Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

lobfloríígős Csak így tovább, fiúk! A Madách Gimnázium és Szakközépiskola megyei kupasikeréről A megyei kupagyőztes Madách Gimnázium és Szakközépiskola labdarúgócsapata. Álló sor (balról): Szatmári Béla edző. Sári. Hunyás. Bartus. Hajdú, Rozgonyi, Stayer. Guggolnak: Kuti, Dénes, Forgács, Urbányi, Sándor, Toldi. (Kovács, Schleer és Makovinyi hiányzik a képről). — Hogy kerül egy képző­művész-tanár a futballpálya szélére? — kérdezem Szatmá­ri Bélát, aiki a salgótarjáni Madách Gimnázium és Szak- középiskola igazgatóhelyette­se, egyben a tanintézet lab­darúgócsapatának edzője. — Olyan régi és megbecsült testnevelő tanárok mellett, mint Szarvas József és Czi- mer János, igazság szerint labdába sem rúghatnék, ha pusztán csak szeretném a fo­cit — válaszol a pedagógus. — Egy darabig csak kijártaim a meccseikre, aztán volt úgy, hogy a szaktanárok nem ér­tek rá, megbíztak vele: figyel­jek oda, szóljak rájuk, ha kell Én meg komolyan vettem, szakmai tanácsokat is adtam, ^ gmelyeket& rendszerint nerp bánták meg. A végén már kötélességemnek éreztem, hogy szívvel-iléléklkel, teljes intenzitással foglalkozzam ve­lük, elvégeztem egy edzői tan- folyamot is és most már hi­vatalosan is megbíztak az irá­nyításukkal. ; SAKK Indul a megyei egyéni bajnokság A Nógrád megyei Sakkszö­vetség az idén is megrendezi a helyi egyéni bajnokságot, ezúttal január 22-i kezdettel. A verseny kapcsolódik fel- szabadulásunk 40. évforduló­jának megünnepléséhez. Min­den kedden és pénteken 16.30 órától a salgótarjáni városi sportcsarnok emeleti tanács­termében mérkőznek a ver­senyzők, két csoportban. Az elsőben az 1900 és annál több Élő pontszámmal rendelkezők, a másodikban a többiek mé-' rik össze tudásukat. Mindkét csoportban 9 fordulós svájci rendszerben bonyolítják le a versenyt. A bajnokságon részt vehet minden sakkozó, akit sport­egyesülete benevez és, aki a feltüntetett nevezési díjat (az A csoportban 200. a B-ben 100 forint) befizeti. Előzetesen írásban, vagy a -versenyhely­színen személyesen is be le­het nevezni. A győztes el­nyeri Nógrád megye 1985. évi bajnoka címét, és egy eszten­dőn át védője lesz a vándor­serlegnek. ZÖIIHER KUPA Országos teremfocitorna Salgótarjánban A napokban kihelyezett plakátokiról már értesültek á nógrádi megyeszékhely sportkedvelői: a hét végén orszá­gos teremfocitornát rendeznek Salgótarjánban, a városi sportcsarnokban. A ZÖLDKER Kupáért szervezett mérkő­zéssorozat védnöke a SZÖVOSZ- és a ZÖLDKER-egyesiilés, rendezője a salgótarjáni áfész. A találkozókon 12 férfi- és három női csapat, össze­sen mintegy 200 sportoló és kísérő vesz részt az ország minden részéről. A hölgyek között a házigazga helyi, va­lamint az érsekvadkerti áfész, valamint Szabolcs-Szatmár megyei kíséretében a nyíregyházi ZÖLDKER csapata mérj össze tudását. A győztes elnyert az Áfész Kupát. A tucatnyi férficsapatot négy csoportba sorolták. Ezeken belül a há­rom-három együttes körmérkőzéseket vív szombaton reg­geltől. majd a csoportgyőzteseket összesorsolják, és e va­sárnapi mérkőzések vesztesei a harmadik-negyedik, nyer-! tesei az első-második helyért játszanak egymással. A csoport: Salgótarján, Szekszárd, Zalaegerszeg. B1 csoport: Nyíregyháza, Győr, Szolnok. C csoport: Budapest, Derecske, Szeged. D csoport: Székesfehérvár, Pécs, Kecske­mét. Az első három helyen végző csapat oklevelet, érmet kap, a győztes elnyeri az Áfész Kupát és részt vehet a MÉSZÖV Kupa döntőjében. A teremfocitorna minden részt­vevője emléklappal térhet haza, és külön díjazzák mind­két nemben a legjobb kapust, mezőnyjátékost és a gól­királyt. A meghívottak szombat este díszvacsorán találkoznak a Tarján vendéglőben. Remélhetőleg a salgótarjáni áfész csapatai még a vasárnapi döntőkben is érdekeltek lesznek, ezért sok érdeklődőt várnak a rendezők a salgótarjáni sportcsarnokban. (A teremfocitorna részletes programját holnapi számunkban közöljük.) Asztalitenisz W Úttörő-olimpia országos elöntő — Milyen sikerekkel büsz­kélkedhet a középiskola lab­darúgócsapata? — Én is szívesebben beszé­lek inkább róluk. Az elmúlt tíz év alatt most nyertük meg harmadszor a megyei diák- kupát, kétszer voltunk máso­dikok. Sajnos, érdemben to­vábblépni még sohasem sike­rült. Igaz, 1981-ben csak 11-es rúgásokkal estünk ki a leg­jobb nyolc közül... Már szin­te mumusunk a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium, amely többször is elütött min­ket a továbbjutástól. — Kikre a legbüszkébb azok közül, akik a Madár­csapatban kezdték felhívni a figyelmet játéktudásukra? — Igazán büszke csak az utóbbi években kikerültökre lehetek, de a korábbiak kö­zül például Balázs Zsolt ma az NB I. egyik legjobb kapu­sa, Mohácsi és legújabban Simon Attila is az élvonal­ban játszik. De már az én játékosom volt a tehetséges Gyetvai, aztán Juhász U., Ri­gó, Kiss Csaba és Németh is a Nagybátonybót, Pálinkásról nem is beszélve. — A mostani gárdából kik­nek jósol nagy jövőt labdarú­góként? Urbányi és különösen Bar­tus már kapott lehetőséget az NB II.-es felnőbtcsapatban is, De Stayer, Kovács, Sándor, Hajdú, Makovinyi, Schleer, Hunyás vagy Toldi épp úgy kiváló játékos lehet majd, mint a most még csak elsős, de máris állandó csapattag jobbhátvédünk, Forgács. Java részűk hétről hétre játszik az SBTC ificsapatában, olykor nyolc madáchos is egyszerre. a" 18—20 tagú iskolaváloga- tott-keretből mindössze hatan járnak most negyedikbe, így a jövőre is megvan az után­Toldi Tamás pótlás. És Bartusék egyálta­lán nem sz tárkódnak: beil­leszkednek, hajtanak a többi­ekkel együtt; Urbányi még ta­lán kétszer annyit is, mint a nem igazolt játékosok. Saj­nos, az ifiesapatnak mostaná­ban nem ment valami jól, ez visszahat a mi válogatottunk egészére is. De a kupamecs- csekre nagyon összeszedték magukat a fiúk, amolyan „csak azért is” alapon! — Hogyan zajlott le az őszi kupasorozat? — A teljes megyei mezőny­ből négy csapatot kiemeltek ez utóbbi szezonban. Először itthon fogadtuk a 217-es 1SZI válogatottját, amelyből példá­ul Paumann és Semetke már a feinőttesapat tagja a Bgy. SE-ben. Itt 2—0-ra nyertünk Urbányi góljaival, Balassa­gyarmaton csak 1—0-ra tud­tak visszavágni a jól felké­szült. harcos felfogású szak­munkástanulók. A következő játéknapon ismét Gyarmatra utaztunk, ezúttal a Balassi Gimnázium válogatottjához. Idegenben győztünk 1—0-ra, de több góllal is nyerhettünk volna Stayerén kívül. A visz- szavágón Zsidai, Gyurovits és társai betalálták ugyan a ka­punkba egyszer, ám Urbányi mellett Bartus kétszer is ered­ményes volt. Következett az igazi döntő, a salgótarjáni Stromfeld Gépipari Szakkö­zépiskola ellen. Az első talál­kozón vendégként győztünk Dénes góljával, óriási' presz­tízscsatában. A visszavágón nagyon készült Bay a, Tóth és a többi a stécés ifista vezérle­tével az ellenfél (Jónás sérült volt), vezetett is 1—0-ra az utolsó percekig. Ekkor aztán Sándor, akit már a 11-es rú­gásokra gondolva nem cserél­tem le, váratlanul kiegyenlí­tett, így összesítésben mi bi­zonyultunk jobbnak. A gép­iparisták még sokáig vitatták a gól szabályosságát, a játék­vezető azonban mind járt dön­tött. Urb«»«jl Istvái "1 — Minek köszönheti a csa­pat az újabb sikert? — Ügy látom, újra igazi együttes lett a válogatottunk, amelyben a kiemelkedő tudá­sú játékosok mellett maximá­lisam akafó, szorgalmas, szív- ve!4élekkel küzdő társaik fo­ciznak. Elsősorban a szemlé­letváltozás, a komolyodás, a sportszerű viselkedés lehet a tartós siker alapja a speciális képességek mellett. Még a tartaléksorban is olyan diá­kok állnak készenlétben, akik megközelítőleg ugyanilyen eredményeket produkáltak vol­na. A kapus Tolditól kezdve, aki a hat meccsen összesen három gólt kapott, a beállós- tól befejező csatárig mindent játszó, „dupla tüdejű” Urbá­nyi ig szinte mindenki meg­tette a magáét a megyei ku­pagyőzelemért. — Hoayan tovább? — Csütörtökön volt a sor­solás, most tudtuk meg, hogy a körzeten belül öt másak csapattal kerültünk azonos cso­portba. Első ellenfelünk ép­pen a nyíregyházi gimnázium lesz és ha a korábbi két ve­reség után ezúttal mi nye­rünk, a csoport másik leg­jobbjával együtt kerülünk a nyolc közé. Addig is rendsze­resen . edzünk, heti egy dél­utánt fordítunk alapozásra azokkal is, akik nem gyako­rolnak az SBTC ificsapatá­val, illetve a felnőttekkel. Hó­ban, fagyban is lehet futni a környező hegyekben... Számí­tunk a város különböző szin­tű csapataira edzőpartner­ként, ha majd a pályák álla­pota megengedi az előkészü­leti mérkőzéseket. Talán nem túl merész terv: képesnek tar­tom a társaságot, a legjobb nújy közé jutásra is! A Nógrád megyei kupa­győztes márciusban folytatia szereplését a középiskolás lab­darúgók országos vetélkedé­sében. További sóik sikert, madáchos fiúk! (várkonyi) Veszprémben rendezték az 1984—85. évi úttörő-olimpia döntőjét. Nógrád megye csa­patát Juhász Iinre vezető és Kövendi József edző kísérte. A versenyzők: Tóthmihály Zoltán, Kövendi Anita (IV. kcs), Kocsa Krisztián és Te- réki Katalin (III, kcs). A csa­pat tagjai az utazás és a ver­senyek során is kitűnő sport- szellemben viselkedtek. Álta­lában a várt eredményeket ér­ték el. KöVendi Ánita, a Nagybátonyi Bányász „üdvös­kéje” végezhetett volna ered­ményesebben, de a főtáblán, a 16 között, szoros mérkő­zésen vereséget szenvedett a ’föle szé'rényébb "'Tfépességü Heves megyei versenyzőtől. Eredmények, csapatmérkő­zések: Nógrád—Bács-Kdskun 3—1: Teréki—Bohács 0—2, Kocsa—Laczkó 2—0, Köven­di—Barna 2—í, Tóthmihály— Váci 2—0. (Laczkó az egyéni versenyben az 5. helyen vég­zett!) Nógrád—Borsod 0—4, Teréki—Kiss 0—2, Kocsa— Tóth 0—2, Kövendi—Masason 1— 2, Tóthmihály—András 0—2. A nógrádiak csoporton be­lüli végeredménye: 1. Borsod megye 4, 2 Nógrád 2, 3. Bács-Kiskun m. 0 ponttal. A nógrádi csapat második helyéve] a főtáblára került. Eredményei: Budapest I.— Nógrád megye 4—0. Wirt V— Teréki 2—0, Bátorfi—Kocsa 2— 0. Faludi—Kövendi 2—1, Gárdonyi—Tóthmihály 2—0. Végeredményben 19 megye és 4 budapesti kerület között Nógrád megye csapata a 12. helyen végzett. A vidékiek közül csupán Borsod megye előzte meg. Egyéni mérkőzések: III. kcs. leány: Teréki—Alkonyi 0—2, Teréki—Szabó 0—2. Al­konyi—Szabó 2—0. Végered­mény: 1. Alkonyi (Somogy), 2. Szabó (Tolna), 3. Teréki (Nógrád.) III. kcs. fiú, csoportmér­kőzések: Kocsa—Menczel 0—2, Kocsa—Pata 0—2, Menczel— Pata 2—0. A csoport végeredménye: 1. Menczel (Budapest), 2.' Pata (Tolna), 3. Kocsa (Nóg­rád.) Kocsa nagyon erős csoportba került, mert Menczel a 2., Pota a 6. helyen végzett, így Kocsa kiesett a döntőből. IV. kcs. leány, csoportmér­kőzések: Kövendi—Kerényi 2—0, Kövendi—Mezőségi 2—0, Kerényi—Mezőségi 2—1. A csoport végeredménye: i; Kövendi (Nógrád), 2. Kerényi (Hajdú), 3. Mezőségi (Kornél rom). Az egyéni főtáblán Köven-! di Anita a 13. helyen végzett; IV. kcs. fiú, csoportmérkő­zések. Tóthmihály—Orosz 1—2, Tóthmihály—Hidasi 2—0, Orosz—Hidasi 2—1. A csoport végeredménye: I’ Orosz (Csongrád), 2. TóthJ mihály (Nógrád), 3. Hidasi (Zala.) A főtáblán: Gárdonyi— Tóthmihály 2—0. A végered­mény: 1. Gárdonyi (Budapest),' 2. Balázs (Győr), ... 9. Tóth­mihály Zoltán (Nógrád.) m. 1. Röplabda NB II. Egy romhányi feladó monológja »Régen készülünk egy ki­robbanó sikerre. Én 1979 óta játszom a Kerámiában. Ala­csony termetem miatt a fel­adó szerepkört kellett meg­pályáznom, mert komolyan akartam foglalkozni e ked­venc sportommal. Mellesleg kiegészítő sportom ma is a foci, a sí: régebben tornász­tam is. Szóval három éve már na­gyon komolyan dolgozunk. Sikerült Pestről leigazolni Bagi Gyurit, aki nagyot len­dített a csapaton. Meghatá­rozó egyéniség, s ez évtől a sportvezetés felkérte, hogy segítsen be a szakmai mun­kába is. Később a játékos­társaimmal rájöttünk. hogy duplán „rosszul” jártunk ez­zel. Edzéseken Gyuri az élre áll, és nincs megállás. Ha­talmas akadály a végén az emeleti öltöző lépcsőit leküz­deni. Fent aztán kell még ot perc mindenkinek, hogy állni tudjon a zuhany alatt. A felfokozott erőnléti munka mellett 4—5 variációt is rend­szeresen sulykolunk. S most már az edző mellett Gyuri is „veri belénk a röpít”. Jól sikerült az őszi felké­szülésünk. Egyhetes balatoni „ráhangolás” után keményen alapoztunk s megfelelő szá­mú edzőmérkőzést játszot­tunk. Mindjárt az első baj­noki meccsen szinte lesöpör­tük a katonai főiskolásokat. sajnos az örök ezüstérmé« műegyetemistáktól megijed­tünk. Az első játszmát meg­nyertük, aztán az ütőkben feltámadt a kissebbségi ér­zés. Jólesett, hogy a szak­vezetés reálisan értékelte a vereséget, s a „fejmosás” he­lyett kaptunk egy-két „önbi­zalom-gerjesztő injekciót”. Fizikailag,' taktikailag fel­készülve, óriási elszántsággal léptünk pályára Romhán&- ban a Ganz-MÁVAG ellen. Ez idáig még nem sikerült le­győznünk őket, de most a karzaton szurkoló röplabdás- palánták segítségével felülke­rekedtünk. Innen kezdve a romhányi „oroszlánbarlang- ból” egy ellenfelünk sem tá­vozott győztesen, sőt nagy részük még szettet sem nyert. Igaz, hogy néha nem láttam ki a pályáról a küzdelemben, de jó érzés volt közelről lát­ni, hogy Takács Pistáék, hogy püfölik az ellenfelet. Sajnos egyedüli feladó va­gyok, így minden poénban részt kellett vennem ezen az őszön. A végére, főleg az össz­pontosítások miatt, nagyon elfáradtam. Szerencsére a vé­gén vagy nagyon gyenge el­lenfelek voltak, akiket (mint például az Esztergom), köny- nyen legyőztünk, vagy túl erősek, (Kandó, 22. sz. Volán), akik ellen minimális esé­lyünk volt. Jó kis közösség, sőt úgy érzem, egy nagy család ala­kult ki itt az évek során. Nálunk mindenki családi problémája, öröme a csapat ügye. Tudtuk, hogy ha Ta­kács Pista kislánya beteg, 5 érzékenyebb. De együtt örül­tünk Varga Laci apává vá­lásának is. Lichy Mikit fer­tőző betegsége ellenere (fér-; tőtlem tőkkel kísérve) is meg­látogattuk. Szóval mindenki mindent tud mindenkiről. Nagyon sajnálom, hogy Doroszlai Tomi, akit most igazoltunk Vácról, és nagyon nagy tehetség, nem bírta az ingázást, az NB 11-es terhe­lést, és visszament a megyei csapatba, ö lehetett volna pair év múlva Németh Jóska, vagy Takács Pista utóda. Az idényt és az évet kö­zösen búcsúztattuk, és az el­ért negyedik helyezést öszm- te örömmel ünnepeltük. Ja­nuár 5-:g pihenőt kaptunk; A? elején nagyon jólesett; de később már hiányzott á repülő labda az életemből; Az első edzésen mindenki ot< volt, és úgy érzem, nagyon elszánt a hangulat, nem akar­juk elrontani ezt a szép ered-' ményt. Február közepén egy hétig Salgóbányán edzőtábo­rozunk, és tíz edzés alatt keli maximálisan „felpörgetni a formánkat”. Ahhoz, hogy ezt bírjuk; hogy ne „szakadjunk meg”; már most készülni kell, ío-’ kozatos terheléssel. Ügy, hogy tovább nem is elmélkedhet tek, rohanok edzésre...« Elmondta: Balogh Ferenc Lejegyezte: Reznicsek Lászld NÓGRÁD — 1985. januar 18., péntek /

Next

/
Oldalképek
Tartalom