Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-19 / 65. szám

KÖSZÖNTÖTTÜK A SZÁZÉVEST! Nemrégiben a rétsági isko­lások melég szeretetét fejez­tük ki a község legidősebb lakosának, a százesztendős Kukoricza néninek. A műve­lődési központ egyik termében megtartott köszöntőn versek­kel, dalokkal, virággal ked­veskedtünk. .. Lidi néni lá­nya szerette volna megkö­szönni a kedves műsort, de a meghatottságtól csak pár szót tudott mondani, a jelenlevők viszont a két-három szóból is remekül megértették, mint je­lent ez Lidi néni és mások számára is — akik féltő gond­dal vigyázták a néni minden lépését, s a jövőben még na­gyobb szeretettel segítik, hogy egy év múlva ugyanitt újra találkozhassunk' Dinka Beatrix Rétság EGYÜTT AZ ELNÖKKEL V Ennek az írásnak azt a cí­met is adhatnám, hogy „Egy óra az elnökkel”, hiszen a minap Vida István, az ecsegi termelőszövetkezet ejnöke jött el hozzánk egy történelem- órára, hogy beszélgessünk a mezőgazdaságról, múltjáról, jelenéről. A többi között szó esett a termelésről, arról, mi­lyen körülmények mellett gaz­dálkodik a szövetkezet, a köz­gyűlésről, a vezetőség mun­kájáról. Nagyon izgalmas volt ez a beszélgetés és sok érdekességet megtudtunk a helyi termelőszövetkezetről. Csetneki Tamás Ecseg LEVÉL A LEGKISEBBEKTŐL Mi még csak MS1 másodi-. kosok vagyunk. Szeretnénk bemutatni Nyitnikék klubun­kat. Kajzinger Jánosné tanító néni vezeti. Meghallgatjuk a rádióadásokat. Szoktunk kap­ni különféle feladatokat. Ez legtöbször rajz... Anna néni a rádió levelezője minden le­vélre válaszol. Legtöbbször megdicsér bennünket. Ha na­gyon ügyesen dolgozunk kis képeket és Nyitnikék—5-öt is kapunk,.. A Mit üzen mű­sorban már kétszer kaptunk dicséretet és zeneszámot. Ok­tóberben a Vízipókból, febru­árban a Süsü, a sárkányból egy részletet is kaptunk. . Szeptember óta 138 levelet kapott osztályunk, a 2/a. Szü­ltünk is örülnek, hogy levele­zünk, mert így ügyesedünk. Sztregovai Zsuzsana, Mikita Beáta, Surin Máriusz, Hinger Ferenc, Diósjenő SZÁZADGYÜLÉSEN ^OLTUNK Február végén tartotta szá­zadgyűlését Érsekvadkerten a balassagyarmati Farkas Pál Munkásőregység I. százada, s erre az ünnepségre mi is hi­vatalosak voltunk. Csapatunk elismerő oklevelet kapott az eddigi együttműködésért. Mű­sort adott az építő ktsz kama­rakórusa, mi pedig kis zene­karunkkal szórakoztattuk az egybegyűlteket. Sokáig nem feietjük el ezt a napot! Antal Gusztáv Érsekvadkert (ott sokáig, jött az olvadás és elvitte a jégpályát. Jövőre azt tervezzük, hogy olyan nagy korcsolyapályát építünk, aho­vá elhívhatjuk az iskola ösz- szes tanulóját. Erre ígéretet kaptunk a tűzoltóságtól, a he­lyi sportkörtől. Már alig vár­juk, hogy újra fagyjon! Bögér Friderika, Mikita Orsolya Diósjenő SÁGÚJFALUI „HÓFEHÉRKÉK" ősszel mi látogattuk meg a karancssági alsós napköziseket, most pedig ők jöttek el hoz­zánk, a ságújfalui alsós nap­közisekhez. Hetek óta vár­tuk érkezésüket, elhatároztuk, hogy a Hófehérke és a hét törpe című mesét mutatjuk be nekik... Ruhákat, díszle­teket készítettünk, különösen jól sikerült a hét törpe jel­meze, a házukat ábrázoló díszlet. Ajándékkal is -kedves­kedtünk nekik. Nagyon kel­lemes volt ez az összejövetel. Babiena Margit Ságújfalu EGY NYOLCÉVES VERSEI A salgótarjáni Petőfi Álta­lános Iskolába járok, Lőrinczy Ildikónak hívnak. Kedvencem a matematika, de nagyon sze­retek verseket írni, ebből küldök néhányat az Üttörő- saroknak. TÉL Hó hull az öreg jakra Szikrázó pihékben Egy kis madár alszik A puha fészkében ŐSZ Elment már a meleg nyár És jön a didergő ősz Az erdőben földre fordul Egy kerek szemű őz GYŐZÖTT MISS ROFI Kedves Űttörősarok! Rend­szeres olvasód vagyok, de még soha nem írtam... Ná­lunk is lezajlottak a farsangi mulatságok. A fődíjat, egy csokitortát, Miss Röfi nyerte, Nagy ho-ho-horgászból egy Futólépés tucat pecázott, de nagyon eredeti volt Surdilovics és fe­lesége is... A legnagyobb meglepetést a nyolcadikosok okozták: a Hófehérke és a hét törpét játszották el, de ho­gyan? Az osztályfőnök volt a bajuszos, szakállas, hálóinges Hófehérke, az osztály legala­csonyabb fiúja a királyfi, kí­séretük a törpék és a ló. Mondanom sem kell, hogy hatalmas vastapsot kaptak, s elnyerték a zsűri különdíját. Giebiszer Beáta Magyarnándor „FORRADALMI" AKADÁLYVERSENY Úttörőcsapatunk a március 15-i forradalmi eseményekre emlékezve akadályversenyt rendezett. A benevezés felté­teleként egy turisztikai totót kellett kitölteni és egy !48-as zászlót lerajzolni. A rossz idő ellenére az őrsök lelkesen versenyeztek, sok ér­dekes feladatot kellett meg­oldani: zeneművek, versek, felismerése, jelképek lerajzo­lása, ’48-as dalok éneklése, ügyességi feladatok. Az egyik állomáson mindenki saját ma­gának készített kokárdát. Nagy küzdelem után végül is a Pandamaci úttörő- és a Makk Marci kisdobosőrs győzött. Jankó Anita, Balog Teodóra Tar MEGFEJTÉS, NYERTESEK, FELADVÁNY Legutóbbi rejtvényünk he­lyes megfejtése: Sem emlék, sem varázslat. A szerencse az alábbiaknak kedvezett: Draj- kó Bernadett Rétság, (Tol­mács), Tolmácsi út 37.; Hol- lósy Rita, Pásztó, Dob út 5.; Bállá Csaba, Patak, Hunyadi út 8.; Kistyér Attila, Érsek­vadkert, Rákóczi út 67.; Len­gyel Pál, Bátonyterenye, Nép­köztársaság út 70. Könyvnyereményüket pos­tán küldjük el. Alábbi felad­ványunk megfejtéseit a kö­vetkező címre kérjük: Űttö­rősarok, NÖGRÁD-szerkesz- tőség, Salgótarján, Palócz Im­re tér 4. Nógród legjobbjai kőzott MHSZ-élet a szécsényi ELZETT-ben Ha az ábra betűit a sakk­játék futólépésének szabályai szerint haladva, helyes sor­rendben olvassátok össze, egy magyar író nevét kaptá­tok eredményül. Ki az író? Az EDZETT Művek szécsé­nyi gyárában — néhány hon­védelmi munkában jártas pártaktíva kezdeményezésére — 1979-ben alakult meg az MHSZ-lövészszakosztály. Az irányító MHSZ-szervezet is megadott minden támogatóst, mert látta, hogy elősegíti az üzem fiataljainak honvédelmi felkészítését, tömörítheti a tö­meg- és versenysportban je­leskedő aktívákat, lehetőséget nyújt a rendszeres szakosztá­lyi és klubéletre, az oktató­nevelő munkára, az egyéni és közösségi igények kielégítésé­re. A gyár gazdasági vezetői pedig abból indultak ki, hogy az üzemeknek nem csak ter­melési, hanem társadalompoli­tikai feladatai is vannak, és a honvédelmi munka fontos össztársadalmi ügy. Az elmúlt időszak azt is igazolta, hogy sok fiatalt — elsősorban szakmunkást — kö­tött az üzemhez a jól műkö­dő MHSZ-lövészszakosztály, hiszen az ott elért személyes és közös sikereknek vonzó hatása van. A sikerből pedig bőven kijutott az elmúlt öt évben: díszes oklevelek, ser­legek igazolják, hogy az ED­ZETT Művek szécsényi gyárá­ban működő MHSZ-lövész­szakosztály nem csak a nagy­község, hanem az egész kör­zet legjobbja. A sikerek fő kovácsa Czipó László szakosztályvezető. Ügy­szeretete, lelkiismeretessége, önzetlensége magával ragadta az aktíváit. Szervező-, együtt­működő készsége pedig csak előnyére vált az üzem társa­dalmi életének. Munkája ré­vén nem csak az MHSZ. ha­nem a KISZ és a szakszerve­zeti bizottság által koordinált versenyek is magas szintűek, fegyelmezettek, tömegesek vol­tak. Az üzem polgári védelmi szervezete is megtalálta a tá­mogatás, az együttműködés lehetőségét. Az egészséges és aktív klub­életet jelentősen befolyásolja az évenkénti közgyűlés, amely a munka összegzése mellett, kéri, igényli a tagság javasla­tát, véleményét, meg a jó szándékú, bíráló szót is. Az üzem vezetőivel együtt meg­tárgyalt, tisztázott kérdések a következő időszak feladatai­nak végrehajtását könnyítik meg. Czipó László ez alkalommal is köszönthette a közgyűlés résztvevői között Róka Mik lost, a gvár igazgatóját. Husz- kó Sándort, a pártvezetőség titkárát, a KISZ-, a szakszer­vezet. a polgári védelem képviselőit. — Példaképünk a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek lö­vészszakosztálya — említi a magas színvonalú munkára serkentő „indítékot”. — A já rási, városi szintű versenye­ken általában a dobogó leg­felső fokán végeztünk, de az elmúlt évben mér két megyei első helyezést, is elértünk a tartalékosok honvédelmi ver­senyén, megelőzve az SKÜ csapatait. Riaó Dezső gép- oisztolyos lőszárn győztese lett, a csapatversenyt a Kul­csár. Riaó. Dom.szky, összeál­lítású gárda nyerte. Kulcsár Gyula céltávcsővel ellenőrzi leadott lövését. Az ELZETT gyáriaké lett a serleg az SZMT megyei lö­vészversenyén is, az Ifjú Gár­da-rendezvényen pedig a II. helyezést érték el. Az MHSZ mesterlövők megyei döntőjén szintén ezüstérmesek az el- zettesek. A legjelentősebb eredményt a tömegsport területén érték el. Több lóversenyen 80—100 üzemi dolgozó is részt vett. A Budapesti Zárgyár és a cseh­szlovák, losonci ZTS gyár lö- vészcsapataival vívott ver­seny a vállalatok közötti és a nemzetközi kapcsolatokat is elősegítette. Meglepő, de isaz, hogy sok nődolgozó a férfiak szintién versenyez, már nem a lőtérkörnyéki bozótot lövik, mint az első versenyeik után elhangzott. Czipó László az elismerés és a köszönet hang­ján szólt a gyár vezetésétől kapott anyagi támogatásról és a versenyekre való felkészítés elősegítéséről. Dicsérő szavakkal beszélt a szakosztály munkájáról, terv­szerű és fegyelmezett tevé­kenységéről Róka Miklós igaz­gató. Elismeréseképpen jutal­mat adott át László István­nak, Kasza Dánielnénak, Kul­csár Gyulának, Erdélyi János- nénak, Zselenkó Erzsébetnek, Riaó Dezsőnek. Blaskó László­nak, Tóth Lászlónénak és Czipó Lászlónak. Külön meg­köszönte az MHSZ-aktívák helytállását Huszkó Sándor párttitkár, aki kiemelte, hogy egész Szécsény és Balassa­gyarmat színeinek képvisele­tében is eredményesen ver­senyeztek a gyáriak. Rácz András polgári védelmi törzs-, parancsnok a honvédelmi ne­velő munkában való együtt­működés eredményeire és az újabb lehetőségekre utalt, hangsúlyozva az utánpótlás kiválasztásának és az üzemi rekordok jegyzésének fontos­ságát. A szakszervezeti bizottság elnöke. Beck Pál további tá­mogatásáról biztosította a szakosztályt. Juhász László művezető a pártolótag-létszám növelését szorgalmazta, Kul­csár Gyula pedig gazdag ta­tapaszta tatait közreadva, a lő- eredmények növelését elősegí­tő „műhelytitkokról” szólt. A gyártól kapott céltávcső négy­öt köregységgel segítette az eredmények javulását, ahogy ifj. Domszky György emléke­tetett rá. Hozzátette: szívesen vállalják a lőtér gondozását társadalmi munkában. Az évzáró közgyűlés baráti beszélgetéssel, a sokszínű klub­élet tavalyi eseményeinek fel­idézésével zárult. R. A. ÖSSZEFOGÁSSAL KORCSOLYAPÁLYA Kissé végi, de mégis tanul- :ágos esetről írok. Az isko- ánkban kihirdették, hogy fp-csolvapályát készítenek, de íiába vártuk, nem lett be- öle semmi. Ezért úgy döntöt- ünk. hogy rajunk elkészíti! \z egyik udvarban, miután mgedélyt kaptunk rá, kivá- asztottunk egy alkalmas he- yet és eltakarítottuk róla a íavat, másnap felöntöttük víz­jel. Aztán nanokig hizlaltuk i jeget, s sokat korcsolyáz­unk, hokiztunk, jégfogóztunk. i természetesen hógolyóztunk .s. Örömünk, sajnos nem tar­Középkori városégés Pécsett A Pécs központjában újab­ban feltárt régészeti leletek egy XVI. századi városégésről adtak hírt. Iszonyú tűzvész lehetett, teljesen átformálta a középkori belváros arculatát, írásos emlék nem maradt fenn a katasztrófáról, ba csak az általunk nem ismert török krónikákban, mivelhogy ak­kor már hódoltsági város volt Pécs. A szakemberek azonban sok mindent ki tudnak ol­vasni a feketére égett anya­gokból. A Janus Pannonius Múze­um munkatársai az 1560 és 1570 közötti évtizedre teszik Pécs égését, erre utalnak a leletek, főleg a talált pénzér­mék. A tűz — a jelek szerint — északról indult dél és nvu- gat felé, s olyan erővel tom­bolhatott. hogy a mai Széche­nyi téren állott reneszánsz épületek teljesen elpusztultak, csak a kőből rakott masszív alapfalak és pincék maradtak fenn, helyenként pedig még a pincék is átégtek. A hódolt­ság utáni első katonai térkép még feltüntet több nagy épü­letet a városközpontban; ma­radványaikba újra és újra be­leütköznek a régészek. Pécs mai főtere, a Széche­nyi tér — más középkori vá­rosokhoz hasonlóan — szoro­san beépített volt. Az ásatások tanúsága szerint a tűzvészig szűk utcácskák vezettek a hajdani Szent Bertalan-temp- lomhoz, amelynek helyén 1570 körül felépült Gázi Kászim pasa dzsámija, a teret ma is uraló jellegzetes török épület. Ez a tény is a tűzkatasztrófá- ra utal. A templom ugyanis tekintélyes, háromhajós épület volt. s, ha nem válik a lán­gok martalékává, a török min­den bizonnyal azt használja fel dzsámi céljára —, mint tette a városban másutt — és nem épít helyette újat. A régészek a leletek alapján arra a következtetésre jutot­tak, hogy a török nem állítot­ta helyre a leégett épületeket, feltehetően éppen a pusztulás magas foka miatt. A romhal­mazt egyszerűen behányták a pincékbe, évszázadokra el­tüntetve még a nyomukat is — a régészek szerencséjére. A mai járószint alatt másfél­két méter mélyen — szétégett kövek és elszenesedett geren­dák között — értékes leletek­re bukkantak, többek között középkori műhelyek és boltok maradványaira. Legutóbb egy tűavártó műhelyt tártak fel; a tűzben megmaradt fémtár­gyak és pénzérmék szintén 1570 tájára datálják a mű­hely pusztulását. (MTI) Hírlap­kézbesftö Kerékpárja első és hátsó sárvédőjén két kis „konténer”, belőle kikandikáló képes- és napilapok. Majer Lászlóné hír­lapkézbesítő Karancslapuj- tőn. Házról házra karikázva kilenc-ííz kilométert is meg­tesz, míg másik társával — Molnár Bélánéval, neki is ilyen nagy a munkaterülete — szét­hordják az olvasnivalót. Mol- nárné most éppen a község másik végén teljesít szolgála­tot, ezért csak Majer László- nét tudjuk szóra bírni néhány mondat erejéig munkájáról, munkájukról — Öt éve dolgozom a pos­tán hírlapkézbesítőként — vallja Majerné, aztán még hozzáteszi — kolléganőm már kilenc éve végzi ezt a mun­kát. — Készítene rövid leltárt? Mit szeretnek olvasni a ka- rancslapujtőiek? — Sokat és sokfélét — mondja nevetve a kézbesítő. Aztán sorolja: Népszava, Nép- szabadság, NÓGRÁD... képes­lapokból a Nők Lania, Képes Újság, a legkelendőbb, de kedvelt a Rádió és Televízió Újság... — Ezek szerint kedvelik az újságot a faluban. — Elég jó az olvasási kedv, érdeklődnek az emberek a na­pi hírek, események után. Na­gyon ritka az a ház, ahová nem járatnak valamilyen na­pi-, v-afv hetilapot. — Időben eljut az újság az olvasóhoz? — Rajtunk nem múlik — válaszol Majerné. — Ha meg­érkezik a postára, akkor mi kézbesítjük Kevés a rekla­máció. Még a téli zimankóban. A nagy és nehéz postatáskát felváltotta a „konténeres ke­rékpár”, amellyel lényegesen könnyebb a munka. csúszós utakon is megérkez­tek a lapok. Nem volt gon-i dunk az esetleges késések mi­att. Pedig nálunk is érzéke­nyek az olvasók. Egy-két órás „csúszás” miatt már reklamál­nak, de ez természetes is, nincs benne semmi különös. — És mit olvas a hírlapkéz­besítő? — Nekünk a megye lapja jár. Azt olvassa a család. Ül« itteni munkámat elvégzem, és ellátom az otthoniakat is, ak­kor jut csipetnyi idő a böngé­szésre... Ha jut —, teszi hoz­zá némi töprengés után. mo­solyogva és enyhe lemondás­sal l\Jajer Lászlóné. — szgys — NÓGRÁD — 1985. március 19., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom