Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

r Az urbanizációval, a nők fokozottabb munkába áldásá­val jelentősen — mintegy duplájára — nőtt a koraszü­lések száma. A koraszülést nem egyetlen tényező, ha­nem több egyidejűleg ható vagy egymásit érő okok so­rozata hozhatja létre. Ezek az újszülöttek korábban jön­nek a világra, mint ahogy ezt az elnevezés is tükrözi. Nemzetközi megállapodás szerint minden 2500 gr alat­ti újszülöttet koraszülöttnek tekintünk. Ez nem egy egy­séges kategória. Idesoroljuk az időre született kisebb sú­lyú újszülötteket, a valódi ko­raszülötteket — akik a 37. terhességi hét betöltése előtt születnek —, a méhen belül sorvadt újszülötteket is. Ezeknek a gyermekeknek a felnevelhetősége nagy szakér­telmet, türelmet kíván. Van­nak űn. sajátosan^ koraszü­lött-betegségek, ilyen a „lég­szomjbetegség”, melyet az éretlen tüdő okoz. Ezeket a gvermekeket megszületés után géppel kell lélegeztetni. A koraszülöttek gyakrabban kannak fertőzéseket, nagyobb számban alakul ki „sárga­ság”. vérzések (agyvérzés, tü­dővérzés), oxigénhiányos álla­potok. Sokkal több a fejjő- dési rendellenesség is, mint normál újszülöttkorban.' A koraszülötteknél jelenlevő éretlenség és sorvadás együt­tesen veszélyesebb, mert na­gyobb az idegrendszeri káro­sodás lehetősége. 1982-ben az érett újszülöttek közül száz­ból egynél, a koraszülöttek­nél százból nyolcnál észleltünk az első életév folyamán ideg- rendszeri károsodást. A koraszülések okainak feltárása világszerte folyik. A koraszülések számának csökkentése érdekében sokat tesz társadalmunk és egész­ségügyünk is., Az egészséges gyermek utáhi vágy termé­szetes igény, ezért az anyák­nak is kötelességük mindent megtenni azért, hogy elkerül­jék a koraszülést. Milyen tényezők vezetnek koraszüléshez? A művi vetélés, mely ha­zánkban igen magas számú. A szülőképes korú nőknél (20—30 évesek) pl. 1982-ben 31 200 vetélés volt. a 20 év alatti nőknél 14 000. A művi vetéléseknél a méhnyakzáró izomzat meggyengül és a méhnyálkahártya sérül. Ami­kor a már tervezett gyermek szülésére kerülne sor. a le­endő anya vagy nem „esik teherbe” vagy a magzat a már sérült nyálkahártya mi­att nem tud optimálisan fe.v lődni. A meglazult méhnyak- izomzat képtelen „tartani” a magzatot, és beköVetkezik a koraszülés, melv a már vá­zolt veszélyeket hordja ma­gával. A terhesség alatti dohány­zás, de már az azt megelőző dohányzás is károsan hat az anyai szervezetre. A Őohány- zó anyák gyermekei átlag fél kg-mal alacsonyabb súly- lyal születnek, a megszületés utáni években pedig gyak­rabban éri őket hurutos rrteg- betegedés. Rendkívül káros még az alkoholfogyasztás, amit nemcsak testi, hanem szellemi károsodás is kísér már újszülöttkorban. További okok lehetnek: anyai betegségek, terhességi toxaemia, cukorbetegség, tes­ti és lelki trauma, szülőutak rendellenességei, helytelen táplálkozás, rossz szociális körülmények, tizennyolc éven aluli korai nemi élet. Az egészségügyi ellátás — intenzív centrumok, koraszü­löttosztályok. terhesgondo­zás, ultrahangvizsgálat, be­tegségek gyógyítása stb — önmagában nem elegendő! Az anyák és a léendő anyák kötelessége és felelőssége, hogy ők is megtegyék és' ki­vegyék részüket a koraszülé­sek megelőzésében és elkerü­lésében. Kerüljék el a művi vetéléseket, ne dohányozza­nak. ne alkoholizáljanak, — táplálkozzanak helyesen! Rajtuk is múlik, hogy mit választanak: Ép, egészséges vagy éretlen, esetleg károso­dott gyermeket! Dr. Sándor Margit adjunktus Nemzetiségi hét a rádióban ' Ismét nemzetiségi hetet rendez a Magyar Rádió: a ha­zánkban élő kisebbségi nép­csoportok életébe bepillantó programsorozat adásait ezút­tal február 17. és 24. között hallgathatják az érdeklődők. A nyolc nap alatt csaknem harminc — a rádió hagyo­mányos műsorstruktúrájába ágyazódó, s az intézmény szinte valamennyi -műhelyét képviselő — műsor választja témájául a magyarországi né­metek, szlovákok, délszlávok és románok mindennapjait, örömét és gondját. A hetet — vasárnap reg­gel — a népművészekhez el­kalauzoló Kopogtató nyitja meg. A következő napok mű­sorai között helyet , kap az Óvodától az egyetemekig cí­mű kerekasztal-beszélgetés, amelyben a nemzetiségiek képviselői az anyanyelvi ok­tatásról, feladatáról, szerepé­ről cserélnek véleményt. Az ötödik sebesség riportjai a mai fiatalok vélekedését tük­rözik a hazánkban élő nem­zetiségiekről. A Méhkerék, Párizs, New York címmel je­lentkező műsor a magyaror­szági román néptáncok .- .-jeles, ápolóit, a bükki szlovákok című program pedig — a múlt emlékein keresztül — a mai szlovák nemzetiségi te­lepülések mindennapjait mu­tatja be. A Délszláv estek hallgatói a nemzetiségi klu­bokkal, az anyanyelv és a közművelődés közkedvelt for­máival ismerkedhetnek meg. A héten naponta felcsendül­nek a rádióban a nemzetisé­gek zenéjéből válogatott nép­zenei feldolgozások. Nem előzmények nélküli a most sorra kerülő program- sorozat: első ízben 1982 ja­Ifjúsági alap a tanácsoknál Ki a kicsit megbecsüli. Pénz már van. Persze, ke­vés, de legalább van. Még négy esztendővel ezelőtt napvilágot látott egy rendel­kezés a tanácsok ifjúságpoli­tikai célú költségeiről. Lénye­ge: kötelező az úgynevezett if júsági alap létrehozása, ame. lyet meghatározott szempon­tok szerint kell fölhasználni. Formailag mindenütt eleget tettek az előírásnak. Ami a tartalmat Illeti... — Függetlenül a feladatok­tól határozzák meg évről évre nagyjából ugyanazt az össze­get a vonzáskörzetünkben lé­vő tanácsok — tesz elém egy statisztikai kimutatást a bá- tonyterenyei KISZ-bizottság titkára Kulcsár János. — Nagybárkányban, Mátratere- nyén és Mátramindszenten egyáltalán nem változott, másutt pedig csak csekély mértékben. De nem is ez a fő bajunk! Hanem, hogy a fölhasználás is esetleges, tervszerűtlen. Nem akarom én átpasszolni a labdát a ta­nácsoknak, hiszen a KISZ- vezetőink is felelősek ezért, ám mégiscsak kettőn áll a vásár. S. úgy gondolom. a tapasztaltabb, felelősebb munkát végző tanácsiaknak •jobban kellene segíteniük a tapasztalatlanabb fiatalokat. Bátonyterenyén 47, Mgtra- tersnyén, Nagybárkányban és Mátramindszenten 15—15, Nemtiben 24, Mátraverebély- ben 9 ezer forint került be az elmúlt évben az ifjúsági* alapba. E számok. persze önmagukban nem sokat mon­danak, talán többet elárulnak, ha megnézzük a területen élő 6—30 év közöttiek számát is. Eszerint Bátonyterenyén öt és fél ezer, míg a többi hely­színen 600—1300 között mo­zog a fiatalok száma. A ré­szükre juttatott pénzösszeget a tanácsok eleve kettéoszt­ják: egyik rész az úttörőké, a másik a KISZ-eseké. Ez utóbbi ismét megoszlik, any- nyi felé ahány alapszervezet működik a területen. — Így aztán olyan helyzet alakul ki — fűzi hozzá Kul­csár János —, hogy a lét­számtól, feladatoktól, a be­rendezések állagától függet­lenül ugyanolyan összeg jut a jól és a rosszul működő alap­szervezeteknek is. Nyilvánvaló, hogy ebből az egy-két ezer forintokból tartalmas prog­ramok nem szervezhetők. Ezért is üdvözöljük azokat a kezdeményezéseket, amelyek különféle társadalmi munkák szervezésével gyarapítják a lehetőségeket. De. akár a ta­nácsoknál, vagy a helyi ter­melőszövetkezeteknél is vál­lalhatnának munkát, amely természetesen mindkét fél számára előnyös. Mint a közelmúltban vég. nuárjában rendeztek a rádió­ban nemzetiségi Imet. A visz- szajelzések szerint sikeres vállalkozás célja az volt, hogy hazánk lakossága még jobban megismerje a nemzetiségiek életét. A műsorok bemutat­ták azokat a változásokat, amelyek az elmúlt negyedszá­zad alatt e népcsoportok éle­tében bekövetkeztek. Az ak­ció során sok kulturális érték kerüllit felszínre; a hallgatók betekintést nyerhettek a nem­zetiségi lét formáiba, az iro­dalom, a zene és a művésze­tek széles tárházába. Az el­múlt két esztendőben ugyan nem rendezték meg a hetet, azonban útjára indították pél­dául a Nemzetiségeink életé­ből című, kéthavonta jelent­kező magyar nyelvű adást, s számos dokumentumműsor is készült a szórványnépcso­portokat foglalkoztató sors­kérdésekről. zett felmérés megállapította, némely KISZ-vezető nem is tudja, hogy a tanácsoknál képeznek ifjúsági alapot, amelyből a KISZ-esek is kér­hetnek. Mátramindszent tanácsa nyolcezer forintot szánt az elmúlt évben a KISZ-eseknek. De végül is a fele megmaradt. — Meghatározott a kiutalás módja — magyarázza Mihály- né Vincze Erika, a végrehaj­tó bizottság titkára. — A szuhaiak képviselője, például amikor eljött, s elmondta az elképzeléseket, közöltem ve­le, hogy rendben van, de ezt fogalmazza meg egy bead­ványban, s akkor kiutaljuk- a kért összeget. Azóta sem jött senki... Most menjünk utá­nuk, hogy gyerekek vigyétek már a pénzt!? Egyébként, a ; mátramindszent! és a mátra- almási KISZ-esek eljöttek, s a helyi tenisz-szakosztálybeli- ek is megfelelő indokkal kér­tek támogatást. Nem a tanács mentegetésé- re, de idekívánkozik az a tény, hogy Ugyanitt az 1100 fős lakosságból csaknem öt­százan 60 éven felüliek, ez jóval magasabb arány az or­szágosnál és a megyeinél egy­aránt. A velük való törődés —, különösen a jelenlegi gaz­40 éve szabadult fe! Budapest- Napjainkban sok helyütt látjuk — újságok, folyóiratok hasábjain, az ünnepre készü­lő ország és benne a fővá­ros számos helyén — a 40-es számjegyet. Ez a számjegy emlékeztet. Emlékeztet ben­nünket a négy évtizeddel ez­előtti sorsfordító események­re. 1945. február 12-én, este 9 órakor Moszkvában 324 lö- veg 24 össztüze köszöntötte a Vörös Hadsereg Budapestért vívott harcának győzelmes befejezését. A Szovjetunió rádióállomásai a nap folya­mán közvetítették a szovjet legfelsőbb főparancsnok ,277. számú különhadparancsát, amely tudatta, hogy a má­sodik és harmadik ukrán front csapatai több mint másfél hónapos. 51 napig tar­tó ostrom és a nagyvárosban nehéz körülmények között ví­vott kitartó és kemény har­cok után február 13-én. be­fejezték az ellenség Buda­pesten bekerített hadsereg- csoportjának megsemmisíté­sét. Ezzel teljesen elfoglal­ták Magyarország fővárosát, Budapestet, a németek hadá­szatiéig fontos védelmi cso­mópontját a Bécs felé vezető úton. A harcok során az ellenség óriási, köze] 190 ezer főnyi hadseregcsoportja teljes egé­szében felmorzsolódott, meg­semmisült. A hitlerista el­lenség a katonák és tisztek közül több mint 49 ezer ha­lottat és 138 ezer foglyot ve­szített. Nagy mennyiségű fegyvert, hadfelszerelést vet­tek birtokba a szovjet csapa­tok. A Budapestért folytatott harcokban részt vett 349 ezer szovjet katonát és tisztet tün­tettek ki a narancssárga­kék szalagon függő „Buda­pest bevételéért” bronzérem­mel. A főváros felszabadítása három ütemben ment végbe. Január 1—10. között a pe­remkerületek (Újpest, Rákos­palota, Kispest, Csepel, Kő­Zebubébi a mecseki zooban Ritka kis állat látott nap­világot a mecseki állatkert­ben: egy törpe zebu. Körül­belül akkora, mint egy puli, a magassága 35 centiméter. Felnőtt korában sem lesz túl nagy — mindössze 70—80 cen­timéterre nő. A törpe zebu egyik alfaja a indiában ho­nos púpos marhának. Az el­ső törpe zebuhoz az állat­kert csere útján jutott hoz­zá. Pécs jugoszláviai testvér- városából, Eszékről kerültek hozzánk. dasági helyzetben — különö­sen fontos, s nem csak a tanácsiak, hanem a fiatalok számára is. * Visszatérve az ifjúsági alaphoz: nem csupán ezeken a helyeken gond az ésszerű fölhasználás. Annyiban sajá­tos itt, hogy a KISZ-esek — fölismerve a problémákat — tenni akarnak ezek megszün­tetéséért. — Rendszeresebben és ala­posabban szeretnénk a jövő­ben figyelemmel kísérni: hol, milyen módon használják fel ezeket a pénzeket — említi Kulcsár János. — Ugyanakkor minden évben a KISZ-szerve. zetek titkárai, gazdasági ve­zetői számára tartunk egy speciális felkészítőt, amelyen megkapják a szükséges tájé­koztatást. Aztán a pénzügyi ellenőrző bizottság évente legalább egy ellenőrzést vé­gez ezzel kapcsolatban. És talán még annyit, hogy a közelmúltban végzett felmérés írásos anyagát a tanácselnö­köknek elküldtük. Bízom benne. áttanulmányozták, hasznosítják megállapításain­kat, mégha esetleg nem is értenek egyet mindegyikkel. Azt hiszem, a célunk közös: a Lakóterületi fiatalok közéleti szerepét erősíteni. S. bár en­nek az anvagi fedezete igen csekély, e keveset is meg ke'' becsülni, ésszerűen kell fel­használni. sr. l. Szovjet tüzérek fasiszta repülőgépekre tüzelnek a Pál utca és a József körút sarkán bánya, Óbuda) szabadultak fel, január 11—18. között a pesti 'Oldal belső kerületei, s ennek során a pesti gettó is. Ezt követően került sor a budai oldal teljes felszaba­dítására. 1944 karácsonyán bezárult a Vörös Hadsereg gyűrűje Budapest körül. December 29-én, a szovjet hadvezető­ség parlamentereket küldött a náci csapatokhoz. Osztya- penko és Steinmetz kapitá­nyokat azonban orvul meg­gyilkolták. Ezzel kezdetét vette a fővárosért indított 51 napos kemény küzdelem. A felszabadító szovjet egy­ségek súlyos véráldozatot hoztak azért, hogy Budapes­tet megkíméljék a teljes pusztulástól. Utcáról utcára, házról házra folyt a közel­harc a nehéztüzérség beve­tése nélküj azért, hogy az or­szág fővárosának közművei, műemlékei, csodaszép hidjai ne pusztuljanak el. Bár Magyarországon nem került sor a szomszédos or­szágokhoz hasonlóan nemze­ti felkelésre, mégis sikerült a partizánharcot megindítani a fővárosban és egyes bánya­vidékeken, a nagyobb ipari centrumokban. Ezek jelentő­sége azonban elsősorban po­litikai és nem katonai. Nem feledkezhetünk meg a buda­pesti akciógárdákról, a Laci-, a Marót-, a Szír-csoportról, , az újpesti partizánok nagy­szerű akcióiról, a kispest— kőbányai csoport tevékeny­ségéről és a Budai Önkéntes Ezrednek a nemzet becsüle­tét a 24. órában mentő har­cairól. | 1945. február 13-án. fel­szabadult Budapest. Az új élet kezdetén azonban ott tornyosultak a szinte megold­hatatlannak látszó súlyos ne­hézségek. Mindenütt a ször­nyű pusztulás nyomai. Ro­mok, temetetlen halottak; nem volt víz, villany, gáz. Járványveszéllyel kellett szá­molni. A felszabadított vá­rosban sem kenyér, sem élel­miszer-tartalék nem volt. Éhínség fenyegette Budapest sok száz ezer lakosát. Az em­berek agyában pedig ott élt a fasiszta terror friss emlé­ke. Ilyen körülmények kö­zött kellett megindítani az életet. Vida Sándor Iratok a padláson A gazdálkodás új szabályainak alkalmazása ismét útkeresés elé állította a vállalatokat, szövetkezeteket. Termékszerkezet-váltás, átszervezés — a hatékonyság mindmegannyi eszközei kívánnak érvényesülni a gaz­daság további menetében. Megszűnnek, illetve csökken­nek a régi szervezeti formák, ráfizetéses termékek, s rugalmasabb keretek között jövedelmezőbb áruk szület­nek. Az elv bár nem új, de a közgazdasági szabályozók kényszerítő ereje, terelő iránya több ellentmondást is feloldva — fejlesztésben, adózásban, bérezésben — na­gyobb célszerűséget, korszerűséget, egyszóval ésszerűbb gazdálkodást követel. És mindezen elvek, szabályok mögött vagy fóku­szában emberek állnak. Akik nem egyszerűen csupán munkaerőnek tekintendők. Miért mondom? — Mit tegyek? — telefonált hangjában izgalommal egy asszony. — Átszervezés van nálunk, azon a mun­kahelyen, ahol dolgozom, ipari szakcsoportot szervez­nek. S én — úgy látszik — hétfőtől már nem is kel­lek. Senki nem szólt még eddig semmit, hogy mi lesz velem, felmondanak-e vagy sem, keressek-e munkát vagy mit csináljak. Több éve dolgozom itt. Naivul hangozhatott a talán „szakszerű” tanácsom: menjen csak nyugodtan dolgozni másnap is, jelentkez­zen a főnökénél, üljön le az asztalához, vegye elő az iratait és végezze a munkáját. — De hát hogyan? — kérdezett vissza a telefonon. — Hiszen én készletgazdálkodó vagyok, s az iratokat most hordjuk fel a padlásra... Ezekre már nem lesz szükség. Nem volt több okos érvem. Javasoltam még, hogy ügyében a munkahelyi vezetőket vagy a dolgozók érdek- védelmi szervét, a szakszervezetet keresse meg. Az említett eset — bizonyosnak tartom — nem ál­talános, ám nem is csupán egyedi, túlontúl ritka kivétel. A korszerű gazdálkodás megszervezése azonban nem le­het öncélú tevékenység. Nem feledkezhetünk meg arról, a gazdaság minden eredménye az embert kell, hogy szolgálja. S ha rájövünk arra, hogy a jövőben tízen is el tudják végezni azt, amit eddig tizenöten csinál­tunk nem baj. Az sem baj, ha az iratok padlásra ke­rülnek. Nyilván a jobb szervezéssel, kevesebb admi­nisztrációval dolgozó rugalmasabb szervezetnek nem lesz azokra szüksége. Nem baj, ha mostantól az ésszerű munkaerő-gazdál­kodás embereket is megmozgat. Ez elkerülhetetlen. Ám, nem mindegy hogyan. Kétségekben hagyva embere­ket, hallgatva-halogatva döntve sorsukról, avagy nyíl­tan, emberségesen és időben tájékoztatva őket arról, mit várhatnak? Ez utóbbit kívánja meg a szocialista hu­manizmus Sőt ez a jogszerű is. Az átszervezésnél — ha nincs már rájuk szükség — csak az iratok kerüljenek a padlásra, átmeneti feledésre. Az emberek értenek a szóból... Ha azok az embert szolgálják, s egy humánus társadalmat. —zsély— NOGRÁD - 1985. február 13., szerda J)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom