Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
Nincs fedél a fejük felett Lehet nyári forróság. vagy téli zimankó, a favágót nem zavarhatja meg nehéz munkájában. A ceredi termelő- szövetkezet fatelepe részére végzik az irtást a téesz dolgozói a Tarna-patak mentén. Sírnak, jajongnak a hatalmas nyárfák, amikor a fűrészgép törzsükbe kap. de ez a sorsuk, szerfa lesz belőlük. A fakitermelők másik része tűzifának valót vágott. Képeink a leghidegebb napok egyikén készültek, amikor bizony még az edzett favágóknak is jólesett egy kis melegedés. képek: Bencze Vezetiségválasztó taggyűlés Útkén Saját életük tükre előtt Helyzetkép a tüzelőellátásrő! Nemcsak a kemény hideg mialt — Kiszolgálás fontossági sorrendben Pótlólagos intézkedések Sokba kerül nekünk a kémény fagyot hozó, zord tél. Forintban is, bosszúságban is. TŰZÉP-telepelken dolgozók a megmondhatói, milyen késhegyre menő összetűzések kísérik a beérkezett szén elosztását, kimérését. öt-tíz mázsáinkén,t adagolják a tüzelőt, de még- így is előfordul, hogy a kevésbé szerencséseknek többször kell sorbaáíi- niuik érbe. A megyéiben mindeddig még nem okozott kritikus szituációt a szénmizéria: a lakások zömében megfelelő a hőmérséklet, s csak néhány, kisebb falusi iskolában szünetelt két- háirom napra a. tanítás a szén- h'iámy miatt. A tanintézetek soronkívüliséget élveznek, a bánya azonnal kiszjoligállja őket készleteik fogytával. A. szokatlanul kemény tél csaik egyik magyarázata a tü- zelőellátási nehézségeknek. A lakosság zömmel élt az engedményes tüzélővásárliási akció általi kínált lehetőségekkel, s az elmúlt év márciusa és júniusa közölt az előző évinél nagyobb mennyiséget, több mint 37 ezer tonna szenet, illetve csaknem 2400 tonna brikettet tárolt be a pincékbe. Néhány terület en azon- ban, mint Balassagyarmat, Galgaguta, az engedményes akcióra biztosított készletekből a lakosság 30—40 százalékkal kevesebbet vásárolt, s az akikor elmaradt beszerzések nvilváin később, a szezonban jelentkeztek. Ezen túl több közület, intézirriény sem vásárolta meg előre a szükséges tüzelőt — ezáltal is nehezítve a lakosság kiszolgálását. Fokozza a feszültséget az is. hocy a-zok a közületek, melyek korábban közvetlenül! a termelőtől vásároltak, tüzelőt, s ezt a mostani helyzetben nem tehettük, a TŰZÉP- telepekbez fordulnak. Január első felében a megye TŰZÉP-teilepein 3000 tonna szenet adtaik el, 36 százalékkal többet, mint tavaly ilyenkor. Brikettből 700 tonnányit szolgáltaik ki, ez 40 százalékkal halad ja meg az előző évit. Koksz feleannyi volt, mint tavaly, összesen száz tonnát kínálhattak, tűzifából viszont 25 százalékkal ■többet, 500 tonnát értékesítettek. Ez azonban még mind kevés, további intézkedésekre van szükség. A hazali termelés a fokozott igények kielégítésére nem nyújt elégséges fedezetet, ezért: a tervezettől nagyobb mennyiségű importszén behozatalára kerül sor. Ebből egyelőre még kevés jutott a telepekre. A megyei tanács kereskedelmi osztálya közvetlen koordinációs kapcsolatot létesített a Nógrádi Szénbányák értékesítési osztályával a napi termelés fontossági sorrendnek megfelelő elosztása céljából. Elsőbbséget élvez továbbra is a lakosság, valamint az egészségügyi intézményeik, a gyermek- és oktatási intézetek. Az Észaik-magyarországi TÜZÉP Vállalat, a rendelkezésre álló szűkös mennyiség lehetőleg igazságos elosztása érdekében igazgatói utasítással szabályozta az egy vásárló számára kiadható szán- menny isiéget — ez most • tíz mázsa. A telepekre nehezedő nyomás változatlanul .erős, mind a lakosság, mind a közü'letek 'részéről. A salgótarjáni telepen például napi . átlagban 150—200 vásárló jelenik meg, s noha vaiójban tízmázsánként adják a szenet, így sem jut mindig mindenkinek. Jelentősebb szónlkészlettel egyetlen telep sem rendelkezik — a tűzifával inkább —, a diszpozíciók ismeretében egy hétre előre vesznek fel előjegyzést. Az import nagyobb tételű megérkezésével valamelyest enyhül az ellátási feszültség, a keresltet és kínálat mennyiségi és választéki összhangját azonban aiz esztendő során csak iigen nagy erőfeszítéseikkel lehet majd biztosít ami. . Párt-ailapszervezeti taggyűlés volt a közelmúltban Litkén. Nem magas létszámú alapszervezet rő*l van szó, mert a tagok száma alig haladja meg a húszat. De mint az már számtalanszor bebizonyosodott, nem a létszám, hanem a tagság felkészültsége, el kötelezettsége és nem utolsósorban a felelősség tudata határozza meg munkájukat. Ezen a vezet őségválasztó taggyűlésen megjelent és mélyen átgondolt véleményt alkotó párttagok a mindennapi kenyérkereső munkájuknak a tükörképét is példázták felszólalásaikkal. Életükről, feladataikról, párttagságukkal járó kötelességeikről szóltak. A termelőszövetkezet pőrtatapszervezete nemrégen vált önállóvá. Addig a községi aiapsz.ervezethez. tartoztak. Fekete Dezső. a taggyűlést levezető elnök fogalmazta meg, hogy időszerű volt az önállósítás, mert jóllehet, korábban is pezsgő volt a pártélet, de a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos sajátos kérdéseket csaik részben tudták megbeszélni, tekintettel arra, hogy ■sokak érdeklődése más irányú volt, A községi alap- szervezet kettéválasztása — mint ezt a vezetőségvátasztó taggyűlés is igazolta — mindenképpen jó volt. Az alapszervezet titkára Orava Sándor, a tsz dolgo- ' zója, rátermett és fiatal pártvezető. akii a körülötte zajló életet alapos gonddal tanulmányozza. Ismeri az embereket, azok is őt. Ennek tudatában készült fel arra, hogy elemzi a párt Központi Bizottságának elmúlt évben közreadott irányelveit. Nagy figyelmet keltett, mert valóban saját körülményeikre vetítette az aibban megfogalmazottakat, de anélkül, hogy elszakadt volna a központi gondolatoktól. Alapos munka volt, minden részletre kiterjedő. Az elemzés fő gondolata, a munka magasabb színvonalára utalt. Azókra a kötelességekre, amelyek a vezetőkre, dolgozókra egyaránt hárulnak. Világosan kiderült. hogy közös érdekük ez. Ilyen elemzés egyenes következménye, hogy a tagság nem elvonatkoztatott saját életétől, hanem nagyon is arra gondol. Oda helyettesítette azt, ha az eredményesebb munka, vagy a minőség javítása, a szorgalom fokozása került szóba, vagy amikor említés esett a fiatalokról, öregekről. A taggyűlés nem engedte magát az érzelmeiknek elragadtatni, hanem mélyen elgondolkodva kereste a jobbítás felé vezető utat. Vajon nem ezt tükrözte-e Marok Gábor mérnök felszólalása, aki azt mondta: az életünkért, munkánkért való félelősiség mindenkié. Utált arra, hogy a mezőgazdasági munkához nélkülözhetetlen drága gépek nem jók, mert ideje koráin tönkre mennek, ezzel szemben drágáik. Vagy éppen dr. Miklós Zoltánnak, a főállattenyésztőnek a felszólalása, amikor önkritikusan feltárta, hogy nem kellő gonddal készítették elő az exportra szánt álla tokait és ebből kára keletkezett a tsz- nek. De mint hozzátette, nem csak tsz-érdek az export növelése, hanem a népgazdaságé is. Aztán a magas termelési önköltség csökkentésének módjáról beszélt, csatlakozva a KB irányelveihez, igazolva, hogy az a oártnkmány mennyire az életet tükrözi. A párttaggyűlés is a saját életük tükre lett. Minden gondolatuk jó gazda módjára, a munkájukat tükrözte. Gocdos László üzemvezető az ország helyzetére utalva mondta, hogy nehéz helyzetben vagyunk, de van kiút. És ez meggyőzően hangzott a szójából. Űigy tudunk helytállni, ha mindany- nyian többet adunk magunkból, mint eddig tettük. Azt mondják, hogy a munkahelyen — akár a felszólalásában — számon kéri mindenkitől a munkát. S azért is következetesen harcéi, hogy ágazatában a jói dolgozó embereket jól megfizessék. Ehhez a felszólaláshoz kapcsolódott Bozsi'k Béla, a tsz elnöke. Nagy tapaszta- lafú ember a mezőgazdaságban. A nevéhez fűződik, hogy a korábban igen alacsony színvonalom dolgozó tsz ma már kitüntetett mezőgazdasági üzem, amely sokoldalú tevékenységet folytat. Ö mondta, hogy valóban azoknak van igazuk és azok képviselik helyesen a párt pántlikáját, akik a KB irányelveiből azt olvas- , sáik ki, hogy a munkán kell módosítani. Az alap nem fog változni. Aztán, mint a leg Wile tékeseb'b elmond t a, hogy a tsz vezetőségének minden törekvése, és ebben élvezi a pártvezetőség támogatását is. hogy magasabb jövedelmet biztosítson a tagságinak, de ehhez több és jobb munkára van szükség. Mert mint a tsz-nek magának kell megteremteni a javakat, ha osztani akar, népünknek is magának kell előállítani a magasabb értéket, hosy gazdaságunk helyre álljon. Pezsgő, eleven, az életet tükröző párttagigyülést tartott Lilikén a tsz pártaílep- szei-vezete. Mindenre kiterjedő figyelemmel pártta°i felelősséggel. Mert Náda^i Ferenené még a fiatalok pártba lépését is szorgalmazta. jóllehet harminc-négy. ven év közötti az alaoszer- vezet tagjainak az életkora.' De ennék ellenére a bo'nipn- ba tekintenek. A tagság kiterjedt figyelmét isazolia ez is. hogy Tímár Ütvén még a nemzetiségiekről is szólt. A náirttitkáir összefoglalója rövid volt és hatásos: a jövőben gazdaságosabban és eredményesebben végezzük a munkánkat! A választás során újból bizalmat kapott — a taigsáig összetételét iől tükröző — vezetőségi tagok a oárttaeok. a tsz dolgozói, mind együtt. Bobál Gyula S okfélék az emberi sorsok. Kié . mint alakul, az nem csupán a tudás, hanem a körülmények és a szerencse dolga is. Pálfalvai Kálmánnak, a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójának életútja nem indult túlságosan szerencsésen, hiszen a műszaki egyetemet megcélzó terve csak később, másként, jókora vargabetűvel valósult meg. Most mégis meggyőződéssel állítja: eddigi életútjától szebbet aligha kívánhatott volna magának. Az a' régi-régi terv igen prózai okok miatt hiúsult meg: a fiatalabb Pálfalvai fiút is felvették az egyetemre, s kettejük egyidejű taníttatását nem bírta a családi pénztárca. — Elmentem hát segédgép- kocsi-vezetőnek a síküveggyárba — meséli első kenyérkereső esztendejéről. — Ügy gondoltam, egy év alatt fel- ruházkodom legalább, aztán még mindig ráérek egyetemre menni. Csak egyre nem számítottam, hogy közben katonai behívót kapo.k ... Később, 28 hónapi katonai szolgálat után az út ismét a gyárba vezetett. A fiatalember azonban úgy látta, hogy kollégái igen keveset haladtak előre, így hát átszegcöött a 63-as Állami Építőipari Tröszthöz, annak is a nagybá- tonyi vállalatához üzemgazdásznak. Innen küldték aztán káderképző iskolára, hathónapos középfokú tervtanfo- lyamra. A jeles vizsga után a tröszt balassagyarmati válNagy idők tanúi Miniszterek, manzárdtetők, panaszosok lalata, majd a salgótarjáni központ következett. — Jól éreztem magam az építőknél, akkoriban nem voltak anyagellátási nehézségeink — emlékszik vissza. — Rendkívül gyorsan beépült Salgótarján vásártéri része, s egymás után adtuk át a házakat Nagybátony-Bányavárosban is. Szép és főleg sikeres évek voltak azok. Az építési munkát más oldalról ismerte meg a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályán. Jó kétezer forinttal szerényebb fizetésért jócskán szerteágazó teendőket bíztak rá az osztályvezető poszttal. Ä hatósági munka mellett a tanácsi építőipart, a tervezőirodát, a vízműt, a temetkezést, a kéményseprést, sőt, közvetett úton még a két ingatlankezelőt is irányította, később az idegenforgalmi hivatallal bővítve a sort. Pedig a hatvanas évek derekáig maga az építés is elegendő feladatot kínált a megyeszékhelyen. Akkortájt fordult ki régi önmagából az egész városközpont: szálloda épült, üzletek, lakások, regionális vízmű, távfűtési rendszer., Mindehhez irdatlanul sok pénz kellett. — A pénzből persze sosem volt elég, valamivel valahonnan mindig meg' kellett toldani. Volt, hogy heti ötször utaztunk Pestre. Az egyik minisztériumból ki, a másikba be. És ha a megye, a város dolgáról volt szó, mi bizony nem szégyenlősködtünk. Pálfalvai Kálmán így aztán hol miniszterekkel, főhatóságokkal tárgyalt, hol meg a kishartyáni asszonnyal, aki kapával verekedő szomszédjára panaszkodni hat éven át járt a megyei tanácsra. Na, meg a manzárdtetők! Dúlt a manzárd divatja, hiába tiltották, hiába büntettek érte, minden építkező manzárdtetőt akart a házára. A büntetést már eleve bekalkulálták az építési költségekbe. — Ebben a kérdésben egyszerűen nem tudtunk érvényt szerezni saját határozatainknak —, ismeri el ma is. S hogy aztán a tanácsról vízügyi szakterületre került, abban a nemszeretem módra végzett töméntelen papírmunka mellett az is szerepet játszott, hogy felvették a bajai műszaki főiskolára, mely vízellátási és csatornázási üzemmérnököket képzett. így teljesült végre a csaknem gyerekkori álom, a továbbtanulás. Tudta, itt sem lesz könnyű dolga, hiszen a megye mindig vízben szegény vidék volt. Víz után kutatva akkor már számtalan eredménytelen kísérlettel próbálkoztak. Eleinte még a meleg víz feltörésében is reménykedtek . .. — A tóstrandi esetről minden salgótarjáni tud — emlékezik vissza. — Meleg víz után két és negyed kilométer mélyre fúrtak. Elharapózott a hír: meglehet, még olajra is lelnek. De bizony még hideg víz se akadt. Később újabb próbát tettünk a nyolcszáz és ezerötszáz méter közötti mélységet megvallatva, a kudarc ismétlődött. Komoly vízügyi szaktekintély, maga Vitális professzor erősködött, kéte- zerhétszáz méter alatt meleg víz van! De ugyanígy esküdtek arra is, hogy Maconkán bükkszéki minőségű meleg vízre lelhetünk, már komoly spekulációk folytak a hasznosításra. De ahogyan az a táj nem adott meleg vizet, sikertelen maradt a balassagyarmati fúrás is. Egyedül Rá- róson tört föl, szállításra azonban az is alkalmatlan. Ha meleg víz nincs is, egészséges ivóvízre szüksége van a nógrádi embernek. Hatalmas tempóban indult meg a vezetékes vízellátás, az utóbbi tizennyolc esztendőben negyven faluba jutott el a vízvezeték-hálózat. A térségi vízművek üzembe helyezése különösen meggyorsította a haladást, sorra fűzhették lel a vízláncra a közeli falvakat. Közben a vállalat egyre erőteljesebb építési tevékenységet is folytatott, hiszen a vízműnek, mint üzemeltetőnek saját építményeivel van a legkönnyebb dolga. Ezt a szemléletet nem is volt olyan egyszerű elfogadtatni még vízügyi szakemberekkel sem, célszerűségét sokan megkérdőjelezték. Az idő és a tapasztalatok azonban ezt az elgondolást igazolták. — A vezetékes vízellátottság aránya most ötvenöt százalék a megyében — mondja Pálfalvai Kálmán. — Az országos átlagtól még most is jóval elmaradunk, pedig igen sokat haladtunk előre. Mist már a közműves vízellátás mellett a csatornázásnak, a szennyvíztisztításnak is kell előnyt élveznie. P álfalvai Kálmán két területen érezte otthon magát: az építésin és a vízügyin. Élete úgy alakult, hogy jócskán volt alkalma mindkettőből kivenni részét. Akárhol dolgozott is, a munka sűrejét fogta ki, hisz vannak emberek, akiket mindig a tennivalók neheze talál meg. Munkája által gazdagodott környezete, s ő maga is, ha nem is éppen forintban mérhetően. Az igazán értékes gyarapodás az ember személyes sorsában azonban bajosan mérhető közismert mérték- egységekkel. Sz. M. NÓGRÁD - 1985. január 28* hétfő \
