Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

AUTÓBÖRZÉN VASÁRNAP DÉLELŐTT

Mazdán járó szerelem

Esztendők óta eredményesen működik a József Attila városi-megyei Művelődési Központ dzsessz- balettcsoportja. Hetente két alkalommal ismerkednek a salgótarjáni táncházban a klasszikus balett pozícióival, valamint különböző zeneszámokra koreográfiákat sajátítanak el. A modern táncokat bemutató együttes több alkalommal fellépett a megyeszékhely és a környékbeli települések rendezvényein. Februárban Csehszlovákiába szóló meghívásnak tesznek eleget.- kj Tettrekész múzeumbarátok Szécsényben

— LESZ ITT PIAC, täte? —

kérdi kétkedőén a hajlott hátú, nagy kiucsimés jegy&zedőt a parkírozóba b tolató Mazda- tuJaj. A biztató válasz után méltóságteljesen leállítja a motort —, pedig oly szépen duruzsolt akár egy hőssaerel- mes dongó —, aztán bekapcsolja az aiutómaiginiót, St. Moiritz- ra gyújt, vár.

A Mazda gyönyörű „jószág”. Lehet vagy négy méter, vajszínű, lökhárítói esiüognalk, mint valami kincsek, az ablakok gombnyomásra nyílónak, a sebességváltó ötfokozatú, a Végsebesség kétszázon fölüld, ez üléshuzat izzadsággátlós... Ja, hogy az ár? Némi verejtékkel írom le: 640 ezer forint. Persze, hatszázért már lehetne vinni.

Mellette kap helyet egy het- venöfös évjáratú Zaporozsec —, hogy nem szégyell!! Középkorú, műszőrme bundás—, tehát a kocsi fűtése már eleve rossz —, szőke hölgy birkózik a volánnál. Nagyon szép tolatással akar beálltai a Maz- da-csoda melllé, dehát istenem, az ember tervez... Ha nem dudál rá az a fékedé szemüveges férfi a gombnyom á- sos ablak mögül, hát a kis „Zápor Jósika” tisztességesen belemegy.

De nincs idő az ilyenféle mutatványok bámullgaitására, hiszen eaen a boromgós, esős vasárnap délelőtt is félezernél több gépjármű vár új gazdára a BNV parkolójában. Bő egyhanmaiduk a nyugati világ autógyáraiból gördült ki, japán Toyotákkal, Mazdákkal! s egy Suzulkivail képviselteti magát. Egy másik harmadrészt a Ladák tesznek ki, a maradék pedig Slkoda, Trabant, Moszkvics, elvétve Wartburg, Dácia, Polskii, Zas- taiva. De lehet vásárolni huszonöt személyes magánautó- buszt, teherautókat, MiioheMn- autógiumikiait (potom huszonegyezerért az ötöt), rengeteg féle rádió-magnetofont, gyertyákat. alkatrészeket, színestelevíziót, vitíeoberendezést...

Az árak, természetesen a csililiagos éggél vetekednek. Mintha ez év elsejétől nem is jépett volna hatályba a Miniszter tanács rendélete, amely azt írja a negyedik szakasz elején, hogy „szabad árforma esetén tisztességtelen az ár, ha aránytatámul magas...” Hároméves autókért szemrebbenés nélkül kérik a jelenlegi új árat, négy-öt évesek szinte alig találhatók, a kínálat zömét' a hat éven felüliek teszik ki. Itt aztán ember legyen a talpán, akit útbaigazítanak ezek az árak, mert igaz fényes a külcsín, dehát el- megy-é a főváros határáig?

Bazsó Farén cnék mondhatnak akármilyen árat, rövid vizsgálódás után „fényt derít az iigiaizságra”.

— Egy rozsdás folt, a rno- torhang, a gumik kopása, a sebességiváltó működése olykor többet elárul a gépkocsiról. minit a tulajdonos félórás hegyi beszéde — mondja a tari autószerelő, miközben végigjárjuk a sorokat. Lada Combit keres, hároméveset, de- hát vagy méregdrágán kínálják, vagy pedig sok a hiba a kocsin.

Barsi József pásztói postás- nák több szerencséje van. Egy pesti házaspár először hozta ki ötéves Skodáját a piacra, új autót akarnak venni, szeretnének hát gyorsain túladni ezen.

— Mennyire tartják? —érdeklődünk.

— Nyolcvankettő! — szól ki az ablakon a tulaj.

— Herbvenöt... keressük a harmonikus közepet.

— NYOLCVANNAL ailóbb

nem adom! — hangzik a válasz. — Annyit nekem is megér.

Megnézzük. Bazsó mester perceken bélül átvizsgálja, az új tulaj jelölt pedig közlli:

— Hetvennyólcezer készpénzben, s megegyeztünk — mondja Barsi, s ezzel, azt hiszem a legszerencsésebb üzletet meg is kötötte. Míg a papírokat rendezgetik tíz-tizen- két érdeklődő is behajol az ablakon-:

— Hát. ennyiért én is elvittem volna... Megadtam volna a nyoilcvankettőt is érte! Gondolja még meg!

Most már késő. A szerződés megköttetett.

Egyébként, meglehetősen kevés kocsit visznek el pró- bautaikra. Ott álil a gyönyörű

Mazd-a is a Zaporozsec szomszédságában. A nyugati autókat még az érdeklődők is csak tisztességes távolból nézegetik, egyáltalán nincs keletjük. Huszonéves srácok, lányok áll- jáik körbe némelyiket, must- rálgatják ábrándozó tekintetükkel.

Arrébb hatalmas csoporto- Sfuks. hátha valamelyik mégis csak vevőre talált! Vagy, valamely híresség kínálja?... Egyik sem.

— Itt a piros, ott a piros, hol a piros? Na, kikéri ezerért,...? — forgatja egy ütött- kopott Wartburg csomagtartóján a gvufás skatulyáikat egy barna bőrű, fekete hajú, bajszos legény — talán a kedves olvasók emlékeznék rá a televízió Kék fény című műsorából. Ott is hasonló tevékenységet folytatott.

— Az ni! — mutat rá az egyikre a mellettem álló férfi, s talál, kétezer forint üti a markát. Fél perc leforgása alatt nyolcezer forintot nyer, ugyanennyit veszít a bankos, ákii megköszöni a játékot, odébbáll. Mire néhány naiv szerencsevadász azt hiszi, ez tisztességes játék, be-bedob- nak egy-egy ezrest, s rá is mutatnak arra a skatulyára, amelyik alatt valóban ott van a gyurmadarab! Dehát mire fölemeli a bankos, már nem látni alatta... annak rendje- módja szerint föltapad a skatulyára, s már megy is a következő menet. Ügy hívják ezt az igazságszolgáltatásban, hogy csalás. Jön is két hivatalos személy. Messziről látni a fehér tányérsapkát, az egyenruhát, úgy hogy mire ideérnék már két szerény fiatalember kínáligatja ütött-kopott Wartburgját. Azt pedig szabad.

*

JÓVAL ELMÜLT már délidő, amikor lassanként oszladozni kezd a piac. Ebédre általában mindenki hazamegy. Egyrészt, mert itt csak méregdrágán lehet hozzájutni a ha- rapn jvaiéhoz, másrészt, mert a mai üzlet nem jött össze. Méltósáigtéljesen kiúszik a sorból a Mazda is, szorosan a nyomában a kis Zaporozsec- cél. Akár két jó barát.

Tanka László

Nyolc esztendővel ezelőtt alakult meg Szécsényben a múzeumbainátkör, hivatalos nevén; a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre szécsényi hélyi' csoportja. Mára a csoport létszáma elérte a 400 (!)) főt, így nem csoda, hogy a tagságon belül további csoportok alakultaik, me- Ivek önálló feladatokat is vállalnak. A múzeumbarátkör ugyanis korántsem passzív társaság. A havonta egy alkatommal tartandó közös klubestek méülett, az azonos érdeklődésű tagok gyakorta ös&zejámafc, hogy tevékenyen

segítsék a körnek otthont adó intézmény, a Kubinyi Ferenc Múzeum munkáját.

Az elmúlt év különösen eredményes volt a kör életében. Első helyre kívánkozik a Körösi Csorna Sándor tiszteletére rendezett emlékkiállításuk. Vállalkozásuk nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a közeljövőben Szécsényben Kőrösíi Csoma-em- lékmúzeum létesül. E cél érdekében tett erőfeszítésért kapta meg a kör a „Kiváló társadalmi munkáért” járó kitüntető oklevelet.

A kör ifjúságii csoportja 1984-ben is hasznos gyűjtőmunkát végzett, elsősorban népi hagyományok, népi játékok ismeretét örökítve meg az utókor számára. Tavaly 167 tárgyi dokumentummal gazdagították a múzeumot a kör tagjai, akik között évék óta nemes verseny folyik a „Ki gyűjt többet” pályázat jegyében.

A Honismereti Híradó megjelentetése ugyancsak a kör tagjainak aktivitását dicséri. E kiadvány időről időre értékes dókumentumoikat tár fel Szécsény múltjával kapcsolatban.

Az ország távoli pontjáról, BANÁTÓL NÉZSÁIG

Nógrádba került népművelőtől hallottam a minap: „Nem tudom, valahol gyújtanak-e majd értem gyertyát, ha már nem leszek. A szülőhelyem elfelejt, azt pedig nem sejthetem, hogy itt befogadnak-e...”

A bizonytalan meditáció akkor jut újra az eszembe, amikor Nézsán Szarka Lajos élettörténetét megismerem. A most ötvenéves pedagógus huszonhárom éve tanít a faluban, s az útja messziről vezetett Nógrádba.

— Kettős „állampolgárságúnak” vallom magam, mert a Komárom megyei Bana község és a nógrádi Nézsa egyformán az enyém. Ha valaki ma azt kérdi tőlem, hogy érzem magam, akkor ez a válaszom: nagyon jól.

Mintha csak itt születtem volna. A hosszú évek alatt nagyon sok jó barátot szereztem. Lehet, hogy ellenségem is van, de errőj nem tudok.

A banai Szarka Lajosnak nem volt nehéz megszokni Nézsát.

— Kicsiny falu mindkettő.

Amikor idejöttem, a felnevelő falunak köszönhetően már ismertem a kicsiny település gondját és baját, s ezt könnyű volt megszokni az új helyen. De ne legyek igazságtalan, a faluban sem szabad csak a bajt látni. Az ember örülhet a szépnek és- a jónak is. Semmivel össze nem mérhető a csend, meg az, hogy kilépek a konyha- ajtón és a kertben vagyok.

„Az ember semmiből sem maradhat ki..."

S még valami: a házak nem érnek egymásba, mint a városban, az emberi kapcsolatok mégis sokkal szorosabbak. Ez pedig igen fontos, hiszen a jó szomszéd többet ér, mint a rossz rokon.

Szarka Lajos jó közérzetének nincs különösebb titka. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a mindannapi életben aprópénzre váltotta az igényt: a falusi értelmiségi

— kiváltképpen a pedagógus

— nem szemlélheti kívülállóként a település életét.

— Mit mondjak... a bezárkózás egy pedagógushoz nem is lenne méltó. Idekerültem, a tanítás mellett az iskola rendbehozatalával kezdődött a munkám, s ilyenolyan területen ez a mai napig is tart. Az ember nem húzhatja ki magát semmiből, a kívülállás nem lehet életvitel.

Bizonyára ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy a településért oly sokat cselekvő pedagógus már a kezdetre is igy emlékezhet:

— Egy kurta év alig telt el, máris befogadtak az emberek. Bizonyára ehhez az is hozzájárult, hogy nem voltam teljesen idegen, hosszú

4

NQGRÁD - 1985. február 9,, szombat

ideig anyósom is itt tanított, a család tagjai folytatták a pedagógusi pályát. Tőlem, a komáromitól, nem kérdezte meg soha senki: mit keresel te itt?

De miért is kérdezték volna? Szarka Lajos tette a dolgát, mintha csak a részes arató szülők tizenkét gyermekének egyikeként itt látta volna meg a napvilágot. Volt kultúrház-igazgató, tanácstag, egy rövid ideig párttitkár, a Hazafias Népfront bizottságának tagja, önkéntes rendőr.

—■ Mindig azt csináltam, amit éppen vártak tőlem. Alapeilvem, hogy az ember semmiből sem maradhat ki. Ott kell lenni a falut gyarapító köfagyűjtésnél épp úgy, mint a kétkezi munkánál.

A változatos munkából mára a népfront maradt, s a napokban vehette át az emléklapot huszonöt évi pártmunkájáért. Az iskolában az alsó tagozatosakat tanítja, szakkörben pedig KRESZ-t oktat. Utána lehetne számolni, huszonhárom év alatt, hány apróságot tanított az elemi tudnivalókra.

— Nem látványos munka ez. A kőműves vagy az esztergályos rögtön látja, hogy mit végzett, mire jutott* a

mi munkánk csak évek múlva érik be. Akkor, amikor a nálunk megalapozott diplomákról érkezik hír. S akkor, ha a hétköznapok egyszerű embere helytáll, tisztességet és becsületet tanult tőlünk.

Az évek múlása pedig különös elégtételt hoz. Szarka Lajos nem titkolható büszkeséggel emlegeti, hogy az egykor nála felcseperedő apróságokkal már együtt dolgozik a faluért. A betűvetésre oktatott valamikori nebuló most ott van a helyi közigazgatásban, a téeszben, vagy az oly annyira szeretett és méltán híres kórusban. Szarka Lajos szava határozott, igazságtól fűtött akkor is, amikor sokszáz, hozzá hasonló körülmények között dolgozó társát érintően is kimondja:

— Nemigen kell bizonygatni, hogy e kicsiny falvakban nehezebb körülmények között kell dolgozni. A mostohább körülmény pedig értéknövelő. hiszen minden eredményhez kétszeres energia szükséges. Az innen egyetemre, főiskolára került gyerekek felveszik a versenyt a városi iskolákból kikerülőkkel, de ezért az örömért többet kellett dolgozni.

A megszámlálhatatlan iskolásgyerek mellett három saját fiúra ki kellett gondolnia Szarka Lajosnak. A három fiúgyerek egyike már önálló kereső Budapesten, a Vörös Csillag Szállóban, a másik matematika—fizika szakos hallgató Debrecenben, a harmadik közgazdasági szakközépiskola számítástechnikai tagozatán tanul Egerben. A közéleti teendők mellett tehát naev család nagy gondjait kellett és kell viselnie Szarka Lajosnak. A vállalás azonban természetesnek tűnik, ismerve a gyökereit.

— Tizenkét testvérem közül tizenegy ma is él, apám földműves volt, anyám meg... hová is mehetett volna tizenkét gyerek mellől... Diplomát egyedül én szereztem, három idősebb testvéremnek még szakma sem juthatott. Ilyen volt a kor, a család, a lemondások árán tette lehetővé, hogy én tanulhassak.

E lemondásokat számon tartja Szarka Lajos, fizet értük. Szeretettel, közösséget gyarapító munkával. S amikor a további teendőket tudakolom, csöppet sem csodálkozom, hogy úgy válaszol, ahogy csakis válaszolhat egy pedagógus.

— Az emberek szemléletén is sokat kell még változtatni... De más teendő is bőven akad Nézsán, nem hiszem, hogy valamennyi elvégezhető, amíg én dolgozom és élek.

És utána? Hogy is állunk azzal a bizonyos gyertyával?

— Én nem félek, hogy nem őriz meg a nézsaiak emlékezete. Elvégre, sok minden marad utánunk, ha kikerülünk a hegyre.

_ Kelemen Gábor

Az 1984-es évben új kiállítóhellyel bővült a Kubinyi Ferenc Múzeum és a Keleti- bástya felújításában szintén részt vállaltak a kör tagjai.

Nem ritkák a kör életében a történelmi témájú előadások sem. Avatott szakemberek szóltak az elmúlt évben a nógrádi ásatásokról, a megye hajdani gyógyszertárairól, a legújabb régészeti leletekről hazánk élelmiszer-termeléséről, de volt diavetítéssel illusztrált klubfoglalkozás a Vág völgyéiül és Krakkóról is. Mindebből kitűnik, hogy a kör tagjai nem csupán szűkeb b pártriéjulk múltja iránt fogékonyak, jóllehet talán éppen helytörténeti témákban való jártasságuk révén tanúsítanak érdeklődést a történelem, a kultúrtörténet, illetve a művészetek táigeibb világa iránt.

Ennék legújabb bizonyítéka, hogy a kör felvette a kapcsolatot a Magvar Tudományos Akadémia történettudományi intézetével, hogy részt vehessenek a Buda visszaforgatásával kapcsolatos — 1986-ban tartandó — ünnepségsorozat - ban. Ebbéli váliliaHásailkat már a kör idei munkaterve tartalmazza.

Könyvespolcra

EUROPA: Anes, P. D.: Fehérköpenyes halál, Goldman, A.: Elvis. MAGVETŐ: Popper Péter: A belső utak könyve. MORA: Schmidt Egon— Gémes Péter: Kisemlősök (Búvár zsik.), Gyárfás Endre: Tü- csökfealand, Csehov, A.: Gyerekek, kutyák, farkasok, Gu- las. S.—Lescinsky, D.: A vitorlás hajók története. TAN- KÖNYVKIADÓ: Hogyan

mondjuk németül? (Egyszerűbb besaédfaedyzeteik).

4