Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

Ületünk ritmussá — nagykeibüttal Kinek készít bioritmust a Skála Metró? Interjú a kemerovói kulturális delegáció vezetőjével Az úgy volt, hogy nyomakod- tam befelé a pesti Skála Met­ró esapóajtóján, tigristermelű szőkeség előttem jobbra ei, barna szemem, — azzal a hi­res szépérzékével — gúvad a szölke után. csapóajtó balról jő, bumm .......... búbocska h omlokomon szépen vereke­dik, szóval rossz volt a b’o- ritrnusorn. Mert nem vettem steppelt osztrák télikabátot, á haromezerhatszázért és bio- ritmusműveltségem megma­radt parlaginak. Pedig... — Pedig aki osztrák kabá­tot vesz, annak elkészítjük a bioritmusát, — mondta Presz- tér Sándor, aki iparcikkosz- tály-igazgató a Skála Metró­ban. — Higgye el, jópofa já­ték. Szerettünk volna vala­mi olyat adni a vásárlóknak, ami nem átlátszó vevőcsaii, hogy a kereskedő akkor véli be, ha nyakán maradt az áru. Az osztrák télikabátot haromezerhatszázért önma­gában is elviszik. De a vevő játékos, és mi sok számító­gépet szeretnénk árulni. Most a Commodore típusú kapha­tó Magyarországon, s az új vámrendelet óta remélhetőleg nem lesz olyan magas az ára. De számos más elektro­nikus gépünk is van, s meg több lesz. Mindehhez fel akarjuk mérni a hazai vevők számítógép-kultúráját. Benyomulunk tehát ,a kor­be. A fókuszban Gajáry Ödön, egy keLlemes öregúr nyom­kodja a Commodore számí­tógép gombját, és a nemrég érkezett Lajosról kiderül, hogy érzelmi holtponton van, erlelme is csak vagyogal. ám fizikailag , most éppen olyan erős, mint a kondoros' öregbika. Lajos, úgyis mint „osztrákkabát-tulajdonos”, csempén ránéz a nejére: „Na ugye?!” és elódalognak. Ga­járy Ödön szerint: — Uram, a férfiak mind tudomásul veszik, amit a gép mond, mert van játékkultú rájuk. De az asszonyok,... — s a megkezdett mondat ál­lítmánya csak egy lebecsülő, lapos kézlegyintés. Nézem a Commodore-t. Jön a vevő, mutatja a ka­bátblokkot, mondja ke­resztnevét, születési évét, hó­napját, napját, Gajáry úr nyomja a gombot, a képer­nyőn három jelsor jelenik meg, az érzelmi, értelmi es a fizikai erő jelsora, egy hó­napra előre, kétnaponként' állásban. A harmincon aiub fórfinézőtábor vizslán lesi Gajáry úr kezét és rögvest rászól, ha netán rossz gom­bot nyom meg. Van itt sza- mítógép-kultúra! Csak az osztrák télikabát lesz lassan kevés, meg per. sze ez a bioritmusdolog nő egyre izgalmasabbra. Sokan lebegtetik a százast: „Kifize­tem. csak tessék megnézni az én ritmusomat is!” Dehát rendnek kell lenni, ez a sem tudomány, sem babona dolog csupán játék, egy okos giy valahogy ráállt a japán ho­roszkóp időrendiére, komo­lyan venni tehát nem sza­bad. Néhányan el is húznak másfele, nyilván jól meg­mondogatta nekik a gép. V’- szik a papírt, mert azt is ad­nak róla, rajta a fizikai, ér­zelmi. értelmi erőnlét egy hónapra kiszámítva, lehet ter­vezni, hogy mely napokon 'ássunk rafinériát, és melyi­ken muszklit kívánó dolgok­hoz. , Belegondolok, hogy öreg- anyám ezt Commodore gép nőikül is tudta, mert ha öregtata, a drága. meg­ivott egy vödör rizlinget, hát nyilván abszolúte csendes bioritmus következett őnála. Ha meg fölmérgesítették az adókivetéssel, némi kis be­szolgáltatással, hát az égzen­gés elől meg öreganyám kot­ródon be megértőén a kam­rába, és órákig nagy mű­gonddal nézegette, nem ro­had-e a téli alma. Amíg a bioritmus hétszentséges órá­ja el nem múlt. Most meg a Commodore gép. képernyő­vel és kétnaponként kiszá­mítva .... Jó, hogy ebben a n api 8—9 milliós forgalmú áruházban nem csinálnak bioritmust még a tízforintos zsebkendő vevőjének is. De hát ennyire sosem lehet rossz a Skála Metró üzletemberei­nek bioritmusa. Zárókép: ka­lapos n agy sasszonyf orma jő, szeme szépdühödten forog, hogy „Nem látták az ura­mat?”. Halk imát rebegek: Ö csak ler ne ma jó a fizikai ritmusa szegény párának, mi­előtt megleli őt ez a kala­pos.., Földessy Dénes Vágják a tarackgyökeret a mohorai DROGUNION telepén. A Pharmatrade Külkereskedelmi Vállalaton keresztül az NSZK-ba és Franciaországba exportálják. Egy-egy műszak­ban mintegy 1500—1000 kilogramm terméket aprítanak föl. Mint arról lapunkban is hírt adtunk, a közelmúltban kulturális delegáció látoga­tott egy hétre megyénkbe, a szovjetumóbeli Kemerovóból. Testvérmegyénk küldöttségé­nek vezetője Kolesznyikov Valerij Fjodorovics, a Keme­rovo megyei pártbizottság tu­dományos-oktatási osztályá­nak helyettes vezetője volt, akitől a nógrádi tanulmányút utolsó állomásán, a megye' ta­nács salgótarjáni székhazában kértünk rövid interjút. — Kolesznyikov elvtárs. a NÓGRAD folyamatosan tájé­koztatta olvasóit a küldöttség programjáról. Olvasóink így nap mint nap találkozhattak a delegáció vezetőjének nevé­vel is, de a tudósítás műfaja nem tette lehetővé, hogy kö- lehhről is bemutassuk önt. Ezért mindenekelőtt arra kér­ném. mondjon néhány szót önmagáról, munkájáról... — Végzettségem szerint bá­nyamérnök vagyok. 1968-ban végeztem a kemerovói bánya­ipari egyetemen. Ezután sem váltam azonban meg az egye­temtől, mert előbb tanárként, maid docensként tanítottam. Kandidátusi értekezésemet 1969-ben védtem meg. A fel­sőoktatási mmisztérium kül­döttéként 1973. és '76. között Guineában dolgoztam az otta­ni bányaipari fittemen, tan­székvezető tanárként. Vissza­térésem után a kemerovói e"ve+em oártbizottsá gá nek Htikár.a voltam egészen 1984 eleiéi», rmkor is a mostani be­osztásiba helyeztek a megvei pártbizottságra. O'z+á'vunk az alsó-, közép- és felsőfokú ok­tatási intézmények, valamint a tudománvos intézetek poli­tikai irányításával foglalkozik. — Az ön által vezetett de­legáció két másik tagja is az oktatásügy területén dolgo­! i '1, • zik; Bublik Nyina Vasziljevna, a Kemerovo megyei tanács közoktatási osztályának, Iljin Nyikolaj Fokanovics pedig a megyei tanács szakmunkás- képzési osztályának vezetője. Nem meglepő hát. hogy nóg­rádi tanulmány útjuk közép­pontjában is a közoktatással kapcsolatos kérdések álltak. Mégis, mi az, amire legin­kább kíváncsiak voltak a me­gyei helyzetet illetően és mennyiben sikerült választ kapniuk előzetes kérdéseikre itt-tartózkodásuk rövid ideje alatt? — Tanulmányútunkra a két testvérmegye pártbizottságá­nak megállapodása jegyében került sor. Az általános okta­tási és nevelési kérdéseken túl, bennünket ezúttal a mun­kára való nevelés nógrádi ta­pasztalatai érdekeltek leginJ kább, valamint az, hogy mit tesznek a megye általános éa középfokú oktatási intéamé- nyei az ifjúság technikai kul­túrájának fejlesztéséért. Úgy vélem választ kaptunk kér­déseinkre —, természetesen csak olyan mélységiben, ami­lyenre időnkből futotta. — A vendég véleménye, taJ pasztalata érthetően mindig érdekli a „hazaiakat”, hiszen a külső szemlélő megerősíthe­ti. avagy megfontolásra kész­tetheti azokat, akik belülről kicsit talán ' elfogultabbak ugyanazon dolog iránt. Ho­gyan látják önök a közokta-4 tás nógrádi gyakorlatát? — Elmondhatom, hogy doJ zitív tapasztalatokkal térhe­tünk haza. Alapvetően arról győződhettünk meg, hogy mind a technikai felkészülés­ben. mind pedig általában a n oktató-nevelő munkában azo­nos irányban folyik a munJ ka, mint nálunk. A hasonló módszerekkel,' oktatási, közok tatás - Irán y iJ tási gyakorlattal elért eredJ ménvek bennünket is meg-J erősítenek e gyakorlat helyesJ ségében. Hogy egy konkrét példát is említsek, igen kedvező tapasz­talatokat szereztünk arról; hogy Magyarországon — így Ncgrád megyében is —, mi­lyen erőfeszítéséket tesznek! annak érdekében, hogy a há­roméves szakmunkásképzést mindinkább a teljes középfo­kú képzés irányába fejlesz- száfc. Nálunk is ebben az irányban folynak kísérletek és a most szerzett ismerete­inket minden bizonnyal fel fogjuk használni oktatási re­formunk megvalósításakor Kemerovóban is. p. k. Tornádó a Bajkál-tavon A feljegyzés a légtömegek szo­katlan áramlásáról bekerült a ritka és rejtélyes természeti je­lenségek katalógusába. Ezeket a jelenségeket a hidrometeorológu- sok a szibériai Bajkál-tavon re­gisztrálták. Csendes nyári napon a bajkáli tornádót egy csónakban ülő ir- kutszki lakos figyelte meg. A horgász egy magányos felhőre fordította figyelmét. A felhő so­káig mozdulatlanul állt, majd hirtelen elmozdult helyéről, és gyorsan a part felé úszott. Akik a parton tartózkodtak, mindnyá­jan látták a víz fölött néhány másodperc alatt alacsonyan to- vaszáguldó szélörvényt. A tő vize szinte forrt, magas hullá­mok gördültek végig rajta. A bajkáli mélyedés — külön­böző tucatnyi szél bölcsője, s e szelek mindegyikének megvan a maga neve. A partvidék lakosai a folyóvölgyekről, hegyfokokról nevezték el a Bajkál-tavon szü* lető szeleket. Kezdetben a szakemberek a megfigyelt jelenséget is a szelek kategóriájába sorolták. Ám, mint kiderült, a jelenségnek nincs ál­landó helye és iránya. A felhő mozgásának örvényszerű jellege, a légtölcsér arról tanúskodik, hogy ez a tornádó a szélörvény bajkáli változata — mondta Nelli Szavinova. az irkutszki hidro- meteorológiai központ igazgatója* iiiiii Inin in iiiiiiiiiiiiiiiiiniiiii ii ii ii iiiiii ii iiiii iiiiiiiii mi iiiiiiiiiiiiiiiiiiii’iiiiiiiiiiiiiiiiii ni nii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiii mi iiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiin jiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiimitiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiititiiiiiiiiiiiiiitiiMiiimimiiiHiifiiiifiiiiiiiiiimiMil Fölülről az áldás I ványiékat nem érdekli, hogy az Atlanti-óceá­non két szállítóhajó összeütközött (szerencsére halálos áldozatot nem követelt az eset), az sem, hogy a Hanságban itthon maradt egy gólya szárnyatörötten. Pon­tosabban nem ezek a dolgok érdeklik őket elsősorban. Szá­mukra sokkal fontosabb, hogy immár négy esztendeje éri őket az égi áldás. Persze a tolón keresztül. Balassagyarmaton is sok ember várt lakásra már négy évvel ezelőtt is. Iványi Laciék hogyne lettek volna boldogok a két gyerekkel együtt, amikor kijelölték „tanácsi értékesíté- sű szövetkezeti lakás vásárlá­sára jogosultnak” őket. Kis pénzért lakáshoz jutni ki ne szeretne? Gyorsaan elintéződ­tek a formaságok 1 és a család beköltözött a Rákóczi fejede­lem úti 95-ös szám negyedik emeletére. Éltek boldogan. Egészen az első nagyobb esőig. Akkor ugyanis a kisebbik szo­ba plafonján gyanús foltok jelentek meg, amiből egy idő után a víz is csöpögni kezdett. Iványi Laci találékony ember: nosza edényeket rakott a frá­nya plafon alá. A gyerekek meg csak nevették az egészet. Iványi Laci ment az ő lakás- szövetkezetéhez, ahol nyugtáz­ták is a dolgot, de természe­tesen utánanéztek annak is, hogy ez az Iványi László ne­vezetű lakásszövetkezeti tag becsülettel fizeti-e a közös költségeket, a rezsit és amit kell fizette. És akkor minden rendben is van. Az eső befo­lyik, a szövetkezet —, amely­nek Iványi Laci rendes tagja — pedig intézkedik. Négy esztendő alatt a következők­re jutottak a szövetkezet ve­zetői: iványiék mellett most- már Törökék is áznak. — Én türelmes ember va­gyok — mondja ezek után is Iványi Laci. — Csakhogy két nagyfiammal már nehezen férünk el a két szobában és most itt a lehetőségünk a mi­nőségi cserére. Ki is jelöltek bennünket egy, egy plusz két félszobás lakásra. Akkor hív­tuk az OTP-t, hogy értékelje föl azt a lakást, amiben most lakunk, hiszen a tanács tőlük kapta a hitelt, mi tehát nekik törlesztünk. Jöttek. Én szé­pen kimeszeltem a szobát, már vagy tizedszer, mióta áld az ég bennünket. Azt mondta az OTP-s ember, hogy négy- százkilenevenezer forint. Jaj, a szívem maid kiugrott. Aztán elmentek. Majd becitáltak és közölték velem, hogy nem lesz üzlet, mert én becsaptam őket, hisz nem vallottam be a be­ázást. — És bevallottad? — Én ugyan nem. Gk be­vallották nekem, amikor el­adták? Négy éve hiába várom, hogy azt a rohadt tetőt kija­vítsa valaki a fejem fölött. A biztosító például nem fizet az ilyen tetőbeázás festéséért. Szerintük az nem tartozik a lakáshoz, meg aztán bennünket nem a fölső szomszéd öntöz, hanem a jóisten, annál ke­reskedjünk. Hát ez óriási, nem ? — Na és a szövetkezet mit lépett ? — Per van. — Mióta? — Hát én azt nem tudom. Az eső meg szépen csorog befelé. Kétnaponta, megtelik egv hamvaskék színű gyerek­kád a srácok szobájában. Tö- rökéknéi a tapéta alatt kis buggyokat vet a tétova víz, majd a szekrény alatt álmo­san előbukkan. Iványiéknál alkalmanként egyik-másik villanykörte is megtelik víz­zel. Nagyon érdekes látvány. Iványi Laci néha azon gon­dolkodik, hogy valakit már torkon kéne ragadni Mert, vagy az OTP. vagy a Szécsényi ÉPSZÖV — az építő —, vagy a NOMBER, amelyik bonyolí­totta az égész építést, esetleg a saját lakásszövetkezete csi­nálhatna végre valamit, hogy őket ne verje az eső. De nem csinálnak. Pereskednek. Mint kiderült azt is csak nagyon rövid ideje. Tudjuk: a Rákóczi fejedelem úti házba négy esz­tendeje befolyik az égi áldás! Valahogy ez a sok — egyéb­ként jó — ember Iványiék kö­rül nem talált rá a megfelelő megoldásra, f Hogy tudniillik azt az átkozott tetőt kéne megcsinálni előbb, aztán pe­reskedni, veszekedni, ülésekre és gyűlésekre járni. Mert a temérdek jó szándék mellett sem hajlandó áz eső semmit respektálni, az bizony becsorog a plafonon. Iványi Laci menne a szá­mára kiutalt új lakásba, de nem mehet. Az OTP vissza­venné a lakást, ha valaki megcsinálta a tetőt. A Szécsé­nyi ÉPSZÖV szerint csupán a födémbe ágyazott vízelvezető lemezek elnézésé engedett föl, az a bajok oka. Cínező em­ber viszont messze földön nem található. Aki mégis van, az nem az, az nem teheti. És ekkor csoda történt. Ivá­nyi Laci nem várt tovább a segítőkész szövetkezetére —, amelynek becsületes tagja —, nem az ÉPSZÖV-építőkből álló, de elnézni nem tudó szakembereire, nem várt ő senkire, hanem bement a Ba­lassagyarmati városi Tanács­hoz. Fogadták. Megértették. Intézkedtek. Nem is akármi­lyen módon. összehívták a panasz meg­tétele utáni hatodik napon a sok megértő, segítőkész em­bert az ÉPSZÖV-től, a lakás­építő és -fenntartó szövetke­zettől. a NOMBER-től és az OTP-tői. — A bajok oka az, hogy a lakók fönn napoztak a tetőn és azt összejárták, ezért men­tek tönkre a vízelvezető csö­vek — így az ÉPSZÖV. — Nem napoztunk a tetőn — így Iványiék. — Ennek ellenére a elné­zést mi megcsináljuk még az idén — jelentette ki novem­ber 30-án, az ÉPSZÖV mű­szaki tanácsadója. — De mikor költözhetnek Iványiék? — tette föl a kér­dést Berta Róbert, a városi tanács osztályvezetője. — Amennyiben valaki vál­lalja, hogy a lakást lakhatóvá teszi, vagy a garanciát a ké­sőbb elvégzendő munkára, úgy napokon belül — kért szót Turchány Sándorné, az OTP balassagyarmati fiókjá­nak vezetője. A tárgyalás résztvevői közül senki nem emelte a kezét. (A NOMBER márcsak azért sem, mert el sem jött a közös ta­nakodásra. Pedig a bonyolí­tásért, amit az ominózus ház építésekor vállaltak, szép summát zsebre tettek. A tető pedig, tudjuk, beázik. Ehhez nem sok bonyolítás kell...) Berta Róbert tehát meg­szólalt a csöndben: — A városi tanács vállal­ja, hogy megcsináltatja a hi­bás födémet, s ha a per eldől, majd behajtjuk a vesztestől a tartozást. — No és a lakás fönntartá­sának addigi költségei? —■ kérdezte a lakásszövetkezet képviselője. — Ha önök nem, akkor azt is mi vállaljuk, természetesen. Persze minden ilyen vitás ügyben nem tudunk így segí­teni, erre nincsenek költséged ink. Egyedi eset, de a sok te­hetetlenség miatt az állampol­gár nem károsodhat. Károso-; dott négy év alatt eleget. * Iványi Laci nem hisz a fü­lének. — Csípjél meg — mondja; amikor kilépünk a tanácsi irodából. — Hát ezt így is lehet? Ezek szerint a jövő hé­ten költözhetünk? Nem csu-* rog az eső, nem szűköskö­dünk? Ez fantasztikus! H át... ez tényleg az. A tanácsi segítség korrekt, ezen nincs mit vitatkoz­ni. Hanem az Iványi Laciéi* és a hozzájuk hasonlók lehe­tetlen helyzete körül megér­téssel hümmögetők viselkedé-J se aztán az igazán fantaszti­kus. Miéit, hogy egyedi eset az övék? Miért? (A múlt héten egy iszonyú­an megtömött teherautó las­sított mellettem. Iványi Laci dörömbölt kifelé az ablakon, mutató- és középső ujjából v betűt formált: költöztek az új lakásba. Hétköznapi csoda.) Hortobágyi Zoltán NÓGRAD — 1985. január 3., csütörtök 5 TanÉnányúlon leslvérmegyénkből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom