Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-21 / 67. szám

Szovjet lapok A XIII. kongresszus Az MSZMP XIII. kongresz- szusának közeledtével a szov­jet tömegtájékoztatás a szoká­sosnál is nagyobb érdeklődést tanúsít hazánk élete iránt. A rádió és a televízió híradá­saiban, a központi szovjet la­pokban megszaporodtak a kongresszus előkészületeit, s általában Magyarország min­dennapjait bemutató riportok, tudósítások. A Szovjetszkaja Rosszija című lap szerdai számában Alekszandr Kuzminnak, a TASZSZ budapesti tudósító­jának cikkét közli a kong­resszus előkészületeiről. A tu­dósító idézi Balog Lajost, a Magyar Hajó- és Darugyár nyugdíjas munkását, aki sze­rint az MSZMP-ben érvénye­sül a folyamatosság, a párt nyíltan beszél minden kom­munistával a nehézségekről és a sikerekről egyaránt, s poli­tikája általános országos tá­mogatást élvez. A tudósító megállapítása szerint ezek a szavak jól ki­fejezik a pártkongresszus előt­ti hangulatot. A pártalapszer- vezetekben lezajlott beszámo­ló és vezetőségválasztó tag­gyűléseket a kommunisták al­kotó aktivitása jellemezte. Bebizonyosodott, hogy a párt tagjai mélyen átérzik az or­szág sorsáért viselt felelőssé­güket. A taggyűléseken tárgy­szerűen, konkrétan szóltak az ország által az utóbbi öt év­ben megtett útról, megjelölték a jövő feladatait. Az utóbbi évekre visszatekintve a kom­munisták büszkén állapították meg, hogy az új elet építésé­ben elért minden sikert az MSZMP vezetésével értek el. A kongresszusra való fel­készülés során megtörtént az ország nehézségeinek elemzé­se, a gazdasági munka hiá­nyosságainak feltárása is. Meghatározták azokat a fel­adatokat, amelyek megoldá­sára ma Magyarországon a legnagyobb figyelmet kell for­dítani. Napirendre került a termelés szerkezetének javí­tása, rentábilitásának növelé­se. a népgazdasági irányítás módszereinek tökéletesítése. — Állapítja meg a Szovjetszkaja Rosszija cikkének szerzője. Várkonyi Péter üzenete A faji megkülönböztetés felszámolásának nemzetközi napja alkalmából Várkonyi Péter külügyminiszter üzene­tet intézett Joseph N. Garba nagykövethez, az ENSZ Apart­heidellenes Különleges Bi zottságának elnökéhez. Kife­jezte reményét, hogy a bizott­ság munkáját siker koronáz­za, és biztosította az elnököt, a magyar kormány támogatá­sáról. (MTI) Banglades A parlament jóváhagyta a kormány döntését úgynevezett kettős határozata — alapján máris megkezdik az első 16 manőverező robot­repülőgép telepítését az or­szág déli részén levő floren- nes-i támaszponton. Belgium­ban összesen 48 ilyen típusú amerikai fegyvert fognak te­lepíteni. Múlt pénteken, alig néhány órával a kormánydön. tés bejelentése után a belga hírközlő szervek már közöl­ték: belga földre érkeztek az első robotrepülőgépek. A parlament gzerdai állás- foglalása alig több mint egy héttel azután született, hogy Genfben megkezdődtek az új szovjet—amerikai nukleáris fegyverzetkorlátozási tárgya­lások. Annak idején a két világhatalom tárgyalásai ép­pen azért szakadtak meg, mert a NATO megkezdte az atomeszközök nyugat-európai telepítését. Rakéták és telefonok Néhány órán belül két, rakétákkal kapcsolatos szavazás hírét repítették világgá a hírügynökségek és mindkét vok­solás meglehetősen baljós gesztusnak tekinthető. Az egyik Nyugat-Európából, a másik a tengerentúlról érkezett. A belga parlament kis többséggel, de jóváhagyta a kabinet döntését, amely szerint a belgiumi Florennes-ben megkez­dődik a NATO-határozat alapján felállítandó manőverező robotrepülőgépek telepítése. Belga, sőt brüsszeli NATO-körökben sem vonják kétség­be, hogy sem a kormány, sem a parlament döntése nem tükrözi a lakosság tömegeinek ezzel kapcsolatos igazi állás- foglalását. Nem kell nagy jóstehetség annak megjövendö­léséhez, hogy Martens kormányfő és csapata a decemberben esedékes választásokon nagy belpolitikai árat fizethet ezért a határozatért — még akkor is, ha azt csak nyilvánvaló amerikai nyomásra hozta. A másik jelentés Washingtonból érkezett: az amerikai szenátus, igaz, ugyancsak kis többséggel megszavazta az úgynevezett MX-rakéták továbbépítéséhez szükséges össze­get. Ezt a döntést az Egyesült Államok elnökének és leg­szűkebb körének szinte páratlan aktivitása előzte meg. Az amerikai sajtó öles címbetűkkel közli például a helyzet illusztrálására azt az értesülését, hogy a Kanadából haza­térő Ronald Reagan még különgépe fedélzetéről is telefon- hívásokkal „bombázta” a vonakodó honatyákat. Minden olyan döntés, amely tovább pergeti az amúgy is életveszélyes fegyverkezési spirált, önmagában is elkeserítő. De többszörösen az olyan időpontban, amelyre egyébként bizonyos remények izmosodása lehetne jellemző. Két nyo­mós okból is. Az egyik az új genfi konferencia nyitánya, ami önmagában is indokolná, hogy mindkét résztvevő meg­próbáljon jó politikai-lélektani közeget biztosítani a tárgya­lásokra. A másik az a tény, hogy Reagan elnök, ha felemás módon is, legutóbb kifejezte készségét, hogy találkozzék az SZKP új főtitkárával. Ezek után érthető, hogy világszerte kissé szorongva teszik fel a kérdést: mennyire vehető ko­molyan ez a készség a québeci „régi típusú”, vagyis szov- jetellenes kirohanásokkal teli csúcstalálkozó, valamint az MX-ügyben voksoló szenátorokra gyakorolt nyomás fényé­ben? Harmat Endre NÓGRÁD — 1985. március 21., csütörtök Jugoszláv infláció A jugoszláv kormány az árak társadalmi ellenőrzésé­nek rendszeréről szóló törvény végrehajtása keretében több intézkedést és szabályt készít az infláció leküzdésére — kö­zölte a képviselőház illetékes bizottságában Szinisa Korica szövetségi pia'c- és általános gazdaságügyi titkár. A miniszter emlékeztetett rá, hogy az idei első két hónap­ban az infláció 13,2 százalé­kot tett ki, a tavalyi azonos időszak áremelkedéseihez vi­szonyítva a drágulás annak kétharmada. Éves szinten azonban a drágulás mértékét az első negyedévben csaknem 70 százalékosra becsülik. Nagygyűlés Kabulban Az afgán fővárosban több százezres tiltakozó nagygyűlé­sen ítélték el az Egyesült Ál­lamokat, amiért támogatja az afgán ellenforradalmárokat, pontosabban a nyugati szövet­ségeseivel együtt pénzeli, fel- fegyverzi és Afganisztánba küldi a népi hatalom ellensé­geit. A szónokok ezzel összefüg­gésben rámutattak arra, hogy az afgán nép nincs magára hagyatva, mert a Szovjetunió, a szocialista országok segítik a küzdelmét. A nagygyűlésen határozat­ban követelték, hogy az im­perialista és más reakciós erők azonnal szüntessék be az ország belügyeibe való be­avatkozásukat. , A határozat élesen elítéli az Afganisztán elleni amerikai propaganda­hadjáratot. A nap folyamán több mint 300 ezer tüntető vonult a ka- buli amerikai nagykövetség elé, és követelte az ország szuverenitása elleni tárnádé sok beszüntetését. (MTI) Umakeringő Csaknem napra pontosan három évvel az 1982-es ál­lamcsíny után ismét jelentős fordulóponthoz érkezett Bang­lades: március 21-én népsza­vazást tartanak a harmadik világ legszegényebbjeihez tar­tozó dél-ázsiai országban. A voksolás hivatalos célja, hogy a lakosság véleményt mond­jon Hosszain Mohammad Ers- had elnök politikájáról. Ez első megközelítésben kedve­ző eseményként értékelhető, hiszen a demokratikus közélet módszereihez való egyfajta közeledésnek tűnhet. Azóta ugyanis, hogy 1982. március 24-én Ershad tábornok ver­teién puccsal átvette a hatal­mat, gyakorlatilag kizárólag a katona* kormányzás eszkö­zei érvényesülnek az egykori Kelet-Pakisztánban. Alfonsin Washingtonban Ronald Reagan elnök újabb éles hangú Nicaragua-ellenes támadásokra használta fel Raul Alfonsin argentínai ál­lamfő washingtoni látogatását: az elnököt üdvözlő beszédé­ben „kommunista zsarnok­ságnak” nevezte a sandinista rendszert. Egyúttal a Szov­jetuniót és Kubát azzal vá­dolta meg, hogy „támogatják Latin-Amerikában a marxis­ta—leninistákat, akik a föld­részen aló akarják ásni a választott kormányokat és a demokratikus mozgalmakat”. Raul Alfonsin nem vette át Ronald Reagan szóhasználatát, sőt, azt mondta, hogy a kö­zép-amerikai válságra „tár­gyalások útján kell békés megoldást találni a nemzet­közi jog régóta fennálló elvei alapján”. De ő is ,.a konti­nensen kívülről érkező be­avatkozás” veszélyét emleget­te. Elnökségi ülés (Folytatás az 1. oldalról) mát éri meg. Amikor meg­kérdezték például a beiratiko- zottakat, hogy sokaljáik-e a több mint kétezer forintot, azzal válaszoltak, hogy hétvé­geken megkeresik ezzel a szakmával ezt az összeget. Jó kezdeményezésinek bizo­nyult a fordító- és tolmács­szolgálat életre hívása is. Haszna nemcsak abban áll, hogy megteremti a nyelvtaná­rok kötődését a TIT-hez, ha­nem abban is, hogy ötletet, példát, mutat esetleges más hasonló kezdeményezésekhez. (Januártól önállósodott a TIT!) Nem megy-e a ..bevételter­melés" a hagyományos isme­retterjesztői munka rovására7 Az elnökség tagjai Fékét László és Ponyi Sándor szak titkárok kiegészítőiből kap haltak erre választ. Nem ugyanis a tanfolyamok lehe tőséget adnak a természet- és társadalom-tudományi is-meret- .terjesztés „csatolása” számára is. ... És van rá érdeklődés! — hangsúlyozták a szaktitká­rok. Az eredményes működés, a siker járuléka, hogy több nemzetközi és országos ren­dezvény társ- vagy főszerve­zőjének is megyénk TIT-szer- vezetét kérték fel. A nyári egyetem megnyitásával egy időpontban például a szocia­lista országok ENSZ-bizottsá- gai is Salgótarjánban kíván­nak találkozni egymással. Eavszóval valóban kedvező szelek dagasztják a TIT-vi- torlákat. De érdemes megfo­gadni az ülésen elnöklő dr. Bandur Károly további sza­vait is. „Józanul kell fogad­nunk az eredményeket.” Egy­szerűen azért, hogy esztendí fordultával, 1985 végén is ha­sonlóan kedvező beszámoló hal lgá th assanak, v i t a thassanail meg az ednökség tagjai. ELLENZÉKI KÖVETELÉSEK A szakértők azonban ko­rántsem tartják egyértelmű­en pozitív fejleménynek a népszavazás kiírását. Minde­nekelőtt azért, mert az az áp­rilis elejére jelzett általános választások elhalasztásával eyidejűleg tűzték ki, vaayis végső soron Ershad újból visszatáncolt korább* ígéreté­től. a parlamenti voksolás megrendezésétől. Ez a furcsa, kívülállók számára sokszor érthetetlen kerin-ső az urnák körül ráadásul nem új jelen­ség: 1983 decembere óta |: államfő — aki mellesleg sa­ját magát nyilvánította el­nöknek — már három ízben tűzte ki a választások idő­pontját. A szavazás megtar­tására azonban soha nem ke­rült sor: Ershad az utolsó pillanatban mindig visszako­zott, s későbbre halasztotta a demokratikus kormányzáshoz való visszatérés határidejét. Ezúttal is ez történt. A meghátrálás oka az el­lenzéki pártok szembeszegü- le - volt. A katonai hatalom­mal szembenálló erők (bár korántsem nevezhetők egysé­gesnek, sőt belső ellentéteik gyakran akadályozzák egységes fellépésüket) néhány alapvető kérdésben többé-kevésbé kö­vetkezetesek maradtak. Így ragaszkodnak ahhoz, hogy a választások megtartása előtt fel kelil oldani az immár há­rom éve érvényben lévő, — igaz. néha kissé enyhített — rendkívüli állapotot, és hogy egy semleges, a választások kimenetelét befolyásolni nem igyekvő ideiglenes kabinet vegye át az ügyek intézését. Ugyancsak feltételiként szab­ták, hogy helyezzék szabadláb­ra az elmúlt hónapok jó né­hány kormányellenes meg­mozdulása. tüntetéssorozata, majd a november végén tar­tott széles körű sztrájkakciók nyomán letartóztatottakat, és más politikai foglyokat. SIKERTELEN TAKTIKÁZÁS Ershad tábornok — s ez mindenképpen változást jelent — engedett a követeléseknek, persze csak bizonyos fokig, január közepén például kor­mányátalakítást hajtott vég­re. A jelék szerint az elnök célja ellenfeleinek további megosztása volt — nem is minden eredmény nélkül. Az ellenzék erői egyébként két fő szövetségbe tömörültek. Az egyik, tizenöt csoportból álló szövetséget az Avami Liga, az egykori államalapító Mud- zsibur Rahman pártja vezeti — ide tartozik többék között a Bangladesi Kommunista Párt is. A másik, hét cso­portot összefogó szövetséget az 1981 -ben meggyilkolt ál­lamfő, Ziaur Rahman pártja, a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) irányítja. (Külön érde­kessé« hogy mindkét szövet­ség élén nő áll: az Avámi Ligát Rahman sr’k lánya, Haszina Vazeő asszony veze­ti, míg a BNP-t Ziaur özve­gye. Begum Khaleda Zia.) Ershad taktikája egy ideig úgy tűnt. beválik: számos ki- sebb-nasyobb csoport hajlott az áprilisi voksoláson való részvételre Döntésük jelentő­ségét az adja, hogy amennyi­ben az ellenzék ragaszkodik bojkottfenyegetéséhez, akkor a voksolás nemzetközi megíté­lése gyökeresen módosul, s szinte értelmetlenné válik. Az elnök engedményei azonban végül mégis kevésnek bizo­nyultak, s nem sikerült tö­kéletes összhangot kialakíta­nia saját hívei, a hadsereg szeredét intézményesíteni aka­ró főtisztekkel sem. Nem csökkent a belső feszültség: újra kijárási tilalmat vezet­tek be a nagyvárosokban, be­tiltottak mindenfajta politikai megmozdulást. Egyetemeket zártaik be. tilos a sztrájk, a szakszervezeti tevékenység, a felvonulás, a nagygyűlés, több száz embert letartóztattak. Ilyen előzmények után meglehetősen kétséges, meny­nyire vehető komolyan a mos­tani népszavazáson kimutat­ható bármilyen’ eredmény. A hétoárti ellenzéki szövetség vezetője máris bejelentette: bo*kottálni fogják ezt a vok­solást is, smelynek szerintük esetlen célia, hogy megke­rülje, „helyettesítse” a való­iában követelt parlamenti vá­lasztásokat. RIASZTÓ ÖSSZKÉP A kilátások tehát nem so­kat javultak. Ám a napi po­litikai bonyodalmakon, párt­csatározásokon túlmenően jó­val fontosabb, milyen kiút nyílik hosszabb távon az or­szág előtt, milyen változáso­kat tükröz az elmúlt eszten­dőkben a hazánknál alig más­félszer nagyobb, de csaknem 100 milliós ország helyzete? Az elemzések egyértelműen azt mutatják, hogy a króniku­san ingatag belpolitika hátte­rében társadalmi-gazdasási gondok sokasága húzódik meg; elsősorban az európai mércével szinte elképzelhetet­len nyomor, a kiterjedt mun­kanélküliség, a kiáltó társa­dalmi ellentétek keltette elé­gedetlenség. A népszaporulat kiugróan magas, a lassan fej­lődő mezőgazdaság nem tud­ja ellátni a bővülő lakossá­got, az írástudatlanság 80 szá­zalék körül mozog, az egész­ségügyi-oktatási állapotok ri­asztóak. Banglades eladósodott, mégis kénytelen évről évre a külföldi segélyekre támasz­kodni. Alig segített a Ziaur Rahman, majd Ershad ide­jén követett gazdaságpoliti­ka, az állami szektor vissza­szorítása sem. Az irányvonal­váltás, a magánvállalatok elő­térbe helyezése mellesleg messzeható következményekkel járt a külkapcsolatok terén is. Gyorsan javult az Egyesült Államokkal, Kínával, sőt a Pakisztánnal fenntartott- vi­szony, míg az Indiával és a Szovjetunióval korábban ápolt kötelékek feszültebbé váltak. Számos ellentmondást hozott felszínre az Ershad által szor­galmazott iszlamizálási folya­mat is: annak ellenére, hogy a lakosság többsége muzul­mán, széles rétegek, így az értelmiség és a diákság el­lenzi a vallás erőteljes tér­hódítását az államirányítás és a törvénykezés terén. Kérdőjelekkel teli tehát a bangladesi összkép. A jelek szerint nincs igazi előrelépés az elmaradottság és. a sze­génység felszámolásáért, a korrupció visszaszorításáért folytatott küzdelemben, s két­séges, hogy a mostani n.*>- szavazás önmagában jelentő­sebb. a haladást gyorsító kim bontakozást indíthatna el. Szegő Gábor j Milán Vádavik Moszkvában Végei értek a szovjet—NDK külügyminiszteri tárgyalások Oskar Fischer hazautazott Moszkvából Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter, és Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere szerdán Moszkvában a sokol­dalú szovjet—NDK együttmű­ködése további fejlesztésénél kérdéseiről és kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi problémákról tárgyalt Fischer kedden érkezett a szovjet fővárosba. A barát­ság és a kölcsönös megértés légkörében folytatott megbe­széléseken különös figyelmet fordítottak a háborús fenye­getés csökkentésével, a fegy­verkezési hajsza megszünteté­sével, illetve az európai kon­tinensen kialakult helyzettel kapcsolatos kérdésekre. A két külügyminiszter tár­gyalásairól közös közleményt adnak ki. Andrej Gromiko a nap fo­lyamán ebédet adott Oskar Fischer tiszteletére. Ezen a két miniszter pohárköszöntőt mondott. A rövid beszédek­ben kifejezték a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatait jel­lemző testvéri barátság és egyetértés szellemét. Oskar Fischer szerdán ha­zautazott Moszkvából. A re­pülőtéren Andrej Gromiko és más hivatalos személyiségek búcsúztatták a vendéget. A belga parlament szerda hajnalban tartott szavazásán jóváhagyta a kormány múlt heti döntését, amely szerint az amerikai manőverező robot­repülőgépeket a NATO-hatá- rozat szerint telepíteni fogják az országban. A törvényhozás képviselőháza 116 szavazattal 93 ellenében, egy tartózkodás­sal hagyta jóvá a Martens- kormány határozatát. A sze­nátusi szavazás még hátravan, de megfigyelők szerint már csak formalitás. A belga ellenzéki pártok szemére vetették Wilfried Mar­tens miniszterelnöknek, hogy a rakéták befogadásáról szóló szavazást sajátos politikai „árukapcsolás” formájában az adócsökkentésről szóló javas­lattal együtt terjesztette a parlament elé. A brüsszeli kormány dön­tése — és a NATO 1979-es Szergej Szokolov marsall­nak, a Szovjetunió honvédel­mi miniszterének meghívására szerdán hivatalos baráti láto­gatásra Moszkvába érkezeti Milán Václavik vezérezredes csehszlovák nemzetvédelmi ■ miniszter. | A csehszlovák vendéget a t repülőtéren vendéglátója fo- , gadta. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom