Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Z MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANA C,SjLA,P-»A XLI. ÉVF., 70. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1985. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ-----------------------------------------------------------------------------% ELUTAZTAK A KÜLDÖTTEK Az MSZMP XIII. kongresszusának Nógrád megyei kül­döttei és a pártkongresszuson meghívottként részt vevők tegnap a megyei pártbizottságon találkoztak, ahol Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára üdvözölte őket, majd Ozs- várt József, a megyei pártbizottság titkára meleg sza­vakkal köszönt el a kongresszus munkájában részt vevő nógrádi kommunistáktól. A búcsúztatáson jelen volt Béres István, a salgótarjá­ni városi pártbizottság titkára, Sándor László, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A küldöttek és a meghívottak elutaztak Budapestre! BIZALOM ES FELELŐSSÉG Irta: Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára T ársadalmunk egészét befolyásoló, fontos esemény előtt állunk. Ma kezdi meg tanácskozását az MSZMP XIII. kongresszusa. Nemcsak a 870 ezer párttag, hanem az egész nép nagy érdeklődéssel várja az elmúlt öt év munkájának értékelését, a szocialista építés soron lévő feladatainak meghatározását. . A pártértekezletek megbízásából megyénk küldöttei felelősséggel készültek a kommunisták legmagasabb szintű tanácskozására. Az a küldetésük, hogy mondják el a kongresszusi felkészülés gazdag tapasztalatait. Fe­jezzék ki, hogy az MSZMP politikája iránt változatlan és cselekvő tenniakarással párosul a bizalom. Növelte ezt, hogy az elmúlt öt esztendőben terveink, céljaink a szá­mítottnál is nehezebb körülmények között alapvetően megvalósultak. A párt bevált politikája a kedvezőtle­nebbé vált feltételek között is jól szolgálta népünk ügyét. A megye küldöttei azzal a szándékkál indultak útnak, hogy kinyilvánítsák: elfogadják a kongresszus jelenté­seit, határozattervezetét, az azokban megfogalmazott célkitűzéseket. Egyetértenek azzal, hogy az elkövetkező időszakban — az elmúlt négy évtized történelmi vívmá­nyaira alapozva — folytatódjon a fejlett szocialista társadalom építése. Azonosulnak a nemzetközi helyzet­ről, belpolitikai életünkről szóló elemzéssel. Bíznak ab­ban: a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagjainak az enyhülésért, a fegyverzetcsökkentésért folytatott kezde­ményezései hatására a nemzetközi viszonyok kedvezőbbé válnak, a haladó emberiség megőrzi a békét. Maguké­nak vallják a stabilitást, a megújulást, a dinamikusabb fejlődést biztosító célkitűzéseket. Reálisnak tartják, hogy az eredményekre alapozva az öt évvel korábbinál vala­mivel többet tűzhetünk ki célul népünk elé. A gazdasági növekedés olyan élénkítésére van szükség, amely hoz­zájárul a népgazdasági egyensúly erőteljesebb javításá­hoz, a nemzeti jövedelem és az életszínvonal érzékelhető emeléséhez. Megyénk közvéleménye mindenekelőtt az intenzív fejlődés követelményeinek általános érvényesí­tését, a gazdaság teljesítőképességének, jövedelmezősé­gének fokozását tartja indokoltnak. Ehhez nélkülözhetet­len a műszaki, technikai színvonal emelése, az emberi tényezők lehetőségeinek gyorsabb kibontakoztatása az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Jogos igény, hogy főképpen a gazdaságpolitikai feladatokat kell a korábbinál határozottabban és következetesebben meg­valósítani. Szocialista társadalmi rendszerünk erőforrásainak gyorsabb, hatékonyabb kibontakoztatásához elengedhe­tetlen a gazdaság belső tartalékainak számbavétele és mozgósítása. Rugalmasabban kell alkalmazkodni a ha­zai és a nemzetközi piac igényeihez. Építve a szocialis­ta munkaverseny-mozgalom újabb lendítő erejére, az ésszerű kockázatot vállaló — felkészült, művelt — kezdeményező kollektívák lelkiismeretes munkájára. Mindez annál fontosabb, mert tapasztalni munkánk fo­gyatékosságait, a munkafegyelem lazaságait, a szervezet­lenséget, pazarlást is. Kongresszusi küldötteink egyetértenek azzal is: élet- színvonalunk emelésének lehetőségei szoros kapcsolatban állnak a gazdaság eredményességével. Igényként fogal­mazódik meg, hogy a végzett munka, a teljesítmény le­gyen a megtermelt javak elosztásának alapja. A szo­ciálpolitikával szemben pedig erősödő követelmény, hogy az eddigieknél határozottabban vegye figyelembe a rá­szorultság, a társadalmi igazságosság elvét. Különösen a többgyermekesek, a pályakezdők, családot alapító fia­talok, az alacsony nyugdíjasok helyzetének, életkörülmé­nyeinek javítására kell megkülönböztetett figyelmet for­dítani. Közvéleményünk azonosul a társadalmi demokratiz­mus szélesítésével és tartalmasabbá tételével. A népgaz­daság nehezebb külső és belső feltételei között még in­kább szükség van arra, hogy az élet minden területén a korábbinál is többen vegyenek részt a közösségeket érin­tő, életünket befolyásoló döntések előkészítésében, meg­hozatalában. Az élénkülő közélet, az együttes gondolko­dás egyik lényeges fedezete annak, hogy a növekvő álta­lános, politikai és szakmai műveltség előnyei a hétköz­napok alkotó munkájában hasznosuljanak. A kongresszus alapvető kötelezettsége meghatározni továbbfejlődésünk útját, programot adni társadalomépí­tésünk feladataira, mozgósítva egész népünket azok meg­valósítására. Különösen nagy felelősség hárul a pártta­gokra, kommunistákra. Szükséges, hogy érvelőbben, meg­győzőbben képviseljék a marxizmus—leninizmus eszméit, a párt politikáját. Érzékenyebben reagáljanak a legfon­tosabb kérdésekre, a tapasztalt hiányosságokra, visszás­ságokra. Munkájukkal, közéleti tevékenységükkel, élet- ! módjukkal mutassanak példát környezetüknek. Szolgálják tudatosabban, elkötelezettebben a nép, a közösség ügyét. B izalom és felelősség. Leginkább e két szóval lehet jellemezni az elkövetkező napokban a közvélemény figyelmének középpontjában álló kongresszus küldöttei­nek alkotó tevékenységét. Megyénk párttagsága, lakói nevében —, akik ez idő alatt is becsülettel látják el fel­adataikat —, köszöntjük pártunk és népünk e nagy fon­tosságú eseményét. Kívánjuk, hogy a tanácskozás ered­ményesen végezze munkáját, biztosítsa, hogy következe­tesebben haladjunk tovább a lenini úton. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, a párt feladatairól A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa abban az időszakban végzi fe­lelős munkáját, amikor népünk, hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepli. Négy évtized telt el azóta, hogy a Szovjet­unió, amely a második világháború fő ter­hét viselte, a szövetséges hatalmakkal együtt győzelmet aratott a német fasizmus és a ja­pán militarizmus fölött. Tisztelettel őrizzük a népek szabadságáért életüket áldozó hő­sök emlékét, közöttük azokét a magyar kommunistákét, demokratákét, antifasiszta hazafiakét, akik itthon és sok más ország­ban részt vettek a harcban, és életüket ad­ták a fasizmus elleni küzdelemben. A szovjet hadsereg győzelmei nyomán felszabadult Magyarország ismét független­né vált: népünk történetében új korszak kezdődött, megnyílt nemzetünk előtt a tár­sadalmi felemelkedés útja. A negyven év korszakos jelentőségű vívmányai a párt és a nép, a kommunisták és szövetségeseik együttműködése révén valósultak meg A Magyar Szocialista Munkáspárt leküz­dötte a szocialista építés kezdeti szakaszá­nak torzulásait és hibáit, levonva a tanul­ságokat, hasznosította a tapasztalatokat. Pár­tunk a marxizmus—leninizmus eszméit kö­vetve, a munkásosztály, a dolgozó tömegek érdekeinek hű szolgálatára törekedve nyer­te el és élvezi népünk bizalmát, vált tár­sadalmunk vezető erejévé. A Központi Bizottság 1984. december ele­jén közzétette irányelveit, a kongresszusi felkészülés alapokmányát. Ebből is kitűnik, úgy ítéli meg, hogy a szocializmus építése a XII. kongresszuson megjelölt fő irányban haladt előre. A kedvezőtlen nemzetközi vi­szonyok ellenére megőriztük vívmányainkat, s előbbre léptünk a társadalmi haladás út­ján. Hazánkban szilárd a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma, a szocialista társadal­mi rend: népünk támogatja a párt politiká­ját. Eredményeink forrása a kommunisták­nak és szövetségeseiknek, a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségieknek, vala­mennyi dolgozó embernek az áldozatos mun­kája, népünk helytállása. A kongresszusi irányelveket a párttagság megvitatta, az alapszervezetekben közvet­lenül, a pártértekezleteken küldöttei útján. A párt- és az irányelvek megtárgyalására felkért társadalmi szervezetek javaslatai so­kat segítettek a kongresszus előkészítésében. A kongresszus a kommunisták és a párton- kívüliek véleményének ismeretében dolgoz­hat, és határozhat a társadalom életének leg­fontosabb ügyeiben. II nemzetközi helyzet, külpolitikánk A beszámolási időszakban a nemzetközi helyzetben fel­erősödtek a kedvezőtlen irány­zatok. A nemzetközi feszült­ség növekedésének alapvető oka az Amerikai Egyesült Ál­lamok szélsőséges imperialis­ta köreinek az a törekvése, hogy megbontsák a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség között kialakult ka­tonai erőegyensúlyt, és erő­fölényre tegyenek szert. A NATO lépései nyomán a fegyverkezési verseny min­den eddiginél veszélyesebb szakasza bontakozott ki. A katonai és a politikai feszült­séget növelte az új amerikai közepes hatótávolságú nukle­áris fegyverzet nyugat-euró­pai telepítésének megkezdése. Különös veszélyt rejtenek ma­gukban az amerikai űrfegy­verkezési tervek, amelyek a fegyverkezési versenyt a koz­mikus térségekre is kiterjesz­tenék. A katonai szembenállást fo­kozó lépések következtében meggyengült a kölcsönös bi­zalom, amely nélkülözhetet­len a különböző társadalmi rendszerű államok közötti normális kapcsolatokhoz. A nemzetközi feszültség fo­kozódásához hozzájárult több helyi válság kiéleződése, az, hogy egyes tőkéshatalmak katonai erőszakkal, fenyege­téssel, nyomással beavatkoz­nak más országok népeinek ügyeibe. Az elmúlt évek negatív nemzetközi fejleményei elle­nére nem alakult ki közvet­len világháborús veszély, és nem következett be jóvátehe­tetlen törés a kelet—nyugati kapcsolatok egészében. Fenn­maradt a világ békéjének leg­főbb biztosítékát jelentő glo­bális katonai erőegyensúly a Szovjetunió és az Egyesült ■Államok, a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség között. A nemzetközi helyzet to­vábbi romlásának megakadá­lyozásában meghatározó sze­repet játszott a szocialista országok békepolitikája. A szocialista közösség országai­nak összehangolt erőfeszítései jól szolgálták a világbéke megvédését. A Varsó) Szerző­dés szervezete jelentős nem­zetközi politikai és katonai tényező, a történelmileg ki­alakult katonai erőegyensúly megőrzésének legfőbb bizto­sítéka. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés szervezete az el­múlt években is átfogó kez­deményezések egész sorát tet­te a világháborús veszély el­hárítására. a nukleáris és ha­gyományos fegyverzet korlá­tozásának előmozdítására, a katonai szembenállás lehető legalacsonyabb szintre való csökkentésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. Sajnálatos, hogy az Amerikai Egyesült Államok, az Észak-atlanti Szövetség mind ez ideig nem adott po­zitív választ ezekre a javas­latokra, és továbbra is a ka­tonai erőegyensúly megbon­tására törekszik. Változatlanul fennáll, hogy a különböző társadalmi rend­szerű országok népei kölcsö­nösen érdekeltek a világbéke megőrzésében, az emberiség fennmaradását fenyegető ve­szélyek elhárításában. Az eny­hülési politika folytatását se­gíti, hogy továbbra is ér­vényben vannak a szocialista és tőkésállamok közötti két- és többoldalú megállapodá­sok. és működnek az európai biztonság és együttműködés fórumai. A nemzetközi erőviszonyok .alakulását jelentősen befolyá­solja a 'fejlődő országok küz­delme, amelyet a politikai-; gazdasági függetlenségért, en­nek megszilárdításáért, vala­mint a társadalmi felemelke­désért folytatnak. A nemzet­közi élet pozitív irányzatait erősítették az el nem kötele­zett országok mozgalmának imperialistaellenes fellépései. A világbéke megőrzésében növekedett a szerepe a leg­különbözőbb társadalmi réte­geket és politikai erőket tö­mörítő háborúellenes mozgal­maknak. A világpolitikai helyzet alakulása s különösképpen a fegyverkezési hajsza megfé­kezése szempontjából nagy fontosságú fejleményt jelen­tenek az átfogó szovjet—ame­rikai tárgyalások az űrfegy­verkezés megelőzéséről és a nukleáris fegyverek korláto­zásáról., A jelenlegi helyzetben a szocializmus nemzetközi von­zóerejét a következetes béke- politika, a népek szabadság­törekvéseinek támogatása és a belső építőmunka társadalmi, gazdasági eredményei növe­lik­A szocialista országok a ne­hezebbé vált nemzetközi po­litikai és világgazdasági vi­szonyok ellenére eredménye­sen folytatják az új társada­lom építését. A KGST-tagál- lamok párt- és állami vezetői­nek 1984. júniusi moszkvai találkozóján született elhatá­rozások kijelölik a szocialis­ta gazdasági integrációban rejlő előnyök teljesebb ki­használásának útjait. A Magyar Népköztársaság külpolitikájában a feszültebb és bonyolultabb nemzetközi helyzetben is érvényesült a párt XII. kongresszusén meg­határozott irányvonal. A szo­cialista közösség országaival, összehangolt, aktív nemzetkö­zi tevékenységünk középpont­jában az a törekvés áll, hogy kedvezőbbé tegyük szocialis­ta építőmunkánk külső felté­teleit, s egyben hozzájárul­junk a társadalmi haladás előmozdításához és a béke megőrzéséh ez. Erősítettük szövetségünket és együttműködésiünket a Szovjetunióval és a többi sao­c’alisba országgal. Bővültek a fejlődő, különösen a szocialis­ta orientációjú országokhoz fűződő kapcsolataink. A békés egymás mellett élés elvei és gyakorlati követelményei alapján fejlesztettük kapcso­latainkat az eltérő társadal­mi rendszerű államokkal. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye a be­számolási időszakban tovább nőtt, A világ haladó és reá­lisan gondolkodó közvéleménye ismeri és elismeri eredmé­nyeinket, becsüli politikánk eivszerűségét, kiszámítható­ságát, megbízhatóságát. Tud­ja, hogy szövetségeseinknek szilárd szövetségesei, más or­szágoknak pedig korfékt part­nerei vagyunk. , A Központ Bizottság java­solja a kongresszusnak, hogy erősítse meg pártunk és ál­lamunk eddigi külpolitikai irányvonalát, amely népünk alapvető nemzeti érdekeit, a béke, az enyhülés, a társa­dalmi haladás és a szocializ­mus egyetemes ügyét szolgál­ja. Hazánk számára meghatá­rozó jelentősége van a Szov­jetunióval folytatott sokolda­lú, baráti és gyümöicsöző együttműködésnek. A Szov­jetunió hazánk függetlensé­gének, szocialista építőmun­kánknak legbiztosabb nem­zetközi támasza. A magyar— szovjet barátság további erő­sítése, a két ország és a két nép együttműködésének gaz­dagítása elsőrangú nemzeti érdekünk. Alapvető feladatunknak tartjuk a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa keretében meg­valósuló együttműködés erő­sítését, hatékonyságának javí­tását, formáinak, módszerei­nek folyamatos tökéletesítését. Fejlődték kapcsolataink, bővült együttműködésünk a szocialista országokkal: nagy­ra értékeljük és hasznosítjuk építőmunkájuk; tapasztalatait. A beszámolási időszakban — hasonlóan más szocialista or­szágokhoz — fejlődtek ha­zánk és a Kínai Népköztársa­ság kapcsolatai is. A különböző társadalmi rendszerű országokkal a pár­beszéd fenntartására, az együttműködés folytatására, a politikai, gazdasági, kulturá­lis és más kapcsolatok széle­sítésére törekszünk­A Magyar Népköztársaság az elmúlt időszakban is szo­lidáris volt a függetlenségük megszilárdításáért küzdő né­pekkel, a diktatórikus, elnyo­mó rendszerek ellen harcoló mozgalmakkal. A kölcsönös el'nyök és érdekeltség elve alapján törekedett a kapcso­latok fejlesztésére valameny- nyi, erre készséget mutató fejlődő országgal. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának változatla­nul az a legfontosabb célja, hogy népünk szocialista épí­tőmunkájához minél kedve­zőbb nemzetközi feltételeket teremtsem. Ezért lépünk fel minden lehetséges alkalom­mal és fórumon a béke, az enyhülés, a társadalmi hala­dás érdekében. (folytatás a 2. oldalonJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom