Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

Ha bíznak bennem... r Metsző szél zörgeti a csont- ffcá fagyott bokrok, ágait. Hi­deg van. — Szerencsére a vetést hó llakarja... Bár... alig hiszem, Ihogy megússzak ezt a telet fagykár nélkül, — mondja fázósan Bagi Tibor. Melegebb szelet, nyarat járnak az NDK-ból érkezett, nagy teljesítményű kombáj­nok is. Az udvaron sorakoz­nak katonás rendben, „fejű­iké n” hósipka. — Fedél kellene föléjük. Csakhogy a gyógynövényeik eem maradhatnak a szabad­iban. A Mátnadrog Gazdaságii fTársaság több mint 12 milliós nyereséget hozott az elmúlt e.siztendóben — magyarázza az avatottak értő módján Bagi fTi'bor. A pásztói áilllami gazdaság f'zaimunlkástanulója volt an­nak idején, s itt a szináki gép- fia/vító műhelyben lett meste­re a munkának. A gépek elektromos berendezéseit vizs­gálja, gyógyít ja nap miirat nap. •Ha álmáiból költenék fél, hogy baj van valamelyik gé­pen, akikor sem igen tévedne. Tízen-tizenketten vannak együtt a műhelyben: eszter­gályosok, hegesztők, Lakato­sok, műszerészek, összeszo­kott, jó csapat. Nem termé­szetük, meg aztán idejük sem igen van rá, hogy az órát í igyéljék: mikor mutatja a műszak végét. Ha eljön a négy óra, a 'legtöbben azon bosszankodnak, mennyi min­dent kellett volna még tenni­ük. — Rémisztgethet bennünket a február hidegigei. hóval, mi már ilyenkor a tavaszra ké­szülünk. Sok gépünk van és vegyik értékesebb, mint amá- fsik... Csék a négy FIAT-trak- itorbói, amit tavaíly vásárol­tunk kéteniiliórt ér egy-egy r soroflijia. Niracs is rajtuk javttanive- Bó, áim néhány régebbi trak­toron, a vetőgépeken, s a szállítóeszközökön annál több. Munkájuk tavaly ilyenkor is eikadt bőven. Ám a szántás­nál, vetésnél, a betakarítás- jnál nem volt különösebb dtomdljulk. A folyamat»«, Jó munikát noigáDja a gnTrWw«%. twm kialakított anyagi ésda- keáségl rendszer is. — Nálunk most kétféle bé­rezés van. Az erőgépeken, a munkagépeken dolgozók telje­sítmény szerint kapják a pénzűiket. A műhelyben meg órabérben dolgoznák. Egyiken is, másikon is van miit pon­tosa tanunk.­Nem véletlenül beszél er­ről Bagi Tibor. Most, hogy újra a tápszer vezeti titkárnak választották a több mint negyven párttagot számláló alapsizerveizetben, fontosnak tartja és figyeljenek mindar­ra, ami az embereket foglal­koztatja. A tisztességesen vég­zett munka elismerésével tu­lajdoniképpen nincs különö­sebb baj. A taggyűlésen arról is szó esett, hogy a magasabb teljesítményt, a jobb munkát vastagabb borítékkal kell el­ismerni. Csakhogy az erő- gépvezetSk azt is megjegyez­ték, hogy az elismerésinek minden esetben biztos alapo­kon, pontosan számba vett tel­jesítményekben kell nyugod- niok. — Airra törekszünk az alap­szervezettben, hogy a munká­ért az egymásért érzett fe­lelősséget, az önbecsülést erő­sítsük az emberekben — gon­dolkodik el a mondottakon maga is. — Azt szeretnénk, ha a brigádok, a munkacso­portok maguk osztanák el a pénzt egymás között, termé­szetesen a végzett munka »lápján. Ettől ugyan még egy kissé odébb vagyunk, még­sem tartom lehetetlennek a vállalkozást. Nem kevés tehát a pért- ala.pszervezet munkája, fele­lőssége. A most formálódó munkatervben Bagi Tibor minden olyan fontos tényező­vel számol, amellyel a pártta­gok segí thetik a azt rák i nö­vénytermesztő és szolgáltató ágazat eredményes munkáját Tanácsolt kér a gazdasági ve­zetőktől, a «Bakszenveaeiti bi­zottságtól, a KISZ-fiat»löktől. — Egy fecske, akárhogyan is igyekszik, nem csinál nya­rat — jegyzi meg. — A múlt évet nem zártuk rosszuk együtt csináltuk azt is... Azok, akik itt dolgozunk, Idekötő­dünk ehhez a kerülethez. Nem áfflttiő* bogy nyugod­tak a napjait, bated. — Mostanában még m #. szakáim sem — mondja mo­solyogva. Gyakran megesik, hogy a nyugtalanság, a türelmetlen­ség a napi munka végeztével sem csitul el benne. — Van, hogy arra gondo­lok, harmincnégy éves va­gyok. talán nyűgöd tab ban is élhetnék, alhatnék, ha keve­sebbet törődnék mások gond­jával, bajával.... Talán igein — mereng el gondolatain. — Csakhogy ón apámtól is azt láttam, ha az emberek bíz­nak bennem... bizalmukat meg kell szolgálnom munká­val, jó szóval, á nézeteltérést is felvállaló, nyílt beszéddel. Mikor mire van szükség. Néhány esztendeje tanáes- taignak választották és tagja a végrehajtó bizottságnak is. A Lenin utca és a Kossuth utca egy része tartozik körzetéhez. — Csendes, szép része ez Sziláknak. Tele zölddel, virág­gal... Nem kell itt senkit sem figyelmeztetni arra, hogy gon­dozza, óvja a közös értéket... Sorolja azt is kérés nélkül, hogyan segítik az emberek társadalmi munkával az óvo­dát, az iskoláit, hogy zavarta­lanul végezhesse munkáját. Azzal is számol, ha végre megvalósul dédelgetett álmuk, hozzákezdenék az új, a mai, s még inkább a jövőbeni köve- télmónyéknek megfelelő isko­la építéséhez, a lakosság támo­gatása ott sem marad el. Tennivaló azért e viszony­lag csendes körzetben is akad. A vízellátás, különösein a nyá­ri hónapokban bizony nem za­vartalan. Aszályos időben a község magasabb részein la­kó emberek napokon át nem jutnak elegendő vízhez. Az utóbbi napokban meg — a falugyűlésén kavart kisebb­fajta vihart — m paszitái áfiész készülő fettéafcedéseit vwbatjáfc. Nem maradt M a vérie­men veséiéből Bagi Tibor sem. — Azt szeretnénk, ha az áféaz a lakosság zavantallian áruellátását és a boltok gaz­daságos üzemeltetését jobban összehangolná. Olyan megol­dást keresne, amely miradany- nyiunk megelégedésére «aol- gállma... Minden M—m »teáik Aren. «. O. Csap—Záhony—Ágcsernyő Vasutasok barátsága Legyen éjjel vagy nap­pal, legyen bármilyen jó vagy rossz idő, Csapon a szovjet határállomás meg­feszített munkája egy perc­re sem szünetel. Vezetője, Mihail Szidorovik napja rendszerint azzal kezdődik, hogy beszél a magyar és a csehszlovák kollégákkal „Jó reggelt!” — köszönti a zá­honyi állomásfőnök, Enyedi István. — Hány vagont akarnak ma átküldeni? Igen, értem... És a beszélgetés addig tart, amíg pontosan tisztázzák az aznapra vár­ható munka mennyiségét és sorrendjét. Csapon a nor­mális munka szinte lehe­tte, len a határon dolgozó külföldi kollégákkal való szoros együttműködés nél­kül. Több mint húsz éve, hogy a csapi, a záhonyi, az ág- csernyői vasutasok aktívan részt vesznek a nemzetközi szocialista munkaverseny­ben, ami a munkatermelé­kenység növelésének hatá­sos eszközévé vált. Jórészt ennek a munka versenynek köszönhető, hogy a múlt esztendő első negyedében például a tehervagonok ál­lásideje Csapon 0 9 órával csökkent, hogy 6,8 száza­lékkal kevesebb az üzemel­tetési önköltség, hogy 3,4 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. A három ország vasuta­sainak barátsága 1964-ben kezdődött a határállomáson. Akkoriban érkeztek a csapi depóba az első VM—1 tí­pusú magyar mozdonyok. A mi vasutasaink nem sokat értettek akkor a javításuk­hoz, ezért a záhonyi mun­kásokhoz fordultak segítsé­gért és tanácsért. Ezzel kez­dődött a szovjet és magyar vasutasok együttműködése a munkában. Valamivel ké­sőbb Ágcsernyő vasútállo­más csehszlovák dolgozói is csatlakoztak a nemzetközi szocialista versenyhez. Az eredményeket félévenként értékelik, és ez kiterjed minden fontosabb dologra: a külkereskedelmi szállítási terv teljesítésére, a külföl­di vagonok és mozdonyok állásidejének csökkentésé­re, a gördülőállomány kar­bantartására, üzembizton­ságára. Számokkal azonban nem is lehet kifejezni azt, hogy a gyakorlatban milyen óri­ási haszna van a három határállomáson dolgozó vas­utasok közös munkájának, hiszen az őszinte barátsá­got, a jó összmunkát szá­mokkal nem lehet mérni. Egyetlen példa az egy­más segítésére* 1982-ben az egyik nyári napon a záhonyi vasútállomáson kigyulladt egy üzemanyagtartály. — Félő volt, hogy a tűz átterjed a többire is — me­séli Eszenyi István, a zá­honyi rakodók brigádveze­tője. — A munkások sza­ladták mind a tűz oltásá­ra, dehát nehezen boldo­gultak vele. Aztán csak hall­juk, hogy a szovjet rész­ről szirénázva jönnek a tűz- oltókocsik, emberek rohan­nak át hozzánk. A csapiak­kal együtt aztán sikerült el­oltani a tüzet. Közeledik Magyarország felszabadulásának 40. év­fordulója, amire Eszenyi István brigádja felajánlá­sokkal készül. Tavaly ezt a kollektívát kiváló munká­jáért a Magyar Népköztár­saság állami díjával tün­tették ki. A magas kitün­tetés elérésében segített az a tapasztalat is, amit a Csapon dolgozó szovjet munkásoktól vettek ót. Jevgenyij Saskov Egyéni elszámolású központi Kites Amióta központi fűtés lé­tezik, azóta igény van arra, hogy a fűtés költségeit a fo­gyasztástól függően, lakáson­ként állapítsák meg. Az AEG—Teleíünken cég e cél­ra egy meglepően egyszerű és pontos eljárást fejlesztett ki. Ez abból indul ki, hogy a fűtőtest állal leadott hőt döntően meghatározza egyfe­lől a fűtőtest nagysága, más­felől a fűtőtest és a helyiség közti hőmérséklet-különbség. Az utóbbit termoelemekkel mérik. Az egyik hőmérő a fűtőtestben, a másik a fűtő­test közelében a falban van. A hőmérőrendszerhez még egy olyan érzékelő is tarto­zik, amellyel a szomszédos lakások közötti hőcsere álla­pítható meg. Ez például te­tővé teheti, hogy fűtési díjat számoljanak fel azoknak a bérlőknek is, akik az összes fűtőtestüket kikapcsolják, és lakásukat a szomszédos la­kással fűttetik. Megyei pártértekezlet előtt Az érdekek azonosságán alapuló közmegegyezés Beszélgetés Hóinak Nándorral, a népfront megyei bizottságának elnökével A megélénkülő közélet rangos fórumai az elmúlt éveket összegezve méltán állapítják meg: figyelemre méltó fejlődés jellemezte az élet minden területét. Az eredmények egyik for­rása a párt szövetségi po­litikájának következetes megvalósítása. A társadal­mi célok alapos megis­mertetése és elfogadtatása révén széles néptömegek válnak cselekvő részeseivé a programok megvalósítá­sának is. E lendítő erejű társadalmi közmegegyezés néhány jellemzőjéről be­szélgettünk Kojnok Nán­dorral, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságá­nak elnökével. — A szövetségi politika nem taktika, hanem egy eszmei­leg következetes társadalom- irányítási szisztéma — mon­dotta mindenekelőtt Kojnok Nándor. — Következetessége és töretlensége pedig a válto­zásokhoz való igazodásban rejlik. Folyamatról van tehát szó, de a töretlenség mellett képes e politika a mindenko­ri körülménvek figyelembe­vételére is. S amikor a szö­vetségi politika mindennapi gyakorlatáról beszélünk, on­nan kell elindulni, hogy a párt politikájában megfogal­mazott célok az alapvető ér­dekek azonosságán alapulnak. Ennek következtében pedig — a nehezebb körülmények kö­zött is — létrejöhet a köz- megegyezés, a Hazafias Nép­front az állami és társadalmi szervekkel karöltve eredmé­nyesen munkálkodhat a szoci­alista nemzeti egység helyi feltételeinek megvalósításán. Manapság sokszor emlegetik, hogy a közélet aktívabb, a közvélemény sokrétűbben fe­jeződik ki. Az okok között említik, hogy pártkongresszus előtt állunk, készülünk a fel- szabadulás 40. évfordulójára, sor kerül a kiszélesedett de­mokratizmus alapján a vá­lasztásokra. Az emberek ér­deklődését ezek a tények ter­mészetesen alapvetően befo­lyásolják — a véleménynyil­vánítások e rangos események kapcsán csúcsosodnak ki, — a közéleti aktivitás igazi eredő­je mégis a legutóbbi pártkong­resszus óta a magyar társa­dalomban még jobban kibon­takozó demokratizmus, a tár­sadalmi fejlődés. — Kétségtelen: számos a lehetőség a véleménynyilvá­nításra. S az emberek pedig élnek is a kínálkozó alkal­makkal. — A véleménynyilvánítá­sok alapján meg lehet fo­galmazni azokat a csomópon­tokat is, amelyek legjobban kifejezik: mi érdekli manap­ság az embereket. A szocia­lista társadalmi és gazdasági fejlődés aktuális kérdései például mindenkit érdekelnek, de nem maradnak visszhang nélkül a nemzetközi politiká­ban tapasztalható feszültségek sem. A megnyilatkozások ugyanakkor azt is érzékelte­tik: a személyiséghez kapcso­lódó állampolgári méltóság erősítésére, a jogok és érdek- képviseleti lehetőségek megte­remtésére a társadalom egyre több alkalmat kínál. A véle­ménynyilvánítások tapaszta­latai alapján azt is el kell mondani, hogy manapság úgy néz ki, mintha a gazdálkodás körülményei, az életmódbeli lehetőségek nem az egység fe­lé mutatnának, nem azt erő­sítenék. Igaz, fokozódtak a személyes érdekeket kifejező törekvések, tapasztalható dif­ferenciálódás. Az érdek- és véleménykülönbségek azonban nem akadályozzák meg az ál­talánosabb, a társadalom na­gyobb részére kiterjedő egy­ség megvalósulását. A diffe­renciálódás ellenére tehát az alapvétő érdekek megszülik a közmegegyezést. — Mit tett mindezért az elmúlt években a Hazafias Népfront? — Természetesen a megyei népfrontmozgalom elfogadta és vállalta a mozgalmat meg­illető, ráháruló feladatokat. Alapvetően azért, mert tár­sadalmi igényt tartalmaz a párt politikáját megvalósító program. Valóságos állampol­gári problémákat vállal fel, az ellentmondások és feszült­ségek feltárásával is. S ami­kor a maga módszereivel a Hazafias Népfront segíti a va­lóra váltást, nem felejthetjük el azt sem, hogy vállalni kell a vitát is. Kiváltképpen ak­kor, ha indokolatlan türel­metlenségről, szélsőséges vé­leményekről van szó. — A nézetek „ütköztetésé­re” milyen esetekben került sor? — A gazdasági élettel, a nemzetközi politikával, a bé­keharccal kapcsolatos kérdé­sek mindenütt foglalkoztatok az embereket, ezekhez Nóg- rádban is kapcsolódnak. De, hogy egy sajátos példát em­lítsek, a népfront fórumain is — a megye jellegéből adódó­an — sok szó esett a kistele­pülésekről. Feltárva a teen­dőket és ügyelve az állásfog­lalásokban a szükséges ará­nyokra is. Jól példázták ezt a befejeződött tanácstagi be­számolók, ezekben a napok­ban pedig összesen 136 falu­gyűlésen és városkörzeti ta­nácskozáson mond véleményt a lakosság a településfejlesz­tésről. Nagy érdeklődés mel­lett, vitában rangsorolva a teendőket. A közigazgatás korszerűsítése is vitákat ve­tett fel, mert az új helyzet­ben tapasztalható volt némi bizonytalanság. Magyarán ar­ról van szó, hogy a városkör­zeti „felállásban” ne épüljön át a régi hierarchikus rend­szer, de diktáljon a város, öt év alatt többször elemeztük az időskorúak helyzetét, s ezt az is indokolja, hogy aránvuk magasabb az országos átlag­nál Nógrádban. Végül is an-a jutottunk, hogy a szociális szempontú megközelítés nem elegendő, többet kell tenni a társadalmi éiet iránti érdek­lődésük kielégítésére is. — A szövetségi politika szellemében párttagokat és pártonkívülieket, magyar és nemzetiségi anyanyelvieket egyaránt mozgósít a népfront. A társadalmi célokért egy­más mellett dolgozik hivő és ateista, ugvanakkor közéleti megbízatást, például tanács­tagi munkát vállalva is tevé- kenvkednek egyházi személyi­ségek. Több-kevesebb sikerrel minden rétegnek kínál moz­gásteret, cselekvési lehetősé­get a Hazafias Népfront. — Elsőként a munkásságot kell említeni, szerepük meg­határozó a közéletben is. Esz­mei és szellemi magatartásuk követésre méltó, tapasztalata­ink szerint pedig a település- fejlesztésben a legnagyobb mértékben, szervezetten, a munkások vesznek részt. A munkahelyen való helytállás mellett sokat tettek azért is, hogy — országos figyelmet keltve — Salgótarján négy­szer nyerte el a településfej­lesztésért a nemzeti zászlót. Á városok és' falvak lakossága, az ipar és a mezőgazdaság dolgozói 1984-ben — a még nem végleges adatok szerint, — több mint 450 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kával segítette a településfei- lesztést. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­hez pedig több mint 30 ezer dolgozó csatlakozott. A társadalmi egység és a társadalmi fejlődés anyagi és szellemi hátterének megte­remtésében példaadó a mun­kásság. Ráadásul egyre job­ban erősödik ott, ahol nő a letelepülő munkások számai Így van ez Salgótarján lakó­telepein, Balassagyarmaton, Pásztón is. Néhány évvel ez­előtt még azt a jogos kritikát kaptuk, hogy keveset kezde­ményez a népfront az új la­kótelepeken. Napjainkra — a városikörzeti népfrontbizott­ságoknak köszönhetően — az ott élő munkások segítségével elevenebb lett a közélet, ha­tékonyabb a településfejlesz­tés. Ha a munkásokról beszéJ lünk, szólni kell a munkás­nőkről is. Társadalmi folya­matként minden eddiginél na* gyobb mértékben kapcsolód­tak be a termelésbe, ugyanak­kor taoasztalható, hogy elma­rasztalják a nőket kevésbé aktív közéleti munkájuk mi­att. Csakhogy nekik a család- és gyermekgondozás, az idő­sekkel való foglalkozás mel­lett például az iskolával való kapcsolattartás is ott van. Ilyen értelemben kell vizsgál­ni: a valóságban mennvi — a hagyományos értelemben vett — közéleti aktivitást vár­hatunk még tőlük. — S az értelmiségtől? — A népfront munkájában, a rétegpolitika keretében megkülönböztetett figyelmet kap az értelmiség, örvende­tes, hogy már a tervciklus elején is hétezer felsőfokú végzettséggel rendelkező szak­ember dolgozott a megyében. Ahogy a párt- és állami szervek törekedtek az értel­miség számának növelésére, a letelepedésük segítésére, úgy a népfront is szerepet vállalt a maga módján a beilleszke­dés megkönnyítése, a közéleti szerepvállalás elősegítése ér­dekében. S ahogy létszükség­let az iparnak és a mezőgaz­daságnak a szellemi tőke, úgy jogos a kivánalom is: az ér­telmiségi ne csak a munka­helyén produkáljon, hanem vállaljon szerepet a társada­lom, a lakóhely közéletében is. A pluszmunkának jó szín­terei a szellemi műhelyek: az MTESZ és a Miskolci Akadé­miai Bizottság révén számos alkalom kínálkozik a cselek­vőkészség kibontakoztatására. Az értelmiség sok érték hor­dozója, jó példák akadnak arra, hogy mennyire élünk ezzel, de sok még a tartalék is. Nézetem szerint alapvető­en közömbös ember nincs. A cselekvőkészség mindenkiben megvan. A felélesztéséhez, a valóságos érdekekhez, az ér­telmes célokhoz kapcsolódó feladatokat kell adni. A helyi népfronttitkárok több mint 50 százaléka például már ér­telmiségi, de sok más terüle­ten is számíthatunk rájuk. Véleményünk szerint aktí­vabb lett az agrárértelmiség is, bár kétségtelen, hogy van­nak kihasználatlan lehetősé­gek. Mindent összevetve, ma már történelmi múltként em­legethetjük az értelmiséggel szembeni bizalmatlanságot és tartózkodást. — Végezetül: milyen to­vábbi feladatokkal számol a Hazafias Népfront? — Az embereket élénken foglalkoztató „merre és ho­gyan” kérdésre majd vála­szol a pártkongresszus. Ezt követően sor kerül a népfront kongresszusára. A társadalmi célok szövetségi politikán alapuló segítésének újabb módszereiről bizonyára azon a fórumon is szó esik. S ha egy üzemre azt mondjuk, hogy a mai jó munka holnap már nem elegendő, akkor ez kétszeresen igaz a mozgalom­ra. így töltheti be a népfront a kialakult szerepét; népsze­rűsítve, érvelve és meggyőz­ve mozgósítani a társadalmi célok valóra váltása érdeké­ben. K. G. NÖGRÁD — 1985. február 16., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom