Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

Megkezdte munkálat az MSZMP XSIi. kongresszusa (F oly tatái « 4. oldalról.) tanácskozás határozatainak szellemében — előre akarunk lépni. Örömmel szólok arról, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió közötti gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködés 2000-ig szóló továbbfejlesztésének programja már elkészült, és az erről szóló megállapodást április első napjaiban alá fogjuk írni. Terveink valóra váltásának ez is biztos tá­masza. , Kedves elvtársak! Pálunk és kormányunk nen- közi tevékenységét el­veink vezérlik. Külpolitikánk minden kérdésben népünk alapvető érdekeiből indul ki, s népünk teljes támogatását élvezi. Népünk békét akar, annak megvédését és megszilárdítá­sát tekintjük fő feladatunk­nak. A nemzetközi helyzet ma feszült, az Egyesült Álla­mok és a NATO erőfölényre tör. Ez megengedhetetlen. A Varsói Szerződés országainak, népeinek az az érdekük, hogy békében élhessenek, szocialis­ta vívmányaikat megőrizhes­sék és fejleszthessék. A világ minden népének az az érde­ke, hogy az imperializmus ne kerüljön erőfölénybe. A föl­dön, a tengereken, a levegő­ben már ma is túlságosan sok atomfegyver van. Senki­nek sem hiányzik, hogy a .fegyverkezési versenyt most még a világűrre is kiterjesz- szék. Mi az ilyen elgondolá­sokat határozottan ellenezzük. Elvi álláspontunk, hogy az új világháború többé nem elkerülhetetlen. A vitás nem­zetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Meg kell keresni a lehetséges megegyezés formáit, amelynek minden fél számára egyenlő biztonságot nyújtanak a fegy­verzet alacsonyabb szintjén. Ezen az alapon lehetne to­vábblépni az atomfegyverek megsemmisítése és a teljes leszerelés felé. Mi a békés egymás mellett élés elvét valljuk és azt akarjuk, hogy fejlődjenek a különböző társadalmi rendsze­rű országok kölcsönösén elő­nyös kapcsolatai. Elvi alapon, a bennünket vezérlő elvek és politikai meggyőződésünk sze­rint is azt tartjuk, hogy a forradalom exportja lehetet­len és szükségtelen. De nem tűrhetjük és nem engedhetjük meg az ellenforradalom ex­portját sem. A társadalmi rendszer formálása és fejlesz­tése minden nép joga, és en­nek a jognak érvényesülnie kell. Mi azt kívánjuk, hogy a különböző társadalmi rendsze­rű országok normális kapcso­lataikat fejlesztve, békés ver­senyben vívják meg törté­nelmi harcukat. Mindjárt hozzáteszem: én, mint meg- g''őződéses magyar kommu­nista. biztos vagyok benne, hogv ebben a harcban a szo­cializmus győzedelmeskedik. Üdvözöljük a Genfben meg­kezdődött szovjet—amerikai tárgyalásokat. Támogatjuk az európai béke és biztonság erősítését, fontosnak tartjuk a stockholmi tanácskozást. En­nek érdekében hazánk is ak­tív tevékenységet fejt ki. Je­len vagyunk a genfi leszere­lési konferencián és a bécsi tárgyalásokon is. Az idén — éppen ebben a teremben — ül össze az európai kulturális fórum. Ez a helsinki folyamat újabb állomása^ lesz. Arra tö­rekszünk, hogy ez a tanács­kozás is eredményesen vé­gezze munkáját. Mi/a tár­gyalásokat, a kapcsolatok megőrzését és fejlesztését, a megegyezést támogatjuk min­den vitatott vagy megoldandó nemzetközi kérdésben. A jelenlegi világhelyzetben a Varsói Szerződés tagálla­mainak gondoskodniuk kell védelmükről, és ennek meg­felelően mi is megfelelő szin­ten tartjuk védelmi erőinket. A Varsói Szerződés tagálla­maként eleget teszünk kötele­zettségeinknek. Népünk béké­jét, szocialista vívmányainkat mindenkivel szemben megol­talmazzuk, s ezt jó tudni mindenkinek, nehogy bárki is kísértésbe essék. A Varsói Szerződés java­solta a NATO-nak a két szer­vezet egyidejű megszünteté­sét. Több mint két esztende­je kezdeményezte, hogy a két szövetségi rendszer országai kössenek megállapodást, amelyben lemondanak az erőszak alkalmazásáról és az azzal való fenyegetésről. Ezekre a nagy jelentőségű javaslatainkra, amelyek még változatlanul érvényben van­nak, válasz mind ez idáig nincs. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt alá­írni. A Varsói Szerződés orszá­gaiból érkezett küldöttségek vezetői március 13-án Moszk­vában tanácskoztak. Ez ér­demi és jó tanácskozás volt, amit a kommünikében is igyekeztünk kifejezésre jut­tatni. A további együttműkö­dés, kapcsölataink bővítése mellett foglaltunk állást és egységesen helyeseltük á Var-' sói Szerződés meghosszabbí­tását. Itt is megerősíthetem: ,a Magyar Népköztársaság a .Varsói Szerződés meghosz- szabbítása mellett foglal ál­lást. Készek vagyunk az er­re vonatkozó okmányt alá­írni. A Magj^ar Népköztársaság szolidáris a társadalmi hala­dásért világszerte küzdő pár­tokkal és mozgalmakkal, a nemzeti szabadságukért küz­dő népekkel. Készek vagyunk összefogni a béke minden hí­vével, ideértve azokat a pol­gári . vezető politikusokat is, akik értik, hogv az emberi­ségnek nincs más útja. mint a kapcsolatok fenntartása, a tárgyalás és a megá'laoodás a közös érdekű kérdésekben. Mi ennek megfelelően rende­zett kapcsolatokra törekszünk minden országsai. közöttük az Amerikai Egyesült ^Alla- mokkal és a NATO más ve- 7°tő országaival is, ha tisze­lik jogainkat és megfelelő partnernek tartanak ben­nünket a kapcsolatok alakí­tásában. Mi arra törekszünk hogy a szövetségeseinknek hű szövetségesei, barátainknak igaz barátai ás partnereink­nek korrekt partnerei le­gyünk. Ez eddig is így volt. és a jövőben is így lesz. így számolhat a Magyar Népköz- társasággal mindenki. Kedves elvtársak! A közeljövőben megünne­peljük a második világhábo­rúban létrejött antifasiszta koalíció győzelmét a hitleri fasizmus és a japán miütariz- mus fölött. Az akkori, sors­döntő helyzetben a különböző társadalmi rendszerű orszá-­gokat vezető felelős politi­kusoknak sikerült megegye­zésre jutniok. Az emberiség összefogott, a nemzetek si­keresen együttműködtek a fasizmus elleni harcban. A jaltai tanácskozás nagy­ban segítette a fasizmus fe­letti végső győzelmet, a potsdami megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a romokban heverő Európában beinduljon az élet. Nagyra értékeljük e dokumentumo­kat, mert a fasizmus szétzú­zását, a béke megalapozását szolgálták. Az antifasiszta koalíció példájára kellene összefog­niuk ma is — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül — az országok ügyeit intéző felelős vezetőknek, összefogni minden népnek a világot fenyegető háborús veszélyek ellen, a földünket- érintő kérdések megoldása érdekében —• ez volna a he­lyes, a jó és a követendő út az emberiség számára. Mi következetesen folytatjuk békepolitikánkat. A jövőben is erősítjük együttműködé­sünket a testvéri kommunis­ta pártokkal, minden más haladó erővel, szolidaritást vállalunk a szabadságukért harcoló néoekke-l, kapcsola­tokra törekszünk minden mozgalommal, párttal, or­szágsai. amely erre a maga részéről is kész. Kedves elvtársak! * A mai alkalommal is szól­ni kívánok felszabadulásunk 40. évfordulójáról. Nagy sorsforduló volt népünk éle­tében, amikor 1945. április 4-én a szovjet hadsereg fel­szabadította Magyarország teljes területét a hitleri fa­siszták megszállása alól, és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadságát. A kapitalisták és földesurak hatalma, rendszere, amely sorsát a hitleri fasizmushoz kötötte, összeomlott. Népünk negyven évvel ez­előtt talpra állt. Az ország területén még folytak a har­cok, amikor létrejött a nem­zeti függetlenségi front, Deb­recenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormánv. amelv teljes joggal és a néo nevé­ben hadat üzent a náci Né­metországnak, hozzálátott az ország újjáépítéséhez, az új haza megteremtéséhez. személygépkocsi közlekedett, ma — csak magánhasználat­ban — 1 millió 344 ezer. a családok egyharmada rendel­kezik személygépkocsival. 1938-ban 200 ezer magyar utazott külföldre, az elmúlt évben 5 millió 400 ezer. injá­ban a lakosság kis része volt jogosult nyugdíjra, ma meg­felelő feltételek mellett min­den dolgozó ember: az or­szág lakosságának 21 száza­léka kap nyugdíjat. Ma tíz­ezer lakosra háromszor anv- nyi orvos jut, mint 1938-ban. Joggal mondhatjuk: pártunk, munkásosztályunk, népünk harca, munkája nem volt hi­ábavaló Ilyen hatalmas fej­lődésre csak a szabaddá vált és szocialista útra lépett nép volt képes, amely erőfeszítései­ben élvezte a világ haladó errímpk támogatását. Meggyőződéssel állíthatjuk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket össze­fogva és gvarapítva. bizakod­va nézhetünk a jövőbe. Cél­jainkat elérjük, terveinket megvalósítjuk, felépítőik a fejlett szocialista társadal­mat. gazdagítjuk, gyarapítjuk hazánkat, a szocialista Ma­gyarországot. A Központi Bizottság nevé­ben kérem, hogy a beszámo­lót. a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatot és a határozattervezetet a kongresszus vitassa meg és fogadta el. Kérem, hogy pár­tunk XIII. kongresszusa mond­ja ki: folytassuk, erősítsük fő politikai irányvonalunVf. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, s annak X'lll. kongresszusa! Éljen a szocia­lizmust építő magyar nép! Éljen a proletár internaciona­lizmus és a népek barátsága! Éljen a szocializmus és a béke! Gyenes András szóbeli Kiegészítője a KE8 jelentéséhez Hála és köszönet Nem felejtjük el a Szov­jetunió áldozatait, a szovjet hősöket, akik elhozták né­pünknek a szabadságot. Nem feledkezünk meg a velük küzdő bolgár, jugoszláv és román katonákról, az anti­fasiszta koalíció más nemze­teinek fiairól. Tisztelettel emlékezünk a fasiszták ellen itthon és Európa szinte min­den frontján küzdő igaz elv­társainkra, a magyar haza­fiakra, a magyar ellenállók­ra és azokra, akik elestek a fasizmus elleni harcban, a nép jobb jövőjéért folytatott küzdelemben. Mindazoknak, akik a magvár nép felszabadítását segítet­ték, az őszinte hála és kö- . szőne t, a tiszta emlékezés szaván túl azt tudjuk mon­dani, hogy a magyar nép él­ni tudott szabadságával. A ■aun.kásosztály, a nép' kivív­na hatalmát, szocialista tár­sadalmi rendszert teremte It a Magyar Népköztársaság­ban. Nehéz 40 évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kellett eitaka- ' rítani a háborús romokat, megindítani az életet; leküz­deni az inflációt, megvívni a hatalomért folytatott harcot. De ezekben az években él­tük a szocialista elvek és normák eltorzításának sú­lyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válságot is, amely Magyarországon va'ó- jában 1953 nyarán kezdő­dött, az 1956-os ellenforra­dalmi felkelésben csúcsoso­dott ki és 1957 nyarán feje­ződött be. S e 40 év része a konszolidálásért folytatott . politikai, gazdasági és kul­turális tevékenység is. Né­pünk e négy évtized alatt sok akadályt leküzdött, szá­zados elmaradottságot hozott be. Hazánk fejlett mezőgaz­dasággal rendelkező, ipari országgá vált. Ez a negyven év igaz tör­ténelme és legfőbb eredmé­nye; ez a történelmi tragé­diákat . túlélő, a korszakos változásokat megvalósító ma­gyar nép történelmi műve. Pártunk büszke arra, hogy ennek a harcnak az élén, nem kevés áldozatot hozva, mindig ott voltak a kommu­nisták. Néhány tény és adat jól jellemzi e négy évtizedes épí­tőmunka eredményeit. Az adatokat 1938-hoz, az utolsó, úgynevezett békeévhez viszo­nyítom. Ma a nemzeti jöve­delem több mint hatszorosa az 1938. évinek. Az ipari ter­melés több mint tizennégy- szerese, a mezőgazdasági ter­melés kétszerese az akkori­nak. 1938-ban a lakások 27 százalékában, ma 98 száza­lékában ég a villany. Száz szobára jutó lakosok száma 1938-ban 253 volt, ma 138 ember lakik száz szobában. 19&t-l>aa összesen 19 ezer Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után, Gyenes András, a KEB elnöke fű­zött szóbeli kiegészítést a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság je­lentéséhez. Elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bi­zottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával és azokkal a megállapításokkal, amelyek Kádár János elő­adásában elhangzottak. A szervezeti szabályzat módo­sítására vonatkozó ajánlá­sokkal egyetértenek. java­solják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati ja­vaslattervezetet alkalmasnak tartják arra, hogy a kong­resszus vitája és döntése után az előttünk álló időszak ten­nivalóinak vezérfonala le­gyen. — A Központi Ellenőrző Bizottság — folytatta Gye­nes András — a beszámolási időszakban együtt munkálko­dott a párt vezető testületéi­vel. Azonosult azzal a politi­kai irányvonallal, amelyet a Központi Bizottság a XII. .pártkongresszus határozatá­nak megfelelően képviselt. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a vélemé­nye, hogy ez a politikai vo­nal jó, bevált, a tapasztala­tok és az élet igazolta. Eb­ben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzé­se és az új jelenségek mar­xista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tudott tenni a társadalmi haladást ténylegesen elősegítő el­gondolások, megoldások kö­zött. valamint azolk között, amelyek csak látszólag mu­tatkoztak ilyennek. — A párt eredményesen lé­pett fel minden olyan szán­dék ellen, amely bármely ol­dalról jelentkezve, a dogmák szűk kalodájába próbálná zárni a gondolkodást és a cselekvést. Ragaszkodott a marxizmus—leninizmus alap­jaihoz, bevált elveinkhez és gyakorlatunkhoz, társadal­munk szocialista jegyeinek gazdagításához. Nem enged­te, hogy ezekre az alapokra és elvekre bárki is ráüsse a korszerűtlenség, a maradiság bélyegét, és a minden áron való változtatás ürügyén, mint elavultakat, elvesse azokat. Ugyanakkor kritikus szem­mel, de a szükséges érzé­kenységgel ítélte meg az újat, felkarolta és támogat­ta mindazt, ami ügyünket előreviszi. — A párt a változó felté­telekhez alkalmazkodva, a szélsőségeket kerülve valósí­totta meg céljait és mozgósí­totta a szocializmus minden hívét ezek elérésére. A Köz­ponti Ellenőrző Bizottság javasolja a kongresszusnak, hogy ezt a politikát ismerje el, támogassa és a következő időszakra is erősítse meg. — Pártunk egységes és be- .tölti vezető szerepét. Bizo­nyítják ezt azok az eredmé­nyek, melyekről a Központi Bizottság a kongresszusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk és bajunk ellenére is megőriztük társa­dalmunk stabilitását, és szo­cialista vívmányainkat újabb értekekkel gyarapítottuk. Mindez azért volt lehe'tséges, mert pártunkban alapvetően rend van, a párttagok túl­nyomó része fegyelmezetten végzi feladatát. — Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a párttagok is nagy próbának vánnak kitéve. Olyan idő­szakban élünk, amikor ha­mar kiderül, ki mennyire ké­pes a helytállásra, a cselek­vésre, milyen erős a párt iránti hűsége. Pártszerveink, -szervezeteink és párttagjaink összességében jól vizsgáztak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelentős mértékben a párttagok poli­tikai, közéleti és munkahelyi helytállásának köszönhető. Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a párt­ban a beszámolási időszakban is érvényesült a demokrati­kus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a párton be­lüli demokratikus légkör egész társadalmunk, köz­életünk demokratizmusának is alkotója, formálója. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye — mondotta a továbbiakban —, csak ott születhetnek jó eredmények ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége, — majd arról szólt, hogy a rendnek és fe­gyelemnek szükséges vele­járója az ellenőrzés, a be­számoltatás. — Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a tár­sadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki tár­sadalmunk irányításában va­lamilyen poszton szerepet vál­lal, annak vállalnia kell azt is, hogy munkájáról számot adjon, tevékenységének el­lenőrzését ne csak elviselje, hanem igényelje, és ő maga is ellenőrizzen. Az ellenőrzés nemcsak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társa­dalmunk demokratizmusá­nak elengedhetetlenül fon­tos eleme is. Az előadó ezután a társa­dalmunktól idegen jelensé­gekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalko­zott. — A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyes­kedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdagodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialis­ta elvünk szenved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kimagasló teljesítmény ré­szesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A munka szerinti elosztás elve még nem elég következetesen érvényesül, s ez kedvezőtle­nül befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatás­sal van a munkafegyelemre is. — A csúszópénz, a hála­pénz. a szívességi szolgáltatás,' a protekciózás nem csökkent, sőt újabb formái is kialakul­tak. Sokan tévesen azt hiszik; hogy ezek ellen nem tehe­tünk semmit, mert fejlődé­sünk szükségszerű velejárói; Mi ezzel nem értünk egyet; Ügy véljük, hogy a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a neve­lő munka erősítésével, a tör­vény adta lehetőségek követ­kezetesebb alkalmazásával, a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelenségek csökkenthetők és visszaszoríthatok. — A párt határozott állás­pontja, hogy a nem kívánatos jelenségek ellen a kellő idő­ben fel kel! lépni, a vissza­éléseket le kell leplezni, elkö­vetőiket felelősségre kell von­ni. Ennek ellenére gyakran azt tapasztaljuk, hogy a vétkese­ket mentegetik, a hibáikat kisebbítik, a számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselek­mény, amely bomlasztja tár­sadalmunk erejét, gyengíti jogrendjét, veszélyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bázisa. A felelősségre vonásnak ese­tenként akadálya az összefo­nódás, az elvtelen érdekkap­csolatok érvényre jutása. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: a párttagok kötelességei közé tartozik, hogy az állam­polgári fegyelem megtartásá­ban példát mutassanak, tör­vényeinket tiszteljék, a mun­kában pedig becsületesen helytálljanak. A párt tagjai­nak túlnyomó többsége meg­felel ennek a követelmény­nek. ' A párt tagjainak a munká­ban is példát kell mutatniok, ezt környezetük is elvár,’a tőlük. Ennek a várakozásnak a párt tagjainak többsége megfelel. Bizonyítják ezt ered­ményeink, amelyekben a párt­tagok szorgalma, tisztességes munkája meghatározó jelentő­ségű. Gyenes András ezután ar­ról beszélt, hogy a felelőtlen­ség, á fegyelmezetlenség azért sem tűrhető el, mert sérti a pártnak a humanizmusról vallott elvét. A mi humaniz­musunk a becsületes, köte­lességtudó, törvénytisztelő emberek védelmét szolgálja. Nem fogadható el humánus­nak az a magatartás, amely a társadalom érdekeit veszé­lyeztető rendbontókat védi. — A Központi Ellenőrző Bizottság nagyra értékeli — folytatta — a párt vezetésével, népünk munkájával elért eredményeket. Szorgalmaz és (Folytatás a S. oldalon) NÓGRÁD - 1985. március 26., kedd i

Next

/
Oldalképek
Tartalom