Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-12 / 35. szám

Fácánok puskavégen

Az elmúlt öt évtized alatt az ország vadállományéiban jelentős átrendeződés ment végibe: többszörösére növekedett a nagy vadállomány és áltáléiban csőikként az apróvadak mennyisége. Mindamellett hazánk ma is népes fácánál- loménnyail rendelkezik: évről évre egyre többet számlálnak össze a tarka tollú, díszes mezei szárnyasból (ugyanakkor viszont a fácánnál sokszor együtt emlegetett fogoly szinte teljesen eltűnt).

Nem hiába van atysfiság- ban a hazánkban Ázsiából betelepített fácán a házi baromfival: sok közös vonásuk aikad. Például formára és tollazatra nagy a különbség a fácánikakas és a fácántyúlk

között is: a íácántyúiknák földszínű, feketén mintázott barnás tollruhája van, amely jól rejti őt a környezetben, de „szegényesen” hat a zöld fejű, tarkabarka, sötétvörös adapszínezetű, bronzosan csillogó, hosszú farkú kakasé mellett. A közös vonások egész sora tette lehetővé, . hogy könnyen megoldhassák a fácánok tetszés szerinti meny- nviségű szaporítását, a kilőtt, elpusztult állatok pótlását. Mert érdemes minél több fácánnal benépesíteni az erdőket, a földeket, hiszen egy- egy állat mintegy 4,5 kilónyi súlyú — zömmel kártékony — rovart fogyaszt el évente. (Egyetlen madárfaj, amely pusztítja a kolorédóbogarat

is.) A fácántyúk egyébként két hétig tojik: általában hat- tizenkót tojást rák, amelyekből huszonnégy napi kotlás után kelnek ki a csibék. A költés és a fiókák fölnevelése egyedüli! a tojóra hárul. Kéthetes korukra a kis fácánok már kitollasodnalk, s ilyenkor az éjszakát már ágon ülve, „felgalilyaziva” töltik. A kis kakasok tízihetes korákban kezdenek vötrösödni, s két hét múlva teljesen olyanok, mint az öregek. Csák sarkantyújukról különböztethetjük meg őlket: az öregeké hosszú és

hegyes, a fiataloké tömpe.

Képünk egy vadászat utáni fácánterítéket mutat, majdani ízes ételek alapanyagát.

Parlament(álás)

Mi érdekli az embert, ha fiatal? Már a kérdés is rossz: mi az, hogy fiatal? Tizennégy éves, húsz, harminc, harminchat..., ha úgy vesszük, a fiatalos gondolkodású, ötödik ikszét taposó tata is lehet „ifjú és hervadhatatlan”. Mégis, a legjellegzetesebb problémákat a 14—30 év közötti korosztály hordozza, ők küszködnek a társadalmi, munkahelyi beilleszkedési gondokkal, s még egy sor pedagógiai, pszichológiai, etika! stb. nehézséggel. Hogy ezek felszínre jöjjenek, egyáltalán elmondhassák afféle bajaikat, nos, ehhez fórum kell. Nem csak egy szűk, áporodott levegőjű folyosó, netán klub, hanem felelős fórum is, amelynek döntési, véleményezési hatásköre van. Voltaképpen erre „találták ki” bő tíz esztendővel ezelőtt az ifjúsági parlamenteket, amelyeket az idén immár negyedízben rendeztek meg országszerte.

Jóllehet, a végleges értékelések még. hátravannak, ám az eddigi tapasztalatok már sejtetnek egyet, s mást, némiképp tükröt tartva: milyen is a helyi ifjúságpolitika, milyen e generáció közérzete, megélhetése, mik foglalkoztatják?

(Megjelenés) Némely parlamenten telt ház volt, az érintettek zöme legalábbis elment. Csaknem százszázalékos volt a megjelenési arány például a salgótarjáni Bolyai János, a bátonyterenyei Váci Mihály gimnáziumokban, vagy a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati egységében, míg például a bányagépgyárban, néhány tanácsi intézményben és mezőgazdasági üzemben a meghívottak fele sem ment el. Hogy miért? Nem rejtély. Egy részük elfogadható okból maradt távol, másik részük közömbös a közügyek iránt, egyszerűen nem érdekli őket holmi „páriámén tálás”.

Messzire vezetne az okok firtatása, hiszen a passzivitás abból is fakadhat, hogy a korábbi fórumok, rendezvények csupán az időt pazarolták, ahelyett, hogy érdemi döntések, intézkedések születtek volna. Önmagában is árulkodó tény, hogy olyanok is hiányoztak gyakorta a parlamentekről — helyi, társadalmi szervek, munkahelyek képviselői, vezetői —, akiknek „hivatalból” is illett volna ott lenni.,

(Beszámolók) Mint vitaindító csak kevés helyen töltötte be ezt a szerepet. Gyakran csupán az 1981 óta elért, gazdasági eredmények tételes fölsorolásét tartalmazta, mellőzve gazdaság-ifjúság politika párhuzamokat, s „megfeledkezve” a legutóbbi parlamenten fölvetett problémák megoldásáról. Viszont mindenütt foglalkoztak a pályakezdőkkel, az anyagi-erkölcsi megbecsüléssel, a szabadidős-lehetőségekkel.

Szó esett az ifjúsági alapról is, ámbár —J ahol legalábbis jómagam jártam — ember legyen a talpán, aki az egy szusszanásra fölsorolt „ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felhasználását” tisztán megértette. Nem csoda hát, ha ehhez nem is szóltak hozzá. Ahol komolyan vették, ott több nappal előbb már kézhez kapták a küldöttek az írásos beszámolót, a pénzügyi kimutatást, s az intézkedési tervet. Ahol komolyan vették.

(Vita) Átlagosan minden hatodik résztvevő szót kért, zömük érdemi kérdésekkel foglalkozott. Mivel? Munkaszervezés, anyag- és energiatakarékosság, brigádmozgalom, munkakörülmények, teljesítmény szerinti bérezés, szakmai továbbképzés, továbbá lakás,’ lakás és lakás. Ez utóbbi majd’ mindenütt szóba jött, sajnos, jelentős kedvező változások azonban e téren csak ritkán születtek.

Az ifjúsági mozgalomnak az úgynevezett tömegbefolyás növelésére a parlament kiváló lehetőségnek ígérkezett. De csak ígérkezett. Egy ezzel kapcsolatos állásfoglalásiból idézek: „felkészületlen KISZ-vezetők mondtak el véleményüket a dokumentumokról, a fiatalok hangulatáról... az alapszervezetek nagy részénél még erre sem került sor... a KISZ-szervezetek a mozgósításon kívül többre alig vállalkoztak”.

Ennyit a vitáról.

(Intézkedési tervek) Mindenütt összeállítottak és elfogadtak az elkövetkező évekre intézkedési terveket, amelyek a legfontosabb teendőket tartalmazzák. Persze, minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ez a jövő titka.

*

Tíz esztendő elegendő idő arra, hogy kellő tapasztalat öszegyűljön az ifjúsági parlamentek továbbfejlesztésére. Célszerű lenne, például e fórumok döntési jogkörét bővíteni, hogy az elhangzó, valóban érdemi és hasznos kezdeményezések, javaslatok zöld utat kapjanak minden esetben; továbbá nem az előírásoktól kellene függővé tenni a parlamentek megtartását, hanem az adott helyszín szükségleteitől. És még egy: kialakulatlan, mondhatni teljességgel érintetlen terület a vezetők felelősségi rendszere az ifjúságpolitikát illetően. Magyarán: azért még talán egyetlen gazdasági vezetőt sem vontai felelősségre, mert megsértette az ifjúsági törvény rendelkezéseit. Nos, nem valamiféle retorzió bevezetéséről van itt szó, hanem a jogok és kötelességek összhangjának pontosabb megfogalmazásáról.

Mert, azt mondják némelyek, hogy az ifjúságé a jövő. Mások szerint a jelen is.

Tanka László

ígéretes Kísérlet

Napközis nevelők ajánlólevéllel

Sokféle útravalóval szokás ellátni az „élet kapujában” álló végzős diákot. Jó tanácsokkal, óvó figyelmeztetéssel, aforizmák bölcsességével, no meg pénzes-pogácsás tarisznyával. Olyanról, hogy az alma mater ajánlólevéllel ereszti útnak növendékeit, Balassagyarmaton hallottam először.

A fejléc: Valamennyi általános iskola igazgatójának, székhelyén. Tárgy: Körlevél a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskolában végzett óvónők és napközis nevelők alkalmazásának ajánlata.

*

Az intézmény a múlt tanévben kapott megbízást az Országos Pedagógiai Intézettől arra, hogy az óvónőképző szakközépiskola negyedik osztályéban kísérletképpen fakultációként vezesse be a napközi otthoni nevelés tantárgyat. Munkálja ki azokat a tartalmi, módszertani, szervezeti eljárásokat, amelvek a'apián a tanulók az alsó tagozatosok napközis nevelésére alkalmassá válnak.

Csernyik Melinda és Kmettv Erzsébet tavaly érettségiztek. ök ketten azok, akik napközis nevelői munkakörbe kerültek.

— Sokan azt hiszik, hogy a napközi csupán gyermek- megőrző —' mondja Kmetty Erzsébet, aki a drégelypalán- ki iskolában dolgozik. — Pedig ez az egyik legszebb, legösszetettebb területe a pedagógiai munkának. A fakultáción megtanultuk, hogyan kell a gyerekek szabad idejét jó! megszervezni, hogyan lehet eredményesebbé tenni a másnapi órákra való felkészítést, kötetlen, játékos formában kiegészíteni, elmélyíteni az ismereteket.

— Az elméleti órák mellett — veszi át a 6zót Csernyik Melinda — a Bajcsy

iskolába jártunk hospitálni, gyakorló foglalkozásokat tartani. A felkészítés olyan színvonalas volt, hogy amikor érettségi után a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskolába kerültem, minden nehézség nélkül el tudtam látni a munkámat.

A napközis kísérlet az ország három óvónőképzőjében indult. Az első év eredményei alapján az idei tanévben már húsz intézményben kezdődött ilyen oktatás, s további kiszélesítését tervezik.

Fokozott társadalmi igény lett a képesítésnélküliek számának radikális csökkentése. A lehetőség aktuálisan adott: az óvónőképző szak- középiskolát végzettek ugyanis „kiképzett padagógusok”, s csupán a más korosztállyal való foglalkozás módszereit kell kiegészítésként elsajátíttatni. Más meggondolásból is hasznos azonban ez a forma. Miután a megye óvónő- utánpót’ását alapvetően biztosították. részleges túlképzés mutatkozik. Az újszerű kiegészítő képzés lehetővé teszi, hogy a végzősök pedagógusként helyezkedjenek el.

— A tanárok között gyakran előfordul, hogy elsősorban a szaktárgy szeretete vezeti őket a pályára — mondja Tóth Lajos igazgató. — Akik nálunk végeznek, elsősorban pedagógiai indíttatá- súak. Nevelésre termettek, gvecekszeretők. Tréfásan úgy szoktam mondani, hogy mind- iárt otthon vannak a kicsik közt, mint koMós a csibéi között, Meggyőződésem, hogy

ha — ecetleg munka mellett — a tanítóképzőt is elvégzik, a legkiválóbb pedagógusok válnak belőlük.

Kovács Erika

Érdektelenség vagy aktivitás?

Egy munkáskörzet példája

ISV—Biogal

együttműködés

A hatékonyabb sertéstakar - mányozásra új módszert dolgoztak ki a debreceni Biogal Gyógyszergyár, valamint az Iparszerű Sertéshústermelést Szervező Közös Vállalat (ISV)" szakemberei. A különféle takarmány-adalékanyagokat, premixeket, ■ vitaminokat, ásványi sókat, valamint tápszereket — a Biogal termékeit — korábban általános receptúrák alapján állították össze, s hozták forgalomba. Most az együttműködés révén változott a helyzet: a forgalmazó cég, az ISV szaktanácsadói először megvizsgálják a helyi takarmánytermesztési és -felhasználási adottságokat, a partnergazdaságokban etetett abrakfa- karmányok beltartalmi értékeit. Az így kapott adatok birtokában számítógépen készítik el a tápok receptúráit, figyelembe véve az állatok fajtáját, életkorát.

A módszerrel —, amelyet Hajdú-Biharban sikerrel próbáltak ki — kevesebb abrakból több sertéshúst lehet előállítani: 100 kilogramm

táp elkészítésénél 30—40 - forint megtakarítást érhetnek el, egy-egy hízott sertésnél 120—160 forint a többlet- haszoh.

„Ki-ki rohan a saját dolgait intézni, s hogy a szomszédban, a lakótelepen mi történik, tizedrangú kérdés”. Imigyen meditálig-atott a minap Salgótarján város népfronttitkára, s azt is hozzátette; „Sok lakótelepen hiába a nép- frontbizotiságok igyekezete, ha az érdektelenségbe fullad”.

No. azért a jó példáért sem kell messzire menni, elég lesétálni az öblösüveggyár és tűzhelygyár környékére.

Amikor Gedeon Jánossal — a körzet népfrontelnökével —t megbeszéltem a találkozót, nem számítottam arra, hogy együtt találom az elnökséget. Eljöttek mindannyian — Stark Ferencné, Ivády Viktor, Falati Mihály és a 75 esztendős Goldihaozer Lajos bácsi is. Mert, ahogyan ők fogalmazták „nem közömbös számúinkra, hogy mit írnak a munkánkról”.

— Mindig ilyen összetartó

ez a kis csapat? *

— Nevezheti baráti körnek is, hiszen a népfrontmunka részeként tagjai vagyunk a múzeum baráti körénék.

— Hogyan hasznosítható ez a gyakorlatban?

— Munkáskerület a miénk, mozgalmi hagyományokkal, forradalmi múlt tál. Idetartozik a Csizmadia út a Szérűs- kertig, az üveggyári, tűzhely- gyári lakótelep (egykoron kólón iasor) a vasutasházak, a baglyasi út a .sorompóig, a Rákóczi út a Faiskola utcától

a szobabérlők házáig. Amikor a Nyomozz velünk vetélkedő elindult, olyan gyűjtőmunkát végeztünk, hogy párját ritkította. Eégi tárgyi emlékek'kerültek elő, ma is élő veteránok, szemtanúik elbeszélései. Megmozgattuk a lakosságot a honismereti akcióban, Az eredmény nem maradt el. Másodiiikok lettünk.

A munkáshagyományok mellett a terület másik sajátossága, hogy 34 különféle üzem, szövetkezet, vállalat működik itt.

— Nagyon jó a kapcsolatunk velük. Összejöveteleinket rendszeresen a tűzihelygyári kultúrotthonbain tartjuk, ingyen autóbuszt kapunk a kirándulásokhoz, bevonjuk az üzemeket a tisztasági, parkosítási akcióba, a legtöbb társadalmi munkát végzőket oklevéllel jutalmazzuk. A lakosság errefelé nagyon szereti a rendet, az esztétikus környezetet. Jönne csak tavasszal és látná, milyen munka folyik! Virágokat, cserjéket ültetnek, íásítanak. A Martos Flóra út elnyerte a Tiszta, virágos utca címet. Jói együttműködünk a tanácstagokkal, a pártszervezettel, s a körzetbeh lévő iskolákkal.

— Ezek szerint a városépítő társadalmi munkák szervezésével sem lehet gond, bár — tudvalévő — a körzetben sok idős ember él.

— Vannak örömeink és bánataink. Örültünk, amikor társadalmi összefogással felépült két játszótér, amikor az orvosi rendelő előtti park elkészült És bánkódtunk, mert a Csizmadia úti játszóteret meg szü nte t ték, telkesé tét ték.

Emiatt a lakók is háborodtak. Mint ahogy há'borog Újakna dombra futó részén az a hatvan család, akiknek naponta vödrökben kell cipelni a vizet hegyre fel, hegyről le. Az egyetlen közkút háromszáz méterre esik a házaktól. A terület alapközmű vési tése

megoldatlan, nincs ivóvíz- háióaat, szennyvízelveaetes. Társulásról nemigen beszélhetünk, hiszen az ottlakók kilencven százaléka kiskeresetű, idős ember. Mi, népfrontosok úgy kívémunik segíteni, pénzt gyűjteni, hogy beneveztünk a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett „lakóhelyünkért, környezetünkért” társadalmi munkawer- senybe, (titokban reménykedünk, hogy sikerrel), s ha pénzjutalom üti a markunkat, azt az új aknaiaknak adjuk, hozzátéve a tanácstagi alapot.

A népfrontibizottság éves munkaiprogramja arról árulkodik, hogy rendezvényekben sincs hiány. Évente összehívják az idős emibetéket a kul- túrházfoa; egy kis műsor, uzsonna, nótázgatás, baráti beszélgetés, amolyan magányol- dó, kedves délután. Nagy hagyományai vannak a májusi béfcegyű léseknek, ahol kiosztják az elismerő okleveleiket, a jelvényeket, a legjobb aíktí- váknak, társadalmi munkásoknak. A közeljövőben lakossági beszélgetés lesz a városi tanács elnökhelyettesével a körzet gondjairól. Hogy eljárnak-e az emberek a köz fórumaira? Mindig tele a kul- túrház nagyterme.

— Mi a titka e követésre méltó népirontmunkának?

Beszélgetőpartnereim így fogalmazták meg: ..Mindany- nyian e lakóterületen élünk 15—25 éve. Ismerjük az emberéket, ők is bizalommal vannak irántunk. Tudják, panaszaikat nem csak meghallgatjuk. de a lehetőség szerint orvosoljuk is. Arra törekszünk, hogy miinél több területről vonjunk be aktíváikat a munkába. Fontos a személyes példamutatás, a jó kapcsolat más szervekkel. És talán a .legfontosabb, hogy Olyan fáradhatatlan. aktív, agilis ember irányítsa a mozgalmat, mint Gedeon János.

Kiss Mária

Tökéletesített fülvédő

Azokkal, akik a zaj elleni védőimül fülvédőt hordanak, képtelenség beszélni, mert a közvetlenül hozzájuk intézett szavaikat sem hallják meg. A fülvédőiknek ezt a hátrányát egy svéd cég úgy szüntette meg, hogy párosította a fül- védőt egy infravörös sugarakkal működő kapcsolatteremtő berendezéssel. Ez a hangokat yiiíamoé jeieikke, azokat meg

infravörös sugárzássá alakítja, illetőleg újra hangokká alakítja vissza. így e dolgozóik egy vagy több olyan társukkal társaloghatnak, akik hasonló hangszigetelő fülvédőt hordanak. Az infravörös sugaras hangtovábbító rendszer vízszintes irányban sugároz, s hatótávolsága mintegy 12 metei.'.

NÚGRAD - ,1985. február 12., kedd §