Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

Hétfői magazin.. Hétfői magazin... Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Áz ügyeletes „szeme" Egy héttel ezelőtt bemuta­tott riportalanyunk — Hajdú Béla taxisofőr — kívánságá­nak megfelelően ezúttal a Budapesti Közúti Igazgató­ság salgótarjáni koordinácios üzemmérnöksége 31-es üzem. igazgatóságán kopogtattunk, hogy meszólaltassunk egy em­bert azok közül, akik az utak járhatóságáért, dolgoznak. — Miért nem szerdán jöt­tek? — ezzel a kérdéssel fogad Mázuk László őrjáratos gép­kocsivezető. — Éjjel-nappal esett a hó, minden gépünk kint volt az utakon. Akkor kaphattak volna igazán ízelí­tőt a munkánkból. Mázuk László 1971 óta dolgozik jelenlegi munkahe­lyén, Papp Ferenc ügyeletes szerint az őrjáratos gépko­csivezető az ügyeletes szeme. — Pontosan — bólint a megjegyzésre Mázuk. — Ha úgy tetszik, én vagyok a fel­derítő, URH segítségével jel­zem. hogy hol és milyen gép­re. munkára van szükség. — Mikor akadt el utoljára s hóban az őrjáratos kocsi? — Micsoda? Erre mégnem voit példa. Eosszú-ság azon­ban akadt éppen 'elegendő. A lámpánk például hiába mű­ködik, a gépkocsivezetők nem veszik figyelembe, nem segí­tik a munkánkat. Ellenben megelőznek, aztán előfordul­hat, hogy néhány száz mé­terrel odébb úgy kell kiszed­ni őket a hóból. — Sietünk... — Igen. Pedig ilyenkor, ilyen útviszonyok melleit gyorsabb a lassabb. „Még az ajtót is leköpték" Éjszakai portyán fizetés után — Hó és fagy. esetleg sö­tét éjszaka — nem valami irigylésre méltó állapot. — De van benne valami szép. hogy — példának oká­ért Mátraballa környékén — egyszerre harminc-negyven elakadt jármű vezetőjén te- g ülünk. Galambok ellen ultrahanggal A „hómentesítők” hármas váltásban dolgoznak, hét nap után három, illetve négy nap pihenő jár — a nappalos, vagy éjszakás műszaktól füg­gően. De ha jön a hó. ha kritikus a helyzet, otthonról is be kell rendelni embe­reket. A feladat veszélyes, nem aggódnak-e a feleségek, gyerekek ? — Nézze, nekem tizenne­gyedik éve ugyanaz a mun­kám. El tud ia képzelni, hogy van olyan kanyar vagy bár­milyen veszélyhelyzet. arm* nem ismerek? Vigyáz az em­ber. Az asszony pedig meg­szokta az egészet; elvégre 27 éve vezetek gépkocsit. — S hogyan honorálják ezt a nehéz és kockázatos mun­kát az utak emberei? — Mondok egv példát. Le­szórunk olyan utat is, jó szándékból, ami nem miénk. Egyesek szidnak, hogy tönk­retesszük a gyerekek szánkó- pályáját. a gépkocsivezetők meg köszönik szépen. — Mindig? — Korántsem. Nagyobb együttműködés kellene, mert .! addig .?okan nem veszik tu­domásul, hogy értük dolgo­zunk. amíg bajba nem kerül­nek. Persze, ha valakit éjjel megtalálunk a kocsijával a hóban és kiszabadítjuk, az hálálkodik. Máskor meg rohan, előnyl sem ad a hóeltakarító gépek­nek. — Jó lenne, ha rajtunk kívül az autósok is vigyáz­nának saját magukra. A köz­lekedésben mindig Türelemre van szükség, kiváltképpen így van ez a nehéz téli kö- íülmények között. A sokaknak szóló intelem után Mázuk Lászlóé a lehe­tőség: kiről írjunk legköze­lebb? Hosszasan töpreng, míg kimondja: legyen Margó né­ni! — Közelebbről, talán... — A Baross Gábor nevét viselő brigádunk patronálja a 14-es számú óvodát, ott vezető Hegedűs Béláné. írja­nak róla! Így lesz — egy hét múlva, ír n Csendélet a „Füstösből” dók miatt. Az illetékesek egyszerűen nem javítják meg. Az egyik Kazany vidéki In- tourist-csoport tagjai — mint idegenvezetőjük elmondta — jobb híján a moziba mentek, a Gengszterek sofőrje című angol krimit tekintették meg Az egyetlen kis üdítő szi­getecskét talán csak az egész­ségügyi szakközép- és szak­iskola hatvanhárom végzős diákja számára rendezett szalagavató ünnepség jelen­tette Ide azonban a rendez­vény jellegénél fogva termé­szetesen csak a meghívottak mehettek be. Szülők, diákok és esetleg az udvarlók. A többi szórakozóhelyen pe­dig meg kell mondani, igen színes az összetétel. Mind át­vitt. mind pedig konkrét ér­telemben. * — „Fér” játékot ajánlok — telepedtem oda a „Halász” egyik „nagy tekintélyű" ven­dégéhez. — ha nem akarod, nem írom le a neved Mond­ják rólad, hogy itt Salgótar­jánban te vagy az egyik leg­nagyobb vagány. — Hát igen — bólint a széles vállú fiatalember — négyszer voltam már vereke­désért börtönben. Előfordult, hogy trében volt már a mi­nus... — Hogy, mi? Elmosolyodik: — Hát. hogy valamiért nem állt már ki mellettem, vagy nem birta el­viselni, hogy én jobb vagyok tőle. Akkor kénytelen vagyok megküzdeni. ,\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ — Tartanak tőled? — Hát nem mutatják, de lehetséges. Egyébként hadd mondjam el. hogy már nem azért jövök el szórakozni, hogy valami legyen Nincs az a vagány, akinek ne tör­nék le a szarvát Én is meg­nősültem, családom van. a feleségem például most is tud/ ja, hogy itt tfagyok. Egyszó­val: én is szeretnék úgy él­ni, mint más. Egyébként nyu­godtan leírhatod. a nevem Balogh Károly, én vagyok a ..Gulyás”. Nem sokkal később tény­leg szolidan távozik. Kíván­juk neki, hogy beilleszkedé­si szándékát meg tudja tar­tani. * — Mindenkit beeresztenek? — kérdezem Pista bácsitól, a Karancs bár portásától. — Hát szűk a hely, saj­nos. Mindenkit nem is tud­nánk. Tegnap, képzelje, pén­Mai történetek Sztrecs-traccs Liliom a sarkvidéken — Az anyátok — került elő a nyomatékosság szándé­kával még egy rugós kés is —, ha nem kapom le a fe­jem. a végén még leí’otóz. A pálíalvai „2. sz. italbolt”, más néven a Füstös, egyik törzsvendége fogadta ekkép­pen azt a széndékunkat, hogy esetleg képet is mellé­keljünk a fizetésnap utáni szombat estéről tervezett ri­portunkhoz. Egy másik sísap­kás fiatalember pedig, ugyan­csak a fényképezőtői tartva, az ajtófüggöny mögé ugrott: — Még megtudja a felesé­gem, hogy hol költőm el a fizetésemet. * Az általános helyzet azon­ban ennél valamivel szoli­dabb. A kés sem (legalábbis reméljük) a használat szán­dékával került elő, hiszen végül gazdája is így folytat­ta: — Ne „toljatok” ki ve­lem. Voltam már sitten, most pedig katona vagyok. Még csak az kell, hogy megjelen­jen a képem az újságban. Húszezer forint fogyott el e napon a Füstösben! — Igen. sokat számíf a fi­zetésnap — mondja Bistei István, a Karancs bár üzlet­vezetője is. — Nálunk példá­ul tizenhatezer forint volt a forgalom. — Nem lehetne valamilyen műsort is adni ilyenkor, hét végeken? — Nézze, a premierirodával van szerződésünk, hogy hét­köznap az egyik csoportjuk műsort szolgáltat. Négyezer forint ilyenkor a gázsi, a hét végeken ennek a duplá­ja. * ‘ Pedig tartalmas szórakozá­si 'lehetőséget nemigen kínált Salgótarján, legalábbis ezen a fizetésnap utáni szombat es­tén. Sem a városi-megyei művelődési központban, sem pedig a peremkerületi műve­lődési intézményekben nem találtunk a fizetések takaré­kosabb felhasználására alkal­mas szórakozási lehetőséget. Csak a közönyös, téli sötétsé­get. Még a beszélgetésre, ta­lálkozásra alkalmas sörbár is fél nyolckor zárt be — mint az egyik kolléganőnknek el­mondták — ismét a fűtésgon­Ä zürichi főpályaudvar csarnokában oly mértékben elszaporodtak a galambok, hogy az utasok csak ritkán (isszák meg „szárazon” a be­ás kiszállást.. A védett kör­nyezet és a bőséges élelmi­szer-hulladék egyaránt segíti a galambok elszaporodását. A vonatza.it a galambok már régen megszokták, eddig min­den elhárító próbálkozás eredménytelen volt ellenük. Most egy ultrahanggerjesztő készüléket szereltek fel a csarnok tetőszerkezetének kö­zepe alá; a 146 decibel, tehát igen nagy hangnyomású ult­rahangot sugároz ki. Az em­beri fül számára ez a hang nem hallható, de a galambo­kat erősen zavarja. (Az embe­ri fül számára hallható frek­venciatartományban ez a hangerő teljesen elviselhetet­len volna.) A készülék las­san körbeforog, hogy a hang az egész csarnok légterét át­hassa. Hogy az eljárás tartó­san eredményes-e, azt érdekes módon ellenőrzik: az ultra­hanggerjesztő működését idő­szakonként egy-egy hétre szüneteltetik, s figyelik, hogy a galambok vis&zatémek-e. XXXXXXXXXXNXXX\XNXX\X>XX\XXVVX\XNNV*ÄX*\VV'C ' Szép, bársonyos liliomot nevelt szabad téren Nyikolaj Cerniih, a mezőgazdasági tu­domány kandidátusa, a szov­jet sarkvidéken. Három évig gondozta ezeket a kecses, a meleget kedvelő virágokat. Tavaly nyáron nemcsak ki­virágoztak a lilomok, hanem hagymát is hoztak. A szovjet tudós meghono­sította itt a méheket is, me­lyek ma már segítenek az embernek szebbé tenni az északi vádéket, s elvégzik a növények beporozását. A sarkvidéken dolgozó nö- vénytnemesítő szakemberek kidolgozták a zöldségfélék, a burgonya és a takarmánynö­vények szabadtéri termeszté­.WWWWWWWWWWWWWWWWWWftWWÍ Az angolban persze így kell helyesen írni — stretch. Ez annyit tesz aztán, ha igének tekintjük, hogy „kinyújt, ki- feszit, kiterít’’ és ha hozzá­jön még ez a szó is, hogy oneself, akkor meg egyenesen ,.nyújtózkodik". Mármint a düftin vagy kordalapú anyag. Belőle lehet aztán olyan hol­mit varrni, ami feleslegessé teszi a gyakori nadrágoserét (mert kihízzulk). Nyúlik magá­tól, vagyis hát tőlünk, ahogy mi dagadunk az idővel. Ez a stretch — továbbiak­ban sztrecs — úgy indult, mint minden más csodaszer. Üdvözítőnek ígérkezett. Idő­közben aztán vele változott a szabásvonal is, még pontosab­ban velünk változott a sza­básvonal „Minden jól ki van találva”, nem véletlen énekel­te évékkel ezelőtt Katona Klári is... Belefértünk) a nad­rágba. Az új vonalúba, a ce- ruzavonalűba. Mert időközben mindazok, akik a divatot dik­tálják, körülnéztek a világban és azt tapasztalták, hogy a divatban egyáltalán számítás­ba hozhatók — azok, akik­nek mindennél fontosabb mi­ben járnak — nem férnek el rövidesen a korábbi csoda­szerként ismertetett és elter­jesztett farmerekbe'. A ceruza vonal-szabásban az a lényeg, hogy nem követi a formát. „Mar nem érdemes követni” — gondolja a ceru­zavonal és függőlegesen le­szalad a párnás deréktői a cipő széléig. Igaz, hogy ezáltal punclazok, akik „ceruzában” járnak, egyetlen nagy fenék divatrekiámává változnak, de legalább egyformák lettek új­ra a fenekek; ceruzavoLna'l- ban lejtenek valahova a föld irányába. Van aztán gond elég máshol, feljebb is! Megnőttek a hátsókkal együtt a pocakok. Nosza! el keli rejteni azokat is a denevérvonaiú ingek­kel, dzsekikkel, kabátokkal stb. Igaz, hogy ezáltal a divat követői egyszeriben kétszerié nagyobbnak tűnnek szinte egyik napról a másikra —, de itt sem ez a lényeg. A köz­vetlen ismerősök hamar meg­szokják, hogy az eleddig negyvennyolcas (méretű) ürge másnapra átment ötvenkettes- be, a lényeg az összhatás. Aki először látja a denevér-ceru- zavonalú új típust, azt hiszi, hogy eleve ekkora volt az il­lető. Már akikor is, amikor a Levis és a Wrangler volt a divat. Lám csak, a világ hiúsága, mit ér?! Sokat. Pénzben is. Az anyag nyúlik, nem vész el. A ceruzavonal és a dene­vérszabás ápol és eltakar. Lehetsz holnapra egészen új ember, ha átváltasz sztrecsre és mind a többire is. Egyva­lami azonban nem változik, sajnos. A belbecs. — Fantasztikus ez a sztrecs! a kiált tel valaki a Skála Metró szupergála -sztrecsosz- tályán. — Hát most nézd meg azt a nőt ott! Bejött ide, mint egy szerencsétlen kis szürke­veréb... Felvette a sztrecset és mintha kicserélték volna. Egn dáma,..! Nézem a nőt. Szemüveges (nem a legutóbbi divat sze­rinti fazon a szemüvege. for­mája), a haja semmi, szóval semmi különös, nem a leg­utóbbi divat szerint vágott- főnpzött, az alakjáról nem tu­dok meg semmit, mert rajta a sztrecs, pontosabban az a ceruza vonalú steppelt öves ka­bát, ami amúgy meg majd a földet súrolja aljával. Lehet kövér és lehet sovány az eszemadta. A bűvkör bezárul körülötte. Befonja a jótékony sztrecs. A sztrecs ebben a ve- tületben már maga a csoda­szer együtt. Benne foglalta­tik mindaz, amiről eddig szó volt (ceruzavonal és denevér, meg persze a kinyúló anyag, a sztrecs). így együtt jelent­kezik, holott talán ezek az új szabású holmik nem sztrecs- anyagúalk, valami más rafiné­ria alapján készülnek, min­denesetre hasonlítanak a bőr­höz és a szövethez is, de egyes szakvélemények szerint a sztrecs alapvetően egy vas­tagabb anyag (düftin- vagy kordalapú), amit nyúlásra képezve gumíroztak valamilyen agyafúrt módon. Lehet hízni bennük a vakvilágba. Na, de vissza a nőhöz! Valóban mutatósabb let hirtelen. Ez azonban így nerr lesz elég. Ide kell még majc minden más is, ami „sztrecs’ és az kerül igazán sokba Amíg valakiből sztrecs lesz Amire úgy mehet végig a; utcán, mint egy talpig sztreci — addig sokszor kell még el­látogatni a Skála Metróba sokat kell utazgatni a mozgó­lépcsőkön, amíg minden por- ciíkáján sztrecs feszül (vágj dehogy feszül, éppen ellenke­zőleg). De a csoda mégis készülő­ben. A nő nem veszi le a ka­bátot, illegett magát, tetszik magának. Átalakul. Fantasz­tikus valóban, milyen kévéi — vagy sok kell ahhoz, hogj valaki átalakuljon. Kétségte­len aztán, hogy a Skála ebben az áruházban mindent, vágj majdnem mindent meg tud tenni azokért, akik áldoznak a változás oltárán; elképeszti mennyiségű ceruzavonal és denevér függeszkedik a mén­kű hosszú állványokon. Körü­löttük fél vagy egész sztrecs- be bújt tömegek —, főként persze a divatra érzékeny nők — cinkálnak, jó néhány itt köt ismeretséget a kinti hi­degre tekintettel azzal az álomlovaggal, aki a sztrecsre- valót leszurkolja majd. Kint az utcán maga Párizi közéig... Pelariin, csizma, ka­lap, egy vagyon. „Csak sem­mi sztrecs...” mondja a Nagj Pénz. JC. Pataki László Egy kis zene a Karancs ét« teremből teken este még az ajtót is leköpték, mert nem tudtak bejönni. Akkor kellett volna kijönni. De hát csak hatvan vendéget tudunk fogadni. — Na és, ha felajánlanak egy kis csúszót? — kérde­zem. — Á, olyan nincs, olyan nincs — ismétli háromszor — nem is fogadhatom el. Nézze, más az, ha előre ad­ják és megint más, ha már távozáskor, mert akkor már borravaló. * ...És végül, akik takaréko­sak tudnak lenni:' Az egyik jól megközelíthe­tő asztalnál — fiúkkal körül­véve — kisebb lánytársaság kólázik. Törzsvendégek. — Csak szórakozni jövünk — mondják. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy itt is­merkedjen meg az ember mondjuk a későbbi férjével. Csak kikapcsolódni, szórakoz­ni jövünk. — De azért — kérdezem befejezésül —, ha felkérnek benneteket táncolni, elmen­tek? — Mát... el. Fórnál Miklós Képek; Bencze Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom