Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
Könyvtárak külföldre nyíló ablakai Barí*ha László fesfményei Topjainkban egy-egy olyan, a nyugati országokban kiadott könyv, amelyre bármely nagyobb hazai közművelődési könyvtár igényt tarthat, átlagban körülbelül 2500 forintba kerül. S sok ilyen megyei, városi könyvtár van, 200-nál is több; a könyvek, folyóiratok igénylőinek számát pedig még megbecsülni is nehéz. A legszélesebb olvasóközön- sés számára nyitott bibliotékáink hagyományos, természetes és szükségszerű feladatai közé tartozik bizonyos külföldi kiadványok beszerzése és közkinccsé tétele. Aligha nélkülözhetők például egyes lexikonok, főképp az olyanok, amelyekből magyar kiadás nincs, vagy, ha van, ősrégi. Ugyancsak nem hiányozhatnak a polcokról némely szótárak, egyebek között az egynyelvű értelmező szótárak, a hazaiaknál, ml tagadás, gyakran jobb külföldi nyelvkönyvek, képzőművészeti albumok, útikönyvek, útleírások. A különböző hobbik és Engels válogatott művei magyar kiadásának összeállításához és szerkesztéséhez. Figyelemre méltó, hogy a könyvhöz írt előszavában Szabó Ervin a marxizmusnak mely vonáaát tartja különö- ■en fontoanalci k..jni tincs rabjai rongyosra forgatják a bélyegkatalógusokat, a népszerű, ábrákkal gazdagon illusztrált modellezési füzeteket, a kisebbek a leporellókat, a gyermeknyelvtanokat. Sokan keresik a külföldön megjelent magyar vonatkozású történeti munkákat, és — természetesen — eredeti nyelven a szépirodalmat. Akár olcsó papírkötésben is. Mert — bár túlbecsülni nem szabad, és sajnos, nem is lehet az idegen nyelvet bírók számát — lebecsülni is hiba lenne. nem szólva azokról, akiket esetleg éppen az idegen nyelvű kínálat serkent tanulásra. A közművelődési könyvtárak sohasem mondhatták el, hogy külföldi könyv- és folyóirat-beszerzésük az igényekkel lépést tartottak volna Kétségtelen azonban, hogy a gondok az utóbbi években megsokasodtak. A szakemberek gyakran és okkal panaszkodtak, hogy az erre a célra fordítható pénzösszegük nem, vagy csak kis mértékben nömus szabja meg. A Marx—Engels válogatás — a tervezett három kötetből csak kettő jelent meg —egész nemzedékek forradalmár harcosainak legfontosabb tápláléka volt, Szabó Ervin életművének fontos, az egész magyar vekedett. a külföldi — nyugati — könyváremelkedésektől messze elmaradt. A beszerezhető kiadványok száma tehát csökkent, köre szűkült. A költségvetési intézmények szigorú rovatgazdálkodási kötelmeinek feloldásával kel éve lehetővé vált, hogy a könyvtárak maguk döntsék el: a fenntartó tanácsok által rendelkezésükre bocsátott pénzt miként osztják el, mire költik. Mennyit fordítanak abból például villanyszámlára, fűtési díjra, hazai, illetve külföldi beszerzésre. Tekintettel arra, hogy közben mindezek ára tisztesen emelkedett, az önállósággal a könyvtárak nem jutottak előbbre. Annak ellenére sem, hogy — miként a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályán elmondották — a tanácsok lehetőségeikhez mérten mindenütt növelték a könyvtárak költségvetési összegét. Igaz, nem az ármozgásokhoz, hanem mindig az előző esztendőhöz viszonyítva... amit nyolcvan évvel ezelőtt Marx és Engels első magyar olvasóinak lelkére kötött a tudós szerkesztő: a marxizmus nem dogma, nem vak hitet kíván, hanem gondolkodó emberfőket, világnézetünk alkotó formálását. A gondok más oldalról is szorítóbbá váltak Csökkent a külföldi kiadvánvokat importáló Kultúra Külkereskedelmi Vállalat devizaösszege Némi — és nem is csekélv — segítséget jelentett, hogy tavaly egyszeri pótkerethez, többletdevizához jutott a hazai könyvtárügy; elsősorban a tudományos célokat szolgáló bibliotékák külföldi állományát sikerült érezhetően gyarapítani, de nem szorultak teljesen háttérbe a közművelődési könyvtárak sem Ezenkívül a minisztériumnak is rendelkezésre áll évente 4.5— 5 millió forint, amellyel hozzájárul az állománygyarapításhoz. Tervszerű és gyakorlatilag zökkenőmentes a szocialista országokban megjelenő könyvek, folyóiratok, újságok beszerzése. Bizonyos áremelkedések ugyan ott is tapasztalhatók, ezek azonban érdemben nem befolyásolják a kiadványoknak sem a mennyiségét, sem a körét. Számos nagyon értékes, külhonban magyar nyelven megjelentetett művel gyarapodnak évről évre közművelődési könyvtáraink. Mindent összevetve, a könyvtárak külföldi kínálata a korábbinál mégiscsak szegényesebb, a kép szürkébb. Abban azonban — megalapozottan — lehet bizakodni, hogy sikerül gátat állítani a kedvezőtlen tendenciáknak. A Művelődési Minisztériumban úgy látják, hogy nem csak többletpénzzel, hanem például jobb szervezésssel. úiabb lehetőségek felmutatásával is lehet segíteni, A szakemberek megkülönböztetett figyelemmel kísérik, hogy a külföldi kiadványrendelések kényi szerű megrostálásakor érvényesüljön valamilyen munkamegosztás a könyvtárak között. Nehogy egy-egy országrész, tájegység, város valamennyi közművelődési intézménye ugyanazokat a folyóiratokat, kézikönyveket mondja le, s az olvasó messze földön ne találja meg megszokott kiadványát. Jobban előtérbe került a könyvtárak együttműködése, a könyvtárközi kölcsönzés; s napjainkban bontakozik ki a másolatszolgáltatás. Deregán Gábor Gondolatok egy évfordu'óról Mindannyiunk érdeke Az évforduló szerényen meghúzódik a többi között, nincs is naphoz kötve. Csak annyit tüntet fel a lista, hogy nyolcvan éve, 1905. januárjában jelent meg először Marx—Engels válogatott müveinek első kötete, magyar k'a^ásban. Kiadója Szabó Ervin. aki fiatal joghallgatóként Bécsben tanulmányozta a szakirodalmon kívül Tolsztojt, majd Marxot és Engelst is. Hazatérve egyik irányító vezetője lesz a Népszava szerkesztőségéből kiváló társadalomtudományi társaságnak és a minden haladó irányzat szócsöveként szereplő folyóiratnak. a Huszadik Századnak. Ekkor kezd hozzá Marx annyira ellentétben éppen a marxizmussal, a marxizmus módszerével és lényegével, mint bizonyos elméletekben, ugyancsak éppen a marxizmus bármely elméletében való vak hit, dogmatikus meg- rögződés. Semmi sem állandó, minden változik, fejlődik: ez a hegeli gondolat, amely a marxizmus alapja, termékeny forrása lett, nem vesztheti hatályát éppen a marxizmussal szemben. Dogmatikus marxizmus éppen olyan nonszensz, mint konzervatív evolucioniz- nius. Én merem mondani, hogy, ha marxista vagyok, azért tartom magam annak, mert tudományos gondolkodásom alapirányait a marxizmunkásmozgalomra ható része. Ezt ismerte el a 'Tanács- köztársaság is —, amelynek kikiáltását már nem élte meg a nagy tudású személyiség — 1919. május elsején Marx és Engels szobra mellé odaállították Szabó Ervinét is. A szerény évforduló jelezte esemény óta eltelt nyolc évtized második felében, a felszabadulás óta számos kiadás jelent meg Marx és Engels műveiből. A kötetei ott sorakoznak minden könyvtár polcain, az ideológiai képzés alapműveiként — Lenin munkáival együtt — a kötelező irodalom élén állnak. Mégsem fölösleges megismételni azt, Hallama Erzsébet: Hang a hetedikről Csend van idebent, de zalaival mégis jelen a serény kinti délelőtt: a szomszédban kaput nyitnak és ktíarolnak a kocsival, az utcán valaki szenet lapátol, megcsörren a vödrök fogantyúja, a szemetesautó már elvonult, de tudom, hogy a közeli kis utcákban még ott fújtat, rójja köreit. Idebent csend van, termékeny, remén,vtkeltő csend, munkára buzdító. De megszólal a telefon. Belevisít a csöndbe, szétzúzza. Megadom magam, kelletlenül emelem a kagylót, kelletlenül szólok bele, csak annyit: halló. — Te vagy az, anyu? — mondja egy hang a drót végén. De milyen hang — a gerincemben egy nyilallás. Valami nyüszítés, valami zokogáson túli, kicsiny, összezsugorodott hang, mélyről, valahonnan a bugyrokból feltörő. Megismerem, hogy nem az én gyerekem hangja, es mégsem vagyok biztos benne. Szempillantásnyi idő alatt végigélem, hová ment, mit csinálhat, nem lehet semmi baja, ez nem is lehet ő, nem is ilyen a hangja! Ez egy kisebb gyereké, nem mégsem kicsié, inkább egy felnőtt lányé, egy felnőtté — vagy mégis inkább egy öregé, egy apróra aszalódcvtt öregé? Miközben érzem, hogy a rémület egyik hulláma elvo- nulóban, máris lecsap a má- éik. Gyere haza, mondja a hang. Hova haza? Hol vagy, mi bajod, ki vagy? Kérdeznék, de nem merek. Hiszen ez egy segélykii<ás. A kérdések hűvösek, idegenek, elriasztják, é6 akkor ott marad * Haliam* Zrnébet Írása elsff dijat nyert tárca kategóriában a Központi Sajtószolgálat 1984. évi prózapályázatán. egyedül, és még azt sem tudom, gyerek-e vagy felnőtt. A hang csak egy emberi lény darabja, — nedves cserépdarab, melyből nem vehető ki az edény formája. Hailó, ismétlem meg csekélyke tudományomat, akár egy varázsszót, az egyetlent, ami ebben a törékeny pillanatban helyénvaló. Olyan rosszul vagyok, mondja újra a hang. Mégis gyerek. Az a kis vinnyogó kunkor a szó végén, ahogy belefullad a könnyek gombócába... ösztöneim mozdítják a számat: mid fáj? A válasz akár a zuhatag: a fejem! Nagyon fáj a fejem! A kinyitott gázcsap, a marokra fogott italosüveg, a szétszóródott gyógyszerek homályos víziói helyébe feldúlt lakás képe lép, lezuhant fal, törmelék. Beütötted? Nem ütöttem be, mondja a hang, csak fáj. Sírás, szipogás: gyere haza, anyu. Most már óvatosan bevallom, hogy nem én vagyok az, de majd mndjárt szólok neki, hol is van? Nem tudom. A rádió szól melletted ? Igen. Dolgozni van a mamád? Igen. Csak a fejed fáj, más nem? Nem. Vagyis igen, mert beteg vagyok. Azért maradtál otthon? Azért. És hol, hol laktok? Hetedik emelet, de tessék szólni anyunak. Persze, csak hogy is hívják? Az(újra kitörő sírás csuklásai közöli elhangzik egy vezetékne\, meg az: tessék neki szólni, még egy kattanás — aztán újra a csönd. Ott állok, kezemben az elnémult hallgatóval. A végén ott lóg egy zsineg. Belemegy a falba. Onnan ki az utcára. Keresztül a városon. A túlsó végén egy kéz, ki tudja milyen, ki tudja mit csinál most. Mit csinálna? Vár. Bedobta a palackot a tengerbe. A tenger idesodorta az én délelőtti csöndembe. Mit tegyek ? Szólok a rendőrségnek, menjen oda egy kocsi — de hova? Szólok a mentőknek, akik azt fogják mondani: kérjük a címet. Kinek szóljak? Hol van valaki ebbben az embertömegben, aki... Odakint az utcán valaki bevág egy kocsiajtót. Zörög a .szenesvödör. A boltban csapkodják a pénztárgépet. Pakolnak a piacon az árusok. Az étkezdékben már hordják ki a tányérokat. Az irodákban telefon lóg az emberek fülén. A palack itt van a kezemben, éget, el kellene dobni, de nem tudom. Zsibbadt érzékeimben még ott az iménti rémület. Az ember mindig kaphat egy telefont, amikor... az ilyen telefonoktól ments meg uram minket. A palackból csak szól, csak nyöszörög a magányos hangocska onnan a hetedikről: gyere haza, anyu. A telefonkönyv szinte magátol Lapozódik, ott vannak előttem a nevek, öt egyforma családnév. Ezeket most sorra felhívjuk. Amikor tárcsázni kezdek, eszembe se jut, mit mondok, ha fölveszi egy elfoglalt, egy rosszkedvű, egy méltatlankodó felnőtt. Ki az? Hallom a gombócos- nedves, immár ismerős hangot. Szépen süt a nap, nem igaz? Egy kis fejfájás mindenkivel előfordul. Meselj valamit, mit is mondott anyu, mielőtt elment? A Petit is még el kell, hogy hozza. A Peti is ott van, nem. messze az anyutól. Hol is? Sokáig csevegünk, a hang valamelyest megnyugszik, kisimul, közben mintegy véletlenül kiböki egy intézmény nevét, ahol az anyja dolgozik. Akkor én most elbúcsúzom, és szólok neki, mondom óvatos izgalommal, rendben?! A drót végén halk szippantás, talán bólintanak, és leteszik a kagylót. Most már csak az intézmény számait kell végighiv- ni, ilyen mellék, olyan mellék, fiatal női hang jelentkezik, magyarázkodom, a nő először megijed, aztán kurtán es elutasítóan megköszöni a dolgot, tökéletesen megertsm, mentegetőzöm még egyet, s aztán gyorsan leteszem a kagylót. Ez a része határozottan kínos volt. Mindegy, meg kellett tenni. Térjünk napirendre az egész fölött. Egy beteg gyerek eltévesztette a számot. Föl akarta hívni az anyját, hát mi van abban. Szóltál az anyjának, kész. Jól van, először kicsit megijedtél, akinek gyereke van, arra könnyű ráijeszteni, evvel mindnyájan számolunk, ebből nincs is kiút. A palackot továbbítottuk a címzotthez, magyarázom magamnak. de hiába. Percről percre rosszabbul érzem magam. A hang itt maradt a fülemben. Jön velem, ahogy járkálok, nem tudok tőle szabadulni. Lehet, hogy soha többet. Mert már tudom, mi volt ez. Tudom, mi történt a hetediken. Hiába szólt mellette a rádió. Hiába nézett ki az ablakon. Lent sem embereket látott, hanem vonuló hangyákat. Idegen hangyalényeket, kilométerekre tőle. Bent minden mozdulatlan volt, a bútorok tátott szájú halottak, az ajtó leselkedő szemű szörny, a sarkokban láthatatlan vadállatok. Ha a lepcsö- házig elmerészkedne, három ajtót látna, rideg óriásokat, melyeknek négyszögletes szeme mereven bámul rá. Alatta a lépcsőház ásító szakadeka. Senkit sem ismer, senki sincs itt, mindenki eltűnt ebből a kihűlt világból. Hát nem mozdult, nem mert megmozdulni sem. Nem tudta, mi hiányzik, nem tudia, hogy akár csak egy idegen is elballagott volna az ablak elölt, talán nem lenne ez az iszonyat. Dehát az ő ablakuk előtt nem ballag el senki. A ház előtt a pádon se ül senki, nincs is pad. Nem tudta, mi hiányzik, nem tudta, hogy fél, talán tudta, de okos gyerek nem félhet, mitől is félne, vinnyogni kezdett, valakit szólongatni, de senki sem felelt, már pityergett, de senki sem szólt rá, már sírt, de senki se törölte !e a könnye-J it, már zokogott, bőgött, de senki se adott neki zsebkendőt, visszaszipogta, le-' nyelte, fuldoklóit, a szörnyek körvonalai elködösüllek szeme előtt, mozogni kezdtek,' talán most már nem várnak tovább, talán nekirontanak, pedig nincs is itt senki, csak eppen üres a lakás, üres a ház, üres a világ, és okos gyerek nem fél, szívta az or-; rát, nyeite a sírást, tárcsázott, nagyon fáj a fejein,1 mondta, és fájt is, tényleg nagyon fájt a feje, nem hazu-' dott. és különben is, mit mondhatott volna, mi baja,1 hiszen nem tudta. Ezekről a fülsiketítő ormokról, a némán lezúduld lavinák alól lehet-e epseg^ ben szabadulni? Később újra hívott. CsenJ gett a hangja a büszkeségtől.’ Telefonált az anyukám, hogy jön ám, mindjárt jön. És maff nem is fáj a fejem, örülsz neki? Hogyne örülnék! Muff maj'dnem meg is gyógyultam^ Ez nagyszerű, de hogyan tudtál megint felhívni? Mert az anyukám számát elég sokszor el szoktam téveszteni... Miért nem írod föl? Dehát föl van nekem írva! Mégis eltéveszted? Ismerefn én a számokat, csak néha tévesztem el őket. Miért, hát hányadikra vagy? Én? Én már nagy cső-« portos vagyok az óvodába nj Ilyen kicsi vagy hát, gon-J doltam. Ilyen kicsik vagytok} De most pont téged akar-} talak felhívni, csengett to^ vább a hangocska, hogymeg-í mondjam, hogy már nem i4 fáj úgy a fejem. Igazán kedves tőled. Gondoltam, hogy örülni fogsz. NÚGRAD - 1985. január 12., szombat s / V Krumpliszedők Akt
