Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
A „diákdiri” és követői Na, vajon ki is a gyilkos? — az emeletek közötti krimivetélkedő résztvevői. Szépek vagyunk? DIÁKHAGYOMÁNYOK ’85 Hét nap, amely megrengette a főiskolát Valahol egy vadregényes, r 1 1 erdő m: ivén ali a' kastély, melynek halijában titokzatos gyilkosság történt hatalmas sikoly repesztette meg a levegőt, s ott feküdt •v-s» i a uI ElSZd- ka van, sötét, De hát ki a gyilkos? Ki tette? Nyugodjon meg az olvasó, m °van a tettes1 Főiskolások tucatnyi csoportja kereste nagy szorgalommal és meglátó'ta. De még mielőtt a rendőrségi ügyelet szirénázó autókat küldene megyénk egyetlen felsőfokú intézményébe gyorsan eláruljuk, csupán egy tréfás játékról van >'? ' v< ezekből a tréfás játékokból jócskán kijutott, amikoris napokon át zajlottak a programok a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatán. Hét napon át rengett a főiskola. Kezdődött a rektorválasztással! íme, egy részlet Paló- cia hatalmas vezére, Jannus Marjanus Üzemgazdusz székfoglalójából: — Tisztelt híveim! Számíthattok arra, hogy az elkövetkezendő héten bioritmusotok egy icipicit fejre áll. Elrendelem, hogy aki pirkadat előtt nyugovóra' tér, arra húsz botütés méressék! Lesz itt saipkashow, blue^kocsma, főző verseny ügyes kezű höl- gyemények és úrfiak számára, bokamutogatás divatmódra, pupákok kupája, s farsangi röcsögés. Ezen kívül neves tudósok, színészek és zenészek teszik nívósabbá dirdalünnepünket! És így is vala Hét napon át valóban dúskálhattak a programokban a PSZF kétszázötven hallgatói mellett a város meghívottjai, kollégista közé ni s'-e'ások is. Már hetekkel korábban hozzáláttunk a programok ösz- szeállításához — magyarázza Holecz Magdolna másodéves, az egyik „főszervező”. — Megkérdeztünk mindenkit, mit és hogy szeretne, aztán meghívtuk Zoránt, Koncz Gábort, Juhász Jácintot, Bara- nyi Ferencet és még másokat is, hogy az önfeledt szórakozás mellett eey kis kultúra !• „ivódjon” belénk. Ezek voltak a legnépszerűbb programok! — Tudod, — veszi át a szót a KISZ-titkár, Lanku Ildikó — elég sokat ücsör- günk egész nap az iskolában, az előadásokon, s a szellemi erőfeszítések is megviselnek bennünket, jól jön hát a másféle foglalatosság. — Mondják, nem „nyitottak” eléggé a város felé... — Ezé"'' leiárt ’“■'"■“z! — felelik. — Mi egyáltalán nem érezzük úgy, hogy nem kapcsolódunk be a város kulturális életébe. Hát, itt van oMftóu! ez a rendelvény. Háromszázötven. meghívót küldtünk szerteszét, mindenkit szívesen láttunk. Ha eljött. De igazából csak a Pupákkupán, s a farsangi bálon képviseltették magukat más Intézmée vek. — Miért nem a városközpontban rendeztétek meg az eseményeket? — Szerettük volna, például a megyei művelődési házban, de más programok miatt nem lehetett... aztán egy másik művelődési ház tízezer forint teremhasználatot kért. Sok. Egyedül a Kohász Művelődési Házba „érte meg” eljönni, itt most minden terem a mienk, háromezerért. Igen, majd’ elfelejtem: áll- a bál. A nagyteremben dübörgő diszkózene rezegted az ablakokat, sárga-kék-zöld lámpák villognak, az oszlopokat „sötét” alakok támasztják. Odébb a félhomályba burkalódzott a teaház, összebújt szerelmesekkel, s persze illatos teákkal. Egy másik teremben a Karancs étterem zenekara húzza a talpaláva- lót, ha valakinek kedve van, még a nótáját is elhúzzák. A bejáratnál pedig ifjú „cerberusok” vigyáznak arra, hogy csak az illetékesek lépjenek be a termekbe. A neve farsangi bál. Ámbár hiányoznak a maszkok, a jelmezek. Hiányoznak a büféből röviditalok is, de sör, bor, üdítő, s néhány száraz szendvics viszont kapható. Hangulat? — Nekünk jó! — vágja rá Harangozó Zsuzsa, a kollégiumi diáktanács titkára, aki szintén kiérdemli a „főszer^ vező” jelzőt. — Sokan mondták — fűzi hozzá —, hogy a teiskolai napok „történeteben” az idei hét volt a legsikeresebb. A diákigazgató nincs jelen a bálon, fontosabb dolga akadt. Két nap múlva találkoztunk. — Milyen érzés volt „di« ákdirinek” lenni? — Hat jó... — mondja fél-) szegen, igazán nem valamiféle igazgatói meggyőződéssel Marján János, akit pedig a hallgatóság választott — egy hétre. — Mondjuk, ha „igazi” len-> nél, mit tennél? Gondolkodik. Voltaképpen mindennel elégedett. Bár.J miként a hallgatóság megnyerésére ama székfoglalóban elhangzott: — ... a beruházások doktoránál, a mérlegkészítések művészénél nem kell képzettebb tudós. Viszont a gyengébb területek műkedvelőinek a jövőben elrendelem á tizenkét holdtölte idejére a szigorú továbbképzést... — És hát esetit egy-két szó az élelmezésről is: — Azt azonban még mindig nem sikerült elérnünk, hogy a szájakat és a kezeket a diákok a nem létező szalvétákba töröljék. Az általam hozott törvényeket megsértve, a feiadagok a divatosabb ételekből még min-J dig csökkenő tendenciát muJ tatnak. Vagy éppenséggel említ-) hetnénk a büfé megszüntetés sét, amely kiváltotta a diák.-) ság fölháborodását. — Há nem lenne könnyű helyzetem — feleli rá „Janus Marjanus Uzemgaz-; dusz”. Ebben maradunk. Hagyjuk is a komoly dől-) gokat! Ennek az önfeledt, eseményekben dús főiskolai hétnek elsősorban a tartalmas kikapcsolódás, Az önfeledt szórakozás, a diákhagyományok ápolása volt a céljai Szervezőknek, résztvevőknek egyaránt sikerült bebizonyítani, szükség van ezekre a rendezvényekre. Jövőre jön a folytatás! Tanka László (szöveg) Bencze Péter (képek) Sztárokban nem volt hiány Kendőből is lehet fürdőruha Főzőcske hozzáértéssel Ketten a folyosóról n Emberből múmia Vendégünk volt: Koncz Gábo Telt ház a rendezvényeken
