Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

VifatkoT7unl< ! Söprögetés a saját portánkon A sportújságírás, amióta létezik, nem puszta rögzítése a mérkőzések, via­dalok eseményeinek és eredményei­nek. Tükrözi a sportpolitikát és vissza is hat a testkultúrára. A sajtó a közvéleményt tá­jékoztatja az olvasók — vélt vagy valósá­gos — érdeklődése szerint. Persze még a legkisebb megyén belül is sok sportágnak, és több tucatnyi, különböző sportegyesület- n~k vannak hívei. Hogy számszerűen mi a r-oszerűségi sorrend, lehetetlen pontosan fi 'mérni. Marad tehát az objektív mérce: a c'kkek, tudósítások terjedelmét az szabja rreg, melyik osztályban, milyen szinten sze. r-nel az illető csapat. Ezen túlmenően az arányokról — hogy melyik sportágról. SE- rő' hányszor és mennyit írunk — persze le' et vitatkozni. Hát vitatkozzunk! Es ne csak erről. Arról is például: ki vagy m; érdekli a nógrádi olvasót a megye, az ország, a nemzetközi sportélet alakjai és je­lenségei közül? Akiről (amiről) nem csak maguk olvas­nának szívesen lapunkban, hanem szeret­nék, ha mások is megismernék így az illető sportolót. vezetőt (tényt, problémát, oéldát. jó hírt, eseményt stb.) Írják meg hát. ked­ves olvasók, ötleteiket, kérdéseiket, a kör- nvezetükben lezajlott sportrendezvényekkel, az. Önök által ismert versenyzőkkel, társa­dalmi. vagy szakvezetőkkel kapcsolatos tör­téneteiket; érdekességeket, esetleg emlékei­ket is régebbről. Nem a hagyományos „szer­kesszük együtt” felhívás módosított formája ez. — egyszerűen szeretnénk jobban kiszol­gálni a sportkedvelők érdeklődését a meg­emelt lapárért és előfizetési díjért. Ez b>z(>ny azt is jelenti, hogy az eddigi színvonallal magunk sem vagyunk elégedet­tek. Néha már nehezen hisszük, hogy az ol­vasónak még mindig van türelme; annak ellenére, hogy évente töbször kockára tesz- szük — akaratlanul, legjobb szándékunk el­lenére — a rovat, a lap és az egész sajtó h:telét. Hogy e sorok írója nem tudta pon­tosan. miből állnak az északi, illetve az al­pesi összetett síszámok, azt kevéssé menti, hogy a krónikást is hibásan tájékoztatták (ráadásul mást és mást jelöl e két fogalom az úttörő-olimpiákon és a világversenyeken). Korábban viszont egy titkárságvezetőt ..ki­neveztem” az illető vállalatnál nem is léte­ző személyzeti főosztály első emberévé. leg­utóbb pedig egy oktatót tanárrá, sőt igaz­gatóhelyettessé „léptettem elő” egy testne- velő' tanárt viszont „áthelyeztem” a vá ’os másik középfokú iskoláiéba. .. EiVe aztán már magyarázat sincs, legalább is az olvasó aligha kíváncsi rá. Mindannyiszor csak ab­ban bízhat az újságíró, hogv újra meg újra elnyeri a „bocsánatot az e’nézésért"., s hogy legközelebb figyelmesebb lesz. több sikerrel tudja majd eík* ülni a bakikat Tökéletes újság nincs; tévedhet a munkatárs után a rovatvezető, a szerkesztő, a szedő, a korrek­tor is — de törekedni a hibátlanságra ku­tya kötelességünk. A közelmúltban összehívtuk a NÖGRAD sporttudósítóit, megbeszéltük idei feladatain­kat, a megváltozott lapmegjelenési renddel és a magasabb színvonalú, igényesebb tájé­koztatással össz-függő tennivalóinkat. Amo­lyan „brainstormingot” (ötletrohamot) szer­veztük: ki-ki elmondta a maga elképzeléseit, gondolatait, változtatási terveit — persze minden újítást alaposan megindokolva. (Az olvasóktól is ilyenfajta segítséget várunk!) Nem akarjuk a fürdővízzel együtt k'önteni a gyereket is: a bevált, megszokott, elfogadott arányokat, formai megoldásokat, tartalmi jel­legzetességeket megtartjuk. Szeretnénk lépést tartani a növekvő igényekkel — a megszün­tetve megőrzés elve alapján. A z év eleje óta hétfőnként igvekszünk friss hét végi sporteseményekről be­számolni. bár ez sokunk pihenőide­jéből órákat vesz el. Azt is egy kis plusz­nak szántuk, hogy újabban az eddiginél szem­léletesebben, rajzolt emblémákkal jelöltünk bizonyos sportágakat ezen az oldalon. Az ol­vasó színvonalasabb kiszolgálása mellett szeretnénk jó hatással lenni a helyi sport­életre (és ehhez olykor fölül kell emelkedni egy-egy sportoló vagy vezető — nagy elő­szeretettel egyesületi, illetve sportági érdek­nek titulált, — személyes érdekein). Meg­újulásra és előrelépésre szerenénk ösztökél­ni a magunk példájával is. Várkonyi Ferenc Osztályozó az NB ll-ért Nyolc pont hátrány Nyíregyházi VSSC —Bgy. SE 18 — 13 Nyíregyháza, Vasvári Pál Gim­názium tornater- IV me, 600 néző. Né­f I hány nappal ez­előtt még úgy volt, hogy a Szegedi Dózsa lesz a balassagyarmatiak el­lenfele, de óvás után végül Nyíregyházára utazott a Bgy. SE, hogy az NB II-be jutá­sért megküzdjön a szabolcsi város ökölvívóival. Eredmények (elöl a nyír­egyházi versenyzők); ifjúsági­ak, 54 kg: Altos ellen Zólyo­mi az I. menetben feladta, 2—0; 60 kg: Boldizsár mér­kőzés nélkül nyert, 4—0; 63,5 kg: Tóth pontozással győzött Gresina ellen, 6—0; 71 kg: Urszuly ellen Cseri az I. mé­retben feladta, 8—0. Felnőttek, 51 kg: Váradi ei­len Gláz a II. menetben fel­adta, 10—0; 54 kg: Kovács pontozással nyert Óré ellen, 1?—0; 57 kg: Bíró ellen Gás­pár az első menetben feladta, 14—0; 60 és 63,5 kg: Lakatos S. és Lakatos A. (mindkettő Bgy. SE) mérkőzés nélkül nyert, 14—4; 67 kg: Kocsis az első menetben feladta Du- sicza ellen, 14—6; 71 kg: Cso- bán pontozással győzött Vas­kó ellen. 16—6; 75 kg: Gon­dont a III. menetben soroza­tos szabálytalanságok miatt leléptették Zagyi ellen, 16—8, SÍ kg: Varga ellen Miklós az első menetben feladta, 18—8; +81 kg: Zsigó az I. menet­ben feladta Szikora ellen, 18—10. Györy József, a kék-fehé­rek vezető edzője így nyilat­kozott a mérkőzés után: — Ilyen nagyarányú vereségre r.em számítottam. Nem szok­tam a bírókat bírálni, de Őré és Haskó mérkőzése is döntetlen volt szerintem. Mindkét esetben a mi ver­senyzőnket hozták ki vesz­tesnek. A nyíregyháziak Ti- szadobról és Kisváráéról erő­sítettek. Ha a visszavágóra mi is kaphatnánk Salgótar­jánból támogatást, akkor ezt a hátrányt is ledolgozhat­nánk. Nógrád megye ökölví­vói képesele arra, hogy az 1935/86-os bajnoki évadot az ősszel már az NB II-bén kezdjék. Ehhez azonban már­cius 2-án a nyíregyházi hát­rányt be kell hoznunk. H. Z. Nem7PtVö7i találkozó Továbbra is veretlenül SBTC—POTENZA-PICENA fi—0 (4—0) Potenza-Pioena, 3000 néző, SBTC: Rédei — Nagy, Talapa, Zimonyi, Babosán — Oláh, Juhász, Urbányi, Földi — Kovács, Bartus (Gyöngyösi). A Picena külvárosát képe­ző, vele „összenőtt” Potenzá- ban újból pompás, üde zöld játéktéren került sor a tarjá- niak másod'k találkozójára. Az SBTC ig. n jó játékkal ; igazolta itt is remek formá­ját. Különösen Kovács volt elemében: mint jobb oldali ék. sorozatban vezette táma­dásait és hozta helyzetbe tár­sait. Az SBTC e találkozó délelőttjén is nehéz edzésen vett részt. Éppen ezért nagy meglepetést okozott az olasz nézőknek a vendégek kitűnő erőnléte és remek támadó­játéka. Góllövők: Kovács (2), Gyöngyösi (2), Urbányi, Oláh. Jók: Kovács, Gyöngyösi és a kK-’vetlen védelem. SBTC—CIVITANOVA 0—0 Civitanova, 1000 néző. SBTC: László — Nagy, Tala- pa, Zimonyi, Babcsán — Bal­ga, Gyimesi. Földi, Juhász — Kovács. Gyöngyösi. A harmadik olaszországi mérkőzésén már kiütközött a fáradtság a naponkénti két edzéssel terhelt csapaton. A védelem, az eddigi mérkőzé­sekhez hasonlóan, ezúttal is hibátlanul oldotta meg fel­adatát. A középpályán csupán Gyimesi és Juhász játszott ki­fogástalanul. Az ellenfél, az olasz III. osztály 2. helye­zettje (tavaly pcett ki a II. osztályból) az SBTC-vel mind­végig egyenrangúként vette fel a küzdelmet. A vendég- csapatnak több helyzete volt, de az olasz védelem remekül játszotta a catenacciót. — mátyus — flAk*s?ületi mérkőzés Nagybóiony—Bqy. SE 5 — 1 (4 - 0) Bátonyterenye, 150 néző, v: Mátrai. Nagybátony: Kiss (Hi- esz) — Cséki, Orosz (Balázs), B. Kovács (Bazsó) — Susán — Hajdara, Lászlók, Szabó L. (Laczkó), Mihalkó (Hege­dűs) — Szabadi (Kovács), Loch (Szarvas). A kitűnően előkészített, de havas, jeges edzőpályán a két együttes végig sportszerű, nagy iramú játékot folytatott. A magasabb osztályban ját­szó hazai gárda a 90 perc na­gyobb részében fölényt har­colt ki, az egyébként lelkesen és jól kombináló megyei lis­tavezető ellen. Góllövők: Szabadi (3). Sza­bó L., Jambrich, ill: Szalánsz- ki. A karcsú lány villám­gyorsan röpül végig a tar. tánon, a győztes mosolya, val integet a közönségnek. A stadion tapsol, a karcsú lány boldog. Ez látszik. Ö látszik. De hol az edző. Az az ember, akinek a karcsú lány a sikert köszönheti, aki erőt öntött belé a csüg. gedés perceiben. Most egy edző gondola- tait olvashatják. — Gimnazistaként kerül­tem Balassagyarmatra, itt kezdtem sportolni Kurinczi Béláné tanárnő ajánlotta az atlétikát, ez felelt meg legjobban az alkatomnak. Érettségi után itt marad­tam, olyan munkahelyet szereztek nekem, ahol módom volt a ltemény ed­zésekre is időt szakítani. Ennek tizenkét éve. Ver­senyzőként megszereztem o.i. edzői képesítést, mert készültem arra az időre, amikor már nem futha­tok. Másodosztályú atléta voltam, négyszáz méteren válogatott kerettagságig vittem. Tíz éve hagytam abba a versenyzést, egy rossz idény után. Talán korán. Lelkiző típus va­gyok, nem tudtam kilábal­ni a hullámvölgyből. Min­dent nagyon komolyan vettem és veszek, ami ez­zel a sporttal kapcsolatos. Én hiszem és tudom, hogy az atlétika tényleg a spor­tok királynője. Csak ez a királynő nem osztogatja ingyen a kegyeit. Irtózatos munka van egy-egy ered­mény mögött. Az én fana­tizmusomból ennyire tel. lett. — Gyönyörű éveket él­tem versenyzőként. Sokat utaztam, barátokat szerez­tem, élmény volt a győze­lem, letört a vereség. Ezt a gyönyörűséget próbálom átplántálni a legifjobbak­ba. Az egyesület másodál­lású edzőként fogadott, a tizennégy évesekkel foglal­kozom. A tavalyi esztendő hozta a legtöbb sikert. A serdülő „B" korosztályban mezeifutó-csapatunk orszá­gos bajnokságot nyert. Kovács Dusán pedig a nyolcpróbában lett egyéni magyar bajnok. Nagyon jó együtt­dolgozni a gyerekekkel, bár az egyik szemem min­dig nevet, de a másik mar sír, hiszen hamarosan „ko­rosabbak” lesznek, nem én foglalkozom velük tovább. Sőt! Némelyikük még a vá­rost is elhagyja. — A pálya szélén állva megint érzem a régi sike­rek ízét. Igaz, nem én kínlódom végig a versenyt, nem én hajtok a sikerért, hanem a gyerekek, de örömüket látva én is újra érzem a régi boldogságot. Az edzések? Mindegyik más. Soha nincs két egy­forma nap. hangulat. Tár­sas lény vagyok, szeretek az emberek között forgo­lódni. A napi munkámban ha el is fáradok, a pá­lyán, az edzésen felüdü­lök. Pedig sok időm el­megy a „királynő” kedvé­ért! Hetente négyszer tar­tunk edzést, márciustól ok­tóberig meg minden hét­vége foglalt a versenyek miatt. Mégis. Igaz, eddig független ember voltam, most decemberben vége- szakadt a nagy független­ségnek. Férjhez mentem. Az a célom, hogy a sport is, meg a házasság is meg­maradjon, egyik se rövi­düljön a másik miatt. Nem lesz könnyű, de a férjem így, ilyennek ismert meg, nincs emiatt konfliktu­sunk. — Nekem a sport min­dig csak örömet jelentett. A kudarc is hordozta ma­gában a javítás lehetősé­gét. Egészséges vagyok, kiegyensúlyozott. Ezt a sportnak köszönhetem. A tavalyi sikereket szeret­nénk gyerekeimmel elérni az idén is. — Ha gyerekem szüle­tik? Nem erőltetem rá a mániámat, nem kötelezem az atlétikára. De... de nagyon szeretném, ha azt választaná, ha sportolni akar. Mert... mert az at­létika gyönyörű. Nincs ra más kifejezés. Elmondta: Pintér Margit, a Balassagyarmati Sportegyesület atlétaedzője Lejegyezte: H. Z. Női és férfi NB II. Szezonzárás írabb bravúrra* Egy szép „páros” Takács 22 Ismét Juhász érte el a leg- pontja közül több kosarat Nők: SKSE—TÖRÖKSZENTMIKL ÖS 99—34 (42—11) Salgótarján, 100 néző, v.: Petró, Tolnai. SKSE: Ta­kács (22), Sípos (6), Miskolczy (22) Fazekas (7), An­gyal (16). Cs.: Lukács (16), Hegedűs (4), Sólyom (2), Ka- rakasev (—). Edző: Szarvas József. Az eredmény alakulása: : 5. p. : 11 —6, 10. p .: 20—7, 15. p. : 32 —9, 25. p.: : 58—13, 30. p. : 78­-19, 35. p. : 89—23. Az „őszi” sorozat utolsó mérkőzésén, hazai környezet­ben, már az első percekben megmutatkozott a Kohász­csapat nagyobb tudása a gyenge játékerőt képviselő vendégek ellen. Határozott védekezéssel és a támadások gyors, pontos befejezésével, fokozatosan növelte előnyét az SKSE. 9 félidő utolsó tíz percében a tarjáni lányok 22 pontot dobtak, míg az ellen­fél csak néggyel tudott vála­szolni. Szünet után sem változott a játék képe, egyre inkább a hazaiak irányították az ese­ményeket. Főként Lukács és Takács révén, látványos meg­oldásokkal, szép kosarakat értek el. A mérkőzés végét már csak a bűvös 100 pont elérése tette izgalmassá. Ez végül is nem sikerült, de a Miskolczy álta] irányított Kohász-együttes szép győze­lemmel zárta a bajnokság első „félidejét”. Szarvas József: — Felsza­badult, kö.nnyed _ játékkal, biztos sjkect.értiinji ,el.. Férfiak: SKSE—HÓDMEZÖVÁSÁRH ELYI VSE 76—73 (37—39) Salgótarján, 200 néző, v.: Petró, Tolnai. SKSE: Dániel (6), Balogh (11), Tóth (16). Juhász (30), Laczkó (13). Cs.: Szabó (—), Novák (—). Edző: Laczkó Sándor. A mérkőzés alakulása; 5. p.: 11—5, 10. p.: 18—18, 15. p.: 24—27, 25. p.: 43—59, 31. p.: 52—66 (!), 35. p.: 63—67. A találkozó előtt már érez­hető volt a feszültség m'ndkét csapat játékosain, de különö­sen a vendégeken ütközött ki. A salgótarjániakat Balogh távoli — nem egyszer 3 pon­tot érő — kosarai megnyug­tatták, így eleinte a támadá­sokat is sikerrel fejezték be a hazaiak. A félidő közepére felzárkózott a HVSE, elsősor­ban a volt egri játékos, Czun- rák pontjaival. A szünetig felváltva estek a kosarak a palánknál, némi vásárhelyi előny azonban végig megma­radt. Fordulás után a vendégek egész pályás letámadással, kezdtek, és ezekben a per­cekben a tarjániak nem érez­ték a játék ritmusát. Az el­adott labdákra és a kihagyott helyzetekre mindig kosárral válaszolt az ellenfél. A félidő közepére azonban a volt NB I-es csapat elfáradt, és ettől kezdve a személyiket is kitű­nően értékesítő Juhásszal az élen, egyre inkább felzárkóz­tak a hazaiak. Az utolsó per­cekben Tóth hárompontos és Juhász palánk alóli kosarával kiegyenlített az SKSE. A le­fújás előtt, a közönség lelkes szurkolása közepette, patta­násig feszült légkörben, Laczkó 3 pontot érő kosará­val szerezte meg a győzelmet a Kohász-csapat. Laczkó Sándor: — A bol­dogságtól énekelnék, ha tud­nék! Képek és szöveg: Omaszta Zoltán NB-s és megyei bajnokság „Arattak" otthonukban a nógrádiak J 2. ——1 Késve érkeztek meg a.z előző for- dúló jegyzők ön.y- II vei az NB II-es tekebajnokság “ mérkőzéseiről, pe­dig a nógrádi csapatoknak lett volna mivel dicsekedni­ük. A somosi férficsapat pél­dául az 1983. szeptember 24- én felállított pályacsúcsot is megjavította, de a másik két mámdosztályú nógrádi együt­tes is biztosan nyert hazai pályán. Eredmények, nők: Somoskőújfalu—Kecskeméti MÁV 6—2 (2432—2351); fér­fiak: Somoskőújfalu—Török- szentmiklós 7—1 (2679—2330); St. Síküveggyár SE—Debre­ceni MVSC 7—1 (2590— 244). Az NB Ill-ban a Nádújfa­lu—Szerencs mérkőzést a rossz útviszonyok miatt ké­sőbbre halasztották, a megyei rangadón viszont a pásztóiak görcsös igyekezete a listave­zető ellen és a hazaiak erő­feszítése a jó helyezés meg­tartására, gyenge egyéni tel­jesítményeket hozott. Vég­eredményben: Mátranovaki Vasas—Pásztói SE 5—3 (2315—2207 fa). A megyei egyéni bajnoksá­gon a nőknél Kövesligeti 386, a férfiaknál Molnár 458, a párosban Kövesligeti cs Szabó 770, illetve a két Ja- kus testvér 872 fával bizo­nyult a legjobbnak. \ Edzcmonológ „Az atlétika qyönyöiű"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom