Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
r . Hajnaliban arra ébred-, itelk, hagy valaki ököllel veri az előszobaajtót és kiabál. Turnovszky nyitott ki, viaszmécsessel. Rögtön félretolták ez útból, s három férfi tódult 0 lakásba: mindhárman nyi- Jas karszalaggal, bőrövvel, pisztolytáskával és fékete, el- lenzős sapkával. — Kicsoda maga? — riValiit e mérnökre az, amelyik elöl Ejött: egy öles termetű, bőrkabátos férfi, aki körül kellemetlen pálinkaszag úszott. — De kérem... én rimafői Turnovszky Tivadar okleveles. .. — hebegte a mérnök, a bőrkabátos azonban nem figyelt rá, benyitott az egyik lakatlan szobába. De hirtelen visszafordult, zseblámpájáKARINTHY FERENC: — Kint. vannak;.. Mit szóltok: jól elintézem őket? tgy kell ezt: szépen, finoman. . . Még egy ideig hallották az őrjárat zajongását a folyosókon és a íépcsőházban, aztán végre csönd lett: a nyilasok nyilván odóbbáLltak. Turnovszky egy elégedett puszit nyomott felesége homlokára, s visszabújt a még langyos dunyhák közé. De rögtön nyávogott is egyet. — Mi baj, cicu? — Hova tetted az órámat, fiam ? Keresni kezdték, de hiába* a drága, svájci aranyóra eltűnt az éjjeliszekrényről. A mérnök, előbbi ijedelmét feledve, magánkívül ugrott talpra. volt, egy ki® zsebkendővel szárítgatta a szemét. Jutka a kályha mellett ült, lábát a szék alá húzva, sápadtan. Gazsó megállt az ajtó mellett, egyik keze még a kilincsen. — Jó reggelt, fiacskáim, már felébredtél? Kialudtad az izgalmat? — fordult feléje rögtön Turnovszky, s az ezüsttárcáját nyújtotta. — Egy jó reggeli cigarettát? Gazsó nem mozdult el az ajtó mellől, egy gyilkos pillantással végigmérte, s olyan durván, hangosan támadt rá, hogy az asszony mélyebbre bújt az ágyba: — Nem szégyellj magát? Mit akar ettől a lánytól? BUDAPESTI TAVASZ (Részlet) ival Turnovszky arcába világított, s a boldog meglepetés hangján fölkiáltott: — Apuskám! Hiszen te zsidó vagy! TurnovsiJky majdnem elájult az ijedtségtől és az arcába lehelt szesz erős szagától. Kotorászni kezdett zsebeiben, de a bundája volt rajta s alatta pizsama: csak egy fényképes v iilamosbérletet talált. Fölmutatta, és magasfej- ihangján, amelyet a rémület kiszárított, igyekezett bizonygatni : — Kérem, én ősikeresztény famíliából. .. egyébként közlöm, hogy nemességünket harmadik Károly alatt... A nyilas kiverte kezéből a bérletet. — Az az irat lehet hamis! Levette sapkáját, és egy kockás zsebkendővel megtörülte Izzadó homlokát. Rágyújtott, a mérnök arcába fújta a füstöt, aztán elfordult, és társaival a szobákba csörtetett. Turnovszkyné halk sikollyal ugrott ki az ágyból, s ösztönös mozdulattal a csavarokat kezdte kiszedegetni hajából. Az alacsonyabbik nyilas, egy cígányképfl alak, az ágy alá világított. — Kit keres maga az én ágyam alatt? — kérdezte az asszony mosolyt erőltetve arcára. A nyilas nem válaszolt. A három ember teljesen megtöltötte a nagy lakást: összevissza rótták a szobáikat, minden lyuikat végigszimatoltak, a fiúik arcába világítottak, de sehol sem állapodtak meg: nyilván kerestek valakit. A harmadik nyilas, egy szőke tejföl-ősszájú, pattanásos kamasz pimaszul - beletúrt Jutka ágyába, és a lány melléhez nyúlt. Jutka teljes erejével a suhanc kezébe harapott. — Hülye! — jajdult fel a fiú, és karját visszakapva pisztolytáskájára ütött. — Azt hiszi, megijedek magától? Én jövő héten százados leszek! Jutka felült az ágyban, és dühtől szikrázva előrehajolt. — Menjen innen a fenébe, érti? Végül ismét. Turnovszkyt szedték elő, aki közben megtalálta az összes iratait, és szétrakta őket az asztalon. A bőrkabátos egyetlen mozdulattal lesodorta a sok papirost. — Ki jött ide az éjjel? — Kérem, úri becsületszavaimra. .. — Ide figyeljen: mi egy alacsony, bajuszos, vörös embert keresünk. Saját szememmel láttam, hogy ebbe a házba szaladt be. Elhiszi nekem? — Én elhiszem, de a mi lakásunkban... úri becsület- tsza vamra... Miikor a nyilasok kifelé Indultak, a bőrkabátos még egyszer bevilágított Turnovszky képébe. — És jó lesz vigyázni, a puskám, mert mi mindent tudunk. Én csak annyit mondok: nem vagyok szívbajos ember... A mérnök még mindig sápadtan, de kezeit sebesen dörgölve tért vissza az előszobából. , — A fene egye meg! Utánuk megyeik! Feljelentem őket a I- arancsnokuknáL — Totó, azt hiszem, te nem vagy épeszű... A mérnök még sokáig nem tudott elaludni, újra s újra dühbe lovalta magát. Gazsó, al i a másik szobában feküdt, csöndes elégtétellel hallgatta Turnovszky szűnni nem akaró halik szitkozódásait... ... Amikor felnyitotta a szemét, újra a mérnök hangját hallotta, s egy pillanatra azt hitte: még mindig az óráját panaszólja. Pedig odaát most vitatkoztak valamin: közben reggel lett. Mintha az asszony csendesen sírt volna, aztán Jutka hangját hallotta. Gazsó felült az ágyban, és figyelni kezdett. Zoltán még aludt. — Nem kérnélek rá, kislányom— hallotta-a mérnök gyors, dallamos mondatait —, nem kérnélek, ha nekünk is nem volna félnivalónk. De légy okos, és lásd be: most az órámat vitték el, de ez az éjszakai eset sokkal rosszabbul is végződhetett volna, és akármikor megismétlődhet. Azt nem hiszem rólad, hogy bajba akarod keverni Ilma nénédet, aki annyi jót tett veled. Pedig ha következetesen végiggondolod... — Én nem félek, én semmitől sem félek — mondta Turnovszkyné. — És hová menjen innen szegénykém ebben a szörnyű bombázásban? — Te azt nem tudod megítélni fiam, hogy neked mi jó és mi rossz. Én vágyók érted felelős. .. Ez egy veszélyes ház, ahol már nyomoznak, ahova egész biztosan vissza fognak jönni, és ti csak egymásra hívjátok fel a figyelmet. Itt két szökött katona bujkál meg ti ketten: kicsit ’ sók egy lakásra. A saját érdeke is azt kívánja, hogy ne maradjon itt tovább. El fogjuk látni pénzzel, élelemmel. .. Gazsó nem tudta, miért veszélyes, ha a lány itt van, csak azt értette, hogy ki akarják tenni, és nincs hová mennie. Az, hogy a mérnök ilyen kegyes szavakba csomagolja a dolgot, felháborította: az álom rögtön kifutott szeméből, fölugrott, és kezdte magára ráncigálni a nadrágját. Gazsó a lánnyal eddig nem sókat beszélt, és azt is inkább csak sejtette, mi fűzi Zoltánhoz. Az itt lakók közül mégis Jutkát érezte tán a legközelebb magához, mert ő volt az egyetlen, alki minden leereszkedés és tettetett közvetlenség nélkül tudott szólni hozzá, s ha jókedvű volt, kedvesen beszélt, de ha félt a bombáktól, vagy valamiért elszomorodott, azt sem akarta eltitkolni. Nem ébresztette fel Zoltánt, uijával hátrasímította fekete, sűrű haját, kopogott a szomszéd szóba ajtaján, de a választ sem várta meg, benyitott. Turnovszky felöltözve, cigarettát töltögetve magyarázott, az asszony még ágyban Turnovszkyt azonban nem tudta kihozni a sodrából: félrehajtotta fejét, s mint aki még örül is Gazsó belépté- nek, egy nyájas mosolyt küldőt l felé. — Hallottad, miről beszéltünké Kitűnő: akikor segíthetsz meggyőzni a hölgyeket. .. — Hiába csavarja: ez alakás nem a magáé. Akik itt laktak, azok elutaztak, és a kulcsot Pintéreknek adták. Innen maga senkit el nem küld. A mérnök vékony, hosszú tenyerével az arca előtt integetett, s mint aki csak egy félreértést igazít helyire, még készségesen magyarázta: — Tévedsz, fiacskám, Koch Endre engem bízott meg a lakás kezelésével. Ha óhajtod, parancsolj, a megállapodás... Egy géppel teleírt papirost vett ki a fiókból, s az asztalra terítette. Jutka felállt, halkan kiment a szobából. Gazsó megvetően előrebiggyesztette az ajkát. — Az az írás hamis. Maga csinálta, akár a többit. A mérnök feleségére pillantott, felállt, megfogta Gazsó zubbonyát. — Különben is tudod te, fiam, hogy ki ez a lány? Egy bujkáló zsidó, aki más néven él. Ha megtudják, mindnyájunknak kampec, neked is, nekem is... Tumovszkynéból újra kitört a zokogás. Gazsó csak a vállát rándította, lerázta magáról a mérnök kezét. — No és ha akárki? Talán az utcára menjen aludni? Ide figyeljen: hagyja békén azt a lányt, mert ha még nem volt megpatyiingolva, hát kaphat egyet-kettőt... Turnovszky kitátotta a szá- ‘ ját, aztán újra becsukta, a székre huppant. — Hiszen ugyanazt akarjuk mind a ketten. Én is csak azt mondtam, hogy ha ennél biztosabb helyet találunk neki. .. — Akkor is itt marad — mondta Gazsó, és kiment a szobából. A mérnök egy zsebkendővel törülgetni kezdte az arcát, homlokát. — Az ember idefogadja, jót tesz vele, és tessék: ez a hála! OLVASSUK ÚJRA - EGYÜTT! Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz A felszabadulás a magyar irodalom egészében alapvető változást hozott. A korábbi írófejedelmek eltűntek, a vallásos, katolikus erkölcsi szemlélet, a Tóth Tihamér-i „tiszta férfiúság” és kapcsolt részei megszűntek favorizáltnak lenni. Az új erkölcsi normák a baloldaliság jegyében fogalmazódtok meg, az addigi üldözöttek hősökké váltok; mint- e"v itt is talpra állítva azokat az alapvető természetesés általános erkölcsi normákat, melyekből eddig csak azokat ■harsogták, amelyek a hatolom demagógiájához szükségesek voltak. Természetesen előbb a líra és a novella kelt az új szél szárnyán a magasba, de ezt rövidesen követték azok a ■már korábban megírt regények, amelyek a fasiszta cenzora következtében nem láthattak napvilágot. Aztán jelentkezett az új prózaíró-nem- zed ék, amely életé tanén yenek kanta a háborút, a félszabadulást. az újjáépítés éveit. Azt a hatalmas társadalmi változást, amit 1945. majd'1 a koalíciós idők, aztán a fordulat éve jelentett, borzasztóan nehéz lett völna egy nagy társadalmi körképben akkor összefoglalni. A magyar élet bonyolultságát, ellentmondását igazán egv olyan kötet tudná pontosan tükrözni, amely a kisebb prózai műfajokból (elbeszélés, interjú, riport, karcolat, hu- moresak) a ' a bő válogatást, hiszen ezek gyorsaságuknál, valóságtükröző erejüknél fogva hívebben követhették a napról napra változó és gyakran máig ható ellentmondásokat hordozó eseményeket. A korszak jelentős írói — Karinthy Ferenc, Déry Tibor, Urbán Ernő és mások — riportkötetekkel váltak ki az irodalomból. S csak az ötvenes év«k elején jelentek meg azok a regények, amelyek már irodalomtörténeti miairadandóság- gal ábrázolták a felszabadulás pillanatát. Ezek között talán a legjelentősebb Karinthy Ferenc Budapesti tavasz című műve, mely 1953-am jelent meg, s amelyből 1955-ben film is készült. A mű a magyar társadalmi osztályok teljes körképét adja abban a huszadik század közepi állapotban, ahogy Budapesten, a körülzárt fővárosban létezhettek. A cselekmény helye tehát az ország fővárosa, az időpont az a másfél hónap, amikor a szovjet hadsereg már ostromgyűrűbe fogta a várost, s az emberekből a kiélezett, életha- láilhelyzetben kitört valóságos természetük Az fró két kato- n,ah ősét még bejutat tia a körülzárt városba, az egyik családját mennek meglátogatni és aztán végig, ott is maradnak. Az ő sorsuk hálójába kerülit embereket ismerjük meg: a katonaszökevényeket, üldözötteket, a hatalomban tobzódó, de az orránál tovább nem látó nyilassöpredéket, mindazokat, akik ennek a negyven évvel ezelőtti világnak élő részesei voltok. Karinthy műve nem nagy' lélegzetű regény. Egy gyorsan olvasó ember három óra alatt végezhet vele. viszont ebben a három órában érzékletesen tornád fel az olvasó előtt annak a szörnyű pár hétnek minden lényeges eleme. Történelemkönyv — lebi.lincselő- en izgalmas történetben elbeszélve. Aki hozzákezd, biztos, hogy nem tudja letenni. Itt valósultak meg — vagy talán kezdtek teljessé válni — Karinthy Ferenc prózairól eré- nvei. ő soha nem bonyolult. Az élet kompi ikáltságát nehézkességgé!, modorossággal nem is lehet híven visszaadni. Áttetsző, világos szerkezet, rendkívül jellemző portrék, pontos leíró mondatok — mindez érdekes, fordulatos cselekménybe ásva zva. Ezek az erénv-eó. S az eredményesy lénvegretörő. elbeszélő emlékezetbe tapadó regénv Szalontay Mihály A nemzet festője Barabás Miklós emlékezete Barabás Miklósnak, nemzeti festészetünk klasszikusának 175. születésnapját ünnepeljük február 10-én. Történelmünknek félig feledésbe került alakjai közé tartozik, bár valamelyik munkáját bizonyosan, ismeri népünk apraja-nagyja, mert hiszen az ő ecsetje, karcolótűje nyomán alkotunk képet magunknak a reformkor nagyjairól, Széchenyiről, Kossuth- ról, Deák Ferencről, Wesselényi Miklósról, Eötvös Józsefről, Petőfiről, Arany Jánosról, Jókai Mórról, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A „nemzet festője” volt, mint Reviczky írta róla: „És, hogy csodálják késő unokák, megfested korod arcképcsarnokát.” Életműve a reformkor képeskönyve — egy európai rangú művész szemével nézve. Erdélyben, Háromszékben, Mánkusfalván született elszegényedett székely nemesi családból. A nagyenyedi kollégiumban tanult. Itt nyert alapvető’ műveltsége, melyet egész életén át fejlesztett, kiváló nyelvtudása, elhivatottságot sugalló magatartása tette alkalmassá arra, hogy a magyar művészeti élet későbbi vezetői közé emelkedjék, s hogy rangos feladatát, a m .gyár nemzeti festészet megalapozását betöltse. Már a kollégiumban elkezdett festeget- ni, majd Neuhauser Ferenctől elsajátította a festészet alapelemeit. Bécsben rövid ideig J. Under tanítványa volt, mégis főiként autodidaktaként tartjuk számon. Jó szerencséje és szakmai kíváncsisága mindig összehozta olyan festőkkel, akiktől művészeti felfogásban és technikában is soSASS ERVIN: NAPISTEN PAJZSAI hidakat építek aranyhidakat virág- hidakat öleléshidakat szeretethida- kat és átkelek azokon a felhőket tartó tornyokig és együtt kiáltom a harsonákkal a dombok tenyerén pirosló tulipánmezőknek pirosodjatok vérszínű lángok ti hidak pillérei táruló szirmok lángoljatok ti a napistennek rubinpajzsai és védjé- tek a hidakon megérkezöt Galambposta kát tanulhatott. Itáliai tanul- mányútján W. L. Leitch angol aikvarelliestőtől, későbbi jó barátjától a vízfestés fejlett technikáját és az új, nagyvonalúan kezelt természeté b rá- zolást sajátította el, Kolozsvárt pedig Barna Gábor a divatos 'litográfia titkaiba avatta be. Ráday gróf meghívására a f "városba utazott, ahol a világlátott, hat nyelven beszélő nemesi értelmiségi hamar kapcsolatot talált a pesti szellemi élet vezérkarához, Bajzához, Vörösmartyhoz, Toldy Ferenchez, Tasner Antalhoz, Széchenyi István gróf titkárához. Hírnevének kibontakozásához Széchenyi is hathatósan hozzájárult, a'ki naplójának tanúsága szerint műtermének gyakori látogatói közé tartozott. Portréját is megfestette. A Magyar Tudományos Akadémia megrendelésére is több portrét festett, ö volt az első magyar festő, aki hivatásából nálunk meg tudott élni. A különféle sokszorosítótech- niikálkat is magas színvonalon alkalmazta. Az alimanaehoz számára kedvvel rajzolt, a sajtóportrét például ő honosította meg Magyarországon. Fő műfaja a portré. Kiváló jel- lemábrázöló képessége volt. Általában a megnyerő vonásokat emelte ki képein az akkor divatos finom naturalizmussal, az arc részleteinél sokat időzve. Kotoritiáin virágkoréban az erős színek, a párizsikék, a Önarckép bordó és a mélybarna uralkodtak. Képeivel nagy sikert aratott, huszonhat éves karában a Tudományos Akadémia levelező tagja lett A kor kedvelt műfaját, életképet ' keveset festett, bár ezekkel is nagysikere volt, mert a többször megfestett Galaimbpostávail, vagy a Vásárra ballagó erdélyi bérei oláhokkal, amely Vásárra induló oláh család címen vált ismertté. A reformkor minden jelentős eseményében részt vett, megörökítette például a Lánchíd alapkőletételét. Kiemelkedő jelentőségűek apró tájképvázlatai, melyekben hegyi ember létére az alföldi táj megkapó szépségét is felfedezte (Alföldi táj gé- meskúttell.) Naplójegyaeted szerint az 1848-as forradalom és a szabadságharc bukása mélyen megrendítette. Az abszolutizmus éveiben lelki válságon esett át, képeinek színvilága megsötétült. Művei fáradtabbak, de egy-egy gyöngyszem azért akad köztük, mint Bittó Istvánné leheletfinom arcképe. Bár továbbra is övé a „Nemzet festőjének” büszke címe, megrendelői megfogyatkoztak. Talán anyagi nehézségei ösztönözték arra, hogy 1863-ban az altikor új fényképezés területére is kirándulj jón. Háláiéig a haladás tánJ toríthatatlan képviselője volt! 1898 februárjában hunyt eLJ a nemzet gvászától kísérve. Brestyónszky Ilona 1 NÖGRÁD — 1985. február 9., szombat 1
