Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-21 / 16. szám

Hétfői magazin Hétfői magazin. Hétfői magazin ... t* Ismerőstől ismerősig Margó néni nagy családja ,,A Baross Gábor nevét vi­selő brigádunk patronálja a 14-es számú óvodát, ott veze­ti Hegedűs Béláné. írjanak róla!” — javasolta legutóbbi ismerősünk”, Mázuk László őrjáratos gépkocsivezető. Zagyvapálfalván, a bánya­telepi óvodába kopogtattunk, vallatóra fogni, megismerni a „jelöltet”. Azonnal szólnak neki, rögtön jön...! És egy­szeriben előttem áll Margó néni (engedtessék meg ez a kis személyeskedés!), apró gyermekkorom egyik kedvenc óvó nénije. — Persze, te is hozzám jár­tál, megismerlek. Ezért ne haragudj, ha tegezlek. És még mennyi gyerek cseperedett a ■ kezem alatt 38 éven keresz­tül. Ügy szoktam számolgatni,, ha minden évet csak 50 gye­rekkel szorzók be..., na de hagyjuk, nehéz számtanpélda ez. Azon mérem az évek mú­lását, hogy a régi óvodásaim ma már saját apróságaikat hozzák az óvodánkba — mondja nevetve Margó néni, aztán kicsit elkomorul az ar­ca: — Sajnos, a nyáron nyug­díjba küldenek, „Túlkoros” vagyok, már így is két évet ráhúztam a nyugdíjkorhatár­ra. Legalább még egy esz­tendőt szerettem volna dolgoz­ni. Amíg az óvoda külső ta­tarozása, az udvari munkála­tok befejeződnek. „Dolgoztál már eleget, majd az utódod folytatja, amit elkezdtél" — mondogatják a kollégáim. Hegedűs Béláné 1947 óta óvónő, Budapestről került Salgótarjánba, illetve a bá- vyatelepi óvodába. Akkori­ban negyven gyerekkel fogla­latoskodott, és nem csupán megőrzőnek tekintette az óvo­dát. hanem a gyermeki sze­mélyiség formálására legal­kalmasabb helynek. Mindig is céltudatos, erős akarattal, ha­tározottsággal •rendelkező em­ber -volt. Ezt1 próbálta átül­tetni az apró emberkékbe is, játékos, furfangos módszerek­kel. — A régi óvoda szűknek bizonyult, ezért 1972-ben egy magánlakást is átalakítottunk ilyen célra. Jelenleg 190 gye­rekünk van, de voltunk már 230-an is. Rettenetesen büsz­ke vagyok a cigánygyereke­inkre, hetvenkettőt pótyolga- tunk, nevelgetünk. Hozzáte­szem, tisztelet a szüleiknek is. mert megértették — hat éve vezettem be ezt a rend­szert. — hogy nem baj, ha az anyuka gyesen van, a gyereknek jobb a közösség­ben. Így érhető el három év alatt, hogy a cigánygyerekek hatéves korukra iskolalérené váljanak, és ne a kisegítő iskolában, vagy a korrekciós osztályokban kezdjék el a ta­nulást. — Nem érzi magát fáradt­nak? — A fenét...! Éppen ezért bánt, hogy nyugdíjba külde­nek. Hiányozni fognak a gye­rekek nagyon. Na ne félts! Unatkozni azért nem lesz időm. Hogy csak néhány tisztségemet soroljam: párt­vezetőségi tag, HNF-aktíva vagyok, részt veszek a nőbi­zottság, a Vöröskereszt mun­kájában, a társadalmi mun­kák szervezésében. Mindenkit ismerek, mindenki ismer. Ter­mészetes. hiszen itt éltem le életem javát, s itt a bánya­telepen lakom, még ma is. Akarva, akaratlanul minden­kiről mindent tudok. Mert jönnek ám és mesélik: Mar­gó néni, összevesztem. az urammal! Váljak, ne váljak? És tanácsokat, segítséget kér­nek. .. Azt hiszem, ezek után érthető, hogy a világért sem költöznék be Salgótarjánba. — Hagy tegyem, fel az utol­só, szokványos kérdést. .. — Tudom, arra gondolsz, kivek „dobom, tovább a lab­dát”? Nyaranta bányászgye­rekeket üdültetek Keszthelyen. A tábor vezetője minden év­ben Tóth Józsefné, mátravo- veki pedagógus. Nem Üá'njó­tól- meg. ha megismerkedtek ve’e... Bizonyára az olvasó!is szí­vesen fogadják — a hé­ten. Kiss Mária Mit kínál a megyei egészségnevelési osztály? A Nógrád megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya ösz- szeáUította ez évi program­ját, és a kiemelt egészségne­velési feladatokat a -követke­zőkben fogalmazta meg: ká­ros szenvedélyek megelőzése, csökkentése; a korszerű táp­lálkozás, a rendszeres moz­gás. higiénés magatartás pro­pagálása; betegek egészség- nevelése, a családi életre ne­velés. 1985 az ifjúság éve. Éppen ezért a lakosság meggyőzésé­ben a légtöbb figyelmet arra a korcsoportra kél] fordítani, amelyben az egészségkárosító rossz szokások még nem rög­ződtek erősen. A fiatalok job­ban formálhatók az időseb­beknél, és mint a jövő fel­nőttéi, a következő generáció­ra is nagy hatással vannak. Fontos feladat a fiatal nők felkészítése az anyaságra, a terhesgondozás; az anya-, csecsemő- és családvédelem; a szülés előtti és utáni élet­módbeli tanácsadás, hogy csak néhányat említsünk. Je­lentős teendők az általános iskolások egészséges napi­rendjének kialakítása, a kor­szerű táplálkozási szokások terjesztése. A megyei _ egészségnevelési osztály munkájába igyekszik bevonni — az egészségügyi in­tézményeken túl — a társa­dalmi és tömegszervezeteket, állami intézményeket, kéri az iskolák, a szülők segítségét. Arra törekszik, hogy a kam­pányjellegű rendezvények mellett kerüljenek előtérbe a kiscsoportos foglalkozások (klubok, vetélkedők, szakkö­rök, szülők iskolája). Természetesen ebben az év­ben sem maradnak el az úgy­nevezett hagyományos ese­mények. Február a dohány­zás elleni küzdelem hónapja lesz, a tavaszi egészségneve­lési hónapok központi gondo­lata a környezetvédelem és a mozgás. Megemlékeznek az egészségügyi, a vöröske­resztes világnapról. Korszerű táplálkozás, fogászat és test­ápolás — ezek az őszi egész­ségnevelési hónapok témakö­rei. Egészségünk védelme nem múlhat csupán a szak­embereken. Nekünk is sokat kel] tennünk az év minden napján azért, hogy óvjuk tes­ti-lelki egészségünket. Magyar napok New Yorkban Hétfőtől kalocsai népvise­letbe öltözött amerikai lány köszönti a vendégeket a New York-i Intercontinental Barc­lay éttermének bejáratánál: magyar napokat tartanak a szállodában az Intercontinen­tal nemzetközi hálózata és a Panam légitársaság szervezé­sében. Az étterem magyaros díszt kapott az alkalomra, a több jnint 30-féle magyar étel — a töltött káposztától a Buda­pest-szeleten át a különféle rétesekig — elkészítéséről a budapesti Intercontinental fő­szakácsa, a világhírű mester­szakács, aki „a séfek séfé” nemzetközi szakácsklubnak is tagja, Gullner Gyula, va­lamint a budapesti Intercon­tinental Szálló Csárda étter­mének főszakácsa, Földes Jó­zsef és Hradszky Judit cuk­rász gondoskodik. Az étterem­ben Fehér Sándor és zeneka­ra szolgáltatja majd a mu­zsikát, a Maitre d’Hotel fel­adatát a budapesti testvérszál­ló igazgatóhelyettese, Hor- nyánszki Zoltán látja el. A rendezvény célja: megis­mertetni Magyarországot és meghívni a New York-iakat egy budapesti látogatásra. A szállodában a Panam kiren­deltsége magyarországi útikat szervez ' az érdeklődők szá­mára. Harc a sebességéri Bár a szárazföldi sebességi rekord elérésének nincs na­gyobb gyakorlati jelentősége, minit a Mount Everest meg­mászásának, vagy a föld kö­rülhajózásának egyszemélyes vi'toriáshajón, az ez irányú kí­sérleteket és eredményeket mégis figyelemmel kíséri a világ. A járművek kialakítá­sában minél nagyobb tel­jesítményű erőforrással való ellátásában " a nagy autógyárak egymással ví­vott élethalálhalrca tükrö­ződik, jól lehet ezek a kocsik valójában már nem közleke­dési eszközök: hekfoliterszám fogyasztják az üzemanyagot a néhány perces futás alatt, fékútjuk több kilométer, s szárnycsonkok szorítják őket a földhöz, * nehogy felemel­kedjenek. Napjainkban. amikor, a szárazföldi sebességi rekord már elérte a hanghatárt, ér­demes visszapillantani a fej­lődés egyes fokozataira. Az , első,, hivatalosan is mért sép- járműrekordot 1894-ben Fran- ciaországbán érték el (20.5 km, óra). Az első hitelesített világcsúcsot ugyancsak egy francia állította fel, 1898-ban, 40 lóerős, akkumulátor táplál­ta villamos kocsiján (62,3 km/óra). A „bűvös 100”-at még a múlt század utolsó éyében sikerült átlépni, s — kii hinné! — 1909-ben már túl voltak a 200-as határon is a versenyzők. Az 500 kilométe­res sebességet először egy an­gol lépté túl, 1938-ban. A 600 km/óra sebesség túlszárnyalá­sára már újabb kilenc évet kellett várni (1947, 634 km/ óra.) s a további rekordokra csak 17 éves szünet mán ke­rült sor, a gázturbinák és ra­kétahajtóművek alkalmazásá­val. Az 1001 km/óra sebes­ségű rekord felállítása 1970- ben sikerült Amerikában — a „nagyok” árnyékában — nagy cjivat az úgynevezett „dragster” kocsik­kal való versenyzés is. Egy könnyű alvázba beépítenek 300—500 lóerős motorokat, és kb. 500 méteres távon sebes­ségi versenyeket rendeznek velük. Képünkön egy ilyen „ortopéd” versenyautót lát­hatunk, amely — rövid távon, — 320 km/óra csúcssebesség elérésére képes. iiiiiHiiniiiiiiiiMUiiiiiiiniMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiMiiiiniiiiiiHiMiiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiMiiiiHiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiHHiiniiiiijiiiiiiiiiiMuiiiiiiiiiuiiiHiiiiHiniiifii A z N.-i bisztró a forgal­mas út mellett szá­momra mindig csak amolyan betérőhely volt. Nem kényelmes, éppen ellen-, kezőleg. Asztalaira csak úgy tud rákönyökölni az ember, ha előtte ráül a kabátjára- táskájára, valamijére. Akkor feléri. A székek hidegek. Ri­deg valahogy az egész, mi­közben a levegőben érezhe­tően végérvényesen bennre- Ikedt vagy száz év szeszgőzös duhajkodása. Minden hely­nek van valamilyen szelleme az ókor óta, amikor először határozták meg a genius lo- cit, azt a bizonyos valamit, N emit a mai reáliák mellett egyszerűen hangulatnak szo­kás nevezni. Az egész napos vidékjárások alkalmával ide csak akkor tértem be egyedül vagy tár­sakkal, ha már úgy éreztük, kiesik a gyomrunk. „Együnk na, valamit az N.-i bisztró­ban, egy babgulyást leg­alább...” Most is így kerül­tem beljebb. Hamarabb vé­geztem a kollégánál „várj meg a bisztróban, egyél va­lamit addig”. Hát várok egy félórácskát a kávé mellett. A bisztró tudja önmagáról, amit én itt elmondtam róla. mert két részre válik. Van egy bejárati része az örök sörözőkkel, azok nagyobbik Mai történetek fél óra a szarsapkással fele most átpártolt a hétfo­rintos (egy deci kerül ennyi­be) forralt borhoz. Délidőben., népes a közönsége ennek az ocsurésznek, a másikban, ott beljebb, ahol ebédelni lehet fűtenek is, abrosz is kerül. De az asztalok és székek ott sem másformájúak. Hát, végszükségben bekap az em­ber ilyen helyen is valamit, vaiami langymeleg levesfélét. A kávézásban az a rossz, hogy nem lehet mellette tar­tósan várakozni. Ahhoz leg­alábbis sör kell egy üveggel, kettővel, vagy fröccs, amit kortyolgatni lehet időt húzva, mintha ez lenne a legfo.nto- s bl) a világon. Feltűnik az­tán kétasztalnyi távolság­ban a szőrsapkás, helybeli díszpinty. Ismerős fajta. Kö­zéptermet, nagy kerek fej, erre mondta régen a palóc, hogy „sajtpofájú bucó” (szem­ben a keskenyképűvel, aki viszont ..penecilus képűnek” neveztetett.) Tömzsi ujjal kö­zött forraltboros-pohár sze­rénykedik. Hangos a koma, pedig nem ivott mást, mint azt a deciliternyi meleg szeszt. Ez olyan hangos fajta, aki ha városon születik és ott éli le az életét mindenki előtt ide­genként, hát egészen bizonyo­san kitöri a rossznyavalya a nagy magányban. Olyan persze mással is meg­esik, hogy valami közeüségét arrahaladtában megállítja egy szóra, csak úgy panyókásan, ülve maradva, mint afféle hátramaradt kegyúr a sosem­volt vendégfogadóban N.-ben. De ez a bueóképű mindenkit megállít valamilyen szöveg­gel. .. — Na, sehova te girhes! Fél lábon vagy, úgy tudom. Áll a keszeg ember zavar­tan az asztal mellett, menne mielőbb nem is a dolga, in­kább a hurok miatt, amit a szőrsapkás hangosan készül a nyakába vetni. Most kibeszé­li itt mindenki előtt, hogy el­készül innen a községből. Pestre menne dolgozni. Erő­sen görnyed a hosszú ember, hogy közelebb - kerüljön a nagyhangúhoz és így csök­kentse a hangerőt, de az nem kíméli. Ha már elkapta. — Nem sok sót zabálsz te meg ott sem... Meg máshol sem. Ámen. Ennek aztán lőttek. A nagy ítélőszék előtt be vé­geztetett a sorsa. Ha még volt valami remény benne a jövőt meg a szép távozást il­letően — az most tavaszállt a sajtpofájú ítéletével. Mi lehet vajon ez az em­ber N.-i munkamegosztásban, hogy senki sem tud, vagy mer neki ellentmondani? Ahogy elpályázik a sovány, máris leszólítja a vasutast, nyugdí­jaskorú, de még az egyen­ruhát viseli, keverve néhány civil holmival. Mo-nd, aztán neki is válogatott finomságo­kat. Honnan a fenéből isme­rős ez a kép? Hát persze, a mindenkori ...gazda” viselke­dik így, aki sokat hisz főágá­ról, akivel sokat hitetnek el az alattalevők. „Na, Józsi bá­csi, megette a fene az egész­séget igaz-e? Hallom, hogy a cukra felment az árával együtt, hát csak vigyázzon az­zal a sörrel, mert magának már a tej. való...” Így vala­hogy elbocsátja az öreget bé­kével. Megállít ez mindenkit — azért ül az útba talán, hogy legyen kivel szórakozni —, aki arra megy és hát mennek elegen, mint már szó volt ró­la, délidőben. Nézem az asz­taltársát, akinek fizetett egy pohárral. Esett ember min­denképpen. Azt nem bántja. Az udvarába tartozik, ezért kell, hogy ne egyedül üljön idebent kötekedési idő alatt. Az alibi ember régen látott rossz télikabátban, koszos, kockás sállal a nyakán csak vigyorog mindenen, talán nincs ki minden kereke,' ta­lán csak ezt a mindenre szé­les cselédi vigyort várja el a „nagyúr”. De emberére nem akad a fél óra alatt egyszer sem, pedig már a hatodikat fogyasztja. Ugyan mitől gár- gyult meg így ez a koma, s mikor esik egyszer a fejére, úgy, hogy az esze is megjön tőle? M egy is már. Magabiztos kacsázás az ajtóhoz, felrántja, lépne ki, ak­kor jön a hang a sarokból. Erdészféle kiáltja „elmégy már?” A bucó megperdül „nem megyek el végképp... Holnap is bejövök...” Becsukódik az ajtó. Sokáig csend van. T. Pataki László Jégvágás a Balatonon A tervek szerint az idén több mint kétezer tonna jeget tesznek el nyárra Hattyúk a siófoki kikötőben Nem mindennapi vendégei vannak Siófoknak: az elmúlt na­pokban észak felöl öt hattyú ér­kezett a városba. A MAHART Balatoni Hajózási Leányvállalat jégtől mentes kikötőjében vertek tanyát. Jöttükre gyerekek, fel­nőttek özönlöttek a partra, hogy megnézzék a méltóságteljesen úszó, hatalmas madarakat. Ez ideig még nem sikerült kiderí-' teni, hogy honnan jöttek. A sió­fokiak szerint még nem volt rá példa, hogy. e vidéken hattyúk szálltak volna le. Sízés skótul A skót megérkezik felesé­gével egy téli üdülőközpont­ba és odamegy a síoktató­hoz: — A feleségemmel szeret­nénk megtanulni fél lábon sí­elni. . — De hát miért? — Mert így egy pár sílép is elég volna kettőnknek. Műszaki mentőeszközök baiesethez Üj műszaki mentőeszköz­készletet fejlesztettek ki a Volán 17-es számú Vállala­tánál. A szombathelyi cég te­herforgalmi üzemegységének kollektíváját a fejlesztésre egy tragikus tavaszi esemény indította. Akkor történt, hogy egy kamion fának ütközött, s a fülke teteje és a szélvédő oszlopai rátekeredtek a fa törzsére. Kiiencórás munká­val szabadították ki a veze­tőt, sajnos, már későn; egy­két órával korábban még le­hetett volna segíteni. Az új mentőkészlet lerövidíti az au­tóroncsok szétbontásának idejét. A hidraulikus oszlop­olló a meggyűrődött fémsze­relvényt is pillanatok alatt átvágja, a íeszítőék a legki­sebb rést gyorsan, egy-két perc alatt akkorára tudja tágítani, hogy azon átfér a sérült ko­csiban maradt ember. A tá­masztóék segítségével bizton­ságosan rögzíthetőek egy au­tó bontandó elemei. A műszaki mentést végző gépkocsikat Vas megyében már ellátták e felszereléssel; a rendőrség, a tűzoltóság, a mentők és a MÁV illetékesei­nek bemutatták, elmagyaráz­ták a készlet alkalmazásának előnyeit. NÚGRÁD - 1985. január £1., hétfő /

Next

/
Oldalképek
Tartalom