Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-22 / 17. szám
* Szünet utáni lassú felorsúdás jellemzi úttörő tudósítóinkat: a szokottnál kevesebb levél érkezett hozzánk a pajtásoktól. Ezek egyike-másika még a szünet emlékeit idézi föl. A többi hír kulturális és sporteseményekről, kezdeményezésekről számol be. Néhány pajtás örömmel írta meg, hogy úttörőcsapatának ő az új tudósítója. A friss erőknek mi is örülünk, de: lássuk a medvét! Azaz: a bemutatkozás mellé egy-két tudósítást, is. Nem titkolhatjuk el —, hisz magunk közt fontos az őszinteség —. hogy reméljük: új „kollégáinknak”. részben nekünk küldött fogalmazványaik révén, fokról fokra javul majd a helyesírásuk. SZABAD LÄNG Lakóhelyünk felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkalmából a szabadság lángját december 21-én délelőtt fogadtuk. Először a nyolcadikosok adtak elő műsort ebből a jeles alkalomból. Előadásuk nagyon szép volt. Az emlékezetes ünnepség után a szabadság lángját tovább vitték a negyven évvel ezelőtti harcok útvonalán. Ezen a napon délután fenyőünnepélyt rendeztünk. Itt már a nyolcadikosokon kívül elsősök, ötödikesek és végül mi, negyedikesek is bemutattunk e?y-egy műsorszámot. A közönségnek nagyon tetszettek az előadások. Utána táncoltunk. majd izgalmas tombola következett. Megörvendeztetett bennünket az ünnené'v befejezése: ekkor lebontottuk a karácsonyfát, és a sok szaloncukor nekünk, gyerekeknek jutott. László Krisztina Ságvári Endre úttörőcsapat, Mátraterenye PÁLYÁZNI LEHET Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából iskolánk pályázatot hirdetett. A pajtások két lehetőség közül választhatnak. Az első szerint Nógrád megye szülöttei címmel olyan íróknak, > agy költőknek az életét, munkásságát kell ismertetni, akik megyénkben születtek. A másik lehetőség: elbeszélés, vagy vers írása: kötelező téma a [felszabadulás. Kidolgozhatnak a pajtások történelmi pályamunkát is. Ebben, vagy ecv falunkbeü kommunista é'etútját kell bemutatni, vagy pedig fogalmazást írni Ka- rancslapujtő felszabadulásáról. Érdem, ha a pályamunkát képanyaggal illusztrálják a szerzők. A beadási határidő március 20. A díjazottak 300; 200. illetve 100 forintos könyv- utalványt kapnak. Ügy hallottam, hogy sok pajtás dolgozik már a pálvaművén. Reméljük, sikeresek lesznek. Fodor Krisztina Karancslapujtő „MÓKUSOK” KÉRDÉSEI Ságújfalu, 1944. december 27-én szabadult fel. Ennek negyvenedik évfordulóiáról sokféleképpen megemlékeztünk. Iskolánkban a faliújságokon már korábban ki voltak rakva a felszabadulást idéző képek. A nyolcadikosok megemlékező műsort tartottak a kisebbeknek. A felső tagozatosok őrsönként sajátos feladatokat kaptak. Mi. a Mókus őrs tagjai nagy kedvvel láttunk a tennivalókhoz. Dénes Zoltán és Sirkó Norbert haditudósítást írt. Én és Uj Veronika idős embereknek tettünk fel kérdéseket a fel- szabadulás körüli eseményekkel kapcsolatban. Juhász Ferenc és Berki Attila képeket gvűitöttek a hajdani eseményekről-. Örsünk részt vett a kultúrházhan rendezett nagy docenséin. Ez is, és az utána tartott filmvetítés is mindnyájunknak tetszett. Antal Brigitta Ságújfalu MOCSÁRJÁRÁS HAVON Úttörőcsapatunk január 4- én szánkó- és sítúrát szervezett. Reggel 8 órára kellett az iskolában gyülekezni, és persze, melegen öltözve! Ki sível, ki pedig szánkóval jött. Nagy meglepetésre mindjárt az elején kezünkbe adtak egy doboz színes ceruzát és egy rajzlapot. hogy negyedóra alatt készítsünk rajonként egy-egy menetlevelet, 5 állomással. Nálunk, a Fekete István rajban ez a feladat a rajtanácsot illette. Mi negyed Síkor indultunk el a piros szalaggal megjelölt úton. Az első állomáson hógolyóval :é* • ba dobtunk. A másodikon órával mérték, hogy az egész osztály milyen hamar ér le a téli sporteszközökkel egy leitőn. A harmadik állomáson zászlók közt szlalomoztunk szánkóval, a negyediken mocsárjárás volt, csak éooen nem mocsáron, hanem havon. Az ötödik állomáson hóembert építettünk. F.zu ♦•'n irány a dombok leitől. Mindenki nagyon jól érezte magát. Fáradtan és vizesen értünk haza, de nagyon sok élményt mesélhettünk otthon. Strehú Eszter Nagylóc PAPÍRBÓL KIRÁNDULNI A dorogházi általános iskola 6. osztályos tanulói fontos őrsi gyűlést rendeztek, amelyen azt vitatták meg, ki, meiy részen gyűjtse a papírt. Tóth János és Tóth László Szuhán mindent megtett azért, hogy elsők legyenek. Az őrs többi tagja száz kiló papírt gyűjtött. Ajánljuk, hogy más őrsök is tegyék meg ezt. Ha gyűjtenek, talán kirándulást szervezhetnek a kapott pénzből. vagy valamilyen sporteszközt vehetnek rajta. Végh Tibor Szuha KI fGY, KI ÚGY Január 8-án rendezték meg a salgótarjáni Lovász József Általános Iskolában az „Ügyesség! Bátorság!” versenyt. Ezen a vetélkedőn csak felső tagozatosak vehettek részt. Minden egymással versenyző osztálynak hat feladata volt. Bizony, a versenyszámok elég nehéznek bizonyultak, de minden osztály helyt tudott állni a feladatok végrehajtásakor. A vetélkedő után ,a gvőztesek örömmel, a vesztesek kissé szomorúan indultak haza. Kakuk Katalin Salgótarján NYERTESEK, FELADVÁNY Több mint ötven helyes megfejtés érkezett legutóbbi rejtvényünkre. Azok válaszoltak helyesen, akik a táblázat üres négyzetébe a 39-es számot írták. Közülük a következőket részesítette kegyeiben a szerencse: 1. Bagó Krisztina. Mátraverebély, Ady Endre u. 18., 2. Nagy Enikő, Bércéi, Deák Ferenc u. 3. Kecskés Ildikó, Salgótarján, Tarjáni út 45., 4. Rádi Krisztina, Eger, Karaszek Mihály tér 7., 1/6., 5. Kukely Norbert, Sámson- háza, Petőfi út 26. A könyvjutalmakat postán juttatjuk el, a megfejtőknek gratulálunk. Az alábbi rejtvényünk megfejtését január 31-ig várjuk szerkesztőségünkbe. MRT.VTK ÁRRA HIÁNYZIK? Egyet kivéve a nagy négyzet minden kis ábrájából ötöt néldány található. Meg tudjátok mondani, melyik ábra a kivétel? “7 M o CZ] □ « w' fll 1 V * O 0 □ i . V O Ü | r~j 1! 9 t—7 0 □ DI °°.-.«4. —.4 o jl 4 □ i m fé m ""Q 0 1 aO o ® ▲ L ............ , Í V 5_ 0 jL.......„ .... l ~1 1 átk Itoiiiiiiliiiiinnwtwll □ • ▲ ■ In° í Ü ■■ v ■ LJ ío 1 • *10 9 A neonreklám-fcliratok üzembe helyezését végzik a miskolci TERMOLUX Ipari Szolgál« tató Vállalat szakemberei, a beszterce-lakóte lepi szolgáltatóház épületén. Az épületet az építők átadták — már csak a szolgáltató egységek hiányoznak. \ — Bencze — ( Harminckét év Embernek maradni Neve: dr. Mótyán János. Született: Szentesen, 1922- ben. * Nézzük csak az utóbbi dátumot! 1922. De hiszen ez az ember csak most ment nyugdíjba, pedig már jócskán elmúlt hatvanéves! Aztán nézzük azokat az éveket, amikor gyerek volt! Gazdasági válság, sőt világválság. S ha még közelebbről szemléljük a családot, négy esztendővel az első világégés befejezése után... S2egSnyparásztoki ‘ Gondolhatta-e Mótyán János, hogy valaha belőle értelmiségi, doktori címmel bíró ember lesz. ebben az országban? — Nem gondoltam. Szabóinas lettem, már tizennégy éves koromban dolgoztam. Ez volt a sora. Reggel ötkor keltem és közel volt az éjfél, amikor lefeküdhettem. Dolgoznom kellett, nagyon keményen. Én akkor voltam gyerek, amikor soha rosszabb szegénynek lenni nem volt ebben az országban. De gyerek voltam, szépnek látom a gyerekkorom. ISMERKEDÉS A MUNKÁSMOZGALOMMAL Tizennyolc évesen Budapestre került, majd katona lett, de a frontot nem járta meg. Mégis hadifogoly lett és csak 1948-ban kezdődött el újra a saját élete. A voronyezsi három évről így vélekedik : — Nagyképűsködés lenne, ha azt mondanám, hogy ott ismerkedtem meg a munkásmozgalommal, de tény, ami tény: tagja voltam az antifasiszta klubnak. Sokat tanultam ott és azután itthon is. Amikor hazakerült, már javában tartott az újjáépítés. A fiatalembert Békéscsabára küldték, ahol akkor indult a ruhagyár, s csak két hónap kellett, hogy műszaki vezető legyen a szakmunkásból. Akkor teremmesternek hívták, a szabászat munkáját irányította. — Akkoriban zajlott a váltás. A régi embereket újakra kellett cserélni. Harmincnégy éve, hogy elküldött a párt a bírói és államügyészi akadémiára, mint munkáskádert. Elvégeztem és kineveztek Balassagyarmatra államügyésznek. Akkoriban semmi sem tartott örökké — vallja a jóke- délyű. bajszos férfi —, tán két hónap sem kellett, hogy Salgótarjánba vezényeljék, majd az ötvenes évejc derekán Szécsénybe, — Jött a minisztériumból egy autó, ült benne valaki, aztán csak mondta: gyere. Az ember beült mellé és másutt találta magát. Kész, áthelyezték. Alig harmincéves, de máris munkásból lett vezetője egy-egy nógrádi ügyészségnek. — Hittem, hiszek ebben a munkában. Szerencsésnek mondanak, mert azt csinálhattam, amit szeretek. És ez így is van. Ezt sokan megszívlelhetnék, amikor pályát, 'munkát, hivatást választanak. Én megtaláltam a helyemet. LELKIISMERET-FURDALAS NÉLKÜL Az ötvenes évekre terelődik a szó. Nehezen beszél azokról az embert próbáló időkről, de azután egyre jobban belemelegszik: — Kuláklista, beszolgáltatás. Emlékszem, egyszer hatvan embert kellett volna megvádolnom, 'mert nem- vetettek cukorrépát, márpedig azt előírták nekik. Persze későn jött ki a rendelet, azokon a rossz földeken egyébként is nehezen termett valami, ők már bevetették a maguk területét. Na, hát én mindet hazaengedtem. Kaptam is érte jócskán, hogy ez micsoda dolog! Ilyesmi többször is előfordult akkoriban. Tudtuk, láttuk mi sokan, hogy a dolgok nem jól mennek. Ä törvény akkor is törvény volt és' akkoriban az a mondás járta, hogy az ügyész a törvényesség legfőbb őre. Én nyugodtan nézek szembe az ötvenes évekbeli önmagámmal, nincs mit szégyellnem. Azt hiszem, amit lehetett, megtettem. Egyetlen dolog vezérelt: embernek maradni. Nevetve meséli a másik esetét is, amikor határsértő tehén miatt a gazdát kellett volna „becsukatnia”, de persze nem tette. — A törvény az törvény, annak betűjét képviselni kell, de nem mindegy hogyan. A szakmában sokan úgy tartják és ezt vallom magam is: az eljárásba vont ember is ember, megalázni nem szabad, így dolgoztam végig harminckét esztendőt. Mindig nyugodtan feküdtem le, soha nem volt lelkiismeret-furdalá- som. Ha a tények megálltak a helyüket, akkor megvádoltam az illetőt, ha nem, akkor elejtettem a vádat. i NÖGRAD - 1985. ja MEGFELELNI A BIZALOMNAK Még Salgótarjánban lett párttag, majd az alapszervezet titkára, Szécsényben a pártbizottság tagjává választották, majd övenhat zűrzavaros napjai után az MSZMP balassagyarmati szervezeteid nek megalakításában szorgoskodott. — Akkoriban nősültem, ötvenhat decemberében született a fiam. Rengeteg volt a tennivaló, nem csupán az ügyészségen, de a pártbizottságon, a társadalmi életben is. Sokszor csak az éjszaka vetett haza bennünket. — Ha még egyszer kezdeném. .. szoktak fölsóhajtani a nyugdíjasok. Hát én két dolgot ugyanígy csinálnék: belépnék a pártba és megpróbálnék ügyész lenni. Sokszor, és sokféleképpen elismerték .életútját, de két kitüntetésre talán a legbüszkébb: nemrégiben a Munka Érdemrend arany fokozatát vette át és tulajdonosa a Közbiztonsági Érem arany.}* fokozatának. — Sose tagadtam, hogy kedvelem a rendőröket. Munkatársak vagyunk, egymás nélkül nehezen szolgálhatnánk n törvényességet, Jólesett, hogy ezzel az éremmel megtiszteltek. Kis időre elhallgat. — Ezek a kitüntetések... én kaptam őket, persze, de tudom én, hogy a munkatársaim nélkül sose jutottam volna el idáig. Sok-sok kollégám él az emlékezetemben, akikre jó szívvel gondolok. Csak mind elvitték mellőlem... De így is van ez rendjén. Egyszer abba kell hagyni a munkát — vallja kicsit szomorkásán. Két hete nem járt az irodájában, csak vendégként, de még most is otthon érzi magát az ügyészség falai’ között. — Nem érek én rá unatkozni. Két unokám van, velük töltök sok időt, de a társadalmi megbízatásoktól sem akarok elszakadni. A szakmaközi bizottság tagja vagyok, aktívája az egyik munkabizottságnak. Engem a párt tanított nr* a közéletiségre, feladatokkal is megbízott és ez bizalmat jelent. Én azt akartam, hogy ennek a bizalomnak megfeleljek. Azt gondolom, sikerült. És ez most, nyugdíjazásomkor nagyon jó érzés. Érdemes volt végigcsinálni.' \ Hortobágyi Zoltán ár 22., kedd 5
