Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

Boesltai-emTékverseny Háromból egy (Munkatársunk telefonjelenté, se.) Ha pénteken remek rajtról tu­dósíthattam, ak. kor most vasárnap már ki­csit szomorúbban emeltem föl a telefont. A kis Nógrádi megyei csapatból már csak ketten voltak igazán érde­keltek a döntőben. A három fiú közül az egyik Lakatos András szombaton pontozásos vereséget szenvedett az oroszlányi Hidegtől. Pedig a nógrádi fiú mindent megpró­bált. (Valóban mindent, hi­szen még szabálytalan ütések is becsúsztak a mindig sport­szerű Lakatos próbálkozásai közé.) A balassagyarmati fiú megpályázta az EB-kikülde- tést, de reményeit szertefosz- latta az oroszlányi fiatalem­ber: szoros pontozással nyert Hideg. András a mérkőzés előtt erősen fogadkozott, de az is igaz, hogy bal szemöl­döke még csütörtökön föl­szakadt, és hiába próbálkozott meg mindennel, a „nagy va­rázsló”, Győry József edző, a sérülés rányomta bélyegét a meccsre. (Persze lesz még 27-ik Európa-bajnokság is, de ezt szombaton sehogysem lehetett megértetni Lakatos Bandival. ..) Botos Tibor szombaton két menetet töltött csupán a szo- rítóban: kétszer is megrendí­tette ellenfelét, aki föladta a kilátástalan küzdelmet. A va­sárnapi döntő előtt Tibor azt mondta: „Ha nem nyerek, sokat veszíthetek; így csak egyetlen választásom maradt, A nyernem kell”. Így is lépett a kötelek közé a zsúfolásig megtelt sportcsarnokban, ahol a korábbi fagyos hangulat is alaposan enyhült. Ellenfeléül az újpesti Lipódit kapta, aki a harmadik menetig derekasan állta a sarat, akkor viszont a messziről szurkáló salgótarjá­ni fiú megrendítette őt. Szá­moltak is Lipódira. maid vé­gül minden pontozónál bizto­san nyert az SBTC öklözője. — Én vagyok az egyetlen az EB-keretből, aki nem mér­kőzik csapatbajnokságon — mondta a mérkőzés után Ti­bor. — Mégis nagyon jól ment. Most már nyugodt va­gyok. Érmet szeretnék szerezni a budapesti Európa-bajnoksá- gon. ezt nem is titkolom. A debreceni „derbyket” látva erre minden esélye meg is van, s csak sikert kívánha­tunk a szimpatikus fiatalem­bernek. Az egykori salgótarjáni Hranek Sándor, aki most a Bp. Honvédban öklöz, szép dolgokat mutatott be. (A hí­rek szerint hamarosan haza­érkezik, és nevelő egyesületét, az SBTC-t erősíti majd.) Kertésszel — ellenfelével — ízelítőt adtak abból, ami szép az ökölvívásban, de abból is, ami ennek épp az ellenkező­je. Kíméletlenül fejeltek, Hranek többször is tarkón ütötte ellenfelét. A' Honvéd versenyzője, a harmadik me­netben földre küldte legna­gyobb hazai ellenlábasát, aki ezek után úgy összeszedte magát, hogv megrendítette a piros-fehérek versenyzőjét. Ugyancsak fütyült a csarnok közönsége, amikor . kihirdet­ték Hranek 4—1 arányú, pon-1 tozásos győzelmét. Sanyi en-; nél sokkal többet tud. .. A vasárnapi meccsek sláge- ' re volt a balassagyarmati I „óriásbébi” Szikora István és az „öreg veterán” tatabányai Somodi Ferenc, a két szuper­nehézsúlyú találkozója. A ré­gi sztár és az új csillag csa­pott össze. Az első menetben. Szikorára rászámoltak, de akkor még nem volt semmi baj. Somodi könnyedén moz­gott, a nógrádi fiú lassúbb­nak, tűnt. A második menetben Szikora nagyszerű dolgokat csinált, de Somodi végül rá- kényszerítetbe a maga stílu­sát, s a nógrádi fiú belesza­ladt egy hatalmas balegyenes­be. Ezt már nem is tudta ki­heverni, Somodi döntő fö­lénnyel . nyert —, sajnos. Pista az áprilisi „próba EB-n” még megpróbálkozhat a válogatott mezének elnyerésé­vel. Most ott volt előtte a nagy lehetőség Debrecenben, de nem tudott élni vele. Min­dent egybevetve tehát egye­dül Botos valósította meg az elképzeléseit, a két balassa­gyarmati fiúnak nem sikerült. A győztesek (48 kg-tól föl­felé:) Isaszegi (Borsodi Bá­nyász), Váradi (NYVSSC), Botos. (SBTC). Kövér (Bp. Honvéd), Magyar (Paks), Bácskái (Bp. Honvéd). Mor­fon (Tatabánya). Hranek (Bp. Honvéd), Hogál (Építőik) Li- móczi (Kun B. SE), Alvics (Bp. Honvéd), Somodi (Tata­bánya.). H. Z. Kosárlabda NB II. SKSE-győzelmek a tavaszi nyitányon Tavaszias téli túra — tanulságokkal Beszélgetés Haász Sándorral az SBfC edzőjével Újra itthon A meghívás Olaszországba in­vitálta február elején a Salgó­tarjáni BTC má­sodosztályú lab­darúgócsapatát: Anconától délre. Macerata megye Po- tenza Picena nevű városká­jába. A történelmi Róma építészeti jegyeit is még ma­gán viselő kis település a kö­zépkorban védettséget él­vezett a völgyet körülvevő. 250—270 méter magas dom­bokra épült, zárt falrendszer következtében. Ma már ter­mészetesen modern épületek, szállodasori létesítmények is beletartoznak az összképbe. A nógrádi Bányász-csapat több mint két hétig vendé­geskedett az Adriai-tenger partján fekvő kisvárosban, ahol nagy szeretettel, két­nyelvű feliratokkal várták őket, s a polgármester több­ször is fogadást adott tiszte­letükre. Nagy megbecsülés­nek tekintették, hogy NB Tl-es külföldi csapatot lát­hatnak vendégül, és felaján­lották segítségüket minden tekintetben, hogy az edzőtá­borozás hasznos, eredményes legyen. — Ez a kapcsolat most kezd kialakulni -- mondta már itthon, a visszaérkezés után Haász Sándor, a labda­rúgók edzője. — A kezdeti nehézségek itt is megmutat­koztak, vagyis a váratlan, me­net közben előjött kéréseink teljesítése mindig zavarba ej­tette a helyieket. Mindent összevetve: sikerülhetett vol­na jobban is a túra, de vég­ső soron elérte a célját. Bi­zonyos játékelemeket, ame­lyeket januárban itthon csak a sportcsarnokban tudtunk gyakorolni, többé-kevésbé most beilleszthettünk a nagy­pályás játékba, és az edzése­ken mód volt javítani a spe­ciális, gyorsasági állóképes­ségen is. A megyei bajnokságban szereplő, helybeli csapat jól felszerelt, stadionjában és a szálláshely — egy régi kolos­torépület — körüli. igen szép fenyves sétányain, ki­tűnő edzési és játéklehetőség állt a nógrádiak rendelkezé­sére. A napi egv-két gya­korlás és a hat előkészületi meccs alkalmat adott a baj­nokság tavaszi szezonjában pályára lépő csapat kialakí­tására. — Edzőpartnereink között volt két, C I. osztályú olasz csapat is, márpedig ott a harmadik vonalban is profik játszanak. Ezt és az ellenük vívott, esti mérkőzéseket fi­gyelembe véve különösen ér­tékes. hogy' veretlenül kerül­tünk ki a sorozatból. Ellen­feleink kivétel nélkül ke­mény. gyors játékot produ­káltak, mi pedig a kevés­érintéses, sokmozgásos focit igyekeztünk gyakorolni, meg­valósítani. A kondíción és a csapatjátékon persze tovább­ra is van javítanivaló. nem beszélve a helyzetkihaszná­lásról, ami az utolsó előtti, 10—2-es meccs kivételével még mindig nehezen ment — folytatta a szakvezető. Egy kis statisztika: a hat mérkőzésből öt győzelemmel, egy döntetlenre végződött, az SBTC gólkülönbsége 25—5. A házi gólkirály Balga József lett, a második helyen Ko­vács és Gyöngyösi osztozott. A 18 játékos mindegyike pá­lyára lépett, közülük Nagy, Tatapa és Babosán minden mérkőzésen. A legjobban a második (fi—0) és az ötödik (10—2), a legkevésbé a har­madik (0—0) és az utolsó mérkőzésen (4—1) jött ki a lépés a tarjániaknak. — Olaszországban óriási propagandája van a labdarúr gásnak — tette hozzá az el­mondottakhoz Haász Sándor. — Igaz, csak a tévében lát­tunk bajnoki találkozókat, de ott vasárnaponként 13-tól 23 óráig egyfolytában nézhet fo­cit vagy hallhat róla a tévé­néző valamelyik csatornán a 12 közül. Egyenes közvetítés nincs, a meccsek ideje alatt szakértőkkel, volt és jelenle­gi sztárokkal beszélgetnek «' riporterek, közben felvétel-- ről bejátszva régebbi mérkő­zések részleteit. A hármas sípszó után körkapcsolás in­dul a bajnoki helyszínekre, innen összefoglalókat adnak a gólokkal a három profiosz­tályból. sőt a helyi adók még a megyei bajnoki találkozók­ról is. Tanulságosak voltak az együtt megnézett részletek, mindig megbeszéltük a lá­tottakat utólag. Amit lehet, talán be is építhetünk a já­tékunkba tavasztól, haszno­sítva e tapasztalatokat. A tétre menő bajnoki mérkő­zéseinken lehet majd lemérni igazán olaszországi edzőtábo­rozásunk hasznát. A mostani SBTC-ben ke­vesen bizonyultak * még „profi utazónak”: akadt egy­két kisebb fegyelmezetlen­ség. késés is. A januári ala­pozásnál tapasztalható igye­kezet némileg csökkent. a sok új hatás — köztük a hosz- szú összezártság — néhány játékosnál szemmel látható­an „lazább” hozzáállást, né­mi kiengedettséget hozott ma­gával. A bajnoki rajtig hát­ra levő héten mindenkinek össze kell szednie magát a sikeres őszi hajrához méltó folytatás érdekében! (virkonyi) | Nők: SKSE—Kisújszállás 77—40 (43—16) Kisújszállás, 100 néző, v.: Gerda, Halmai. SKSE: Ta­kács (19), Miskolezy (13), Sí­pos (7), Fazekas (4), Angyal! (18). Cs.: Hegedűs (4), Kara- kasev (4), Babják (1), Hor­váth (7). Edző: Szarvas Jó­zsef. A tabella utolsó helyén ál­ló, hazai csapat csak az e «ő pércékben volt méltó ellenfe­le a tarjám gárdának. A hosszú utazás után nehezen melegedtek be a vendéeek, de később fokozatosan átvették a játék irányítását. Magassági fölényüket kihasználva külö­nösen Angyal révén, sorozat­ban érték el pontjaikat. Fordulás után sem változott a játék képe. A kisújszáMá- s -k védekezési hibáit kihasz­nálva, elsősorban Takács gyors indításaiból, tovább nö­velte előnyét a Kohász-csa­pat. A második 20 percben Miskolezy nélkül is helytáll­tak a fiatalok: határozottam védekeztek, pontosam szervez­ték és eredményesen fejezték be a támadásokat. Győzelmük az egész együttes összteljesít­ményét dicséri. Férfiak: SKSE—Karcag S3—81 (49—44) Karcag. 200 néző, v.: Fo­dor. Balogh. SKSE: Dántel (8). Balogh (10). Tóth (7)), Ju­hász (22), Laezkó (18). Cs.: Szabó (18), Angyal (—), Ho- ruczi (—). Edző: Laezkó Sán­dor. A karcagiak tavaly még szabadtéren rendezték NB Il-es mérkőzéseiket, azóta viszont úi. nagyméretű sport- csarnok várja a vendégcsapa­tokat. A tar ián iák lendületes, gyors játékkal lepték meg el­Asztalitenisz NB II. Alárendelt szerepben a Bányász BVSC I*.- ^aqybáfony 17-8 Bátonyterenye. 50 néző, v.: Skuta, Deák, Varga. Győztek: Altner és Turbók 4—4. Tóth. Havas és Tanku 3—3, ill.: Rubi 3, Frei 2, Baiáth, Sa­lamon és Várszegi 1—1. Ed­ző : Herendi Iván, illetve Kö- vendi József. A vendég listavezető csa­pat és harmadik helyezett hazai gárda találkozóján el­maradt a várt nagy küzde­lem, és ami még fontosabb: a hazaiak remélt győzelme. A bátonyterenyeiek ugyanis csak a mérkőzés első (3—2) és utolsó harmadában (0—5) nyújtották azt, amit igazából tudnak. A mérkőzés további három szakaszában az tör­tént, amit a fővárosiak akar­tak, pedig Altner és Turbók mindössze tizenévesek. Még annyit, hogy 19 találkozó vég­ződött 2—1-re, és ebből a vasutasok nyertek 12-t. A Bányász-fiúknál beállt rövidzárlat oka? Talán a nagy lehetőség, hogy „elkaphatják” a bajnokaspiránst, de az is lehet, hogy bizonyos érte­lemben „megártott” a szer­dai, az első osztályú Fővárosi Vízmű elleni, nagyszerű helyt­állás. (Mint erről hírt ad­tunk, az edzőmérkőzésen a bátonyiak csak 14—11-re ma­radtak alul...) Mindez a lé­nyegen nem változtat: az újabb vereséggel immár ve­szélyben a dobogós helyezés! Kövendi József: — A nagy­arányú vereséghez az is hoz­zájárult, hogy a játékosok döntő helyzetekben hibáztak. * A Bányász-együttes már­cius 9-én a Ceglédi VSE tar­talékcsapatát fogadja Bá- tonyterenyén. — tóth — lenfelüket, de később elfó- hazaiak ge védekezést, távoli dóbá- solckal és a paláink alatt megszerzett labdákból érteik él kosaraikat, sőt a 15. percben a vezetést is átvették. . A szünet a nógrádiaknak •használt jobban, hiszen már az eiső percekben 10, majd 16 ponttal elhúztak. A hajrára aztán ismét visszaestek, végül már csak a labda, tartására törekedtek, hogy biztosítsák győzelmüket. Omaszla Zoltán Dunai Kőolaj—Bgy. Iustitia 107—80 (58—32) Előkészületi mérkőzések Salgótarján, 500 néző, Mészáros. SBTC: László Nagy, Talapa, Zimonyi, Bab­csán — Juhász, Földi, Gyi- mesi (Oláh), Lipták — Jó­nás, Gyöngyösi. A csúszós, jeges talaj a vendégegyüttesnek kedvezett. A 8. percben, egy jobb oldal­ról beívelt szabadrúgást a hazai védők röviden tisztáz­tak. a 16-os vonalán Iván át­vette a labdát és kapásból, 12 méterről a bal felső sarokba rúgta. 1—0. A 15. percben Nagy a kapura törő Krakót ellökte, a játékvezető 11-est ítélt. A büntetőt ugyancsak Krakó hajtotta végre; a lab­dát a bal felső sarokba bom­bázta. 2—0. A 20. percben egy jobb oldali szögletből Ju­hász a kapufára fejelt. A 25. percben a kassaiak bal aldal- ról jutottak szöglethez: az ötös vonaláról Nagy lábbal rövidre mentett, a kipattanó labdát Savisky közelről a hálóba rúgta. 3—0. A szünet után az 52. perc­ben. parádés salgótarjáni tá­madás végén, egy jobb oldal­ról beívelt labdát Gyöngyösi a jobb alsó sarokra fejelt, a kapus nagy bravúrral men­tett. Az 58. percben Gyön­gyösi szögletéből Gyimesi a labdát a hálóba sodorta. 3—1. A szlovák együttes, jobban alkalmazkodva a talajhoz, a mérkőzés nagy részében tá­madott. A tarjániak helytele­nül, középen erőltetették tá­madásaikat. Így a találkozó csupán a szögletrúgásokban volt kiegyensúlyozott. Jók: Svalka, Firalszki, Iván, Musik, ill. Juhász. VIS Kosice—SBTC 3-1 (3-0) v.: St. Síküveggyár—Recsk 3—1 (0—1) Recsk, 100 néző, v.: Szűcs. Sík­üveggyár: Koncsik (Pintér) — Dudás (Jaszik), Kovács, Tóth, Vcrbói ( Vincze) — Szóke, Kra­lik (Dóra), Czene — Garai, Sze- kula (Rigó), Bodor. Jó iramú, lendületes volt mintegy 20 percig a találkozó. Elsősorban a Síküveggyár veze­tett veszélyes támadásokat. A 25. perctől a hazai együttes vette Bgy. SE—Romhány 4—t (1—1) Balassagyarmat, 100 néző, v.: Benkő. Romhány: Kovács — Szlezák P„ Zagyvái, Pig- niczer. Szikora — Kecskés, Sági, Maring — Szandai, Ma­tyóka, Pincze. Az első félidőben kiegyenlí­tett küzdelem folyt a pályán. B alaissiaigyaran a t, város i sportcsarnok, 100 néző, v.: Kondor. Balassagyarmat: Bemkő (14), Rith (2), Csapó (16), Kalcsó (11), Farkas (12). Cs.: Sárkány (23), Csaba (—). Edző: Rith Lajos. A Középcsoport második he- (yeaetje ellen a hazaiaknak nem volt esélyük, bár a má­sodik félidőben a fiatalok jó játéka révén feljöttek és \ szo­rosabbá tudták tenni a mér­kőzés végeredményét. Ha a fiatalok további játéklehető­séget kannák, ez eredménye­sebb szerepléshez vezethet. A balassagyarmatteik három leg­jobbja ezúttal Farkas, Csapó és Sárkány volt. Lombos István át a játék irányítását és s 43. percben Bencsik a 16-os sarká­ról egy közvetett szabadrúgás nyomán úgy lőtt a jobb felső sa­rokba, hogy Koncsik érintette a labdát. 0—1. A szünet után a Síküveggyár Bodor révén 2 perc alatt két­szer Is változtatott az eredmé­nyen. egy távoli és egy okos góllal. A 60. percben Garai jobb A 21. percben Sági kavarodás után lőtt, illetve Semetke 45. percben szerzett. góljával ez aiz eredményen is megmutat- koz'ott. A második félidőben végig a megyei listavezet ő volt fölényben, az öt játékosát sé- tülés, illetve munkahelyi el­Megyei bajnokság Hég nem dőlt el az elsőség Nógrád megye 1985. évi egyéni sakkbajnoksá­gának zárófordu­lója pénteken volt Salgótarjánban, a városi sportcsarnokban. Az utolsó játéknap nem hozott lényeges változást egyik cso­portban sem, így nem dőltei a megyei bajnoki cím sem. A sok döntetlen az eddigi he­lyezés megőrzésére törekvő sakkozók óvatosságát jelzi. Az A csoportban csak az Egyed— Hovanecz és a Szabó E.— Lengyel mérkőzésein volt nagy küzdelem, meglepetés viszont Ponyi és Szabó T. döntetlen­je. A B csoportban a 13 játsz­ma közül kilenc a sötéttel játszók győzelmét hozta. Meg­lepetés volt Cserkuti ellen Pataki Mónika győzelme, aki így az ötödik helyen végzett 27 versenyző közül. Eredmények, A csoport: Egyed—Hovanecz döntetlen, Gál—Tóth 1—0, Szabó E— Lengyel 1—0, Ponyi—Szabó T. döntetlen, Koltányi—Kánya döntetlen. Szabó L.—Váradi 0—1, Kaiser—Haiiaj 1—0, SaUemi—Czaikó döntetlen, Nagy—Simkó döntetlen, Sze­gő—Ábri döntetlen. A vég­eredmény az élen: 1—2. Sza­bó E. és Gál 6.5—6,5, 3 4. Egyed és Hovanecz 6—6, 5—8. Kánya, Ponyi, Szabó T. és Váradi 5—5 ponttal!. A me­gyei bajnoki címet a holtver­seny miatt Gál Gábor és Sza­bó Ervin négyfordulós ráját­szással dönti majd el. B csoport: Katzinczi—Simon 0—1, Győri—Keanecsei 0—1, Kormos—Zsidai 0—1, Papp— Ladóczki 0—1, Pataki Mónika —Cserkuti 1—0, Balogh—Ko-i vács M. 0—1, Kiss—Stuhl 0—1, Zsélyi—Farkas 0—1, Osgyáni —Kovács Á. 0—1, Pataki Má­ria—Tódor döntetlen, Nyerges —Pataki F. döntetlen, Révai —Kovács Gy. döntetlen, Ju­hász—Bakos 0—1. A végered­mény az élen: 1—2. Simon és Kemecsei 7,5—7,5, 3—4. Kor­mos és Ladóczki 6—6, 5—7. Pataki Mónika, Kovács M. és Zsidai 5,5—5,5 ponttal. H. J. 1 NÖGRAQ = 1985. február 25* hátig J s foglaltság miatt nélkülöző, i. területi csapattal szemben. A z gólokat az 55. percben Semei­- ke, a 80-ban Szálai és a 90- i ben Csermi lőtte. t Jók: Zagyvái, Kecskés. Pin­- cae, ill.: Szaióczki, Szlezák -Z L. I. oldalon tört kapura és a kipat­tanó labdát a hálóba lőtte. A síküveggyáriak kitűnő formáju­kat a 10. előkészületi mérkőzé­sen is igazolták. Erényük, hog* 0—1 után győztesként hagyták el a pályát. Jók: Kovács, Garai, Bodor, ill.l Csányi. M. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom