett gazdasági szféra ügye, hanem annak határait messze túllépő össztársadalmi ügy. A kérdést azonban úgy is feltehetjük: van-e más választási lehetőségünk, mint erőforrásaink ésszerűbb kihasználásával fokozatosan élénkíteni a gazdasági fejlődést, ha nem akarunk visz- szaélni azzal a türelemmel, amivel népünk elviselte az életszínvonal stagnálását, s nem kevesen a csökkenését? Kockáztathatjuk-e hogy a beruházásokat még alacsonyabb szintre szorítva tovább növekedjen a történelmi okok miatt amúgy is meglévő műszaki hátrányunk? Szerintem a válasz csak egy lehet: ilyen választási lehetőségünk nincs, mert senkitől sem várhatjuk, hogy fizesse helyettünk a számlát. De erre nincs is szükség, ha komolyan elhatározzuk magunkat gazdaságunk ismert tartalékainak kihasználására. i kár 20 milliard Az utóbbi hónapok rendkívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elérni. Az első összegzés szerint az energiakorlátozás miatt bekövetkezett termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Az alkalmat felhasználva a kormány nevében köszönetét mondok a bányászoknak, az energiaszolgáltatás, a közlekedés és a szállítás dolgozóinak, a katonáknak, mindenkinek, aki a tél nehéz napjaiban áldozatos munkával hozzájárult a nehézségek leküzdéséhez. Egyben kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a vállalatok, a szövetküldoitek az ülésteremben kezetek kollektívái, a szocialista brigádok a következő hónapokban mindent megtesznek a kiesések pótlásáért] a szocialista munkaverseny lendülete hozzá fog járulni idei tervünk teljesítéséhez. Ahhoz, hogy a magasabb- követelményeknek eleget tud-J junk tenni, az irányítás minJ den szintjén, minden láncszeJ mében szemléleti megújulás-J ra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódszerekre van szük-J ség. Magunkról, a korma nv-J ról szólva ehhez még hozzáJ tehetem: fejlődésünk új igéJ nveinek érvényesítésekor* ugyanazzal a következetes-' seggel kell eljárnunk, mini tettük az utóbbi években,' amikor az eladósodás folyamatát kellett megállítani es megfordítani. El kell fogadtatni, hogy az áru- és pénzJ viszonyok következetesebb fi-' gyeiembevétele, az új vál-' lalkozási és vállalatvezetési formák, a kereseteknek a teljesítménytől függő nagyobb és valódi differenciálása, az igazságosabb közteherviselés szorgalmazása nem jelentenek! eltávolodást szocialista elveinktől. Azt is el kell fogadtatni] hogy amikor a gazdaság minden elemében megújulásra van szükség, amikor a világgazdasági környezetre a nagyfokú változékonyság a jellemző, csak olyan irányítástól remélhetjük, hogy betölti funkcióját, amely vi-' lúgos és stabil elvekre épül,' de képes rá, hogy mindig a konkrét viszonyokból kiindulva válassza meg a cselekvési re ható legcélszerűbb esz-' közöket. Epre viszont nincs kész recept. Népgazdasági terveink megalapozásában,’ mint korábban. most is és a jövőben is pótolhatatlan szerepet töltenek be a Szovjetunióval ki-- épült gyümölcsöző és bővülő kapcsolataink. A K®ST-ben folytatott együttműködés számára nagy távlatokat nyitott a tavaly megtartott felső-' szintű értekezlet, amelynek határozatát végrehajtva új lehetőségek tárulnak fel .ah-’ hoz, hogy gyorsabban halad-' hassunk nemzeti és egyben közös céljaink felé. A magunk részéről mindent megte-’ szünk, hogy alkotó módon járuljunk hozzá a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez. Feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele a béke. A fegyverkezési hajsza felszítása, az Egyesült Államoknak és a NATO-nak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert, súlyosan kiélezte a nemzetközi helyzetet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szélsőséges imperialista körök minden mesterkedése ellenére megvan a lehetőség az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítására. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, követJ kezetes békepolitikája, a vi-' lág békeszerető erőinek ösz- szefogása. Külpolitikai tévé-’ kenységünket meghatározta,’ hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista országok köJ zösségének szilárd és megbízható tagja, a békés egymás „ (Folytatás a 2. oldalon4, Iái János találkozója Aánollol tárlat a lűparion Megyei bajnokság
