Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-14 / 293. szám
Filmjegyiéi Utolsó tangó Párizsban Ä párizsi bemutató visszhangja heteken belül Magyarországra ért, a film jó tíz évvel később. A budapesti Filmmúzeum jegypénztárai előtt hónapokig kígyózott a sor, és ezekben a napokban a salgótarjáni November 7. Filmszínház pénztára is heves ostromnak van kitéve. A filmmúzeumi sorozat keretében vetített „Utolsó tangó..exkulzív utazást ígér. Hogy pontosan hová, azt kevesen tudják, de legtöbben úgy sejtik: eleddig tiltott vizekre hajózhatnak. Ráadásul a mozik sötétje által szavatolt inkognitóban. Csakhogy az „Utolsó tangó...” sokkalta hatásosabb film, semint hogy meg lehetne úszni „szárazon”! Hogyan? Nehéz volna pontosabban fogalmazni. Norman Maileméi, aki a filmről — egyebek között — ezt írja: „...Ennél messzebbre aligha ment el egyetlen film is. A nézőt sz.. .-ban fürdették, könyörtelenül. .. Arra szólítottak fel bennünket, hogy kövessünk két komoly, többé-kevésbé kétségbeesett szeretőt, amint áttörik a vágy és az ürítkezés előtt meredő gátakat, kövessük őket házilagos rákkúrájuk modern változatain át, és ha elviseljük és elviseltük modern mélységeiket, hát sz.. .junk bele szeretteink arcába és találjuk meg a szerelmet! Azért vettünk részt ezen a kiránduláson egészen a prosztatáig, hogy felismerjük: még sohasem vágtunk neki, hogy feltárjuk a szerelem, a szenvedély, a gyermekkor, a szodómia, a gyengédség és a felolvasztani való, eljegesedett érzelmek katakombáit, hanem ehelyett az önkielégítés egyik oázisából a másikba vándoroltunk...” Norman Mailer írónak egyébiránt nem tetszik igazán a film, főként befejezése miatt nem, másrészt azért dühös, mert — mint írja — egy kefélésről szóló filmet kínálnak nekünk, de kefélés nélkül — vagy másutt érthetőbben — az egész olyan, mintha egy operációt szemlélnénk végig, anélkül, hogy a sebész kését megpillanthatnánk. Vélekedése sokak számára talán meghökkentő, de azért tartottuk szükségesnek írásunkhoz kölcsönözni, mert ez is tipikus. Előfordulhat, hogy valaki kevesli a filmben látottakat! (Természetesen azok is keveselni fogják, akik pornográfiát remélnek az „Utolsó tangó...’’-tói, de mast nem róluk van szó.) A másik szélsőséges — és bizonyára gyakoribb — vélekedés szerint; túl sok, amit a film a nézőre zúdít. Végül mások szerint azért felháborító a produkció, mert az egész nem több, mint a rendező Bernardo Bertolucci magánügye, aki egy ízben úgy nyilatkozott: „Mindig is az volt a vágyálmom, hogy találkozzon egy nővel egy elhagyott lakásban, s aztán szeretkezem vele._ hogy azt sem tudom kicsoda, és újra meg újra közö- sülünk a végtelenségig.” Egy bizonyos, a film után nem lehet kö- íömbösen kisétálni a moziból. A három véleménytípust mindazonáltal azért bocsátottuk előre, mert semmiképp sem szeretné e sorok írója saját véleményét ráerőltetni olvasóira. Feltehetően nem is igen tudná, tekintve, hogy az egyik fent említett típusvéleménnyel sem ért egyet. Illő hát egyes szám első személyre váltani: nekem az „Utolsó tangó Párizsban” maradéktalan élményt nyújtott. írhattam volna azt is, hogy tetszett, de ez a szó itt aligha megfelelő. A két „normális” életviteléből, erkölcséből — különböző hatások révén — kizökkent, illetve kizökkentett ember szerelmi (?) viszonyának anatómiája ugyanis nem a tetszik nem tetszik kérdés. Ez van. Mármost a film legfőbb értéke — szerintem, — hogy ami a történet hőseinek viszonyában ábrázoltatik, azt a vetítés közben egy pillanatra sem vonjuk kétségbe. Elfogadjuk, elhisszük, akár ismerjük Freudot, akár nem. Következésképp, szembesülve az aberrációt súroló szexualitás ábrázolásával, megdöbbenünk. Megdöbbenünk, mert ilyen szinten seholsem beszédtéma a szex, és megdöbbenünk, hogy mégis mennyire értjük mindazt, ami a filmen történik, mennyire ismerős mindez, holott talán még gondolatban sem mertünk elmenni idáig. Megdöbbenünk, hiszen, ha mégis ismerős, akkor nem is az az igazán érdekes, ami a filmben velük, mármint a főhősökkel történik... (Persze, ha már megcsontosodottan prüdek vagyunk még a mozi sötétjének leple alatt sem merjük vállalni a szembesítést.) De térjünk vissza a filmhez! Lehet-e eny- nyire átszakítani a gátakat, lehet-e ilyen színre rántani jólszituált erkölcseinket? Akik fokozatosan kezdik elhinni, hogy igen, azok számára a befejezés kínosan kijózanító; büntetlenül nem! Csakhogy ne feledjük, a film két főhőse szerepet játszott. A Marlon Brando alakította férfinek bűnhődni kell, mert nem volt őszinte. Becsapta partnerét (Maria Schneider), aki mit sem tudván a férfi múltjáról, elhitte — hihette —, hogy a férfi valóban az a más normák között élő valaki, akivel szégyenérzet nélkül megélheti a szexuális szabadság teljességét. Amikor a férfi leleplezi magát, és „normális” kapcsolatra váltana, a nő joggal érzi úgy, mindez, ami eddig történt hazugság volt. Ugyanazt érzi, mint a néző, amikor felgyulladnak a lámpák a nézőtéren ; „sz.. .-ban fürdették”. Ezért azután kordában tartott ösztöneink, fegyelmezett vágyaink, „jólnevelt erkölcseink” sugallatára befelé szégyenkezünk, kifelé pedig felháborodásunknak adunk hangot.- pintér — Honfoglalás kori sír a múzeumban ' Egyedülálló látványossággal gazdagodik a kecskeméti Katona József Múzeum: földdel együtt kiemelték a lelőhelyéről és a múzeumba szállították egy honfoglalás kori sírt, amelyre a Bács- Kiskun megyei Kunadacs határában bukkantak az újonnan nyitandó temető terület- rendezése során. A környék már többször felkeltette a régészek érdeklődését, mert a település korábbi temetőjében egyaránt találtak leleteket a neolitikum, a korai bronzkor, az avar kor és a honfoglalás idejéből Ez mind azt bizonyította, hogy a terület már az ősidőktől fogva lakott volt. A múzeum gyűjteményét gyarapító honfoglalás kori sírt a bulldózerek hozták a felszínre, így a földdel együtt való kiemelése viszonylag egyszerű volt, annak ellenére, hogy összsúlya csaknem elérte a három tonnát. A lelet — éppen a súlya miatt — egy évet várt arra, hogy a múzeumban elhelyezhessék és folytathassák a konzerválását, előtte ugyanis meg kellett erősíteni az épület födémrendszerét. Ez a munka most befejeződött, s a régészek hozzáfoghattak a sír feldolgozásához. A honfoglalás kori „közvitézt” az akkori szokásoknak megfelelően temették el: lábához helyezték lovának koponyáját és csontjait, a lószerszámokat; a harcost felöltöztették legszebb ruhájába, annak díszeivel együtt, s melléje tették íját, tegzét, ételáldozatként pedig birkahúst kapott. Mindezek maradványai a teljes helyreállítás után a kecskeméti múzeum új állandó kiállításán lesznek láthatók egy év múlva. A hétszázhat beiratkozott gyermekolvasó közül, több mint háromszázan vettek részt a gyermekkönyvhét rendezvé nyein Pásztón a városi könyv tárban. Két alkalommal könyvről könyvért vetélkedőn bizonyították felkészültségük et a gyerekek, volt még könyvtárhasználati ismertet és, irodalmi játék, gyermekr ajz-kiállítást és foglalkozást tartott a könyvbarátkör is. — bp — Jó tan í. jó sportoJó En egyedül teljesen eltűnnék... A Nógrád megyei Tanács VB művelődési osztálya ebben az évben Kiss Katalint, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szaikiközépiskola negyedikes tanulóját tüntette ki a „Jó tanuló, jó sportoló” címmel a szakiközépiskolások kategóriájában. * Mi, velünk, nekünk, számunkra, nálunk... Ezek a szavak feltűnően gyakran hangzanak el Kiss Kati szájából. Beszélgetünk már vagy fél órája,, s ő mindig többes szám első személyben fogalmaz. — Tényleg? — kérdezi zavartan, kissé hitetlenkedve, mikor ezt megemlítem neki. — Ilyen sokat számít neked a közösség? — Igen, azt hiszem. Nagyon szeretem az osztályt, a negyedik bébe járók, építőipari szakközépiskolába. Sajnálom, hogy ilyen közeli már az érettségi, az elválás, pedig nem mondhatnám, hogy a négy év alatt minden felhőtlen volt az osztályban és körülötte. A hosszúhegyi őszi mezőgazdasági munkán' jöttünk rá, lehet, hogy utoljára vagyunk így együtt. Megbeszéltük ugyan, hogy jövőre is összejövünk ott, de az az igazság, hogy nem nagyon bízom benne. Most már az érettségi szellemében telik minden napunk. Alig múlik el óra, hogy a tanárok ne figyelmeztessenek a közelségére. Mi pedig félünk, mert ahogy telik az idő, egyre inkább rájövünk, hogy semmit se tudunk. — Furcsállom, hogy így érzed te is. hisz köztudottan jó tanuló vagy. — Én tulajdonképpen nem is attól tartok, hogy nem tudok majd, csak utálom a szerelést. Ritkán taláiom fői magam. Nagy izgalmamban akkor is motyogok csak, amikor tényleg tudok. — Ami sportteljesítményeidet illeti, nem úgy tűnik, hogy megbénít a nyilvános szereplés. — Az teljesen más — mondja mosolyogva. — Akkor nem vagyok egyedül, hisz a pályán van az egész kosárlabdacsapat. Ez nagy biztonságot nyújt. Tudom, hogy számíthatok rájuk. Nem vagyok kiugró tehetség, én egyedül, a csapat nélkül teljesen, eltűnnék. — Ezek szerint ez az a közösség, ahol a legjobban érzed magad? — Hát, nem egészen. Amíg az ificsapatban kosaraztam, tényleg nagyon jó volt. Irányítót játszottam, tudtam, hogy felelős vagyok a mécsesért, hogy tőlem is nagyban függ az eredmény. Tavaly bekerültem az SKSE felnőtt csapatába. Nagyon kedvesek a felnőttek is, de túl kicsinek érzem magam hozzájuk képest, s ez bizony a teljesítményemen is meglátszik. Kicsit elvesztettem az önbizalmamat. — Mit kell tenni azért, hogy valaki jó tanuló, jó sportoló legyen? — Tanulni is, sportolná is a Rákóczi úti általános iskolában kezdtem. Nem is ment túl jól a tanulás, de úgy látszik az iskola színvonala magas volt, mert én is meglepődtem azon, hogy a középiskolában, ahogy múltak az évek. úgy lett az átlagom egyre jobb. Legutóbb 4.8 voltam. A sportban Nagy Sándor tanár úr indított útnak. Jártunk négyen-öten az osztályba, akik mindenben benne voltunk: sakk, atlétika, labdajátékok, minden jöhetett. A kosárlabda alapjaira Mis- kolczi Katalin tanított meg, akinek az edzésére véletlenül vetődtem el egy barátnőm invitálására. Azóta is sok mindent csináltam, de a szerelmem a kosarazás maradt. Szarvas József testnevelőnknek is sokat köszönhetek. — A családod hogyan fogadta kitüntetésedet? — Természetesen nagyon örültek. Óriási szerencsének tartom, hogy ilyen jó a családunk. A szüleim mindent megadnak, amit lehet. Két bátyám már házas, családos, de nagyon szívesen járok hozzájuk, jó barátságban vagyunk. — A közeli jövőről, az érettségiről már beszéltél. Mik a távolabbi terveid? — Műszaki főiskolára jelentkezem, azt hiszem, bár vannak tanáraim, akik az egvetemet javasolják. Ha felvesznek, ott is tovább folytatom a sportolást. Az, hogy mi lesz, ha nem vesznek fel. csak rémálmaimban jön elő néha, de még nem mertem komolyan végiggondolni. — Az nem jutott eszedbe, hogy valamilyen sporttal kapcsolatos foglalkozást válassz? — Ez számomra csak nagyon jó időtöltés. Csinálni is fogom, ameddig tudom, de a pályaválasztásban nem befolyásol. Nem véletlen, hogy Kiss Kati nem egyéni sportolóként tűnt fel, hanem csapatsportot választott. Közösségi szelleme, szerénysége, szorgalma sokak számára példa lehet. Kovács Erika /l/k/i/T műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 1.24): Reggel van, Magyarország... Ébredések, emberek, ügyek *.45: Zenekari muzsika 9.30: Jöttem karikán 10.05: Üdvözlet az eljövendőknek 10.10: Hétszín virág 10.40: Beethoven: D-dúr szonáta 11.00: Emlékezés Hidas Antalra 12.30: Ki nyer ma? — Szentendrén 12.45: Szilágyi András: Üj pásztor — Az idő katonái — 13.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 14.10: Lengyel virágok 14.21: A Doldinger Passport együttes játszik 15.00: Erről beszéltünk 15.30: Nóták 16.05: Százszorszép Színház, I. rész 17.0«: Kossuth-díj korhű keretben 17.31: Erkel operáiból is. 15: Húszas stúdió 20.13: örökzöld dallamok 21.08: Ádám Jenő népdalfeldolgozásaiból 21.30: Földközelben — traktorosokkal 29 10: Tíz perc külpolitika 22.30: Mitől forog? 23.00: Századunk zenéjéből 0.10: Madrigálok PETŐFI RADIO: 8.05: Az izraelita felekezet negyedórája 8.20: Hilde Güden és Rudolf Schock operettdalokat énekel 8.50: Tíz perc külpolitika 0.05: Napközben 12.10: A bostoni szórakoztatózenekar filmzenét játszik 12.25: Édes anyanyelvűnk 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17,30: ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 20.00: Régi nóta. híres nóta 21.05: senki többet? Harmadszor! 22.17: Külföldről érkezett 22.38: Barangolás régi hanglemezek között 23.20: Jolantha 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak-Magvarországon. (A tartalomból: Ezüstvasárnap előtt — Tévészervizben — Téli sportok kedvelőinek — Programok a hét végére.) Szerkesztő: Jakab Mária. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.10: Tévétorna 8.15: Iskolatévé 8.25: Kémia (középisk. I. oszt.) 8.35: Német nyelv 9.00: Magyar nyelv 9.15: Élő múzeum 9.35: Madárnyomok a vizes homokban 9.50: Lottósorsolás 10.00: Energetikáról energetikusoknak, VI/1. rész 10.35: Játékos időtöltések. XIII/7. rész: FülÖp-szige- tek (ísm.) 11.00: Képújság 14.50: Iskolatévé 15.10: Energia — ITT '2 15.35: Játdfc műalkotásokkal — 8. Körkép 15.55: Mi és a komputer ifi.30: Hírek 16.40: Diszkóvarázs. Amerikai zenés film 17.05: Reklám 17.10: Pannon krónika 17.40: Képújság 17.45: Szövetkezetek tájékoztatója (reklám) 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hfradó 20.00: Csak ülök és mesélek 21.05: A fele sem igaz! Vetélkedőmíísor 21.35: A hét műtárgya 21.40: .........És elszakad az ezüstk ötél. . ” 23.15: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.45: Az állatok nyomában 8. rész: A kakukk (ism.) 19.00: Az Ablak folytatása 19.30: J. S. Bach: C-dúr toccata, adaggio és fúga (BMV 565) 19.45: Alkonyat 20.00: Malaparte: Kaput. Tévéfilm (ism.) 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Reklám 21.35: Képmagnósok, figyelem! 22.05: „Tükörben” — önismereti sorozat. VI/2. rész 22.45: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30; Tv-híradó 20.00: Az ezeréves Méh. Szlovák tévéfilm 2. rész 15 éven felülieknek 20.55: szórakoztatató vetélkedő 21.40:■ Az utazók évkönyve. Szov- 1et útifilm 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Az élet és halál határán. NSZK film 23.55; Dzsesszpódium 0.10: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00 Fiatalok tévéklubja 21.00: Szahahn-sziseten. Szovjet útifilm. 1. rész 21.30: időszerű eseménvek 22.00; Julius Lenko érdemes művész Portréfilm 22.35: Kamarahangverseny MOZIMŰSOR: Saleótarlán? November 7.: Három’■'e‘Cvf*d fi és 3-tól: Utolsó tangó Párizsban (líl). Francia— olasz—amerikai film. NAPKÖZIS MOZI: A világgá ment. királylány. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8-tól: Haragban a világgal (14). Amerikai film. ISKOLAMOZI: Iván gyermekkora. Kincskereső kis- ködmön. — Pásztói Mátra: öklök és koponyák. Színes, szinkronizált szovjet történelmi kalandfilm. FILMKLUB: Hulot úr nyaral. Francia filmvígjáték. — Szécsényi Rákóczi: Szerződés (14.) Színes lengyel film. — Rétság: Az ember, aki lezárta a várost! (14). Színes, szinkronizált szovjet film. — Ersekvadkert: Szerződés (14). Színes lengyel film. — Nagylóc: Biciklitolvajok, Olasz film. NÓGRÁD - 1984. deceaber 14., péntek is.15: Képújság 18.20 i Don Quijote 21.40: fis elszakad az ezüstkö tél... Tévéjáték Alcksze.j N, Kazancev színmüvéből Képű nkön Hernádi Judit, Balázsa, vits Lajos és Máté Gábor
