Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának jelentése (Rövidített szöveg) A Magyar Szocialista Mun­káspárt híven történelmi múltjához, küldetéséhez, az elmúlt öt esztendőben is fe­lelősséggel teljesítette köte­lességét, szolgálta a magyar nép érdekeit, a szocializmus építését. Politikánkban és végrehaj­tásában egyaránt kifejeződik áz elvi szilárdság és a rugal­masság. Pártunk ügyelt arra, hogy érvényesüljenek a poli­tika időtálló, változatlan alapelemei, ugyanakkor a vál­tozás és fejlődés követelmé­nyeinek megfelelően megújí­totta önmagát, nem engedve, hogy a politikát akár jobb-, akár „baloldali” irányba el­torzíthassák. A Magyar Szocialista Mun­káspárt mint marxista—leni­nista párt, a lenini normák, a demokratikus centralizmus elvei alapján tevékenykedik. Érvényesül eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési. egy­sége. Pártunk erős, a párt­fegyelem alapvetően szilárd, jóllehet a párt egy­sége, a párt fegyelme, a párt­tagság helytállása az elmúlt években is és ma is nagyobb próbának van- kitéve, mint a XII. kongresszust megelőzően. A párttagság túlnyomó több­sége eleget tesz önként vál­lalt kötelességeinek, gyakorol­ja jogait, fegyelmezetten dol­gozik, megfelel a tagsággal járó nagyobb követelmények­nek. A Központi Ellenőrző Bi­zottság álláspontja az, hogy azok a követelmények, ame­lyeket a párt szervezeti sza­bályzata a tagsággal szemben támaszt, reálisak és teljesít­hetők- A kommunista elvek­nek és a vállalt normáknak a párttagok cselekvésében és magatartásában kell kifejeződ­niük. A párttagsággal járó jogok és kötelezettségek olyan értékek érvényesülését, erő­sítését, elismertetését foglal­ják magukban, mint a be­csületes munka, a felelősség- tudat, a fegyelmezettség, a szerénység, a társadalom, a közösség hű szolgálata. A pártfegyelemnek e fontos kri­tériumai azonban a gyakorlat­ban nem mindig érvényesül­nek zökkenőmentesen és konfliktus nélkül a tagság életében és magatartásában. Noha a kommunisták túl­nyomó többsége helytállt, vol­tak, akik nem tettek eleget az önként vállalt fegyelem kö­vetelményének. A XII. kong­resszus óta a párt.fegyelem megsértése miatt 28 739 párt­tagot, a tagság 3,4 százalékát kellett felelősségre vonni és pártbüntetésben részesíteni. A jelentés ezek után a párt fegyelmi helyzetét vizsgálva megállapította, hogy pártunk az alapvető kérdésekben esz­meileg, politikailag egységes. E megállapítás akkor is ér­vényes, ha akadtak olyan párttagok is, akik a párt po­litikájának egy-egy részkér­désében ■ más véleményen vol­taik, illetve fenntartással fo­gadták a párt egyes határo­zatait vagy a végrehajtásra hozott intézkedéseket. Pártéletünk rendjének, a pártdemokrácia érvényesülé­sének fontos követelménye, hogy az eltérő vélemények pártszerű kifejtését ne tévesz- szük össze a pártfegyeiem megsértésével. Ä párt cselekvési egységé­nek minősége a határozatok végrehajtásában, a párttagok aktivitásában, a pártmegbíza­tások teljesítésében fejeződik ki. A párthatározatok elfoga­dásában általában minden szinten nagyobb az egyetér­tés, az egység, mint a végre­hajtásban. Ezért is fontos a párttagság tájékoztatása, meg­győzése, a határozatok, állás- foglalások megértetése, elfo­gadtatása, a végrehajtás állan­dó segítése és ellenőrzése. A párttagok igénylik a párt­határozatok és az állami ren­deletek következetes végre­hajtását. Azt tartják, hogy a jogokat és a kötelességeket összefüggő egységnek kell te­kinteni, és ezek mindenkire egyformán érvényesek. Hiá­nyolják a kötelességmulasztá­sok számonkérését. A tudatos meggyőződésen alapuló pártfegyelem megkö­veteli a demokratikus centra­lizmus helyes értelmezését es alkalmazását. Némelyek nem látják: a demokratikus cent­ralizmusban az össztársadal­mi célokkal és érdekeiekéi együtt a helyi szükségletek és törekvések is kellőképpen ki­fejeződhetnek­A párt a politika alakításá­ban és végrehajtásában nem nélkülözheti a határozatok, a döntések előtti pártszerű vi­tát, a párttagság véleményét. A pártélet normái között kiemelkedő jelentőségű a bí­rálat és az önbírálat. Ez a pártfegyelem erősítésének nélkülözhetetlen eszköze. E kérdésben a pártban alapve­tően rend van. Helyenként azonban rossz néven veszik a bírálatot. A bírálat elfojtása és megtorlása sérti a párt normáit — állapította meg a Központi Ellenőrző Bizottság, vizsgálva a pártfegyelem meg­sértésének néhány jelenségét és azok okait. Ezek után rá­mutatott: A rend és a fegyelem szem­pontjából is kulcsszerepet töl­tenek be a vezető munkakö­rökben dolgozó kommunisták, hiszen bennük a párttagok és pártonkfvüliek is a szocialis­ta hatalom személyes képvi­selőit látják. A kommunista vezetők — kevés kiviteltől el­tekintve — helytálltak, pél­damutatóan dolgoztak, és ma­gatartásuk is megfelelt a kö­vetelményeknek. Beosztásúik miatt több fi­gyelmet, megbecsülést érde­melnek, de ha szükséges, vé­delmet is, mert az ő esetük­ben fordul elő lesevakrabban a hibás általánosítás. A dolgozók túlnyomó több­sége értékeli, igényli a ren­det és a fegyelmet; s becsüli azt a vezetőt, akiinek van er­kölcsi alapja ahhoz, hogy ezt számon is kérje. A pártszer­vezeteknek támogatniuk és védelmezniük kell azokat a vezetőket, akik a követelmé- nveknek megfelelően rendet és fegyelmet tartanak. Egészséges gondolkodású és magatartásai! nemzedékeket csak úgy nevelhetünk, ha népünk munkáját, eredménye­it és vívmányait becsüljük, a történelmi utunkat, haladó hagyományainkat. az elődök küzdelmét a valósághoz hűen értékeljük. A tényekkel, a tör­ténelmi igazsággal ellenkezik egyeseknek az a kísérletezé­se. hogy megszépítsék, megha­misítsák a két világháború közötti Magyarország képét. A felszabadulás utáni első év­tizedet viszont úgy állítják be. mintha csak a hibák, a törvénysértéseik, a bűnök jel­lemeznék azokat az éveket, és nem akkor ment volna végbe döntő történelmi for­dulat a hatalom osztályjelle­gében és a tulajdonviszonyok­ban. Lebecsülik a nép és a párt korábbi országépítő mun­káját, sőt olykor mai erőfe­szítéseit, szocialista hitét is. Ez okkal váltja ki sok kom­munista és pártonkívüli el­lenérzését és felháborodását, ezért indokolt e nézetek el­len fellépni. A felszabadulásunk óta el­telt négy évtizedben hazánk­ban olyan társadalmi, gazda­sági, kulturális és szociális fejlődés ment végibe, amely hatalmas, történelmi változást hozott az egesz magyar nép életében. Ez vitathatatlan tör­ténelmi tény és nem feledtet­heti azt sem, hogy az 1950-es évek elején az akkori vezetés súlyos hibákat és bűnöket kö­vetett el. A Magya-r Szocia­lista Munkáspárt ezt az idő­szakot értékelte, a hibákat kijavította, a tanulságokat le­vonva közel három évtizede töretlenül folytatja politiká­ját. Párttagságunk és népünk túlnyomó többsége azonosul pártunk nemzetközi tevékeny­ségével, a Magyar Népköz- társaság külpolitikájával. He­lyesli és támogatja a nemze­tiségek kérdésében kialakított álláspontját, akadnak azonban akik nemzeti múltunkra, je­lenünkre joggal érzékeny köz­véleményünkben megpi'óbáf­6 NÖGRÄD - ,1985. március 25., hétfő * [ nak kétséget ébreszteni e po­litika iránt, s a szocialista hazafiság, a proletár interna­cionalizmus megkérdőjele­zésével, a veszélyes burzsoá nacionalizmus felélesztésével kísérleteznek. Az ilyen törek­vések ellen következetes küz­delmet kell folytatnunk. Felgyorsultak a változások társadalmi életünk minden területén, különösen a gazda­sági életben. Üj feladatok, jelenségek, problémák kerül­tek felszínre, amelyeknek megértetése fokozottabb po­litikai felvilágosító, meg­győző, nevelő munkát igé­nyel. A pártszervek és -szer­vezetek jelentős erőfeszítése­ket tettek a párttagság esz­mei, politikai nevelése érde­kében. azonban nem minden új jelenség megválaszolására voltak felkészítve, illetve fel­készülve. Ez is oka annak, hogy vannak párttagok, akik elbizonytalanodtak, gyengült a párt eszméi melletti kiál­lásuk, , tartózkodtak a téves nézetekkel szembeni fellépés­től. Ideológiai vitákban fel­készült, képzett kommunis­ták sem képviselték mindig elég határozottan és kellő időben a párt álláspontját. A pártfegyelmi munka a pártpolitikai munka szer­ves része. Célja, hogy segít­se, védje és erősítse a párt egységét és a párttagság fe­gyelmét. A Központi Ellen­őrző Bizottság tapasztalatai szerint e tevékenység a XII. pártkongresszus határoza­tainak, a szervezeti szabály­zat előírásainak megfelelően, jól szolgálta a párt érdekeit. A pártfegyelmi munkában érvényesült a párt egységé­nek, tisztaságának védelme, a pártfegyelem erősítése, az egyének nevelése és a hibák megelőzése. A jelenlés a továbbiakban a Központi Ellenőrző Bizott­ság tevékenységével foglalko­zik és megállapítja, hogy a KEB a beszámolási időszak­ban a párt rendje szerint, a szervezeti szabályzat és a XII. kongresszus határozata alapján végezte munkáját. A párt vezető szerveivel össz­hangban dolgozott, azok ha­tározatainak végrehajtása ér­dekében tevékenykedett. A KEB vizsgálatai pártsze- rűen folytak, a párt védel­mét, erősítését, az érintett párttagok nevelését szolgál­ták. A Központi Ellenőrző Bi­zottsághoz párttagoktól és pártonkívüliektől 3770 be­jelentés, panasz, kérelem ér­kezett. Ezekre nagy figyel­met fordított. A bejelenté­sek egy részét saját hatás­körben megvizsgálta és in­tézkedett. A panaszok, ké­relmek többségét — intézke­dés céljából — illetékes párt- és állami szervekhez továb­bította. A Központi Ellenőrző Bi­zottság a szervezeti szabály­zatnak megfelelően ellen­őrizte a Központi Bizottság pénzgazdálkodását. A gaz­dálkodás megfelelt a párt normáinak, az állami ren­deleteknek és előírásoknak. Rátérve a pártegység és a pártfegyelem erősítésével, a pártíegyelmi munka tovább­fejlesztésével kapcsolatos főbb feladatokra, a Központi Ellenőrző Bizottság hangsú­lyozta azt a meggyőződését, hogy pártunk képes a szocia­lista társadalom továbbfejlő­dését nehezítő, gátló gyenge­ségek, hibák leküzdésére, a kedvezőtlen jelenségek elle­ni határozottabb és követke­zetesebb harcra. Ennek alap­ja a párt vezető, szervező és ellenőrző szerepének fokozott erősítése, a kommunisták és a pártonkfvüliek összefogása, közös cselekvése és fellépése. Pártunk sikeres munkájá­nak, vezető, irányító szerepe érvényesülésének fő feltétele a párt eszmei, politikai, szer­vezeti és cselekvési egysége, összeforrottsága, A pártegy­ség megteremtésének, megőr­zésének és erősítésének leg­főbb módszere és eszköze a pártdemokrácia fejlesztése. A párt-, a társadalmi és az állami ellenőrzést össze- hangoltabbá kell tenni. Kö­vetkezetesebb alkalmazásá­val tovább erősíthető a társa­dalmi fegyelem, a közmorál. A társadalmi, a gazdasági élet minden területén, az irá­nyítás minden szintjén szük­séges és elengedhetetlen a felelősség és a hozzáértés nö­velése, ezzel együtt az ellen­őrzés hatékonyságának bizto­sítása. A magyar kommunisták eszméjükből fakadó meg­győződéssel, a győzelem hité­vel vállalják a harcot, az út­keresés nehézségeit és koc. kázatát. A kemény küzdel­mekkel teli negyven év e há­nyatott sorsú ország felemel­kedésének történelmileg pá­ratlan időszaka. Eredménye­ink megerősítenek bennün­ket meggyőződésünkben, hogy helyes úton járunk. Hi­báinkat, gyengeségeinket is­merjük. Leküzdésükre újabb és újabb erőfeszítéseket kell tenni. Pártunk ereje abban van, hogy a marxizmus—leniniz- mus tudományos elmélete vezérli, tagjai ennek alapján cselekednek. A négy évtized alatt felhalmozott tapasztala­tok alapul szolgálnak a jövő­beli tennivalókhoz, a XIII. kongresszus határozatainak megvalósításához. (MTI) A Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál megteremtették a feltételeit egy alumíniumból készülő radiátorcsalád gyártá­sához. Az esztétikus, kiváló hatásfokú fűtőtestek jelentős kínálatot jelentenek a hazai piacaik Ésszerűség, célszerűség, kezdeményezőkészség A Pravda, Izvesztyija Magyarországról Terjedelmes cikket közölt a hét végen Magyarországról, az MSZMP XIII. kongresszusá­nak előkészületeiről a két leg­ismertebb szovjet központi napilap, a Pravda és az Iz­vesztyija. Anatolij Karpicsev, a Prav­da tudósítója, aki a közel­múltban egy szovjet újságíró- küldöttség tagjaként járt ha­zánkban, hogy megismerked­jék a kongresszusi felkészü­léssel, a lap szombati számá­ban számol be tapasztalatai­ról. Idézi Óvári Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Központi Bizott­ság titkárát, aki a szovjet új­ságírókkal beszélgetve el­mondta, hogy a Xlll• kong­resszust megelőzően bonyo­lultabb helyzet alakult ki az országban, mint a Xll. kong­resszus előtt. Ennek részben a nemzetközi helyzet, másrészt a magyar gazdaság állapota volt az oka. „Nem mondanám, hogy a gazdaság helyzete rossz, de gondok azért van­nak. Januárban például ár­emelés volt. Ha mértéke nem is volt nagy, mégis hatással volt az emberek egy részének hangulatára. Másrészt akkor, öt évvel ezelőtt nem volt mó­dunk nagy gazdaságfejlesztési döntéseket hozni. Az ország bevételei nem fedezték volna a kiadásokat. A párt által tett erőfeszítések azonban ered­ményt hoztak. Most már mód van arra, hogy dinamikusabb fejlődést tervezzünk” — jelen­tette ki egyebek között Óvári Miklós. A Pravda munkatársa a to­vábbiakban az országjárás, a Bécs-Kiskun, Baranya és Veszprém megyékben tett lá­togatás tapasztalatait össze­gezve megállapítja: a legfőbb benyomásunk az volt, hogy az embereik bíznak a holnapban és még jobban akarnak dol­gozni. A kongresszus előtt toz or­szág figyelme nem annyira az elért eredményekre, mint in­kább a még megoldandó prob­lémákra irányul. Mint a szov­jet megfigyelő írja, a VII. ötéves tervben a legfontosabb feladat a termelőmunka min­den elemének intenzívvé tétele lesz. A nyereséges gazdálko­dásnak általános követelméoy- nyé kell válnia. A beruházási összegeket úgy fogják fel­használni, hogy elősegítsék a gazdaság gyorsabb ütemű in­tenzívvé válását, a műszaki haladást. Szergej Dardikin, az Iz­vesztyija állandó budapesti tu­dósítója azt állapítja meg a lap pénteki számában megjeJ lent cikkében, hogy az MSZMP KB kongresszusi té­ziseinek vitájában a fő figyel­met a gazdaságpolitika kér­déseinek szentelték. Ez érthe­tő is, hiszen a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején Magyarország gazdasá­ga bonyolult helyzetbe került. Szerepet játszottak ebben a világpiacon jelentkezett ob­jektív nehézségek, a válság­jelek, s a Magyarország szá­mára kedvezőtlen árarány- változások, de a szubjektív tévedések is. Az MSZMP XII- kong rész-' szusa 1980 tavaszán úgy dön­tött, hogy mindent alá kell nt ..delni a legfőbb célnak, a magyar népgazdaság külső egvensúlya megőrzésének. Kényszerűen mérsékelték te­hát a gazdasági növekedés ütemét, csökkentették a beru­házásók nagyságát, szigorú takarékosságot vezettek be és energ i k us in tézkedéseket te t - tek az export növelésére, az import mérséklésére. Az élet­színvonal-politikában az a cél fogalmazódott meg, hogy meg kell őrizni a már elért szin­tet. E nem könnyű szakaszon túljutva Magyarországon ma megállapítják, hogy a gazda­ság egészében megbirkózott a kijelölt feladataikkal, s megte­remtődtek a feltételei a jövő dinamikusabb fejlődésének — írja az Izvesztyija tudósítója. Az ésszerűség, célszerűség, kezdeményezőkészség szavak­nak meghatározó szerepük van ma a magyar gazdasági szakemberek szótárában és vi­selkedési kódexében. A velük szemben támasztott követel- níények növekednek, a gazda­ság működésének feltételei évről évre szigorodnak. Ma­gyarországon folytatódik a gazdasági útkeresés. Formá­lódnak a pénzügyi ösztönzők! tökéletesedik az irányítás mechanizmusa, a termelőegy­ségek. munkáskollektíváik irá­nyításának új formáit dolgoz! zák ki. A termelésben termé­szetesen még sok helyen van­nak gondok. A kongresszusi felkészülés során például ha­tározottan megfogalmazódott az az igény, hogy növeljék a társadalmi presztízsét és anyagi megbecsülését azok­nak, akik maximális erőbeve^ téssel képesek végigdolgozni a 40 órás munkahetet és nem a hivatalosain engedélyezett mel­lékállásban végzett munkára tartogatják erőiket — írja cikkében az Izvesztyija tudó­sítója. (MTI) A belgrádi Politika: Egy új realizmus vonásai „Egy új realizmus vonásai” — ezzel a címmel közöl szom­bati számában a belgrádi Po­litika budapesti tudósítást az MSZMP XIII. kongresz- szusa előestéjén. A cikk meg­állapítja, hogy Magyarorszá­gon nyugodt légkörben ké­szülnek a jelentős. eseményre, amelytől mindenekelőtt azt várják, hogy megerősíti a párt eddigi irányvonalát. Ennek az általános irány­vonalnak a változatlansága azonban távolról sem jelenti azt, hogy ne történnének — méghozzá nagy horderejű — változások a gazdasági-társa­dalmi élet számos területén — mutat rá a cikkíró, Szia- voljub Gyukics, aki ennek illusztrálására utal a gazda­ságirányítás rendszerének to­vábbfejlesztésére, a káderpo­litika folyamatos demokrati­zálására. Magyarország nagy feladatot állított maga elé: hatékony gazdaság, teljes foglalkozta­tottság és szociális biztonság — írja a szerző, egyúttal kitér a megvalósítással kap­csolatos olyan dilemmákra, mint az elsőbbség kérdése. Vajon egy kiegyensúlyozott szociális politika a hatékony gazdálkodás feltétele vagy pe­dig ennek a politikának kell természetszerűleg a társada­lom gazdasági erejéből fakad­ni? A kérdésfeltevéssel kap­csolatban szó esik a cikkben — az életszínvonal alakulásá­ról, az áremelésekről is. A jugoszláv újságíró a gondok, problémák fogadtatását illető­en egy szélesebb körben is ál. talánosítható tapasztalatról, „magyar példáról” ír: „Nem annyira azok a nehézségek a döntőek, amelyeken egy tár­sadalom keresztülmegy. Sok­kal fontosabb a nemzeti poli­tikába vetett bizalom, a „hol­nap másképp lesz, távlatának megnyitása”. (MTI) Kinevezés a Szovjetunióban A-natolij Majorec eddigi elektrotechnikai ipari mi­nisztert nevezte ki a Szovjet­unió energetikai és villamo­sítási miniszterévé a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségé. Egyidejűkig fel­mentették tisztségéből Pjort Nyeporozsnijt, aki eddig a energetikai és villamosítási tárca élén áll. Nyeporozsnij egészségi állapotára való te­kintettel nyugállományba vo. nul. __ (MT)ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom