Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

r Hétfői magazin... Hétfői magazin... Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Két dudás egy csárdában... szór a hét. nyolc óra vet haza... Hogy milyenek a gye­rekeim? A mostani 7—8. osztályosok ragyogóak. Moz­gékonyak, elevenek, emellett tiszleletludóak és annyira tudnak lelkesedni mindenért, hogy öröm velük dolgozni. Fersze jól ismerem, kinek mi a gyengéje, milyen kör­nyezetben él, és eszerint bá­nok velük. — önnek a férje is peda­gógus, helyesebben az iskola igazgatóhelyettese. Hogy fér meg „két dudás” egy csár­dában? — Nagyon jól. Esténként, amikor otthon találkozom a férjemmel, leülünk és meg­vitattuk, hogyan telt a nap. Kinek milyen problémái vol­tak Én vagyok a lelkizöbb típus, szeretek minden gye­reket elemezgetni. Sokszor gondoltam már arra, hogy a más gyerekével százszor töb­bet foglalkozom, mint a sa­ját lányommal. — Nem akart még „kiug- rani” a napköziből? — Nem, bár lehetőség most is adódna. Azt hiszem, innen megyek nyugdíjba. — Legközelebb kiről ol­vasna szívesen? — Kérem keressék meg Gelényi Arpádnét, a salgó­tarjáni népművészeti bolt­ban. akivel a vonaton ismer­kedtem meg húsz évvel ez­előtt. ö a fiát hordta Nagy- bátonyba, a zeneiskolába, na­gyobb volt a hegedűtök, mint a gyerek. Ma valahol külföldön dolgozik, mint mérnök. Kiss Mária Galambszeretők Nem volt hangos turbéko- lás, levegőt járató hosszas szárnycsattogtatás tegnap dél­előtt a Kohász Művelődési Házban, ’Salgótarjánban a d'íszgaliamíb-lkióilMtáson és -ver­senyen. A három száznál több madár gyakorlottan nézett szembe a szép számú látoga­tóval. A kupagyőztes öt angol hegyes közül különösen ke- vélylkedett az egyik: ökölmyi- re fújta táguló begyét. Varga Attila, az első ízben kiírt Nógrád Kupa nyertese Csehszlovákiából, Fülekről hozta galambjait. — Építésvezető vagyok, hob­biként foglalkozom a galamb- tenyésztéssel immár tizenhá­rom éve — mondia. — Az esz­tétikai látvány okoz örömet ebben, csak díszgalambokat tartok, azokból is csupán a tiszta fehér angol begyesfai- tát. Tizenkét pár van ezekből. Honnan a vonzódás? Gyerek­koromban láttam egy tenyész­tőnél és nagyon megtetszet­tek. A mostani siker nem vélet­len, hiszen Varga Attila ta­valy Brnóban a II. európai angol hegyes galambok kiállí­tásán harmadik helyezést szerzett. A nógrádiak sem maradtak elismerés nélkül, Földi Gyula Földi Gyula a salgótarjáni egyesületből a kiállított strasz- szer galambbal. strasszer galambjai fajtagyőz- tesek lettek. — Hét éve hobbim a ga­iambtenyésztés, de édesapám mellett már gyerekkoromban megkedveltem ezeket a ma­darakat — kezdi mesélni. — Egyébként állattenyésztő va­gyok, a homokterenyei tsz-ben a juhászati ágazatot vezetem és azt tartom, hogy minden állatban szeretni kell a szé­pet. Igaza lehet a fiatal állatte­nyésztőnek, mert a salgótar­jáni egyesület legidősebb tag­ja és kiállítója, Ponyi Imre bácsi is azt mond ja, aki hatvan éve neveli-ápölgatja a galam­bokat; még él az ember min­dig szeretni fogja a kis tollas madarakat. — Százféle is megfordult már a kezemben — veti fel az acélgyári nyugdíjas szer- szám'kovács. A kiskunfélegyházi szívhátú- fajta —, amelynek kis fehér ■ mellénye és fésűs kontya is van — nyugodtan fészkel te­nyerében. A kiállítást dísztyúkok, fá­cánok. egzotikus madarak színesítik. A galambok lassan elfáradnak az izgalomtól, s a látogatók egyre jönnek. De nem baj. Aki a galambot sze­reti.,. — zsély — Könyvújdonságok Számítógép a művelődési központban Mint ismeretes, a strapabí­ró masinák kiváló játéklehe­tőséget is nyújtanak. Nem csoda, hogy a készen vett já- tékprogram'oknak máris nagy sikere van a fiatalok köré­ben, akik meghatározott na­pokon — mindennemű elő­képzettség nélkül — is hasz­nálhatják a gépet. Ám a mű­velődési intézmény .vezetői azzal a nem titkolt szándék­kal teszik ezt lehetővé, mert remélik; a ma még csupán „játszó” fiatalokból holnap szintén „tanulók” lesznek. számos viszontagságon ment keresztül. Személyesen vett részt a történelmi jelentősé­gű poltavai csatában, s él­ményeiből színes, élvezetes epizódokat, találó portrékat felvillantó írás kerekedett. A Küldetésem története című munka az Európa Kiadó és a pozsonyi Tátrán kiadó kö­zös vállalkozásában a Biblio­theca saeculorum sorozat kö­tetenként készült. Az Euró­pa zsebkönyvek újabb da­rabja az új-zélandi születésű angol írónő, Katherine Mans­field elbeszéléseit adja köz­re. Az Egy csésze tea című kötetben a fiatalon elhunyt írónő 26 írását gyűjtötték egybe. Keresztury Dezső váloga­tott színikritikáit, tanulmá­nyait Árnyak nyomában címmel a Magvető Könyvki­adó jelentette meg. Á Corvina Kiadó újdonsá­ga Etienne-Louis Boullée Az építészet poézise című írása. A XVIII. századi szerzőnek a művészetről szóló tanulmá­nyaiból a modern énítészet szinte minden irányzata me­rített.-illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllili Január utolsó hetében, il­letve február első napjaiban az Állami Könyvterjesztő Vállalat üzleteiben összesen 42 könyvújdonságot találhat­nak az érdeklődők. A listán ezúttal a szépirodalmi kiad­ványok szerepelnek többség­ben: az Európa, valamint a Móra Ferenc Ifjúsági Könyv­kiadó hat-hat kötetet jelen­tetett meg. A Kossuth Könyvkiadó legfrissebb kiadványa a ni- caraguai forradalom csaknem hatvanéves történetével is­merteti meg az olvasókat. A sandinista vezetők írásaiból, beszédeiből összeállított kö­tetben — amely magyar nyelvem először jelenik meg — nyomon követhető Sandi- no tábornok életútja és a né­vévé' fémjelzett mozgalom, amely győzelemre vitte a ni- caraguai nép ügyét. Magyar nyelven első ízben olvasható Krmanm Dániel, XVIII. század eleji evangé­likus egyházi személyiség naplója. A szerző 1708-ban diplomáciai küldetésbe in­dult, s bejárva a fél Európát, ...... C ont bfoci it í/olcvanÖfben Most meg majd azt mond­ják a kritikus elmék, hogy jövök én ahhoz, hogy három flekket (egy flekk egy gépelt oldal) írok olyan pitiáner té~ máról mint ez a gombfoci is... Miért nem írok ennyit mond­juk a magyar válogatottról (hátha arról szól ez is vala­miképpen!?), dehát ezt nem lehet szó nélkül hagyni! Előre­bocsátom — bármiféle kihí­vásnak eleget teszek, ameny- nyiben gombfocival kapcsola­tos. De csak akkor, ha a kihívó saját csapatot épít (ez szó szerint értendő) és megvárja azt is, hogy jóma­gam összelopjak egy csapat­ra való kisebb-nagyobb gom­bot és szurkot meg minden mást is. ami kell. A kapuk ácsolását és a hálók felragasz­tását egyedül vállalom, a pá­lyát közösen választhatjuk, de o játék nem folyhat csak a régi szabályok szerint. Mert éppen erről van itten szó! Ülünk az új lakásban (jó­magam vendégként) a tarjá- ni „nyugatiban”, a családfő végre boldogan íelsóhajthat „íme, megleltem házamat", amiben elfér a négytagú csa­lád. Most ugyan többen va­gyunk, itt az egész família, valamennyi nemzedék az öt­venesek. harmincasok, tízesek és az ötösök is. Itt az egész nemzet kicsiben (amennyiben még érvényes Engels véle­ménye a családról, mint a társadalom legkisebb sejtjé­ről stb., a nem kívánt sem törlendő). A lakásban ugyan lenti szeméttengeren gázolva lehetett csak bejutni; a be­költözést követő két hét eltel­tével sem működik a szemét- tároló, a kulcsra zárt ajtó elé hordják a lakók hatalmas halomba a hulladékot „fizet­jük a közös költséget, benne van minden, beleértve a sze~ méttárolást a megfelelő he­lyen és az elhordást is ter­mészetesen. .. Addig nem kaptuk meg a kulcsot, amíg ezt a közös költséget nem fizettük be, de szemételhordás azóta sincs... Mára talán változott a helyzet és a ku­kás turkálók tovahurcolták a kéthetes halmaz használható részét vagy egyéb változás következett. Ez azonban más meccs lenne. Maradjunk a gombfocinál (bár lehet össze­függés itt is a játékszabályok furcsa változását illetően az élet minden területén). A nagyobbik gyerek szobá­jából hatalmas üvöltések za­varják a szeméthalmaz körü­li rokoni csevely folyamatos­ságát. Félre ezzel a szemét­témával — nézzük meg. mit művelnek odaát? A pálya az asztal lapja, ami rendben volna, a kapuk előírásszerűek, a gombok azonban... Mit mondjak? Előre gyártott mű­anyag végtermékek, egyen- formájúak, mindegyikre rá­ragasztva egy-egy játékos miniportréja. Elég egy pillan­tást vetni a pályára, hogy vagy negyven év kihagyással lássam — mivé süllyedt a sport kies és itt-ott szeme­tes hazánkban. — De hiszen ezek lökdös~ nek.. .! Első felháborodásomban azonnali beavatkozást eszköz­lök, mindenféle elemi udvari­asságot mellőzve félbeszakí­tom a játékot és a két csapa­tot egymás ellen, sőt. test test ellen észveszejtő gyorsaság­gal játszatom úgy, ahogy kell, ahogy a régi sportszellem Idegenforgalom palócföldön Francia törzsvendégek, szauna az udvarban Népszerű-e a palócföld ez emberek körében ? Hogyan alakult a múlt évben a me­gye idegenforgalma ? Ezek­kel a kérdésekkel kopogtat­tunk be a megyei idegenfor­galmi hivatalba. ­Megtudtuk, hogy 1984-ben harmincegy és fél ezer ven­dég fordult meg Nógrádban, hetvenezer éjszakát töltöttek Saigon, Hollókőn, Bánkon, Diósjenőn, hogy csak a leg­népszerűbb helyeket soroljuk. A látogatók, kirándulók tíz százaléka szocialista, öt szá­zaléka pedig tőkésországból érkezett. Diósjenő elsősorban az osztrákok, a nyugat-néme­tek és a hollandok körében közkedvelt, Hollókőn vissza­térő törzsvendégek a fran­ciák, akik igen megszerették a komplett folklórprogramo­kat. Az egy napra ide kirán­dulókat is gazdag választék várja; hangulatos délután, disznótor, szövés-fonás bemu­tató és egyéb, néphagyomá­nyokat felelevenítő ínyenc­ségek. A bánki motelban len­gyelek üdültek tavaly, . ezt szeretnék rendszeressé ten­ni. Az ország idegenforgalmi hivatalai közül elsőként me­gyénkben ' versenytárgyalás útján, bérleti szerződésbe ad­ták a Dornyay-turistaházat. A kezdeményezés jól bevált, a turistaház egyre emelkedő színvonala versenyre készteti a Saigon található másik két vendégfogadót is. Ami a tárgyi feltételeket, a környezet hangulatosabbá tételét illeti: Hollókőn az egyik ház udvarán szaunát alakítottak ki, a látogatók és a helybéliek nagy örömére, Bánkon bővítik a motelt, te­tőtér-beépítéssel húsz férőhe­lyet nyernek, a tó túlsó olda­lán pedig 24 férőhelyes ház várja az idén a pihenni vá­gyókat. S végül egy kis év végi előzetes. A Salgó Hotelban az idei szilveszterre máris min­den hely elkelt, de érkeznek a jelentkezések a többi ide-' genforgalmi helyre is. NÖGRAD — 1965. január 28., hétfő Tóth Józseíné immáron 2 éve pedagógus. Pályafutásá ban nincs semmi külö nos, rendkívüli. Vagy meg is? Igen van, éspedig az hogy tíz éve napközis tanár­ként dolgozik. — Sokan elképzelhetetlen nek tartják a pedagógusot között, hogy valaki hosszt éveken keresztül ..csinálja’ : napközit. Nem vállalják, mer — a többség szerint — e; hálátlan feladat. Látszatrí valóban az. Képzelje el, ősz- szejön húsz-huszonöt ember­ke, úgy fél egy táján, tú vannak már a délelőtti tan­órákon, feleltek, dolgozató írtak, sikerek és kudarcot érték őket. Természetes, hog> elfáradtak. És akkor jön £ napközi, az újabb megpró­báltatás, a tanulás, a figye­lem koncentrációja, a feszi- lett munka. — Lehet-e oldani a fe­szültséget. a fáradtságot? — Lehet. De csak akkor ha a napközis nevelő nem kényszerből végzi a munká­ját. Ha szereti a gyere­keket, s ha mentesíteni tud­ja magát az otthoni gondok­tól, problémáktól. Én például úgy kezdem a délutánt, hogy ebéd után ..kiterelem” ját­szani a gyerekeimet. Szeren­csés körülmények között dol­gozunk, mert, — ha kinéz az ablakon, láhatja, — az isko­la folytatása a fenyőerdő, a domb, a hegység. Ilyenkor télen szánkózni, síelni szok­tunk, nyaranta kirándulunk, bebarangoljuk a környéket. Az igazi tanulás három óra­kor kezdődik. r — Sokan állítják, 20—30- gyerek tanulását nem lehet- ellenőrizni. — Szervezés kérdése az- egész. Nálam vannak aszlal- 1 felelősök, — nem csupán ki­ír tűnő tanulók —- akik kiker­- deznek, írásbeli feladatokat- javítanak, s természetes, hogy- magam is elbírálom a dél- i utáni munkájukat. — Mivel lehet doppingol- i ni a gyerekeket? r — Ezernyi lehetőség kínál­- kozik. Nálunk, az iskolában, , az esti órákban éled fel a . bábszakkör, az irodalmi szin- • pad, ékkor készülünk a ne­vezetes ünnepségekre. Sok­Számítógéppark kialakítá­sára nyert 150 ezer forintos támogatást a rétsági Asztalos János Művelődési Központ azon a pályázaton, melyet a Nógrád megyei Tanács mű­velődési és mezőgazdasági osztálya írt ki az elmúlt év­ben. A művelődési intézmény a rétsági MSZBT és a nézsai Május 1. Termelőszövetkezet­tel közösen pályázta meg az összeget, felismerve az új technika alkalmazásának le­hetőségeit. A kultúrházban már rend­szerbe is állítottak egy Com­m nrlnrp—fí4 tini is n S7»mítn­gépet a hozzá tartozó rész­egységekkel egyetemben. A számítógép sokirányú fel- használást tesz lehetővé, de ehhez mindenekelőtt értő kezelőkre, programkészítés­ben is járatos szakemberek­re van szükség. Épp ezért imponáló gyorsasággal szer­veztek meg Rétságon tanfo­lyamokat a számítógép nyel­vének elsajátítására. Febru­ár elejétől hatom kezdő és egy középhaladó csoportban több mint félszázan tanul­nak majd a művelődési in­tézményben BASIC-ül. megkívánta, amelyben nagy szerepe volt a jobb hüvelyk­ujj és a mutatóujj összeszo­rított körmének függetlenül a vérző részektől egy idő után (különösen házibajnokságok esetén). A labdával nem is foglalkozom egyenlőre bejá­ratom ezt a bandát, ezt az egyformaságra ítélt gyülevész hadat, ezt a majd’ megmon­dom micsodát...! A két versenytárs, a har­minc felé járó és a tizenéves dermedten nézik, mát művelek és amikor levegőt kapnak végre egymás szavába vágya sorolják, hogy mostO), ezt így kelj játszani. Nem kö­römmel kínlódva, hanem két ujjal lökdösve a műanyag egyengombokat. meg a hü­velykujjukkal lökdösve, meg körmözve (új kifejezés?), ami annyit tesz, hogy a labda mögé helyezem a hüvelykem körmét és arra lökök rá gel­lerrel. . . Mintha a focipályán kézzel vinném be a labdát a hálóba, miközben egy jól irányzott farbarúgással ki­penderíteném onnan a kapust. Te jó ég! Hol rontottuk el ezt a bulit? És ki kezdte elrontani? Utánaszámolok, amikor ma­gamhoz térek: mi még Ko- lesszal (Koltay János Jászai- díjas színművész) és öccsével Sandrival, aki kiváló tehet­ségű ötvösművész, szabályo­san játszottunk, úgy a negy­venes évek végeíelé. Hetekig tartott, amíg a csapatot ösz- szehoztuk, egy-egy jól emelő játékosért (külön trükkökkel volt építve, egy helyen éles­re reszelve stb.), két mási­kat is adtak cserébe, de jól emelő, rétegesre épített gom­bot csak a hülye adott oda másnak. Inkább dolgozott még két-három napot min­denféle módon. Milyen gyö­nyörűek-színesek-rétegesek voltak azok a gombok! Vol­tak köztük kis cselesek, „akikkel” mindenféle csavart és gyors akciót meg lehetett csinálni, voltak köztük nagy- bombázók, ha egyszer sike­rült ilyennel rászúrni a ka­pura az ingsombot (labdát) kivitte a hálót, voltak lassú járatú, abszolút megbízhatók, akikkel a lekfirnyákosiabb szereléseket meg lehetett csi­nálni, körbetáncolva az ellen­felet, aki csak tátogott... Ilyen gonbokat nem lehetett lökdösni! Eltűntünk aztán, a kisebbek magukra maradtak, a szegény mai harmincasok, őket már nem tanította senki semmire. A mi hibánk. Bevezették a lökdösést, be­vezették a fröccsöntött „gom­bokat”. bevezették az új mó­dit, a gyors és kényelmes vi­lágot. .. Amelyben nem viszik el a szemetet. T. Pataki íjászló

Next

/
Oldalképek
Tartalom