Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
Nemrég jött haza az erdőből, s a leves kanalazgatása közben jegyzi meg: egykét órára kimegyek szórakozni, legalább kilevegözi magát az ember... A jóízűen elfogyasztott ’.evés után a fehér hajú, nyílt tekintetű fiatalos és ápolt külsejű idős Pál Károly, a rétsági Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet nyugdíjasa ■kisvártatva a következőkkel folytatja: — Na anyus úgy néz ki, hogy jól is laktam. Valóban, mert az eléje tálalt esirkepörkölttel már nem tud megbirkózni. A nagy idők tanúi Mindig a fUzw^nssilisasi Járt próbáljak élelmet vinni nekik. Sikerült: Majd vizet kértek. Azt is vittem. Amikor elvégeztem a rámbízott feladatot, csak akkor vett. észre az egyik őr. Csattogtatta a puskájának závárzatát, majd utánam kiabált, hogy lelő. Nekem azonban sikerült elszaladnom. Amit viszont láttam, attól nagyon megrémültem. Az emberek fülét leszaggatták, szemüket beverték, sohasem leltek egészségesek. A szellemileg is friss és szirhpatikus nyugdíjas, amikor jövetelem szándékát közlöm vele, rögtön megkérdi: — Mennyi ideje van? — Tizenkét éves lehettem, amikor Etesen bent az iskolában, az osztályban, számunkra ismeretlen dalt hallottunk. Később kimentünk, s megtudtuk./ hogv a gyári munkások énekelték az In- ternacionálét. Ásó. csákány és egyéb szerszám volt a kezükben és azt mondták, hogy kitört a forradalom. Mi gyerekek néliányan, kíváncsiságból elmentünk velük együtt árkot ásni. Karunkra vörös szalagot tettek. Fodor Lajos bácsi, aki akkor a bírói tisztet látta el a községben, azt mondta: — Fogjatok be és vigyetek kenyeret, szalonnát nekik! Később amikor bejöttek a cseh intervenciósok, szomorúan közölték velünk, hogy a forradalmat leverték, karunkról vegyük le a vörös szalagot, mert ebből bajunk lehet. Később az intervenciósok a falu közepén felállították gépfegyverüket, a házakból 18—20 embert szedtek össze, s elvitték a magtárba. Az asszonyok sírtak, mert nem engedték őket férjeikhez. Megkértek engem., hogy Mindez egy életre eldöntöt- tötte hovatartozását és követendő magatartását. Fiatal gyerekfejjel került a Hirsch- gyárba. Ott kezdte az életet, amelyet súlyos betegség után hagyott el. Ezt követően télen a bányászok, nyáron pedig a summások nehéz életét élte. Részt vett a sztrájkok szervezésében és lebonyolításában, majd a küátás- talanság kényszerétől vezérelve elhagyta az országot, s Belgiumban kötött ki, ahol bányászként dolgozott. Ott nősült meg 1933-ban. Felesége Franciaországból került oda. Az élet 1940-ig amíg a németek nem szállták meg Belgiumot, addig számukra is jó volt. Utána egy csapásra minden rosszra fordult. Előbb gyűjtőtáborba kerültek, majd 1941-ben sikerült hazajönniük Etesre. Közben 1931-ben Liege-ben belépett aZ illegális Magyar Kommunista Pártba, ahol Andrási Vilmos néven szerepelt, de tagja leit a Vörös Segélynek is. Űtrava.lóul figyelmeztettek: — Jól vigyázz, mert nem tévesztenek szem elöl. Nem is kaptam munkát a bányában. Szerencsére a faluban találkoztam volt iskolatársammal s elmondtam neki, hogy nem kapok munkát. Ö akkor Rét- ságon szolgabíró volt. Később azt mondta: — Gyere el hozzám, ott nem ismer téged senki. így kerültem Rétságra, ahol az öccsénél kaptam munkát, aki futurás (gabonafelvásárló) volt. Onnan aztán a malomba kerültem át. Ott ért a felszabadulás. Az újjászületés első pillanatától kezdve bízva az eszme erejében, életét, idejét, energiáját, egészségét, az eszme sikerének szolgálatába állította. Mindig a fronton, a tűzvonalban volt, akár az élet megindulásáról, akár az azt követő nehéz időszakok, örök érvényű, forradalmi, történelmi fordulatairól volt szó. A kemény, fájdalmas küzdelmek egész embert kívántak. S ő megfelelt ennek a követelménynek. — Pestről hozzám jött Vida elvtárs azzal, hogy fontos megbeszélnivalója van velem. Zsebéből kivette a földreformról szóló rendeletet, azt mondta: — Csináljuk meg gyorsan, nehogy úgy - járjunk, mipt 1919-ben. Vele együtt kerestük fel a környező községek földbirtokosait és megszerveztük később a földosztó bizottságokat. A földbirtokosok közül csak az asz- szonyokat találtuk odahaza. Jöttünkre nagyon megijedtek. Mondtam nekik; — Nagyságos asszonyom, mi nem azért jöttünk, hogy bárkit is felakasszunk, csupán a föld felosztását kívánjuk önnel, illetve önökkel megbeszélni. Annyit igényelhetnek ebből, amennyit megbírnak majd művelni. A földosztás nagy összecsapások, heves, kemény viták, szócsaták, az itthon maradt reakciósak ellenagitációja közepette ment végbe. — Az egyik öreg cselédember egyszer azt mondja nekem: —Én olyan földbe nem vágom a kapát, amit kommunisták adnak. — Ha nem vágod, akkor éhenhalsz, mert nem 1919-ben vagyunk. Utána arra gondoltaim, amit a felszabadulás első perceiben, a felszabadító szovjet katonák mondtak: — Ti dolgozzatok, Szervezzétek meg a munkát, mi pedig meg nem állunk Berlinig. A sok kemény, késhegyig menő szóváltások közül még egyet azért elmondanék. Tolmácson a kisibíró hívására jött össze a falu népe. A földek üresen ásítozva, dolgos kezekíe vártak, a parasztok pedig a földosztással kapcsolatos iránymutatásra voltak kíváncsiak. Közbekiáltásokkal terhes beszélgetés zajlott le. Az egyik résztvevő nagyhangon azt mondta: —a magatokét osszátok szét, ne pedig a másét. Ránéztem Vida elvtársra és annyit súgtam a fülébe: — majd én válaszolok: — A föld mindig is a miénk volt, csak a haszna volt másé. Most pedig mi ezt megfordítjuk. Az emberek elhallgattak..; A földreformmal kapcsolatos nehéz, fárasztó és bátor munka után újabb nagy feladat várt idős Pál Károlyra. Az államosított rétsági malomnak lett az igazgatója. — Bevallom, egy kicsit kellemetlen érzés volt a ' tulajdonosnak, hogy e! kell mennie. Összehívtam dolgozó társaimat és a következőket adtam tudomásukra. — Mától kezdve nincs feketézés, nincs lopás. Ha valaki észreveszi, hogy én, akár egy félkiló lisztet is elviszek, akkor utána azt mindenki megteheti. Erre viszont nem került sor. Életének újabb fontos, számára minden tekintetben új állomása 1952-höz .kötődik, amikor akarata ellenére megválasztották a Rétság község tanácselnökének. ’ — Hiába védekeztem azzal, hogy nem felelek meg, nekem csak hat elemim van,. kaszálni, kapálni és bányászkodini tudok. — Ne törődj vele, majd lesz melletted olyan, aki ért a dolgokhoz. Kaptam is egy jegyzőt, akit Sáfárnak hívtak. Mondtam neki is, hogy nem értek én ehhez a munkámhoz, hat elemim van. Ne törődj vele, bízd rám... Megválasztásom után .egy hónapig nem mentem be az irodámba. Az első pillanatban megmondtam Sáfárnak, ügyelj arra, hogy a fizetésen kívül egyetlen fillér se tapadjon a kezemhez, mert én eddig is a munkámból éltem meg, és ezután is ebből akarok megélni. A tanácsnál töltött csaknem tíz esztendő alatt eléggé belejöttem a munkába. De még ezzel sem zárult le a tűzvonalban eltöltött időszak. 1959-ben eljött a várva várt idő, hogy kollektív gazdaságban dolgozhassunk. — Nagyon nehéz volt meggyőzni az embereket arról, milyen előnyökkel jár majd a termelőszövetkezet. A megalakulás után igen kemény, sok megpróbáltatást és ’ nélkülözést követő évek jöttek. A jogosan elégedetlenkedőket, de sokszor kellett, megnyugtatnom. Meglátjátok, ahogy telnek az évek, úgy lesz majd egyre jobb. A többit minek magyarázzam? Ma már valóság... Idős Pál Károly 1968-ban mint a termelőszövetkezet raktárosa- ment nyugdíjba. Az' ellenforradalom vészterhes napjaiban is helytállt és az elsők között lépett a munkásőrségbe. Elnyerte a Kiváló Munkásőr kitüntetést, megkapta a 10—15 éves Szolgálati Érdemérmet, birtokosa a felszabadulási emlékérem, valamint a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésnek. Két gyermeke közül a fia 38 éves korában meghalt, lánva pedig a helyi termelőszövetkezet melléküzemágában dolgozik. Legényese-n, hajadonfői papucsban, kiskabát nél-1 kísér ki a kapuig a rnínu mutató délelőtti napsütésé Derűsen, elégedetten búc; zik el. A maga 76 évé- még ma sem pihen. A m; valósult, dicső történelmű egy jelentős darabkáját ■ t / tesíti meg. Venesz Károk NÓGRÁD - 1985. január 25., péntek 3 / Teljesítette az elmúlt év gazdasági célkitűzését a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pásztói tejüzeme. Tizennyolcmillió liter tejet dolgoztak fel. ami a megye 160—170 ezer emberének az ellátását biztosította. Ä vállalaton belül az első helyen állnak a gyártási és forgalmazási selejt mennyiségében. A tervezett 1,8 százalékos selejtarányt sikerült 1,5 százalékra lecsökkenteni. — Bencze — Bontott aszfalt hasznosítása Felbontott aszfaltburkolat úioóli hasznosítására alkalmas eljáráson dolgoznak a Fest megyei Közúti Építő Vállalat szakemberei. Az új technológiával — amelyet , a tervek szerint még az idén bevezetnek — lehetőség nyílik az eddig félredobott, évi több ezer tonna mennyiségű útburkolat ismételt felhasználására, jelentős anyag- és költségmegtakarítást érnek e! ezzel az új aszfalt készítésekor. Magyarország útjait mintegy 77 millió négyzetméteren borítja úgynevezett hengereit aszfalt. Az ilyen útburkolatot elhasználódása, széttöredezése után eddig nem hasznosították újra, hanem a felbontott burkolatot a lakóterületektől távol fekvő helyen összegyűjtötték és sorsára hagyták. Szakemberek szerint az ily módon elpocsékolt aszfalt tonnánkénti értéke — különösen a viszonylag magas bitumentar- talma miatt — eléri az 1000 forintot. Ráadásul a magéra hagyott aszfaltkupacok veszélyesek a természetes környezetre is, mivel a csapadék és a talajvíz káros vegyi anyagokat moshat ki a törmelékből. A Pest megyei KÉV — a Hollandsche Wegenbouw Za- nen cégtől vásárolt újrahasznosítási know-how alapján — az OMFB támogatásával — most olyan technológián dolgozik, amelynek segítségével az új aszfalt készítésekor alapanyagként meghatározott arányban használható bontott útburkolat. Az eljárás során a régi burkolatot összezúzzák, majd különleges kezelés után adalékanyagként bevezetik a keverőgépbe. A jelenlegi fejlesztési kísérletek során az eredeti alapanyaghoz 20 százalék törmeléket adagolnak, amivel — változatlan aszfaltminőség mellett — számítások szerint tonnánként 108 forint megtakarítást lehet elérni. A fejlesztők azonban bíznak benne, hogy a technológia finomításával ez a keverési arány még tovább is növelhető. Az eljárás pontosságát mikroprocesszoros számítógépes vezérléssel biztosítják: a berendezés egy speciális mérőműszer segítségével regisztrálja és kimutatja a régi alapanyag bitumentartalmát, Kábelek szovjet exportra A magyar ipar az idén is jelentős tételekben szállít különféle kábelipari termékeket egyik legnagyobb piacára, a Szovjetunióba. A Transelektro Külkereskedelmi Vállalat a napokban 20 millió rubeles szerződést írt alá a szovjet Raznoimport egyesüléssel úgynevezett erőátviteli kábelek idei szállítására. Ezt a kábelfajtát a villamos hálózat kiépítésében használják, például a transzformátor-állomások közötti föld alatti kábelhálózat telepítése során. Az erőátviteli kábelt a Magyar Kábel Művekben készítik, alumínium és réz alapanyagok felhasználásával és korszerű eljárással szigetelik. A gyárban korábban nagyarányú rekonstrukciót valósítottak meg, amelynek során e kábelfajták gyártástechnológiáját is korszerűsítették, bővítették a kapacitást. A szovjet villamosenergifi-ipar egyébként hagyományos vevője a magyar erőátviteli kábeleknek, s elégedett azok minőségével. A Transelektro az export- megállapodással egyidejűleg 5 millió rubelért vásárolt is szovjet partnerétől különféle kábeleket és vezetékeket a Magyar Villamosművek Tröszt és a Viliért megrendelésére A behozatal legnagyobb és egyik legfontosabb tétele a tekercselőhuzal, amelyet a gépgyártó vállalatok használnak. majd ennek, megfelelően állapítja meg az optimális keverési arányt. Az új technológián alapuló aszfaltkeverő telep próbaüzemére a tervei szerint már a tavasszal sói kerül. Kevés az olyan sokat bírált szabályozási elem, mint a keresetszabályozás. Ennek' kötöttségei ugyanis nem kedveztek sem a gazdaságok vezetőinek, sem a beosztottaknak. Az előbbieknek nem nyitott elegendő lehetőséget az ösztönzésre, az utóbbiak kevesellték a keresetek emelkedését az árváltozásokhoz képest. Így aztán szinte mindenki méltatlankodott, megfeledkezvén arról, hogy a keresetek szabályozása eleve belső ellentmondásoktól feszült. Ösztönöznie kellett ugyanis a termelés hatékonyságának javítására, ugyanakkor kordában kellett tartania a vásárlóerő kiáramlását, magyarán szólva azokat a béreket, jövedelmeket, amelyekből élelmet, ruhát, tartós fogyasztási cikkeket vásárolunk a boltban. Felesleges söprögetek A szabályozást kidolgozóknak tehát mindenkor rangsorolni keli, hogy az adott időben melyik funkciója erősödjék a keresetek szabályozásának. A rangsorolást pedig az dönti el, miiként változik a gazdaságoknál a jövedelem, ö szhangban van-e a nemzeti jövedelem képződése, illetve felhasználása. A legutóbbi esztendőkben a népgazdaság egyensúlyi helyzetéből következően a vásárlóerő-szabályozási feladatköre erősödött meg a keresetszabályozásnak. Más szóval, 1976-ban a •mezőgazdaságban is bevezették az átlagkereset-szabályozást, amit oly sokan bíráltak mostanáig. S nem is egészen alaptalanul. Közismert ugyanis, hogy az átlagbérek kötelező megtartása az alacsony keresetű dolgozók felvételére ösztönözte a gazdaságokat. Azzal a nem titkolt szándékkal tették ezt, hogy ha jól képzett, sokat dolgozó traktorost vagy szerelőt meg akarták fizetni, alkalmazniuk kellett egy-két udvarsöprögető embert, mert az egyik nagyobb, illetve a másik kisebb bére adta ki a kívánt átlagot. Csakhogy ez a gyakorlat Sizámos ellentmondásnak lett a forrása, felesleges söpröge- tőbj vagy — ahogy székében - hosszában mondták: vattaem- berek — ugyanis eleve rontották a munka termelékenységét, s voltaiképpen ez a szabályozási forma elszakította a gazdálkodókat a hatékonyság javításától. Az átlagbérek ugyan szerény mértékben növekedtek évente, de ez a gyorsan fejlődő gazdaságokban nem volt elegendő a termelés bővülését szorgalmazó ösztönzésihez. Így aztán hiába kerültek rátermett, fantázia- dús szakemberek a gazdaságok élére, elképzeléseik megvalósításainak gátja hnaradtaz átló,abér. Sőt, az átlagbér éppen a lemarad óknak kedvezett. Ahol. esztendőkön át egy helyben topogtak, a béreket ott is emelhetnék, s ezt megtették akkor is, ha erre nem volt fedezetük a megtermelt jövedelemből. Furcsa ellentmondás néldául. hogy néhány szanált gazdaságban nemcsak az adómentes béremeléssel éltek, hanem ennél nagyobb ütemben emelve a béreket, az úgynevezett munkád!iádó megfizetéséire is kötelezték őket. Pénz és teHesíimésiv Mindezt persze nemcsak a gazdaságok vezetői tudták, ismerték az ellentmondásokat a szabályozást kidolgozóik is. Feloldásukra már 1981-ben elkezdődtek a kísérletek. Először hét termeiőszövetkezet- ben kezdődött az érvényes ceresetszabályozási formától eltérő kísérlet, majd 1983 anuárjától 92 gazdaságban. A kísérlet kedvező tapasz- tatotokat hozott. A mezőgazdaságban az egy főre jutó keleset 1983-ban átlagosain 54 04t> forint voll, a kísérletben résztvevő gazdaságokban pedig 58 286 forint. A több pénz nagyobb teljesítménnyel is járt. hiszen a nagyüzemek átlagában az egy főre jutó eredmény 26 546 forint volt az említett időben, a kísérletre vállalkozóknál pedig 49 814 forint. Persze a szembetűnő különbség oka nem csaik a kísérleti bérszabályozás kedvező hatásában kereshető. hiszen erre a módszerre eleve csaik a kiegyensúlyozottan és magas színvonalon gazdáikodók vállalkozhattak. Ez azonban csöppet sem csökkenti a bevezetés időszerűségét. A kísérleti bérszabályozás mindegyik formája kedvező feltételeket teremteti a belső érdekeltségi rendszerek kiteljesítéséhez, javította a munkafegyelmeit, erősítette a vállalkozókészséget és növelte a vezetők felelősségét. Három forme E kedvező tapasztalatokra alapozva változott meg januártól a mezőgazdaságban is a keresetszabályozás. A gazdaságokban három forma közül választhatnak, amelyek voltaképpen azonos gazdasági követelményeket támasztanak más-más módon. A szakemberek már részletesen ismerik az új szabályozást, a legtöbb gazdaságban megkezdték a tervezést. Sok helyen mindhárom választható forma szerint kiszámítják várható helyzetüket, s így valóban a legkedvezőbbet választhatják. Alaposan meg kelt fontolniuk a döntést, hiszen a szabályok szerint mostani választásuktól három esztendeig nem térhetnek el. A részletek kidolgozása a szakemberek feladat^, a választás azonban már mindenkinek közös ügye. A következő esztendőikben ugyanis a gazdaságok dolgozói aszerint kapják fizetésüket, év végi részesedésűket, ahogy most döntenek. Megkérdezésük ezért ugyanolyan fontos, mint a legapróbb részletek kimunkálása. V. Farkas József Oldódó bérfék a mezőgazdaságban
