Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

/

BASS ERVIN VERSEI

DÚDOLÓ

mostan én a nap vagyok futok is meg baktatok aranykendőt keresek egyet neked is veszek ráterítem arcodra simítom homlokodra mostan én a nap vagyok hintek terád harmatot

SZÓJÁTÉK

tehozzád hasonlít a nap másra kire hasonlíthat tehozzád hasonlít a szó a terólad kimondható tehozzád hasonlít az ég a szívmeleg a tiszta kék tehozzád hasonlítok én reményszegény szegény remény

ARCOM

ez is én vagyok az is én egy csillanás a nap szemén

szolgálója annyi másnak rossz királynak jó királynak

ez is én vagyok az is én atomtöltetem a remény

mindennapos Hirosimám a versem ha szólni kíván

ha hozzád elérni akar egyetlen szó már diadal

SZEMÉLYES TÖRTÉNÉLFM

„Az ember látni kezd..."

Munkásművelődés

saját osztályerkölcsük és emberségük diktálta törvények iránti tisztelet) tette gyakorlati műveltséggé. A névtelen (tehát közszereplésben vagy műalkotásokban nevet nem szerzett) kisemberek körét persze kitágította az olyanoké, mint Veres Péter, de ő is a munkásmozgalommal összeforrott műveltség és erkölcs birtokosa volt. És nem szabad valamiféle álradikális nosztalgiával csak a hajdani munkásművelődésre visszautalnunk, hiszen a munkásság önképzése a felszabadulás után is folytatódott, s noha az ötvenes évek elején sok tekintetben formálissá vált, sőt el is torzult, túl sokat vártunk tőle, és túlságosan sokat vártunk azoktól, akikre ez a „lehajló” népművelés vagy esti iskoláztatás hatni óhajtott: nagyszerű emberek emelkedtek ki ekkor is azok közül, akik még az új körülmények között is (fsak érett fővel végezhettek magasabb iskolákat.

AZ EGYESEKNEK mégiscsak személyes adottságaihoz, tehetségéhez, szorgalmához, körülményeihez kapcsolódó föl- és kiemelkedésénél mégis fontosabb az összesség: a

munkásosztály egészének műveltségbeli emelkedése. Ez egyrészt a mind magasabb kulturális szintet megkövetelő szakmai tevékenység szükségképpeni velejárója, másrészt a paraszti hagyományoknak munkásművelődéssel való felváltása is. A felszabadulás óta sokszorosára nőtt munkásosztály nagy része ugyanis a parasztságból, illetve parasztszülők le- szánmazottaiból került ki. Ez a gyors iparosítás következménye; az iparosodással pedig együtt jár a mezőgazdaKISSÉ MÁSKÉNT szeret- nők megközelíteni a munkásművelődést, mint még a közelmúltban is (szokásos volt.

Annyiszor esett róla szó az elmúlt évtizedek során, any- nyi lelkendező vezércikk, riport, interjú, tanulmány foglalkozott vele, és ehhez képest az eredmények olyany- nyira elenyészőek voltak, hogy a cikkíró legszívesebben németül jegyezné meg: Nicht anrühren! Hozzá ne nyúljunk... Miért? Mert az új uralkodó osztály művelődése körül sokan bábáskodtunk, de ez a művelődés igencsak a régi „népművelés” lehajló, ösztönző, vagy ami még rosz- szabb: kiszolgáló elképzeléseit, s azoknak még gyatrább megvalósulását leplezte, amely szerint a kultúrpolitika mintegy fölülről szórja a műveltség mannáját az arra alig-alig áhítozó dolgozóknak, g ha ők óhajukat érzékelik, abból kispolgári operettkultúra vagy magyarnóta, netán ilyen vagy, ,o,lyan_ . bestseller Iránti igénybejelentése lesz.

Élesen és ironikusan fogalmazok? Lehet, de . azért teszem, mert jól tudom: voltak és vannak kivételek. Jómagam — bízvást mondhatom — még a legnagyobb magyar elméktől sem tanultam annyit (pedig olyanok közvetlen körében forgolódhattam, mint Németh László vagy Szent-Györgyi Albert), mint „egyszerű” munkásemberektől va|y parasztoktól, akik az élet és mozgalom iskoláját kijárva, önmagukat (és egymást) tették világosfejű, a világ dolgaiban eligazodni tudó, ítéletalkotásra képes, művelt emberré, s akiknek adatokban tán nem oly nagy, ám lényeglátásban sokszor mélyebb kultúráját a közösségi szolidaritás, a törvénytisztelet (mármint a

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiii!iiiiimiii!iiMiimiiiiMmimmiiiiiimiimiiiiiiiiiiii!miiiiiiimiiiiimiiiiiiMiHiiiMiiiMiiiiiiiiiiimii!iimiimiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiii

ság szakszerűbb művelése. Mindennek következménye az életszínvonal emelkedése, amely persze egyenetlen, meg-megtorpan, most éppenséggel stagnál.

Ami nem stagnál: az a fejekben megy végbe. És ez sem egyértelmű folyamat. Nemcsak arról van szó, hogy az ősi parasztit munkáskultúra váltja fel. A hajdani paraszti életformával a nyomás alatt létrejött, magasrendű közösségi kultúra járt együtt, ahogy a tőkés elnyomás is kitermelte a munkásszolidaritást. Csakhogy a régi szép, de korlátozott paraszti kultúrát (amit nyilván nem pó tolhat a részben szintén pa raszti eredetű értelmiség né pies nosztalgiája) nem < múltban kialakult, , szintén közösségi ' munkásgondolkodás és műveltség váltotta fel. hanem csakugyan valamiféle vegyes művelődés. Mindezt át- meg átszövi az az általá nos kozmopolitizmps, amit : nyugatról vásárolt filmek, té véadások, krimik erőszak kultusza vagy léha szórakoztatása is újratermel. Ami ezzel szembeszögezhető: az iga zi, friss munkásérdeklődés i gyárak, a szakszervezeti-ü?€- mi könyvtárak, művelődési házak kis olvasóköreiben, író olvasó találkozók, beszélgeté sek, eszmecserék, viták so rári, egyszóval a személyes kapcsolatteremtés módsze reivel.

A HAJDANI MUNKÁSMOZGALMI kultúra emlékeinek, hagyományainak példája, fölelevenítése éppúgy ott lehet ebben, mint az új társadalmi, politikai, természettudományos, művészetiirodalmi érdeklődés, az igaznak és szépnek ma is élő óhajtása.

Kristó Nagy István

' „Viszi a ködöt az idő —

és az időt mi hoztuk magunkkal”.

(József Attila)

— Itt Vadkerten negyvenhatban az úgy volt, hogy elsőnek egy pap, a Mátéfi Viktor voit a nerpzeti bizottság elnöke. Volt ő aztán korábban országgyűlési. képviselő is talán, de elég az hozzá, hogy a pártok képviselői is elégedetlenek voltak vele, el is za. várták hamarosan, amikorra én hazaértem a fogságból, ahol, mert nagyon gyengén álltam az egészséggel, kiszuperáltak. Akkor már itthon az egész családom, a feleségem és a fiam is bent voltak a kommunista pártban, oda kértem magamat én is, és bekerültem a nemzeti bizottságba is azonnal, de már más volt az elnök, egy régi szabómester, szocdem, a Honti János, ö is megvan még, velem együtt. Ötvenben aztán megalakult a tanács és akkor én bíróból Orosz János járási elvtárs biztatására elsőként lettem a vadkerti tanács elnöke. Bíróként száz forint fizetséget kaptam, és külön hat forintot az asszony után.

Imbolygó kis fények megvillantak a százados kitüntetésein.

— Látom, megvan a német vaskeresztje is — mondta színtelen hangon a tanító, s hosszan, kitartóan nézte a zubbony gomblyukába fűzött sötét kereszt szalagját.

— Láttam, vacsora alatt is gyakran rá-ránézett — moso- lyodott el a százados büszkén.

— Hát, igen, szerencsém volt

— tette hozzá jól megjátszott szerénységgel.

— Az éjjel a falutól két kilométerre, a patak hídjánál ellopták a német figyelőőrsöt

— folytatta a tanító az előbbi színtelen hangon, de a mondat úgy hangzott, mint a robbanás.

— Hogyhogy ellopták?

— Csak úgy, ahogy a partizánok szokták.

— Ez azt jelenti, hogy...

—. Nem jelenti. Maguk

nyugodtan lehetnek, maguknak nem lesz bántódásuk.

— De hát mi erre a garancia?

— A hit az emberi értelemben.

— Háborúban értelemre hivatkozni értelmetlenség. Háborúban csak parancs van és kötelesség. Nekem az a parancsom. hoev a rám . bízott embereket és anyagot épségben átvigyem az országhatáron nyugatra, a kötelességem meg az, hogy végrehajtsam.

A tanító hosszan, kutatóan

nézett a százados szemébe. Aztán egészen közel hajolt az arcához és csendesen, minden szót tagolva ezt mondta:

— Akkor is, ha itt, ezen a területen biztonságban bevárhatják a háború bizonyosan közeli végét? Erre van garancia.

A százados meghőkölt. Bal tenyerét önkéntelen mozdulattal a kitüntetéseire tette a szíve fölé, a másik kezével végigsimította tömör, szőke haját. A megsűrűsödött csendben a gyertyák sercegése úgy hatott, mint a géppisztolyro- pogás. Kárász Antal tartalékos hadnagy, néptanító úgy érezte, valami nagy fényesség támad a kialvó gyertyák helyén, s neki egy szörnyűt, boldogat kell kiáltania. A százados lassan feléje fordult és süket hangon csak ennyit mondott:

— Légy szíves, intézkedj! A parancsom: reggel nyolc órára továbbindulásra készen áll a menetoszlop.

A fenyőfán az utolsó gyertya is ellobbant. A háziasz- szony szomorúan széttárta a két tenyerét és azt mondta: konvec. — Konyec — ismételte a hadnagy és felkelt az asztal mellől. — Pedig a gyertyának jiem szabad k>

aludnia, a gyertyának égni kell — mormolta elmenőben, de senki sem értette.

Valahol nem messze, a kemény fenyvesek fölött fojtott zúgással repülőgép körözött.

A

z örökké néma csillagok most sercegve sziporkáztak az üveges égen. Kárász Antal nagyot, mélyet szippantott a metsző levegőből kinn a tágas udvaron. Sokáig nézte a szikrázó eget. Tenyerét zubbonya bal felső ^zsebére borította, ahogy az este a százados a kitüntetéseire. Ebben a zsebében őriz-' te felesége és két kisfia fényképét. Rég elfelejtett verssor zsongott a fejében. „Zá- gon felé mutat egy halovány csillag...” Indulatosan a mellére ütött. Mikes Kelemennek Erdélyben volt, nekem Nógrádban van Zágon — mondta hangosan és megzörgette a parancsnoki szekér ponyváját.

Az álmából felriadt csics- kás zavaros szemmel bámult a gazdájára.

— Valami baj van, tariító úr? — Egy faluból voltak, s a legény, amikor ketten maradtak, néha tanító úrnak szólította.

— Már semmi. Indulj el

hazafelé, fiam. A ködmönö- sö_k hamar átsegílenek a hegyeken, Otthon találkozunk.

— Érsekvadkerten születtem, Záhorszky Miklós, 1901-ben. Apám cselédember volt, ötvenéves, amikor én világra jöttem. Dolgozott itt a Galgóczi-féle birtokon a társaival és később a Krajz Miklósnál. Voltunk nyolcán testvérek, a Krajz adott cselédlakást is nekünk, három testvérem halt meg, én voltam közöttük a legfiatalabb. Négy család lakott egy udvarban, ott, ahol most a szövetkezeti központ van, a templommal szemben, az utcai oldalon volt a patika, a Staniek József volt a patikus. Nekem egy évben egyszer a nevem napján ő adott egy csésze kávét, erre nagyon emlékszem. Ő aztán szidta a harangozást, sokat húzták vele szemben aztán őt zavarta nagyon, mindig mérgelődött. Tizenkét évesen elszegődtem inasnak a doktorhoz, de már előtt az apám egyszer hozzámvágta, hogy „menjél kenyeret keresni...”, elindultam, a vállamon valami kis zsákkal „hová mész gyerek?”, kérdezték a nagyobbak, mondtam: „a pékhez kenyeret keresni”, ez csak amolyan gyerekes történet, de azért az emberben sok minden megmarad örökre. A doktort úgy hívták, hogy Kalenda Jenő, ott segítettem mindenben a ház körül, oda jártak hozzá a helybéli urak. Egyszer aztán keserves élményem volt velük, na, azt is nagyon megjegyeztem gyerekként. Ott étkeztem a konyhájukon és amikor nagy társaság volt felbiztatták a cselédlányt, hogy próbáljon engem ki, mert tjidták, hogy a leves helyett is gombócot szoktam kérni. A cseléd aztán etetett, odaát a szobában meg pukkadoztak, talán fogadtak is rám. Nem tudtam semmit, csak , ötösével megettem éppen huszonöt tyúktojás nagyságú szilvásat, szerettem is, meg éhes is voltam mindig, de aztán jöttek ám az urak rajtam röhögni, egymást csapkodták; „hát még él a kölyök?”

— Tizennyolcban már jártam én is Pestre, itt sok építőmunkás élt mindig, hordtam a maltert először, aztán állványozást tanultam, drága volt a vonat, minden öt-hat hétben egyszer jöttem csak haza, közben meg is nősültem, ott kellett élni, a „Suhaj- da-telepen”, meg lakni, egy szobában tízen, tizenöten a földön háltunk- rongyokon. A Suhajda úr kiadta a szobát, fizetni kellett azért a férges fészekért, de aludni csak kellett valahol. Ott volt ez a Nyugatinál a Szabolcs-közben, ez a Suhajda rajtunk élősködőit a poloskáival együtt. Amikor már létraállványozó voltam, azt csináltam nyug- • díjig, hatvanegyig, akkor jöttem haza végleg. Tizennyolcban aztán már jártunk mi is, felültünk a teherkocsikra építősök és kiáltottuk: „Éljen a szabadság”. Az ember egyszer látni kezd, megkérdi: „ki álljon ki mellettünk, ha nem mi magunkért?”, mert sokat szenvedtünk. Hoztunk aztán onnan haza röpiratokat is minden alkalommal. Szakasits volt a szocdemek vezére, itthon volt párthelyiségünk js. Szakszervezetnek és az SZDP-nek akkor már tagja voltam régen. A szakszervezetnek azért kellett volna, hogy képviselje a munkásságot, de neki sem sikerült száz százalékig, háziurak építettek, azok voltak az urak, dolgozott az ember egy helyen hat hétig a könyvébe meg beírtak kettőt. Így ment ez. De ez visszaütött máig, mert akkor nem kaptam csak ezerszáz nyugdíjat... Sok helyen megfordultam munkával, apósom is volt egy időben az állványozók, a krisztálok pallérja, ő felvett néha, amikor tudott, vagyishát ajánlott felvételre. Az építész belenézett a munkakönyvbe, az volt a jö könyv, amiben hosszabb munkaviszonyok voltak bejegyezve. Az itthoni gömbölyű kenyeret egy hétig ettük. Nem nagyon ment az ember ennyi kínlódással semmire. De a gyerekek már egyenesbe kerültek. A fiú katonatiszt, már nyugdíjas, a lány a pénzügyőröknél, három évé van a nyugdíjig.

— Az élet tanítja meg az embert arra, hogy hol kell kiállni. Tizennégyben sem arról volt szó, de hamar ki is derült, hogy a hazát kell menteni”, a csibészeket kellett menteni. A nagy munkahiány idején harminckilencben mentem én is sokadma- gammal Németországba, paraszti munkára. Vadkertről is voltunk vagy huszonötén, akkor volt a lengyelországi lerohanás. Nagy volt ott a mozgolódás, az utolsó levelekben már azt írtam, hogy be van sötétítve mindenhol. De a háborúból nem sikerült kimaradni. A behívót hiába kerülgettem itt

/

meg Pesten, amikor egyszer itthon voltamj az asszony mellől húztak ki a csendőrök, késésben voltam, az egységemről lamaradtam, végig aztán úgy jegyeztek meg mint kommunistagyanúst, mindenhol ellenőriz^ tok mündig. Ha valakivel beszéltem, már ott voltak: „mit beszélt maguknak, az a csibész?”, de éltünk itt azért jó néhányan, akik az összefogásra készek voltunk. Órem János, Jeney meg a többiek. A fogságból hamar hazakerültem volna, kértem is az asszonytól, hogy hozza be a szakszervezeti könyvemet, szervezett munkás lennék. Be is küldte, de az eltűnt kézen-közön,_ valaki felhasználta, hogy megszabaduljon vele. De a gyenge egészségemmel , negyvenhatban már itthon voltam a jászberényi táborból, de inkább a ceglédiből végleg.

Negyvenhatban aztán, ahogy már követ-’ kezeit mindenből, hamar bekerültem a nemzeti bizottságba. Sok volt itt az építők között a szociáldemokrata párttag; a bizottságban ag független kisgazdák és a paraszt- pártiak mellett benne voltunk a munkában mi kommunisták is. A földosztó bizottság megalakítása körül semmi vita sem volt. A földosztást mindenki képviselte valahogy, az első elnök talán a parasztpártiak nyomására még a pap volt a nemzeti bizottságban. A régi nótát akarta fújatni, megmondtuk neki,, összepakolt és elment a parókiára, sosem jött vissza. Akkortól lett a szociáldemokraták :tteni vezetője a bizottság elnöke. A földosztó bizottság hozzá kezdhetett nyugodt körülmények között a munkához, éjjelente kijelölték a listát, hogy aztán másnap reggel már kint a földeken meglegyen idejében mindenkinek minden. Ott aztán nagy viták nem voltak, mert pontosan tudtuk, hogy kinek mennyi föld jár család és egyéb körülmény szerint is. Akkoriban volt már a szabómester, a Honti, az elnök, ö tekintélyes mester volt, de al;g- hanem csak akkoriban lépett a szocdemek közé, előtte talán nem volt tag, de errefelé a sok építőmunkás miatt a koalíciósok féltek, hogy sok lesz majd a kommunista —, hát voltunk is azért — és nagyon siettek a szocdem-szervezéssel az ellensúly mi-í att. De azt errefelé azért akkoriban már csak amolyan „úri pártnak” tartották a népek. Voltak aztán nagy viták ,.a kommunisták direkt földet akarnak osztani, aztán majd jön a^ birtokos...”, a szegényparaszt közül sok belépett a parasztpártba, járt itt a Veres Péter is gyűlésen. Hozzánk járt aztán sokat a Molnár Károly, Tarján- ból is, de Pestről is, mert ő felkerült a pártközpontba. Mi aztán az asszonnyal, fiammal együtt voltunk ebben a munkában is a mozgalomban, a földosztóknál a fiam volt a jegyzőkönyvvezető, az asszony meg a nőszövetség alakításán dolgozott' a többivel. A nemzeti bizottság ott működött, ahol most a tanács van. Volt ott egy helyiségük. De ott dolgoztak a földosztók is a listán, este kiértesítés, reggel mehettek a népek a földjükért. Volt itt egy Fischer nevű, az visszajött a földjébe, követelte vissza, felmentünk Jeneyvel a minisztériumba, a Sándor- ralt elmondtuk, mit akar, hogy akarja ez a Fischer, adtak papírt róla, hogy törvényes az egész. Itthon megmutattuk neki, aztán mehetett, ahová akart. Nem is láttuk soha többé.

— De azért az ügyeskedőkre, az úri huncutságra itt is vigyázni kellett. Volt nekem olyan titkárom, akiről később derült ki, hogy csendőr volt' a régi világban, az egyre mondogatta, hogy ilyen elnök mellett, mint én, felkopik az álla. Mert, hogy nem mentem bele semmi stiklibe. Volt olyan idő is, amikor a népnek vetőmag kellett, nem maradhat ki a vetés. Mag meg nem volt, pénz sem, szereztem magot, pénzt kölcsön egy harácstól, aki mikor érkezett a sok gabona, megpróbálta terményben visszakapni az egész pénzét, hogy majd ő értékesíti itthon tovább. Elküldtem azt röviden, ahogy kell, megkapta a pénzét, köszöntük és mehetett amerre lát. Így volt aztán föld is meg vetőmag is, de volt jó néhány ügyeskedő, meg hasonszőrű — azokat el kellett küldeni „ida figyelj, kérlek szépen, menj a francba...”. Ezt néha így kellett mondani, ilyen egyszerűen. Mert ez is, ha előre megmondja, mit akar, nem vettük volna igénybe, csak amikor már meglátta a rengeteg búzát, megjött az étvágya. Minderről persze a bizottságiakkal együtt döntöttünk, nem magam. De ez volt a lényeg. Bá arra is gondoltam, hogy talán azt is akarták, ne tudjon vetni az új földjén a szegény paraszt- ember. Megvolt nekünk aZ életiskolánk, az a „Suhajda-féle”. De már mint tanácselnök az ötvenes évek elején, ötvenben kaptam olyan parancsot, hogy szedjük össze a gabonát attól is, akinek csak vetőmagja volt. A régi gazdák meg dugták, befalazták. A gyarmati küldött meg majdhogynem falazott nekik, barátjuk is lehetett vagy mi. „Bakternak” nevezték a szolgát, aki velünk jött innen, mutattam, hpl kopogtassa, dongott, meg más hangja volt a falnak. Mondtam i,na, itt bontsanak”, dőlt is a búza kifelé. Nem mindenkinek tetszett ez sem.

Állványozni talán könnyebb volt. Nyolc hónapig bírtam, mint tanácselnök, az emberekkel nem volt baj, a sok rossz direkció elől hamar visszamentem én az építkezésekre. De a becsületünk végig megmaradt.

T. Pataki Laszlé

«fr

I