Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-03 / 1. szám
CotarWari eSesSrcésse ÍU Mit tettek, mit nem ? lövetfelemérdekeltség a Pécskő Aru!i4?b3K Jól sikerült a főpróba... Az új szervek lendületesen kezdenek munkához. Kis haditanács zajlott reggel hét órakor a munkavédelmi felügyelőségen. Rövid tanácskozás után három gépkocsi indult különböző irányokba. Az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség vezetői határozata alapján országos célvizsgálatot tartottak a megyei felügyelőségek e december elejei két napon. Az „U”-napok célja, hogy a fiatal szervezet a jú- l us 1-től hozott államigazgatási határozataiban feltárt hiányosságok megszüntetését ellenőrizze a gazdálkodó egységeknél. Megindult hát az utóellenőrzés... Púp a háton? Negyvenöt fős létszámmal dogozik a Karancslapujtöi községi közös Tanács költségvetési üzeme. Virág István. az üzem vezetője mindjárt tudja, miről van szó, hiszen Nagy Endre munkavédelmi. felügyelő szeptember végén már tartott itt ellenőrzést. Előszedik az ellenőrzés után hozott határozatot és pontról pontra végignézik, mi valósult meg, mi nem. Hozzák is a baleseti táppénzes- jegyzéket, amit szeptemberben hiányolt a felügyelő. — Már jó a nyilván tartás, de a nem üzemi baleseteknél legyen ott a dolgozó aláírt nyilatkozata is, hogy nem az üzemben történt a sérülés — mondja Nagy Endre. — Így kerülhetők el a jövőben esetleg jelentkező villák. Hiányosnak találtatott itt az első ellenőrzés során az ittasság munkahelyi szabályozása, rendszere is. Most Miklós Zsuzsanna, a fiatal munkavédelmi megbízott bemutatja a vérvételhez szükséges egységdobozokat. És készülőben ezek elhelyezésének, használatának írásbeli szabályozása is. — Elegendő, ha a szabályozást az üzemvezető papírra veti és a munkavédelmi szabályzat függelékeként közzéteszi, ismerteti a dolgozókkal — javasolja Peregi István, a megyei munkavédelmi felügyelőség vezetője, aki szintén részt, vesz az utóellenőrzésen. Terítékre kerülnek még a gépek kezelési utasításai, amelyeket« ismertetni kell a dolgozókkal és kihelyezni a munkahelyekre, szó esik az újfelvételis dolgozók elméleti és gyakorlati oktatásának jegyzőkönyvi rögzítéséről, s a dolgozók rendszeres kötelező orvosi vizsgálatairól, aztán megtekintik a műhelyt. Előzőleg a körfűrész védőberendezését hiányolta itt a felügyelő. Most van ugyan már védőburkolat, de még nem tökéletes. A meglévő mellett ervel az üzemvezető, a kívánalmakat sorolják a munkavédelmisek, aztán „abban egyeznek”, lehet még valamivel jobbat szerkeszteni. Az az első benyomásom, úgy tekintik az üzemben a szigorú munkavédelmi előírásokat, mintha púp lenne a háton. Bár igaz. hogy az elemi követelmények rendben voltak, s az előírt intézkedések megvalósításában is jgve- keztek Karancslaouitőn. Csak azt kell tudomásul venni, hogy a munkavédelem is folyamatos tennivalót igényel... Minsk titkolni Oppe László főmérnök irodájában beszélgetünk a balassagyarmati városgazdálkodási vállalatnál. Itt augusztus közepén tartott ellenőrzést Nagy Endre. A főmérnök és Láng Istvánná munkavédelmi vezető őszintén elmondják, hogy akkoriban bizonytalanság volt bennük, ügy vélték, az állami irányítással egyidőben megszervezett önálló munkavédelmi felügyelőségek maid állandóan „szekálni” fogják a vállalatokat. S kellemes csalódás érte őket. amikor partner- kapcsolatot, az eredményes együttműködés lehetőségét fedezték fel az új szervvel a munkavédelemben. — Gond volt, hogy a saját munkavédelmi szemléken feltárt hiányosságok megszüntetésére az intézkedéseket nem követelték meg határidőre — mondja a felügyelő. — Változott már ez a szemlélet: eljutottunk odáig, hogy le is írjuk a hibákat — mondja a főmérnök. — Minek titkolni, legalább tudunk róla és úgyis nekünk kell megszüntetni. A 380 fős létszámú vállalat szerteágazó tevékenységet folytat. Munkájuk során használt gépekhez, szerszámokhoz, gépkönyvek, kezelési utasítások szükségesek: 80—90 darab van belőle. Láng István - né be is mutat jó párat az ellenőrzéskor. —■ Az építőipari termelőfolyamatok technológiai előírásait az építésgazdasági és -szervezési intézettől, szereztük be, a házkezelésre, kertészetre, kazánokra vonatkozókat a székesfehérvári székhelyű ingatlankezelési társaság adta ki — közli a vállalat munkavédelmi vezetője. — Ezeket véleményezésre iki- kü'dtük az üzemeknek és ezután adaptáljuk saját munkavégzésünkre. De vannak itt olyan alapgépek is, például a 800-as típusú szalagfűrész, amelyre a vonatkozó technológiai utasítást az Ipoly Bútorgyártól szerezték be. Mindezek a munkavédelmi oktatások anyagát képezik. Ellenőrzik is a felügyelők a lalkatosmű- heívben az oktatási tematikát. — Megvolt még a múltkor — tájékoztat az üzemvezető. — Csak úgy eltűnt, mint az aranyóra... Helyszíni birsáy Megállunk egy lakóházépítkezésen Balassagyarmaton. A munkavédelmi oktatásokat ellenőrzi Nagy Endre az oktatási napióból. A napló átvizsgálása után hiányosságokat állapit meg: négy ember oktatása nincs dokumentálva. — Most mit csináljak? — kérdezi önmagától és Peregi Istvántól is a felügyelő. A dilemmát az okozza, hogy a NÁÉV művezetőjére egy pár hónapja történt súlyos balesettel összefüggésben nemrégiben szabott ki a felügyelőség ezer forint szabálysértési bírságot. A balesetet szenvedett dolgozó sem volt kioktatva... Előkerül a „bírságoló” kis tömböcske, a művezető kényszeredetten diktálja a nevét... Kettőszóz forint helyszíni bírságot szabnak ki rá. (Folytatjuk: II. Közvetlen veszély — azonnali intézkedés) Zsély András üzemmérnöki és szakmérnöki diploma megszerzéséhez is lehetőséget teremtett. Ez ideig 150 energiagazdálkodási szakmérnök végzett Gödöllőn. Egy megfogalmazás szerint: egyetlen vállalat, vagy szövetkezet sem mondhatja, mindent megtett az ésszerű energiafelhasználás és -gazdálkodás érdekében, és már nincs tennivalója. Ismeretesek ugyan a kormány energiatakarékossági programjának eredményei, de ezeken túlmenően a hulla- dékhö hasznosításával, anyagtakarékossággal, a kemencék szigetelésével, szervezéssel sok, nagyon sok pénz megtakarítható még. A közlekedési ágazat például már elkészítette a következő tervidőszakra szóló előzetes energiagazdálkodási programot. Ebből kitűnik, hogy folytatják a vasút- villamosítást, a teherautók dízelesítését, és szélesebb körben elterjesztik az energia- takarékos közlekedésépítési technológiákat. Abban, hogy ilyen tervek készültek, hogy ilyen programokat fogadhattak el, kiemelkedő érdemük van a tárcák, vállalatok és szövetkezetek energiaügyi szakértőinek, az energetikusoknak. E tervek, programok lére, megvalósítása önmagában is azt dokumentálja. hogy nem csak szorgalmasan, hanem egyre hozzáértőbben ismerték fel: az energetikusok szakértelmét igénybe venni, véleményüket, javaslataikat kikérni, elsőrendű vállalati érdek is. fySélUC'nCC minden rendjén, hiszen — Cfsfcljll'llllív» hogy egy másik tárca területén is körülnézzünk — az ÉVM-nél például 1982-ben négy, Í983-ban ugyancsak négy igazgatót büntettek meg az illetékes hatóságok, a villamos energia csúcsidőben történő pazarló felhasználása miatt. A jelzett igazgatóknak több ezer forinttal csökkentették emiatt a grémiumukat. Az említett szankciók arra utalnak, hogy van még tennivaló a vállalatok háza táján az energetikusok meghallgatása, megbecsülése érdekében. S mindez nemcsak a vállalatok érdeke, hanem személy szerint még az igazgatóké is. h. t. Lassan egy év távlatából, az akkori fenntartások, aggályok, idegenkedések indokolatlannak tűnnek. Ezt érzem ki Mucsina Jánosnak, a Pécs- kő Áruház igazgatójának szavaiból, amikor a múlt év elején bevezetett jövedelemérdekeltségű üzemeltetési forma eddigi, sikeres pályafutásáról beszélgetünk. KérdejeSek — Az igazsághoz tartozik, hogy nem mi voltunk az úttörők. A vállalat vezetői már 1983. július elsejével hét egységnél bevezették az új szervezeti és elszámolási formát. Ezek az üzletek korábban is a legeredményesebb boltok közé tartoztak, s kiválasztásuk szerencsés volt, mert meghozta a várt eredményt. Az 1983. évi mérlegadatok szerint az előbb említett boltokban átlagban 10 ezer forinttal nőtt az eav. főre eső átlagjövedelem. Ez a siker újabb lökést adott a további előrelépéshez, mert bebizonyosodott, hogy ezzel az új érdekeltségi formával ugrásszerű fejlődést lehet elérni. A gazdálkodási mutatók kedvező alakulása alátámasztotta az igazi, vérbeli kereskedők korábbi igényének jogosságát: adjanak nekik nagyobb mozgásteret, dolgozhassanak önállóan, majd ők bebizonyítják, hogy... Az első fecskék sikerén felbuzdulva ... Az áruházban több olyan kérdőjelre kellett megnyugtató választ adni, amelyek az előbb említett hét egységnél nem jelentkeztek. Ugyanis a rendelkezés szerint a jövedelemérdekeltségű üzemeltetési formák legelőnyösebb alkalmazása az öt-tíz főt foglalkoztató üzletekben a legeredményesebb. Az áruházban viszont' ennél sokkal nagyobb a létszám, mert hét önálló osztály és két közös üzemeltetésű részleg tevékenykedik. Az osztályvezetők előbb tanácskoztak a vállalat vezetőivel, aztán megbeszélték elképzeléseiket, a lehetőségeket és a tennivalókat munkatársaikkal. Végül megszületett az állásfoglalás:' a hét önálló osztály szerződést köt a vállalattal az új üzemeltetési forma megvalósítása érdekében, a közös boltok pedig a korábbi rendszerben működnek. Ugyanakkor az osztályvezetők még külön szerződést kötöttek az áruház igazgatójával. Az áruház igazgatója pedig a vállalat vezetőivel. Az ő követelményrendszerében az egész áruház tevékenysége szerepelt. — Miben lehet 1 pmérni a bekövetkezett előnyös változásokat? — Minden tekintetben nőtt az osztályok önállósága — vélekedik az igazgató. Az ország bármelyik nagykereskedelmi vállalatától vásárolhatnak, felkutathatják, kezdeményezhetik a közvetlen beszerzési forrásokat képviselő partnerokkal a szerződés megkötését. Ennek a szabadságnak jó hatása tükröződik abban, hogy 35 új partnerrel bővült az árut szállítók köre. Előnye jelentkezik még abban is, hogy egy csapásra megoldotta a készletgazdálkodás eddigi gondjait. Rugalmas ez a rendszer a tekintetben is, hogy a nyereséget többféleképpen lehet elérni: nagyobb forgalommal, vagy csak az előírt forgalmi terv teljesítésével és a költségek csökkentésével. Bármelyik megoldásról van szó, az eredményes tevékenység előfeltétele a széles körű, megbízható informáltság. Az osztályvezetőknek figyelni kelil a beszerzési árakat, a fogyasztói árak alakulását, ügyelniük kell arra, hogy a megtartható ár segítse eredményességüket, a továbbítha- tót pedig megkapják a fogyás zitók. — Mi bizonyítja még az új érdekeltségi módszer élet- képességét? — Mielőtt válaszolnék, hadd mondjam el, hogy a vállalat által megszabott követelményeket teljesíteni lehet. Ezt bizonyítja az első tíz hónap eredménye. Átlagon felüli teljesítményt értek el az osztályok. 107 százalékos a forgalomfelfutás. Ez is mutatja, hogy nagyon rossz kereskedőnek kell lenni annak, aki nem képes megbirkózni a szerződésben vállalt kötelezettségével. Egyébként az egyezség szerint a többletnyereség hetven százaléka a vállalaté, harminc százaléka pedig a dolgozóké. Nálam ez az arány a következő: 98 százalék a vállalaté, kettő pedig az enyém — érzékelteti a sokat ígérő lehetőségeket Mucsina János. Sokat nyerhet — de veszíthet is — Mi történik akkor, ha nem teljesítik a szerződésben vállalt kötelezettségeket? — A nem bérjellegű elő-j légként kifizetett többletjövedelmet az év végén azonnal és egy összegben vissza kell fizetni. Ennek nagysága elérheti a 30 ezer forintot — állítja Mucsina János, majd kisvártatva így folytatja: — Ügy néz ki. hogy ilyesmire az idén nem kerül sor ... Ellenkezőleg! — Már most érezzük az új érdekeltség előnyeit — kezdi a beszélgetést Fekete Antal- né, a gyermekruházati osztály vezetője. — Beletanultunk az új módszerbe, hozzászokunk az új követelményekhez, sőt jobb közérzettel is dolgozunk. Igaz, hogy sokkal többet kell szaladozni az áruért, de megéri, mert a vevőknek is jobb ellátást tudunk biztosítani. Szerintem nálunk a kiszolgálás színvonala is javult. Sajnos, sok a betegünk. Akik viszont bent vannak, azoknak nagyon sokat kell dolgozniuk. Nagyobbak lennének az eredményeink. ha nem lenne annyi gond az áruellátással. Nagyon hiányzanak egyes bébiáruk. — Mennyivel több jövedelemre számítanak az eddig végzett munkájuk- alapján? — Húsz-huszonöt százalékkal. — Lesz az több is — jegyzi meg a mellettem álló igazgató, aki ezt gyors számítással is bizonyítja. Nem sokkal később a pa-' pírosztály vezetőjétől, Benke Ferencnétől érdeklődöm az új forma előnyeiről. Ügy látom, váratlanul érte a kérdés. Előbb az igazgatójára néz, aztán megfontolva minden szót, így válaszol: — Majd ha lejár ez az esztendő, akkor többet tudok mondani. — Szó, szót követ, végül kiderül, hogy ők is 20—• 25 százalékkal több jövedelemre számítanak. — Megdolgoztunk érte keményen. sok szabadnapunkba került. De úgy vagyunk,’ ha már dolgozunk, akkor legyen értelme — zárja gondolatait a szimpatikus osztályvezető. Igen talpraesetten közli véleményét az_ igazi kereskedői vénával megáldott Földi Pál- né, a cipőosztály vezetője. — Az új érdekeltségi forJ ma szimpatikus, mert jól lehet vele keresni, nem szimpatikus. mert többet kell az eredményekért dolgozni. De inkább dolgozunk, csakhogv keressünk. Én például’ egész héten itt vagyok, az adminisztrációs munkákat pedig odahaza, a hét végén végzem el. Ügy számolok, hogy hatvanezer forinttal lesz töhb az osztály dolgozóinak átlagjövedelme. mint egv évvel korábban, a régi formában. 1 Elismerő bejegyzések Ha figyelembe vesszük, hogy a gyakori beteglétszám ellenére szaporodtak a vásárlók könyvébe bejegyzett elismerő szavak, akkor egyértelműen bebizonyosodott, hogy az önállóság, a jól megválasztott anyagi ösztönzés nagyszerű eredményekre kényszerít. Ennek tükrében valószínű, most már nekik is furcsának tűnik, miért is idegenkedtek az év elején az új formától. — venesz — ÜVEGMINTÁZÁS AZ ÖBLÖSÜVEGGYÁRBAN NÓGRÁD - 1985. január 3., csütörtök 3 Ily energiagazdálkodás a sajtónak, televíH*. ziónak, rádiónak szinte naponta témája. Szakemberek nyilatkoznak, érvelnek szükségessége mellett, javasolnak újabb és újabb megoldásokat. Csak azokról esik kevés szó, akik közvetlenül befolyásolhatják az energiafogyasztást, nevezetesen: az energetikusokról. Pedig munkájuk nélkülözhetetlen, milliókat, sőt, milliárdokat takaríthatnak meg, vagy fecsérelhetne^ el. Az a gyakorlat hazánkban, hogy az energiaköltségtől függően vagy önálló energetikust foglalkoztatnak, vagy energetikusi szervezetet hoznak létre a gazdálkodó szervezetek. Kisebb üzemekben, szövetkezetekben általában más munkaköröket is bíznak az energetikusra: ez a fajta megosztottság évtizedek óta jellemző, noha igen szerteágazó a munkájuk. Egyebek mellett elkészítik az energiagazdálkodási és -szolgáltatási tervet, az energiamérleget, rendszeresen ellenőrzik a felhasználóst, a fajlagos mutatók alakulását. Üzemeltetik az energetikai berendezéseket, és ellenőrzik azok műszaki állapotát. Energiaveszteség-feltáró vizsgálatokat végeznek, s az eredmények birtokában igyekeznek megszüntetni a veszteségforrásokat. Javaslatot tehetnek, energetikai berendezések felújítására, kiselejtezésére, pótlására... A döntést azonban a vállalat gazdasági vezetője, illetve vezető testületé hozza meg, mint ahogy arról is ők döntenek, mennyi összeget fordítsanak az energiamegtakarítást célzó beruházásokra, melyik energia- hordozóból, mennyit vásároljanak egyáltalán, s végső fokon miképp gazdálkodjanak velük? Egyébként így van ez rendjén, hiszen a vállalat igazgatója, vezető gazdasági fóruma azért áll a gazdálkodó szervezet élén, hogy erről is ők határozzanak. Általánosnak mondható vélemény: csak nagy tudású, alapos ismeretekkel rendelkező energetikus képes magát „házon belül” elfogadtatni, csak a magasan kvalifikáltak 1 képesek jó munkakapcsolatot létrehozni a vezetőkkel, a gyártástechnológusokkal, a termelésirányítókkal. Az ismeretanyag megszerzésére valamennyi ágazatban energetikusi tanfolyamokat indítanak, sőt a MÉM ENERGETIKUSOK
