Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

Egy tanácstagi beszámoló margójára Tanulságok, gondok, eredmények Nem hinném, hogy valaki is irigyelné Salgótarján­ban a 42. számú választókörzet tanácstagját, Lengyel Józsefet. Egy olyan körzetben képviselni a választópol­gárokat, mint a 42-es, gondokkal és eredményekkel együtt, igen nehéz. Nehéz azért is, mert ez a választó- körzet éppen a városközpontban van. Itt minden le­csapódik. Ide érkeznek a vonzáskörzetből az emberek, itt találhatók a bevásárlóközpontok, szinte valamennyi szolgáltatóegység, s ki tudná még felsorolni, mi min­den. Egyszerűen úgy lehet fogalmazni, hogy ez a vá­lasztókörzet a megyeszékhely reflektorfényében van. A bátonyterenyei Bányász Művelődési Ház felújítási mun kálatainak első lépcsője befejeJ ződött, melyet Homoki László tervei alapján készítettek. Január elején folytatják az épí­tők a munkálatokat, melyet szeptember l.-re, az idei bányásznap tiszteletére fejeznek be. A felújított szárnyban helyet kapott egy 350 személyes szí nházterem, kiállitóhelyiség, tető­terasz, szakköri helyiségek és büfé. Képünkön az előcsarnok látható. —Gyurkó-íelv.— Fontolva haladni többet ér Kisfalvak művelődése és az általános művelődési köznrn ok Reflektorfény! Igen.. És ez pieghatározza az itt lakó em­berek, családok életét is. Az itt élők látják a város nagy­szerű átalakítását. Hiszen, ha valaki az egykori 13-as épü­let erkélyére kiáll, napról papra látja a városközpont fejlődését. Ellát az Arany János út végéig, látja a Pécsikő utcában épü­lő új toronyházat, a Mérleg úti üzletközpont negyedik ütemének építését amelynek a befejező munkálatain most dolgoznak a szerelők. Csak néhány nap, s megnyílik a vásárlók előtt a ruhaüzlet, a Delikátbolt, a Skála-üzlet. Át­költözik a Cooptourist, s ren­delkezésére áll tagjainak az MTESZ-székház. De ezekről az erkélyekről lehet látni az újonnan kibontakozó és épü­lő nyugati városrészt is. Amikor Lengyel József ta­nácstag a város jövőjéről is szólt, arról, hogy —, s az er­kélyekről ezeket is lehet lát­ni — megkezdődött a városi tanács építése a múzeum mel­lett, hogy az idén elindítják a szociális otthon kialakítá­sát, a Beszterce-lakótelepen befejeződik a kereskedelmi szolgáltatóház építése, akkor azokról a dolgokról szól, amelyek nemcsak a 42-es számú választókörzet lakóit érdeklik, hanem az egész sn^gveszékhely fejlődését szol­gálják. De a gondokról sem feled­kezett meg a tanácstag. A városközpontban nagy az ide­genforgalom. Ezért az itt levő parkok, terek megvédé­se. tisztán tartása nehezebb, mint máshol. Pedig jó a vá­rosban a társadalmi munka végzése, s ebből kiveszik ré­szüket a 42-es számú válasz­tókörzet lakói is. Naptár A telefon-előfizető hivata­los hangú értesítést kap: meg­változtatják a hívószámát. Az indoklás nem valami bőbe­szédű, röviden csak erre hi­vatkoznak: a szám-változást közérdek teszi szükségessé. Az értesítésben ott a vál­tozás időpontja és a szíves tájékoztatás is: ingyen és bérmentve harminc darab levelezőlapot bocsátanak a T. ügyfél rendelkezésére. En­nek segítségével tudathatják azokkal, akikkel akarják az új hívószámot. Szép gesztus. Csak az a bi­bi. hogy az írás harminc le­velezőlapról szól, de nem mel­lékeltek csak hat darabot. A reklamálás után fölöttébb cso­dálkozik az információra kért hölgy: — Minek az a sok levele­zőlap? Úgysem szokták fel­használni a kedves előfizetők. A számváltozás eltűrésére kényszerített ügyfél is cso­dálkozik: honnan tudja a hivatal (egy embere), milyen az ő szokása, gyakorlata. Mindenesetre segítenek, a ké­résre „rendelkezésre bocsát­ják” az újabb levelezőlapokat is. Ily módon talán kisebb -lesz a fennakadás, a rokonok, ismerősök, barátok hamarosan megtudják az új hívószámot. S, elérkezik elseje, a szám- változás hivatalosan közölt ideje. A családfőnek fontos távolsági beszélgetést kell le­bonyolítania, hívja a központ segítségével a messzi várost. Precíz és rendszerető ember, • közli az akaratán kívül rá­Igaz, nem volt túlzottan nagy az érdeklődés a tanács­tagi beszámoló iránt. Sok-kai többen jöhettek volna el a lakók közül, hiszen a jelen­lévők által elmondottak szin­te mindenkit érdekeltek. Ha csak a Barn,a Sándor által felvetett garázsokat vesszük alapul, vagy azt, hogy éppen a városiközpontban lévő üz­letekben növekszik a fogyasz­tói megkárosítás, sokáig tar­tott a távfűtővezeték átépí­tése, arról pedig már nem is szólva, hogy igen-i-gen aka­dozik a melegvíz-szolgáltatás, vagy, hogy gyakori a liftek meghibásodása, ez valamennyi lakót érdekel. Talán Zeisiler György fogalmazott őszintén: elkényelmeskedtü-nk egy ki­csit. S mint minden felszóla­lásnál, akár Nagy Lajosnál, akár Bulyovszlki Dezsőnél, vagy Angyal Barnánál vissza­térő refrén vol-t a fűtés, a mele«víz-szolgáltatás nem ki­elégítő volta, va-gy az, hogy végre itt az ideje, hogy ren­det tegyünk a városközpont közlekedésében. Hiszen éppen i-tt lenne már az ideje, hogy a tanács megoldja a személy- gépkocsik parkírozását. Tilta­nák ki a járdákról, a Tanács- köztársaság térről a kerék­párral rohanó fiatalokat, akik igencsak sok balesetet idéz­hetnek elő a gyalogosok kö­zött. Szinte csak halkan, de az égjük választópolgár azt is megjegyezte, hogy hová tűnt az az élő sövény, ame­lyik valamikor éppen a vá­rosközpont előtt lévő lakó­házat. az üzleteket díszítette. Balogh Gyula fogalmazott úgy: A gondok megoldására az öreg. tapasztalt káderek felajánlották segítségüket, ösz- szefogásra szólítottak fel, tár­sadalmi munka végzésére, hogy legyen szebb, kuliturál­tukmált új telefonszámot. Az idő azonban vészesen múlik, a hívás nem jön be. A vára­kozást elunva reklamál a te­lefonközpontban, ahonnan megkérdik: milyen számra kérte a hívást. Az ügyfél mondja — a hivataltól ka­pott új számát. Aztán meg­tudja — csodálkozva — az elmaradt kapcsolás titkát: neki bizony még mindig a régi a száma. Minden hivatalos értesítés — felszólítás — ellenére. Igaz, is, a számváltozás beharango­zott időpontja ünnep. Mun- kaszü-net. Az apró (?) bosszú­ság forrása tehát csak annyi, hogy a számváltozást közér­dekből elrendelő illetékes el­felejtett a naptárra pillantani. A látnok Még egy ajándékba k-apott történet arra: milyen jól tud­ják mások, mire va-n szüksé­günk nekünk. „Papírszalvétát keresek az üzletben. Már végignézek egy csomó polcot, de sehol sem találok. Végre feltűnik egy elad ókislány, talán ő útba­igazít. — Papirszalvétájuk van? — Nincs. A válasz csak ennjü. Rö­vid, elutasító. Veszek még né­tabb lakókörnyékünk, Salgó­tarján büszkesége, a város­központ. De arról is szólt, hogy miért érdektelen a ta­nácstagi beszámoló. Vélemé­nye szerint a beszámoló ne legyen formális. Legyen kö­zel az élethez, legyen a közös­ség fóruma, mint a-hogyan ezt a 42-es számú választókörzet jelenlévő tagjai is bizonyí­tották. Való igaz, amit dr. Szittner A.nd-rás tanácselnök — most mint lakó — mondott hozzá­szólásában-. Salgótarjánban minden a vá-la-sztópol-gárokért történik. Még akkor is, ha ebben a munkában kisebb - nagyobb zökkenőik jelentkez­nek. De egy esztendő ismét eltelt, városunk szépen fejlő­dött és fejlődik 1985-ben is. Nemcsak a választókörzet, hanem az egész város gondja elsősorban a fiatalok lakásá­nak megoldása. A városi ta­nács segítséget ad, elsősorban a fiatal házasoknak és a két-, vagy többgyermekes csalá­doknak. Törekszenek a gyer­mekintézmények fejlesztésére — eat a célt szolgálja az Arany János utcában a gim­názium építése, vagy például a Beszterce-lakótelepen épü­lő új bölcsőde. Az idősebbek­ről sem feledkezik meg a ta­nács. A szociális otthon ki­alakítása-, u-tak, járdák épí­tése, az ivóvízellátás javítá­sa, a magánerős építkezések segítése, mind-mind a közös­ségért történik. A tanács se­gíti ezeknek a föladatoknak a megvalósítását, de feltétlen szükséges a választópolgárok összefogása is. S mondjuk meg őszintén, ezen a tanács­tagi beszámolón is az ered­mények előtt legtöbb a jogos panasz volt. Ezek orvoslásá­ra nemcsak a tanácstag, ha­nem a városi tanács is tö­rekszik. A kielégíthetetlen igények megvalósítását — m-imit például egyemeletes ga­rázs építése, ne is várj-uk sem a tanácstagitól, sem a testülettől. Er-re egyelőre nincs lehetőség. Tanulságok, gondók és eredmények hangzottak el Lengyel József tanácstagi be­számolóján. Végső sum-mázás azért az lehet, amit dr. Szitt­ner András hangsúlyozott. Egv esztendő ismét eltelt, Salsótarián szépen fejlődött és fejlődik az idén is.- Somogyvári László hány apróságot, rakom a ko­saramba, amikor az egyik polcon , ész-reveszem a papír- szalvéták csomagjait. Éppen a kosaramba teszem, amikor ismét arra jön az eladó. Ter­mészetesen újra veszem a bátorságot a megszólításra, méltatlankodva mondom: — Azt válaszolta, hogy nincs papírszalvétájuk, s íme... Az eladó közbevág: — Amilyen a kedves 'vevő­nek kell, olyan nincs is.” Ö csak tudja. Azért keres­kedő a lelkem, hogy a ve­sénkbe lásson. A vevőébe, akinek természetesen mindig az kell, ami nincs. Dögös hús A telefon-előfizető, meg a kicikizett vásárló is megér­demli a sorsát, nem volt pro­tekciója. Akkor bezzeg... Kollégákat szállítok Hatvan­ba, innen majd vonattal men­nek tovább. Az étteremben ennének, a fölöttébb készsé­ges pincérnő a rendelés után kedves szóval közli: mennyit kell várni a frissensültre. Sokat. Az idő szűkössége nem teszi lehetővé az étke­zést. — Valamit mégis segíthetek — így a pincér-nő. —‘ Beho­zok néhány szendvicset a res­tiből. Mi ugyanis ilyen gyors harapni valót nem tartunk. Részlet A kistelepülések kulturális élete, fejlesztésé­nek feladatai című megyei tanácsülés! előterjesztésből: „A közművelődés legnagyobb gondját a művelődési otthon jellegű intézmények működé­si zavarai jelentik... 10—12 település kivételével ezek a létesítmények közösségi mű­velődésre lényegében alkal­matlanok. Állaguk, felszerelt­ségük nem felel meg a mai igényeknek.” Az idősebb olvasók minden bizonnyal- emlékeznek a [el­szabadulás utáni évek, évti­zedek nagy kultúrház-építési lázára. A falvak egymással versenyeztek, ki épít gyor­sabban szebb, hatalmasabb palotát. Lenyűgöző, tiszteletre A pincérnő megjelenése, egész lénye csupa báj és ked­vesség. Az indítványt is úgy teszi meg, mintha az lenne ■ a világ legtermészetesebb dolga, hogy a vendégek kedvéért a szomszédos üzletekbe és tra­fikokba járkál. Ámulnak is a kollégák kellőképpen, ón meg csak ennyit mondok: — Így könnyű kiváló ki­szolgálást kapni, engem itt ismernek. Nekem protekcióm van. S, talán éppen azért, hogy bizonyítsam az állításomat, elmondok egy történetet. Né­hány héttel ezelőtt ugyaneb­ben az étteremben ültem, a várakozás ideje alatt pedig jócskán megéheztem. Az ét­vágyam még jobban megjött, amikor láttam, néhány asztal­lal odébb jóízűen falatoznak. — Enni szeretnék, valami frissensül-tet. Mit tudsz aján­lani? Az éppen szolgálatban lévő pincér körülnézett, aztán a feltűnést kerülve hozzámha­jolt. — Inkább ne. — Mit ne? — Nem ajánlom, hogy egyél. — Furcsa ez egy pincértől. — Nézz ide, elromlott a hű­tőnk. Minden hús dögös... A kollégák hallgatják a tör­ténetet és majszolják a vá­ratlanul kapott szendvicseket. — Köszönjük, hogy nem kell Pestig éhezni. Neked itt tényleg protekciód van. Ebben maradunk. Hozzáté­ve, hogy a protekció fölemelő, jó érzés. De mi van a többi­vel,' akinek nincs? Eszi a dögös húst. Például! Kelemen Giber méltó volt ez az igyekezet: egy népellenes rendszer mu­lasztásait pótolta. ezreknek, országos viszonylatban milli­óknak teremtett lehetőséget a szórakozásra, művelődésre. Ugyanakkor korszerűek, von­zóak is voltak ezek a kultúr- házak, felszereltségük olyas­mit is kínált az embereknek — például rádiót, magneto­font, lemezjátszót —, amely- ivei akkoriban nagyon kévés család rendelkezett. Aztán — aligha kell rész- ’etezni, okait felsorakoztatni — nagyot fordult a világ. Gazdagodott a társadalom, gyarapodtak a tagjai. Ma mát nem újság az otthoni rádió, magnetofon, lemezjátszó meg sok egyéb, amikkel inkább rendelkeznek már a családok, mint a kisfalvak művelődési otthonai. Korszerűségüket, vonzó képüket is elvesztenék a kultúrházak. Az ,,egy nagy­terem meg egy iroda” képle­tet túlhaladta az idő. s azt mondhatjuk, a művelődés há­zai egyre kevésbé otthonok. Falaik mállanak. berendezé­seik kopottak, felszereltségük hiányos, nehezen fűthetők. Pedig csalogatniuk, csábítgat­niuk kellene az embereket. A gondokról régóta van tu­domásunk. A hetvenes évti­zed elején elképzelések is születtek a megoldásra. és konkrét tettekre is sor ke­rült.. Több kultúrházhoz újabb szárnyakat, kisebb helyisége­ket építettek, hosj- lehetővé váljék a közművelődési tevé­kenység korszerűsítése, mű­velődő kisközösségek szerve­ződhessenek. Kikristályoso­dott a komplex intézmények gondolata, az integráció esz­méje. Egyes helyeken meg is valósították a gondolatot: egy igazgatás alá vonták az ál­talános iskolát, a kulturhá- zat és a községi könyvtárat, ily módon egyesítették az anyagi és szellemi erőket, ih­letve megsokszorozták, a ko­rábbinál hatékonyabban mű­ködtették. De — mint általában sok új — az integráció nehezen haladt és halad előre. Nóg- rád megyében alig másfél­két eve jöttek létre a komp­lex intézmények, az úgyne­vezett. általános művelődési központok, amelyek maguKba foglalják a már említett hár­masságot. Az iskola igazga­tója egyben vezetője a kul- túrháznak és a könyvtárnak is, miközben mindkettő élen főhivatású, szakképzett sze­mély tevékenykedik. Me­gyénkben jelenleg négy komplex intézmény működik» Mátramindszenten, Mátraié3 renyén, Nagybárkányban cs Alsótoldon. Milyenek a tapasztalatok? Természetes, hogy az inj lézmények eltérő színvonalon tevékenykednek. Általában azonban mindenütt eredmé­nyesebb munka folyik, mint az integrációt megelözöeni Főként ott jegyeznek sikere­ket, ahol az iskola igazgató^ 'a valóban rendelkezik köza művelődési szemlélettel 's. és ennék kisugárzó hatása van a nevelőtestületre. Ügy is fo­galmazhatnánk, hogy az ilyen iskolákban a pedagógusod fontosnak tudják a tanórán kívüli nevelő-oktató tevé­kenységet ;s, nem vetélytar- suknak tartják a népművelő- tanárt. hanem saját munká­juk folytatóinak, erősítőinek’ Azaz az iskola, a kultúrház és a könyvtár egymást is­merve, egymásra alapozna munkáját. Amit azonban a műkö­désről eddig elmondtunk, aa egyelőre még jobbára köve-, telmény, elérendő cél, mint­sem megvalósulás. Az általá­nos művelődési központok igazgatóinak közelmúltbeli megyei tanácskozásán is el­sősorban a gondokat, nehéz­ségeket fogalmazták meg. s úgy foglaltak állást, hogy ez a működési forma ma még ke­ret, lehetőség, amely a ki-' vánt tartalommal évek tuda­tos, körültekintő munka.,a nyomán telítődik. Egy ön Le' ti abban is a vélemény, az ál­talános művelődési közpon­tok kiváltképpen a kistelepü­lések -közművelődési gyakor­latára jelenthetnek gyógyírt. S valóban így van. Ezek a komplex intézmények pez.s- dülést hozhatnak a falu kul­turális életében, azaz kihúz­hatják a kátyúból a kultúra, fi. művelődés megrekedt sze-> kerét. Persze nem akárhogyan. Csak a kellő személyi, tárgyi feltételek esetén, hozzáér1), felelős, szorgalmas munkával. Mindezekből következik, hogy rokonszenvvel viseltet­hetünk a komplex intézmé­nyek rendszere iránt, s jövő­jét megalapozottnak tekint­jük. A következő évben e» később megyénkben is újabb településeken szerveződnek meg az általános művelődési központok. De csak ott, ahol a feltételek adva lesznek. Másképpen nem is volna ér­telme. Fontolva haladni többét érj mint mindenáron. Sulyok László 4 NÚGRAD - 1985, janttar 5„ szombat lllil IIII Ilii Ilii Hl 14 lltHtH Ultit MII IMII I Iliit IIHIIIIIMIIIIIf III Hit Ilf IHHIIIHIIII4II III IIHIHIIIIIIIIIMtIllllfl Ilii IIIHtltMHIlHIIIIIIIIHIUtltf IMHIHtlMHIMMUIttHllillll llllil IIII III Ilii llllltl ll!ifttNlltlllllllltilllttfltltll|fflMllittlt NYITOTT SZEMMEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom